Somogyi Néplap, 1965. június (22. évfolyam, 127-152. szám)
1965-06-20 / 144. szám
▼asárnap, 1965. június 20. 3 SOMOGYI NÉPLAP „SAKKOZIK" AZ IGAZGATÓ Zuhogott az eső, amikor beléptünk a Kaposvári Kefe- anyag-kikészítő Vállalat kapuján. Kelemen Ferenc igazgató összeráncolt homlokkal, aggódó tekintettel nézett az eső áztatta országú tra: — Ma reggel hallottam, hogy lezártak néhány utat a Duna környékén — mondta. — Gépkocsinkat, amelyet anyagért küldtünk Szegedre, aligha engedik tovább. Kénytelenek voltunk ugyanis gépkocsit küldeni anyagért, mert a vonatot nem lehet kivárni. Az egyik szállítmány két hét alatt érkezett meg Szegedről. Még többet késik a nyugati országokból megrendelt anyag. A második negyedévi alapanyag nagy részét még ma sem kaptuk meg. Emiatt dolgozóink egy részét áprilisban szabadságra kellett küldeni. Júniusban is naponta két-három órát kell állni. Február első napjaiban ugyanebben a szobában az idei feladatokról beszélgettünk Kelemen Ferenccel. Akkor megírtuk, hogy a kefeüzem dolgozói magukévá tették a Központi Bizottság decemberi és a megyei pártbizottság januári határozatát: a minőségi mutatók teljesítésére törekszenek. Intézkedési tervükben többek között az is szerepelt, hogy egymillió forint terven felüli nyereségre tesznek szert. — Mi valósult meg belőlük? — kérdeztem az igazgatótól. — Az Időarányos tervet a rossz anyagellátás miatt nem tudtuk teljesíteni — mondta Kelemen elvtárs. — Az egymillió forint terven felüli nyereség azonban már megvan. Ez azt jelenti, hogy a kefeüzem gazdaságosan dolgozott Vajon hogyan sikerült ez a kedvezőtlen körülmények dienere? — Megfogtunk minden fillért. Megvizsgáltuk, mi hoz hasznot a vállalatnak a pia- oon. Attól, ami számunkra kedvezőtlen volt. Igyekeztünk szabadulni; abból, ami jól jövedelmezett, igyekeztünk minél többet értékesíteni. Nem szívesen dolgoztunk fel például lófarkot. Ha ugyanis rövid a lófarok, s a belőle készített terméket három helyett csak egy méretben értékesíthetjük, nem tudunk szert tenni nyereségre. Ezért óvakodtunk a rövid lófarok feldolgozásától. — Nem ment-e a népgazdasági érdek rovására a vállalat érdekének a szem előtt tartása? — Nem — hangzott a válasz. — Mindig vigyáztunk arra, hogy törvénybe ütköző vagy a népgazdaság érdekét sértő 'lépéseket ne tegyünk. Alaposan mérlegeltük, hogy lépésünknek mi lesz a következménye. Előfordult már az is, hogy olyan döntést hoztunk, amelynek következtében károsodott is a vállalat meg gyarapodott is. Természetesen az utóbbi volt nagyobb. Vállaltuk a kis ráfi ze test a nagyobb jövedelemért. Az igazgató tehát »-sakkozott". Mielőtt »lépett" volna egyet, kiszámította, hogy lépésének milyen következményei lesznek, s csak akkor lépett, ha megérte. Ilyen alaposan mérlegelt akkor is, amikor utasítást adott a hulladék feldolgozására. Két lehetőség volt előtte. Az egyik, hogy megmarad a felhalmozódott hulladék, és továbbra is sok hasznos anyagot dobnak ki a szemétbe. A másik, hogy a hulladékot feldolgozzák még akkor is, ha ez rontja az egy főre jutó termelési értéket. Az igazgató a huUadék feldolgozása mellett döntött. Csupán ennek eredményeként mintegy félmillió forinttal nőtt a terven felüli nyereség. A szorgalmas munka, a jó szervezés, a rugalmas vezetés a rossz körülmények ellenére fél év alatt egymillió forint terven felüli nyereséget hozott. Erre büszke lehet a vállalat minden dolgozója. Elkiabálni az eredményt természetesen nem szabad. Év végéig még ezernyi buktatón kell átjutni. Kérdés, hogy vajon az üzem vezetői és dolgozói, ha megkapják az anyagot, a terv teljesítéséért folytatott hajrában nem feledkeznek-e meg a gazdaságosságról. Erre gondoltam, amikor az igazgatóval való beszélgetés után beléptünk az egyik üzemrészbe. Itt mutattak egy gépet. — Ezit a masinát — mondták — hamarosan alkalmassá tesszük a hulladék feldolgozására. Ha tervünket végrehajtottuk, mintegy ötven százalékkal kevesebb ember kell a hulladékfeldolgozáshoz. Hallottam azt is. boev egy 1r''érleti ümmet alakítanak ki. FKben n autósa-n ki rí al cfozvák a kmöni^örő míaősáen* anyagok 'Urá-p+ácta-abnatátfí áiáí T]? áioKb hasznú kait a vallalat- » aV. Ügv éreztem, hogv a kefe- nem oihennck rneg a Kal>érokr>r. kanom űi meg úi sikerek élérA^á-a ; -u. Szegedi Nándor SZÉNAGYÜJTÉS Szorgalmas munkájukkal bizonyítanak SORRA VETTÜK a helyi vezetőkkel a bálványos! Aranykalász megerősödésének számos tényezőjét. Az állam anyagi, a járás politikai, szak mai, szervezeti segítségének elemzése után az elnök az elmondottakhoz hozzáfűzte: »Az a legnagyobb öröm számunkra, hogy elmondhatjuk: vannak nagyszerű embereink.« Nagyszerű emberek... Kezdjük talán a brigád vezetőkkel. Burucz Imre, Szalai Gyula, Rába Gyula — ők a munka közvetlen irányítói, szervezői az állattenyésztésben, a növénytermelésben és a gépesítésben. S az állatgondozók azok, akik hívásra vagy hívás nélkül, példás odaadásról bizonyságot téve újévtől szilveszterig minden nap jönnek, hogy ellássák a jószágot Burucz János például a tenyészüszők régi gondozója; László János, László Sándor, Csík György, Sebestyén István, Samu Kálmán, Szabó József és Gréczi István ugyancsak a törzsgárda tagjai. Tehenész, hizlaló vagy takarmányos a beosztásuk, s nyári kánikulában, zord téli hidegben egyaránt megteszik dolgukat. Hajlott kora ellenére is a munkában kitűntek közé tartozik Szunyogh Ferenc csákógondozó meg Bödők Károly kazalmester. A FOGATOSOK KÖZÖTT szintén sokan vannak, akikre mindenkor számíthat a szövetkezet. Horváth Gábor, Kokk Imre, Perjési Károly meg Po- rédos Rezső nem nézi, hogy korán van-e vagy későn; megy mindegyikük, ha a munka úgy kívánja. S az asszonyok? Szinte mindegyikük neve bekerülhetne valamilyen nagy dicsőségkönyvbe. Bóza Lajosné, Ga- rabon Istvánná, Sütő Józsefe.?, Szalai Lajosné és mások együttvéve: tavasztól őszig a mező szorgos munkásai. Szépen mondta Kasza Ferenc, a szövetkezet elnöke: nagyszerű emberek. Szorgalmas munkájukkal, mindennapos helytállásukkal bizonyítanak. Bizonyítottak eddig is. Bebizonyították, hogy nem törvényszerű szövetkezetük gyengesége. Van lehetőség az erősödésre, a fölemelkedésre. Csak össze kell fogni társaikkal, buzdítani, serkenteni kell egymást — s az állami segítség csakis úgy gyümölcsözhet, ha ki-ki megteszi naponta a maga dolgát. Lehet ezen a dombvidéken is többet termelni, okosabban gazdálkodni, jobban élni — erről tanúskodik a bólványosiak eredményes erőfeszítése. Nem magától javult meg a helyzet, mindent az emberek csináltak. S megnyerésükért, munkára buzdításuVETÉLKEDÉS Jegyzetek a tejüzemből ||§§|ÍltÉI A Kaposvári Tejipari Vállalat központja a cseri üzemben van. Innen irányítják a Zalka Máté utcában és a Csurgón levő üzemeket is. A Zalka Máté utcai és a csurgói telepet sajtüzemnek szokták nevezni, ugyanis főként cheddár sajtot készítenek itt A sajtot nyugati országokba szállítják. Ez persze nem jelenti azt, hogy a cseri telep, amelyet vajüzemnek hívnak, jelentéktelenebb a két exportáló üzemnél. Hiszen ez a telep is szállít terméket külföldre: havonta 20—25 mázsa vajat exportál. No és ez az üzem látja el tejtermékkel Kaposvárt, a Balaton-parti üzletek egy részét, s küld árut Baranyába és Tolnába is. A szűk udvarba szorult központi üzemnek 15—20 000 liter tejet kell feldolgoznia naponta. A telepek versengenek egymással. Ezt a vetélkedést nem hirdették meg, nem is sokat beszélnek róla, mégis mindenki tudja, hogy van. Csöndben folyik... A cél: ká tud minél olcsóbban több és jobb árut előállítani. A vajüzemi brigád többek között vállalta, hogy a vaj önköltségét a bázishoz viszonyítva 0,2 százalékkal csökkenti, s hogy a megengedett 5,5- ről 4 százalékra csökkenti a rossz minőségű termék mennyiségét. A vállalást teljesítették. A vaj önköltségét a bázishoz viszonyítva 0,9 százalékkal csökkentették. Ezit a szép eredményt főként azért sikerült elérniük, mert a tervezettnél kisebb létszámmal dolgoznak. A munka intenzitásának növelésével tették lehetővé a létszámcsökkentést (Az egy munkásra jutó termelési érték a múlt esztendő első öt hónapjában 494 525 forint, az idei év azonos időszakában pedig 524 989 forint volt.) Versengenek a karbantartók és a tmk dolgozói is. Némelyek azt mondják, hogy a Zalka Máté utcai karbantartók a legügyesebbek a vállalatnál. Az idén 100 000 kalóriás hűtőkompresszort, adagológépet, 5000 literes pasztőrözöl kapott a vállalat. Képünkön az NDK-ban vásárolt vajadagolót látjuk. A Dél-dunántúli Arams zolgáltató Vállalat üzletvezetősége értesíti a lakosságot, hogy f. hó 20-án és 27-én (vasárnap) reggel 5 órától 14 óráig áramszünet lesz a Mező Imre utcában, a Dobó István utcában, a Magyar utcában, a Kisgáti-dülőben, a Blaha Lujza utcában, a Rökk Mari utcában, a Semmelweis utcában, a Jászai Mari utcában^ (95307) Van mivel büszkélkedniük a cseri üzem karbantartóinak és tmk-dolgozóinak is. Az időnként súlyos anyaghiány ellenére mindig biztosították a gépek zavartalan működését. Nemegyeszer ócskavasiból formáltak kitűnő alkatrészeket, s megoldottak olyan műszaki problémákat, amelyek nem is az ő feladatkörükbe tartoztak Nemrég például kikísérletez- ték, hogyan lehet egyes alumínium tárgyakat önmaguk anyagával (hegesztőpálca nélkül) hegeszteni. Akkor Is tudtak dolgozni, amikor nem lehetett kapni alurrúniumhegesztő A versenyzők sohasem akadályozzák, sőt: segítik egymást. A tmk-műhely brigádvezetője elmondta, hogy az említett hegesztési módszert átadták a csurgói üzem karbantartóinak is. Az év végén, munkájuk megítélésekor az lesz a fő szempont, hogy milyen minőségű árut adtak a kül- és a belföldi piacokra, mennyivel csökkentették az önköltséget, takarékoskodtak-e. Ha ezután is úgy dolgoznak, mint eddig, akkor az év végén nem kell szégyenkezniük. I Mz. N. kért sokat tett a vezetőség, a pártszervezet. A KOMMUNISTÁK erősödő közössége mindinkább magára vonja a falu figyelmét. Három évvel ezelőtt tizenheten tartoztak az alapszervezetbe, ma huszonkilenc a párttag és a tagjelölt együttvéve. Nagy fordulatról ugyan nem beszélhetünk, de a ma még szerénynek számító kedvező változás kezdetét is észre kell vennünk, mert benne a jövőbe mutató folyamatot ismerhetjük föl. A súlyos gazdasági nehézsége« legyűrése közepette gondolt a párttagság sorainak rendezésere, alapszervezete erősítésére is. Meghívták a termelőszövetkezetbe Zergi István földművesszövetkezeti dolgozót, rábízták a titkári tisztséget, s hogy magtárosi teendői mellett pjártmunkáját is eredményesebben végezhesse elküldték az egyéves mezőgazdasági pártiskolára. Távollétében Kovács Ferenc helyettesíti, aki szintén pártkötelezettségét átérezve tért vissza vidéki munkahelyéről faluja közös gazdaságába. Bujdosó János tanácselnök, Horsa István kőműves meg a többi társuk — köztük a szövetkezet elnöke is — olyan légkört teremtettek a pártszervezetben, ami vonzza a tsz-ta- gok legjobbjait. A HÍVÓ SZÓNAK és a rendszeres foglalkozásnak máris lett foganatja. A júniusi taggyűlésen négy tagfelvételt szavaztak meg. Az új párttagok — Varga Imre és Krisztián József brigádvezetők meg Horváth Gyula és Samu Ferenc fizikád dolgozók — valameny- nyien a termelőszövetkezetben élnek. Elindultak hát a helybeli parasztemberek a párt felé, s ha nem is csoportosan, de azért kérik felvételüket, hogy szervezetileg is közösséget vállaljanak a bálványosj kommunistákkal. Öt tagjelölt most járja a párttagság előiskoláját — jön tehát majd az utánpótlás, az újabb erősítés is. Olyan szövetkezeti tagtársaikat hívják és fogadják maguk közé az Aranykalász kommunistái, akik minden tekintetben példa- adóak, szorgalmas munkájukkal a legtöbbet bizonyítottak, magukénak vallják pártunknak azt a politikáját, amely immár náluk is — személyes részvételükkel — az emberek életének javulását eredményezte. Többen összefogva, erősebb szervezetben együtt munkálkodva még tovább juthatnak ezen az úton. Kutas József Hz aratók megbecsüléséért A tsz-elnök, akivel a minap beszélgettünk, örömmel újságolta, hogy több mint negyven, a faluból elszármazott fiatal jön haza aratni. »Hívtuk őket — mondta —, és szívesen teljesítik a kérést, hiszen megértik, hogy nagy szükség van rájuk. De mi sem leszünk hálátlanok. Megegyezünk velük a javadalmazásban.« Sok helyen hallani ilyen híreket mostanában, amikor e fontos munka előtt állunk. Igen alapos szervezettségre, nagy erőfeszítésre, sok fáradozásra van szükség ahhoz, hogy a lábon álló kalászokból a gabonaszemek eljussanak a magtárig, a szárból pedig gondosan felrakott szalmakazal vagy bála legyen. Ennek elengedhetetlen föltétele az aratók szorgalma, lelkiismeretes munkája, a vezetők okos előrelátása, szervezőkészsége. Nagy szerepe van itt annak is, hogy az emberek, akik részt vesznek az aratásban, megtalálják számításukat. Az anyagi érdekeltség ugyanis olyan hajtóerő, amely igyekezetüket igen nagy mértékben fokozza. Különösen áll ez az olyan nehéz, rövid ideig tartó, úe igen intenzív idénymunkára, mint az aratás. Itt igen fontos, hogy az emberek közvetlenül lássák munkájuk hasznát. Általában mindenütt tapasztalható, hogy a gazdaságok idejében megállapodást kötöttek az aratókkal, és a helyi szokásoknak megfelelő mértékben gondosodnak az emberek anyagi részesedéséről. Biztosítani kell az aratás sikerét. Igen nehéz körülmények között aratunk ebben az évben. Minden perc számíthat, ha eljön az idő. A rossz szervezés, a kevés munkaerő, a késedelem még több veszteséget okozhat, mint a szeszélyes időjárás. Az aratók, a kézikaszások és a gépkezelők egyaránt érezhetik, milyen nagy a felelősségük. Az aratás sikeréért, az ország kenyerének betakarításáért végzett nehéz munkájukért kellő erkölcsi és anyagi megbecsülés illesse őket. I A Somogy megyei AGROKER értesíti valamennyi vevőjét és ügyfelét, hogy leltározás miatt június 25-től július 5-ig a kaposvári növényvédőszer-raktárában az árukiadás szünetel. Idejében beküldött rendelésekre vidéki raktáraink szállítanak árut. (3047)
