Somogyi Néplap, 1965. június (22. évfolyam, 127-152. szám)

1965-06-26 / 149. szám

Somogyi Méplap b'Z MSZMP MEGVEI qirOTTSACA ÉS A MEGYE' TAMACS LAPJA Hol marad a kötelező választék? HÁTÁN HAJÓJA MI CSAK A NYÁRI bolt ételválasztéka IDŐSZAKBAN TARTUNK ételféleségeket — mondták egy hónappal ezelőtt a Do- rottya-falatozóban. Ha a ven­dég tovább kérdezősködött, felajánlották a napok óta keményedő pozsonyi kiflit. Ezenkívül ritkán lehetett csak pogácsát, esetleg virslit kap­ni. Igaz, igény sem volt rá, mert a falatozó vendégei álta­lában csak a torkukat jöttek ide öblögetni. Azt pedig sen­ki sem kérdezte meg, hogy a kötelező italválasztékkal ren­delkeznek-e, hiszen a törzs­vendégeknek az egyfajta italból is »bő választék« ju­tott. A falatozó az eredeti terv­től eltérően nem június 1-én, hanem 15-én állt át a nyári szezonra, vagyis az italbolt egyik napról a másikra elő­kelő másodosztályú zenés kis­vendéglő lett. Az Állami Kereskedelmi Felügyelőség egyik munka­társával azt kutattuk, hogy miben mutatkozik meg ez a változás. Rövid szemlélődés után hamarosan feleletet kaptunk arra, hogy miért ha­lasztották el fél hónappal a falatozó vendéglővé alakítá­sát- A vendéglői konyhához a feltételek ugyanis még most sincsenek biztosítva, így je­lenleg a negyedosztályú ital­sem áll a vendégek rendelkezésére. Az idén a korábbi évek gyakorlatától eltérően a Bel­kereskedelmi Minisztérium helyett a Vendéglátó Vál­lalat a megyei tanács ke­reskedelmi osztályával közö­sen határozza meg a büfék, falatozók, italboltok minimá­lis választékát, és azt az üz­letvezetőik kötelesek megtar­tani. A Dorottya kisvendéglőben háromféle halételt és frissen- sültet kellene tartani, de egyelőre csak halászlé kap­ható. A régi hűtőgép rossz, évek óta nem javítják meg. Most egy újat várnak, hogy a húst legyen hol tárolniuk. Még ennél is rosszabb a vásártér melletti Városi Ven­déglő ételválasztéka. A köz- 1 udatban »disznócsárdának« isimért vendéglőiben ugyan­csak borból fogy a legtöbb. A nagy hangzavarban alig hal­lani az üzletvezető-helyettes hangját. — A cégtáblánk megtévesz­tő — mondja —, a működési engedély szerint a bolt nem vendéglő, hanem harmadosz­tályú büfé-falatozó. Van felszolgáló is, de a borospo­harakat a legtöbb vendég áll­va várja. Közepes kereslet, csökkenő árak a kaposvári piacon (Tudósítónktól.) A szokottnál kevesebb volt a vásárló a megyeszékhelyen a teg­napi piacon, jóllehet egyre több áru tornyosul az állami és szö­vetkezeti elárusítóhelyek pavilon­jaiban meg a magánárusok kosa­raiban. A somogygeszti Uj Baráz­da Tsz többek között 600 kg ká­posztát, a kaposvári Latinka Tsz 2 mázsa karfiolt, a somogyjádi Augusztus 20. Tsz 1040 darab to­jást hozott fel. A MEK pavilon­jában minden igényt kielégítő új­burgonya készlet volt, s ugyanitt már salátauborkát is árultak. Az ÉKV piaci elárusítóhelyén 6 má­zsa csirkét hoztak forgalomba, ki­logrammonként 34 forintért. Az árak csökkennek. A kar­fiol 2,60 forinttal, a káposzta 60 fillérrel, a zöldség csomója 70 fil­lérrel volt olcsóbb a múlt heti árnál. Egy-két ár: a zöldség csomója 1 forint, a karfiol 5,—, a cukor­borsó 4,—; a zöldhagyma csomója 40 fillér, a