Somogyi Néplap, 1965. június (22. évfolyam, 153-179. szám)

1965-07-18 / 168. szám

Vasárnap, 1965. július 18. 3 SOMOGYI NÉPLAP Betömött árkok —-LEHET AZON CSODÁL­KOZNI, hogy így összesza­ladt az esővíz mindenütt? Az árkok nagy részét még a há­ború előtt tisztították ki utol­jára. Azóta már úgy el törlőd­tek, hogy a vizet át sem lehet rajtuk préselni. Valamikor minden tavasszal meg aratás után, amikor volt egy kis szü­net a munkában, kidobolták a faluban, hogy mindenki köte­les a földjén átfutó árkot ki­tisztítani. Én emlékszem rá. addig soha nem kezdtünk hoz­zá a sarjú kaszálásához, amíg nem végeztünk az ároktisztí­tással. Az én aoám mindig azt mondta: dobolták, el kell vé­gezni. mert különben megbün­tetnek bennünket. Most nem dobolják. Nem is nagyon tö­rődik vele senki.-« Beszélgetés közben — csak úgy mellékesen — mondta el ezeket a gondolatokat egy pa­rasztember. Mondatainak azonban különös időszerűséget adott a rendkívüli időjárás. Sokkal több eső esett, mint a korábbi években. Megduzzad­tak a folyók, a patakok, s olyan is előfordult, hogy a Drávába és a Zalába ömlőpa­takokban a magas vízállás miatt visszafelé folyt a vízjel- ön töt te a szántóföldeket, réte­ket. Ez azonban csak a kiseb­bik kártétel. Sokkal nagyobb területet foglal el az olyan víztükör, amely a rossz árkok miatt gyűlt össze. Ezeken a részeken nem is lehet egyha­mar számítani arra, hogy le­húzódjon ez a fölösleges csa­padék. A LEGFRISSEBB BECS­LÉSEK SZERINT Somogybán mintegy kilencezer hold szán­tón és tizenötezer hóid réten meg legelőn áll a víz. Ennek a nagy területnek egy részé­ről lefolyik most már, mivel a folyók apadnak, de arról a te­rületről nem távozik a fölös­leges csapadék, ahol árkok vezetnék eh Nem tudom, mit árulna el az a statisztika, amely azt vol­Cikkunk 49 Kijavították a gépeket Lapunk június 27-i számában cikket közöltünk Első osztályú Eszpresszó, meleg szóda cím­mel. Szóvá tettük, hogy a ba- latonboglári Eoglárka Eszpresz- szoban nem hűtik az italokat. Temesi József, a Szövetkeze­tek Somogy megyei Központ­jának kereskedelmi főosztály­vezetője megállapította, hogy a Boglárka Eszpresszóban egy ezer-, egy négyszáz literes, egy Mirköz hűtővitrin van; a szó­dát, a gyümölcslevet, az üdítő italt két jegeskádban és egy hétszáz literes hordóban hű­tik. Még egy négyszázas száj- jégkészüléke is van a presszó­nak. Elromlott az ezer- és a négyszáz literes hűtőszekrény, s a természetes jéggel való hű­tést csak utána oldották meg. Az egyik gépet megjavították. A MÉSZÖV intézkedett, hogy a másik gépet is hozzák rend­be, s gondoskodjanak az italok folyamatos hűtéséről. Az fmsz tizennégy tartalék agregátort szerzett be, hogy még egyszer ne forduljon elő ilyen hiba gépelromlásból sem itt, sem máshol. Bekapcsolta a DÁV a villanyt Bűnhődjék a bűntelen? című írásunkban kifogásoltuk, hogy Kaposváron, az északnyugati városrész 6-os számú új szö­vetkezeti lakóházának harma­na hivatva kimutatni, hogy a mintegy négyszáz kilométer hosszú, harmadik kategóriába tartozó árokrendszer és az eh­hez kapcsolódó csaknem ezer­négyszáz kilométer hosszú mellékágakból mekkora az az árokrendszer, amelyen aka­dály nélkül le tud folyni a víz. Azt hiszem, nagyon