Somogyi Néplap, 1965. június (22. évfolyam, 127-152. szám)

1965-06-18 / 142. szám

SOMOGYI NÉPLAP 2 Péntek, 1965. június 18. MOSZKVA Megnyílt a szoviet békeharcosok értekezlete Moszkvában, a Szakszerve­zetek Házának oszlopcsarno­kában kétezer küldött és vendég részvételével megnyílt a szovjet békeharcosok orszá­gos értekezlete. A szovjet köztársaságok társadalmi tö­megszervezetei is képviselve vannak. Megvitatják a Hel­sinkiben sorra kerülő béke­világkongresszus előkészüle­teit. Jelen van a Bcke-világ- tanács küldöttsége is. Az értekezleten Nyikolaj Tyihonov költő, a szovjet bé­kebizottság elnöke mondott beszédet. Rámutatott arra, . hogy a re.akciós körök, min­denekelőtt az amerikai kor­mánykörök üzelmei következ­tében semmivé váltak a nem­putóh, eLŐiTéLeTeH, bűiiözőh New Work — közelről t zetközi feszültség enyhülésé­nek érlelődő gyümölcsei. "Ha az imeprialista agresszorok bűnös akcióit nem szüntetik meg és a háboríts tűzfészkeket nem teszik ártalmatlanná — ' tette hozzá —, akkor elhárít-1 hatatlanul veszélybe kerül az 1 egyetemes béke«. Tyihonov sürgette, hogy kellő visszautasításban része­sítsék az agresszorokat. — Nem elégedhetünk meg csak tiltakozó szavakkal. Mi aktív békeharcosok, a tettek emberei vagyunk. Az impe­rialista agresszióval szembe­állítjuk földünk összes sza­badságszerető erőinek egysé­ges akcióit. (MTI) ALGÍR Új földreform készül Algériában Algírban nyilvánosságra hozták a Nemzeti Felszabadí- tási Front központi bizottsága június 14—16-i plenáris ülésé­nek hr ' A plénum kö­veteli (, >rm új szaka­szának ei.. ..tését. Ennek ér­dekében rövid időn belül tör­vényt kell hozni a földtulaj, dón korlátozásáról az 1964 jú­liusi plénumon kidolgozott el­veknek megfelelően. Meg kell alakítani a helyi parasztszö­vetségeket, amelyek mozgósít­ják a szegény- és a középpa­rasztokat a földreform és a szocialista forradalom felada­tainak megvalósítására. »Meg kell határozni a szö­vetkezetek alapelveit, és ki kell ‘dolgozni a különböző típusú termelőszövetkezetek szerveze­ti szabályzatát« — hangsúlyoz­za a határozat. (MTI) PÁRIZS A beszéd mindig ugyanaz De Gaulle vidéki választási körúton De Gaulle csütörtökön foly­tatta 23. vidéki körútját a Pá­rizstól délkeletre levő városok­ban. A köztársasági elnök na­ponta négy-öt beszédet mond, amelyekben ugyanazt a kettős témát fejtegeti: Franciaország­ra döntő szerep vár egy füg­getlen európai politika kiala­kításában, és ehhez belső szi­lárdságra, a jelenlegi rendszer fenntartására van szükség. De Gaulle, amint ezt Nan­tes-ban és Versailles-ban is ki­fejtette, úgy látja, hogy a vi­lág egyensúlya nincs biztosít, va, mert az Egyesült Államok­nak és a Szovjetuniónak a töb­bi országét messze túlszárnya­ló hatalmán nyugszik. A fran­cia elnök szerint a Szovjetunió és az Egyesült Államok is igyekszik befolyását kiterjesz­teni a »határain kívül eső né­pekre«. (MTI) BERLIN Sajtóértekezlet az NDK fővárosában »A Német Demokratikus Köztársaság a legélesebben til­takozik minden olyan kísérlet és törekvés ellen, amely arra • irányul, hogy Nyugat-Német- ország katonailag, gazdasági­lag, vagy másféle módon be­kapcsolódjék az amerikaiak