káposzta 2 forint, a ka­ralábé 2 forint, az uborka 14—18, a cseresznye 10—14, az eper 7—12, a tojás darabonként 1,20—1,30, a paprika pedig darabonként 1,50— 2,50 forint. Ritkán téved be ide egy szendvicsre, egy pohár borra valaki. A törzsvendégek nagy része viszont itt tölti a nap felét. Áz ■ ételválaszték nem a vendéglői, hanem a negyed- osztályú italbolt szintjét sem éri el. MÁJKONZERVEN ÉS VIRSLIN KÍVÜL mással a Három huszár büfé-falatozó­ban sem tudnak szolgálni. A négyféle péksüteményből — amit köteles tartani az üzlet­vezető — csak egyfajta van. A hűtőszekrényben az étel­féleségek helyett a szomszé­dok romlandó húsikészletét tá­rolják. Nem mondható jobbnak az italboltok ételválasztéka sem. A Diófa kivételével hiányta­lanul sehol sem találtuk meg a kötelező választékminimu­mot. Az üzletvezetők arra hivat­koznak, hogy hiába tartanak négyféle ételt, ha egyféle sem fogy el. A Három hu­szárban, a Városi Vendéglő­ben — mivel a harmadosztá­lyú büfé-falatozó kategóriá­ba tartoznak — fel kellene szolgálniuk egy tál meleg ételt is a vendégek kívánsá­gára. JOGOSAN VETŐDIK FEL A KÉRDÉS, milyen szempon­tok alapján állították össze a vendéglők, falatozók, italbol­tok ételválasztékát. Most, amikor már nem a Belkeres­kedelmi Minisztérium rende­leté szabja meg a szükséges választékot, hanem a Vendég­látó Vállalat állítja ösz- sze a megyei tanács kereske­delmi osztályának jóváhagyá­sával, meg kellett volna kér­dezni az üzletvezetőket is, hogy mit tudnak eladni. Ha gondoltak volna erre, akkor nem romlana meg az étel azokban a boltokban, ahol eleget tesznek az utasí­tásnak. Mert az nem megol­dás, hogy »majd leírják«, ha már eladhatatlan lesz az étel. Nagy József A berzcncei faluvégen örökítettük meg ezt a kis »vízi kalózt.« A leleményes gyerek csónakázás után hátára kapja hajóját, s az evezőket sétapálcának hasz­nálva hazaballag. Közben pedig az jár a fejében: Be jó is a vakáció! Sötét az utca... — Az ördögbe is... — mérgelődik a Volga vezető­je, majd — talán az utolsó pillanatban — beletapos a fékbe, és így sikerűi megelőznie a balesetet. Egy tehergépkocsi ugyan s váratlanul — irány jelzés nélkül — áttért az úttest baloldalára, s mintegy száz méteres szakaszon ott is haladt. Mint kiderült, két gya­logost és egy út szélén beszélgető kerékpárost előzött, akiket a rossz világítás miatt későn vett észre. Balaton­boglár Fonyód felé eső, all; kivilágított külterületén történt ez az eset, nem sokkal este kilenc óra után. De nemcsak itt, hanem más községekben sem kielé­gítő a nagy forgalmú 7-es út közvilágítása: Balatonlelle, Balatonszárszó országútját esténként sétánynak használ­ják a gyalogosok; csoportosan, szinte a fél utat elfoglalva sétálnak, s a tompított világítással haladó járműveze­tők számára igen nagy veszélyt jelentenek. Néhány üdülőhely — Siéfok, Zamárdi, Balatonföld- vár — közvilágítását már korszerűsítették: szinte nap­pali fény van este is, s így már messziről észrevenni az úttesten vagy az út szóim haladókat. A BIB és a községi tan -csők fogjanak össze, hogy a 7-es út mentén mindenütt olyan közvilágítás legyen, mint az említett községekben. (Szalai) OCXXXXXXXXXXXXXX-OCOOOOOOOOCOOOOOOCOCXXXXXXXXXXXXXXXX> UOOCXXXXXXXXXXXXXXDCCOOOCCOOCOCXiOCKXXXXXXXXXXXXXXXXXXDOOOOOOC E Q 5. CL ILWÍp/lŐ Közerkölcs — Olyan dologról kérdez- íém most, amiről nem biztos, íogy beszélgetett már valaki- /el. Az utóbbi időben — na­gyon helyesen — egyre többet >eszélünk a szocialista er- íölcsről. Látom, meglepődik ;gy kicsit. .. Kíváncsi lennék, íogy egy húsz éves lánynak ni a véleménye erről. Gondo- om, érti a szocialista erkölcs ényegét, és van valamiféle jondolata, elképzelése. — Hát.. . erre most... nem s tudom, hogyan válaszoljak. Vlilyen értelemben kérdezi? \ fiatalok egymáshoz való vi­szonya, vagy... a felnőttek­kel való kapcsolata vagy ;gyéb, főként közösségi éle­ié? Hiszen az erkölcs nemcsak ízt fejezi ki, amit sokan érte­lek alatta . .. — Mi az, amivel nekünk nostanában igen sok dolgunk /an a fiataloknál és a felnőt- ieknél is? Nem a fiúk & a lá­nyok kapcsolatára gondolok, lanem a siófoki emberek ma­gatartására, az itteni közélet­re, amiről voltaképpen már »lég sokat elmondtunk. — Az a véleményem, hogy mindenkiben kell lenni vala­mi erkölcsi érzéknek ahhoz, hogy meg tudja ítélni a dol­gokat. Mindenkinek önmagá­nak kell, vagy kellene tud­nia, hogy bizonyos helyzetben hogyan bánjon embertársai­val, dolgozótársaival... és ne utasítsa el őket, ha kéressél közelednek. — Szóval az erkölcs együtt születik az emberrel? — Szerintem magában kell lennie. Lehet, hogy vannak olyanok ... De nem, a legutol­só emberben is van valami becsület és erkölcsi érzék. Kel’ hogy legyen ... — Az ember nem választha­tó el a társadalomtól, Kati. Ha tehát szocialista erkölcsről beszélünk, akkor a mi társa­dalmunk erkölcséről van szó. Ha viszont születésünkkor hoznánk magunkkal, akkor. . — Azt nyilván alakítani kell. A pluszt az iskolában, a tanulmányai folytán kell, hogy megszerezze az ember. A ma­gában lévő belső érték, ami­vel megítél dolgokat, nem elég. A környezet, az ember­társai, az iskola hatására az­tán kialakul. Igen, így alakul­hat ki... — Mondta az előbb, hogy baj van a lakáselosztással. Hogyan lehet . ez összhangban a szocialista erkölccsel? — Igen nehéz kérdést tett föl nekem. De ismét csak a közönyre tudok visszatérni ez­zel kapcsolatban. Van egy ud­varlóm, másfél éve járunk együtt. Kaposvárról jött ide, az egyik vállalatnál dolgozik. Szó volt arról, hogy kap la­kást, de még nem kapott. Kér­vényére azt mondták, meg kell nősülnie, csak úgy kaphat lakást De hogyan nősüljön meg lakás nélkül? Elfogult­sággal vádolhatnának, de nem ő van így egyedül, hanem számtalan fiatal és idősebb is. Családjukkal együtt egyszoba- konyhás lakásban élnek após­sal, anyóssal együtt Ezzel szemben vannak olyanok, akik protekció folytán kapnak kétszoba-összkomfortos lakást pedig elég lett volna nekik az egyszobás is. Egy konkrét példa: az egyik vállalatnál ki­osztották a lakásokat, nem ne­vezem meg, hogy hol. Egy há­zaspár nemrég jött ide, s egy év után kétszoba-összkomfor- tos lakást kapott. Ezzel szem­ben volt itt egy család, amely már régebb óta dolgozik, és . . Édesanya van, feleség, gyer­mek, férj ... Egyszobás la­kásban élnek, és újra csak egyszobást kaphattak volna. De miért? Mart ott a másik­nál volt egy kis protekció. Szóval ilven ellentétek van­nak ... És aztán. Vidékről. Pestről technikusokat hoz­nak, mérnököket, akik egye­dülálló emberek, kapnak két­szobás lakást. Akik három, négy, esetleg több éve itt dolgoznak, azoknak nincs. Ezek az újak aztán azt mond­ják: »Elmegyek máshova, mert állást, lakást ott Is kapok«. Hogy eladják vagy elcserélik a lakást — ezt hallottam ugyan, de példát nem tudok mondani. A fiatal szakembe­rek mindenesetre revolvered­nek. Tudják, hogy rájuk szük­ség van a vállalatnál. De bár­mikor odébbállhatnak, mert máshol is szükség van rájuk. Hiába, mindenki csak a .ma­ga érdekét nézi, nem törődik azzal, hogy embertársainak valami jót nyújtson ... — Ezt a magatartást, felfo­gást összeegyeztethetőnek tart­ja a szocialista erkölccsel? — összefüggést találok köz­te. — Hogyan? (Hosszú szünet) — Nagyon nehéz kérdést tett föl ismételten. Talán se­gítene, mert most már eléggé fáradtnak érzem magam ah­hoz, hogy... Az ember életét az apró dolgok teszik boldog­gá, nem a nagy dolgok — sokszor. Én optimista vagyok — néha. — Hogyhogy néha? Ezt miért tette hozzá? — A holnapi napra vonat­kozóan. — Ja, igen, holnap vizsgá­zik. De azért visszatérnénk egy kicsit, jó? Arról volt szó te­hát, hogy vannak olyan fiatal szakemberek, akik kihasznál­ják a helyzetet. Ez a felfogás, magatartás érződik a munka­helyen és olyan dolgokban is, mint például a lakáskérdés. Azt kérdeztem, összeegyeztet­hető-e ez a szocialista erkölcs- csél? — Nem! — Most határozottan vála­szolt rá, nem úgy mint az előbb. — Azóta eltelt egy kis idő. és gondolkodtam rajta. Nem egyeztethető össze, mert... Aki úgy érzi, hogy valami er­kölcsi érzéke és szocialista erkölcsnek nevezhető valami­je van, az más felfogási, kell hogy kialakítson magában. Bár úgv van az. hogy minden­ki magának szeretne jót... — A fiatalok voltaképpen a szakemberhiányt használják SO fi OK ki. De ez nem tart örökké. Ké­sőbb — gondolom — örülni fognak, ha hosszabb időn át munkájukkal bizonyíthatják, hogy érdemesek a bizalomra. És természetesnek tartják, hogy a vállalat három vagy négy év múlva ad majd ezt meg azt. — Három évvel ezelőtt még így volt... de ma már nem így van. Mert akik három év­vel ezelőtt idejöttek, azokat ma már semmibe se veszik jóformán. — Ezek szerint nőtt a szak­emberhiány, vagy a felfogás alakult furcsa módon az utób­bi időben? — Ennyire nem ismerem a vállalatok munkaerőhely­zetét ... — Arra lennék kiváncsi, hogy mi a véleménye erről a társadalmi rendszerről, amely­ben él? — Nagyon jó! Ez nem ne­héz kérdés. Az én véleményem az, hogy ha ez így fog to­vább fejlődni, és... azok az emberek. akik tudásukkal gazdagítják az országot — akár technikai, akár művésze­ti dolgokban —, nagyon, na­gyon megérdemlik az elisme­rést. Ezek, ha úgy el tudnák szórná a magot az emberekbe, hogy mindenki hasonló néze­teket valljon, és hogy tovább gyarapítsák az emberi társa-' dalom vagyonát, a gyárakat, az üzemeket és mindent, és ... nemcsak a maguk dolgait néz­nék, hanem ieazán szocialis­ta ember módján dolgoznának és gondolkoznának. nagyon, naevon stén jövő állna előt­tünk. Nekem az a vélemé- nvem a mi r°'nr's»«rünkről. hogy jó. és feltétleuü1 érés . . Jávori Béla (Következik: »MI IS KÜZDÜNK.«) HA... A minap a brit parla­mentben, az ország keres­kedelmi mérlegének ki­egyensúlyozatlanságát tár­gyalva Harold Wilson mi­niszterelnök kijelentette: — Ha mindannak a le­leményességnek és ener­giának, melyet az adóren­delkezések kijátszására fordítanak, csupán 10 szá­zalékát fordítanánk az ex­port előmozdítására, fel sem merülne a kereske­delmi mérleg problémája. * * * Előzékeny fodrász Egy milánói női fodrász­üzlet ajtaján messaevilá- gító jelzésekkel hozzák a távolabb lakó vendégek tudomására, hogy mikor számíthatnak gyors ki­szolgálásra; a vörös jel­zés azt jelenti, hogyhosz- szabb ideig kell várni, a sárga, hogy csak percekig kell várni, a zöld pedig tudatja a kedves vendé­gekkel, hogy haladéktala­nul kiszolgálják őket. * * * Az ügyeskedő szódavízárus Nemrég Chicagóban ko­moly pénzbüntetésre ítél­tek egy szódavízárust, mert az ottani sportstadi­onban az egyes rendezvé­nyek alkalmával egy kis táblát helyezett a vízve­zetékre ezzel a felirattal: * V igyázat, nem ivóvíz.« * * * Bertrand Russel angol filozófus párhuzamot vont az államférfi és a zug­politikus között: — Az államférfi orszá­ga szolgálatába állítja magát; a zugpolitikus az országot állítja a maga szolgálatába. * * • Lesimky belép egy rádió üz­letbe. — Ügy hallom, hogy ma kaptak néhány újfajta tele­víziókészüléket — mondja az eladónak. — Igen, uram, de sajnos már mind elkelt. — Bizony az nagy kár —só­hajtja Lesinsky. Egy kis ide­ig mozdulatlanul áll a pult előtt, aztán előhúz a tárcájá­ból egy 500 zlotyis bankje­gyet és bedobja az ott heve­rő szemétkosárba. Erre meg­szólal az eladó: — Ami azt illeti, tulajdon­keppen van még egy gépem. Igaz, hogy már eladtam vala­kinek, de éppen nem volt ná­la pénz. Elment, s azt mond­ta, hogy visszajön. Ennek már Jő sok ideje. Azt hiszem, ha Önnek megfelelne ez a készü­lék, odaadhatnám. — O, ez mesés — örvende­zik Lesinsky. Kifizeti a tele- viziő árát és elindul kifelé. Alig hogy kiér az ajtón, az eladó utánaszalad. — Kérem uram, kérem, álljon meg egy pillanatra! Az ötszázas zlotyis bankjegy, amit a kosárba dobott. . . — Mi van az ötszáz zlotyi­val? — kérdezi a televiziótulaj- donos nagy lelki nyugalom­mal. — Kérem, az a pénz hamis! Természetesen. Hiszen éppen ezért dobtam be a sze­métkosárba. * * * Theo Lángén német film­komikus ezt a választ ad­ta egy körkérdésre: »Két lehetőség van arra, hogy az ember nagy pénzt ke­ressen a televízióval: mint filmcsillag vagy mint te­levízió-javító szakember.« Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: WIRTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár, Latinka Sándor u. 2. Telefon 15-10, 15-11. Kiadja a Somogy megyei Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Latinka S. u. 2. Telefon 15-16­Felelős kiadó: Szabó Gábor. Beküldött kéziratot nem őrzünk meg és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helyi postahivataloknál és postlskézbesítőknél. Előfizetés] díj egy hónapra \2 Ft. Index: 25067. Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemében, Kaposvár, Latinka Sándor utca 6.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom