Somogyi Néplap, 1965. április (22. évfolyam, 77-101. szám)

1965-04-04 / 80. szám

rrrjc proletárjai, egyesüljeteki ÁRA: | FORINT Somogyi Néplap AZ MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XXII. ÉVFOLYAM 90. SZÁM ♦ VISÁRHAP 1965. ÁPRILIS 4. Éljen április 4, hazánk felszabadulásának 20. évfordulója AZ ORSZÁGGYŰLÉS ÜNNEPI ÜLÉSE Hazánk felszabadulásának 20. évfordulója alkalmából szombaton ünnepi ülést tar­tott az országgyűlés. Már jóval 11 óra előtt be­népesültek a Parlament folyo­sói, az ülésterem körüli tár­salgók: megjelentek az ország- gyűlés tagjai és az ülésre meg­hívott vendégek — a munkás- mozgalom veterán harcosai, a 20 évvel ezelőtti képviselők, közéleti személyiségek, továb­bá élenjáró fizikai dolgozók, szellemi munkások, a társadal­mi és tömegszervezetek veze­tői. Részt vett az ülésen Dobi István, a Népköztársaság El­nöki Tanácsának elnöke. Ká­dár János, a Magyar Szocia­lista Munkáspárt Központi Bi­zottságának első titkára, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke, Apró Antal, Biszku Béla, Fehér Bajos, Fock Jenő, Gáspár Sándor, Kállai Gyula komócsin Zol­tán, dr. Münnich Ferenc, Ne­mes Dezső, Rónai Sándor, So­mogyi Miklós, Szirmai István, az MSZMP Politikai Bizottsá­gának tagjai, valamint a Poli­tikai Bizottság póttagjai, a Központi Bizottság titkárai és a kormány tagjai. A földszinti páholyokban he­lyet foglaltak a felszabadulási ünnepségekre hazánkba érke­zett párt- é: kormányküldött­ségek. Az ülést Vass Istvánná, rí országgyűlés elnöke nyitottá meg,' majd Dobi István, az El­nöki Tanács elnöke . mondott bestédet. * ' (Folytatás a i. oldalon.) Szovjet és magyar államférfiak táviraiváttása KADAR JANOS ELVTARSNAK, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága első titkárának, a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány elnökének, DOBI ISTVÁN ELVTARSNAK, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa elnökének, BUDAPEST A Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottsága, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége, a Szovjetunió Mi­nisztertanácsa és valamennyi szovjet ember nevében szívből üdvö­zöljük önöket, kedves elvtársak, valamint az egész testvéri magyar népet nagy nemzeti ünnepükön — Magyarország felszabadulásának 20. évfordulója alkalmából. Az eltelt húsz esztendő Magyarország sorsa szempontjából történelmi jelentőségű volt. A magyar nép, miután kezébe vette a hatalmat, szilárdan és visszavonhatatlanul az új, szocialista társada­lom építésének útjára lépett, s rendkívül mélyreható és nagyarányú változtatásokat hajtott végre. A mai Magyarország — a fejlett szo­cialista ipar, a szövetkezetekben egyesített mezőgazdaság, s a ma­gas fokú, sajátos vonásokkal rendelkező kultúra országai A Magyar Népköztársaság aktívan harcol a szocialista közösséghez tartozó országok egységének és összefogásának további megszilárdításáért, a békéért és a különböző társadalmi rendszerű államok békés egy­más mellett éléséért, a gyarmatosítás szégyenletes maradványainak végleges felszámolásáért, s ezzel kivívta más népek jogos elisme­rését. A szocialista Magyarország eredményei eltéphetetlen kapcso­latban vannak a Magyar Szocialista Munkáspártnak — a magyar munkásosztály legjobb forradalmi hagyományai örökösének — tevé­kenységével. A Magyar Szocialista Munkáspárt alkotó módon alkal­mazva a marxizmus—leninizmus tanítását Magyarország konkrét vi­szonyaira, a széles néptömegek tevékeny részvételével, magabizto­san valósítja meg a szocializmus építésének befejezését elhatározó vni. kongresszusának irányvonalát. A magyar kommunisták méltó módon hozzájárulnak a nemzetközi kommunista és munkásmozga­lom egységéért, a béke és a szocializmus erőinek további összefogá­sáért vívott küzdelemhez. Az elmúlt húsz év alatt a Szovjetunió és a Magyar Népköz- társaság között, pártjaink és népeink között a marxizmus—leniniz­mus és a proletár internacionalizmus elvein alapuló őszinte barát­ság, kölcsönös segítségnyújtás és együttműködés alakult ki. Mély megelégedéssel állapítjuk meg, hogy az utóbbi években ezek a kap­csolatok még inkább elmélyültek és megszilárdultak. Kedves elvtársak! Osztozva a Magyarország felszabadulásá­nak 20. évfordulója alkalmával érzett örömükben, tiszta szívből kí­vánunk önöknek és minden magyar dolgozónak új, még nagysze­rűbb győzelmeket a maguk választotta úton — a szocializmus épí­tésének útján. Éljen a Szovjetunió és a Magyar Népköztársaság örök és megbonthatatlan barátsága! L. BREZSNYEV, A. MIKOJAN, a Szovjetunió Kommunis- a Szovjetunió Legfelsőbb fa Pártja Központi Bi- Tanácsa Elnökségének el­zottságának első titkára nöke A. KOSZIGIN, a Szovjetunió Miniszter- tanácsának elnöke Moszkva, 1905. április 3. * * * L. I. BREZSNYEV ELVTARSNAK, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága első titkárának, A. I. MIKOJAN ELVTARSNAK, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksége elnökének, A. N. KOSZIGIN ELVTARSNAK, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének, MOSZKVA KEDVES ELVTARSAK! Népünk nagy nemzeti ünnepe, Magyarország felszabadulásá­nak 20. évfordulója alkalmából a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, a forradalmi munkás-paraszt kormány, az egész magyar nép és a* ma­gunk nevében szívből köszönjük ünnepi jókívánságaikat, és elv­társi szeretettel küldjük üdvözletünket önöknek, a kommunizmust építő testvéri szovjet népnek. A Szovjetuniónak a második világháborúban aratott törté­nelmi győzelme hozta meg a magyar nép szabadságát, nemzetünk függetlenségét. Népünk élni tudott a szabadsággal: áldozatos, alkotó munkával kiemelte hazáját az elmaradottságból, és eredményesen munkálkodik a szocialista társadalom teljes felépítésén. A két évtizedes küzdelmes, de sikerekben oly gazdag utun­kon a szovjet nép mindig önzetlen segítségre kész, igaz barátunk volt. A jövőben is szent kötelességünknek tekintjük testvéri barát­ságiink erősítését, a szocialista közösség egységének védelmét és egybeforrottságának szilárdítását. „ __ Nemzeti ünnepünkön további nagy sikereket kívánunk önök­nek, az egész szovjet népnek a kommunista társadalom építésében, a szocializmus erőinek összefogásáért, az emberi haladásért és a világbékéért vívott fáradhatatlan harcukban. DOBI ISTVÁN, KADAR JANOS, a Magyar Népköztársaság El- a Magyar Szocialista Munkas- nöki Tanácsának elnöke párt Központi Bizottságának első titkára, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke Budapest, 1965. április 3. (MTI) DÍSZÜNNEPSÉG HAZÁNK FELSZABADULÁSÁNAK HUSZADIK ÉVFORDULÓJÁN A Magyar Szociálisul Munkáspárt So­mogy megyei és Kaposvár Városi■ Bizott­sága, valamint a megyei és a városi tanács tegnap este díszünnepséget rendezett a Csi- ky Gergely Színházban hazánk felszabadu­lásának huszadik évfordulója alkalmából. A díszünnepség elnökségében foglalt he­lyet Németh Ferenc, az MSZMP Somogy megyei Bizottságának első titkára, Szirmai Jenő, az MSZMP Központi Bizottságának póttagja, a SZÖVOSZ elnöke, A. I. Koldu­nov vezérőrnagy, a megyénkben tartózko­dó szovjet Icatonai küldöttség vezetője, I. P. Jarcsenko alezredes, a Kaposvár felszabadí­tásáért harcoló szovjet csapatok egykori katonája és Sztrasimir Hiev, a Bolgár Nép- köztársaság magyarországi nagykövetségé­nek első titkára is. Ott voltak Böhm József, Dombóvári Lász­ló, Illés Dezső, dr. Nagy Lajos, Róna Imre, dr. Sólyom Gábor, Somogyi József, Szigeti István és Szőke Pál, a megyei párt-végre­hajtó bizottság tagjai; Bánkúti Sándorné, a megyei nőtanács aktivistája, Bezzegh Piros­ka, a Kaposvári Ruhagyár szocialista bri­gádvezetője, Biró Zoltán, a Tervezőiroda mérnöke, Encsik József né, a Kaposvári Cu­korgyár dolgozója, Dezső József, a munkás- mozgalom veteránja, Fábos Rózsa, a Pa­mutfonó-ipari Vállalat szocialista brigádve­zetője, Győrffi Antal, a munkásmozgalom veteránja, dr. Ignácz Pál, a megyei bíróság elnöke, Kocsis László, a megyei pártbizott­ság osztályvezetője, Kovács László, a Hús­üzem pártitkára, dr. Nánási Imréné, a■ Me­gyei Nőtanács elnöke, Nyári Pál tsz-elnök, Müller László, a Kaposvári Ruhagyár igaz­gatója, Oravecz Ferenc, a munkásőrség me­gyei parancsnoka, Retek József kapospulai tsz-elnök, Rostás Károly, a Somogyi Nép­lap olvasószerkesztője, Rózsa Andrásné pe­dagógus, Sási János, a megyei tanács vb-el- nökhelyettese, Seres József, a TRANSZVILL szocialista brigádvezetője, Szepesi Lajosné, a 13. sz. AKÖV dolgozója, dr. Szilágyi Ba­jos, a városi tanács vb-elnöke, dr. Tarján László főorvos, Tobak István, a megyei pártbizottság osztályvezetője, Tóth János, a megyei KISZ-bizottság első titkára, Varga Erzsébet, a Pamutfonó-ipari Vállalat dol­gozója, Vigh Pálné, a Kaposvári Járási Ta­nács dolgozója és Völgyi Lajos, a munkás- mozgalom veteránja. A magyar és a szovjet himnusz elhang­zása után Böhm József, a megyei tanács végrehajtó bizottságának elnöke köszöntötte a diszünnepségen megjelenteket, majd Né­meth Ferenc emelkedett szólásra. Mémetli Ferene elvtárs ünnepi beszéde Kedves Elvtársnők’ Kedves Elvtársak! Tisztelt ünneplő közönség! Húsz esztendeje annak, hogy felszabadult szeretett ha­zánk. A Szovjetunió dicsőséges Vörös Hadserege óriási vérál­dozatok árán, szívás harcban kiűzte hazánk területéről a hitlerista német megszállókat. Velük együtt szétverte és el­kergette magyar cinkostársai­kat. a német fasizmus legutol­só csatlósait, a Horthy- és Szá- Lasi-rezsim nemzetgyilkos hor­dáit. 1945. április 4-én a TASZSZ szovjet hírügynökség győzelmi jelentésében tudtára adja a vi­lágnak: »A Harmadik Ukrán Hadsereg Tolbuchin marsall vezénylete alatt folytatva a támadását, az utolsó német erőcsoportot is kiverte Ma­gyarország területéről.« váltak nyomorékká. Családok tízezrei mentek tönkre. Mind­ez miért és kinek az érde­kedért? Emlékezzünk a múltra, amelyet soha nem szabad el­felejteni. Nem lehet elhallgatni, hogy mindez a feudáltőkések, a földesurak érdekeiért, népel- nyomó uralmuk fenntartásáért, mohó imgerialista vágyaik ki­elégítéséért történt. A magyar nép ellen elkövetett bűneik soha nein évülhetnek el, és nem merülhetnek a feledés homályába. ' Ma büszkén elmondhatjuk, hogy Magyarország nem a há­ború és a reakció erődnek a szövetségese, a magyar nép ma már nem kiszolgáltatott, mint volt a második világhá­ború előtt. A felszabadulás tet­te lehetővé az 1848—49-es ma­gyar szabadságharc eszméi­nek kiteljesedését és azt, hogy 1945-ben hozzákezdhettünk a brutálisan vérbe fojtott, dicső emlékű 1919-es Magyar Ta­nácsköztársaság ügyének meg- vö|!.ásításához, továbbfolytatá­sához Amikor a régi harcokra em­lékezünk, elmondjuk azt is, hogy büszkék vagyunk forra­dalmi hagyományainkra, a magyar kommunisták bátor, önfeláldozó harcára, amelyet a felszabadulás előtt folytattak a fasizmus, az elnyomás, a kizsákmányolás és a háború erőivel szemben. őszintén örülünk annak, hogy dolgozó népünk a Szov­jetunióban megtalálta igaz, internacionalista barátját. Felszabadulásunk első percé­től fogva érezzük testvéri tá­mogatását és segítségét. Évszá­zadokon keresztül nem volt egy igaz barátunk. Emiatt a magyar nép legjobbjai sokat keseregtek. Az elmúlt húsz év bebizonyította, hogy népünk, a Szovjetunióra jóban, rossz­ban számíthat. Számíthatunk továbbá a testvéri szocialista országok népeinek támogatá­sára. 1945. április 4-e a magyar újjászületés aranybetűs dá­tuma. Elmondhatjuk^ hogy né­pünk a kommunisták vezeté­sével élni tudott a szabadság­gal, egyre nagyobb ütemben épül és szépül szocialista ha­zánk, s benne napról napra javul az emberek élete, opti­mistán, bizakodva tekintünk a jövőbe. 1945. április 4-e a mag/ar újjászületés aranybetűs dátuma Hosszú, nagyon hosszú volt az az út, amelyen sokat szen­vedett népünk eljutott a fel- saabadulásig. Tengernyi bá­nat, kin és szenvedés jutott neki osztályrészül a történe­lem során. A szüntelen harc, a hősi küzdelem a belső bitan­gokkal, a kívülről jövő gyako­ri támadások emésztették ere­jét. De megtörni soha senki sem tudta. Legyünk büszkék elődeink­re, akik soha nem adták lei kezükből a szabadság zászlaját, akik mindig ott voltak a né­pek szabadságának fáklyavi­vői között. Mégis sorra-rend- re elbuktak elődeink harcai. Sajnos, önerőből véglegesen sojia nem tudták lerázni ma­gukról a szolgaság és az el­nyomás rabláncát. A Szovjetunió nemcsak min­ket szabadított föl: megmen­tette Európa többi népét is a fasiszta barbárság uralma alól. Ezzel eloszlottak hazánk egéről Is azok a sötét és vész- iósló felhők, amelyek hosszú ideig elborították nemzetünk elől a látóhatárt. Április 4-én, népünk legna­gyobb nemzeti ünnepén hála­telt szívvel és őszinte szeretet­tel köszöntjük a hős szovjet népet, a magyar nép felszaba­dítóját. Kegyelettel és szomo­rú szívvel emlékezünk azok­ra a hős szovjet katonákra, akik a legdrágábbat: életüket áldozták a hazánk felszabadí­tásáért vívott harcokban. E napon köszöntjük azokat az életben maradt szovjet hő­söket • és katonákat is, akik részt vettek a hazánk felsza­badításáért vívott kemény harcokban. Külön öröm szá­munkra, hogy együtt ünnepel­hetünk olyan szovjet elvtár­sakkal, akik maguk is részt vettek Magyarország, Kapos­vár város és Somogy megye felszabadításában. Felszabadulásunk ünnepén köszöntjük azokat a bolgár ka- tamákat is, akik a Szovjetunió oldalán részt vettek a Ma­gyarország felszabadításáért vívott hősi harcokban. A me­gyénkben folyó harcokban sok bolgár katona áldozta a leg­drágábbat, az életét. Meghajt­juk előttük a kegyelet és az emlékezés zászlaját, dicső tet­tüket soha nem felejti el a fel­szabadult magyar nép. Horthy Magyarországának urad a második világháború vágóhídjára kergették a ma­gyar népet. A háború poklában elpusztult népünk színé-java, több mint 600 000 honfitár­sunk lelte halálát a fron­tokon, több tízezer magyar pusztult el a koncent­rációs táborokban, ás halt meg a háború országútjain. Ezrek és tízezrek rokkantak meg, és Kedves Elvtársak! A felszabadulás utáni rnadik évtized küszöbén az emberekben felmerül a gondo­lat, meddig jutottunk el, hol tartunk a fejlődésben. Kérdez­hetné valaki, miért van szük­ség a múlt felidézésére. Erre azt válaszolhatjuk, azért, hogy reálisan tudjuk értékelni a je­lent és az eddig megtett utat. S azért is, hogy erőt meríthes­sünk a szocialista jövőért ví­vott harchoz. Igaz, nem volna helyes a múltba merülni és megfeled­kezni jelenlegi tennivalóink­ról, mai életünk örömeiről és gondjairól, viszont kötelessé­ge az idősebb nemzedéknek, hogy a felszabadulás után fel­nőtt és ezután felnövő ifjúsá­got hűen tájékoztassa a nép­ellenes múltról. Jó dolog, hogy a fiatal ge­neráció nem ismeri a kizsák­mányolást, a népelnyomást, a tömegnyomprt és a csendőr­szuronyokat, s hogy minderről csak szüleitől és az idősebbek­től hallott, a tankönyvekből olvasott. Ezért sokan nem is akarják elhinni, hogyan éltek régen a munkások és a sze­gényparasztok, Márpedig a felszabadulás lényegét enélkül nem lehet megérteni. Mit hagyott ránk örökségbe a földesúri, tőkés Magyaror­szág? Háború által feldúlt, szétrombolt, lelkileg és szel­lemileg megnyomorított or­szágot. A súlyos emberveszte­ségen túl gazdasági életünk is romhalmazzá vált. A háború következtében a dolgozók négy-öt évi munkájának ered­ményei mentek veszendőbe, ami a becslések szerint 250 milliárd forintnak felel meg. A háború előtti nemzeti va­gyon negyven százaléka meg­semmisült. Megyénket sem .kímélte meg a második világháború vérzi­vatara. Somogy jelentős ré­sze hónapokig hadszíntérré vált. A nagy emberveszteségen kívül tetemes anyagi kár ke­letkezett épületekben, gépek­ben. A megye állatállományá­nak 60 százaléka elpusztult, illetve elrabolták a németek. 1945. április 9-i levelében így emlékezik erre az időre a Nagyatádi Járási Nemzeti Bi­zottság elnöke: »Amikor haza­értem, szörnyű látvány tárult szemem elé ... Talán egyetlen (Folytatás a 3. oldalon.) A kommunisták álltak nemzetépítő munka élére har-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom