Somogyi Néplap, 1965. április (22. évfolyam, 77-101. szám)
1965-04-04 / 80. szám
Vasárnap, 1965. április 4. 3 / SOMOGYI NÉPLAP Németh Ferenc elvtárs ünnepi b e s z é ti1 (Folytatás az 1. oldalról) ház sincs, ''melynek tetőzete legalábbis több helyen ne lenne beszakadva, számtalanról a cserép teljesen hiányzik, a falak összedőlve, a házak oldalai kidőlve. Nagyatádon nincs egy ablak, de talán egy ép ablakráma sem. Alig van szoba, mely az eső ellen védene, és nincs lakás, amely tökéletesen ki ne lenne fosztva . ■. Az itt talált néhány ember és a lassan hazaszállingózók oly döbbenetes dolgokat mesélnek, amilyen még nem történt ezzel a szegény, félrevezetett és megcsúfolt magyarsággal. A németek egész nap dolgoztatták őket. A legéktelenebb aknazápor idején 100 méterre a szovjetektől futóárkokat arattak velük, ezalatt otthonukat kirabolták. Mesterséges lövöldözést színleltek, hogy az emberek ne mehessenek ki az udvarukba, mialatt összes ingóságaikat ellopták: A kasszákat megfúrták. Mialatt a lakosok a bunkerban voltak, a lakásból, mikor a lakásban voltak, a bunkerből loptak el mindent.« Ez vádirat a terror, a rablás, a fasizmus ellen. A romokon új országot kellett teremteni, mert a költő szavaival élve: »Minden változásért és újért kiált itt...« (Ady). Valóban így volt már régóta. A múlttól átvett'örökség: ínség, nyomor, kétségbeesés. Sokakban felmerült a gondolat: vajon megtaláljuk-e ebből a helyzetből a kivezető utat, tudunk-e új életet fakasztani a romba dőlt hazában? Ebben a nehéz helyzetben a kommunisták álltak a nemzetépítő munka élére, és azonnal hozzáláttak az élet megindításához. A Magyar Komunista Párt hangos S'zóvai, hittel és lelkesedéssel hirdette: Lesz magyar újjászületés! A kommunisták fel tudták éleszteni a reménység lángját. Hívó szavukra dolgozó népünk legjobbjai, munkások, parasztok és értelmiségiek láttak munkához. Az ország újjáépítésében szinte csodákat .műveltek, eltakarították a romokat. Megindultak a gyárak, megindult az élet. Dolgozni kezdtek a földeken a parasztok, köztük több mint 650 000 újonnan földhöz juttatott ' látott munkához. Mi volt a titka, hogy a kommunisták szinte máról holnapra mozgósítani tudták a dolgozó embereket? Hiszen a negyedszázados Horthy-fasiz- mus üldözte, gyalázta, rágalmazta a kommunistákat, lép- ten-nyoinon befeketítette őket és szembe akarta állítani velük a népet. Propagandájuk, terrorjuk sok emberre hatással volt. De egyre nyilvánvalóbbá vált a nép előtt, hogy a kommunisták igaz ügyért harcolnak. Küzdöttek a kizsákmányolás, a fasizmus, az imperialista háború ellen. A fel- szabadulás után is mindig olyant javasoltak, amelv egybeesett a néo érdekeivel. Élen jártak a közösségért végzett munkában. Fűtötte őket a nép iránti felelősség. Példájukat követve óriási áldozatokat vállalt magára a magyar munkásosztály az újjáépítésben akkor is, amikor infláció sújtotta az országot. Rohammunkával, majd forintjaikkal járultak hozzá az ország úiiá- éoítéséhez. A kaposvári nyomdászok például fizetésük 10 százalékát ajánlották fel, míg a kereskedők mindössze 1 százalékot. A földreform végrehajtásával eldőlt az ezeréves per A demokratikus erőik első nagy csatája a felszabadulás után közvetlenül a kommunisták programjában meghirdetett földosztás volt. Az úri Magyarország hatalmasságai, a nagyurak és a tőkések korábban minden eszközzel megakadályozták, hogy a falusi nincstelenek földhöz jussanak. Jól tudták, ha földhöz jutnak, vége lesz uralmuknak és kiváltságaiknak. Móricz Zsdgmpnd így ír a nagybirtokról: »Soha se volt ebben az országban semmi biztos, csak a grófi uradalmaknak a sorsa. Nem volt biztos még az Uralkodóház dolga sem. Mert ezzel mindig szembe állott az egész nemzetnek rebellis lázadása. De az uradalmak, az valami nagyszerű és biztos dolog volt. Azt még a török is respektálta, még a császár is respektálta, a kisne- messég is respektálta. És utóvégre ők voltak a nemzet...« A kommunisták, a munkás- osztály azonban nem respektálta a grófi uradalmakat. Ami ezer évig »valami nagyszerű és biztos dolog volt«, azt szét kellett zúzni ahhoz, hogy a magyar dolgozó parasztság megkaphassa évezredes jussát, hogy a föld azé legyen, aki megműveli. Somogy a felszabadulás előtt a földesúri nagybirtok hazája volt A megye szántó- területének 60 százalékát a földbirtokosok és a kulákok bitorolták. »Somogyország« fontos támasza volt a feudál- kapitalista Magvarorszásmak. Megyénkben több tízezer cseléd, agrárproletár, summás szolgálta verejtékével a feuda- lista urakat. A cselédet, a summást mélyen megvetették, emberszámba se vették. Legtöbbjük — különösen a nagy családok — szörnyű nyomorban éltek. A hiányos táplálkozás, a látástól vakulásig való munka miatt »ezemyifajta népbetegség« tizedelte soraikat. »Szapora csecsemőhalál, árvaság, korai öregség« sújtotta a falu népét. A Somogy vármegye szociális és gazdasági helyzetképe című, 1939-ben kiadott könyvben a következőket olvashatjuk a cselédekről: »-Amíg a gyerekek el nem érik a munkaképes kort, addig nyomasztó terheket rónak az eltartó szülőkre. 11—12 éves kor után már a ayerm°kek is keresethez juthatnak, és növelhetik a család jövedelmét. Épp ezért a munkaadók részéről a munkaképes gyerekekkel rendelkező cselédek kedvezőbb fogad- j tatásban részesülnek.« Ugyanitt olvasható, hogy »a I gazdasági cselédség a jó tu- ' lajdonságairól ismert, szerény, munkabíró és erősen nemzet- fenntartó elem, amennyiben szaporodóképessége nagy, és mint emberanyag a katonaságnak legjobb tartaléka«. Nem is volt fölmentés a katonaságtól a cselédember gye-1 reke számára! Az elsők között ■ vitték a frontra a cseléd- és I munkásgyerekeket a grófi, pa- j pi, földesúri rendszerért har-: colni. »Védték a másét«, meghaltak a máséért. Fájó érzés ! fogja el azf embereket, ha erre emlékeznek. Öröm számunkra, hogy a mi ifjúságunk nem ismeri az ínség, a cseléd, a béres és a szolgalegény fogalmát. A nyomor a somogyi falvakban és pusztákon tömegjelenség volt. Biztosan nem emlékeznek, elfelejtették már Bol- hó községben is azt, hogy 40 család összesen 201 családtaggal az éhséggel küszködött. 1934-ben a barcsi főszolgabíró ezt jelentette róluk a főispánnak: »Mindennapi kenyerük nincs biztosítva... Az ínség oka az, hogy ezekben a családokban sok a gyermek, a nyáron megkeresett gabonából el kellett adniok, hogy gyermekeiket annyira felruházhassák, hogy azok iskolalátogatási kötelezettségeiknek eleget tudjanak tenni.-» A földreform végrehajtásával eldőlt az ezeréves per. Az egykori cselédnek és a dolgozó parasztnak nem kell többé az urakat süvegelníe, nem kell meggömyedt gerinccel és kalaplevéve állnia az urak előtt. Tulajdonosai lettek a grófi szérűknek, övék lett a termés, a kalász... Az újgazdák között 22 832 házhelyet osztottunk ki. Az egykori cselédházak helyén új utcák és házak épültek. A költő így ír erről: »Sorba ház házra épül, Üj házak utcákká verődnek, Üj falu nőtte, növi be a tilalmast, a. grófi földet." A földért vívott harcból Somogybán is derekasan kivették részüket a kommunisták és a forradalmi munkások legjobbjai. A jelenlevő elvtársak közül sokan tudják, hogy nem ment simán nálunk sem a földosztás. A régi földesúri rend hívei és képviselői, ahol csak tudták, szabotálták a földosztást. Különféle fondorlatokkal vissza akarták venni a már kiosztott földeket. Nem akartak belenyugodni kiváltságaik, jogaik elvesztésébe. Több faluban megfenyegették a föld- igénylőket. Bönnyán orvvul megtámadták a párttitkárt, Boldogasszonyfán a földigénylő bizottság elnökét verték meg. Hellyel-közzel előfordult olyan eset is, hogy a megfélemlítés miatt egyesek átmenetileg nem fogadták el a juttatott földet. Ez nem volt véletlen.- Az 1919-es Tanácsköztársaság idején a somogyi uradalmak jelentős részét elfoglalták a cselédek és az agrárproletárok, s termelőszövetkezeteket alakítottak. A Tanácsköztársaság bukása után véres bosszút forraltak emiatt a megye urai. A somogyi munkások és parasztok nyakára hozták a fasiszta terrorkülönxtményeket, s azok 400—450 parasztot 'és munkást megöltek, több ezret súlyosan bántalmaztak. Mindezt azzal a oéllal tették, hogy visszaállítsák az úri tekintélytiszteletet, és elvegyék a paraszt kedvét a földreformtól. A Magyar Kommunista Párt megyénkben is élére állt a földreformnak, biztatta, bátorította a földigénylő parasztokat a kiosztott földek birtokbavételére és megművelésére. A földreform elleni támadás idején a párt kiadta a jelszót: Földet vissza nem adunk! A kommunista párt megyei szervezetének határozott föllépésére leváltják Stephaich Pált, a földbirtokos alispánt, aki legfőbb akadályozója volt megyénkben a földosztásnak. Felszabadulásunk huszadik évfordulóján megyénk minden falujában a hősi harcokra emlékeznek, mert abból űj erőt és lelkesedést meríthetnek napjaink feladátainak megoldásához. IVagjszerű sikereket értőnk el a szocialista iparosításban A parasztsorsnál semmivel sem volt jobb a felszabadulás előtti munkássers sem. A munkások is sokat szenvedtek és nyomorogtak, teljesen ki voltak szolgáltatva a városi burzsoázia kénye Ked vének. Állandóan fenyegette őket a munkanélküliség ijesztő réme Erről így ír a Somogyi Újság riportere a lap 1928. november 9-i számában a Fél óra az éhezők között című- riportjában: »Benn a város\zí- vében szorgalmas az élet: fényes autók kergetik egymást a gondosan öntözött utcákon. A Magyar Hét pompázatos, szebbnél szebb kirakatai gyönyörködtetik a szemet, mindenhol, amerre a szem ellát, fény, luxus, elegancia. Nem mindenhol ilyen a helyzet. Elszorul• a szív a nyomorúság láttán ... Látni, kicsiny gyermekeket rongyokban, mezítláb. Látni, hallani, mint kérnek kenyeret a munka nélküli apától, anyától. Hallani az elkeseredett ember sóhajteli szavát, a gyerekek zokogását. Egy fél óra elég ebből... El sem lehet képzelni, hogyan bírják ki sokan, nagyon sokan egy életen keresztül...?" A mai fiatalok nehezen tudják elképzelni azokat a szomorú időket, amelyek keserítették a hárommillió koldus életét. Kevés cukorgyári munkás emlékszik már arra, hogy 1932—33-ban és 34-ben 65 000 ebédet osztottak ki a cukorgyári munkáskerületben ínségakció keretében. Kijutott a nélkülözésből az állástalan diplomásoknak is. Közülük is százak és ezrek tengődtek munka nélkül. Diplomások tömegei ajánlkoztak fizikai munkára, hómunkásnak, és így tovább. Nem volt ritka a munkanélküliség miatti öngyilkosság sem. A felszabadulás után a párt nagy erővel folytatta harcát a néptömegek megnyeréséért. A felvilágosító munkában nagyszerű politikai sikereket ért el, vezette a harcot. A munkásosztály a párt vezetésével meghiúsított minden reakciós kísérletet, amely a munkás-paraszt hatalom megteremtéséért vívott harc útjában állt. A tisztelet és az elismerés hangján emlékezünk meg azokról a veteránokról, 45-ös kommunistákról, if jakról és öregekről, akik már a felszabadulás előtt, és azokról, akik közvetlenül a felszabadulás után beálltak a kommunisták harcos seregébe, és ott menetelnek a szocialista forradalomért folytatott Kemény harc első soraiban. Mellettük — példájuk, tanításuk nyomán — fiatalabb nemzedék nőtt fel, melynek soraiból egyre többen válnak állhatatos, harcos kommunistává. Sokan emlékeznek arra, hogy Nagybajomnál még dörögtek az ágyúk, de az MKP megyei lapja, a Somogy vármegye 1945. január 29-i számában már az élet megindítására, munkára buzdította az embereket. •-'-Munkára hívunk! Teljesítsd készségesen hívó szavunkat, feszüljenek örömmel izmaid, s ha munkád közben arcod verejtéke hull, meríts erőt kérges kezű munkatársaid szeméből, és töltse el lelked holdon büszkeséggel a tudat — a dolgozó magyar nép fogad most tagjai közéi• A párt és a munkásosztály harcának jelentős szakasza volt az ipar államosításáért vívott küzdelem, mellyel megtörtük a magyar tőkések gazdasági, társadalmi és politikai hatalmát. Az ipar államosításával befejeződött a magyar munkásosztály új honfoglalása. Büszkén vallhatjuk: Miénk a gyár! A munkásosztály és a dolgozó parasztság közös harca eredményeként megszilárdult a munkás-paraszt szövetség, és ezzel megteremtődött a proletárdiktatúra szilárd alapokon nyugvó bázisa. A két munkáspárt egyesülése meggyorsította fejlődésül! két, létrejött a munkásegység. Ez nélkülözhetetlen föltétele volt a szocializmus építésének, a munkás-paraszt hatalom megteremtésének. E harcban nyerte meg a kommunista párt a legjobb hazafias erőket, akik készek voltak küzdeni a nép ügyéért. Megyénkben a Szociáldemokrata Párt, a Nemzeti Parasztpárt és a Független Kisgazda Párt legjobbjai is kivették részüket a néphatalom megteremtéséért vívott harcból. Nekik is részük van abban, hogy egyszer s mindenkorra kiszorítottuk a burzsoáziát a hatalomból, és a dolgozó nép vehette kezébe saját sorsának •irányítását. Az ipar államosítása, a fordulat éve után nagyszerű sikereket értünk el a szocialista iparosításban. Elmaradott agrár-ipari országból ipari-agrár országgá váltunk. Ebben nagy szerepe volt a gazdasági együttműködésnek, amely a szocialista tábor országai között alakult ki. Különösen nagy szerepe volt azonban annak a sokoldalú gazdasági és műszaki segítségnek, amelyben az Októberi Porradalom országa részesítette hazánkat. Népünk alkotómunkájában felhasználta a Szovjetunió állandó baráti támogatását és a s-zoctalizrnus építésében szerzett tapasztalatait. Ennek köszönhetjük, hogy szocialista iparunk ma csaknem hatszor annyit termel, mint a Horthy- rendszer ipara 1938-ban. Űj, szocialista városokat építettünk. Dolgozó népünket az alkotás vágya fűti, újabb munkasikerek elérését, tűztük ki célul. Napjainkban szinte mindenütt folyik valamilyen nagy építkezés. Üzemek, gyárak, iskolák, kórházak, lakóházak, utak énülnek. Beteljesednek a költő sorai: »Hass, alkoss. gvarapits, s a haza fényre derül." Somogvban a felszabadulás előtt alig volt ipar, s ez rányomta bél vécét a megye politikai, társadalmi és gazdasági arculatára. 1038-ban a gyári és üzemi munkások száma mindössze 2654 volt. Somogyot a megye urai a fölbirtokosok re- zerváttrmáriak tekintették. Makacsul ellenezték és visszavetették az ipar fejlődését. Féltve. vigyázva óvták kiváltságaikat, előjogaikat. A földesúri Somogynak néni volt érdeke az inar fei- 1es»tése. A föTbirtokosok nem akarták, hogy versenytársuk legyen az inar. mert az meg- PncrtoHa volna az olcsó munkaerőtől az uradalmakat Ez Is közrejátszott abban, hogy hátrányos helyzetből, alacsony szín vonalról indulhatott meg az ipar fejlesztése a felszabadulás után. Az MKP megyei bizottsága már a felszabadulás utáni első hónapokban szorgalmazza Somogy iparosítását. Programot dolgoz ki a város és a megye gazdasági életének megindítására, fejlesztésére. A felszabadulás előttihez képest a megye iparának fejlesztésében is nagyot léptünk előre. A gyáriparban foglalkoztatottak száma most több mint 10—12-szerese a felszabadulás előttinek. A húsz év alatt új üzemek, vállalatok létesültek. Ki ne lenne büszke a kaposvári fonodára, ahol több mint 2200 somogyi asszony és lány dolgozik? Ez az ország második legnagyobb fonodája. Tovább épül és fejlődik városunk másik büszkesége, a Kaposvári Ruhagyár, amelv k.b. 1500 embernek nyújt biztos megélhetést. Tervszerűen fejlesztjük régi üzemeinket is. Köztük a jó, öreg cukorgyárat, a húsipari vállalatot és a báróm fifeldolgozó üzemet fe- kcmtsruáljuk. Ebben az évben kezdik el tovább építeni 150 millió forint beruházással az új világítástechnikai gyárat. Elkészülte után kb. 1600—1800 dolgozónak biztosítunk állandó munkát. Tavaly kezdte meg működését a Tahi Zsák- és Ponyvaüzem, a Barcsi Lakatosáru Gyár. Megkezdték az Autóközlekedési Vállalat új, korszerű telephelyének építését. A napokban adják át rendeltetésének Kaposváron a korszerű autószervizt. Minden különösebb dicsekvés nélkül, büszkén mondhatjuk, hogy iparunk kilépett az egy helyben topogás állapotából, és fejlődésnek indult. Ha a fejlődés szerényebb is az országosnál, Kaposvár és Somogy iparosításában számottevő eredményt tudunk felmutatni. Somogynak is van már szocialista ipara, számban és erőben gyarapodó munkássága, amely számottevő politikai erő, s amely a megye életében fontos szerepet játszik. Az elért eredmények ellenére az országos és helyi szerveknek sókat kell még tenniük azért, hogy tovább fejlődjön a somogyi ipar. Elmondhatjuk, hogy jó úton járunk, és bízunk abban, hogy eredményeink nem maradnak el. A párt Tcasdésével cvsarájEssdos mulasztásokat pótoltunk Kedves Elvtársak! Amikor az ipar fejlesztéséről beszélünk, egy pillanatra sem szabad megfeledkeznünk a gazdaságos termelésről, a munka termelékenységének állandó növeléséről. Több üzemben ugyanis megfeledkeznek arról, hogy a termelékenység állandó fokozása egyrészt a szocializmus és a kapitalizmus közötti harc fontos része, másrészt csak így biztosítható az életszínvonal emelése. Mindenkiben él az a természetes vágy, hogy jobban, szebben éljen. Szocialista államunk arra törekszik, hogy jobbá tegye az emberek életét Ezt azonban nem elég kívánni és óhajtani, hanem mindenkinek cselekvőén akarni kell Többet kell tenni érte, mint eddig. A gyárak uraivá lett munkások, a földhöz jutott és a nagyüz—ú mezőgazdaság útjára tért parasztok életszínvonala nagyot emelkedett a felszabadulás előttihez ké. pest. Népi demokráciánk húsz esztendeje alatt népünk egésze kiemelkedett a nyomorúságnak és a létbizonytalanságnak abból az állapotából, amelyre a régi rend idején munkásosztályunk, dolgozó parasztságunk zöme és az értelmiség jelentős része is ítélve volt. Ma nálunk senkinek sem kell félnie a holnapi naptól, a munkanélküliségtől, a létbizonytalanságtól; országunk nem a hárommillió koldus, nem a nyomorgó és a másnaptól rettegő értelmiségiek, nem a gyárak kapui előtt munkáért kolduló, az ínségkonyhákon leveséit könyörgő, az országutakon csavargó ipari és mezőgazdasági munkások országa többé. Elértük azt, hogy Magyarországon a szocializmust építve minden dolgozó ember egyben valóban saját szerencséjének kovácsévá is lett. A szocializmus építésén .munkálkodva minden becsületes dolgozó előtt lehetőségek nyílnak a jobb életre, a maga és családja fölemelkedésére. A munkások és a parasztok reáljövedelme — az 1951—53- as megtorpanás és az átmeneti visszaesés ellenére — 1949 óta több mint 80 százalékkal a parasztok egy főre jutó fogyasztásának reálértéke 70 százalékkal nőtt. A nemzeti jövedelem háromszorosa a háború előttinek. A lakosság fogyasztása több mint készerese az 1949. évinek. 1945 és 1956 között 250 ezer, 1957 óta 400 ezer új lakást építettünk. Az ország egész lakosságára kiterjesztettük a társadalombiztosítást. Ingyeúes orvosi és kedvezményes gyógyszerellátásban részesülnek a betegek. Kevés ország dicsekedhet ezzel. Pártunk két évtized alatt, miközben helyreállítottuk a lerombolt, megtépázott országot, évszázados mulasztásokat pótolt. Micsoda elszántság, küzdelem, harc és tengernyi munka van e számok mögött. Nehéz és göröngyös volt a megtett út. De volt értelme munkánknak, mert az érleli gyümölcsét. A mai hétköznapok munkája is forradalmi tetteket kíván Elvtársak! Jó úton járunk. Leraktuk a szocializmus alapjait, és pártunk VIII. kongresszusának útmutatásai szerint hozzáfogtunk egy boldogabb kor megteremtéséhez, a szocialista társadalom teljes fölépítésének nagy munkájához, A mai hétköznapok munkája is forradalmi tetteket kíván. Azt sem lehet véeezni forradalmi hit, lelkesedés és állhatatoság nélkül. A munkában, a harcban ma sincs megállás. Nincs helye a so- pánkodásnak, a közömbösségnek és a kishitűségnek, mert az nem egy helyen akadályozza, hátráltatja fejlődésünket. A szocializmus építése nehéz, de nemes, szép és megvalósítható feladat. Ne felejtse el s<enki, hogy mindig harcban születtek legnagyobb eredményeink. A felszabadulás óta eltelt két évtized igazi hősei a kommunisták vezette mu^kásoK parasztok és értelmiségiek. Biztosak vagyunk abban, hogy a jövőben is azok lesznek. E névtelen hősökről Baranyi Ferenc költő Mert hősök voltak című versében így ír: »Meri hősök voltak, akik egykor véres csütörtök, vörös péntek napján zászlóval a kezükben tüntetni nyílt utcára léptek, kemény volt harcuk... majd így folytatja: Ha vesztettek — menthető volt. Ha mi vesztünk — nekünk nincs mentség. 'iert nektek győzni dicsőség volt, de nekünk győzni kötelesség!" Igen! Arról van szó, hogy az elkövetkezendő időszakban hazánkban győzelemre kell vinni a szocializmus magasztos ügyét. Mindez dolgozó népünk szorgalmas, eddiginél jobb munkájával valósítható meg. A szocialista társadalom teljes felépítése végett jobban meg kell szervezni a kommunisták tevékenységét, és javítani kell a pártszervezetek munkáját. Ez önmagában azonban nem elég. Szükség (Folytatás a 4L oldalon)