szo­morú képet kapnánk. Pedig ezt a hosszú árokrendszert a termelőszövetkezeteknek kel­lett volna karbantartaniuk. Ehelyett általános jelenség volt, hogy kocsiút vezetett az árkon keresztül. Ha a trak­tornak a dülőútig néhány száz métert kerülni kellett volna, akkor inkább kukorciszárat szórtak az árokba, s az így készített »-hídon« járt át a gép, mindig jobban és jobban el zári'a a víz útját. De ez csak a mesterséges árok eldu­gulásának egy-két kirívó for­mája. Évek hosszú során ma­ga a természet is eldugoszolta ezeket a vízlevezető csatorná­kat. Az újra sarjadó és elhul­ló növény, az árokparti fákról lehulló levél mind-mind tömí- tette a víz útját. Gondos kéz, előrelátó gazda kellett volna, hogy ezeket a dugulásokat mindig kinyissak. Ha rendsze­resen tisztították volna az ár­kokat, most biztosan sokkal kisebb terület állna víz alatt. A FELADAT SÜRGŐS. Sürgősebb, mint bármikor eddig. A víz alatt álló növényt ugyan már nem lehet meg­menteni, de a területet még hasznosíthatják. Az árvízvédelmi kormány­biztos legutóbbi rendelete in­tézkedik a belvizek levezetésé­ről. Kimondja, hogy a járási tanácsok mezőgazdasági osztá­lya a vízügyi társulások bevo­násával mérje föl, mekkora területet takar víz; állapítsák meg a sürgősségi sorrendet, es tegyenek meg mindent a bel­vizek mielőbbi levezetéséért. A rendelet világosan meg­határozza a feladatokat. A végrehajtás azonban nem csu­pán a járási tanácsokon és a vízügyi társulásoktól, hanem a termelőszövetkezetektől is nyomén dik és negyedik emeletén nincs villany, mert ellopták beköl­tözéskor az automata kapcso­lókat, a DAV azonban nem akar újakat szerelni az ellopot­tak helyére. A Dél-dunántúli Áramszol­gáltató Vállalat kaposvári üz­letigazgatósága közölte, hogy két nappal a cikk megjelenése után, július 6-án és 7-én az üzemvezetőség fölszerelte az automatákat, a lakásokat be­kapcsolta az áramszolgáltatás­ba. Az üzletigazgatóság figyel­meztette az üzemvezetőséget, hogy a jövőben tartózkodjon ilyen helytelen állásfoglalás­tól. Jövőre már nem lesz sötét az út Sötét az utca című írásunk-* ban kifogásoltuk, hogy nem ki­elégítő a 7-es út közvilágítása. Dr. Bagó Gyula, a Fonyódi Járási Tanács vb-elnöke uta­sította a balatonlellei, a bala- tonboglári, a fonyódi, a bala- tonfenyvesi, a balatonmária- fürdői, a balatonkeresztúri ta­nácsot, hogy szereltessen föl lámpákat a 7-es út községi szakaszán, mivel a gyalogosok is az úttesten járnak, könnyen baleset történhet a rosszul ki­világított úton. A tanácsok­nak a jövő évi költségvetésben kell pénzt biztosítaniuk a lám­pákra. FIGYELEM! A*1 ÁRUHÁZAK, CIPŐBOLTOK, ruházati kis­kereskedelmi vállalatok az üres, összehajtható vándorcipődobozokat sürgősen küldjék be a Göngyölegfelújitó Vállalathoz, Budapest, XIII., Dévai u. 26. Telefon 204—650. (4834) belvizek függ. Helyes volna brigádot szervezni a víz levezetésére. Tudjuk, hogy aratás idején ez nem könnyű. De meg kellene tenni. Legalább annyit elérhet­nénk, hogy a kultúrnövények­ről levonuljon a víz. Intő példának kell lennie az idei évnek. Ha a munka szü­netel, kevesebb kézi erőt igé­nyel, meg kell találni a mód­ját, hogy a közös gazdaságok átvizsgálják területüket, s mindenütt