Somogyi Néplap, 1965. június (22. évfolyam, 127-152. szám)

1965-06-25 / 148. szám

Péntek, 1965. június 25. 3 SOMOGYI NÉPLAP „Jó napot kívánok, magyar vámvizsgálat...“ Ep tü a munkájuk i vámőr Új nemzetközi gyorsvonatok haladnak át megyénkén; meg­nőtt az utasforgalom Magyar- ország és Jugoszlávia között. Ezzel együtt több lett a mun­kájuk a gyékényesi vámőrök­nek is, nemegyszer több száz utast kell ellenőrizniük, hogy megtartják-e az érvényben le­vő vámrendelkezéseket. Az eddigi tapasztalatok szerint az utasok többsége nem kockáz­tat, kizárólag az Utastarifában meghatározott mennyiségű árut hozza be, illetve viszi ki az országból. Akadnak persze olyanok is, akik megpróbálják kijátszani a fennálló rendelkezéseket — kevés sikerrel. A közelmúlt­ban egy házaspár tizenhárom Orkán kabátot próbált becsem­pészni az országba, feltűnő, ideges viselkedésükkel azon­ban leleplezték önmagukat, s így még azt az árut is elvesz­tették, amit egyébként vám­mentesen behozhattak volna. (Itt említjük meg, hogy a ren­delkezések értelmében az egyéni útlevéllel utazók vám­mentesen négyezer forint bel­földi fogyasztói értékű árut hozhatnak be az országba, to­vábbi négyezer forint értékű árut pedig negyvenszázalékos vámtétellel.) A Somogy megyei Vám- és Pénzügyőri Parancsnokság a vámvizsgálatok meggyorsítása végett bővítette a létszámot a gyékényesi vámőrségen, s hogy a vonatok a vámvizsgálat miatt ne késsenek, úgy rendel­kezett, hogy a Jugoszláviába és Olaszországba tartó szerel­vényeken már Dombóvártól, illetve Nagykanizsától, a ha­zánkba érkező szerelvényeken pedig Dombóvárig, illetve Nagykanizsáig lesz vámvizsgá­lat. P. Gy. As aratás küszöbén EBBEN AZ IDŐSZAKBAN a gabonabetakarítás alapos megszervezése a szövetkezeti, községi vezetők legfőbb gond­ja. Készülnek rá, fölmérik a tennivalókat, számba veszik a nagy munka elvégzéséhez rendelkezésre álló erőt, és igyekeznek a sikerhez szük­séges biztonsági intézkedése­ket megtenni. Tanácskozások, értekezletek, gyűlések egész sora előzte meg az aratást, a beszélgetés ma is folyik me- gyeszerte az évi kenyérnek való betakarításáról. Ügy van a parasztember az aratással, hogy mindig is az év legfontosabb dolgának tar­totta, ezért önerejét a lehető legjobban megfeszítette az életnek nevezett búza betaka­rításáért. Különös lelki va­rázsa volt az aratásnak, ment is hát a család apraja-nagy- ja a tarlóra. A kombájn, az aratógép sem feledtethette ezt az életérzést a kaszással, a marokszedővel, a kötözővel. Ez az érzelmi indíték is szervezője, összetartója a ka­szapárnak, az aratócsapatnak. A gépek készenlétben vár­ják a kezdés pillanatát. Rá­juk bizton számíthat a szö­vetkezeti parasztságunk. A kombájnok, rendrevágók és aratógépek teljesítőképességét figyelembe véve ezek együtt­véve a kalászosok 87,7 száza­lékát betakaríthatnák. Erre azonban nem lesz mód. Most már mindenütt láthatják, hogy a kedvezőtlen természeti kö­rülmények módosítottak az eredeti elképzeléseken. Az bi­zonyos, hogy a gabona túl­nyomó többségét a gépek ta­karítják be, de az is nyilván­való, hogy e munka neheze az aratókra vár. Ügy értelmez­zük a nehézséget, hogy a dőlt, kuszáit gabonában a gép nem boldogul, azt az embereknek kell levágniuk. Az aratók jó­részt a kezdettől a befejésig csakis ilyen táblában dolgoz­hatnak. Lassúbb, fárasztóbb ez a munka, mint az álló gabona vágása. De éppen ezért kell a gépet az »álló táblába« irá­A 7 7. KABIN A boglár! strandon különleges kabin a 77. számú. A bejárat és a strand felől is színes, rajzolt tábla hirdeti három nyelven: »»Strandkönyvtár.« A könyvtár vezetője, Fácáni Jenőné helybeli lakos térítőt horgol a pénztárfülkében. A ka­binos hívására örömmel jön, és nyitja a zöld ajtót. — ö, csak érdeklődik ... Pe­dig úgy örültem, hogy olvasó... Az első olvasóm lenne ... Néz­ze, üres még a füzet... Százötven könyv várja a köl­csönzőket a kis polcon. Minden­ki találhat kedvére valót. — Pár napja van csak több vendég — mondja a könyvtáros —, egyelőre még a jó időnek örülnek ... Majd később jönnek hozzám is • • • — sn — F AJÁNLATUNK ífiS: ■ JÖN! JÖN! Az öreg halász és a tenger Hemingway Nobel-dfjas kisregényének színes, szélesvásznú amerikai filmváltozata. Főszerepben Spencer Tracy. Korhatár nélkül. Bemutatásra kerül a Vörös Csillag Filmszínházban július 5—7-ig. Vörös és fekete l-ll. A világhírű francia film felújítása. Főszerepben Gerard Filippe és Danielle Darrieux. 14 éven aluliaknak nem ajánljuk. Bemutatásra kerül a Vörös Csillag Filmszínházban július 15—21-ig. 101 kiskutya Walt Disney magyarul beszélő színes rajzfilmje. Korhatár nélkül. Bemutatásra kerül a Szabad Ifjúság Filmszínházban július 2—4-ig. Kár a benzinért Szélesvásznú magyar film. Korhatár nélkül. Bemutatásra kerül a Szabad Ifjúság Filmszínházban július 5—7-ig. WÍO) nyítani, hogy itt szaporábban haladhasson, és így ne kelljen még többet a kézikaszásokra hagynia. Olyan munkaszerve­zési irányelv ez, amit vala­mennyi szövetkezetben, falu­ban jól ismernek, és bizonyá­ra helyesen követnek is majd a gyakorlatban. A JELENLEGI KILÁTÁ­SOK SZERINT körülbelül harmincezer holdat kell kézi erővel learatni. A csurgói já­rásban arra számítanak, hogy mintegy hatszáznyolcvan, a barcsiban több mint ezeregy­száz, a kaposváriban pedig kereken másfél ezer kaszás vágja majd a rendet. Mint mindenütt, úgy a marcali já­rásban is már elkészítették az aratás részletes tervét. Ezt azonban a megváltozott körül­ményekhez igazítva máris módosították. Figyelembe vet­ték, hogy egy-egy kombájn­nak háromszáznegyven hold a terve, ennyit kedvező föltéte­lek között teljesíthetne, sőt ennél többet is végezhetne, ám a nehézségek miatt meg a biztonság kedvéért háromszáz holdra csökkentették az elő­irányzatot. Vagyis valameny- nyi kombájntól elvettek negyven-negyven holdat. S er­re a területre a tervezettnél több kaszapárt szerveznek. Ezt az eljárást méltán nevezhet­jük tudatos előrelátásnak, gondos szervezésnek. Sok ilyen, biztonságot adó intézkedést követel meg az idei nyár. Azt tartja az embe­rek többsége: jobb mindig a kedvezőtlenebb eshetőséggel számolni, akkor nem ér ben­nünket kellemetlen meglepe­tés. így is van ez. Abban a szövetkezetben járnak el te­hát helyesen most is, amely­ben a gépeknek nem a legna­gyobb teljesítményére alapoz­nak, hanem inkább pótlóla­gosan is toboroznak aratókat. Biztos, ami biztos. Kenyerün­ket semmiképpen sem kockáz­tathatjuk. Ezért van különös jelentősége annak az általá­nos szervező munkának, ame­lyet falusi kommunistáink, tsz-vezetőink megyeszerte vé­geznek az aratás sikeréért. A kaszapárok szervezésének, az emberek meggyőzésének és megnyerésének most van itt az ideje. Valamennyi faluban pontosan megállapíthatják, mire képes a szövetkezeti tag­ság. A családtagok vállalását szintén jó előre célszerű rög­zíteni. Hívjanak haza másutt dolgozó hozzátartozókat ara­tásra. A falusi KlSZ-szerveze- tek az otthon nyaraló kö­zépiskolás vagy egyetemista fiatalokat is vonják be az arató csapatba. Segíthetnek, segítsenek mások is, segítsen a falun élő valamennyi kasza­bíró ember. Erre a megsegí­tésre nem azért van szükség, mintha a parasztság könnyeb­ben akarná eltölteni a nyári időt. Sok más, összetorlódott munkája mellett nagy akarás­sal, tettrekészséggel' készül az aratásra. De azt is világosan látni kell, hogy döntően a té­rítés ellenében végzett mun­kára alapozhatják a kézi ara­tást a szövetkezetek. A hivó, a kérő szó, a kötelességérzet, a segítőkészség meg a mind­ehhez járuló anyagi javadal­mazás: ezek együttvéve biz­tosítják a sikert. A MOST BEÉRŐ GABO­NA MAGJA . viszontagságos időben került a földbe. Az őszi esőzések hetekkel kés­leltették a vetést. Aggódtunk akkor mindnyájan kenyerünk miatt. Később ezt az aggodal­mat lassan-lassan felváltotta a bizakodás, aztán a re­ménykedés. A kedvezőbb tél, a tavaszi műtrágyázás, ápolás meg a mostani időjárás hatásá­ra a kalászosak jobb termést ígérnek, mint amilyenre a ve­téskor számítani mertünk. Ez azonban még csak ígéret, s az emberi munka változtatja va­lósággá. Somogyszilban azt mondják: »Ilyen nehéz aratá­sunk még nem volt.« Ennek megfelelően készülnek rá. A száláéi vezetők úgy ítélik meg a helyzetet, hogy megy a falu népe, ha kasza alá érett a ga­bona. Jó kereseti lehetőség az aratás. A kuszáit részek vá­gását külön, jobban megfize­tik. Mindent elrendeznek elő­re, a helyben szokásos díja­zásban is megegyeznek. Hajt­ja az embereket a kötelesség­tudat is, a jobbra fordult ter­méskilátás ugyancsak nagyobb erőfeszítésre késztet. Ez a ké­szenléti állapot a kezdés za­vartalanságának fontos előfel­tétele, a gabonabetakarítás si­kerének egyik záloga. Érik az őszi árpa, utána a többi kalászos. Az aratás kü­szöbén állunk. Maholnap meg- pendül a kasza — ezt a szép kifejezést hallottam most egy megbeszélésen, s a határ azt mutatja, hogy valóban köze­leg az idő. FALVANKÉNT INDUL A MEZŐRE az aratók csapata. Nehéz, igen nehéz munka vár rájuk a nagy aratásban. Tik­kasztó hőségben naphosszat húzná a kaszát — ömlik az emberről a verejték. A tarlón nincs árnyat adó fa; az arató nem nézi, hogy délután négy- kcr-ötkor lejár a munkaide­je. Vágja a rendet, szedd a markot, kötözi és hordj a-ke- resztezi a kévét. Minden ere­jét megfeszítve dogozik, verej­tékezik. Tiszteljük érte, akár kaszával, akár sarlóval mun­kálkodik azon, hogy bizton­ságba kerüljön a gabonater­més, meglegyen a kenyér, mindnyájunk kenyere. Illésé hasonlóan a társadalom elis­merése és hálája a gépkezelő­ket is, akik az őszi árpa ara­tásának kezdetétől a zab be­takarításának végeztéig szinte megállás nélkül, hétköznapon és ünnepen egyaránt helytáll­nak. Az aratók dicsérete és megbecsülése mellé mindenütt járuljon a róluk való emberi gondoskodás. Megérdemlik. Kutas József PAPÍRFEDEZÉK MÖGÖTT A közvélemény általában a bürokrácia »jelzőműszeré­nek« a fölösleges hivatali papírfogyasztást, az értelmet­len adminisztrálást tekinti. Pedig hát a papír, amely közmondásszerűen türelmes, igazán nem tehet róla ... Az ok és az okozat fölcserélése az, ha a bürokrácia kétség­kívül kellemetlen és költséges, de mégis csupán felületi tü­netét magával a bürokrácia lényegével azonosítjuk. Ne adjunk azonban fölmentést a szükségtelen irodai papírhalmaznak se, mivel a bürokráciának ez a kísérő je­lensége önmagában is sok kárt okoz, s egyébként a pontos diagnózishoz gondosan tanulmányozni kell a tüneteket is. A nyomdák évente mintegy tízezer tonna papírból állítanak elő ügyviteli nyomtatványokat, de a »kereslet« ezt jócskán meghaladja. A különös hiánycikk eredőit kutatva az év elején tartott országos vizsgálat megállapította, hogy pél­dául a tsz-eknek évente átlag mintegy 230 féle jelentést kell készíteniük, amelyek 36 000 adatot tartalmaznak, a nagyobb iparvállalatok pedig olykor 80—90 szervnek tartoznak jelen­tést, adatot szállítani. Fontos előrelépés, hogy azóta orszá­gos érvényű intézkedések születtek a fölösleges adatszol­gáltatás »kiszűrésére«. Természetesen korántsem a nyomtatványok és kitölté­sük költsége a legsúlyosabb következmény. Sokkal inkább az a munkastílus, amely több helyütt a »papírfedezék« mö­gött kialakult! Valójában ez a gazdasági jellegű bürokrá­ciának hatásában legfontosabb kórtünete: a döntéseket el­kerülő, a felelősségtől irtózó »papírstilus!« Itt már szoros kölcsönhatásba fonódik az ok az okozattal: a sok papír, amely egyrészt felszíni tünete a bürokráciának, másrészt táptalaja, sőt leplezője is. Mert aki minden intézkedését, döntését ügyiratok halmazával »támasztja alá«, az valójá­ban megkerüli magát a személyes döntést is; elvégre ő »fe­dezve van«, a többi pedig — úgymond — nem rá tartozik. A túlontúl ismert körvonalak helyett nézzük inkább a gyakorlati tényeket. Az egyik iparvállalat idei tervéből még az év elején töröltek 43 millió forint értékű termelést. A vállalat anyag- és áruforgalmiosztály-vezetője ezután cikket írt a gyári újságban, s ebben bejelentette az üzem közvéleményének: a tervből törölt termeléshez szükséges anyagok beszerzése — amint írta — »továbbra is folyamat­ban van, mivel semmi intézkedést nem kaptunk ennek le­állítására, így ez az 1965. évi anyagkészletünk további nö­vekedését fogja eredményezni«. Számára nem a szabályok szelleme, célja a lényeg — az tehát, hogy szükséglet, meg­rendelés nélkül pazarlás lenne termelni —, hanem a csu­pasz tény, hogy van-e vagy nincs paragrafus a kár meg­akadályozására. A hűvösen tárgyilagos közlés — »semmi intézkedést nem kaptunk« —, valójában azt fedi, hogy sok milliónyi érték (s a gyár profiljából következően: devizáért vásárolt importanyag is) eleve kikapcsolódik a népgazdaság vérkeringéséből. Bár azóta életbe léptek országos jogszabá­lyok a fölösleges megrendelések lemondásáról, de itt nem ez, hanem az ügy mögött kitapintható jelenség érdemel fi­gyelmet. Miféle szabály, miféle érdekeltség kell a nyilvánvaló népgazdasági kár megakadályozásához? Elvégre a helyi lá­tószög áttekinthető határain belül mindenkitől megkövetel­hető — ha nem is jogszabály, de a lelkiismeret alapján! — hogy védelmezze a közösség érdekeit, gátat vessen a kár­nak, a pazarlásnak. Ismeretes, hogy a Központi Bizottság kezdeményezésére szakértő bizottságok dolgoznak irányítási- tervezési rendszerünk tökéletesítésén, de az új módszerek­hez is a megvalósítás logikája, az ésszerű gyakorlati alkal­mazás szükséges! Az előbbi példa kirívóan egyértelmű, de a bürokratikus — magyarán: a papír mögé bújó — stílus árnyaltabb, fino­mabb formád is ugyancsak több helyütt fellelhetők. A Köz­ponti Statisztikai Hivatal egyik vizsgálata tanulmányozta több mint száz gépipari termék korszerűségét, s kitűnt pél­dául, hogy 98 vizsgált gyártmányból 70 jóval nehezebb a hasonló külföldi termékeknél. Ez pedig azt jelenti, hogy a jobbára import eredetű anyagból a kelleténél többet hasz­nálnak fel, s ez nemcsak költségesebb, de az egész gyárt­mány korszerűtlenebbé, alacsonyabb áron értékesíthetővé válik. Jóllehet erről évek óta szó van újságcikkekben, in­tézkedésekben, a gyártó üzem »fedve van« a szemrehányás sokkal szemben, hiszen a termék konstrukcióját jóváhagy­ták, gyártását tervszám írja elő, s ugyanez érvényes a »túl­súlyos« anyagos szállító kohászati üzemre. S okan őszintén és tettre készen törekednek a bürokrácia gyomlálására — irtva a szükségtelen papírbozótot. Ez feltétlenül üdvözlendő, mert sok hasznot ígér mind mo­rálisan, mind pénzben. De célszerű és valóban eredmé­nyes csak az lehet, ha a személyes, önálló és felelős mun­kastílus erősítésével kezdjük a sort! »Dirr bele, durr bele, Rá bele, bele, Hajrá, hajrá, Békés megye!« Több mint száz torokból száll a csatakiáltás a íonyódi hajóállomáson. Melegítős, pi­ros nyakkendős gyerekek vár­ják a közeledő hajót. A han­gosanbeszélő azonban ver­senyre kel a gyerekekkel. — Figyelem! Nyolc óra öt­venöt perckor indul a Jókai motoros hajó Badacsonyba. Ö a győztes. Befut a Jókai. A hajósok szolgálatkészen segédkeznek a kevés kiszállónak, aztán az úttörők egy nagy rohammal elfoglalják a hajót. Rajtuk kí­vül csak egy-kót »civil« utas akad. Elindulunk. Három rö­vid hajú kislány telepedik le mellém a padra. — A néni biztosan most van először az idén a Balato­non — jegyzi meg az egyik. — Olyan fehér ... — Te sem vagy barnább, ami azt illeti — vágok vissza gyorsan. Nevetnek. Az más, magya­rázzák egymás szavába vág­va, mert sajnos, egy hét óta a mai a legjobb idő. Állan­dóan zuhogott az eső. Egyszer három sátor beázott. A lakók mehettek »albérletbe«. — De azért Békéscsabán egyikük magyar, a másik ket­tő olasz. A fiúk jókedvűen letelepednek a hajó végén. Érdekes élményük lehetett Badacsonyban, mert az egyik I FORDULÁ 1 mégis mi leszünk a legbar­nábbak — szögezi le az egyik. — Csak lesz még jó idő... Ha meg nem, akkor jöhet a nap nélküli barnítókrém... Rövid ideig tart az átkelés az állandóan mozgó »úton«. A badacsonyi kikötő kihalt. Mintha nem is nyár volna. A strandon néhány napozó em­ber, egypáran a vízben lubic­kolnak. Biztosan mindenre el­szánt beutaltak, akik csak azért is nyaralni akarnak. A gyerekek elindulnak a hegyre. Pár percet vár a ha­jó, kevés az utasa visszafelé. Három fiatalember siet a betonon, kanyarognak a kor­látok között, épp hogy meg­érkeznek az indulásra. Az olasz állandóan azt hajtogat­ja: — Me la lego al dito — ezt nem felejtem el... — Doveva capitarmi anche questa — nevet a másik —, még csak ez kellett nekem. Míg fent az utasok nevet­gélnek, tréfálkoznak, élvezik a napsütést, Bozza.y István kapitány lent a kabinjában az asztal fölé hajolva egy kimu­tatáson dolgozik. — Egy-két adatot tudok mondani a Jókairól — mutat a lapra. — Három nap alatt 1637 utasunk volt. Sajnos, nem kedvez az időjárás a ha­jósoknak sem. Máskor ennyi idő alatt hat-nyolcezer uta­sunk volt. Képzelje el, volt olyan út, hogy mindössze két embert szállítottunk. — Hányszor fordul napon­ta a Jókai? — Nyolcszor fordul a hajó, tizenhatszor tesszük meg ezt az ót kilométeres útszakaszt, tizennyolc kilométeres a se­bességünk. De van, amikor jobban sietünk, főként, ha vo­natra akar szállni valamelyik utasunk. Ugyanis nagyon so­kat bosszankodunk á vasúti menetrend miatt: általában két-három perccel előbb in­dulnak ki a vonatok, mint ahogy mi beérünk. A hídon csak a kormányos tartózkodik, ö a legfiatalabb a hajó személyzete között, az idén kezdte el a vízi életet. — Még csak néhány hete kormányozhatok — mondja Nagy János —, de szeretem csinálni. Itt nem kell karam­boltó) tartani... Közeledünk a fonyódi mó­lóhoz. — Ilyenkor mindig a móló végét kell becélozni — tanít- gat a kormányostudományra, hátha még hasznát veszem. Elcsöndesednekr a motorok, a Jókai méltóságteljesen be- siklik az állomásra Strubl Márta

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom