Somogyi Néplap, 1965. június (22. évfolyam, 127-152. szám)

1965-06-18 / 142. szám

Péntek, 1965. június 18. 3 SOMOGYI WfiPfcAP Ét kaposvári párt-vb megtárgyalta Eredményesen zárult az 1964/65-ös pártoktatási év »Politikai iskoláink sok egyénhez juttatták el rend­szeresen a párt szavát, ezen keresztül több — elsősorban tudatlanságból fakadó — hi­bás nézetet sikerült helyes vágányra terelni- — állapí­tották meg az MSZMP Ka­posvár Városi Végrehajtó Bi­zottsága legutóbbi ülésén, amelyen az 1864/65-ös pártok- tatási év tapasztalatairól tár­gyaltak. Az elmúlt oktatási évben Kaposváron összesen szá - lencvenhat tanfolyamon há­romezer-négyszázötven hárman ismerkedtek a marxizmus— leninizmus eszméivel, pártunk politikájával, csaknem ezerrel többen, mint egy évvel ez­előtt. S mint ahogy a vb-üié- sen Pados József, a városi ta­nács vb-elnökhelyettese el­mondotta, hozzá kell számíta­ni ehhez a dolgozók általános és középiskoláiban tanulókat meg a különféle szakmai tan­folyamok hallgatóit is, hi­szen ezeken a helyeken is folyt politikai alapképzés. Mélyreható, elemző vita A pártoktatás tapasztalatai­ról szóló jelentés fölött mély­reható, elemző vita alakult kL Valamennyi hozzászóló megemlítette, hogy milyen rendkívüli nagy jelentősége van a pártoktatásnak, hiszen az ideológiai munka egyik legfontosabb része. Külön ör­vendetes, hogy Kaposváron például a pártoktatásban részt vevő pártonkívüliek szá­ma több mint kétszeresére emelkedett a múlt évihez vi­szonyítva. Növekedett az ok­tatásban részt vevő nők szá­ma is. Dr. Szilágyi Lajos, a városi tanács vb-elnöke ezzel kapcsolatban megemlítette, hogy a párttagok a taggyűlé­seken igen sokat tanulnak, a pártonkívüliek azonban eze­ken as,,^tatásokon ismerked­nek meg a marxi—lenini ta­nokkal. Kocsis László, a megyei pártbizottság osztályvezetője hozzászólásában ugyancsak azt hangsúlyozta, hogy a párt­oktatás az ideológiai munka jelentős területe. Hozzájárul az eszmei, cselekvési egység erősítéséhez. A jövőben arra kell törekedni, hogy a párt­oktatás jobban mutasson rá az ideológiai és a gazdasági munka összefüggéseire. — Vannak olyan tapasztala­taink — folytatta elvtárs —, hogy különösen a I tes munkát is. A pártoktatás gazdasági középkáderek lebe- jelenlegi helyzetével elégedet- csülik a marxista tudományo- | tek lehetünk, de a jövőben kát, kizárólag a szakmát iste­nítik. Meg kell értetni velük, hogy a gazdasági és az ideo­lógiai munka elválaszthatat­lan egymástól. Magyar Sándor arról be­szélt, hogy a marxista esti kö­zépiskola anyagát jobban életközeibe kell hozni, hiszen ez az iskola a propaganda- munka módszertani központ­jának szerepét tölti be Kapos­váron. Egyforma felelősséggel! — Mindenképpen el kell ér­nünk, hogy a kommunista gazdasági vezető ugyanolyan felelősséget érezzen az ideo­lógiai munkáért, mint az üzem vagy vállalat párttitkára — mondotta összefoglalójában Somogyi József, a városi párt­bizottság első titkára. — Amellett, hogy a jövőben együttes megbeszéléseket ren­dezünk a párttitkárok és a gazdasági vezetők részére, megköveteljük tőlük az együt­ennél többet kell adnunk. El­ső és fő törekvésünk az le­gyen, hogy a kommunisták marxista műveltségét tovább növeljük, de szorgalmazzuk a pártonkívüliek oktatását is, hogy mind többen megismer­kedjenek a marxizmus—leni­nizmus igazságaival. — Nagyon elégedettek va­gyunk a pártoktatásban részt vevő nők szereplésével — folytatta Somogyi elvtárs. — Igen gyakran sokkal jobban felkészültek, mint a férfiak, szabatosabb, pontosabb vá­laszt adtak a kérdésekre. Ez azért is örvendetes, mert tár­gyalunk túlnyomórészt nőket foglalkoztató üzemek Kapos­várra telepítéséről. Jelenlegi tanfolyamhallgatóink minden bizonnyal propagandistaként is megállják majd helyüket — mondotta befejezésül. A végrehajtó bizottság az előterjesztést tudomásul vet­te, majd megtárgyalta az 1965/66-os pártoktatási év tervét. P. Gy. Hazajárja okét a falu A NYÁRI betakarítás gépesítettségének foka ma már a szövetkezeti gazdaságokban is eléri, illetve meghaladja a 80—85 százalékot. Az aratás, hordás, cséplés időszaka a gé­pesítés és a nagyüzemi mun­kaszervezés jóvoltából meg­rövidült. Ezért tudnak gyors és hatékony segítséget adni a szövetkezeteknek e nehéz he­tekben a motorhoz, szerelés­hez, az autó, a traktor veze­téséhez értő technikusok, fa­luból városba települt ipari munkások. Segítségükre különösen szükség van az idén Sok he­lyen esőiktől teljesen fel­ázott, a mélyedésekben vízzel elöntött gabonaföldekre kell majd a gépeknek kivonulni. Vihar nyomta rozs- és búza­táblák várják a kombájnokat. S bizony fel kell készülni az aratóknak a sűrű, naponta is­métlődő zivatarokra. Igaz, a parasztok, a természettel szembeni helytállás emberei megszokták az efféle zordon- ságokat, hiszen az időjárás­ban rendszeresen ismétlődnek az aszályos évek mellett a vizes, viharos nyarak. Éppen ezért a jó idő kihasználásától függ a gyors és minél keve­sebb veszteséggel való gabo­Á pártszervezet fölkészíti az aratókat a nagy munkára a Böhönyei Állami Gazdaságban Mintegy ezernyolcszáz hold aratnivaló várja a gépeket és a kaszát a Böhönyei Állami Gazdaságiban. A viszonylag nagy területen öt kombájnnak, két aratógépnek és két rendre- vágónak kellene elvégeznie a munkát. Kerecsényi Károly, a gazdaság igazgatója elmondta, hogy nem alapozhatnak kizá­rólag a gépekre, mert egyrészt rossz az időjárás, másrészt na­gyon erősek a gabonák. Nehe­zíti a munkát az is, hogy a ta­vasszal csak kis területen tud­tak vegyszerrel gyomot irtani. A gyomos föld pedig lassabban szárad, és lassítja az aratást is. Ezért nemcsak a gépeket, ha­nem az embereket is fölkészí­tik erre a nagy munkára. Meg­felelő szervezéssel az állatgon­dozók egy részét mentesítik napi munkájuk alól. Ezek az emberek kaszát fognak majd, s a reggeli meg az esti etetés között ők is aratnak. Részt vesznek ebben a munkában a fogatosok és a kőművesek is. Így nyolcvan-száz kaszaeró Kocsis lesz. A kaszapárok megszervezé­se még a kezdeti szakaszban van. Lábas Elemér, a pártszer­vezet csucstitkára elmondta, hogy a júniusi taggyűléseken külön napirendként foglalkoz­nak ezzel a problémával, ösz- szevont taggyűlést is tartanak valamennyi alapszervezet rész­vételével. Ide meghívnák pár­ton kívüli dolgozókat is. A párttitkár már végzett közvé­leménykutatást a munkások között. A tapasztalatok azt bizonyítják, hogy mindenki ag­gódik a jövő évi kenyérért Az emberek tudják, hogy nehéz aratásra kell számítani, s igye­keznek részt venni ebben a munkában. nabetakaritás. Az idő jó ki­használásának pedig a ren­delkezésre álló gépi technika, természetesen a gépekhez ér­tő emberek helytállása a föl­tétele. Ezért várja haza a fa­lu a városba került technikus fiait az aratás heteire. A traktorhoz, géphez értő emberek hiánya miatt na­gyon sok szövetkezetben nem tudják a mostani munkacsú­csok idején a két műszakot alkalmazni. A két műszakra vagv más, a helyi körülmé­nyek megszabta módon való jobb gépkihasználásra annál is inkább szükség van, mert a gabona aratása, szállítása, szárítása mellett a nyári szán­tást, a takarmánynövények kaszálását és még sok más munkát is el kell végezni. S ha a szövetkezetben dolgozó traktoros mellé odaáll a vá­rosból érkező segítség éjsza­kai műszakra, gyorsabban ha­lad a munka. SZÜKSÉG VAN A VÁ­ROSIAK SEGÍTSÉGÉRE azért is, mert a viharos, csa­padékos időjárás miatt sok­kal több kézikasza kell az idén. A kaszát bíró férfiak száma pedig a tsz-tagok el­öregedése következtében egy­re kevesebb. A segítség ter­mészetesen önkéntes. Fiúk mennek apáikon könnyíteni. Iparban dolgozó férjek veszik ki szabadságukat az aratás időszakában, hogy traktorra, kombájnra ülve vagy kaszá­val a kezükben segítsenek fe­leségük szövetkezetében. Gép­kocsit vezetni tudó vőlegény is segíthet a szövetkezetben dolgozó menyasszonya munka­egységének növelésében. Testvér segíthet testvérnek. Ezer és ezer érzelmi szál köti össze munkásosztályunk fia­talabb generációit a szövetke­zetben dolgozó családokkal. Az a fontos, hogy ez a termé­szetes kapcsolat ebben a rendkívüli helyzetben kiszéle­sedjen. Az aratás, betakarítás az egész társadalom ügye, hi­szen a jövő évi kenyerünkről van szó. A társadalom segít­ségére számít a falu. Az ipari üzemek vezetőinek belá­tására, hogy a szükséges idő­ben megkaphassák az aratást vállaló munkások a rendes évi szabadságukat. Vagy ha a helyzet úgy kívánja, pótolják ezt az időt néhány hét fize­tés pélküli szabadságidővel. Segítsenek az üzemek, intéz­mények KISZ-szervezetei is, ahol tudnak. A technikában járatos, szeszélyes természeti erőktől meg nem rettenő fia­talokat is várja ezekben a hetekben a falu. Belátásukra; felelősségérzetükre apellálnak azok. akik a kenyeret adják asztalukra. De anyagi szem­pontból is kedvező a fiatalok számára az aratása munka. ÉLETE SORÁN sok min­dent megpróbálhat az ember: lehetnek sikerei, élhet külön­bözőképpen, de a világgal történő ismerkedés első élmé­nyein túl visszatér arra az útra, amely természete s te­hetsége, tudása szerint neki a legmegfelelőbb. A szocializ­musért való felelősségérzet, a becsületes segíteni akarás mellett ez vitt ki évekkel ez­előtt sok férfit hivatalokból és más munkahelyekről a fal­vakba. Sokan ezek közül vég­legesen ott maradtak a falu­ban. Ez a lehetőség a techni­kai képzettségű, a szövetkeze­ti műhelyekben és a mező- gazdaságban boldogulni tudó városi emberek számára ma is fennáll. Próbálják meg, s aki megkedveli a természet közelségét, a mezőgazdasági munkát, azt örömmel segíti elhelyezkedésében a fiatal emberi munkaerőben megfo­gyatkozott fáin. BALATONI FILMSZÍNHÁZAINK BEMUTAT­JÁK a DÉLTŐL HAJNALIG című új magyar filmet. A főbb szerepeket SZEGEDI ERIKA, SZAKÁTS MIKLÓS, KONCZ GÁBOR és BUJ- TOR ISTVÁN játssza. A iilm cselekménye valóban déltől hajnalig ját­szódik le egy történelmi napon, 1919-ben, a ta­nácskormány bukásakor. Mit tegyen ezekben a. vál­ságos órákban egy becsületes, fiatal katonatiszt? Legyen áruló? Mentse vagy áldozza fel az életét? Az ifjú parancsnoknak helyén van a szíve és rájön: a forradalom él az emberekben. Meg kell menteni őket és velük együtt az eszmét... A szenvedé­lyes. izgalmas filmet a felsorolt filmszínházak mutatják be: BALATONFENYVES FONYÓD: június 24—25-én június 26—27-én (3039) <v-^omai Flórián hangja A tanár úr sírógörcsre gyana- szinte ablakot re. kodott, megsimogatta a gyerek zegtetett a tante- fejét, s a helyére küldte. A no. remben. A rövid- tesz a belső zsebbe került, nadrágos, szeplős nem volt több felelés, ehelyett arcú gyerek a tábla előtt állt, és szélesre tátotta a száját. Az Madagaszkár szigetéről hallga- első pádból halk biztatás hal- tott érdekes ismertetőt az osz- latszott: tidy. — Üvölts, Flóri! Ne hagyd abba, Flóri! És Flóri torkából mind va­dabb hangok törtek elő a sá­E bevált módszert eredmé­nyesen, hasznosították a to­vábbi földrajzórákon is, fölté­ve persze, hogy Flóri volt az padtan drukkoló osztálytársak r felela de lgy is csak ak. megelegedesere. Tasnady ta- k amik’r osztályzat nar ur idegesen dobolt ujjal- ^ ki a feieletből. így dik- val az asztal lápján. Szem­üvegét az orra hegyére tolta, úgy meresztette szemét hol a tábla előtt üvöltő gyerekre, hol meg a riadtan pislogó osz­tályra. — Ha nem hagyja abba azonnal, úgy fölképelem, hogy... Olaj volt a tűzre ez a fe­nyegetés, mert Domai Flóri még csak most kapcsolt rá iga­zán. Az izgatottan figyelő szempárok a belső mosolytól felderültek, az arcok megeny­hültek, az ujjak sem marko- lászták egymást olyan görcsö­tálta ezt az ésszerűség, elvég­Utánanézett, s lomha járá­sáról fölismerte egyik priccs- szomszédját a barakkból. Lassan talpra állt, és elin­dult a katlan oldalfala felé. Egy helyen a sziklák között barlangszerű vájat látszott, oda vonszolta magát. Nem né­zett föl, nehogy gyanút éb­resszen a németben ott a te­tőn. Az üreg nyílásán már úgy bukott be, erejéből arra sem futotta, hogy feltápászkodjon. De nem is bánta. A kellemes hűvösség átjárta testét, a nyirkos föld most olyan meg­Cjj-LóeLán. emlékei re nem lehet ellőni a puska­port holmi apróságokra... cA z ör egykedvűen nézte a völgykat­lanban nyüzsgő em­bereket. Taligaket- réknyi kőtömböket sen a padok alatt. Mindenki cipeltek. Némelyikük lépésen- érezte, hogy Flóri megnyerte, ^®nt letette terhét, nem bírta nekik nyerte meg a csatát maskéPP- Sovány, aszott tes- 8 , tek görnyedtek a súlyos kőda­Nem lesz több feleltefes, csak rabok fölé. Az egyik vánszor- magyarázat. S ezt most is, mint gó, egy borostás arcú férfi már nagyon sokszor, a szeplős térdre roskadt, melle úgy dol- arcú Domainak köszönhették, gozott, mint a fújtató. Az iz- Flóri sem jobb, sem pedig zadság végiggördült • csontos csintalanabb nem volt a többi arcán, és apró cseppekben hul- gimnazistánál. A tanulásban is lőtt az élettelen, durva kőre. az átlagos szinten mozgott. Mintha sötét szeplőket pingált Egy idejében fölfedezett és volna rá a veríték... kellőképpen kiaknázott tulaj- — Ne itt, Flóri, meglát a né- donsága révén azonban társai met — mondta valaki alig fölé emelkedett, s ezért tiszte- hallhatóan a közelből. Tudta lettel adóztak neki. Az egyik _ „ . , földrajzórán őt feleltette elő- °> hogy ltt nem szdbad plhen' szőr Tasnády tanár úr. Amikor nie, mert az őr észreveheti a a gyenge felelet érdemjegyét a magasból. Észreveszi és lő. S noteszába akarta jegyezni, ka eltalálná? Nem ő lenne az Flóri sírva fakadt. A tanár maradna fekve a meglepődött, s egy pillanatra els0’ akl IU maraana reKve a megállt kezében a toll. A gye- kövek között élettelenül... rek észrevette a bizonytalan- Valaki kihúzta karjából a kodást, és fokozott hangerővel nehéz tömböt, és továbbvitte, bőgni kezdett. A tanár letette a tollat, felállt, és Flórira bá­Még hallotta, amint a másik múlt. Az meg — talán maga odasúgta: sem vette észre — úgy bele- — Állj fel, és tégy úgy, jött, hogy már üvöltött, s be- mintha újabb rakományért lekéküü a nagy erőlködésbe, menne!... Van ott egy üreg... nyugtatóan hatott, mint a vi­zesborogatás egyszer gyerek­korában, amikor lázas volt... Az őr fölemelkedett ültéből, és a kőhordókat figyelte, pon­tosabban azt az embert, aki a falba vájt üreg felé igyeke­zett. A távcső közeire hozta neki a borostás arcot, a so­vány termetet. Fegyverét a hátára lökte, és leereszkedett a katlanba. A mozgás megélénkült, amerre elment. Az emberek féltek, és maradék erejüket összeszedve szorgosnak akartak látszani. A meredek sziklafal tövében dol­gozók az üreg felé sandítottak, s távolabbra húzódtak. Odabent a sovány férfi még mindig a földön feküdt, és csak akkor ocsúdott fel alélt- ságából, amikor a nyíláson át a tűző napfény helyett sötét árnyék vetődött rá. Megpillan­totta a németet. Ott állt a bar­lang szájában szétvetett lábbal, csípőre tett kézzé), kajánul vi- gyorgó ábrázattal... Minden rúgástól olyan fáj­dalmat érzett, mintha a ke­mény csizma csontot zúzott volna. A szavakból már sem­mit sem értett, monoton zú­gássá olvadt a katona rikácso­lása. Aztán már a rúgások sem fájtak annyira, s csak zsibba­dást érzett. Arra gondolt — gondolatait még nem taposta szét az őr csizmája —, hogy itt vajon segítene-e az üvöltö­zés, mint annak idején Tas­nády tanár úrnáL Ha most üvöltene, talán kegyelmet kap­na ő is meg a sorstársai is?— Butaság, hiszen itt nem jut emberi fülekbe a hangja... A tanár úr ember volt, ez meg itt állat, fasiszta vadállat... Eszméletlenül feküdt a bar­langban. A kint levők egyet­len jajkiáltást, panaszos nyö­gést sem hallottak. Csak tom­pa puffanásokat... Meg az őr szitkozódását. * * * /t Lacsony, ősz hajú /f ember ült az asz- / // talfőn. Az ő laka­"—/ *—' sán gyűlt össze az a nyolc egykori diák, aki huszonöt éve érettsé­gizett. Igaz, tizenöten érettsé­giztek akkor, de mindössze ennyien maradtak. A vihar ép­pen akkor lepte meg ezt a ga­bonát, amikor már magot ér­lelt. És a viharban sok mag ki­hullott a kalászból... A beszélgetés emlékidézés­sel kezdődött, és a késő esti órákban azzal is ért véget. Az ősz hajú mellett egy bajuszos ült. Amikor már ki-ki végzett élettörténetével, akkor a ba­juszos az ősz hajú füléhez ha­jolt, és súgott neki valamit. Az először csodálkozva nézett rá, és odatartotta a fülét még egyszer, hogy ismételje meg a súgást, mert az imént nem ér­tette. A bajuszos körülhordozta tekintetét a többieken, meg­várta, amíg mindenki őrá fi­gyel, akkor azt mondta: — Üvölts, Flórián! Most már fennhangon is mondhatom, eleget sugdostam az iskolában. Mindenki nevetett. Az ősz hajú Domai Flórián is. Sőt még zsebkendőjét is elővette, és megtörölte a szemét. Mindenki arra gondolt, hogy a nevetés csalta elő könnyeit. Nem tud­ták, hogy az egykori diákfogás egy egészen másmilyen emlé­ket is föltépett benne . . . Heraesz Ferenc

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom