Somogyi Néplap, 1965. április (22. évfolyam, 77-101. szám)
1965-04-04 / 80. szám
SOMOGYI NÉPLAP 2 Vasárnap, 1965. április 4. Dobi István elvtárs parlamenti beszéde- (Folytatás az 1. oldalról.) Tisztelt országgyűlés! Zászlódíszt öltött, ünnepel Magyarország. Az ünnep melegjét szívében érzi a nép. A szívekben élő hála vezet, amikor elsőnek én is kedves vendégeinket üdvözlöm. Hazánk felszabadulásának huszadik évfordulóján ünnepi ülésünk nevében köszöntöm a magyar népet. Tisztelt országgyűlés! A felszabadulás, előtt Magyarország rendkívül nehéz helyzetben volt. Az 1919-es küzdelem folyt itt a nemzet haladó erői és az országra nehezedő zsarnokság között. A harcot a munkásosztály forradalmi pártja, a kommunista párt vezette. A haladó és antifasiszta, békebarát erők mozgalmai, harcai, véráldozatai nem voltak hiábavalók. Tisztelettel és kegyelettel emlékezünk most azokra, akik fegyveresen szervezkedtek és harcoltak Magyarország német náci megszállói és a nyilas banditák ellen, a partizánharcok és az ellenállási mozgalom hősi halottaira, vértanúira. ÉrTanacsköztarsaság tragikus bukása után negyedszázados' demeik és áldozataik örökké áldozatos, kemény és keserves emlékezetesek maradnak. Örökérvényű szövetség a Szovjetunióval Számunkra valóban megváltás volt a felszabadíts seregek megjelenése hazánk földjén. A szabadságot hozták nekünk, a fölemelkedés, az emberi élet lehetőségét sok millió elnyomott magyar számára. Népünk és országunk életében forradalmi és történelmi fordulatot jelentett a felszabadulás, ezért nevezzük és érezzük április 4-ét legnagyobb nemzeti ünnepünknek. Kérem kedves vendégeinket, elsősorban szovjet barátainkat, s mellettük azoknak az országoknak a képviselőit, amelyek a szovjet seregek oldalán részt vettek Magyarország felszabadításában, az itt megjelent román, bolgár, jugoszláv küldötteket, fogadják a hála és tisztelet kifejezését, amit népünk, országgyűlésünk és a magam nevében tolmácsolok, érezzék, hogy ez a hála és tisztelet népünk szívé- ből-lelkéből árad országuk és népeik felé. A hitleri háború legszörnyűbb szenvedéseit a Szovjetunió népei viselték, ők hozták a legnagyobb áldozatot a fasizmus megsemmisítésére létrehozott nagy szövetség teljes győzelméért, s a mi felszabadításunkért is. Ezért érez népünk soha el nem múló hálát és testvéri barátságot a szovjet népek- iránt. Ezért megbonthatatlan és örökérvényű a szövetség, amely Magyarországot a Szovjetunióhoz fűzi. Új országot építettünk a romokból Tisztelt országgyűlés! Virágzó országból, olyan életből, amelyben már igen sok a beteljesedett szándék és szépek, biztatók a jövő kilátásai, tekintünk vissza a húsz év előtti helyzetre, a romokra, a kifosztótteágía, arra a szomorú állapotra, amit a múlt rendszertől örökségben kaptunk. Az újjáépítésihez a nép fogott hozzá: roncsokból gépet csináltak, mozdonyt építettek, helyükre tették a síneket, felállították a villany póznákat, a parasztok egy lovai, tehénnel szántottak, ha az sem volt, kapával kezdtek dolgozni. így kezdődött. A kommunisták vezették a tömegek harcát, a népi hatalomért, kö-ber. munkára mozgósítottak hirdették, hogy bíznunk kell önmagunkban, szorgalmunkban, tehetségünkben, két kezünk munkájában, népünk jövőjében, holnapunkban. és cselekednünk is kell érte. A politikai és társadalmi harcok közepette ahogyan a nép erői fokról fokra fölénybe kerültek, ahogyan a hatalom átment a nép kezébe, úgy lett a népé a gyár, a bánva, a közlekedés, a bank, a kül- és belkereskedelem is. Eközben megszületett az új államforma, a népköztársaság, megalakultak a tanácsok és megteremtődött a nép államapparátusa, a közoktatás felelősségét a népi hatalom vállalta magára: így nyílott meg hazánkban a szocialista énítés p--W-* - .in A nép két évtized társadalmi ha-eri í-ö"«-- - -■ • 1 nagyobb bizalommal fordult a kommunista párt és a vele szövetséges következetesen haladó, baloldali erők felé, a jobboldal,- a reakció pedig döntő,, történelmileg visszaVOnh?• V,-- - - 'a f - v«_ dett. A legfőbb, hogy a hatalom szilárdan a munkásosztály vezette dolgozó nép kezében van, szocialista az ipar, a mezőgazdaság, megszűnt a tőkés kizsákmányolás, leraktuk a szocializmus gazdasági alapjait. A múlt, a hárommillió koldus, a nyomor, a munkanélküliség, a szellemi sötétség, az urak Magvarországa örökre eltűnt. Üj ország született, a dolgozók Magyarországa, amelyben a hatalomra egyedül hivatott, arra egyedül jogosult dolgozó nép ur-’kodik. Független Magyaror zületett, amelynek kül olitijiáját nem külső Jc, hanem kizárólag a nép ,-aekei irányítják. Nagyot fordult e húsz évben a munkásság sorsa. A munkásosztály az ország, a nép vezetőjévé lett, son.iöól pártvezetők, államférfiak, gazdasági vezetők kerülnek ki. Az elmúlt húsz évben a munkásosztály bebizonyította, hogy hivatott az ország vezetésére és kész hazájáért, népéért minden áldozatra. A parasztember is megszabadult a létért, a fennmaradásért vívott küzdelem .gyötrelmeitől. A közösségi, nagyüzemi munka lehetővé teszi, hogy új ház építésére, ruházkodásra, művelődésre, gyermeked neveltetésére gondoljon, s túlnézzen faluja határain, érdeklődjön az ország, a világ dolgai iránt. A parasztemberek hű szövetséges társként ott állnak a munkások mellett. Magas állami, társadalmi posztokat is betöltenek, megyei és országos feladatokat vállalva. A régi értelmiségnek is megvoltak a forradalmárai, bátor, haladó emberei és nem is csekély számban. A szocializmus vonzása évről évre erősebben hatott a tanult emberekre. Közben felnőttek a munkás- osztály és a parasztság soraiból érkezett fiatal értelmiségiek, és azt tapasztaljuk, hogy ma már az építőmunkában az öregebbek és a fiatalok, a régi és az új értelmiség egybeforrt. Eredményeik mögött megtaláljuk a régi értelmiség erőfeszítéseinek, építő, jószándékú közreműködésének bizonyítékait és a fiatalok keze nyomát. Töltse el egész értelmiségünket elégedettséggel az a tudat, hogy munkájával a népet, az emberi haladást szolgálja. Ifjúságunktól azt kívánjuk, hogy tisztelje a felszabadulás és az utána következő évek sokat fáradozott idősebb nemzedékét, és képességeit a néni hatalom intézményeiben szerzett tudását forradalmi lendülettel, fenntartás nélkül bocsássa a szocialista építés rendelkezésére. A nép uralkodik és kormányoz A nép életszínvonala állandóan. növekedik. A nemzeti jövedelem 1938 óta megháromszorozódott, s nyugodtan mondhatjuk, hogy ez most már valóban a nemzet jövedelme. Nem kiváltságos osztályok fényűzésének, pazarlásának eszköze és nem folyik ki az országból a nemzetközi tőke csatornarendszerén. A munkásodé és alkalmazottak reálbére 1949 óta 70 százalékkal nőtt, s hasonlóan emelkedett a parasztság fogyasztásának reálértéke. A lakosságnak majd- ! nem teljes egésze társadalom- biztosításban részesül. Romba- dőlt országot örököltünk, százezreknek nem volt a fejük felett hajlék, s ma az ország né- j pének egyötöde, kétmillió ember új lakásban él, amit már mi építettünk. Ma úgy állunk a világ előtt, mint olyan ország és nép, amely figyelemre méltó sikereket élt el. Hazánk belső rendje és nemzetközi tekintélye szilárd, eredményed elismerésre méltók, jövője megalapozott és biztató. A Magyar Szocialista Munlcáspárt okos, emberséges, lenini kommunista politikával oldja meg életünk problémáit. A hibák és tévedések nyomai eltűntek életünkből, a sebek begyógyultak, a párttal egységbe forrt a nemzet és dolgozik a szocializmusért, a jövőért. A nép uralkodik és kormányoz, demokratikus módon és az alkotmányban, a törvényekben biztosított keretek között gyakorolja a hatalmat, és ellenőrzi a politikai munkát. Kezében vannak további boldogulásunk összes anyagi és szellemi, technikai és fizikai eszközei: a szellem szabadsága, a föld minden java és termőereje, a bonyolult gépek és az egyszerű szerszámok, a munka joga és kötelessége. Feladatainkról nem szabad megfeledkeznünk most sem, amikor eredményeink felett tartunk seregszemlét. Jobban, olcsóbban, szervezettebben kell termelnünk. Gondosabban kell takarékoskodnunk ja- vainkkal. Meg kell becsülnünk a kötelességtudó dolgozókat, ébresztgetnünk kell a társadalomért érzett felelősséget. A jól végzett munka, a népért vállalt közös erőfeszítések az alapja a gazdagabb életnek, szocialista hazánk felvirágzásának. Történelmi nagy tetteket hajtottunk végre Tisztelt országgyűlés! Húsz év alatt nemcsak nálunk történtek alapvető változások, hanem a bennünket körülvevő világban is. A szocializmus ma már több világrészre terjed ki és 14 országból álló világrendszert alkot. Szemünk előtt omlott össze az egykor megingathatatlannak hitt gyairmatvilág. Helyén független ázsiai és afrikai népek, országok jelentek meg. A Szovjetunió nagy technikai és katonai fejlődése, az egész szocialista világ megerősödése, Ázsia, Afri’ a új országainak függetlenségi és békeakarata, az emberiség bókemozgálma megváltoztatta a világpolitikai erőviszonyokat. Először a történelemben a béke és a társadalmi haladás oldalán van a nagyobb erő. Van lehetőség arra, hogy megakadályozzuk a világháborút. A Magyar Népköztársaság tagja, része a szocialista világrendszemek. Testvéri szövetségünk, szoros összefogásunk a szocialista országokkal támasza a békénknek, nemzeti függetlenségünknek, politikai és gazdasági biztosítéka szocialista építőmunkánk zavartalanságának. Elégedettek lehetünk, .hogy e történelmi erő részei vagyunk és magunk is hozzájárulunk ahhoz, hogy az még nagyabb, még hatalmasabb legyein. Tisztelt országgyűlés! A belső rend, a biztonság, a szabad emberi élet, a gazdasági gyarapodás, a kulturális és társadalmi fölemelkedés jegyében örömmel ünnepeljük felszabadulásunk huszadik évfordulóját. Húsz év történetének legnagyobb tanulsága, hogy egy nép, ha erőit összefogja, öntudattal, felelősségérzettel és szorgalommal lát munkához, csodálatos erőfeszítésekre, történelmi nagy tettek megvalósítására képes. ' A mai ünnepi megemlékezés felszabadulásunkról, és azóta eléírt eredményeinkről legyen- biztatás mindannyi unknak. Adjon ösztönzést az építő munkához az egész nemzetnek, a pártnak, az országgyűlésnek, legyen forrása dolgozó népünk további sikereinek és győzelmeinek. Javaslom,- hogy az ország- gyűlés fogadja el, iktassa törvényeink közé a forradalmi munkás-paraszt kormány ál - tál a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságával, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsával, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnökségével egyetértésben benyújtott törvényjavaslatot, amely megörökíti a magyar nép felszabadulásának történelmi jelentőségét. Az országgyűlés hazánk felszabadulásának 20. évfordulója alkalmából egyhangú határozattal a következő törvényt alkotta: Nagyra értékelve azokat a hatalmas társadalmi, gazdasági és kulturális eredményeket, amelyeket a magyar nép a felszabadulás óta eltelt 20 év alatt elért; annak biztos tudatában, hsgy a magyar nép odaa_dó munkája eredményeként, a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal testvéri összefogásban fölépül hazánkban a szocializmus, és népünk békében, boldogságban élhet; az országgyűlés a magyar nép felszabadulásának történelmi jelentőségét törvénybe iktatja. * * * Ezután A. 1. Mikojan, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága elnökségének tagja, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségéinek elnöke, a szovjet párt- és kormányküldöttség vezetője lépett viharos nagy taps közben a szónoki emelvényre. — Engedjék meg — mondotta —, hogy köszönetét mondjak a zárt a nagy megtiszteltetésért, hogy mint a Szovjetunió képviselői jelen lehetünk ezen az ünnepen, a Magyar Népköztársaság nagy ünnepén, és részt vehetünk az országgyűlés ülésén. Mi a Szovjetunióból a legforróbb testvéri, forradalmi üdvözletei hoztuk, s új sikereket kívánunk a szocializmus teljes felépítésén munkálkodó magyar népnek. Tudjuk, hogy ez a nap, a felszabadulás napja nyitotta meg a magyar nép számára azt az utat, amely a szocializmushoz vezet. Mikojan ezután arról a hagyományos forradalmi barátságról beszélt, amely népeinket összefűzi, arról az internacionalista szolidaritásról, amelynek gyökerei a messze múltba nyúlnak vissza. Nagy taps közben emelkedett szólásra Emil Bodnaras, a* Román Munkáspárt Politikai Bizottságának tagja, miniszterelnök-helyettes, a Román Nép- köztársaság párt- és kormány- küldöttségének vezetője; Zsiv- ko Zsivkov, a Bolgár Kommunista Párt Politikai Bizottságának tagja, a minisztertanács első elnökhelyettese, a bolgár párt- és kormányküldöttség vezetője; Alekszandar Ranko vies, a Jugoszláv Szövetségi Köztársaság alelnöke, a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége Központi Bizottsága Végrehajtó Bizottságának tagja, a központi bizottság titkára, a jugoszláv párt- és kormány- küldöttség vezetője; Otakar Simunek, Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága elnökségének tagja, miniszterelnök-helyettes. Ezután Vass Istvánné, az országgyűlés elnöke zárta be az országgyűlés ünnepi ülését. (MTI) cd izcibad Jllag.yaiatizág, ütuttfte. R Somogyi Néplap számára írta Vlagyimir Sztyepanovics Petruhin ezredes, a szovjet küldöttség tagja Húsz év telt el. Már felszántották a tankok lánctalpának nyomait, betemették a lövészárkokat a harcmezőkön. A háborús romok helyén üzemek, gyárak, szép házak épültek. Drága nekem a magyar föld, izgalommal tölt el a’ hatalmas változás, az, hogy a nép élete egyre örömtelibb, derűsebb.- • Higgyék el, kedves elvtársak, drága barátaim, hogy kétszeresen örül az ember, amikor munkájuk nagyszerű gyümölcseit látja. Nem folyt hiába a szovjet harcosok vére. A szocializmust építő magyar nép tisztelete őrzi emléküket. Saját szemünkkel látjuk, hogy emlékük szent a baráti országban. Mintha a Duna maga írna dalokat róluk. Mi is részt vettünk Magyar- ország felszabadításában, az 57. hadosztály alosztályait irányítottuk. A kegyetlen harcok térképei előtt állunk, s f«gy- vertársiainkra emlékezünk. Szeretnénk elmondani hőstettüket. 1945 márciusában történt a Balatontól délre. Érződött a háború vége. Berlin már hallotta hatalmas tüzérségünk robaját, a fasiszta német parancsnokság azonban megkockáztatta az utolsó kalandot is. Meg akarta semmisíteni a 3. Ukrán Front csapatait a Duna jobb pártján, s megállítani csapataink előrenyomulását Délnyugat-Európa irányába. Egy márciusi reggelen kezdődött a hitlerista csapatok támadása. Az ellenség — nem törődve a hatalmas veszteségekkel — minden áron megkísérelte a nagybajom—kaposvári útra való kijutást. Az ellenséges tankok és gyalogság útját az 57. hadosztály harcosai zárták el. Jákó közelében elkeseredett harcok lángoltak fel. Alig pirkadt, felhangzott a motorok üvöltése. Ez azt jelentette, hogy támadásba lendültek a fasiszta tankok. Ályel- jubin lövegének állása felé négy tank közeledett. Utánuk géppisztolyos katonák. — Tűz! — vezényelt Nyeljubin. Az első lövedék a vezérgép, a -királytigris« lánctalpába talált. A tank kifordult és oldaléra dőlt. A második lövedéktől füstfelhő gomolygott a tornya fölött, aztán, tompa robbanás következett. Villámgyorsasággal dolgozott a legénység, a tüzet az ellen- sógire irányította. A hitleristák fölfedezték a löveget, és erős tüzet zúdítottak rá. Egy ellenséges lövedék az állásban robbant. A lövegkezelők harc- képtelenné váltak. Nyeljubin őrmester egyedül maradt. — Egyedül is harcolni fogok! — határozta el és gyorsan megtöltötte az ágyút , Megcélozta az ellenséges gépet és lőtt. A második tank is lángra lobbant Sűrű lőpor- füst-gomolyagok vették körül az ágyút. Nem jutott levegőhöz. Ahogy szétoszlott a füst, újra lövések dördültek. Nyeljubin egyedül hordta a lövedékeket, egyedül töltött, egyedül célzott, s egyedül lőtt a tankokra. Hirtelen vakító fényű villámlás csillant az ágyúnál, félrelökte Nyeljubint. Egy re- pesz súlyosan megsebesítette. Nyeljubin megkísérelte, hogy odamásszon az ágyúhoz és újra töltsön, de már késő volt. Egy ellenséges tank, ágyú- és géppuska-támogatással teljes erővel az ágvú felé robogott. Ekkor Iván Nyeljubin, a rettenthetetlen harcos a végsőkre határozta el magát. Két gránáttal a kezében a tank alá vetette magát. Az ellenséges gép felrobbant. Alatta halt hősi halált Iván Nyeljubin őrmester. Vége volt a harcnak. Az ellenséges tankok felszántotta föld fasiszta holttestekkel volt tele, füst gomolygott a harc- mező felett. Mind a három fasiszta tank égett. Az ellenség nem jutott át! Andrej lváncsenko főhad- hadnagy, egy tüzérségi szakasz parancsnoka ugyanitt hajtotta végre halhatatlan hőstettét. Megkezdődött a harc. Feltűntek az ellenséges tankok és a csatárláncban közeledő gyalogosok. A lövegkezelők elhallgattak, várták a tűzparancsot. A parancsnok azonban nem siette el a dolgot. Elhatározta, hogy közelebb engedi őket. lváncsenko szíve szaporán vert, az izgalomtól elfehére- dett az aj Ica. És elhangzott a várt vezényszó: Tűz! Két ellenséges tankot és sok német gyalogost semmisítettek meg az első lövések. Az ellenség visszavonult, majd újabb két ütközet következett. A szakasz helyzete egyre rosszabbodott. Az ellenségnek sikerült bekerítenie a bátor harcosokat. Iváncsen- ko főhadnagy megszervezte a körvédelmet. Az ágyúk két órán át 150—200 méteres távközön tüzeltek. A tüzérek kimerültek, a lövedék elfogyott. A harcosok puskákkal, géppisztolyokkal lőtték a németeket, kézigránátot hajítottak közéjük, amikor az is elfogyott, bátran kézitusába kezdtek. Ebben az egyenlőtlen harcban halt hősi halált Iván- csenko főhadnagy. Afanászij Szmiglajev törzsőrmester osztaga szívósan védte az állását, pedig többször rátámadt a túlerőben levő ellenség. A gyalogságot azonban megsemmisítő tűz fogadta. — Az utolsó emberig harcolunk, az utolsó ember pedig az utolsó töltényig, győzni fogunk, győznünk kell — a harcosok csak ezt hallották parancsnokuktól, a kommunista Afanászij Szmiglajevtől. A lövészosztag állhatatosan visszaverte az ellenséget. Már vagy tíz holttest feküdt a lövészárok előtt. Az ellenség beásta magát. Néhány feszült perc telt el. A németek erősítést kértek. A dombok mögött felbőgött az etüenséges gépek motorja. Négy páncéiszömye- teg tört elő a berekből és körülkerítette az állást. A tankok egyre közelebb jöttek. Már kivehetők voltak az' egyik gép páncélján a fekete keresztek. Szmiglájev nyugodtan fölvett egy gránátot, elhajítani azonban már nem tudta: megsebesült a keze. — Mindegy! Nem jutsz tovább! — mondta a törzsőrmester, s összeszorította a fogát. Kiugrott az állásból, és a melléhez szorítva a gránátot a tank alá 'vetette magát. A bátor harcos életét áldozta a győzelemért. A hálás Haza nagyra értékelte rettenthetetlen fiai hőstettét. Iván Nyeljubin, Andrej lváncsenko és Afanaszij Szmiglájev haláluk után a Szövi etunió Hőse kitüntetést kapták. A testvéri magyar nép szintén megőrizte szívében azoknak a neveit, akik kiűzték sokat szenvedett földjéről a betolakodókat; azoknak a neveit, akik a rég várt szabadságot adták neki. Erről tanúskodnak a harcokban elesett hősök ernlákművein olvasható sorok. Erről tanúskodik az erősödő szovjet—magyar barátság.