járhatóvá tegyék az árkokat a víz számára. Kercza Imre Mérlegen a félévi felvásárlás A tabi járás az év első felé­ben 6701 hízott sertést, 1723 vágómarhát, 686 mázsa barom­fit, 20 385 hektoliter tejet és 6 351 000 tojást adott közfo­gyasztásra. A sertés-, a tojás- és a baromfifelvásárlási tervet túlteljesítették; vágómarhából 296 darabbal, tejből pedig 8518 hektoliterrel kevesebbet érté­kesítettek az előirányzottnál. Szombaton érkezett haza az egyéves pártiskoláról, va­sárnap már a kombájilszé- rűn dolgozott. Tálos István hosszú évek óta a kéthelyi szövetkezetben mindig ezt a tisztséget látja el. Szérűfele­lős volt — és az ma is, ami­kor egy év után hazatért Az ő feladata irányítani az ide beosztott tizenkét em­bert; a bejövő gabona tisztí­tásáról, mázsálásáról is neki kell gondoskodnia. A szer­vezettségtől sok függ itt. Ügy kell mindig dolgozni, hogy ne legyen torlódás, fo­lyamatosan, zökkenő nélkül menjen a tisztítás. A szérű­ben dolgozók gyakorlott em­berek, s ami még ennél is több talán, nagy az egyet­értés közöttük. Tálos István így jellemzi kis kollektívá­ját; — Mindenki tudja a köte­lességét, odaadóan dolgozunk együtt. Sokincs az, hogy vé­ge a munkaidőnek, men­jünk haza. Amíg kinn dol­gozik a kombájn, jön be a szem, mi sem állunk le. Most, hogy nedvesebbek a gabonák, bizonytalanabb az idő, még nagyobb a felelőssé­günk. Legtöbbször meg­nyújtjuk a műszakot... Nem emlékszik arra, hogy valaha is baj, fennakadás lett volna. Derűs arccal néz az árpával megrakott vonta­tóra. Ha akad is gond meg baj, azért mégis egy kicsit ünnep, amikor a szérűn meg­kezdhetik a munkát, és fel­zúg a tisztítást végző gép motorja. Hazatérése után ezért nem pihent egyetlen napot sem a héthelyiek szé­rűfelelőse ... Haltenycsztés 871 holdon A nyári próbahalászat tapasztalatai a tsz-ekben (Tudósítónktól.) Egyre több termelőszövetke­zet foglalkozik haltenyésztés­sel. Az idén 600 hold halastó­ban és 271 hold víztárolóban nevelődik hal. Ez a terület 50 holddal nagyobb a tavalyinál. Jövőre Büssün, Háromfán és Kutason épül új halastó, s így 1966-ban 180 holddal gyarapo­dik a tsz-halastavak területe. A tavakba kihelyezett halak súlya és száma is megnőtt eb­ben az évben. Tavaly 494 má­zsa, az idén pedig 700 mázsa tenyészhalat telepítettek a ta­vakba és víztárolókba a tsz- ek. Ennek nagy része egy- és kétnyaras tenyészponty. 3500 darab harcsa és 20 mázsa com- pó is a tavakba került. Az utóbbi iránt igen érdeklődnek az olasz és a nyugatnémet ve­vők is. Kifizetődő a termelőszövet, kezeteknek a haltenyésztés. A megye halastavainak 1 kát. holdra jutó átlagjövedelme 2290 forint, I kg hal önköltsé­ge pedig 9,73 forint. Sokkal jobb a megyei átlagnál a bony, nyai Zöldmező Tsz eredmé­nye: a halastó holdja 7171 fo­rint jövedelmet hozott a tag­ságnak. A Drávamenti Határőr Ha­lászati Tsz tagjai az első fél­évben 165 mázsa halat fogtak ki. Ha figyelembe vesszük, hogy hosszú hetekig magas vízállás volt, akkor ezt igen jó eredménynek könyvelhetjük el. Folynak a nyári próbahalá- szatok a tavakban. Ezeken azt ellenőrzik, hogy miként fej­lődnek a tavasszal kihelyezett halak. Az eredmények jók. A pogányszentpéteri halastóba telepített átlag 38 dekás súlyú pontyok július 8-án 75 deká- sak. Hetesen pedig a 18 dekás súllyal belehelyezett pontyok 54 dekásak voltak. Homok- szentgyörgyön a tavasszal át­lag 7 dekás pontyokat helyez­tek a tóba. Ezek a halak július 9-én már 31 dekásak voltak. MA ÉS HOLNAP A z egyszeri kovács úgy dolgozott, hogy fogott egy darab vasat, tűzbe tartotta, amikor szépen izzott a fém, ki­kalapálta, majd újabb vasdárabot vett, s kezdődött elölről a nem éppen szapora munka. Napjainkban gyakran eszünkbe jut ez a kovács. Annyi csupán a kü­lönbség, hogy jó kovácsunk története mostanra módosult: a példában a vasdarab immár gazdasági dolgainkat jelké­pezi. Sok év sok nagy munkájában kitűnően megtanultuk — értünk is hozzá —, hogyan kell az egy esetre szóló, az egyszeri munkát gyorsan, sikerrel elvégezni. Példánkkal élve: egy vassal már kifogástalanul dolgozunk; azt viszont még nem mindig tudjuk, hogyan kell egyszerre, egyidejű­leg több vasat tartani a tűzbe. Márpedig ez lényeges, döntő jelentőségű tudnivaló. Meg kell tanulnunk. Az »egyvasas« módszerrel sokáig nem boldogulhatunk, messzire nem juthatunk.' A példázatról napi dolgaink-gondjaink nyelvére fordít­va a szót: az élet korunkban parancsolóan követeli, hogy egyszerre különböző távú feladatokat oldjunk meg. A tá­vok közül a rövidebb már ismerősünk. Kis napi ügyektől az árvíz ellen éppen most zárult hősies küzdelemig a gyor­san, azonnal megoldandó tennivalóinkkal idejére, becsülete­sen végezni tudunk. Az év azzal kezdődött, hogy néhány ilyen sürgős munkát el kellett látni. Ezek közé tartozott a munkafegyelem szilárdításával, a vándorlás csökkentésével kapcsolatos néhány intézkedés, a normák felülvizsgálata és — ahol szükséges volt — rendezése. S hogy első félévünk — még nehéz, közismert gondjaink ellenére is — vitatha­tatlan sikerrel zárult, abban része van e sürgős munkák becsületes, pontos elvégzésének. D e éppen ez a fél esztendő a bizonyíték rá, hogy a tá­vok értelmezése körül nincs minden rendben, hogy gyakran nem vonjuk meg a szükséges határt. Most nem a munkahalogatókról van szó, akik szívesen hol­napra, holnaputánra halasztják azt, amit ma elvégezhet­nének. Ilyen is van, elég sok bosszúságot okoz ez a fajta ember. Am nálánál nem kevésbé kellemetlen az sem, aki a hosszabb távlat munkáinak határidőit összetéveszti az azonnaliakkal, a maiakkal. Hossz:! távra szól például a takarékoskodás. A decem­beri párthatározat után mégis egyféle takarékossági kam­pány kezdődött. Tagadhatatlan, hogy ennek van néhány jó oldala is, erről első félévünk sok példája kézzelfog­hatóan beszél. Az is igaz, hogy a takarékosság rövid lejá­ratú értelmezése a lényeg félreértésére vall. Nem arról van szó, hogy a már most megtakarítható időre, pénzre, munkára, anyagra ne vigyázzunk. A lényeg több: a gaz­daságosság a szocialista típusú munka tartalmához kapcso- lóaiK, annak legfontosabb vonása. Tartós, hathatós sikerre csak akkor számíthatunk, ha munkánk minden területét a gazdaságosság messzemenő igényével ellenőrizzük. Hányszor halljuk manapság mégis a megfogalmazást: »1965 a takarékosság éve.« Nem tiszta ez a csengés! Mert született az év kezdete óta jó néhány furcsa. intézkedés is üzemeink, gazdaságaink egész sorá­ban éppen a takarékossági év ürügyén. S van ebben a meghatározásban bizonyosfajta várakozás arra, hogy ez az év elmúlik majd, s akkor folytatni lehet ott, ahol koráb­ban abbahagytuk, hiszen már mögöttünk tudjuk a »taka­rékosság évét«. Folytathatnék még néhánnyal hosszú távú munkáink sorát. Elmondhatnánk, hogy kötelező, nem egy évre, ha­nem korokra szólóan érvényes a termelékenység szaka­datlan növelése, a minőség állandó javítása, a technika szakadatlan korszerűsítése. Bármelyiket emelnénk ki azon­ban e sokfajta tennivaló közül, s mérlegelnénk mai társa­dalmi visszhangját, vetületét, valahogy úgy 'járnánk, mint a takarékossággal: gyakori körülöttük a torzító félreér­tés. Bizonyos, hogy ennyiféle táv között nem könnyű az eligazodás. Az Is bizonyos, hogy dolgunk lényegesen egy­szerűbb volt, amikor csupán — visszatérve kovácsunk pél­dájára — egy vasat kellett a tűzbe tartanunk, csak a mennyiségi adatokra kellett figyelni. Ma ez kevés. Egy­szerre több fajta bonyolult munka vár most elvégzésre és elvégzőkre. K özeli és hosszú távú feladataink összefüggnek, egyide­jűleg, egyszerre kell dolgoznunk ezen is, azon is. Más szóval: már napjaink munkáját is a növekvő termelé­kenységnek, az ésszerű — és nem feje tetejére állított — takarékosságnak, a példás minőségnek kell jellemeznie. A jövőre merészen tervező rendszerünkben a ma elszakit- hatatlanul kapcsolódik a holnaphoz. S ebben a kapcsoló­dásban nekünk, maiaknak az a dolgunk, hogy példás, elő­re mutató eredményeket s ne javításra váró gondokat ad­junk tovább a holnapiaknak. Sürgős intézkedéseket követel a gabonatárolás a tabi járásban (Tudósítónktól.) Az előzetes számítások sze­rint az idén összesen 835 vagon gabonát kell elhelyezni a tabi járásban. Ennek nagy részéta Gabonafelvásárló és Feldolgo­zó Vállalat magtáraiban és szí­neiben tárolják majd, emel­lett a Tabi Gépállomáson erre a célra használható gépszínek­ben mintegy hetven vagon ga­bonát raktározhatnak átmene­tileg. Alig hatvagonnyi az a termény, amelynek biztonságos elhelyezésére egyelőre nincs mód. Számolva azonban a további esőzésekkel és az egyes gabo­nafélék viszonylag nagy ned­vességtartalmával legalább 60—70 vagonos tartalék; férőhelyről, szükségraktárról kell gondoskodni. Sürgős fel­adat ez, hasonlóan az egyéb raktárak takarításához, fertőt­lenítéséhez, valamint a bony- nyai hatvanvagonos tárolószín, építésének mielőbbi befejezé­séhez. A legutóbbi fölmérés­kor azt tapasztalták az illeté­kesek, hogy a vállalat raktá­rainak nagy része még nincs megfelelően előkészítve az új gabona fogadására A bonnyai, a karádi és a nagyberényi magtárakban például még mindig nagy mennyiségű ku­koricát és más takarmányt tar­tanak. A Karádon levő, nagy befogadóképességű magtár te­tőszerkezetének tíz-tizenkét napot igénybe vevő javítási munkáit is csak a napokban kezdték eL Amíg a magtárakban levő tavalyi terményeket nem szál­lítják el, addig a szükséges belső javítási, takarítási és fer- tőtlenitési munkákat nem kezdhetik el. Sürgősen gon­doskodni kell arról, hogy ■ szükséges tárolótér rendelkí®* zésre álljon, hiszen az aratl már teljes erővel folyik.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom