Somogyi Néplap, 1965. május (22. évfolyam, 102-126. szám)

1965-05-16 / 114. szám

A KALANDFILMEKTÖL A TISZTA EQBOLTIQ SZÁMUNKRA MINDEN MŰVÉSZETEK KÖZÜL LEQ- FONTOSABB A FILM" — a mozik előcsarnokában majd mindenütt találkozhatunk ez­zel a Lenin-idézettel. Érdemes megnézni, hogyan állunk az Idézet lényegével, belső tar­talmával, mennyit és hogyan sikerült megvalósítani a lenini tanításból. A felszabadulás óta eltelt idő­szak egyik nagy vívmánya a mozihálózat kiterjesztése. 1945 előtt csupán a nagyobb köz­ségekben volt filmszínház: ma, a kulturális forradalom idején a mozik egyre sűrűsödő sora vitte el a legeldugottabb helyekre is a látható világ mű­vészi mását, a filmművészek vallomását, országok esemé­nyeit, távoli földrészek tájait Nagy jelentőségű missziót tel­jesítettek a keskenyfilmek: a népművelés lelkes közkatonái, a keskenymozis gépészek né­ha hátukon vagy biciklin vit­ték távoli tanyákra nemcsak a filmet, hanem a vetítőberen­dezést is. A művelődési autók úttalan utakon eljutottak olyan vidékekre, ahol még a vil­lanyt sem vezették be, saját áramfejlesztővel tették látható­vá a képet, mozgóvá a fil­met. És a tanyai emberek előbb döbbenettel meredtek a vászonra, megijedtek a feléjük robogó vonattól, a száguldó autóból boldog örömmel fi­gyelték a tovasuhanó tájat. Aztán megszokták, természe­tesnek tartották, igényelték, majd sürgették a mozielőadá- sokat. És a mozisok jártak fá­radhatatlanul faluról falura, tanyáiról tanyára. AHOQY NŐTT AZ IQÉNY, ahogy nőttek az ország anya­gi lehetőségei, úgy jutott egy­re több önálló mozi is. Me­gyénkben 1951-ben 138 kes- kenyfilmvetítő és 15 normál­vetítésre alkalmas mozihelyi­ség volt. 1964-ben már 317-re nőtt a keskenyfilmvetítő-be- rendezések száma, és 28 nor­málmozival büs2tkélkedhetünk. Somogynak van még más büsz- kélkednivalója is: hazánkban az első megye a miénk, ahol minden normálmozi alkalmas szélesvásznú film vetítésére És a közönség hogyan él ezek­kel a nagyszerű lehetőségek­kel? 1951-ben egymillióötszáz- nyolcvannégyezer néző volt megyénkben, 1964-ben pedig kétmillió-hatszázhetvennyolc- ezer. A szám tehát emelkedett, jóllehet a vetítőberendezések helykihasználása az 1951-es 122 százaiéiból 1964-ben 97 száza­lékra csökkent. A népesség ala­kulását figyelembe véve könnyen kiszámítható, hogy míg 1951-ben Somogy megye minden lakosa átlagosan 4,3 mozielőadást látott, tavaly a mintegy 380 000 somogyi leg­alább hétszer volt moziban! Mindez abban az időszakban, amikor a televízió rohamosan terjed. A közönség érdeklődé­se tehát nem csökkent, hanem növekedett az elmúlt idő­szakban. Csupán arról van szó, hogy a lehetőségek nőt­tek, s ezáltal kisebb a vetítő­berendezések ki használtsági százaléka. TAKAR-E VALAMIT A SZÁMADAT? Mi van a közön­ség megnövekedett érdeklő­dése mögött? Csupán több rá­érő idejük volt az embereknek mozinézésre, vágy a film mint művészi kifejező eszköz von­zotta őket többször? Magya­rán: a mennyiségi növekedés­sel együtt járt-e a közönség- ízlés, a minőségi igény fej­lődése? Kétségtelen, hogy az utóbbi években megnőtt a közönség érdeklődése a filmművészet iránt. A számok nem mutatják ezt kellőképpen, hisz az adat­ban együtt szerepelnek a kom- ^Krfsz-, a szórakoztató és a művészi filmek. De bizonyít­ható, hogy olyan filmek, me­lyek néhány évvel ezelőtt biz­tosan megbuktak volna, az utóbbi időben sikeresen futot­tak a somogyi mozik műso­rán. (Gondoljunk Antonioni Ejszaká-jára, a 8 és fél-re, az Élők és honiakra). Ha ma mu­tatnák be az Országúton című Fellini-filmet, biztosan na­gyobb sikere lenbe, mint pár évvel ezelőtt. A közönség ma már hozzáértőbb szemmel ül be a mozik nézőterére, szin­te együtt nőtt fel a filmművé­szet legújabb kifejezési esz­közeivel. A filmklubok előadá­sai, az iskolák filmesztétikái órái, a Film-Színház-Muzsika, a Filmvilág cikkei, a napila­pok kritikái egyre szélesebb táborba tömörítik a film iránt valóban érdeklődőket A film ma izgatja az embereket Mind többször lehetünk tanúi szen­vedélyes vitáknak. Olyan nagyszerű filmek jutottak el hozzánk, mint az Emberi sors. a Szállnak a darvak, a Tiszta égbolt vagy a Hamu és gyé­mánt. Természetesen botorság len­ne azt állítani, hogy most már csak a magvas, haladó tartal­mú, modem eszközökkel élő művészi filmeket igényli a kö­zönség A Cartouche s más ka­land- és kommerszfilmek kö­zönségsikere azt bizonyítja, hogy nem halt ki a kaland és a könnyű szórakoztatás igé­nye Kell ez. A néző (még az igényes is) szeret feloldódni néha egy-egy izgalmas kaland­filmben, vagy egy semmitmon­dó limonádéban. De a kaland és a könnyű szórakoztatás ma már nem tömegigény. A mozinéző ma már nem akar belefeledkezni a ha­mis világba, nem akar el­feledkezni a való életről, mely őt körülveszi. Azt akarja, hogy a filmben a maga életére, problémáira találjon választ. QONDOLJUK CSAK MEQ, milyen nagy utat tett meg a közönségízlés húsz év alatt a Z, a fekete lovas-tói a Tiszta égbolt-ig! A felnőtt generáció néha talán még nosztalgiával gondol a régi kalandfilmekre, melyektől mesterségesen el­zárták, de ebben már több az elszálló ifjúság iránti vágy, mint az igénytelenség éhsége. A mai fiatalok a jó filmek is­meretében filmesztétikával, lá­tó, értő szemmel vértezetten csak elnézően mosolyognának a régi blődségeken. Húsz év! Egy ember életé­nek harmada sincs. Mégis közben egy egész világ válto­zott meg. Vajúdás és hosszú erjedés után kialakulóban van ennek egy szerves részeként a fejlettebb, igényesebb, művé­szi formában igaz, haladó mondanivalót követelő filmíz­lés is. Takács László Bella István: Szebbnek szültél Szíveddel született szívem, ezért ismerős idegen ugyanaz, ugyanaz a vér vert arcodért, vert arcomért, ugyanaz, ugyanaz a tej delelt melleden, mellemen s az a kéz, ugyanaz a jobb, etetett meg és mosdatott. Hát milyen álnokság, mi volt, ml tőled így elpusztított? Mit vétett, mit vétkezhetett szívem, hogy így száműzetett tőled, hogy csak találgatom ki vagy honnan vagy rokonom. A hang, a hangod ismerős itt volt a torkomban előbb, s ahogy beszélsz, a haj, a szem — Jaj Istenem, jaj, istenem madár, csak madár szólhat így mikor hullatja tolláit. S ahogy lépteid hallani bennem lépdelt így valaki. De rád néz, s fölujjong kezem: Te vagy kezem, te vagy kezem! Rád néz és fölujjong a arcod hazám, szemed hazám és minden szerv, külön, külön beszél, beszél: öröm, üröm fagy, kín, elkezd kiáltani Magad magamnak vallani. Hallgasd csak, milyen hangzavar gyöngyzörej, jéghang, csodajaj, hajnal bánata, születés, gyöngyvirág-verítékezés. Tenned kéne már valamit, el kéne halkulni kicsit, halkulni, arcvonásnyira csupáncsak dobbanásnyira. Csak te halld, csak te értheted éltem és csak most éledek. Hát szólj rám, ne mondja ki szám: Szebbnek szültél, mint az anyám. Reflektorfényben Torma Ákos (Kaposvár) oklevelet nyert fölvétele. (A III. Barátság Hídja fotókiállítás anyagából) VENDÉGÜNK: a Csendes Don szerzője DÓMJÁN EDIT Kitüntetésének mindnyá­jan örülünk. Dómján Edit a maga színésznemzedékének egyik legtehetségesebb tagja. Pedig nem színésznek ké­szült, csak éppen gondolt Ilku Pál művelődésügyi miniszter átadja a Jászai Mari­díjat Dómján Editnek. egyet, és jelentkezett a főis­kolára. A fölvételi sikerült, s egy év múlva az ifjú színi­növendék már a Nemzeti Színház színpadán játszott az Ármány és szerelemben, igaz, egyelőre csak statisztaként. 1954-ben végzett, első állo­mása Szeged. Hét évig élt itt. és a legváltozatosabb szerepe­ket kapta: volt Rosina a Se­villai borbélyban és Anja Csehov Cseresznyéskertjében. Játszotta Dunját a Postames­terben, majd Pericholet a a Művésznő hintája című da­rabban. Mikszáth regényé­nek, a Különös házasságnak színpadi változatában 6 volt Piroska, s végül a szegedi A budapesti közönség Viliódzó, változékony, mindig Hersko János filmvígjátéká- újat teremtő szinészalkat. ban, a Kétemelet boldogság- j Számtalan szerepe közül csak ban ismerte meg: ő volt a | azokat ragadjuk ki, ahol más turbékoló és mindig szórako-j és más arcát mutatta felénk, zott tudós férj hasonlóképp Tragikus és titokzatos volt Lengyel József Oldás és kötés című filmjében. Kamondy László Vád és varázslat cí­mű színművében kristályosán tiszta, megható, pelyhesen puha, törékeny és védtelen, mint az a madár, melyet a darab csodaszép monológjá­ban emleget. Gyermekded kedvességgel szinkronizálta Pinocchiót, és metszőén hű­vös okossággal formálta meg a királynét Füst Milán IV. Henrikjében. A Colombe címszerepében pikáns és iz­gató, az Oj Gilgames beteg Lillájaként sápadt, hogy az­után maga a diadalmas élet­erő, hetyke biztonság, vaskos vidámság sisteregjen elő be­lőle, amikor »Bolond lánya­ként lép a Madách Színház színpadára. Tizenegy évi pályafutásá­nak eddigi csúcsaként hazánk felszabadulásának 20. évfor­dulóján Dómján Edit meg­kapta a Jászai Mari-díj I fokozatát. Méltóbbat nem is választhattak volna a kitünte­tésre. Z. J. turbékoló és szórakozott fele­sége. Hét szegedi esztendő után került a budapesti Petőfi Színházhoz. Már előbb ven­dégeskedett itt, Brecht Kol­dusoperájában Pollyt alakítot­ta, ezt a rendkívül bonyolult, fanyarul kedves, ártatlanul körmönfont leányalakot, amelynek megformálása a szí­nészi tehetségen túl magas fo­kú intellektualitást s nem utolsósorban jó énekhangot föltételez. Dómján Editben mindez megvolt, Poliya őszin­te sikert aratott. A Petőfi Színházból a Nem­Bőrbe kötött, bibliapapírra nyomott, vaskos könyv hever az asztalon. Rajta az arany­betűs cím: Csendes Don. Sokunk első szovjet könyv­élménye volt. A felszabadulás után megjelent szovjet regé­nyek közül is az elsők közi láttak napvilágot a világhírű polgárháborús történet vas­kos kötetei az Üj Magyar Könyvkiadó kiadásában. Sőt — ha a betiltás veszélye elől megrövidítve is — már 1936- ban megjelentette magyarul a könyvet Cserépfalvi Imre. Majd 1955-től . az Európa Könyvkiadó folytatta a sort, s az új olvasóknak új fordí­tásban ismét kiadta a Csen­des Don-t. A hetedik kiadás néhány hét múlva, az ünnepi könyvhéten jelenik meg, s en­nek 11 000 példányával együtt összesen most már 200 000 fö­lé emelkedett a magyarnyel­vű Csendes Don-példányok száma. A könyvheti új Csendes Don díszkiadása az, amely — a Feltört ugar-ral, az Emberi sors-sál és a többi nagy si­kerű Solohov-regényel együtt — most itt van az asztalon, az író előtt mint az Európa Könyvkiadó ajándéka. Solohov magyarországi ven­dégeskedése egyik meglepe­téssel a másik után szolgál. Sokan aggastyánnak vélték regényei alapján, hiszen az 1918—20-as évekről már a felnőtt kortárs élményének: forróságával írt. A valóság­ban még nem töltötte be a hatvanat, megjelenése azon- ban egy jó negyvenes nyu­godt, piros arcú parasztember réé. A másik: halk, szerény lénye, inkább kérdező, mint válaszoló természete. Riport* alanynak nem éppen ideális? zárkózott, mindent szeretne tudni, de ügy, hogy róla reó-i nél kevesebbet tudjanak, Ötv-J magáról nem szívesen be-1 szél. Magánemberként, Kádár János személyes meghívására érkezett Magyarországra, s programja sem hivatalos! Minden érdekli, elsősorban a^ ami két fő érdeklődési köré­hez — az irodalomhoz és aa agrárkultúrához —' tartozik! Az írószövetség, a kiadó, a Galéria meglátogatása melleti ezért fölkereste például a Martonvásári Mezőgazdasági Kutató Intézetet is. Magyar^ országi vendégeskedését k<H rülbelül nyolc-tíz napra tép-- vezte; hatvanadik születés­napját, május 24-ét már oda­haza üli meg. időszak csúcspontjaként el­játszotta Shakespeare egyik ! zetibe került, majd innen legbájosabb alakját, a Puck-! Madách Színházba. Egyénisé- oí a Szentivánéji álomból. gének különös varázsa Szirmay Endre: VIHAR ÉS MESSZESÉG Ezüst vihar késeid szele villog a nyárfák levelén, a fekete szívű gyávaság vissza többé már sose tér. Kék csönd lebeg az ormok mögött, köveket görget minden árny, fekete sziklák tömb-testéről lábadhoz hull a morc magány. Lágy mozdulat lebben utánad, cseng az ezüst, és kong a kék, a hajad lassan megfehérszik, i tód hull a selymes messzeség. Olga Fors: KÖBE ÖLTÖZÖTTEK Egy »-volt ember-«, a 83 észtén^ dós hajdani cári lovas tiszt emléke zéseként eleveníti föl az írónő • cári korszak egy szánandó áldo­zatának, az élve börtönsírba te* metett Mihailnak szörnyű sorsát. Ez az orosz »vasálarcos-« azért ke­rült névtelenül és menthetetlenül a föld alatti kazamatába, mert már ifjúkorában borsot mert tör­ni a cár orra alá, s később mini a cár élete ellen törő forradal­márt ítélte a cári önkény az él­ve eltemettetésre. A történet el­mondó ja szerelmi versengésből maga is egyik okozója volt a fiatalember végzetes sorsának, a önváddal terhelten mint csavargó­vá züllött, deklasszált ember vett papírra a történteket. Közben ön­kéntelenül is szörnyű erkölcsi bi­zonyítványt állít ki a cárizmus hatalmi apparátusának bűneiről« cinizmusáról, eljövendő pusztulj sának eredendő okairóL

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom