Somogyi Néplap, 1965. június (22. évfolyam, 153-179. szám)

1965-07-22 / 171. szám

SOMOGYI NÉPLAP 2 Csütörtök, 1965. Július TX Fock lenő elvtárs felszólalása az RKP IX. kongresszusán A Román Kommunista Pár.t IX. kongresszusa szerdán foly­tatta a beszámolók fölötti vi­tát. A tanácskozás első felszó­lalója Gheorghe Apostol, a politikai bizottság tagja volt. Ismertette a szervezeti sza­bályzat módosításáról szóló beszámolót. Gheorghe Apostol a párt felső szerveinek működési el­vét meghatározó előírásokról szólva a többi között ezeket mondotta: A szervezeti sza­bályzatba beiktattuk azt az előírást, hogy a kongresszusok közötti időszakban a központi bizottság összehívhassa a párt országos konferenciáját. A párt szervezeti szabályza­ta javasolja a párt főtitkári tisztségének meghatározásához való visszatérést. Ez pártunk számára hagyományos elneve­zés — mondotta —, amely job­ban kifejezi ennek a tisztség­nek a valóságos tartalmát és a vele járó hatáskört. A szervezeti szabályzat ter­vezetének fontos előírása az — mondotta —, amely megszab­ja, hogy a politikai bizottság és a titkárság beszámol mun­kájáról a központi bizottság­nak, a központi bizottság pedig rendszeresen tájékoztatja te­vékenységéről a pártszerveze­teket, és kikéri véleményüket a pártpolitika fő kérdéseiben. A szervezeti szabályzat meg­állapítja \a központi ellenőrző bizottság nevének megváltoz­tatását központi pártkollé­giumra. Szerdán a kongresszuson részt vevő testvérpártok kép­viselői üdvözölték a kongresz- szust. Üdvözlő beszédet mon­dott Zénón KUszko, a LEMP Politikai Bizottságának tagja, D. N. Aidit, az Indonéz Kom­munista Párt elnöke, Fock Jenő, az MSZMP Politikai Bi­zottságának tagja, Armando Cossutta, az Olasz KP KB tag­ja, Bohuslav Lastovicka, a Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottsága elnöksé­gének tagja, Le Due Tho, a Vietnami Dolgozók Pártja Po­litikai Bizottságának tagja, Ramiz Alija, az Albán Mun­kapárt Politikai Bizottságának tagja, Max Reimann, Német­ország Kommunista Pártja Központi FI zottságának első titkára. Fock Jenő bevezetőben a Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottsága és az egész magyar nép forró testvéri üdvözletét és jókíván­ságait tolmácsolta a kongresz- szusnak és rajta keresztül Ro­mánia egész népének. — Kongresszusuk okmá­nyaiból, a beszámolókból — mondotta — elénk tárultak azok a nagy sikerek, me yeket a szocialista építés minden te­rületén pártjuk vezetésével értek el. Olyan korszerű ipar­vállalatokat, lakónegyedeket, kulturális létesítményeket épí­tettek,_ amelyekre^ méltán le­hetnek büszkék. Ä most be­terjesztett irányelvek a fejlő­dés újabb távlatait rajzolták fel. A magyar nép őszintén örvend az önök eredményei­nek, és további sikereket kí­ván szocialista hazájuk fej­lesztésében és felvirágoztatá­sában. Pártunk és népünk élénk figyelemmel kíséri a testvéri Románia fejlődését. Ez telje­sen érthető, hiszen népeink történelmében sok a közös, harcaink és kapcsolataink számtalan szállal fonódtak össze — mondotta, majd tör­ténelmi visszapillantást veíve a két nép múltjára, kapcsola­taira, rámutatott: a tőkés és földesúri kizsákmányolás, a nemzeti elnyomás alól a Szovjetunió segítségével fel­szabadult országainkban a szocializmús építése folyamán új tartalmat kaptak a népe­ink közötti kapcsolatok. Az imperialisták abban re­ménykednek, hogy újszerű, raffinált fellazítási politiká­jukkal éket verhetnek a szo­cializmust építő népei- közé. Hiú ábrándok ezek. A marxis­ta—leninista pártok vezette, szocializmust építő népek együttműködése, barátsága minden felvetőd* probléma és nehézség ellenére erősödni, iz­mosodni fog, mert összekap­csolja a szocializmus eszméje. Azonosak célja'n..: és érdeke­ink. Népeink hazafiassága a szocialista haza szeretőién, a szocialista öntudaton, az in­ternacionalista öntudaton alapszik — moicotta többek között Fock elvtárs. (MTI) Aknatűz Santo Domíngóban Morozov: A BT a dominikai fővárosban tartsa meg ülését Algéria különinegbízoUja Magyarországon Mohamed Kellou nagykövet, az Algériai Demokratikus és Népi Köztársaság kormányá­nak különmegbízottja július 18-án Budapestre érkezett. A nagykövetet július 20-án fo­gadta Kállai Gyula, a Minisz­tertanács elnöke és Nyers Re­zső, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizott­ságának titkára. Kellou nagykövet kormánya mrfbízásából tájékoztatta a magyar vezetőket az Algériá­ban az utóbbi időben lezajlott változásokról, és biztosította őket arról, hogy az új algériai kormány szocialista úton fogja folytatni az ország építését. A szocialista országokkal fennál­ló kapcsolatai további elmélyí­tésére törekszik, tovább foly­tatja az imperialista- és gyar­matosításellenes politikát, tá­mogatja a nemzeti felszabadí­tó mozgalmakat. A nagykövet hangsúlyozta kormányának a két ország és a két nép javát szolgáló baráti kapcsolatok to­vábbfejlesztésére irányuló óha­ját. Magyar részről hangsúlyoz­ták, hogy a magyar kormány a jövőben is a két nép és a két ország közötti kapcsolatok fenntartására és elmélyítésére törekszik. Magyar részről to­vábbi sikereket kívántak az algériai népnek a maga által választott szocialista társada­lom fölépítéséért folytatott harcához. (MTI) Kedd este — a több mint táját. Brache szenvedélyes egyhetes tűzszünetet megtör­ve — 21 akna csapódott be a dominikai alkotmányhű erők övezetébe Santo Domingo bel­városában. Az aknatűznek egy 16 éves fiatal lány esett áldo­zatául, két másik személy megsebesült. A junta hadsere­gének parancsnoka tagadta, hogy csapatai lőtték volna az aknákat, de egy amerikai ka­tonai szóvivő azt mondotta, hogy az aknákról megállapí­tották, olyan típusúak voltak, amelyet a junta erői szoktak használni. Az ENSZ és az AÁSZ bizottságai V^"-1"+ot indítottak a támadás ügyében. A nemzeti polgári unió párt. amely az 1962. évi vá­lasztások alkalmával a leg­több szavazatot kapta Bosch elnök mártja után. effv ked­den kiadott nyilatkozatban hangsúlvozta. nem fogad el olyan ideiglenes kormányt, amelyet kívülről erőszakolnak rá az országra, és amelyet idegen katonai hatalom támo­gat. A Biztonsági Tanács mint már jelentettük Rubin Bra- che-nak, á Santo Domingó-i alkotmányos kormány képvi­selőjének felszólalásával foly­tatta a dominikai kérdés ví­sza vakkal ostorozta az Egye­sült Államok politikáját, és hangoztatta, hogy Washington bűntársi szerepet vállalt Im- bert Barreras tábornok népir­tássál felérő gyalázatos tettei­ben. Erélyesen követelte az úgynevezett Amerika-közi erők kivonását az országból. Morozov szovjet delegátus a dominikai probléma rende­zésére az alábbi intézkedése­ket ajánlotta a Biztonsági Ta­nácsi tagjainak figyelmébe: 1. Az amerikai és a többi intervenciós csapatok kivoná­sa Dominika területéről; 2. A terror légkörének meg.szün­tetése; 3. A dominikai ENSZ- megbízott tevékenységének biztosítása; 4. Az ország szu­verenitásának és nemzeti függetlenségének szavatolása. Morozov e célból indítvá­nyozta, hogy a Biztonsági Ta­nács tartson ülést Santo Do- mingóban, az események szín­helyén. Plimpton amerikai küldött azzal érvelt, hogy ez teljes­séggel lehetetlen, az AÁSZ erőknek mindaddig Dominiká­ban kell állomásozniuk, amíg nem találnak valamiféle po­litikai megoldást. Arról azon­ban szót sem ejtett, hogy a politikai rendezés legfőbb ke­rékkötője az Egyesült Álla­mok, amely minden támoga­tást megad a népirtó Imbert- juntának. (MTI) Kállai Gyula fogadta Hoang Luongot Kállai Gyula, a forradalmi munkás-paraszt kormány el­nöke szerdán fogadta Hoang Luongot, a Vietnami Demok­ratikus Köztársaság új rend­kívüli és meghatalmazott nagykövetét, aki a közelmúlt­ban adta át megbízólevelét. Lengyelország születésnapja T engyelország születés apja: július 22. Lengyel ^ véreink ettől a napiéi számítják az új, a szocia­lista Lengyelország éveit. 1944. július 22-én a felszabadító szovjet hadsereg és a vele vállvetve küzdő lengyel had­erő már lengyel földön verte a nácikat. A születésnap: az első történelmi jelentőségű győzelmes ütközet évfordulója.­Varsóban új Lengyelország született az ősi földön hu­szonegy esztendővel ezelőtt. Az európai országokkal fog­lalkozó irodalom a két világháború között »óriási falunak« nevezte Lengyelországot, mert ebben az időszakban az or­szág lakosságának 76 százaléka falun dolgozott, és csak 24 százaléka élt a városokban. A régi Legyelországban őt és fél millió polgár nem ismerte a betűt, és minden hete­dik lengyel tanító munkanélküli volt. A régi Lengyelor­szágban 49,3 év volt az átlagos életkor, a szegénység és az elmaradottság országa volt a tegnap lengyel földje. Vér és szenvedés közepette tűnt el a tegnap Lengyel­országa. Hatmillió halott feküdt a megkínzott, megtiport lengyel mezők mélyén, a náci megszállók lemészárolták a lakosság 22 százalék:'t. Az a szörnyű statisztika, amely a második világháború emberveszteségeiről ad számot, el­mondja, hogy a második világháború alatt az Egyesült Ál­lamok minden ezer lakosából 1, Anglia 8, Csehszlovákia 15, a Szovjetunió 37, Jugoszlávia 108 és Lengyelország ?J0 emberét veszítette el. A vérveszteségen túl Lengyelország­ban elpusztult a nemzeti vagyon 38 százaléka. Huszonkét esztendővel ezelőtt, július 22-én Lublinban, a Lengyel Nemzeti Felszabadítási Bizottság felvázolta egy űj népi állam fölépítésének nagyszerű programját. Mind­az, amit akkor a lengyel hazafiak, a kommunisták hol­napként álmodtak meg, ma a szocialista Lengyelországban a dolgozó nép jelene. Az • elmúlt huszonkét esztendőben megtízszereződött Lengyelország ipari termelése. Az élet- színvonal emelkedésének sok-sok számadata helyett álljon itt egyetlen: az átlag életkor ma 67,8 év Lengyelorsz'gban. Magyarok és lengyelek barátok és testvérek voltak a történelem elmúlt századaiban, de igazán mélységes és el­szakíthatatlan testvéri barátság azóta köti össze a két or­szágot, amióta mindkét országnépe a szocialista jelen és jö­vendő építésén munkálkodik. A népi Lengyelország születésnapján szeretettel és meg­becsüléssel köszöntjük Lengyelország dolgos népét. Bumedien ismét támadta Ben Bellát Hivatalosan beiktatták az FLN új titkárságát Bumedien ezredes, az algé­riai forradalmi tanács elnöke hivatalosan beiktatta az FLN öttagú titkárságát. A titkár­ság kinevezése alkalmából Bumedien hosszú nyilatkoza­tában meghatározta a titkár­ság feladatát s általában az FLN szerepét. A titkárság a forradalmi ta­nácsnak felelős, s az a felada­ta, hogy átszervezze és meg­erősítse a pártot. Mihelyt, meg­lesznek az objektív és szüksé­ges föltételek — mondotta Bu­Játszani szép —játszani jó a Balaton mellett is! PVC labda, pettyes és szivárványos PVC strandlabda Sellő vitorlás Különféle csipogók Vízi pisztoly Magyar baba és még sok játékot talál az ajándék pavilonokban és az ABC áruházakban. (3009) 20,— Ft-tói 37,60 Ft-ig 30,—, 40,—, 50,— Ft 24,— Ft 7.50 Ft-tól 11,— Ft-ig 9.50 Ft-tól 17,50 Ft-ig 28.50 Ft Ok sem égi mannából élnek T essék csak elképzel­ni, létezik egy fran­cia lap, amelynek »La Vie Francaise« a címe. Magyarul: »A Francia Élet*. Azt pontosan nem lehet megállapítani, miért éppen ezt a címet kapta ez a lap, mert földíszíthették volna ezzel az elnevezéssel is: »A francia üzleti körök orgánu­mai. Nos, miután ez a saj­tótermék valóban a francia üzleti körök véleményét tük­rözi, legutóbbi egyik cikkét elgondolkodva olvashatja a tudásra szomjas olvasó. A szóban levő cikk címe: »Egy állam, amely tud bánni a vagyonával«. Ugyan, melyik állam lehet ez? Az USA? Aligha, hiszen onnét kiáramlóban van az arany, s a dollár stabilitását itt-ott — enyhén szólva — vitatják. Anglia? Dehogy. Hiszen a font sterling meg­mentése érdekében különbö­ző intézkedések történtek, s alighanem történnek mind a mai napig. Bonn? Tűnőben van a gazdasági csoda, akár­csak a szépséges Itáliából. Franciaország? Miért keres­nének a »La Vie Francaise« háza táján más példaképet, ha a francia üzleti életben minden rendben lenne? Nos, nem érdemes sorra venni va­lamennyi tőkés államot, hi­szen a fegyverkezési költsé­gek emelkedése egyikük pénzügyi szilárdságát sem növeli. Tehát? A Vatikánról van szó, ké­rem alássan. Az idézett lap — lelke rajta, ha nem írt igazat — úgy véli: a Vatikán minta­szerűen kezeli saját pénz­ügyeit, és a módszerei pél­daképnek tekinthetők. Ez — állítja a »La Vie Francaise« annál is inkább feltűnő, mert a Vatikánnak — »van nővérekhez, mindazokhoz az mivel bánnia«. Igaz — oL vasható a cikkben —, a pá­pai kincsek mennyiségéről nem tesznek közzé pontos statisztikai adatokat. Még pontatlanokat sem. Irtóznak a bürokráciától. Nem terhe­lik magukat értelmetlen és ezért fölösleges kimutatá­sokkal. Következésképpen, a Vatikán vagyoni állagát és üzleti tevékenységét mély titok fedi. Mélyebb, mint a világ teremtése. Igen ám, de az idézett francia szaklap a maga szak­embereinek segítségével pontosságra törekvő számí­tásokat végzett. E tekintet­ben nem misztikus sugalla­tokra, hanem a kibernetika lehetőségeire támaszkodott. Eszerint a Vatikán mobili­zálható értékei elérik az 5 milliárd 600 millió dollárt. Értékpapírokról, valutákról beszél ez a szám és nem épületekről, amelyek külön rovatba tartoznak. A »La Vie Francaise« úgy tudja, a Vatikán »fürge« vagyona — az 5 600 000 000 dollár — kétszer akkora, mint ameny- nyivel Nagy-Britannia ren­delkezik aranyban és valu­tában. A summa tehát tisz­teletre késztet minden tő­kést. Az indiszkrét »La Vie Francaise« föltette önmagá­nak ezután a csintalan kér­dést: mi a forrása a Vatikán kincseinek? A szentek nem hajigálták le az égből, ez abszolút bizonyos. Talán a hívők adták össze? Ez sem valószínű, hiszen a hívők adományozási készségének is vannak természetes határai. Marad az egyetlen reális magyarázat: a Vatikán tőkés alapon különféle vállalkozá­sokban vesz részt. Ért az ügyes tőkebefektetésekhez, az értékpapírok forgatásá­hoz, a hétpróbás tőzsdema­erényekhez, amelyekkel a modern kapitalizmus Nagy Fejei oly bőségesen rendel­keznek. In concreto — azaz való­jában, letagadhatatlanul — létezik egy pápai hivatal, amely a Vatikán pénzügyeit irányítja. Az ehhez szüksé­ges tudást és gyakorlatot aligha valamiféle katekiz­musból szedik. Ezt a hivatalt a praktikus észjárás jellem­zi. Vezetője ezért fekteti be az egyházi pénzeket a San Remó-i kaszinó elnevezésű játékbarlangba, amely pedig hatásában magát az ördögöt szolgálja. No persze, tisz­tább ügyletek is előfordul­nak a szóban levő hivatal tevékenységében. Például a 100 céget egyesítő 1RI olasz monopólium hasznából való részesedés. Ez. a monopólium mintegy 300 000 dolgozót foglalkoztat, s lahol ennyi ember szorgoskodik — ott némi hasznocska azért nagy üggyel-bajjal csak létrejön. De a Vatikán — írja a »La Vie Francaise« — »nagy osz­talékokat kap számos nem­zeti, nemzetközi monopó­liumtól, tröszttől, közlekedé­si vállalattól, turista ügynök­ségtől, biztosító társaságtól-« — és ki tudja még honnét vagy honnét nem? Mindezek után teljes jog­gal állapította meg eme tényanyag egyik ámuló kom­mentátora: »Amint látjuk, a vatikáni atyák egyáltalán nem égi mannából élnek, hanem annál többre tartják a teljesen reális földi érté­keket.« Emez irat szerzője pedig kíváncsian firtatja: ta­nulni akart-e a »La Vie Francaise« cikkírója a vati­káni üzleti agytröszt zsenia­litásából — vagy csupán a rút irigység beszélt belőle? (Vigyázó) medien —, megtartják a párt­kongresszust Az FLN — hangsúlyozta Bumedien — a felszabadító harc alatt bebizonyította, hogy élen­járó párt, amely a nép érdekeit és reményeit jut­tatja kifejezésre. A párt megnyerte a nép bi­zalmát, mozgósította az ország erőit, és kivívta a győzelmet Az FLN folytatni fogja a szocialista Algéria építését, küzd az elmaradottság el en, tovább emeli a dolgozó réte­gek életszínvonalát. Bumedien nyilatkozatában anélkül, hogy nevét emií'ette volna, keményen támadta Ben Bellát, és úgy jellemezte, mint aki hatalomra vá­gyásában arra törekedett, hogy saját hasznára sajá­títsa ki a forradalmat. A párton belül — hangsú­lyozta — a jövőben föl kell hagyni a személyek és csopor­tok közötti versengéssel. Az elmúlt időkben az FLN az ál­lammal párhuzamosan admi­nisztrációs ügyviteli szervezet­té vált, több ezer funkcioná­riussal, számtalan vállalatot igazgatott, amelyek többé-ke- vésbé deficitesek voltak. Itt az ideje, hogy az FLN ismét előőrs-párttá váljék. A párton belül — mondotta Bumedien — helyre ke.l állí­tani a fegyelmet és ki kell küszöbölni a volt kormányzat önkényes klikk-politikáját. Bu­medien azzal vádolta a volt államfőt, hogy eltávolította ai értékes, harcos tagokat olyan »tanácsosok« javára, akiknek zöme udvaronc, opportunists kalandor volt. Mindez meg fog változni — mondotta. (MTI) Ha az elnököt elrabolnák... Az amerikai szenátus jogi bizottsága kedden jóváhagyta azt a törvényjavaslatot, amely szerint az elnök, az alelnök, vagy ha nincs alelnök, a kö­vetkező kormánytisztviselő meggyilkolása vagy elrablása szövetségi bűntény. A törvény- javaslat szerint a gyilkosság vagy rablás kísérlete vagy ter­ve is szövetségi bűnténynek számít. (MTI)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom