Somogyi Néplap, 1965. május (22. évfolyam, 102-126. szám)

1965-05-06 / 105. szám

Somogyi Néplap *7. MSZMP MEGVEI BITOTTÍAGA ES A MEGYE' TANACS LAPJA FILMSZÍNHÁZAINK műsorából Húsz óv humorából Vörös Csillag Több gyerekes agglegény Pirandello-vigjátékból ír­ták filmre a pikáns, io hu­morú történetet: az em­beri kapzsiság csípős kri­tikáját. A dimbes-dombo-, délolasz községem nagy nőcsábász híréb / áll a jó­képű, kacklás bajszú Liolá. Érti és sikerrel is gyako­rolja a széptevés módját. Egyszerre több nőnek ud­varol. Liolá furcsa egyé­niség: mentes az érzelmi kötöttségektől, öt különbö­ző anyától származó gyer­mekét viszont rajongásig szereti. A sikamlós törté­net innen indul el a hato­dik, illetve a hetedik ka­land felé... A figurákat kitűnő gárda kelti életre: Ugo Tognazzi, Giovanna Ralli, Pierre Brasseur, Anouk Aimée. Ezen nevettünk — ezen nevetünk címmel mutatta be az Országos Rendező Iroda húsz év humorából összeállí­tott műsorát hétfőn a Latin­ka Művelődési Házban. Effajta műsorokban elég é gyakran volt részünk az /utóbbi hetekben, hónapokban 5— a rádióból, televízióból —, jígy viszonyítási alapunk ho- Jrizontja is szélesedett. Ennek /tükrében kitűnő előadóművé- jszektől kellemes, szórakozta­tó, de lazán és nem túl igé­nyesen szerkesztett műsort 5kaptunk; valóban az utóbbi <húsz év nagy sikerű humor- jós slágerszámaiból. A szer­kesztők itt ebben maradtak Sadósaink. A szórakoztató mű- 5faj rendkívül gazdag termése sközül gondosabb válogatással Jiobb, frissebb összeállításra is <futotta volna... Így gyakran 5(nl. Kazal lAszló magánszá- 5mában, Gobbi Hilda házmes­ternő-monológjában) a poéne­ket már »betéve« ismertük. A műsor igazán emlékeze­tes, legértékesebb részében Mikes Lilla Darvas Szilárd- Tersánszky-, Kellér-szatírá- kat kuplékat és sanzonokat adott elő, s ide sorolhatjuk Hlat.ky László sanzonjait és Pongrácz Imre kitűnő magán­számát a Dalolva szép az élet című filmből. Rendkívül te­hetséges komikust láthattunk viszont a színpadon. Hollós Ilona húsz év slágereiből nyújtott át csokrot Hajdú Jú­lia kíséretével, s az egészet Gálcsiky János egy kissé sót- lan szövetre kötötte össze. Halvány részei ellenére jól­esett emlékezni arra, ami szó­rakoztatott bennünket, amin nevettünk húsz év alatt. Még­is szeretnénk, ha többet kap­hatnánk abból a humorból, amelven szívesen kacagnak a pestiek — ma .. . YV. E. TÖRÖKMEZ ISBI Hurrá, nyaralunk! »Ez a film azokhhoz a felnőttekhez szól, akik va­laha gyerekek voltak, és azokhoz a gyerekekhez, akik feltétlenül felnőttek lesznek« — ajánlották a szerzők filmvígjátékukat a nézőknek. A színhely egy folyóparti úttörőtábor, ahonnan egy kisfiút csip- csup fegyelmi vétség miatt kitiltanak. Elem Klimov szovjet rendező vígjátéka azonban sokkal több egy­szerű gyerekfilmnél. Az iga­zi nevetést a bürokrácia ki­figurázása, a személyi kul­tusz módszereinek ragyogó szatírája fakasztja. A fé­lelmetes és nevetséges mód­szerek egészséges felfogású gyerekekbe ütköznek, akik szembeszállnak az igazság­talansággal. Május 1-én a Jókai ligetben azt a sátrat, amelyben törökmézet árusított egy kiskereskedő, valósággal megost­romolták a vásárlók. Az ostrom heves volt: egymás he- gyén-hátán tolongott a törökmézre áhítozó tömeg. Aki erősebb volt, az félre akarta tolni azt, akiről azt