Somogyi Néplap, 1965. június (22. évfolyam, 127-152. szám)

1965-06-18 / 142. szám

Somogyi Néplap MSZMP WERVf'l f'^OTTS AGA fcS A MEGYE‘ TANACS LAPJA TULAJDONOSA WAN — GAZDÁJA NINCS SIMON BÉLA JUBILEUMI KIÁLLÍTÁSÁBÓL Sok olyan ház van Kapos­váron, amelynek falát kikezd­te az idő, omlik róla a vako­lat, tatarozásával azonban senki sem törődik. Az elha­nyagolt házak előtt rendsze­rint több a szemét, sőt bizo­nyos körzeteknek valóságos szemetes gócává válnak. A vá­rosi tanács sok háztulajdonost kötelez arra, hogy tatarozza házát, mégis a vakolásra váró épületeknek csak egy kis része kan szebb külsőt. Az Ingatlankezelő Vállalat igazgatójával, InJce Sándorral sétára indultunk Kaposváron, hogy megnézzünk néhány ilyen házat. Hamar megállapít­hattuk hogy a város legsze- metesebb utcája az Ady End­re utca. Szinte egymást érik a teherautók, a lovas kocsik, és egyikről is, másikról is lehul­lik valami. Ha egy malacokat szállító bcritós lovas kocsi el­megy, nyomát törekes szalma jelzi az úton. Egy utcaseprő fe­jét csóválva néz utána, majd hosszú nyelvű seprűjével cso­móba kotorja a szalmát. La­pátjáért indul, de mire vissza ér, a szél már beterítette az összesöpört szeméttel a gya­logjárót. Moslékgyűjtö edények a söröshordók mellett Az Ady Endre utca 13. szá­mú ház esőcsatornája — azon a szakaszon, ahol még nincs leszakadva, nincs kifordulva — az évtizedek óta felgyülemlett szemétben virágzó növényeket termel. Egy ide tévedt magból nőtt fácska mellett sárgán vi­rító gólyahir kandikál le az ut­cára. A kapu alatt söröshordók »társaságában- moslékgyűjtő edények, a szemét pedig a ku­kák mellett. Szén. téglatörme­lék, papírhulladék éktelenke­dik a kapu mögött. A ház alatt lakó rövidárus azt mondja: Az épületnek hat tulajdonosa van, de gazdája egy sincs, senki sem akar rá áldozni. — Én a magam részét min­den évben rendbe hozatom — mondja —, a többiek nem haj landók erre. Névtelen „művészek“ Szellemeskedő feliratok ta­lálhatók a régi házak sötát ka­puinak boltívei alatt. Itt tud­hatja meg az ember, hogy »Pi­ri Pistát szereti«, hogy »a Vi­ki hülye«, és azt is, hogy a házban, laknak-e Fradi-druk- kerek. A falakra firkálók nem egy helyen válogatott ocs­mányságokat ábrázoló »művé szí« rajzokkal botránkoztatják meg a kapun belépőket. Ilyen szövegek tarkítják az Ady End­re utca 5. számú ház kapual­ját is a »művészi« illusztrá­ciók me'' Szemét az üzletek előtt A mezőgazdasági szak üzlet előtt már délelőtt- tizenegy óra­kor sok a szemét. — Naponta kétszer takarít­juk a járdát. — mondja Mester Lajos üzletvezető —, ezt bizto­san úgy hozta ide a szél az üvegbolt elől. A kötöU-divatarubolt előtt üres cipősdobozokat raknak föl teherautóra a járdáról. Ahogy felrakták az utolsót is, elindul a kocsi. A gyalogjárón ott ma­rad a széjjelhullott sok-sok pa­pírdarab. — Mikor söprik a járdát? — kérdezem Major Lászlótól, a cipőbolt vezetőjétől. Csodálkozik, majd azt mond­ja: — Az nem a mi dolgunk. — Ha árut visznek el vagy hoznak, és szemét marad utá­na, akkor takarítani kell az üz­let előtt. — Jól van, mindjárt ö&sze- söpri az ipari tanuló. Miért kell ebből ügyet csinálni? Ha ezt megírja, lesz egypár sza­nekem is hozzá, csak je­lenjen meg az a cikk!... — fenyegetőzik. A kiszolgálók helyeselnek, az üzletvezető kiküldi söpörni az ipari tanulót. Egy hirtelen jött zápor után megáll a víz az aszfalton a gyógyszertár előtt — Egy nyugdíjas néni a ház­mester, de hiába kérjük, hogy eső után csapja le a járdán összegyűlő vizet — mondja az Ingatlankezelő Vállalat igazga­tója —, sohasem csinálja meg. Az emberek kerülgetik a tó­csát. Akik pedig nem veszik észre, szidják a sok esőt A Latinka Sándor utca vé­gén az MHS düledező. hosszú garázsépülete is szemetes góc. A fáról levert gallyakat hete­kig nem takarítja el senki. A lebontásra már régen megérett, egészségtelen ház előtt gyűlik a környék szemete. Sötét ház a város központjában Az Engels utca 3. számú háznak három tulajdonosa van, az épület mégis olyan, mintha senki sem viselné gondját évek óta. Az utcán, a gyalogjárón száll az omladozó vakolat po­ra, az esőcsatorna a levegőben lóg. A kapu alatt a nyitott te­tejű szemétgyűjtők körül pa­pírhulladék, elfonnyadt virág­csokor, tégla törmelék. A szűk. fénytelen udvarban a betömött akna fölött az utcára ömlik az esővíz. Az udvar olyan elha­nyagolt, mintha évtizedekkel ezelőtt járt volna itt ember utoljára. A függőlópcső meg­roggyant végében, négy méter magasan a levegőben horpadt oldalú szemétgyűjtő hordókat tart egy falba vert pálcavas. Már egyszer leszakadt, majd­nem agyonütött egy kisfiút, de azért újra visszatették az ócs­ka hordót. A lakásokba vezető villany­drótokat kívül, a ház falán húzták fed az emeletre, és az egyik ablak sarkánál vitték be a lakásba. Régen járhatott erre a tűz­oltóság megbízottja! — A ház kapuja éjjel-nap­pal nyitva már évek óta, de még emiatt sem szólt soha sen­ki — mondják a lakók. — Hetenként egyszer foga­dunk valakit, hogy söpörje le a járdát — jegyzik meg Pál- fiék. A pinceajtó eltűnt feléről senki sem tud, de nem is hiányzik, hiszen lent olyan nagy a piszok, hogy patkányok ütöttek tanyát. A vízórát már hat hónapja nem nézték meg. mert nincs rá vállalkozó, aki a pincébe lemenne. Mindez a város központjá­ban, szemben a Béke Szálló­val. Erre a házra is ráférne a kényszertatarozás! Tavasztól őszig kertészek fá­radoznak a városban, hogy szebbek legyenek az utcák. Ne­kik is segítene, ha a legjobban rászorult házak vakolását el­rendelnék; ha a buszmegállók­nál, az üzletek előtt megtalál­nák a járókelők a szemétgyűj­tőket, hogy Kaposvár ne csak virágos, hafietn tiszta is le­gyen. Nagy József Kettős jubileumot ünnepel a kaposvári Rippl-Rónai Mú­zeumban bemutatkozó festő­művész, Simon Béla: születé­sének ötvenötödik, s a Nem­zeti Galéria, a Szépművészeti Múzeum, a Fővárosi Képtár vásárlásai által elismert mű­vészi munkásságának huszon­ötödik évfordulóját. Az Er­délyből punántúlra szárma­zott festő Pécsen él, a Művé­szeti Gimnáziumban a for­mák és színek nyelvére tanít­ja növendékeit. Fáradhatatla­nul dolgozik és tanít. A tárlat számot ad a hu­szonöt éves alkotó munkás­ságról. A sok vázlat, próbál­kozás minden mozzanatot rög­zített. Simon Béla bátran ál­lítja a néző elé