Somogyi Néplap, 1965. június (22. évfolyam, 127-152. szám)
1965-06-13 / 138. szám
SOMOGYI NÉPLAP 4 Vasárnap, 1965. júnhis IS. lééinek óm teilételek As üdítőital* és ásványvíz-ellátásról HAT VAGON A 221-ESHATÁRKŐNÉL Gyakran előfordult, hogy nem lehetett elég üdítő italt kapni. A kereskedelem azt állította, hogy az ipar nem gyárt elég bambit, az ipar pedig a kereskedelmet hibáztatta. Az igazság azonban legtöbbször az volt, hogy mind a kettő mulasztott. Ezt az illetékes szervek tudomásukra is hozták. A múlt nyáron már az ipar és a kereskedelem is próbált tervszerűbben dolgozni, többet törődni az ellátással. A napokban azt vizsgáltuk, hogy az idén kaphatnak-e elegendő üdítő italt, ásványvizet a vásárlók? A Somogy megyei Szikvíz és Szeszipari Vállalat sok újdonsággal dicsekedhet az idén.. Gépparkja korszerűsödött, növekedett szállítóeszközeinek száma, megháromszorozódott a göngyöleg (üveg, palack stb.), s bővült a választék is. Fonyódon, az egyik legjelentősebb üzemben nagyüzemi szintre emelték az üdítőital-gyártást. Négy, óránként 600 bambit töltő gépet, és két nagyteljesítményű mosógépet állítottak munkába. Szalagrendszert alakítottak ki, korszerűsítették a villany- és vízvezeték-hálózatot, új színt építettek, kicsinosították az egész üzemet Eredményre vezetett a vállalat vezetőinek a szénsavas forrás bekötéséért végzett munkája is. (E forrás miatt épült az üzem 1960-ban.) Június 15- én megkezdhetik a gyomorhu- rutos & gyomorsavképződés zavaraiban szenvedő betegek kezelésére alkalmas, természetes szénsavas víz palackozását. A múlt évhez viszonyítva jeugyanis vajmi keveset tesz a dást az iparral. Értésére kell i jobb ellátásért. A rendelet ér-[adni, hogy a Szikvíz és Szesztelmében szállítási szerződést Kellene kötnie az iparral (nyolc napos, illetve havi ütemezés szerint). Erre azonban nem hajlandó. A Szikvíz és Szeszipari Vállalat rugalmas volt, beleegyezett volna abba is, hogy a kereskedelem egy nappal a szállítás előtt jelentse be igényét. A legtöbb kereskedelmi szakember ezzel sem értett egyet. Magataríá v.kra jellemző, amit az 555-5s fo- nyódligeti bolt alkalmazottja mondott. Az üdítő-italosok megkérdezték tőle, hogy kell-e bambi. Azt felelte nem, de jöjjenek sokkal gyakrabban. Vajon az ilyen szemlélet mellett lehet-e gyorsan forgatni az üvegeket, lehet-e tervezni? Nem! Látható tehát, hogy az igények kielégítéséhez szükséges négy fő feltétel (a kapacitás, a göngyöleg, a szállítóeszköz és a jó munkakapcsolat) közül csupán egy (a kapacitás) van biztosítva. Amíg mind a négy alapfeltételt meg nem teremtik, addig a Szikvíz és Szeszipari Vállalat nem tudja kielégíteni az igényeket, s a nagyon várt fonyódi gyógyvíz sem juthat el a somogyi falvakba. Az üdülési idény megnyitó sa után sajnos nem sokat lehet változtatni a helyzeten. Valamelyest azonban még lehetne tenni az ellátás javításáért. A kereskedelmet meg kellene győzni arról, hogy kössön valamiféle rugalmas megállapoípari Vállalat jedenlegi szállítóeszközeivel képtelen eleget tenni egy olyan kereskedelmi vállalat követelményeinek, amely páholyból szemléli az üdítőital-ellátást, és még megközelítően sem igyeksziK tájékoztatni az ipart az igényekről. Ha a meggyőzés nem járna eredménnyel, más eszközökkel kell a kereskedelmet jobb belátásra bírni. Továbbá, a Szikvíz és Szeszipari Vállalatinak az eddiginél is jobban meg kell szerveznie a munkát. E téren van még belső tartalék. A múlt évben, sőt ez év februárjában is előfordult, hogy itt-ott a rossz üzemi munka következtében nem kaptak szódát, bambit. A vállalat minden dolgozójának be kell látnia, hogy az üdítőital-ellátás igen bonyolult feladat, nagy körültekintést, elemzést, s főként gyors cselekvést kíván. Ahhoz, hogy a vállalat a rendelkezésre álló eszközöket jól ki tudja használni, szinte óramű pontossággal kell megszerveznie a termelést, a szállítást. Szakítani kell az elnéző szemlélettel. Azoknak, akik ma is úgy akarnak dolgozni, mint tizenöt-húsz évvel ezelőtt a szódagyárakban, akik azt vallják, hogy bambihiányba nem halt bele még senki, s uram- bátyám-szellemet igyekeznek kialakítani, meg kell mondani kereken, hogy változtassanak magatartásukon. Ha pedig erre nem hajlandók, olyanokat kell a helyükre állítani, akik becsületesen dolgoznak, komolyan veszik feladatukat, és képesek is a gyors cselekvésre. Szegedi Nándor Megáradt a Dráva, elzárt hat jugoszláv községet és települést — Golát, Gotalovát, Zsdalát, Répást, Novácskát és Otocskát — az anyaországtól. Egyébként is széles a Goi a alatt nagy kanyarulatot vevő folyó, most azonban annyira kiöntött, hogy több mint egy nőnapja nem vihetik át az élelmiszert rajta. A veszélyeztetett területen lévő községekben minden elfogyott. Utánpótlást csak szárazföldön, Magyarországon át küldhették. A magyar hatóságok azonnal segítséget nyújtottak a bajba jutott községeknek és településeknek, hozzájárultak, hogy magyar területen vehessék át az élelmiszert. Vágányzár a pécsi vonalon Csütörtökön este megérkezett Koprivnicáról a gyéké- nyesi határállomásra a hat vagon. Pénteken a reggeli indulásra készen állt a szerelvény a nyolcas vágányon. Zsoldos Ferenc, a 328 626 számú mozdony vezetője türelmetlenül tekintgetett ki az ablakon, mikor indulhat el az élelmiszerrel a 11-es őrházhoz. A szerelvény végén tevő paklikocsiba félsz'lit a kíséret — Négyesi László vámőr szakaszvezető, Ivan Kedmenec, a jugoszláv vasút képviselője, a magyar határőrség. a gyékényesi állomás egv-egy embere. Győrfi Mihály vonatvezető a sípjába fúj, felkapaszkodik a kocsiba. Fütyül a vonat, meglódul a szerelvény. — Hány kilométert megyünk? — kérdezi Ivan Ked- menec. — Körülbelül hetet Mindenki az elsuhanó tájat kémleli a paklikocsiból. — Vajon kirendelték a közerőt a vágány mellé? Rövid az időnk — mondják a vasutasok. OOOOOOCOOOOOOOC<^)C^OOOOOOC0OOC<XXXXXXX>OOOCOCOOOOOOOOOCOOOOOCXXXX)C Fiatalok - a város tövébe a Iván Kedmenec megnyugtatja őket, minden rendben lesz. Az első kézszorítás A kanyarban feltűnik a lles őrház. Már látszanak a traktorok, tehergépkocsik, a veszélyeztetett falvakból rakodásra jelentkező férfiak. A szerelvény megáll, mindenki leugrál a paklikocsiról. Alacsony, zöld kalapos férfi áll a vágány mellett, megszorítja a leszállók kezét. — Dobre útról Csak köszön, s kezet szorít, ezzel azonban minden örömét, háláját kifejezi. Később szerét ejtettem, hogy a tolmács útián beszélhessek vele. Megkérdeztem tőle, mi a véleménye erről a segítségről. — Ennél ésszerűbb megoldást nem lehetett volna találni. Nagyon nemes gesztus a szomszéd országtól, hogy a veszélyeztetett helyzetben levő községek segítségére sietett Sok munka, tárgyalás, fáradság van mögötte. hogy teljesítették a jugoszláv hatóságok kérését — mondja Kelemen Petar negyvennyolc éves szövetkezeti tag. Nagv a sürgés-forgás, az első pillanatokban mindenki üdvözöl mindenkit. Oblucsar Gojko, a járási tanács képviselője Badel brandyval kínálja a szerelvényt kísérőket. Azlentős előrehaladás tapasztalható a vállalatnál. Ám, ha azt vizsgáljuk, hogy ez a fejlődés elegendő-e az igények kielégítéséhez, akkor nemmel kell válaszolni. Kevés például az üveg. — Hogyhogy kevés? — kérdezték a Magyar Nemzeti Bank Somogy megyei igazgatóságánál. Hiszen a bank figyelembe vette, hogy a múlt évben kicsi volt a vállalat göngyölegkészlete, és hozzájárult ahhoz, hogy az üvegeik számát megháromszorozhassák. A vállalatnál jobban növekedett a göngyöleg, mint amilyen mértékben növekszik a termelés... Ez igaz. Ám, ha számításba vesszük, hogy a vállalat az ötmillió forint helyett nyolcmillió forint értékű árut tudott volna eladni tavaly, továbbá, ha arra gondolunk, hogy az ásványvíz palackozását Is hamarosan megkezdik, akkor bizony ez a készlet kiesd — mondtuk. A bankban erre azt válaszolták: takarékossági év van, nem szabad növelni a készleteket. A vállalat forgassa úgy az üvegeket, hogy ezzel a mennyiséggel kielégíthesse az igényeket. Ez valóban okos gondolat. Csak egy a hibája, nem mgvalósítható. Ugyanis az üveg gyors forgatását hátráltatják a Szikvíz és Szeszipari Vállalattól független tényezők. Az egyik ilyen tényező a szállítóeszköz hiány. Mihelyt a szénsavas víz palackozását megkezdik, újabb három gépkocsit (pótkocsival) kellene bevonni a szállításba. (Később még több járműre lesz szükség.) Sajnos, a gépkocsihiányt nem tudják megszüntetni. A Szikvíz és Szeszipari Vállalat vezetőinek a szállítási bizottságnál azt válaszolták, hogy egyetlen darabbal sem tudják növelni a szállítóeszközök számát. A másik hátráltató tényező a kereskedelem nagyfokú paszvitása. A kereskedelem Kopogásunkra egy nagyon fiatal, lány nyit ajtót. Öt keressük, Miklós Évát. Rövidre vágott, elöl enyhén beatles-be hajló frizurát visel, tvisztpuióverban és csönqdiágban van. Ujjain sok gyűrű. Két éve vegezte el a nyolcadik osztályt, azóta nem dolgozik sehol; ó a ház »őre«. Rajta kívül akadnak még Kapos füreden — igaz, egyre kevesebben — olyan lányok, akik a munka helyett a »pihenést<• választották. — Csak a legvégső esetben mennék a tsz- be dolgozni — mondja beszélgetésünk elején. — Egyetlen fiatal sem dolgozik ott, akkor miért menjek én? Mindenki a városba jár, én is oda szeretnék ... — S mit szólnak a semmittevéshez a szü lei? — Édesanyám szeretné, ha itt dolgoznék a kertészetben. Emlegeti is néha, hogy ennyi idős korában ő sokkal többet dolgozott, mint én. Tovább azért nem mehettem, mert nem szeretek tanulni. De csak akad valami munka majd Kaposváron. — Látom, szeret divatosan öltözködni. Gyakran kap új ruhát? Büszkén válaszol: — Itt minden ünnep új ruhát jelent. Mindent megkapok a szüleimtől, amire vágyom. Édesanyám a tsz-ben dolgozik, édesapám segédmunkás. ö azért keres, hogy én öltözköd- hessem. Röviden ismerteti ruhatárát, majd a cipőknél megjegyzi, hogy jelenleg öt pár körömcipője van, most szándékozik vásárolni egy hatodikat, mert négerbarna még nincsen. Azt is elmondja, hogy gyorsan telik a nap otthon, szülei csak este térnek haza, napközben ő házi munkát végez. Egyáltalán nem unalmas: könyveket olvas, »kalandosat meg kémeset«, újságot is, a Ludast meg a Fülest. S ott a rádió. Szeretné, ha sikerülne elintézni, hogy egész nap csak tánczene szóljon. A többi nagyon unalmas. Amikor megkérdem, nincs-e lelkiismeret- furdalása akkor, amikor szülei este nagyon fáradtan hazatérnek, kelletlenül válaszol. — De igen. Sajnálom őket... — S nem gondolt arra, hogy jó volna már valamihez kezdeni? — De mihez? Egyelőre csak a tsz van. Majd még gondolkodom... Matus Aranka és Gergely László a Somogy megyei Nyomdaipari Vállalatnál ipari tanulók. Abban még egyetértünk, hogy nem jó dolog, ha a fiatalok Füredről tömegesen bejárnak. Ám amikor megkérdem, hogy ők miért nem maradtak otthon, Laci ellentmondást nem tűrő hangon kijelenti: — Én azt mondom, hogy paraszt nem leszek. — Majd így folytatja: — Édesanyám a tsz-ben dolgozik, ha kell, segítek neki. Tegnap is répát egyeltünk. Nagyon megfájdulj a derekam. Esőben, tűző napon, télen-nyáron ezt csinálni ...! Nem bírnám. Arankának is az a véleménye, hogy inkább szakmát tanul. — De mi lesz akkor, ha már nem tudnak dolgozni az öregek a szövetkezetben? Nem gondolkodtak «zen? En ugyan meg nem — jegyzi meg Laci. Aranka »optimista«. — Miért éppen mi tudnánk ezen segíteni? Majd nőnek fiatalok utánunk is. — S ha azok is így gondolkoznak? — Akkor nem tudom. De vissza nem megyek. Vajon mi lehet az az ok, ami elriasztja a fiatalokat a termelőszövetkezettől? Erről beszélgetünk Koletár Józsefné párttitkárral, Horváth Sándor járási KISZ-titkárral és Lakatos Bélával, a megyei KISZ-bizottság munkatársával a jüredi Aranykalász Termelőszövetkezet irodájában. A járási titkár elmondja, hogy a városhoz közeli községekben hasonló helyzet tapasztalható. Ezekben a falvakban nem lehet elvándorlásról beszélni, hisz a helyi járatos autóbuszokkal megoldják a közlekedést reggel, este. Itt is telepednek le. azok a fiatalok, akik családot alapítanak, hisz gomba módra nőnek az új házak. Csak éppen a helyi munkalehetőséget nem használják ki, nem lehet rájuk számítani a tsz fiatalításában. Ha az anyagi oldalát nézzük, indok lehet a bejárásra, hogy többet keresnek a városban, mint otthon. De Kaposfüred esetében a pénzkérdés nem játszik szerepet. — A szövetkezet anyagilag jól áll — mondja a párttitkár asszony. — A zárszámadáskor 48 forintot ért egy munkaegység. Megtennénk azt is, hogy havonta kifizetjük a teljesített munkaegységet. Mégsem tudjuk megfogni a fiatalokat. — Beszélgettek már velük a havonkénti elszámolás lehetőségéről? — Nem is egyszer. A gépekre volna jelentkező, de a növénytermesztésre, állattenyésztésre nem gondolnak. Lebecsülik a mezőgazdasági munkát. Egy kislány dolgozott nálujik a kertészetben, elvégezte a szakmunkásképzőt is. Gondolt egyet, és elment a Faipari Vállalathoz Kaposvárra — fizikai munkásnak. Neki is felajánlottuk a havi fizetést, hiába. Nem igaz, hogy ott többet keres, könnyebb a munkája. Viszont elmondhatja, hogy a városban dolgozik. — Hogyan alakul az átlagos életkor a szövetkezetben? — A férfiak ötven és hatvan év között vannak, a nők negyven és ötven között. Kellene a fiatal munkaerő... S azt sem lehet mondani, hogy a füredi fiatalok nem szeretnek dolgozni. Hisz társadalmi munkát végeznek, otthon besegítenek a kimért területbe, dolgoznak a háztájiban is. Csak állandó munkára nem hajlandók vállalkozni. A szülők szemléletében is van hiba, hiszen számtalanszor, elhangzik, hogy »eredj, édes fiam, mindegy, hogy mi leszel, csak a tsz-be ne menj-«. A tapasztalat azt mutatja, hogy »szófoga- dóak« a fiatalok. De nem is lehet teljesen elmarasztalni őket azért, mert szakmát"akarnak tanulni. De miért nem mezőgazdasági szakmát? S a szülők, akik most »jótanácsokkal« látják el gyermekeiket, miért nem gondolnak arra, hogy mi lesz majd tíz év múlva? tán katonás parancsok pattognak, a férfiak felnyitják a vagonokat, megkezdődik a rakodás. Hatvan ember dolgozik itt odaátról, három tehergépkocsira, hat vontatóra rakják az élelmiszert. Egyre nagyobb cseppekben esik az eső, mindenki köpenyt húz, sapkát tesz a fejére. Az első áruval megtelt vontató átmegy a sínen az őrház előtt. Mivel itt nincs rendes átjáró, fákat, dorongokat fektetnek a sín elé, mögé és közé, nehogy elakadjanak a vontatók. Már zuhog az eső, nagy a sár. Vele, s az jdővel kell megküzdeniük a rakodóknak. Nem löűtpj, mik (Ultinak! SZOPHOHLéSZT KÖRÖZIK BRRZÍLláBnn Rio de Janeiróból érkézért* a hír, amelyre érdemes figyelni. A világváros egyik szánházában Szo- phoklésznek, a nagynevű antik szerzőnek híres tragédiáját, az Elektrát játszották. A címszereplő színésznő — Isolda Cresta — körül azonban bonyodalmak támadtak. Az ok: a színésznő az első felvonás utáni szünetben tiltakozó szöveget olvasott fel a közönség előtt az amerikaiak dominikai intervenciója ellen. Az okozat: a rendőrségre került az ügy, mégpedig úgy, hogy a színésznőt letartóztatták. A nyomozást végző rendőrtiszt azonban tökéletes munkát akart végezni, s ezért többek között a következők iránt érdeklődött a kihallgatáson: »-Ki az a Szop- hoklész? Ez egy külföldi, ugye? A mű, amit önök előadtak, felforgató szellemű, nemde?« , A színésznő méltatlannak tartotta a választ. Másnap az újságok nagy címben adták hírül; »A politikai rendőrség körözi Szaphoklészt... Le akarják tartóztatni felforgató tevékenység miatt!« Strubl Márta — ke — sokára jön a szombathelyi gyorsmotorvonat, amíg újra felszabadul a pálya, beviszik a szerelvényt Berzencére. Kiürülnek a vagonok Egy óra múlva visszatolat Berzencéról a 328 626 számú mozdony. Folytatódik a rakodás. Gyorsan, fegyelmezetten dolgozik mindenki. Amikor megakad a vontató, megpör- rög a kereke a sárban, tízen ugranak, s nekifeszülve tolják. A tehergépkocsi elé traktort »fognak«, s úgy hozatják át a sínen. Nincs messze a gólai raktár, gyorsan fordulnak a járművek. A falu szélén sok a kíváncsiskodó. Asz- szonyok gyerekkel a karjukon, tankönyvet szorongató gyerekek, integető öregemberek. Egyikük így kiált fel, amikor elhalad mellette az élelmiszerrel megrakott vontató: — Szláva bogul ... Hála istennek. A nagy munkát olyan jól megszervezték, hogy egy percre sem akad meg a rakodás. Megkérdezem a szállítást irányító Oblucsar Gojkót, hogy örül-e. — Igen. Nagyon szépen köszönjük a segítséget ezeknek a községeknek a nevében, nagyon hálásak vagyunk, hogy a magyar hatóságok teljesítették a kérésünket. Magas, göndörhajú férfi mosolyog rám az egyik vagonnál. Prémgalléros ballonzekében van. Ivancsan Joszipnak hívják, könyvelő a szövetkezetben. öt is megkérdem. — A Dráván keresztül nem jöhetett a cukor, a liszt, a só meg a többi áru. Nagyon örülünk, hogy vasúton megkaptuk. Nem is tudjuk meghálálni ... Nagyon köszönjük az összes nép nevében —mutat körül társaira. Nagyon sokan állnak körűi bennünket, mindenki helyeslőén bólogat. Közben az utolsó zsák lisztet is kirakták a vagonból, bezárják az ajtókat, a szerelvény indulásra készen áll. Győrfi Mihály síppal jelt ad az indulásra, felszállunk. Mindenki integet a távolodó vagonok után. A vonatok mindig elrobognak a 11-es őrház előtt, egyik sem áll meg itt. Pénteken délelőtt azonban több mint három órát állt a nyílt pályán hat vagon, Jugoszláviából átjöttek az emberek. a traktorok, a gépkocsik, hogy élelmiszert vigyenek Gola, Gotalovo, Zsdála, Répás, No- vácska és Otocska kiürült boltjaiba. Azóta nyugodtan vásárolhat mindenki, nem kell attól félni, hogy mi lesz holnap. Amit leírtam, a 221. számú határkőnél történt. Híven igyekeztem beszámolni az eseményekről. Az örömöt, a barátságot, a hálát azonban nem tudtam megfelelően leírni. Ez a szemekből sugárzott, a kézszorításokban érződött igazán. Lajos Géza A Somogy megyei Tanácsi Építőipari Vállalat vizsgával rendelkező vesz föl. Jelentkezés a vállalat gépészetén mindennap 8—12 óráig: Kaposvár, Május 1. u. 92. (95345) Az Sm. Vendéglátó Vállalat vizsgával rendelkező gépkocsielőadót keres. Jelentkezés a vállalat munkaügyi (tartályán. (95354)