hitte, hogy gyengébb nála. (Ügy, mint az autóbuszon a Május 1. utcában.) Amikor már-már úgy látszott, hogy az ostromlók be­veszik, pontosabban: felborítják a sátrat, akkor a verej- tékes homlokú törökmézes egy pillanatra abbahagyta a fi­nom édesség fűrészelését, és visszavonulásra késztette az ostromlókat. Persze, csak átmeneti sikert ért el. Az ost­romlók kitartottak. Törökméz utáni vágyuk oly nagy volt, hogy újra meg újra próbára tették a csöppnyi sátor ellen­álló képességét.A nyomást csak akkor tudta volna enyhí­teni a sátor tulajdonosa, ha elegendő törökmézet ad. Saj­nos azonban, ő kisüzemi módszerekkel dolgozott, egyedül fűrészelgette a sárga nyalánkságot, s csak lassan tudta előkészíteni az árut. A mérlegelést kivéve. Az ugyanis tú­lontúl is gyors volt. Azt hiszem, a jövőben meg lehetne kímélni ezt a kis­kereskedőt az ostromtól, az ostromlókat pedig a fáradal­maktól. Ha az állami és a szövetkezeti kereskedelem sát­raiban is lehetne törökmézet kapni, bizonyára megszűnne a tolongás. Az se lenne baj, ha ezt az édességet, amely lám, nem ment ki a divatból, az üzletekben is kínálnák a vevőknek. i Sz. N. J^QOOOOOOOOOOOCXXXXXXXXOOOCOCXXXXXXWCOOOOOOCOOOOOOOOOOOOOCXXJOOOOOOOO Megmondom mindenkinek Karbiddal akart patkányt irtani, 1 eégett az istállója Egri Viktor, az ismert cseh­szlovákiai magyar író fenti cí­men megjelent legújabb regé­nyében a második világhábo­rú és az azt követő forradal­mi átalakulás jellemző epi­zódjait örökíti meg. A re­gény hőse — Takács Ferenc — egy termelőszövetkezet pa­raszti sorból származó, de városban nevelkedett elnöke. sok megérdemelt kitüntetés után itt éri el a legszebb ju­talom: egy derén, megértő asszonynak első házassága sí­kéiul enségéért bőséges kár­pótlást nyújtó, igaz szerelme. Egy daran történelem ez a regény: dióhéjba foglalt, hite­les képe Csehszlovákia újjá­születésépek, a kitűnő író él­vezetes, könnyed előadásában feltálalt, érett alkotása. (Kos­suth Könyvkiadó.) Elhagyott tárgyak a páciens hasában Számos vicc szól arról, hogy az orvosok műtét közben mi­féle tárgyakat felejtenek a beteg testében. Pedig ilyesmi a valóságban is létezik. Az amerikai kórházakban gyűj­teményeket lehet látni efféle »bennf elejtett« tárgyakból: vannak közöttük kések, szon­dák, sőt húsz centiméter hosszú, kétélű szikék is. Ka­nadában a feledékeny sebé­szek számára speciális detek­tort szerkesztettek, amely jel­zi, ha műtét közben valami­lyen műszert a betegben fe­lejtettek. (MTI) Tűz ütött ki május 3-án az Űjvárfalvához tartozó Nada- los pusztán, Jaki János por­táján. Leégett az istálló és a sertésól. A kár nyolcezer fo­rintra becsülhető. A tüzet a házigazda, Jaki János okozta, ugyanis karbiddal fogott hoz­zá az ól körül elszaporodott patkányok irtásához. Munká­ja végeztével a lyukakba vi­zet öntött, és az így keletke­zett hőtől először meggyul­ladt a sertésól. rriajd az is­tálló. Még két másik tűzesetről érkezett jelentés. 4-én Nagy­korpádon, a Kossuth utca 21. szám alatt keletkezett tűz Keresztes István udvarában, ahol egy szénapajta és egy sertésól vált a tűz martaléká­vá. A kár meghaladja a négy­ezer forintot. Ugyancsak gazdasági épü­letben esett kár Ádándon, Harangozó Mihály és Mayer József portáján. Az ólban le­vő három sertés úgy megper- zselődött, hogy nyomban le kellett vágni őket. Az utóbbi két tüzet gyerekek kezébe ke­rült gyufa okozta. Az alig iskolázott,, de nyílt/- esz" és szívű fiatalember ide­jében fölismeri a Hitler-bérenc Tisö-kormány »hazafiságá- nak« mindkét nemzetiség éle­tét és jövőjét fenyegető ve­szélyét, s az első adódó alka­lommal átáll a partizánokhoz, hogy elősegítse az ország fel- szábadulását. Fél karját és fél lábát áldozza fel a győze­lemért. Már-már közel van az ösz- szeroppanáshoz, jó emberek és igaz barátok támogatásával azonban rokkantán is talpra all, hogy visszanyert erejével és életkedvével részt vehes­sen Szlovákia új társadalmi életének megszervezésében. Tovább harcol, de most már nem fegyverrel a kezében, hanem szóval és cselekedetek­kel, a neofasiszta, reakciós és restaurációs törekvések, vala­mint a nemzetiségek békéjét megbontó nacionalista túlka­pások ellen, mindaddig, amíg a kommunista párt veheti ke­zébe a hatalmat, és biztosít­hatja a vegyes lakosságú or­szágrészen egyformán ottho­nos kél nép békés együttmun- kálkodását. Tatár Ferenc szülőfalujában is megteremti a békét. Virág­zó termelőszövetkezetben «gyesiti a két népet, és oly 4 KŐMŰVES ÉS A NEC WEN TISZT VISELŐ írta: M. Trister Az iskolában már megint ankét volt. A kérdés valóban érdekes, eredeti és szokatlan: ■Mi akarsz lenni, ha nagy le­szel?« Egyesek gondolkodás nélkül felelték: — Tisztviseld. Mások haboztak. — Labdarúgó szeretnék len­ni, de akkor mihez kezdek, ha megöregszem? Inkább tisztvi­selő leszek. Voltak, akikből harapófogó­val kellett kihúzni a választ. — Nem tudom. — Gondolkodj. Akarsz or­vos lenni? — Nem akarok. — Hát bíró? — Nem akarok. — Mérnök? — Nem. — Valamit mégis választa­nod kell. Akarsz tisztviselő lenni ? — Igen, tisztviselő akarok lenni. így válaszoltak sorban. Az­tán felállt Nikica. És máris jelentette! — Kőműves. — .Jól hallottam, Nikica? Valóban azt mondtad: kőmű­ves? Vigyázz, mert felírom! — Kőműves akarok lenni. Rendben van, a tanító be­írta: »kőműves«. Ki tudja, mi történt ezzel a gyerekkel? Még nincs a pubertás korá­ban, de az ember sohasem tud­hatja, mire ragadtatnak egy gyereket a rossz filmek és ol­vasmányok. Talán a családban nincsen rendben valami. Az sem ritkaság, hogy a gyerekek a szülők nézeteltéréseinek rossz hatására fonák ötletek­re jutnak, viszolyognak a tisz­tességes tisztviselői kenyértől. A riasztó hírt mindenesetre minél óvatosabban kell közöl­ni a szülőkkel. Talán inkább csak az apával. Az apa valóban nyugtalan­kodni kezdett: — Nem értem. Egyébként úgy viselkedik, mint minden normális gyermek: nem kap i hisztérikus rohamot, ha be­zúzza a szomszéd ablakát, és káromkodás közben sem da­dog. Micsoda ötlet ez, hogy kőműves akar lenni? Talán a nénikéi ludasak benne, a sok édességgel meg a televízióval. No, majd én rendet teremtek. — Csak óvatosan! — intette a tanító. Mihelyt a kiváló pedagógus távozott, az apa magához hív­ta fiacskáját. — Fiam, szégyent hoztál rám. — Becsületszavamra nem tettem! — Ne beszélj, talán nem te mondtad, hogy kőműves akarsz lenni? — De hát ez csak nem szé­gyen? A munka nemesít, a munka... ' — Elég, ezt én jobban tu­dom. Több értekezletre járok. De miért akarsz éppen kőmű­ves lenni? — Hogy könnyebben kapjak munkát. — Hogyhogy? — Az úgy volt, hogy egy kőműves javítgatott valamit az udvaron, és negyven tiszt­viselő nézte az ablakból. — Honnan tudod, hogy negyvenen voltak? — Labda volt nálam, és a kőműves otthagyta a munkát, hogy velem focizzon. A tiszt­viselők nézték, és aztán negy­venen tanúsították, hogy a kőműves focizott. El is bocsá­tották, és most új kőművesre van szükség. A kőműves tehát könnyebben találhat munkát. Pedig negyven tisztviselő néz­te az ablakból, és egyiknek sem mondtak fel. Ott tehát nehezen helyezkedhetnék el. — Nagyon tévedsz, fiacskám. Ha kibírták egyetlen kőműves­sel, akkor bizonyára kibírják kőműves nélkül is. — De hiszen már negyven tisztviselő van! — Ahol már van negyven, ott elfér még negyven! (A Vjesnikből fordította: Péter Zsuzsa) ««*' Lángelmék furcsaságai Brahms roppant gyak­ran tisztította a cipőjét, akkor is, ha egy porszem sem volt rajta. Meg volt győződve róla, hogy ci­pőtisztítás közben támad­nak a legjobb zenei ötle­tei. * * * Meyerbeer gyakran min- -en ok nélkül felszállt az első induló vonatra, és oda-vissza utazgatott^ mert vonatban tudott a legjobban komponálni. * * * Liszt minden szakításába belebetegedett: amikor egvik szerelmével szakí­tott, egy teljes évig ágy­ban fekvő beteg volt, nem fogadott senkit, és nem szólt senkihez egy szót sem. * * * Csajkovszkij soha nem ejtette ki gyűlölt felesé­gének nevét. Leveleiben is csak úgy említette, mint »egy bizonyos sze­mélyt«. * * * Beethoven azt vallotta, hogy a borotválkozás megszakítja zeneszerzői lendületét, ezért gyakran hónapokig borotválatla- nul járt. * * « Goethe szinte légmen­tesen elzárt szobában dol­gozott, ahova se hang, se friss levegő nem hatolha- be. » » * Dumas gyakran abba­hagyta a regényírást, hogy legalább néhány sorral gazdagíthassa ked­venc művét: a szakács- könyvét! * * * Conrad a regényeit normális körülmények kö­zött írta, de az előzetes vázlatokat mindig a für­dőkádban. * * * Dickens minden 50. te­irt sor után egy korty for­ró vizet ivott. * * * Byron az asztalhoz ül­ve először mindig körül­nézett, nincs-e az aszta­lon sótartó. A sótartó lát­ványa mindig szenvedé­lyes dühkitörésre késztet­te. * * * Balzac annyira tisztelte saját lángelméjét, hogy ha önmagáról beszélt. min­dig levette a kalapját. * * * Kellemetlen meglepetés Manchesterben egy Fia­talasszony megdöbbenés­sel állapította meg, hogy gyermeket vár, noha rendszeresen szedett fo­gamzásgátló pirulákat. A rejtély csakhamar megoldódott, amikor egy délután váratlanul haza­tért, és otthon találta 14 éves kislányét — de nem egyedül! Kiderült, hogy a kislány rendszeresen lopkodta édesanyja piru­láit, és hogy a dolog ne legyen feltűnő, aszpirin­nal pótolta őket. Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága ás a Somogy megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: WIRTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár, Latinka Sándor n. £. Telefon lS-10. tS-lL Kiadja a Somogy megyei Lapkiadó Vállalat. Kaposi ár. Latinka 8. u. í. Telefon ISIS. Felelős kiadő; Szabó Gábor. Beküldött kéziratot nem őrsünk meg. és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a belyl postahivataloknál és postáskézbesltőknéL Előfizetési dl] egy Bőnapra 12 lt Index: 25061. Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemében. Kaposvári ka Sándor utca (•

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom