Somogyi Néplap, 1965. május (22. évfolyam, 102-126. szám)

1965-05-06 / 105. szám

SOMOGYI NÉPLAP 5 Csütörtök, 1965. május S. Ehhez nem kell senkire Tárni SOK TENNIVALÓRA rá­irányította a figyelmet az a vizsgálat, amelyet megyei és más járásbeli szakemberek folytattak a csurgói és a nagy­atádi járás gyenge termelő- szövetkezeteiben. A részvevők körültekintő, gondos, alapos munkát végeztek. Figyelmük nemcsak a gyengeség tényének megállapítására terjedt ki, nem elégedtek meg a főbb okok feltárásával sem, hanem azt is keresték, mi lehet a ki­vezető út. A megoldás tenni­valóit javaslatba foglalták. Az indítványok, elképzelések jól válaszolnak e szövetkeze­tek gazdálkodásának fontos kérdéseire. Javaslataikat két nagy csoportra oszthatjuk. Az egyikbe azok tartoznak, ame­lyek a járási, a megyei szer­vek közreműködését, a hatéko­nyabb külső (és felső) támoga­tást igénylik. Ezek nagy része beruházással, anyagi befekte­téssel oldható meg. Például Rinyabesenyőn úgy növelhet­nék négy forinttal a munka­egység értékét, ha bekötő utat kapna a község, s mentesülne a szövetkezet a földúti szállítá­sok tetemes költségétől. Vagy a berzencei Jobb Életnek még legalább négy-öt traktor kel­lene pótkocsival együtt, hogy minden munkát elvégezhessen saját gépparkjával. A csurgói Búzakalász azzal fejleszthetné tehenészetét, ha korszerű istál­lót építhetne állami hitelből. Ugyanilyen célra számottevő összeget kér a nagyatádi járás is. Itt száz holdra 3,8 tehén TÁPLÁLÓ, EGÉSZSÉG, KEDVESSÉG AZ ÉDESSÉG t fvn&Wl filß’OJj ! NAGY ÉDESSÉG­VÁSÁR a földműves­szövetkezeti élelmiszerboltokban. FOGYASSZON ÉDESSÉGET! Üdít, frissít, hűsít az erős és savanyú cukorka. Cukorkák, csokoládék nagy választékban! (3129) jut a megyei 4,9-es átlaggal szemben, a járás 16 darabos ál­latsűrűsége ezért is van a me­gyei 19 alatt, s mindez össze­függ a talajerő visszapótlásá­nak elégtelenségével is. Foly­tathatnánk a sort a munkagé­pek, az öntözőberendezések be­szerzésére, a vízrendezés elő­mozdítására, műhelyfölszerelé­sek vásárlására tett javaslatok­kal, amik a két járás érdekelt szövetkezeteinek megsegítését célozzák. A javaslatok másik csoportjába viszont a helyi tennivalók tartoznak. HELYI FELADATOK: olyan dolgok ezek, amelyek­nek megoldása javarészt elha­tározás kérdése. Feszesebb szö­vetkezeti vezetés, céltudato­sabb, szervezettebb munka, a szakszerűség és az időszerűség követelményeinek figyelembe­vétele11— ezek döntik el nagy­részt a termelés és gazdálko­dás sorsát. Tobak István, a megyei pártbizottság mezőgaz­dasági osztályának vezetője ta­lálóan mondta ezekről Csur­gón: a termelés ábécéjéről, egyszeregyéről van szó. Ala­csonyak a növénytermesztés hozamai? Igen, ez a gyengeség egyik előidézője. Csupán egy­két példát. Berzencén több év átlagában néhány mázsa zabot takarítottak be egy-egy hold­ról; Somogyudvarhelyen a bur­gonya holdja nem adott még 30 mázsát sem; Szén tán a bur­gonyatermelésre holdanként legalább nyolcszáz forintot fi­zetett rá a szövetkezet. A nagyatádi járásban is az átlagterméssel van alapvetően baj. Ha igaz — márpedig igaz —, hogy a burgonyát kellene egyik fő növényüknek tekinte­niük, akkor nagyobb gondot, törődést érdemelne termeszté­se. Nem elég az 53,7 mázsás já­rási hozam, hiszen a megye termelési szintje 58,4 mázsa. A keveset termő földet is meg kell szántani, a gyengébb ter­méssel is van dolog — rámegy a munka, a pénz, drága tehát ez a termelés. Alacsony hozam, nagy költség — s még inkább gyengül a szövetkezet. Nincs más kiút, mint többet termel­ni. Vele javul a gazdaságosság is. Ez meg alapvetően a talaj­erőhöz, a föld termőképessé­géhez vezet vissza. Itt és ezzel kell kezdeni1 visszaadni a föld­nek mindazt a szerves anyagot, amivel rendelkezünk. De kivált a csurgói járás egyik-másik szövetkezetében az a baj, hogy nincs, aki ki­hordja az istállótrágyát. Zá­kányban — mint már tudósí­tottunk róla — adnak el belőle pénzért. Rossz üzlet ez! A föld nem hagyja magát becsap­ni. Igaz, ikeg a tagság, havi fi­zetéses fogátosokat is kényte­len alkalmazni a szövetkezet. Ám nem kellene-e mindent, de mindent elkövetni azért, hogy a trágya a közös földre, a kö­zös földbe kerüljön, mégpedig idejében, hogy valamennyi ve­tett növény többet teremjen? Tegyünk érte többet, ne vár­junk arra, hogy majd — eset­leg évek múlva — jön a trá­gyamarkoló meg a trágyaszóró pótkocsi. Nagyon fontos mun­ka ez, érdemes és szükséges is elvégeztetéséről esetleg külön díjazással is gondoskodni. A nagyatádi járásban akad köz­ség. ahol a háztájiban »majd­nem kiég« a növény a sok trá­gyától, s a közös föld meg ki van zsarolva. Nincs ott. elnök, tanácselnök, brigádvezető, párttitkár vagy olyan szövetke­zeti gazda, aki gyűlésen feláil- na és azt mondaná: »Ne tegyük ezt, emberek!? Látszólag já­runk csak jól, valójában pedig önmagunkat csapjuk be. Bár­mennyit terem is a kövér ház­táji föld, nem pótolhatja azt a tetemes veszteséget, ami a so­vány táblákon ér bennünket.« Ezt igenis ott, helyben kelle­ne megmondani. Ehhez ne vár­janak sehova járási, megyei vagy minisztériumi kiküldöt­tet. A zöldtrágyázás? Az is sokat segíthet, ha okosan, szaksze­rűen csinálják. Meg a műtrá­gya is nagy kincs. De nem ar­ra való, hogy a tsz-ek eladják, hanem arra, hogy felhasznál­ják. Egyébként éppen erre a célra utaltak ki a tavalyinál nagyobb mennyiséget a nagy­atádi járás közös gazdaságai­nak is. Említették Nagyatádon, hogy a járás agronómusaival rendszeresen megvitatják a szakmai tennivalókat. Járási értekezletükre ez a téma is oda kívánkozik. Néhol a fogatkihasználás­sal, másutt a gépek teljesítmé­nyével van baj. Nemcsak Csö- kölyben, illetve Szentén súlyos gondok ezek. Zákányban két liter tejet fejnek, Taranyban nem készítik elő ellésre a te­heneket. Három év óta sok malac elhullik Rinyabesenyőn, s ugyancsak Zákányban három hízót adnak el évente egy ko­ca szaporulatából. Mennyibe kerül így a kocatartás? NEM BERUHÁZÁS KÉR­DÉSEI EZEK, hanem való­ban el kell határozni a rend- teremtést. Tarthatatlan állappt, hogy fölismert hibák évekig megmaradjanak. Szánja el végre cselekvésre magát vala­mennyi érdekelt szövetkezet vezetése. Újabb vagy más ösz­tönzést ehhez ne várjanak. Kutas József SZABAD A JELZŐ Amikor a balatonfenyvesi gazdasági vasútnál szóba ke­rült, hogy meg kellene alakí­tani a szocialista brigádokat, az emberek legyintettek: nincs annak semmi teteje. Néhányszor már nekirugasz­kodtak — eredménytelenül. Ekkor Horváth József állo­másfőnök, a községi pártszer­vezet titkárhelyettese össze­hívta a pártcsoport és a szakszervezeti bizottság tag­jait. Elmondta nekik, mit jelentene a kisvasút életében a szocialista brigádmozgalom, milyen segítséget nyújthatna az idei terv teljesítéséhez. A tanácskozást nem fejbólintó Jánosok ülték végig, parázs vita támadt, a párttagok el­mondták kétségeiket. — Nem tudom, hogy nem lesz-e meddő tevékenység ... Már négyszer megpróbáltuk — mondta Kiss István vo­natvezető. A tanácskozáson elhangzot­takon sokat vitatkoztak és sokat töprengtek a kommu­nisták. Galambos János vo­natvezető és Kovács Lajos la­katos februárban odaállt Horváth József elé. — Főnök elvtárs, megbe­széltük a gyerekekkel, hogy kellene valamit csinálni. Az adminisztrációt azonban vál­lalja el. — Vállalom én, csak ha­ladjunk előre — egyezett be­le az állomásfőnök. Négy brigád alakult. Kettő a forgalomnál Galambos Já­nos vonatvezető és Koroncz Lajos forgalmi irányító, kettő a műhelynél Kovács Lajos la­katos és Lavina Ernő kovács vezetésével. A tettesek önként jelentkeznek Valamit a brigádok megala­kulása után sem értettek meg az emberek: miért segítse egyik brigád a másikat a sa­ját kárára. Az állomásfőnök elmagyarázta a brigádvezetők­nek: — Nem az a cél, hogy csu­pán egy brigád teljesítse a ter­vet, hanem az, hogy mind­egyik. Galambos János brigádveze­tő kigyűjtötte a márciusi ered­ményeket, s diadalmasan állí­tott be az irodába: — Mi győz­tünk! \ Ám most jött a feketeleves. Horváth József ráolvasta a brigádra, hogy nem hagyott kocsit Feketeakolban, a tejet sem hozta el, egy szállítással adós maradt a tőzegüzemnek. Emiatt a másik brigádnak töb­bet kellett dolgoznia. A győ­zelem tehát őket illeti. Az eset után megkérték az állomásfőnököt, hogy gépelje a vállalásokhoz: egyik brigád­tag felel a másikért Gólent Antal motor- és Kiss István vonatvezető tehervona- tot vitt a somogyszentpáli vo­nalon. Egy csapágy meglazult, kiesett a tengely, s kiütötte a másikat is. Mivel a két vezető figyelmetlen volt, több mint kétszáz métert vonszolta a ko­csit a szerelvény. — Láttuk, hogy billeg vala­mi, de csak akkor álltunk meg, amikor a kocsi keresztbe állt — vallotta be az állomás­főnöknek a két önként jelent­kező vasutas. Horváth Józsefnek ez egy­szer nem kellett nyomoznia, hogy ki billentette ki a meg­rokkant kocsit a vágány mel. lé. A két vasutasnak írásbeli megrovást adott. — Ide álltak pallóvégre, el­mondták vétküket, gondoltam, nem kell őket megbarackolni. Csicsók János avanzsál A Koroncz-brigád úgy hatá­rozott, hogy rögzíti a napló­ban, milyen eredménnyel vég­zi el Csicsók János fékező a hetedik, majd a nyolcadik osz­tályt. Néha ugyanis az iskola mellé ment a fékező, s a bri­gádtagok jól megmosták érte a fejét. — Ide figyelj, János, ha én helyetted szolgálok, megnézem ám, hogy valóban elmentél-e az iskolába! — közölték vele a társai. Ezért döntöttek úgy, hogy köteles megmutatni bizonyít­ványát a többieknek. A fékező szeret néha a po­hár fenekére nézni. Most erről is leszoktatja a brigád. Az asszony megkérte az állomás­főnököt, hogy szedje ráncba az urát. Horváth József rábízta a brigádra. Amikor szabadnapo­sak a vasutasok, eljárnak va­gont kirakni. Azelőtt meg­esett, hogy Csicsók János el­itta a mellékkeresetét Most azonban ez megszűnt, szigo­rúan vigyáznak rá társai. A múltkor bement a Fűzfa Ven­déglőbe, egy társa azonnal rá­szólt: — Komám, csak egy pohár sört engedélyezünk! Mindenki a segítségére volt a fékezőnek. Amikor kevesen vannak a vonaton, nyakába akasztják a táskát, megmutat­ják, hol kezelje a jegyet. Csön­desen, finoman előkészítik jegyvizsgálónak. Március végén hivatalvizs­gálatot tartott Fenyvesen Csikhelyi Béla, a MÁV Pécsi Igazgatóságának felügyelője. Az állomásfőnök közölte vele: — Csicsók megy majd jegy­vizsgáló vizsgára. — Csicsók? — lepődött meg a felügyelő. — De hisz azt mondtátok, hogy belőle semmi sem lesz! — A szocialista brigád meg­nevelte ... Megváltozott róla a véleményünk. „Nemzetközi park“ a mocsár helyén A Kovács- és a Lavina-bri­gád rendbe tette a műhely kör­nyékét. Fenyőt és virágot ül­tetett, még egy kocsipadot is kirakott a kis parkba. A má­sik két brigád is kedvet ka­pott a parkosításra. Az állo­KIÁLLÍTÁS A LOPOTT SZERSZÁMOKBÓL A napokban ismertettük a megállapításait annak a nyomozásnak, amelyet a TRANSZVILL-nál elkövetett üzemi lopások kivizsgálására indított a rendőrség. Huszár Tibor marós és hat társa 44 000 forint értékű gépet, szeisza­mot lopott el az üzemből 1961-től. — A TRANSZVILL dolgozói a lopott tárgyakból rendezett kiállítást nézik. (L kép.) A Huszár Tibor által ellopott 34 000 forint értékű szerszámok, alkatrészek egy része. (3. kép.) más műút felöli részén volt egy mocsaras terület. A Ko­roncz-brigád Hermann Jenő javaslatára nekilátott a paní­rozásnak. — Nem bírnak ám vele egyedül — mondta a másik brigád vezetője Terestyényi József főnökhelyettesnek, a szakszervezeti bizottság titká­rának. — Hát, János, segíteni kelL — Nekünk nem szóltak — mondta sértődötten a brigád- vezető. — No, gyerekek, fogjatok la­pátot! — biztatta őket az szb. titkár. Olyan lázas munka kezdő­dött, hogy a falubeliek is meg­csodálták. Földet hoztak Fe- ketebézsenyből, vasbeton al­jakat, kerti földet az állami gazdaságból. A padokat So- mogyszentpálról szállították a parkba. A tanács fűmagot, négyszáz fagyait adott meg kertészt. Ezért nevezték el »nemzetközi parknak« a haj­dani csillaggarázst. Túllátnak a vágányon A műhelybeliek hat lórét, kiskocsit javítottak meg ter­ven felül április 4-e tisztele­tére. Most egy négytengelyes I kocsit hoznak helyre. A vas­utasok túllátnak a vágányon* szóvá teszik, ha nem tetszik valami, fölfigyelnek a napila­pok érdekes, gondolatébresztő cikkeire. Galambos János pél­dául ezzel állított be egy nap az irodára: — Az állami gazdaság a cu­korszelet mellé szórta a mű­trágyát, a szél most könnyen ráhordhatja a szeletre. Eltűr­hetjük-e, hogy pazaroljanak* amikor mi a filléreket is meg­takarítjuk? Az országgyűlés­ben is azt mondták, hogy ne hagyjuk... A szocialista brigádmozga­lom föllendülése a pártcsoport érdeme. Horváth József állo­másfőnök, Kovács Lajos párt- csoportvezető így vélekedik erről: — Győzött, amit akartunk. A párttagok szervező lendüle­te, józansága. Terestyényi József szb-tifc. kár: — A brigádok megalakulása óta jó a szolgálat menete. Sen­kit sem kell biztatni, hogy vi­gye el a rakott kocsit. S ez nem kis dolog, hiszen csak tőzegből, lápi mészből három-négyszáz tonnát szállít naponta a kisvasút. Csikhelyi Béla felügyelő is elismerte a legutóbbi hivatal­vizsgálatkor a brigádok mun­káját. Ezt írta az ellenőrzési könyvbe: »A most alakult szo­cialista brigádoknak ez a biz­tató kezdeményezése remélhe­tőleg a szolgálat jobb, eredmé­nyesebb és gazdaságosabb vég­zésében is megmutatkozik.« Szabad a jelző Balatonfeny- vesen a szocialista brigádmoz­galom előtt, most már teljes gőzzel mehet előre. Lajos Géza Az ország egész terüle­tén lévő külső szerelési és építési munkahelyek­re LAKATOS, CSŐSZE­RELŐ, HEGESZTŐ, KŐMŰVES ÉS VIL­LANYSZERELŐ SZAK­MUNKÁSOKAT, e szakmák betanított munkásait és segéd­munkásokat felveszünk Élelmiszeripari Javító Szerelő és Szolgáltató Vállalat 1. sz. Gyár­egysége, Budapest, IX., Soroksári út 48. (1176)

Next

/
Oldalképek
Tartalom