Somogyi Néplap, 1965. június (22. évfolyam, 127-152. szám)
1965-06-20 / 144. szám
Vasárnap, 1965. június 20. SOMOGYI NÉPLAP Gyógyítható gyerekek — alakítható tulajdonságok Régi, tudományosnak vélt föl jegy zések tanúskodnak arról, hogy az emberek évszázadokon át foglalkoztak egyes tulajdonságok eredetének megmagyarázásával. Tudományosan bizonyított tételek még nem álltak rendelkezésükre, ezért inkább tapasztalat útján, alkati tényezőkkel magyarázták az ember viselkedését. Ez a nézet sokáig uralkodott. Még a múlt század »tudományos-« bizonyítékai is azt mutatják, hogy az orvosok közül többen a koponya alkatából, a lábujjak állásából, formájáról vagy éppen a cipősarok kopásából következtettek egyes emberi tulajdonságokra. Volt olyan föltevés is, hogy bizonyos koponyaforma határozza meg az egyén életét, és így kimondták valakire, hogy csak bűnöző lehet belőle. Akinek erősen kopik hátul a cipője sarka, arról azt állították, hogy erőszakos ember, jó ügyvéd lesz belőle. Másokra, mert rövid homlokkal születtek, ráfogták, hogy tehetségtelenek, hagyjanak fel minden szebb reményükkel. Ezek a megalapozatlan, ^állítások nagyon sokszor súlyosan befolyásolták egyes emberek életét, bár meglehet, hogy ha nem tudtak volna erről, meg sem fordul fejükben, hogy »eleve elveszett embernek születtek«. Ma már nagyobbrészt tudományosan lehet vizsgálgatni az emberi magatartás, viselkedés eredőit. A tudomány napjainkban óriási léptekkel halad a lélektan kutatásáén, és ennek segítségével egyre könnyebb megismerni az embereket. Ma a szülők és a pedagógusok által vizsgálatra küldött gyermekeket ideggyógyász, pszichológus és gyógypedagógus fogadja a Gyermeklélektani Állomáson. A rendelésekre elég sok Iskoláskorút hoznak a szülők. A gyerekek már a várakozóban sejtik, hogy ez nem »igazi« orvosi vizsgálat lesz. A polcokon játékmackók, kiskutyák, meséskönyvek várják őket. Talán a fehér köpenyekről sem az jut eszükbe, hogy orvosnál vannak. Kérdezgetnek, beszélgetnek, később válaszolnak is. Bojtai Béláné dönti el a válaszok alapján, hogy értelmi fogyatékos-e a gyermek vagy sem. Dr. Báthy Sándorné ideggyógyász az organikus eredetű betegségeket kutatja. Meleg József pszichológus pedig azt igyekszik megtuuni, vajon mi lehet a gyerek rendellenes viselkedésének, rossz tanulmányi eredményének az oka. — Nemrég egy ötéves kislánnyal állított be egy elkeseredett asszony — mondja Meleg József. — Kérdezgettük a gyereket, és hamarosan megállapítottuk, hogy értelmileg teljesen egészséges, csupán a családi körülmények okozták azokat a tüneteket, amelyeknek alapján a szülő a vizsgálatot kérte. Rövid beszélgetés után kiderült, hogy a férj durva, iszákos, rettegésben tartja a családot. Pár nap múlva ismét megjelent az asszony, és szinte magánkívül volt. Azt mondta, segítsünk, mert ha még egyszer így jön haza a férje, megöli, nem törődve a következményekkel Sürgősen intézkedtünk. Az egészségügyi miniszter 61962- es számú rendelet? volt az egyetlen támaszunk. Sikerült elvonókúrára vinni a férjet. Azóta mintha kicserélték volna, példás családi életet él. Megnyugodott a feleség, bátrabb, élénkebb eszű lett a gyermek. — Mindinkább bebizonyosodik, hogy egyetlen betegségnek sem egyetlen okozója van — mondja dr. Báthy Sándorné. — Megtámadhatja a gyermeket valami szervezeti megbetegedés, ami egymagában még semmi bajt sem okozna. De ha ezzel vitaminhiány párosul vagy fejlődésbeli rendellenesség, esetleg valamilyen környezeti ártalom — mondjuk a szülők veszekedése —, ráadásul egy túlterhelés is bekövetkezik, akkor a különféle okok együttesen okozzák a betegséget. Nagymértékben közrejátszik ebben az is, hogy milyen a gyermek alaptemperamentuma, hogy hány éves és milyen képességű. Igen sok tényezőt kell figyelembevenni a több tornában jelentkező ideg- rendszeri megbetegedéseknél. — Milyen módszerekkel lehet a gyereket őszinte megnyilatkozásra bírni? — Semmi esetre sem úgy, hogy a lelkére kötjük: csak az igazat mondja. Nagyon nehéz megtudni, mi van a családi háttérben. A szülő a nagyobbacska gyereknek már elmagyarázza, hogy az apjáról ne beszéljen, ne kelljen szégyenkezni miatta. — Mégis hogyan lehet megtudni az igazat? — Az igazat csak megközelítően tudjuk meg, mert az úgynevezett tesztvizsgálat nem tökéletes módszer. A tesztvizsgálaton képeket adunk a gyermek kezébe, hogy nézegesse, és mondja el, mi történik rajta. A kötelet húzó mackóknál, ahol a bocs is segít az egyik oldalon, elmondják, hogy a papa és a mama mackó kötelet húz, és kicsinyük segít a gyengébbnek. Ilyenkor megkérdezzük, hogy ki a gyengébb. A gyerek a legtermészetesebbnek tartja, hogy az anyu. A következő kérdésre: honnan tudja, hogy a mama mackó a gyengébb, már önfeledten meséli, hogy legutoljára hogyan veszekedett vagy verekedett apu anyuval. A többi képen a kitaszítottságot, a félelmet, a meg nem értettséget, a maj- molásit, a titkolózást fedezi föl a gyermek, és ha tud hasonló történetet a környezetéből, a családból, nyomban e'meséli. Azzal még nem ér véget a vizsgálódás, ha kiderül, milyen okok váltották ki a szorongást, a félelmet, az elkeseredést. Ezen segíteni kell, és a segítséget sokszer egv egész közösségnek kell nyújtania. Hiába ügyel jobban a gyerek lelkére a szülő, ha nem vigyáz az iskola, vagy fordítva. A Gyermeklé’ektani Állomáson sokat beszéltek arról is, hogy milyen nagy gondot okoznak az úgynevezett rossz gyerekek. A közvélemény nevezi így a túlságosan eleven, nyugtalan, de fürge eszű csöppségeket Elég egy harmincas létszámú osztályban egy ilyen tanuló, és nyugtalansága átragad a többiekre is. Ameny- nyire nagy problémát okoz az a gyerek, akivel keveset foglalkoznak, legalább annyi baj van az elkényeztetett, állandóan dédelgetett gyerekekkel. Más elbírálás alá esnek az értelmileg fogyatékos tanulók, őket gyógypedagógiai intézetbe küldik, hogy bírják a tanulás tempóját. — Háromszoros öröm — mondja Meleg József —, ha arról értesülünk, hogy révbe jutott, elérte célját egy olyan fiatal, akinek szülei tőlünk várták a segítséget a baj okának megkeresésében és gyógyításában. Nagy öröm ez a célba ért fiatalnak, a szülőknek és nekünk is. Nagy József A parányitól a legnagyobbig mindent terveznek A JÖVŐ IPARMŰVÉSZEI KÖZÖTT AHOGY KÖZELEDTEM Budapest zöldövezete felé, gondolatban fölkészítettem magamat az Iparművészeti. Főiskola hallgatóival történő találkozásra. Hosszú, lengő haj, fekete ing és lehetőleg minél ápolatlanabb szakáll. Ezt vártam, minthogy a néhány, magát »művésznek« valló amatőrkollégájukat már ismertem. A Zugligeti úti villában, ahol Krúdy Gyula töltötte annak idején szabad óráit, sétálgatva a százados fák árnyat adó lombjai között, és kóstolgatva a magány ízét — az őserővel átitatott budai környezetben, itt talált otthonra az Iparművészeti Főiskola. Széles lépcsősorán fiatalok. De hol a szakáll? Hol az ápolatlan külső? Hol a lengő haj? Fantázia lenne csupán? Hát persze, ök ezt már nem tekintik kötelezőnek, annál inkább a minél gazdagabb szakmai tudást. VIZSGAIDŐSZAK. Vastag könyvekkel sétálnak a hallgatók, beszélgetnek, vitatkoznak. »Sűrű« körülöttük a levegő. Elkapok eigy-egy mondatfoszlányt j .. izgalom, vizsgadrukk. Egy kis lugasban az ipari formatervezők ülnek. — Mi a feladatunk? — kérdezik vissza. — Erre egyszerű, egyúttal mégis bonyolult a válasz. Hisz alig négyéves a főiskolának ez a tanszéke, és máris egyik »legfontosabb« részévé vált az iparművészetnek. Mi elsősorban áz ipari termék alakjait tervezzük, »Ezt a széket nemcsak terveztem, de önállóan is készítettem.« Itt az öt esztendő alatt koűgyázva nehogy öncélú, I .északi képzésben is V ’ __ _ ’ rPQ7.í*QIll nolí- O hall CfofAlr » művészkedő« legyen a munkánk. Ahhoz azonban, hogy egy esztergapad vagy akár egy vasaló külső tormáját kialakítsuk, nagyon sok szempontot kell figyelembe vennünk. A célszerűséget, a gyártási lehetőségeket, az anyag minőségét. Mrs tormákat tervezünk például műanyagból, mint a nehezebben formálható keményfémből. Kl VIC VÁZ A LA Dl PARKRA? részesülnek a hallgatók. Mert csak így tudnak a tervező- mérnökökkel együttműködni. Egy kicsit ezermesternek kell lenniük, ha jól akarják végezni munkájukat, hisz a legparányibbtól a legnagyobba- kig mindent terveznek: kilincset, evőeszközöket, tengeri hajót, teherautót és kombájnt. A FESTÖTANSZÉKEN éppen alkotnak. A modell fáradtan tartja csípőjén a keljét. összehúzódnak a szemek. Lassan mozdul a vásznon az eset, formálódik a figura. Több éves gyakorlattal rendelkező mérlegképes könyvelőt keres vezető beosztásba kereskedelmi vállalat Ajfinlatokat 95488 számra a Magyar Hirdetőbe. (95488) A hatalmas területű ladi park már a bejáratnál ámulatba ejti az embert. Egyszerre megváltozik a világ, ahogy letérünk a mély, horhos kocsiútról az avarral telített sétányra. A csendre körös-körül égbe nyúló százádos fák vigyáznak. A távoli tisztásról bíborvörösen csillog a vérbükk levele, ahogy körültáncolja reggeli örömében a szellő. Jobbra egy óriási tulipánfa száraz ágai me- redeznek az égnek, mintha Csontváry— Kosztka képéről varázsolták volna ide. A rétbe hajló völgy még ennél is szebb látvány. A tisztáson itt-ott magányosan áll egy-egy hetyke magas fa, körötte az üde pázsit sötét, nedveszöld foltjain mint bársonyon bujkál tovább a nap. A tisztás közepén a park aggastyána, egy százados tölgyfa borong. Erre vezet az erdő egyik legszebb sétánya, amely tovakanyarodva egyre kes- kenyedik, majd kígyózó csapássá szűkül a sátorként ráboruló, esőcseppektől terhes lombkorona alatt. Jobbra, a pompás termetű hársfa mögött a hajdani tó helye látszik. Az álmoszöldesen poshadó vízben karcsú nádszálak áztatják gyökerüket. Az út visz- szafelé kanyarodik. A dombra kapaszkodva ide látszik az iskola, a régi kastély sok hegyes tornyával. Ahogy közeledünk, a nyitott ablakon át Chopin-dallamokat hoz felénk a szél. A szürke épület előtt a szép szál tiszafa mögött trónol, a Secoia gigante, a kaliforniai óriásfenyő. A 39 holdas parkban az atlaszi cédrusok, a spanyol gesztenyebokrok, a japán rózsák között utak kanyarodnak. A védettnek nyilvánított terület valamennyi bejáratát zárva tartották egykor. Most, ha az egyik kocsicsapás már nem járható, másikat kezdenek egy új irányból. A dombos terület hajdani vízlevezető rendszerét benőtte a fű, már semmi rendeltetése sincs. Esőzéskor a kerekek nyomát mossa az összegyűlt csapadék, így ezek az utak lassan mélyülnek, horhossá válnak, csúfítják a pompás növényzetű parkot. A nyulak, őzek csapásán járva vastag ágak állják el a továbbvezető utat. A levél még alig fonnyadt meg a leszakadt ágon. Tegnap törhette le a vihar. A nagyobb fák alatt rengeteg a száraz gally. A valamikor bársonysűrűségű rétet helyenként fölverte a csalán. Furcsa látvány az egzotikus faóriások között a mókusok által elpottyan- tott dióból kelt korcs diófa, a sokfelé elburjánzott bodzabokor. A derékig érő fűben ugyancsak nehéz a járás. Már régen hozzá kellett volna fogni kaszálásához. A hatalmas parkot járva Andik Józse/_ tanácselnökkel és Stix József iskolaigazgatóval beszélgetünk. — Milliókra becsülhető a rezervátum értéke — mondja az elnök. — Mégis tönkremegy, mert sajnálnak rá- költeni néhány ezret — teszi hozzá az igazgató. Sétánk végén összetalálkoztunk a park »gazdájával«, E gyed Zsigmond erdészeti üzemegység-vezetővel. Alig-alig ismeri el az erdészet felelősségét a park pusztulásáért. — Valahol föl kell hogy járjanak a kocsik — mondja. Egyelőre nincs jobb megoldás. A tsz nem engedi meg, hogy a területén át vezető utat használják a mi gépeink, fogataink. — Tavaly ősszel az egyik tanácsülésen, ahol az erdészet és a tsz is képviseltette magát, elhatároztuk: nem engedjük meg, hogy a parkot keresztül-kasul szabdalják a lovas kocsik és a nehéz munkagépek — mondja az elnök. — A gyűlés utáni harmadik napon azonban a tsz keresztülhúzta tervünket, arra hivatkozva, hogy ha a területükön át vezető úton rajtuk kívül más is közlekedik, akkor nem lesznek biztonságban a közelben tárolt gépeik. Az út elkészítése így meg mindig késik. Ha a parknak csak egy kapuja lenne állandóan nyitva, akkor nem járhatna át rajta kocsival, erőgéppel, aki akar. — Az új út elkészítését sürgeti az is. hogy a park főbejáratához közellevő gyógyszertár és orvosi rendelő is el van zárva a világtól esős időben — mondja az igazgató. — Megtörtént már, hogy a beteget az orvostól hordágyon kellett kivinni a hosszú, sáros úton a mentőig. Kár, hogy a tsz most ilyen akadályt állított az út használata elé. így aztán az iskolába vezető gyalogúton, ahol a gyerekek járnak, egyre beljebb és beljebb keresnek maguknak jobb utat a nehéz gépjárművek. — Valamikor — emlékezik vissza egy öregebb ember — öt pengőre büntetett a gróf, mert letörtem egy ágat a fáról. Ez a park most is megérdemelné, hogy jobban gondozzák, jobban vigyázzanak rá. A tanácselnök elmondta, hogy az erdészet üzemegység-vezetője már a múlt évben megígérte: megoldják a park gondozásának problémáját. Az ígéret ígéret maradt, és a védett terület így egyre értéktelenedik. A tsz indokolatlanul akadályozza az út rendbe hozását, az erdőgazdaság pedig — noha jövedelme származik a parkból — a gondozásra szinte semmit sem fordít. Pedig megérdemelné ez a hatalmas park, hogy törődjenek vele. m. j. tárgy megtervezése, ami a helyiségek belső terét, foglalja el. Bútorokat és a lakás- kultúra minden alkotóelemét tervezzük. A textilesek hatalmas végek között éppen rendet teremtetlek. ök nemcsak az anyag színét, mintázatát, hanem nyersanyagát, szövési sűrűségét, vastagságát is tanulják tervezni. A ruhatervezők aztán ebből a kész nyersanyagból álmodják reális valósággá öltözködési cikkeinket. Forog a korong, fürge ujjak formálják az anyagot. A KészUI a műalkotás. Ök a jövő dekoratőrei, grafikusai. A lakások modern festését tervezik, elképzeléseik reálisak, tudásukat a szép szolgálatára csiszolják. Karcsú, kék köpenyes kislány jön szembe a folyosón. — Mit tanul a főiskolán? — Én belső építész leszek — mondja. Invitál, menjünk a műhelybe, éppen odatart. — Most például széket készítek. Te»-ék, nézze meg. Én terveztem, én fűrészeltem, csiszoltam, enyveztem! A mi feladatunk minden olyan keramikustanuló készíti az új vonalú vázákat, vonalakat, de minden, az iparban használható porcelán- és agyagtormával is megismerkednek. SERÉNY MUNKA folyik valamennyi műhelyben. Vizsgamunkájukat készítik a hallgatók. A végzősök is készülnek számot adni tudásukról^ hogy holnap kiléphessenek az életbe, s a főiskolán szerzett gazdag tudásukat minél hamarabb kamatoztathassák. Kép és szöveg: Regős Istváa