vietnami agressziójába« — hangsúlyozta csütörtökön tar­tott sajtókonferenciáján Ernst Otto Schwabe, az NDK kül­ügyminisztériumának szóvivő­je. Arra a kérdésre válaszolva, hogy miért repülnek NDK-beli helikopterek Nyugat-Berlin fö­lött, Schwabe kijelentette, Nyugat-Berlin jogi helyzetét az határozza meg, hogy egész Berlin, tehát Nyugat-Berlin is az NDK területén fekszik. Kö­vetkezésképpen tehát az NDK repülőgépeinek teljes és kor­látlan joguk van egész Berlin légi terében oda repülni, ahova csak akarnak. (MTI) n jAmlrtunk A jog és szeretet harca egy gyer­mekért. Magyarul beszélő széles­vásznú amerikai film. Műsoron a VÖRÖS CSILLAG Filmszínház- ban június 20-ig. Ének az esőben Színes amerikai revüfilm Gene Kelly főszereplésével. Kísérő műsor: 65/9. világ­híradó. Műsoron a SZABAD IFJÚSÁG Film­színházban június 19 —20-án. (3042) Az amerikai republikánus part nagyszabású kampányt szervez azért, hogy egyik politikusa, John Lindsay elhódítsa a demokrata pár­ti Robert Wagnertől az Egyesült Államok egyik legfontosabb közéleti tiszt­ségét, New York polgár­mesterségét. A küzdelem persze szennyesleregetpssel is jár, és a sajtóban a szo­kásosnál több szó esik New York megoldhatatlan­nak látszó problémáiról. Néhány hónapja jártam a világnak ebben az egyik legnagyobb metropolisában. Hadd villantsam fel szem­tanúként ennek az ország- nyi városnak néhány di­lemmáját. KÁOSZ AZ UTCÁBAN — Óvakodj a rush-hours- tól! — ez is azok között az aranyszabályok között volt, amelyekre New York-i isme­rőseim már az első órákban figyelmeztettek. A rush-hour csúcsforgalmi időt jelent. Ez persze minden világvárosban torlódásokat jelent, de New York ilyenkor egyetlen nagy torlódás. Még világos van. de Manhattanban már izzanak a reklámdzsungel fényei, rohan, villan, forog minden. Olyan az egész, mintha eav labora­tóriumban fényhatásokkal ér­zékeltetnék a város örökösen negyvenfokos lázban égő nyugtalanságát. Csaknem minden utca egy­irányú, de még így is kiönt a kocsiáradat. A zöld és pi­ros fények elvesztik jelentő­ségüket: a zöldben megakad­tak kénytelenek pirosban to­vább menni — ha módjuk van rá. Ismerjük a zöld hul­lám fogalmát. Nos, New York csúcsfor^almi időben a pi­ros hullám városa. A legfan­tasztikusabb helyzetekben megrekedt kocsik, autóbuszok, taxik vezetői egykedvűen vár­nak. Megszokták, hogy fo­galmuk se legyen a megtor­panás okairól. Nem az ő dol­guk — a problémának vala­hol előbb, esetleg néhány ki­lométerrel arrébb kell megol­dódnia. Sodródik minden és mindenki. A járdán úgy ér­zem magam, mint a Népsta­dion kijáratánál nemzetközi mérkőzés után. Ami a sze­mem elé tárul, ami őrjítően körülhömpölyög, az maga a közlekedési csőd, amelynek megoldására még kilátás sincs. A nyolc és fél milliós vá­rosban évi 14 millió látogató nyüzsög. Ami pedig az állan­dó lakosokat illeti, »csak« Long Island, Brooklyn és Queens kerületekben 4 660 000 ember él, több mint akár Chicagóban, akár Los Ange­lesben. A város egyetlen nem szigeten levő . közigazgatási egységében Bronx kerületben 1 450 000-en laknak, többen, mint San Franciscóban és Bostonban együttvéve. A met­ropolis összlakossága — és így válik érthetővé New York óriási jelentősége az amerikai belpolitikában — túlszárnyal­ja Colorado, Wyoming, Mon­tana, Idaho, New-Mexiko, Ariozna, Utah és Nevada együttes lakosságát. A szédült kavargásban az ember szinte természetesnek tartja a feje fölött óriás neonbetűkkel viliódzó film­címet: Mad, mad, mad world. Magyarul: Bolond, bolond, bolond világ ... Aligha vélet­len, hogy ez a metropolis vi­lágviszonylatban vezet az idegbetegek szomorú statiszti­kájában. Soha sehol annyi magában beszélő, gesztikuláló embert nem láttam, mint a New York-i földalattin. MEGNÉZEM, HOL SZALLSZ KI... A subwayn — így nevezik itt a metrót — ízelítőt kap az ember New York legnagyobb problémájából, a félelmetes nemzetiségi feszültségből is. Ha a suburbok, perem kerü­leti villanegyedek tájáról a központ, Manhattan szíve felé tart a látogató, még nem vesz észre semmit: a Citvbe dol­gozni járnak az emberek. Ki­felé " azonban hazamennek a New Yorki-ak, és ez az út már szociológiai tanulmány. Megnézem, hol szállsz ki, és megmondom, ki vagy. Ez nemcsak az anyagi helyzetre, hanem a bőr színére, a nem­zetiségi hovatartozásra is vo­natkozik. Nincs a világon a nemzetiségi gettóknak olyan szövevénye' mint Amerika legnagyobb városa. Félelmes, milyen tökéle­tesen zárnak az előítéletek re­teszei. Erre a legjellemzőbb New York hatalmas dilemmá­ja, egy hisztérikus belső népvándorlás. A dolog úgy kezdődik, hogy egy-egy né­gernek, puerto ricóinak vagy más megvetett etnikai csoport tagjának kibírhatatlanul elege lesz, és a magas lakbér áldo­zatát is vállalva megpróbál kitörni a gettóból. Minden hájjal megkent ingatlanügy­nökök lefizetik valamelyik »fehér« negyed egy lakosát. Az elköltözik, és helyébe megérkezik a színes bőrű jö­vevény. Az ügynökök erre megkondítiák a hisztéria ha­rangjait, és megkezdődik a fehérek pánikszerű elköltözé­se az egész környékről. Tíz­ezer ilyen menekülésszerűen elhagyott lakás — állapította meg Amerika egyik legismer­tebb szociológusa, Vance Packard — egy év alatt öt­millió dollár tiszta haszonhoz juttatja az ingatlanbusiness hiénáit. Kocsink a Lower East Side- on suhan át. Valaha a pánok Lengyelországának és a cá­rok Oroszországának pogrom­jai elől menekültek népesítet­ték be ezt a negyedet, ame­lyet az utóbbi években el­árasztottak a legújabb töme­ges bevándorlók, a pue. ,u . .- cóiak. Egycsapásra idevará­zsolták Latin-Amerikát. Az utcán élnek, harsány szegény­ségben. A négerek mellett bent a város szivében ők vég­zik a legpiszkosabb munkát a felhőkarcolók szegélyezte ut­cák kanyonjaiban. Ok csap­nak össze rendszeresen a ku­bai ellenforradalmár tünte­tőkkel, ők írták rá nagy fe­kete betűkkel többek között a Broadway alatti subway 157. utcánál levő leiáratának hom­lokzatára: FIDE L. A Lower East Side derűs hely a gettók gettójához, a problémák problémájához, Harlemhez képest.'1 A gyűlölet és reménytelenség e szigeté­nek pokolbugyrai túl szá­mosak ahhoz, hogy egy ilyen írás keretében akár fel is so­roljuk őket. Elég, ha most beérjük annyival, hogy a munkanélküliek számától kezdve a lakhatatlannak mi­nősített lakások számán át a betegek számáig minden New York-i statisztika a fél­millió néger Harlemjében a legrosszabb „OSTROMÁLLAPOT­BAN ELÜNK' — Hallottad? — E kérdés után New Yorkban csaknem mindig a legújabb bűnügyi rémtörténet következik. Eb­ben a feszültségektől terhes városban a közbiztonság fan­tasztikus hiánya olyan téma, mint Budapesten a sport vagy Londonban az időjárás. »Városunkban — írja a New York Herald Tribune — túl­ságosan sokszor fenyegeti ve­szély az emberek életét és tulajdonit. Mondjuk ki nyíl­tan: szinte ostromállapotban élünk.« A borzalmas bűnözési sta­tisztikához — és ez a tény talán hazánkban kevésbé is­mert — alaposan hozzájárul a kábítószerek félelmes elter­jedtsége is. Ezeknek a mér geknek a megszállottjai eny­hébb esetben napi öt, súlyo­sabb esetben pedig mintegy 50 (!) dollárt költenek gyilkos szenvedélyükre. A »gyilkos« jelzőt itt szó szerint haszná­lom. Murtagh bíró, az egyik ismert szaktekintély szerint a rablógyilkosságok felét a ká­bítószerek rabjai követik el, akik — ha másképp nem tud­ják megszerezni a heroint, mindenre képesek. S miközben egyesek millió­kat vágnak zsebre a történe­lem egyik legnagyobb busi- nessén, diplomatatáskákban és luxusautók beépített rejtek­helyein ömlik, zúdul Ameri­kába a heroin, és emberek halnak meg azért, hogy a gyilkos másnapi adgja is meg­legyen. Harmat Endre A szovjet kormány csütör­tökön fogadást adott Tage Erlander svéd miniszterelnök tiszteletére. A Kremlben tar­tott fogadáson jelen volt Andrej Kirilenko, Alekszej Koszigin, Kirill Mazurov, Anasztasz Mikojan, Mihail Szuszlov, Dmitrij Usztyinov és több más szovjet vezető. Egymillió frankos vérdíjat tűzött ki a Csombe-kormány Mulelé, a kongói hazafiak fel­szabadító harca egyik vezető­jének fejére. A léopoldville-i hatóságok vérmes reményeket fűznek a vérdíj kitűzéséhez, mert az összeg egy városi munkás 15 évi bérével egyen­lő. A léopoldville-i fellebbvi- teli bíróság csütörtökön sem­misnek nyilvánította három kongói tartományban az álta­lános választások eredmé­nyeit. A három tartómány közül kettőben Csőmbe párt­ja szerezte meg a többséget. Üjabb föld alatti atomkí­sérletet hajtottak végre a ne- vadai kísérleti terepen csü­törtökön — közölte az ameri­kai atomerő bizottság. Az atomkísérlet robbanóereje ki­sebb volt 20 000 tonna hagyo­mányos robbanóanyagnál. A kínai nőszövetség csütör­tökön vacsorát adott Lumum­ba özvegye tiszteletére. \ kongói nemzeti hős feleségét fogadta Csou En-laj kínai mi­niszterelnök is. Habsburg Ottó újra sürgeti ausztriai beutazásának enge­délyezését. Otto Pittermann alkancellárhoz, a szocialista párt elnökéhez intézett leve­lében bejelentette, hogy »to­vábbi lépésekre készül auszt­riai visszatérésének érdeké­ben«, mivel útlevélkiállításra vonatkozó kérelmének mind­eddig nem tettek eleget. Az amerikai titkosszolgálat ügynökei az ohiói Daytonban letartóztatták Dorsey Lee Webster 54 éves nyugállomá­nyú repülőtisztet. Webster ál­lítólag többször telefonált a Fehér Házba, és azzal fenye- getődzött, hogy meggyilkolja Johnsont. SANTO DOMINGO A dominikai népet irtják az AfiSZ-erők Fedorenko: Santo Domingóban ülésezzék a Biztonsági Tanács Szerdán két újabb összet zés volt a dominikai fővá­rosban az AmerikíT-közi erők és Caamano elnök alkotmá­nyos egységei között. Az egyik incidens délután, a másik este zajlott le. Caamano elnök hívei akkor nyitottak tü­zet, amikor egy amerikai katona délután behatolt az al­kotmányos erők ellenőrzése alatt álló térségbe, és megölt egy dominikai katonát. Az Amerika-közi erők az összetű­zéseknél tüzérséget is alkalmaztak, sőt a felkelők állásait este lőtte egy amerikai hadih ijó is. Caamano elnök fogadta az AÁSZ háromtagú bizottságát, majd sajtóértekezletet tartott. Az ideiglenes elnök bejelen­tette, hogy a keddi harcokban 67 személy halt meg és 196 megsebesült az amerikaiak tü­zérségi tüze következtében. Az áldozatok jórésze polgári sze­mély. Caamano kijelentette, hogy az AÁSZ égisze alatt Santo Domingóban tartózkodó amerikai erők a népirtás bű­nét követik el. Az AÁSZ-erők vesztesége: három amerikai halott és harminchárom sebe­sült, köztük négy brazíliai — közölte ugyancsak szerdán az AÁSZ szóvivője. Washingtoni jelentés szerint az amerikai fővárosban ülést tartott az AÁSZ miniszteri ta­nácskozó testületé. Móra, az AÁSZ főtitkára beszámolt a dominikai helyzetről. Vene­zuela, Chile és Peru képviselői bírálták az AÁSZ bizottságá­nak és fegyveres erőinek tevé­kenységét. Kijelentették, hogy az AÁSZ tanácskozó testületét a háromtagú bizottság nem tá­jékoztatja dominikai tárgyalá­sairól. Thomas C. Mann amerikai külügyi államtitkár azt bi­zonygatta, hogy az Egyesült Államok egyik felet sem tá­mogatja a dominikai konflik­tusban. A Biztonsági Tanács szerda esti dominikai vitájában U Thant ENSZ-főtitkár ismertet­te Santo Domingó-i megbízott­jának helyzetjelentését és Caa­mano ezredesnek, az alkotmá­nyos erők vezetőjének nyilat­kozatát. Caamano hangsúlyoz­ta, előre kitervelt agresszióról van szó, s ennek bizonyítéka, hogy az Imbert és Wessin tá­bornokok ellenőrzése alatt ál­ló rádióállomások a támadást megelőzően egész nap megsza­kítás nélkül felhívásokat in­téztek a lakossághoz. Brache, az alkotmányos erők ENSZ-megbízottja az ameri­kaiak újabb agressziójáról szólva hangoztatta, hogy így fest az úgynevezett Jöhnson­doktrina, amely nem más, mint a furkósbot-politikához való visszatérés. Fedorenko szovjet küldött felszólalásában támogatta a Mayobre, Santo Domingó-i ENSZ-megbízott jogkörének kiszélesítéséről előterjesztett javaslatot, állást foglalt amel­lett, hogy Mayobre indítson vizsgálatot a katonai junta emberei által végrehajtott ke­gyetlenkedések ügyében. Fe­dorenko indítványozta, hogy a Biztonsági Tanács Santo Do­mingóban, az amerikai agresz- szió áldozatává vált Dominika fővárosában folytassa üléssza­kát. A szovjet javaslattal szem­ben Yost amerikai delegátus azzal az ellenvetéssel élt, hogy az indítvány »példátlanul áll« és a Biztonsági Tanácsnak »nem feladata, hogy utazgas­son«. Fedorenko válaszában Yost figyelmébe ajánlotta az ENSZ alapokmányának idevágó cik­kelyét, amely szerint a Bizton­sági Tanács üléseit nemcsak az ENSZ székhelyén, hanem bármely más helyen is meg­tarthatják, ha ez a tagorszá­gok véleménye szerint jobban előmozdítja a tanács munká­ját. (MTI)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom