Somogyi Néplap, 1965. június (22. évfolyam, 127-152. szám)
1965-06-27 / 150. szám
A MŰVÉSZETI LEXIKON ELSŐ KÖTETE AMIKOR DÜHÖS VOLT, mindig összecsücsörítette a száját. Állt, mint a cövek. Szeme megszokta a homályt. Háta mögött az épület. Háromemeletes. Szürke. Nemcsak most, nappal is szürke. Balra, a legfelső emelet utol Minden papírtulajdonos felé, s nagy nehezen kinyögegy-egy stáció. A távolban — a laktanyai úton — csizma koppant. Odafenn fémes zörgés. Kattanás. Fölpillantott. te: — Ott.., Főhadnagy elvtárs. Az őrparancsnok egy pillanatig odabámult, és lódult tovább az épület bejáratához. A többiek utána... »Siessenek-« — makogta . , ... A HARMADIK EMELETEN so négy ablakából pásztaban az egyik világos ablak kitá001 a ,f?nl.,Sarfiás- Furcsa: rult. valaki kihajolt az abla- m*gaban, es állt, ugyanott, mire lehullik ele, megszurkul kon. ahol a levegőbe lövöldözött, ..... ___ még a fegyvert sem akasztot»Még ez is ellenőrizni akar. ta vissza, a vállára. Nézett Egy^ugrás. Az alak eltűnt a fölfelé. »Nem is tolt le... fényből. Hogy rosszul jelentkeztem... redetten elmosolyodott. A készültség elvonult. Zalka Miklós: az éjszakában. Attól van ez a szürke derengés idelenn. A harmadik emeletről mormogó duruzsolás ereszkedett alá. A hangok egybefolytak, semmitmondóvá zsugorodtak, a szavak foszlányait sem értette, csak zsongtak a fülében, akár kályha dudorá- szott volna. Nevetés csattant. »Be örültök...« — gondolta bosszúsan. A válla fölött pillantott hátra, a magasba. Az ablakokból kocka alakban ömlött a fény, és a sugárban látni lehetett a keresztfák árnyékát: négy részre osztották a sárgás szabályos csóvát. A főhadnagy pislogott Aztán megint nevetni kezdett A könnyei potyogtak. — Hát nem érti?... Akkor szaladtak el az ablaktól, amikor maga lőtt... Addig nyögtek, hörögtek ott... Még mindig nem érti? ... »Akkor tényleg nem ' halt meg...-« — gondolta. Vállára lökte a fegyvert, és kényszeCSÖND Nézett föl. Azt hitte, a szeme káprázik. Az alak a két emelet kő_ ___ __ zött himbálózott. Látta a kö» Minek örültök?« — a szája telet Fehér volt, valósággal úgy meredt előre az orra világított a homályban. Ide- lent a főhadnagy feje. Gyors, . alól, mint a tüske. oda. Mint az órainga. kapkodó mozdulat: már a kö- semmi-nem-történés Csönd volt. Idegesítő: Any- Fuldokló sziszegés. Hörgés. telet markolta. Az alak föl- Sást, fegyverben. Sőt mintha nyira idegesítő, hogy a tényé- Lihegés. emelkedett ezért a semmi-nem-történéMAGÁRA MARADT. Háta mögött az épület Elől a kerítés. Azon túl az országút. Hajnalban kékesen csillog majd a messzeségben. Jól érezte magát a csöndben. És ez különösnek tűnt Hogy jól érzi magát A homlokát is összeráncolta, miköz- kívánság: ben ezen töprengett. Furcsa és megmagyarázhatatlan: t ragje- kellemesnek találja ezt a ácsor— a gondolat keresztülszaladt agyán, s nyomában tülekedett a sürgető »Siessenek...« re viszketett Szuszogva szed- Állt nézte, és a homlokát te a levegőt és úgy érezte, kiverte a veríték, a szája mintha fojtogatná a csönd. önkéntelenül megnyílt Akko*“*■»* Sd;ÄhSh*,£rl“«lSi A torka összeszorult. »Ho- pedig nyögött csak ő is: gyan tudnak nevetni?... Az __ Te1 Ne1 Ne1 e mber..« — ez a gondolat Höreés felelt is befejezetlen maradt. Na- Horges relelt- , gyot nyelt. A hideg futkarozott a hámindenki otthon — Hű, de könnyű..: Ez a főhadnagy hangja volt »Nem lehet... A halott nehezebb ... Akkor a félhalott is...« Nevetés. sért állna. Csodálkozott ezen. De így volt Félszemmel fölsandított az épületre: a harmadik emelet utolsó négy ablakából pásztá- ban világított a sárgás fény. Megrázta a fejét »Meg- Mire lehullott elé, megszürVasámap van. És akkor az embert ideál- 6 Ktják silbakolni. »Meghal...« — a gondolattól elöntötte a forróság. Hogy ö látni fogja. Ahogy ez meghal. A fogát csikorgatta, s az , Az országút hajnalban ké- ajka összecsücsörödött. »Az a pihent agyú, de ez megér* késén csillog majd, akár va- anyád keserves... Nekem ne te • ■ • lami messzire nyúló kanyargó halj meg itt!...« Lekapta Ez megint a főhadnagy selyempántlika. Most csak válláról a géppisztolyt, cső- volt egy hosszúkás szürke folt vét az égnek, ujja a billen- Az ablakot becsukták. tyűre tcLpädt A szürke folton kellene el- . _ A hangok ismét az értheIndulni... Két kilométer. HOSSZÚ SOROZAT. Aztán tétlenségbe távolodtak, zson- Nem térne le róla. Véletlenül mintha megsüketült volna, gó duruzsolássá olvadtak egysem. Erezné a domborúságán, olyan csönd támadt, hogyan s merre kanyarog. Hirtelen tucatnyi láb dobogását vélte hallani. »Hallucinálok...« A szívét a torkában érezte. A kötél himbálózása kült, de azért homályt derített az éjszakába. Elmosolyodott, az ablakokra. Csönd volt. Nyugalmas, . . , . meghitt, zsongással otthonos Nem tudom, ki volt az csgnd őrültek ezek? ...« Gurgulázó, hahotázó, kacagó nevetés. Még, és még... Mintha nem akarna vége szakadni ... Folyton-folyvást. Minden szakma életében jelentős esemény lexikon megjelentetése: sűrítve mutatja, jelzi a változást, mely a szakma fejlődésében a legutóbbi lexikon megjelenése óta végbement, s rögzíti a szakma helyzetét a legközelebbi kiadás megjelenéséig. Hazánkban harminc esztendeje nem jelent meg műveszeti lexikon. A mostaninak a megjelenését is hatalmas munka előzte meg: előkészítéséhez mintegy nyolc esztendővel ezelőtt fogtak hozzá. A harminc esztendő alatt a szakma hatalmasat fejlődött világszerte, s itthon is; a megjelent szakirodalom pedig szinte beláthatatlan mennyiségre rúg. Ahogy tréfásan meg szokták jegyezni: nem a könyvek, de pusztán címeik elolvasása is napokig tartana. Ehhez járult az az alapvető társadalmi változás, mely életünkben végbement. E két tényező múlhatatlanul szükségessé tette új lexikon kiadását. Most végre, hosszú előkészítés után megjelent az első kötet (A—E címszavak). A mű a képzőművészettel annak klasszikus értelmezése szerint foglalkozik: tehát a festészet, szobrászat, grafika mellett az építészet, az iparművészet, sőt távoli korok fontos leletei alapján a régészet címszavait is tartalmazza. Tükrözi a szemléleti változást a mű abban is, hogy ismerteti a szomszédos, baráti országok művészetét is csakúgy, mint a távoliakét; hogy a művész életrajzok, egyéni pályaképek mellett helyet kapott benne az egyes korszakok, iskolák, áramlatok* nemzetek művészetének ösz- szefoglaló jellemzése is. A mű számbaveszi a legújabb művészi törekvéseket, s ismerteti a művészek új nemzedékének leeielesebbieit is. A most megjelent első kötet után várjuk a további köteteket. L. S. KARSAI ELEK: A budai Vártól a Gyepűig Elbben a könyvében Magyar- ország politikai történetét a Bárdossy-kormány hadüzenetétől a fasiszták kitakarodá- sáig tárgyalja. A könyv főbb témái: Keitel, Ciano és Rib- bentropp 1942. januári »látogatása«, a II. magyar hadsereg frontra küldése; a Horthy- dámiasztia létrehozására irányuló tervek; a doni katasztrófa; az 1944. március 19-i német megszállás, az 1944. október 15—i fegyverszünet kudarca és végül a Szálasa uralom. Vezérkari jelentések, Horthy kormányzó, Serédi hercegprímás iratai, minisztertanácsi jegyzőkönyvek, Lakatos vezérezredes feljegyzései, a német véderő főparancsnokságának, a magyar és német külügyminisztériumnak iratai, parlamenti naplók, Kállay volt miniszterelnök memoárja, korabeli újságok alapján tárul elénk ez az időszak. A leírt eseményeket, hasonlóan a szerző előző kötetéhez, magyar és nemzetközi időrendi áttekintés, névmutató — az ebben az időszakban szerepet játszott személyek bemutatása, számos eredeti fénykép* rajz és térkép teszi szemléletessé, hozza közel az olvasóhoz: Megérzi azt az ember vaksötétben is. Talán két kilométer sincs egészen. Ott a sárga ház. Az már: ház. A vasútállomás... A kötél himbálózása megArra mentek el..'. Oldalt lassúbbodott. fordult, úgy nézett vágyón — »Jönnének már ...« — toarra... Délután mentek. Amikor ők átvették az őrséget, mindjárt azután. A vonathoz. A pogott türelmetlenségében. Az idő végtelennek tűnt. Végre! Elől az őrparancsnok. Futás közben a sapkáját laktanya másik oldalán posz- igazította a fején tolt akkor, a kapuban. Neki mutatták a papírjaikat. És neki néznie kellett a papírjaikat. Meg a boldog-mosolygós képüket. A szíve belefacsarodott, ahogy nézte. A ség emésztette. ö meg csak állt, kezében égnek fordított fegyverrel, mint az imént. A foga vacogott, és mintha hirtelen kiszaladt volna mindenféle katonai jelentésfor- sárga irigy- mula, semmi sem jutott eszé- Nem elég, be abból, amit tanult. A be. Az ablakokból pásztában dőlt a fény, a szabályos kockaalakú csóvákban látni lehetett a keresztfák árnyékát. Idelenn: szürke homály. És csönd. Aztán csizmakopogás. Elől a főhadnagy. Sapkáját hetykén oldalt csapta, fejét csóválta és nevetett ö csak bámult rá. — Elküldték a másik szakaszból egy embert a kantinba ... Sokáig odavolt, hát kiagyalták, hogy megijesz' tik... összemesterkedtek egy fejéből ruhát> öngyilkosnak ... Vé«i hogy itt rostokol, szemlélje géppisztollyal, mint holmi végig a mások örömét bottal mutogatott az ablak tétlenül maga ugrott be .., Állt, merev-mozdulatlanul A nyelve nehezen forgott és azt kérdezte: — Akkor ... nem halt meg?... KAREL CAPEK: Archimedes halála Szekeres Emil: SGRAFITTO-TERV V Dél-dunántúli Képzőművészek tárlatának anyagából. A legenda merőben másképp igaz, mint ahogy a köztudatban él. Ha hiteles az, hogy Archimedes Szirakuza elfoglalásakor vesztette életét, nem felel meg a valóságnak, hogy egy fosztogató római közlegény tört be a házába, mire a mértanába merült tudós dühösen rászólt: »Ne bolygasd köreimet«I Először is: Archimedes nem afféle szórakozott professzor volt, aki ne tudta volna, mi történik körülötte. Sőt, nagyon is fegyelmezett volt, született katona, hiszen ő találta fel és szerkesztette meg városa védelmére a harcászati gépeket. Másodszor: a római katona nem holmi részeg fosztogató volt, hanem a nagy műveltségű és ambiciózus Lucius, a légióparancsnok, aki jól tudta, kivel áll szemben. S mert korántsem fosztogató szándékkal nyitott be, amint megállt a küszöbén, katonásan köszöntötte a tudóst: A ve, Archimedes! Archimedes, aki épp rajzolt, fölpillantott viasztáblájáról: i— Mi történt? — Arkhimédész — szólt Lucius —, mi jól tudjuk, hogy gépeid nélkül Szirakuza egy hónapig sem állhatta volna ostromunkat. Így azonban kerek két évig tartott, míg bevettük. Mi, katonák nagyra tartjuk ezt a fegyvertényt. Gépeid remekül beváltak. Gratulálok. Archimedes elutasítóan legyintett: — Ugyan kérlek, ezek kicsiségek; semmi rendkívüli nincs rajtuk: közönséges katapul- ták. Játékszerek, semmi tudományos érté- Izük • • • — De hadászati igen — szólt Lucius. — Nos, Arkhimédész, épp azért jöttem, hogy ajánlatot tegyek: dolgozz velünk! — Kikkel? — Velünk: rómaiakkal. Karthágó, mint tudod, hanyatlóban van. Mi értelme hát támogatnotok? Mi hamarosan elintézzük: lesz mit látnod! Álljatok inkább a mi oldalunkra! __ Hogy-hogy — lepődött meg Archimedes. — Mi szirakuzaiak alkalmasint görögök vas- gyünk. Miért pártolnánk át hozzátok? — Mert Szicílián éltek, s nekünk szükségünk van Szicíliára. — Miért van rá szükségetek? — Meri uralkodni akarunk a Földközitengeren. — Ügy? — szólt Archimedes, és tekintetét töprengve ejtette vissza a viasztáblára. — És azt mi végett? — Mert aki a Földközi-tengert uralja, az a világ ura. Ez csak világos! — És a világ urává kell lennetek mindenáron? Igen: ez Róma küldetése. Vállalnunk kell. És mondom neked: a város méltó lesz e küldetésre. — Lehetséges — mondta Archimedes, s törölt a viasztáblán. — Én azonban nem tanácsolom nektek, Lucius. Figyelj szavamra: ha a világ urai lesztek, sok mindent meg kell védelmeznetek. Kár az erőfeszítésért, amit ráfordítotok. — Megéri, hogy nagy birodalom lehessünk. — Nagy birodalom — mormolta Archimedes. — Ha kört rajzolunk — legyen az nagy vagy kicsiny — az csak kör. Határai vannak, mint ahogy a birodalmatoknak is lesznek, Lucius. Szerinted a nagy kör különb, mint a "u kicsiny? Azt hiszed, jobb matematikus leszel. ha nagyobb kört rajzolsz“! — Ti, görögök folyton érvekkel bíbelődtök — szólt Lucius, a légióparancsnok. — Mi másképpen bizonyítjuk a mi igazunkat — Hogyan? — Tettel. Példának okáért: elfoglaltuk Szirakuzát. Szirakuzátok tehát a miénk. Ez csak elég fényes bizonyíték? — Az... — szólt Archimedes, s megpiszkálta fejét az iróárral. — Igen, elfoglaltátok* Lucius. Csakhogy Szirakuza nem a régi, és nem is lesz az többé. A dicső és nagy város, barátom, ami volt, és ami soha többé nem lesz. Szegény Szirákuzám! — De Róma nagy lesz. A legnagyobb városnak kell lennie a földön. — Miért? — Hogy fennmaradhasson. Minél nagyobbi annál több lesz az ellensége. Nekünk szükségképpen kell tehát legerősebbnek lennünk. — Ami az erőt illeti — dünnyögte Archimedes —, lévén valamelyest fizikus is, csak annyit mondok neked, Lucius: az erő lekötődik. >— Mit jelent ez? — Ez törvény, Lucius. Az erő, amely háti az le is kötődik. Minél erősebbek lesztek, annál több erőre lesz szükségetek. És egy szép napon aztán... .— Mire célzol? — Semmire. Én nem vagyok próféta. Én fizikus vagyok. Az erő lekötődik. És kimerül. Én csak ezt tudom. — Nos, nem vagy hajlandó együttműködni velünk, Arkhimédész? Te nem is sejted, milyen lehetőségek nyílnának előtted Rómában. Megszerkeszthetnéd a világ legnagyobb harcászati gépeit... — Bocsáss meg, Lucius, öreg vagyok mári és van még egynéhány ideám, azokat szeretném megvalósítani. Amint látod, most épp egy mértani problémával foglalatoskodom. — És nem csábít a velünk működés, Arkhimédész? — Mire célzol? — Arra, hogy részese lehetnél a világ meghódításának. Archimedes bevésett egy vonalat a viaszba. Hallgatott. — Miért nem felelsz? — Bocsáss meg — mondta csendesen a tábla fölé hajolt tudós Hogy modtad? — Egy olyan ember, mint amilyen te vagy: meghódíthatná a világot. — Hm... meghódíthatná... tűnődött el Archimedes. — Ne vedd zokon, de fontosabb dolgom is van. Tudod, olyan, ami tartósabb annál. Olyan, ami válóban fennmarad. — Éspedig? — Vigyázz, ne bolygasd köreimet. Ez itt a körszelet területének kiszámítási módja... * * * Később tették közzé a hírt, hogy a nagy tudós váratlanul elhunyt. (Dudás Kálmán fordításaj