vázlatait, és vállalja ennek kockázatát. Ez a kockázat túl nagy. A szem­lélő a műhelytitkokba is belát­hat. túl sokat tud meg a fes­tőről, s ez zavarba is ejtheti. A szín- és folttanulmányok, a mozgás dinamizmusát rögzítő gyors ecsetvonások nem adják a festő igazi arcát. Míg ,mások az ilyen vázlatokat összetépik vagy elteszik mindenki szeme elől, Simon Béla kiállítja. Alapos válogatással ez még előnyös is lehet a festő szá­mára ... Ezen a tárlaton azonban egy kicsit a visszájá­ra fordul — az aránytalansá­gok miatt. Három kiállítóhe­lyiségben kaptak helyet a kí­sérletezések, vázlatok. S ezt soknak érezzük. Vázlatain az élet milliónyi apró mozzanatára reagál. Idézhetném a Marokszedők, a Beszélgetők, az Udvar, A pásztor, a Gombaszedők, a Siklósi vásár, a Pécsi utca, a Fiú malaccal, a Magvető l-ll, a Hárman és a Martyn Fe­renc rajzol című képeket. Alakjai illeszKednek a kör­nyezetbe, részei annak. Kertben címmel hat vázla­tot is találunk a képek között. Kettő közülük színes forma­játék, kaleidoszkópszerű szín­kockák ritmusa. Festményein nem találkozunk ennek a for­majátéknak elemeivel, a fes­tő nem tartotta érdemesnek továbbfejlesztésre, mert nem ülik egyéniségéhez, festői lá­tásmódjához. Számára érdekes játék, nem más. A negyedik teremben a sok kísérletezés eredményét lát­hatjuk, a lázas útkeresés pyo- mán letisztult egyéni hangot, a kék-vörös szín vibrálását, mozgalmasságot, a határozott ecsetvonások líraiságát: Si­mon Béla igazi festészetét. Az egész termet meleg színek ra­gyogása tölti be; hunyorgunk, mintha a vakító napsugár sütne a szemünkbe. Derűs életigenlés árad a képekről. A szőlőhegy (Göntér) című ké­pen izzik a nyár; a Füzes is­tállóval című festmény a nyá­ri reggel hangulatát árasztja, a meleg még csak rózsaszín, de érezni, hogy nemsokára itt is narancssárga hőség lesz. Ezt a hangulatot árasztja még a Szentmártoni udvar, a Pécsi táj és az Üj istálló című fest­mény. Átfogó kép a kiállítás egy negyedszázados munkásság­ról: az 1945-ös dátummal jel­zett képek és a legújabbak — egymás mellett. Simon Béla az ember és a táj szerelmese; ez árad képei­ről, a markáns ecsetvonáso­kat, a lírai vagy harsány szí­neket ez a határtalan szeretet »fűti. S. Nagy Gabriella Négymillió forint értékű háztáji szerszám a földművesszövetkezeti boltokban Egyes háztáji szerszámok az utóbbi években hiánycikknek számítottak. A kereskedelem nem tudta kielégíteni a keres­letet. A MESZÖV-nél most biztató adatot közöltek: ta­Köszönöm, édes gyerekeim... A ház a böhönyed dombtetőn áll. Csöppnyi kertje tele virággal. Már zománcozott tábla is van a geren­da végén: Táncsics Mihály út 16. A zöld ko­ronás diófák ölelte új házban egy öregasszony él. Mondják, hogy szinte megfiatalodott, pe­dig azelőtt csak Sírt és báríkódott. Az öreg­asszony házat szeretett volna mindig. Ez volt az álma. Nem tudott, nem akart lemondani róla. És a? álom valóra vált. Egyszer egy viharos éjszakán a szakadó eső szétmosta a régi viskó tömésfalát. — Ügy voltam akkor, mint a kivert kutya. Azelőtt sem volt jó, de akkor még rosszabb lett... Mutatja a viskó maradványait. És sír ke­servesen, mert