Somogyi Néplap, 1965. június (22. évfolyam, 127-152. szám)

1965-06-13 / 138. szám

Vasárnap. 19C5. június 13. 5 SOMOGYI WBrikAV FÉNYŰZŐ HUMÁNUM Egyre több a példa. Íme égy. Huszonhat éves. Építész- mérnök. Az egyik tanácsi ve­zető szobájában találkoztunk, akkor érkezett. Örültek neki, várták. Éreztem, hogy építeni akarnak a munkájára, törőd­nek vele. Természetesein azon­nal kapott lakást is, méghoz­zá a belváros legszebb új há­zában. Azt hittem értékeli Tévedtem. Még egy év sem telt el, amikor a fiatal mérnök odaállt a tanácsi vezető elé, és bejelentette, hogy megy. Nem így, hogy akar, szeretne, ha­nem így: — Megyék! Aztán még hozzátette: — Vissza, Pestre! Ezekben a napokban talál­koztunk újra. — Miért? — kérdeztem. Cinikus őszinteséggel adott választ. — Most már van lakás! Pes­ten tíz évet is várhattam vol­na. Itt azonnal kaptam. Én csak ezért jöttem le! Azt gon­doltad talán, hogy ezért az unalomfészekért otthagyom Pestet? Már rendben is van minden. Egy idősebb család­dal cseréltem. Az enyém ugyan egyszobás, de ők odaadták a kettőt. — És nem szégyelled ma­gad? Nevetett. Ugyanabban a szo­bában, ahol először találkoz­tunk. — Még a közmondás is en­gem igazol. Jól jegyezd meg: szemesnek áll a világ ... Elment. A város elveszített egv mérnököt és egy lakást Egy másik eset. Most történt, pár nappal ezelőtt a TRANSZ- VILL Kaposvári Gyárában. A munkások felháborodva tilta­koztak. A vezetők tenni akar­tak, de nem sikerült Monoki István szerszámké­szítő az egyik budapesti üzem­ből jött Kaposvárra. Erősítés­nek hozták. Azért, hogy jő műszaki kollektívát alakítsa­nak ki. Természetes, hogy Mo­noki is azonnal lakást kapott. A minap ő is bejelentette, hogy megy. Kész tények élé ál­lította a gyár vezetőit. — A lakást már elcseréltem, kérem a immkaikönyvemet. El kellett engedni, és a cse­rét nem lehetett megakadályoz­ni. Mindenki úgy tudta, hogy Monoid szorgalmas, rendes em­ber. Szép fizetést kapott. A szakmában sehol sem tudnak magasabb órabért biztosítani. Jött, hogy lakást kapjon, s mi­vel kapott, elment. Hogy volt munkatársai elítélik?. Azzal már nem törődik. És van még példa. A Finom- mechanikai Vállalat egyik fia­tal mérnöke két nappal a la­káskulcs átvétele után elkö­szönt. Megvolt a lakás, és neki csak az volt a fontos. Hogy a vállalatnak nem lesz mérnöke? És hogy az új mérnöknek me­gint lakást kell kiverekedni? Az már a vállalat gondja. A TRANSZ VIT.L-nál egy másik mai eset: Kiss Tóth Gyu­la márciusban érkezett. Azon­nal kapott egy kétszoba, össz­komfortos lakást az északnyu­gati városrészben. Sőt! Mivel nem »►tudott« azonnal költöz­ködni, a szakszervezeti bizott­ság egy heverőt is adott a la­kásba. Kiss Tóth azóta se köl­tözött le. Most, három hónap után bejelentette, hogy menni akar. Természetesen vissza Pestre. A gyárvezető nem en­gedte el. Kiss Tóth Gyula föl- lebbezett. Megkerestem munkahelyén, a 2-es telepen. Zavartan vála­szolt a kérdésekre. — Miért jött le? — Lakáshoz akartam jutni. — És miért megy el? — Kétszáz forinttal keveseb­bet kapóik, mint fönt. — Tudta ezt, amikor Ide jött? — Tudtam. Megmondta a gyárvezető. A másik okom a család. A feleségemnek nem tudtak megfelelő állást szerez­ni. — Erről mikor szólt először? — Most... A gyárvezető: — Miért csak most szólt? Biztosan találtunk volna meg­Esös nyár ígérkezik, a bala­toni révőrsök viharágyúiból nap mint nap felröppennek a többcsillagos sárga, piros jel­zőrakéták. A Balatoni Révka­pitányság rádióközpontjába és innetn tovább jelentések, pa­rancsok szállnak az éterben. Emberekért, életekért... — Az a fiatal házaspár haj­nalban érkezett Leltére. Két gumimatracon napoztak, el­aludtak ... A víz besodorta őket jó három kilométernyivé egymástól meg olyan harminc méterre lehettek. A férfi éles sikolyra ébredt. Felesége már akkor fuldoklóit. Odaevickélt a matraccal. Az asszonyunk sikerült elkapni azt, de a fér­fi beleesett a vízbe, és a fele­sége szemeláttára ott maradt.. Űszni egyikük sem tudott. A megrázó eset tavaly nyá­ron történt. Kurdi János őr­nagy, a révkapitányság pa­rancsnoka lapozgat az előtte fekvő dossziéban, majd így folytatja: — A halálesetek 1963-hoz viszonyítva huszonkilencről huszonötre csökkentek ugyan, mégis igen magas ez a szám. A huszonöt vízbefúlásból nyolc­nál a gumipárna vigyázatlan használata volt a szerencsét­lenség közvetlen oka. Nyolcán felhevült testtel ugrottak ki a csónakból. Tehát tizenhatan — egy kis elővigyázatossággal — elkerülhették volna. Ma is él­hetnének. — És hány embert sikerült kimenteniük? — 1963-ban nyolcvannyolc, a múlt nyáron százhuszonöt embert. Csaknem mindegyiket oldást. Én nem engedem el Kiss Tóth Gyulát De ha ki­kéri a munkakönyvét, nem tehetek semmit. Megnéztem Kiss Tóth Gyula munkakönyvét. Ez a tizenhe­tedik bejegyzés. És ez a mun­kakönyv már a második. Jönnek, önként A város és az üzemek örülnek nekik, mel­léjük állnak. Azok elé helyezik őket, akik már hosszú évek be­csületes munkájával bizonyí­tották, hogy lehet rájuk számí­tani. A régi, kipróbált szakem­bereknek nem jut lakás, mert az újaknak kell! Ez a tény már eddig is sok vitára és keserű panaszra adott okot Tegyük hozzá: jogosan! Csak egy pél­da: a TRANSZ VILL-nál hét Budapestről jött szakember kapott lakást öt év alatt. Min­dig, mindjárt, azonnal. Közü­lük négyen aránylag kevés időt töltöttek a gyárnál. Van egy olyan mérnök, aki nyolc éve dolgozik becsülettel. Mindenki elégedett a munkájával. Nem kapott, nem kaphatott lakást, mert az újaknak kellett. Azok­felborult csónak mellől, vihar­ban. ök megmenekültek, mert sikerült megkapaszkodniuk. — Az íróasztal mellett a fa­lon nagyméretű Balaton-tér- kép, alatta ott egy kisebb is, négyzetes beosztással. A pa­rancsnok rámutat: — A legtöbbször polgári szervektől érkezik bejelentés. Például: »Révfülöptől délre felborult csónakot láttak« ... URH-rádión azonnal továbbít­juk a jelzést pontos utasítás­sal: melyik négyzetben keres­se mentőszolgálatunk • ve­szélyben lévőket. ■— Hogyan zajlik le egy ilyen riadó? — Vihar közeledtére az ob­szervatóriumtól kapott jelzés alapján kilőjük a sárga raké­tát és riasztjuk a mentőhajó­kat. (Minden révőrs rendelke­zik ilyennel.) A piros rakéta fellövése, azaz a vihar megér­kezése után figyelőszolgála­tunk és a bejelentések alapján indulunk a veszélyeztetett pon­tokra. Hét végén a BM repülőszol­gálata rendkívül nagy segítsé­get nyújt a vizibalesetek fel­derítésében, de azzal is, hogy új erőt ad a szerencsétlenül járt embereknek, akik testi- leg-lelkileg elcsigázva várják hogy kimentsék őket. A gép szárnya billegtetésével jelzi, hogy észrevették őket, segít­ség érkezik. Olyan is előfor­dult, hogy a menetrend sze­rint közlekedő hajó közelebb volt az eset színhelyéhez, mint a mi mentőhajónk. A gép kö­rözött egy darabig, majd a szerencsétlenséghez vezette a nak, akik közül többen az első kínálkozó alkalmat megragad­ták arra, hogy visszaélve a bi­zalommal, hasznot húzzanak. Sajnos, a jogszabályok lehe­tővé teszik, hogy az ilyen sze­rencselovagok könnyűszerrel kijátsszák a törvényt. A jelen­legi Lakásviszonyok mellett azonban fényűzés ez a humá­num. Nem is beszélve arról, hogy milyen káros a vállala­tok és a város számára. A vidéik iparosítása szakem­berigényt is jelent. A közeli években mintegy száz mérnö­köt, technikust és más szak­embert vár Kaposvár fejlődő ipara. Az illetékesek már most számolnak az újakkal. Ahogy jönnek, megkapják a lakást. Tehát újra és ismét előnyt él­veznek. Pedig az eddigi tapasz­talatok szerint az újak között is lesz majd olyan, aki csak ugródeszkának akarja használ­ni városunk üzemeit. Az élet túlhaladta lakástör­vényünk néhány paragrafusát. Időszerű lenne, ha a törvény­hozók követnék az életet! Németh Sándor ni tavaly három turista közül kettőt. A harmadik sajnos ott­hagyta a járművet. — Kikkel van legtöbb gond­ja a mentőszolgálatnak? — Általában a hétvégi ki­rándulókkal. Fejest ugrálnak uszályokról, — főleg a fiata­labbak —, virtuskodnak, ve­szélyesen megközelítik a hajó­kat, nem számolva a hajócsa­var szívóhatásával... — Javult-e valamilyen szem­pontból az emberek magatar­tása? — Érdekes, amióta ezer mé­terig bárki beúszhat a déli parton, azóta senkit sem kell figyelmeztetni. Úgy látszik, így már nem érdekes a tilosba menni. Viszont megnövekedett a kisebb-nagyobb szabályta­lanságok száma. Köztük a leggyakoribb a csónak túlter­helése. Ilyenkor a legkisebb kihágás is emberéletet, köve­telhet, ezért a legnagyobb szi­gorral lépünk föl a szabály­sértők ellen. Aznap délután fél négy előtt tompa pukkanással sárga ra­kéta kúszott fel a haragos­felhős égre. Pályája delén szétrobbanva szikrákat hulla­tott alá. Egy órával később pi­ros rakéta-csillagok jelezték, hogy bármelyik pillanatban itt lehet a vihar. És tizenhat óra húsz perckor szél rázta meg a fákat, hirtelen és roppant erő­vel. Vihar tombolt a tó fölött. De ahogyan jött, gyorsan el is vonult. Szerencsétlenséget nem okozott, mentésre nem volt szükség. W. E. Mentésre nem volt szükség... Gyakori viharok — Tavaly huszonöt áldozat — Virtuskodások, szabálysértések — A vízi mentőszolgálat tapasztalataiból hajót. Így sikerült megmenté­JOGOS AGGODALOM A Somogy megyei Vérellá­tó Alközpont főorvosa, dr. Tarján László a megyei kór­ház több osztályának főorvo­sa, valamint Honfi Istvánná, a Vöröskereszt megyei titkára jelenlétében sajtótájékoztatón ismertette a kórház vérellátá­sának helyzetét, a vér fel- használásnak tapasztalatait. 1964-ben a kaposvári kór­házban csaknem másfél ezer liter vért használtak föl. Az esetek többségében a transz­fúzió győzte le a halált. A baleseti sebészeten például 557 rendkívül súlyos, életveszé­lyes sérült közül 521-cí a mű­tét közben adott nagymennyi­ségű vér mentett az élet ­nek. Húsz anya sem élhetne ma, ha szülés közben nem áll rendelkezésre a megfelelő mennyiségű és minőségű vér. Másfél ezer liter vér, sok száz műtét, sok száz élet... Számok, 1 terek, rideg statisz­tikák me eg fényekben ra­gyognak. mert feltölti őket az emberi sági tókészség ereje, ha a vér útjára gondolunk: istenhátamögötti kis somogyi falvakból, üzemorvosi rende­lőkből, dolgozó emberektől a halál mesgyéjén lebegő tár­suk vénájáig Mozgalommá nőtt a véradás, csekély, de tartalmában, je­lentősen óriás áldozattá. En­nek köszönhető, hogy soha­sem volt a vérellátásban fenn­akadás. Most mégis gond, aggoda­lom felhőzi az illetékes veze­tő orvosok homlokát. Nyári időszakban mindig lejjebb esik a tartalék vérállomány grafikonja. Adódtak ugyan »meleg« helyzetek, a vérellá­tás azonban kielégítő maradt. Miért jogos az aggodalom, mi­ért kell mégis szólnunk erről? Somogynak különleges a helyzete. Idegenforgalma és a 7. számú műút somogyi sza­kaszának forgalma miatt nyá­ron még nagyobb feladat vár megyénk vérellátó alközpont­jára. A múlt évben például — 1963-hoz viszonyítva — a köz­úti balesetek száma nyolcvan százalékkal (!) emelkedett. Ag­gasztó a kaposvári baleseti se­bészet megfigyelése: Nyilván az autópark rohamos növeke­dése következtében egy-egy esetnél a sérültek száma több (néha tömeges), és a sérülések is súlyosabbak, mint koráb­ban. Nem valószínű, hogy az idei nyáron csökken a statisz­tika ... Előfordul, hogy különleges vércsoportú vér kell a műtő­be, esetleg perceken belül. A ►►O—A—El «-rendszerű beosz­tásban a legritkább az »AB« vércsoport, alig 8—10 száza­lék. Még ritkább, (tehát igen sok véradó között adódik né­ha egy ilyen) az »AB—RH-ne- gatív« vércsoport. Különös vé­letlen: a napokban a kaposvá­ri sebészeten két súlyos gyo­morvérzéshez kellett csaknem egyidőben nagyobb mennyisé­gű »AB—RH-negatív« csopor­tú vér. S az ilyen esetek már nehézséget okoznak, mert hal­latlan küzdelembe kerül, amíg a kevésszámú nyilvántartott véradót előkerítik a kimerült vérkészlet pótlására, illetve azért, hogy közvetlenül életet mentsenek vérükkel. Érdemes figyelembe venni azt is, hogy az önkéntes vér­adás, azaz a tartalék vérállo­mány természetes pótlása sem olyan eredményes nyáron a mezőgazdasági jellegű me­gyében, mint ősszel vagy télen. Az emberek nagy része a me­zőn dolgozik egész nap, a vá­rosban pedig folynak a szabad­ságolások. A rohanó élet azonban nem áll meg. Orvosok, ápolónők százai küzdenek az életért megfeszített erővel, és harcuk­ban nélkülözhetetlen fegyver az emberi vér. A Vöröskereszt társadalmi aktívái, az orvosok és az élet­halál között vívódó betegek a nyári időszakban is számíta­nak az áldozatkész, jóakaraté emberek megértésére, támoga ­tására. Szeretnék, ha nem győzhetne a halál ezután sem... Wallinger Endre 8 C' (. c ÍGY LÁTTUK Szép és mutatós lesz a Tóth Lajos utcában épüld huszonöt lakásos társasház. Ez a képünk az épület ut­cai oldaláról készült. Ez pedig a hátsó része. A járókelők nem is igen ve­szik észre az építészeti »ritkaságot«. Aki mégis felfigyel, az bizonyára felvilágosítást próbál kérni az építőmunká­soktól. Mi is ezt tettük. De a munkások nem tudtak vagy nem akartak mondani semmit. Ok is csak nézték és lát­hatóan töprengtek. A látvány valóban rejtélyes. A szom­szédos ház két szintjének két ablaka pontosan az új ház szobáiba nyílik. A régi lakók tehát ezentúl az új lakók szobáiból kapják majd a fényt. Avagy mégsem? A Tóth Lajos utcai új házzal végig kiépült a Szántó Imre utca bal oldala. De a régi probléma ma is megvan. Ezt a szép utcát még mindig elcsúfítja és zárva tartja egy rozoga ház. De hát meddig? Ígéretet már sokszor hallot­tunk. Most már nagyon időszerű lenne cselekedni!

Next

/
Oldalképek
Tartalom