Somogyi Néplap, 1965. május (22. évfolyam, 102-126. szám)

1965-05-08 / 107. szám

AZ ITALOZÁS ÁRA be? MSZMP MEGYEI EÍTÓTTSÁGA ES A MEGYE! TANACS LAPJA Két évtizede a színpadon Egyszer valaki azt mondta róla: — A legkisebb szerepben is érzem, hogy »bejött« ... Be­jött a színpadra. Ott van. Fi­gyelünk rá... * * * Garay Jánost, a Csiky Ger­gely Színház művészét színész- házbeli lakásán kerestem föl. Tenyérnyi szobácska: két ágy, szekrény, a sarokban kávéfő­ző. A falon képek. Sok kép: Vizsgaszerepében, a Két úr szolgájában; Bajor Gizivel A kertész kutyájában: Ludas Ma­tyi az Úttörő Színház előadá­sában . .. — ... Ez az egyik legkedve­sebb emlékem itt: »Oísi«-val Győrben egy Osztrovszkij-da- rabban — mutat egy bekerete­zett fotóra. — Egy öreg szín­házi ügyelőt, egykori földbir­tokost játszottam. Itt pedig Bolha Pista voltam az Úri mu­riban Mészáros Ágival . . . A pályakezdésről kérdezem. Újra a képek, az emlékek vá­laszolnak. Két albumot forga­tunk. Üjságkivágások, fotók; az első 1945-ből: a Színiakadé­mia újjáépítésében részt vál­lalnak a növendékek is. Vi­dám tekintetű fiatalok pihenő közben egy romos szobában. A pianínó előtt Darvas Iván, kö­rülötte pálya- és évfolyamtár­sak: Dévai Kamilla, Somogyi Pál, Inke László, Pádua Ildi­kó és mások .. . Azután ismét képek, szerepek. — Komikusnak indultam — drámai színész lettem. Akkor még a Nemzetinek elsőbbségi joga volt a végzősöknél, s aki­ket Major Tamás kiválasztott, kötelesek voltak leszerződni, így kezdtem én is a Nemzeti Színházban. — Kire emlékszik szívesen? — Bajorra ... Csodálatos volt — nem is találok rá jel­zőt — művésznek is, ember­nek is. Szerénysége, humánu­ma is felejthetetlen ... Garay János gyakran, csak­nem minden prózai darabban szerepelt ebben az évadban, ö volt Pompeius; a »Károlyi- lövő harcias nagypapa. Az aranyember Fabula-kormányo­sa, legutóbb pedig a Vitézek és hősök illegális pártmunká­sa. Amikor a színpadra lépett, megtelt körülötte feszültséggel a jelenet légköre. Epizódsze­repeket játszott, és egy kicsit vártuk is, hogy mikor láthat­juk nagyobb szerepben is. Elmosolyodik: — Nem akadt főbb szerep az alakomra. így jött ki a lé­pés .. . Soha nem kértem sze­repet, de nem is volt rá szük­ség. Úgy érzem, van hitelem, Garay János a Vitézek és hősök illegális pártmunká­sának szerepében, és talán ezért is — megelége­dett vagyok. Nem tekintek semmit kis szerepnek, akár egy mondatból, akár kettőből áll is az. Egy főszerepet is el le­het rontani, de emlékezetes maradhat egy epizódalakítás is ... Persze azért jó, ha az évadban legalább egy jó fő­szerep is adódik, amiben lete­szi az ember a garast... — Kérem, említsen ilyet kedves szerepei közül. — Jó darab, jó szerep le­gyen ... Mindegyik kedves. Mindegyikhez fűz valami. Sze­retek öregeket alakítani. — Mit játszana ef szívesen Kaposváron? — Osztrovszkij A művésznő és hódolója öreg ügyelőjét sze­retném még egyszer eljátszani. — Mit tart a színészi pályá­ról? — A pálya? ... Futóverseny­hez hasonlíthatnám: mindenki egyenlő eséllyel indul... A továbbiakhoz azonban — sze­rintem — legalább harminc százalék tehetség és hetven százalék szerencse kell. Ha fordítva alakul — ez pech ... Én jól indultam, mert ölembe hullott a szerep. De ma sen félek, ha fölmegy a függöny . . * * * ' Garay Jánost ebben az évad ban gyakran láthattuk a szín­padon. Epizódszerepeket ját­szott, és éreztük, ott van, kö­zöttünk. Szívesen figyelünk rá, ha fölmegy a függöny. Wallinger Endre NAGYON SOK KÖZÜTI BALESETET okoz az ittasság. Személy- és tehergépkocsi-, vontató- és motorkerékpár­vezetők ellen indul eljárás, mert megsértik a közlekedés, foglalkozásuk és hivatásuk szabályait: vezetés előtt vagy közben szeszes italt fogyasz­tanak. De nemcsak ők, ha­nem a kerékpárosok, a gya­logosok meg a fogathajtók is azért okoznak gyakran bal­esetet, mert italoznak, mi­előtt részt vesznek a közúti forgalomban. Május 1-én négy balesetet okozott az ittasság. Balaton- mária-fürdőn az erősen alko­holos Sipöcz Lajos balaton- keresztúri lakos — hat gyer­mek apja — egy személygép­kocsinak hajtott kerékpárjá­val. Súlyos sérüléseket szen­vedett. Siófokon Fekete Sán­dor karambolozott ittasan. Egy útszéli bitumenrakásnak szaladt kocsijával, elvesztette önuralmát, majd nekiütközött egy beton villanyoszlopnak, és kidöntötte. Az autó utasai közül Var-a Ottó és Rádiós Józsefné könnyebb sérülése­ket szenvedett, s tízezer fo­rint anyagi kár keletkezett. Tarany és Nagyatád között Vucskics László erősen ittas állapotban vezette motorke­rékpárját. Felborulta«;, s ő és utasa, Tóth Mihály súlyos sérüléseket szenvedett. — Csak egy pohár bort it­tam... — Nem gondoltam, hogy megárt az a néhány po­hár sör... — Fájt a fejem, csak azért ittam egy fél de­ci pálinkát, hoCTv elmúljon ... — A magam pénzét költőm, senkinek semmi köze ah­hoz, hogy mennyit iszom .. . — így vélekedett néhány gépjárművezető, kerékpáros és gyalogjáró, akiket a kö­zelmúltban vontak felelősség­re, mert ittasan veszélyeztet­ték maguk és mások életét, közúti balesetet idéztek elő. Fekete Sándor, a nyitni, ter­melőszövetkezet főkönyvelőié. otthon italozott, mégis vál­lalkozott arra. hogy siófoki ismerőseit lakásukra szállítja. A baleset után eltávozott a helyszínről, nem jelentette, és haza sem ment, nehogy meg­találják. Vucskics László és Tóth' Mihály hivatásos kato­na. Beosztottjaiknak bizonyá­ra sokat beszélnek a fegye­lem — és az önfegyelem — meg a felelősségérzet szüksé­gességéről. Ök azonban olyan Ittasan ültek motorra, ho<*v azt sem tudták, hol és mi­lyen körülmények között ka­ramboloztak. Még megdöbbentőbb az a baleset, amelyet ifjú Sülé Ferenc szabadhídvég—-oroszi- pusztai lakos Siófokon oko­zott. Bár a motor vezetője és utasa köteles bukósisakot vi­selni, ő bukósisak nélkül mo­torozott, és nem volt sisakja pótutasának, Tihanyi Irén 16 éves balatonkiliti lakosnak sem. Sülé ráadásul ittas volt. Egy kanyarban a kerékvető­nek ütközött és felborult. Ti­hanyi Irént súlyos agyrázkó­dással szállították kórházba. AZ ITTAS VEZETŐKET most sokkal szigorúbban fe­lelősségre vonják, mint ko­rábban. Ifjú Sülének bevon­ták jogosítványát, eljárás in­dult ellene és a többi ittas vezető ellen is. Az ilyen fi- ""elmeztetés jó néhány em­bernek használ: óvatosabban vezetnek, s ritkábban vagy kevesebbet isznak. De mégis isznak! A eépiárművek száma me­gyénkben is több százzal emelkedik évente. Nem sza­badna olyan embereknek gépjárművet vezetniük, akik­ből a legelemibb önfegvelem, felelősségérzet is hiányzik. Autót, motort vezetni és köz­ben bort. sört vagy rövid­italt inni — tűrhetetlen! Sú­lyos felelőtlenség ez, amit a törvény teljes szigorával bün­tetni kell. Az alkoholról le­mondani nem akaró ember, ha egy kicsit is becsüli em­bertársait, jobban tenné, ha örökre lemondoma a gépjár­művezetésről. Amíg nem ké­ső! Szalai László Tízezer kapukulcs Mennyi a tarifa? Az utóbbi években Kaposvá­ron is sokat mérgelődtek az ál­lami házak lakói. Úgyszólván ahány ház, annyi szokás ala­kult ki. A házmesterektől füg­gően hat-tizenöt forintot kel­lett fizetni havonta egy kapu- kulcs használatáért. Ebből ren­geteg vita és panasz adódott. Az építésügyi miniszter nem­rég megjelent rendelete lehető­vé teszi, hogy pont kerüLjön a viták végére. Kaposváron tíz­ezer kapukulcs-tulajdonost érint kedvezően a rendezés, Az Ingatlankezelő Vállalattól ka­pott tájékoztatás szerint ezen­túl minden kulcs után egysége­sen öt forintot kell fizetni ha­vonta. Pázs itiiprók, virágtolvajok Az ország minden részében vi­rágos jelzővel emlegetik váro­sunkat. Nem egy átutazó dicsér­te meg a parkokat, a virágos utcákat, tereket. Az idén is hoz­zálátott a városi tanács a par­kosításhoz, a virágok kíültetésé- hez. Rengeteg tulipánt, nyolc­ezer forint értékű jácintot ül­tettek ki, ritka dísznövényeket, több száz rózsatövet szereztek be. Ismeretlen tettesek azonban egyetlen éjszaka a jácintoknak több mint felét leszaggatták, a letépett virágok egy részét ott­hagyták, más részét állítólag a piacon árulták. Hasonló sorsra jutottak a tulipánok is. A ta­vasszal több mint kétszázthar- minc rózsatövet loptak el a par­kokból. A Május t. utcai kővá­zákba ültetett virágokat tövestül kitépték, sót letaposták még a földet is, jól látszanak a vázák­ban a cipönyomok. Mások azzal szórakoznak, hogy a frissen fel­ásott és pázsitmaggal beszórt járdaszegélyeket a betonhoz te­szik hasonlóvá. Attól eltekintve, hogy az okozott kár tetemes — hiszen például egy rózsatö ára húsz forint —, nagyon sok mun­ka gyümölcsét pusztította el né­hány felelőtlen ember. A rendőrség ezentúl megbír­ságolja azokat, akik a virágok­hoz nyúlnak. Mindenütt azonban nem lehet rendőr, mindenhová nem láthat él a parkőr sem. A miénk ez a város, nekünk szép a virágos utca, nekünk keli vi­gyáznunk is rá. Ez minden jó­érzésű embernek jogcím arra, hogy fülön csípje és figyelmez­tesse a rongálókat, a virágtip- lókat. S. M. sAepkésit hosszú időn át f-s csak látásból ismer- tem. A futballmeccsen többször ott szurkolt a köze­lemben, olykor az utcán men­tünk el egymás mellett, s né­hány értekezleten is megjelent fakult, szürke öltönyében. Amióta először megpillantot­tam, az volt az érzésem, hogy ez az ember a vékonypénzű könyvelők prototípusa, aki el­sején dobozokba porciózza ott­hon a lakbért, a villanydíjat, a kosztpénzt, a lottóköltséget, s százszor is meggondolja, hogy valami ruhaneműt, divatcikket vásároljon. Nem mondom, nem járt rongyokban, de hónapok is elmúltak, amíg valami szerény, új holmival kiegészítette öltö­zékét. Jó fél esztendővel ezelőtt az­tán valami megváltozott körü­lötte. Egy esküvőn puha fényű, fekete nyúlszőrkalapban pil­lantottam meg, néhány nappal ezután terytal nyakkendőben pompázott, nem sokkal később kesztyűs kézzel intett át az ut­ca túloldalára ismerősének, s közben unottan igazította meg nyakán a gyapjúsálat, a vado­natújat. — Itt nincs rendjén minden — állapítottam meg magam­ban —, Lepkési vagy a szeren­csejátékon nyert nagyobb ösz- szeget, vagy átkerült egy gebi- nes italboltba. Meglódította fantáziámat a bizonytalanság, s figyelni kezdtem a feleségét is. Az ap­ró termetű asszonyt egy fejjel magasította meg a méhkaska­lap s az a tudat, hogy asszony­társai leplezetlen érdeklődéssel csodálták meg öltözékének egy- egy darabját. 'Ügy látszik, más­nak. is feltűnt a Lepkési házas­pár megdicsőülése, mert ssű- kebb társaságban ilyen meg­jegyzést hallottam: — Lepkésiéket egyszerűen nem értem. Lehet, hogy a férj szálldogál a nevét is meghala­dó könnyedséggel a kereseti le­hetőségek között..., de az sincs látták a mélylélektan áramlá­saihoz. Máris a lényegre térek. Tehát: megvásároltam az Üzle­ti Szabályzatot, mely a bolti dolgozók kötelességeit, eljárási szabályait összegezi. Ebből ol­vastam ki a 20. paragrafust, mely szerint a bolt a vásárolt kizárva, hogy az asszony lett éjjeli pávaszem ... A történetre egy házibuli meghitt félhomályában derüli fény. Maga Lepkési tett pon­tot a föltételezések, találgatá­sok végére. A hatodik pohárka gin előtt belém karolt, kiveze­tett a télikertbe, s ott. a lom­bok alatt susogta a fülembe: — Ti, hétköznapi vásárlók, hajlamosak vagytok arra, hogy az üzletek alkalmazottjaiban gépies mozgású, érzéketlen el­adókat lássatok. Pedig érző emberek ök is, akikben szív dobog a szív helyén, és könny csordul a szemükből a nőnapi ünnepségen ... Amit én csiná­lok, az nem más, mint ennek a pult mögé bújtatott lírának és az érvényben levő kereskedel­mi szabálynak egyesítése ház­tartási gondjaim enyhítése ér­dekében. — Egy kicsit homályos, amit mondasz — szakítottam félbe. — Elnézésedet kérem, de áruházi útjaim már bo&ászak.­árut a vevő kívánságára nyolc napon belül köteles visszac.se- 'vélni, ha az áru hibátlan, mi­nősége kifogástalan. — És te? — Én egyszerűen csak élek ezzel az állampolgári jogom­mal. Más ember négyszáz fo­rintból vesz egy pár cipőt, s ezzel önmaga tapossa el a to­vábbi lehetőségeket. A cipőt ugyanis nem lehet visszacse­rélni, az már az első napon megkopik a használatban. Én négyszáz forintért hónapokig újban járok. Mondjuk, egy za­kó vásárlásával kezdem a sort, ezen pár napos viseletnek nem marad nyoma. Még a határidő lejárta előtt visszaviszem, s átcserélem ballonra, pulóver­ra, esetleg esernyőre. Attól füg­gően, hogy kirándulásra vagy labdarúgó-rangadóra készülök. A lényeg a továbbiakban is ugyanaz• óvatosan kell az árut hordani, hogy cseréléskor a Iwímáúailm&ki látszatát kelt­se. Vagyis kiválasztani, meg­óvni, cserélni, kiválasztani, megóvni, cserélni — ez a jól- öltözöttség filléres receptje. Persze mindig nyolc napon be lül, s mindig az utolsó blokk felmutatásával. Nem tudtam szólni, de Lep­kési mellett nem is volt szük­ség erre. — Persze, a néhány eladóhe­lyes kis üzlet nem jó ehhez — folytatta —, ott a második-har­madik cserénél már fölfigyel­nek rád. A nagyáruház a meg­felelő terület, ott szinte ki van zárva annak lehetősége, hogy ugyanazzal az eladóval kétszer akadj össze ... Ami mindehhez még szükséges, az a megbecsü­lést sugárzó, emberi hang, a megértést kérő szó, mellyel a csere lehetőségét említve az eladóhoz fordulsz. De hát ez már a mélylélektan ... — És ezt te becsületes dolog­nak tartod? — szakítottam in­gerülten félbe. — Ne izgulj, kérlek — in­tett rendre —, az árucikkek megóvása végül is népgazdasá­gi érdek ... Vagy te nem ér­tesz egyet a hivatalos gazda­ságpolitikai irányvonallal?! Ezzel belém fojtotta a vá­laszt. Fölkelt mellőlem, az aj­tónál még visszafordult, s jobbjával könnyedén búcsút intett. Zakója ujjábái kivillant a gyöngyházbetétes mandzset­tagomb. Lehet, hogy másnap vitte vissza átcserélni dísz zsebken­dőre. B. T. SOteOK Alvás-versen y A korzikai Bastiában jú­lius 14-én nagyszabású al­vásversenyt rendeznek. A versenynek az lesz a győz­tese, aki a legtovább al­szik. Különleges bizottság ellenőrzi, hogy a verseny­zők nem használtak-e alta­tót. Az első díj aranyozott hálósipka lesz. Falragasz A »Hogyan küzdjünk a nátha ellen« címmel hirde­tett előadás az előadó meg­hűlése miatt elmarad. * * * Tehetetlenség Rossz belegondolni, hogy közelednek a meleg napok, és mi még mindig nem tudjuk, mitől döglik a légy. (A Magyar Szóból) * * * „lmport”-tarka Egy étteremben a követ­kező hirdetés függött: »Az igazgatóság húszdolláros csekket ad annak, aki olyan ételt kér, amilyent nem tudunk felszolgálni.« Egy vendég erre elefánthú­sos szendvicset rendelt. Az étterem tulajdonosa ki­ment a konyhába, és né­hány pillanat múlva vísz- szatért a tálcán egy húsz­dolláros csekkel. — Az igazgatóság na­gyon sajnálja, de elfogyott a kenyér — mondotta. * * * Levél érkezik az újság »Az olvasó kérdez, mi fele­lünk« című rovata vezető­jének: »Hull a hajam, mit tegyek, hogy megmarad­jon.« A lap a következő­képpen felelt: »Tartsa ci­garettadobozban vagy a táskájában.« * * * — Mindenki azt mondja, hogy azért nem sikerülnek az üzleteim, mert nincs elég türelmem. Hogyan te­hetnék szert erre a tulaj­donságra? — Kölcsönözzön nekem holnapig kétezer frankot. * * * — Helló, Johnny, miért vagy olyan rossz kedvű? — Három hét múlva ha­zaérkezik a feleségem a fürdőről. — Nos, még akkor ad­dig ... — Éppen ez a baj. Még el sem utazott. * * * — Jean Duval neveletlen ember. — Miért? — Ma nem köszönt ne­kem. Éppen az járt az eszemben, hogy nem fogom fogadni a köszönését. * * * — Hans, nem érzel sem­mit, holott látod, hogy sí­rok. — De igen, az az előér­zetem, hogy a pénztárcám legalább 500 márkával megkönnyebbedik. * * * Adómnak is valószínűleg megvoltak a maga kelle­metlenségei. de viszont volt eny vitathatatlan elő­nye: Éva sohasem emleget­hette előtte azokat a fér­fiakat, akikhez férjhez me­hetett volna. Somogyi Néplap \z MSZMP Somost megyei 3izottsága és a Somogy megyei Tanáé* lapja. Főszerkesztő) WIRTH LAJOS. Szerkesztőség! Kaposvár« Latinka Sándor u. í. Telefon 15-10. 15-11. Kiadja a Somogy megye) Lapkiadó vállalat. Kapust ár. Latinka S. a. 2. Telefon 151*. Felelő* kiadó) Szabó Gábor. Beküldött kéziratot nem örzüuk meg. és oem adunk vissza. Terjeszti! a Magyar Posta. Elő­fizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesltőknéL Előfizetési dl] egy hőnapra 12 Vt Index: Z50S7. Készült a Somogy megye) Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemében. Kaposvári Katinka Sándo* utca *.

Next

/
Oldalképek
Tartalom