az emlék szomorú, — A szomszédok vigasztaltak, mondták, hogy ne bánkódjak, hogy biztosan segítenek nekem, mert ma már m' világ van. Azt is mondta egy ember, hogy rassak a rádiónak. Azok majd intézkednek. Bemegy a házba, és kihoz egy vaskos, feke­te kötésű bibliát. Borítékok vannak benne, le­velek. — Ezt kaptam először. A borítékon felül a feladó neve: Magyar Rádió. A cím: özvegy Völgyesi Istvánná, Bö- hönye. A levélben ez olvasható: »Kedves Völ­gyesi néni, megértjük nagy szomorúságát, és szíves örömmel próbálunk enyhíteni gondjain. Azonnal megkértük a Somogy megyei KISZ bizottságot, hogy segítsen magának. Az ifjv kommunistákra biztosan számíthat...« — Hittem is, nem is. De azért valami foly­ton azt súgta, hogy jó útra került az én do' gom ... összhajtja a levelet, és visszateszi a bib Uába. — Egy napon aztán jött egy szép fiatalasz szony. Azt mondta, hogy a fiataloktól való, segítés ügyében. Hosszan beszélgettünk min denféléről. Még meg is nevettetett. Ígérte hogy olyan gyerekekkel érkezik legközelebb akik még az eget is átfestenék más színre. Csupa mosoly az arca, a ráncok kisírni tak. — Jöttek is a fiúk, meg a szép fiatalasszony. A gyerekekkel egy tanár is érkezett. Rajzol­tak, mértek, számoltak. Énekeltek is, de csak úgy égett a munka a kezük alatt. Még sok­szor felbandukoltak ide a dombtetőre. De egy­szer csak készen lett minden, és nem akar­tam hinni a szememnek. Egy szép téglahíz ke­rekedett ki a kezük alól. Akkor oda álltak elém, és azt mondták: — Tetszik, nagymama? — Én meg nem tudtam szólni, a tanár megölelt, és fölírt egy címet. Ha baja lesz valaha, vagy szükséget szenved, írasson egy- nár sort. így mondta, aztán elköszönt. A papír a biblia első oldalán van. A pár or: A Munkaügyi Minisztérium 503. számú Ipari Tanuló Iskolájának KlSZ-bizotlsága. Kaposvár. — Most írtam nekik. Nemigen forgattam én illat soha. Csak ennyit vetettem arra s le- élpapírra: Köszönöm, édes gyerekeim, na­gyon köszönöm. Többet nem tudtam írni Sándor valy az első félévben 2 400 000 forint értékű mezőgazdasági szerszám fogyott el a földmű­vesszövetkezeti boltokban, az idén viszont 4 000 000 forint ér­tékű áru került az üzletekbe. Évek óta sok panasz hangott el például a metszőollók és a szemező kések minőségére: ron csolták az alanyokat, a fák, i ÍJetve a szőlővesszők szöve­tét. A szövetkezeti kereskede­lem a panaszok orvoslására svéd gyártmányú szemzőkése­ket vásárolt. A kertekben, a háztáji gaz­daságokban nélkülözhetetlen a kézi porozókészülék. Megyénk be eddig százötven ilyen ké­szülék érkezett, kilencven da­rabot már megkaptak az űz letek. Ismét fejlődésnek indult li- batenyésztésünk egyik legna­gyobb gondját, a hizlalást könnyíti meg a második fél­évben érkező huszonöt libatö­mő, ebből öt gépi meghajtású, húsz pedig kézi. Ugyancsak a második félévben várják az igen keresett háztartási ter­ménydarálót: ebből hatszáz ér­kezik a megyébe a már el adott százhuszonöt darabon fe­lül. Kapa, kasza és fejsze is van az üzletekben, csupán egy a bökkenő: nagyon ritkán lehet hozzájuk nyelet kapni. A nyél már hosszú idő óta a hiány­cikklistán szerepel a négyágú villával együtt. És sajnos, nem lesz elegendő házi permetező sem az idén. Küzdelem az árvízzel Jugoszláviában Az elázott Duna menti gátak vé­dőinek ezrei rendkívüli erőfeszíté­seket tesznek Jugoszláviában, hogy 150 000 hektár termőföldet és sok települést megmentsenek az ár­víztől. A Duna jugoszláviai sza­kaszán jelenleg három helyen na­gyon veszélyes a helyzet: Apatin- nál, Bácsújlakon és Gombos kö­zelében, ahol az ár szerdán át­törte mind a fö védelmi vonalat, mind pedig 3 mögötte húzódó régi gátat. Bács, Bácsújlak és Apa- tin védögátjain több mint tizenöt­ezer ember és sok száz gép dol­gozik* (MTI* SSSSf SO fi OK Ez is matematika A tanító szidja a gyere­ket. — Valóban csak tízig tudsz számolni? Mondd, fiacskám, voltaképpen mi akarsz te lenni?... — ökölvívóbíró! Pályaválasztás — Amikor fiatal voltam — mondja az egyik híres orvos —, festőművész sze­rettem volna lenni. — Miért gondolta meg magát, s miért választotta az orvostudományt? — A festészetben min­den hiba nyomban előtű­nik. Az orvostudomány­ban azonban a hibákat él­temetik a halottal. Bonyodalom egy miniszter körül Franklinford ausztráliai városban a napokban szo- borledeplezési ünnepséget tartottak Freeman minisz­ter jelenlétében. A minisz­ternek alkalmi beszédet kellett tartania. Amikor azonban föllépett a dísz- emelvényre, kiderült, hogy az egyik mikrofon nem működik. A technikusok megálla­pították, hogy sürgősen új vezetéket kell lefektetni, mégpedig a városi csator­nahálózat egy részén ke­resztül. Hogy meggyorsít­sák munkájukat, megfog­tak egy közelben ácsorgó macskát, a farkára kötöt­ték a huzalt, majd beza­varták a csatornába, re­mélvén, hogy a cső másik végén kibújik. A macska azonban nagyon megijedt, és nem mert előjönni. Az idő pedig múlt. A technikusok ekkor — igen bölcsen — egy kutyát küldtek utána. Ügy látszik, hogy a ku­tya jó ismerőse volt a macskának, mert hiába várták a két hasznos házi­állatot a cső másik végén. Végül kivezényelték a tűzoltóságot, s ez segített: az erős vízsugár kikerget­te a csőből a macskát is meg a kutyát is. S ami a legfontosabb: a miniszter sem késett sokat a beszéddel. * * * A koppenhágai rádióál­lomás bemondója az aláb­bi hasznos tanácsot intézte a hallgatókhoz az esti hí­rek kezdete előtt: — Híreink következnek. Véleményem szerint leg­okosabb lesz, ha kikap­csolják a készüléket, és le­fekszenek aludni. A fegyelmi vizsgálat megállapította, hogy a rá­dió bemondójának már zsebében volt a felmondá­sa, amikor ezt a »tréfái« csinálta. Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: WIRTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár, Latinka Sándor u. 2. Telefon 15-10, 15-11. Kiadja a Somogy megyei Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Latinka S. u. 2. Telefon 15-16. Felelős kiadó: Szabó Gábor. Beküldött kéziratot nem őrzünk meg és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesítőknél. Előfizetési díj egy hónapra 12 Ft, Index: 25067. Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemében, Kaposvár, Latinka Sándor utca K

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom