Somogyi Néplap, 1965. április (22. évfolyam, 77-101. szám)

1965-04-30 / 101. szám

SOMOGY! NÉPLAP 2 Péntek, 1965. április M. Nem befagyasztást, hanem általános és teljes leszerelést Magyar felszólalás az ENSZ leszerelési bizottságában Az ENSZ leszerelési bizott­ságának keddi üléséit Csator- day Károly, Magyarország ál­landó ENSZ-képviselője fel­szólalásában élesen bírálta az Egyesült Államok vietnami kalandorpolitikáját. Meggyő­ződésünk, hogy tűrhetetlenek az Egyesült Államok agresszív cselekményei. A magyar nép és a magyar kormány elítéli ezeket a bűnös cselekedeteket. A magyar ENSZ-képviselő az Egyesült Államoknak Ku­bával és az arab országokkal szemben végrehajtott ellensé­ges cselekményeit is bírálta. Rámutatott, hogy a nemzetkö­zi helyzet rendezése és az im. perialista hatalmak agresszív cselekményeinek beszüntetése kedvező légkört teremtene a sikeres leszerelési tárgyalá­sokhoz. A leszerelés nem len­ne leszerelés, ha az emberiség feje fölött továbbra is ott } függne az atomháború veszé­lye. Ezért nem az a feladat, hogy a jelenlegi szinten befa­gyasszuk a fegyverzetet, ha­nem az, hogy megkössük az általános és teljes leszerelési szerződést. Csatorday Károly hangoztat­ta, hogy a magyar kormány nagy jelentőséget tulajdonít a fegyverkezési hajsza csökken­tését célzó szovjet javaslatok­nak, amelyeket tavaly decem­berben terjesztettek be és a közelmúltba^ újra megismé­teltek a bizottság ülésén. Le­szögezte, hogy egy közép-eu­rópai atommentes övezet meg­teremtése nagy lépés lenne a leszerelés felé. Ezzel kapcso­latban elítélte a2t az ameri­kai tervet, amelynek értelmé­ben atomfegyverekhez akarják juttatni a Német Szövetségi Köztársaságot. Az ENSZ leszerelési bizott­sága május 3-án folytatja munkáját. (MTI) A tunéziai nagykövet elhagyta Kairót Burgiba bojkottálását javasolják az Arab Ligában A Burgiba tunéziai elnök Izraelre és a palesztínai kér­désre vonatkozó javaslatai nyomán támadt válság tovább mélyül. Kairóban az arab ál­lamfők megbízottainak érte­kezlete szerdán hét órán ke­resztül tanácskozott. A meg­beszélésen nem vett részt Mo­hammed Dobra tunéziai nagy­követ, akit kormánya a tuné­ziai nagykövetség elleni szer­dai tüntetések nyomán vissza­hívott Az értekezlet megbízta Hasszunát, az Arab Liga fő­titkárát, hogy négypontos ha­tározatot dolgozzon ki. A ha­tározattervezet magában fog­lalja az arab kormányok el­ítélő állásfoglalását Burgiba javaslataival kapcsolatban. Az arab államfők értekezletén a jelentések szerint a Paleszti­nái arab menekültek képvise­lője azt javasolta, hogy Bur- gibát tartsák távol az arab csúcsértekezletekről, s Tuné­ziát zárják ki az Arab Ligá­ból. Míg az Arab Liga épületé­ben az államfők küldöttei ta­nácskoztak, Badra tunéziai nagykövet hiába várta, hogy találkozhassék Nasszer elnök­kel. A nagykövet kedden ér­kezett Tuniszból, és magával hozta Burgiba elnök személyes üzenetét. Badrát csupán az EAK külügyminisztériumának egy alacsony rangú tisztviselő­je fogadta, s az államfők ér­tekezletének egyik szünetében Hasszuna folytatott vele 40 perces megbeszélést A tunéziai nagykövet csü­törtökön reggel elhagyta Kai­rót. Bezárták Tunézia szíriai nagykövetségét is. (MTI) Tűzszüneti tárgyalások kezdődtek India és Pakisztán között Az indiai kormány szóvivő­je csütörtökön bejelentette, hogy folyamatban vannak a tűzszüneti tárgyalások India és Pakisztán között. A megbeszé­léseket közvetítők útján bo­nyolítják le. A szóvivő részle­teket nem közölt a tanácsko­zásokról. Az indiai és a pakisztáni erők között csütörtökön nem volt összetűzés, mintegy há­romezer pakisztáni katona azonban délnyugat felé vonul előre India területén, és »-to­vábbi támadó akciókra ké­szül-«. (MTI) A Csehszlovákia felszabadu­lása 20. évfordulójának ünnep­ségein részt vevő szovjet párt- és kormányküldöttséget N. V. Podgomij, az SZKP KB elnök­ségének tagja vezeti. A Lengyel Nemzeti Egység­front országos bizottságának plénuma egynangúlag Edward Ochabot választotta meg a Lengyel Nemzeti Egységfront országos bizottságának elnöké­vé. Harold Wilson angol minisz­terelnök kétnapos olaszországi látogatása után csütörtökön visszaérkezett Londonba. Amerikai felderítő gépet lőt­tek le április 28-án Eszak-Ko- rea fölött. Csou En-laj miniszterelnök csütörtökön délben Kantonból visszaérkezett Pekin gbe. A Jordániái katonai kémel- háritó szolgálat izraeli hír­szerző csoportot leplezett le. A közeljövőben 59 személyt állítanak bíróság elé. SEATO-tanácskozás kezdő­dött csütörtökön Londonban. A kétnapos értekezleten Fran­ciaország csak megfigyelővel képviselteti magát. Amerikai tengerészgyalogosok Dominikában Johnson elnök a csütörtökre virradó éjjel összehívta az ame­rikai kongresszus vezetőit és a dominikai helyzetről tárgyalt velük, majd váratlanul televí­zió- és rádióbeszédet mondott. Ebben azt jelentette be, hogy a dominikai felségvizeken levő amerikai haditengerészeti egy­ségekről tengerészgyalogosokat küldött Dominikába »az ország­ban tartózkodó amerikai polgá­rok elszállítására«. Amikor ez a beszéd elhang­zott, a dominikai partközei­ben horgonyzó Boxer repülő­gép-anyahajó fedélzetéről már felszálltak a helikopterek, amelyek több mint 400 ten­gerészgyalogost vittek Santo Domingóba. A' Dominikai Köztársaság­ban egyébként a katonai hely­zet máig sem tisztázódott. E|ár a Bosch-ellenes klikk csapatai kedd este nagyszabású offen- zívát kezdtek, és győzelmi je­lentéseket röpítettek világgá, a hírügynökségi jelentésekből az világlik ki, hogy nem tud­ták elfoglalni a főváros stra­tégiai pontjait. Santo Domingo utcáin még mindig a Bosch-párti csa­patok és a hozzájuk csat­lakozott nolgári önkénte­sek járőreit látják. A dominikai eseményeknek eddig négyszáz halálos és ezerkétszáz sebesült áldo­zatuk van. Wessiny Wessin katonai diktatúrára törő tábora Santo Domingo közelében. San Isid- róban székel. A San Isidro-i rádió az éjszakai órákban be­jelentette, hogy új katonai junta alakult, élén Pedro Be­noit repülőezredessel. Santo Domingóban nincs villany, a fővárosi rádió nem sugároz műsort, az utcákon barrikádok épül­nek. Donald Reid Cabral, a mos­tanáig hatalmon volt junta el­nöke, akit a puccsisták félre akartak állítani, hogy helyére megint Boscht állítsák, jelen­leg szökésben van. Jose Rafael Molina Urena, akit a Bosch-párti • felkelők ideiglenes államelnöknek tet­tek meg Bosch visszatéréséig, a kolumbiai nagykövetségen kért menedékjogot. (MTI) Az erdőtűz ellen Az egyik legnagyobb ame­rikai hetilap egy lelkes ri­porter, MaCallister őrnagy nyilatkozatát idézi, aki az »•előretolt légifelderítő« szere­pét tölti be a vietnami népre kényszerített háborúban. A gyilkos őrnagy feladata, hogy felderítsen rendszerint gon­dosan álcázott partizánegysé­geket, s aztán rádión a hely­színre parancsolja az amerikai légierő napalmmal és gyújtó- bombával fölszerelt bombá­zóit. íme az őrnagy szavai: »Látott valaha sétáló fákat? Én láttam. Faágakkal álcázott partizánok voltak. Amikor megjelentem, hirtelen meg­merevedtek. Álló fákké vál­toztak. Rádión odahívom a fiúkat, és csináltunk egy er­dőtüzet ...« A szabadságáért harcoló, s ezért az ügyért a legnagyobb nélkülözéseket, áldozatokat vállaló dél-vietnami nép cini­kus pusztításának programja ez a néhány mondat. Az im­perialista agresszió program­ja, amelynek kibernetikus gé­pekkel, kiszámított, stratégiai céljai érdekében az égő em­bert csak annyi megrendülés­sel és együttérzéssel szemlé­lik, mint az égő fatörzset. S ma már ez a cinizmus is idejét múlta. Mióta az ame­rikai politika kárhozatos for­dulata néhány héttel ezelőtt átdobta a háborút a Vietnami Demokratikus Köztársaság te­rületére, MaCallister emberte­lensége eltörpül az amerikai hivatalos politika meüett. Hi­szen ma már nemcsak arról van szó, hogy Washington ha­táraitól több mint tízezer ki­lométernyire napalmmal és helikopterrel akarja megaka­dályozni Dél-Vietnam népét egy Amerika által is aljasnak és korruptnak elismert rend­szer eltávolításában. Ezt az amerikai imperializmus már több ízben megtette, ha nem is ilyen vadul és hatásvadá- szóan. Az viszont még a bun­kósbot-politika szülőhazájá­ban is új dolog, hogy egy másik állam elleni bombatá­madásokkal, hadüzenet nél­küli háborúval keressenek »elégtételt« a kudarcaikért. Századunk hetedik évtize­dében már olyanok a nem­zetközi erőviszonyok, s olyan anyagi erőt képvisel az embe­riség többségének politikai lelkiismerete, hogy az ilyen bűntény szükségszerűen nem­csak aljas — hanem már ele­ve bukásra ítélt. Jellegzetes ebből a szempontból a legta­pasztaltabbnak ismert ameri­kai kommentátor, Walter Lippmann vallomása. Leg­utóbb azt írta: »Ezzel a légi­háborúval Washington nem tudja térdre kényszeríteni a dél-vietnami partizánokat — és nem tudja megsemmisíteni a Vietnami Demokratikus Köztársaságot sem. Megjegyzi további: Az Egyesült Államok nem merhet tömegtámadáso­kat intézni Észak-Vietnam legnagyobb városai és ipari gócpontjai ellen. Ez — úgy­mond — politikai katasztró­fát és nemzetközi befolyásé­nak teljes elvesztését jelent­hetné az Egyesült Államok számára. E vallomás második részé­vel szemben a nemzetközi közvéleménynek élnie kell a gyanúperrel. A helyzet ed­digi alakulása ugyanis bebi­zonyította: vannak az Egye­sült Államokban olyan erők, amelyek nemcsak a 17. széles­ségi fokón, hanem az elemi józanság minden határvona­lán képesek áttörni. A világ figyelmét nem kerülte el az amerikai hadügyminiszter fi­nom megjegyzése arról, hogy ez idő szerint nem indokolt taktikai atomfegyverek beve­tése, sem azok a tábornoki trombitahangok, amelyek Ha­noi és Haiphong bombázását áhítozzék. A vallomás első része azonban mélységesen igaz: az agresszió kiterjesztése nem tudja térdre kényszeríteni a vietnami népet. S nemcsak ama alapvető stratégiai szem­pont miatt, hogy a nép által támogatott partizánháború elpusztíthatatlan, s ilyen há­borút csakis a földön lehet megnyerni. E katonai okokon messze túlmenően: a kudarc elemei ott bújkálnak már az Egyesült Államok egyre romló nemzetközi helyzeté­ben. A vietnami háború már­is napirendre tűzte a Fran­ciaország de facto kiválását a délkelet-ázsiai támadó blokk­ból. S míg a nagy politikai vízválasztó másik'Oldalán az Evvesült Államok politikai te­kintélye mélypontra süllyed, és erkölcsi tőkéje gyorsabban fogy. mint aranykészlete — szerte a világon nő, erősödik a harcoló vietnami nép mel­letti szolidaritás. Ennek a szolidaritásnak a nemzetközi színtéren legdöntőbb hatalmi tényezője: a megtámadott Vietnami Demokratikus Köz­társaság mellett ott áll a leghatalmasabb szocialista or­szág: a Szovjetunió. HITLER VÉGNAPJAI DOKUMENTUMKARCOLAT A HITLERI BIRODALOM ÉS A KANCELLÁRI BUNKER UTOLSÓ NAPJAIRÓL (5) az agnoszkálAs Az illetékesek úgy döntöt­tek, hogy néhány kiegészítő vizsgálatot folytatnak le Hitler hullájának agnoszkálá- sa céljából. A szovjet felderí­tők olyan embereket igyekez­tek felkutatni, akik segíteni tudnának a végső döntésben, így többek között felkutatták Carl von Eicken gégespecia­listát, aki valaha Hitlert ke­zelte. Jelena Rzsevszkaja be­számolt róla, hogy hová ve­zetett ez a nyom. . .. Végre bejuthattunk a klinika területére. Itt most kórház volt. polgári kórház. A betegeket a pincében he­lyezték el, ahol az alacsony bolthajtás alatt lámpák pis­lákoltak. A szürkeruhás, el­gyötört arcú ápolónők mogor­ván, szótlanul végezték köte­lességüket. E komor, szűk föld alatti kazamattákban fekvő sebesültek civilek vol­tak, s ezért a tegnap véget ért háború szörnyűsége kü­lönösen lélekbemarkoló volt. Itt találtuk a magas, idős, sovány vor Eicken profesz- szort. Szörnyű viszonyok kö- zö ’ dolgozva a veszélyes, tragikus napokban sem hagy­ta el posztját, nem menekült el Berlinből, bármennyire is agitálták. Az ő példáját kö­vetve kórház egész személy­zete a helyén maradt. A pro­fesszor bevezetett bennünket a klinika üresen tátongó, az álcázás végett szeszélyes szín­foltokkal tarkára festett épü­letébe. Itt, a dolgozószobájá­ban került sor a beszélgetés­re. Igen, őt valóban hivatták Hitlerhez, egy torokfájás kap­csán. Ez azonban régen, még Hitler hatalomra jutása előtt történt. Eicken megnevezte azokat az orvosokat, akik az utolsó napokban Hitler köze­lében tartózkodtak, köztük Blaschke professzort, Hitler fogorvosát. Eicken a kórház­ba hivatott egy gyakorló hallgatót, aki Blaschke pro­fesszor tanítványa, volt. A fekete átmeneti kabátot viselő, sötét hullámos hajú. kerek arcú diák barátságos és közlékeny volt. Beült az au­tónkba, és az utat mutatta. Kiderült, hogy voltaképpen bolgár. Berlinben tanult, itt érte őt a háború, és nem en­gedték vissza a hazájába. ... Az úgy-ahogy megtisztí­tott központi utcákon szov­jet autók haladtak, a győze­lem tiszteletére vörös zász­lókkal feldíszítve, hiszen má­jus 9-e volt. Mi a Kurfürs- terdamon. a legelegánsabb berlini utcák egyikén hajtot­tunk végig. Egy épségben maradt ház előtt álltunk meg. A bejáratnál alacsony terme­tű férfivel találkoztunk. Nem viselt felöltőt, sötét kabátjá­nak gomblyukába vörös sza­lag volt tűzve. Furcsának tűnt, hiszen azokban a napok­ban Berlinben a kapituláció fehér színe volt az uralkodó. Bemutatkozott: dr Bruck. Miután megtudta. hogy Blaschke professzort keres­sük, elmondotta, hogy Blasch­ke nincs itt, Hitler szárnyse­gédjével együtt Berlinből Berchtesgadenbe repült. Dr. Bruck egy sok ablakos, tágas fogászati rendelőbe ve­zetett és leültetett bennünket a párnás karosszékbe. Meg­kérdeztük tőle, nem ismer-e valakit Blaschke munkatársai közül. — Hogyne ismernék! — kiáltotta dr. Bruck. — önök Kätchen Häusermannra gon­dolnak? Odahaza van a laká­sán, néhány / lépésnyire in­nen. — A diák vállalkozott, hogy idehívja. Hamarosan egy magas, kar­csú, kék kabátos hölgy lépett a szobába. — Kätchen — fordult hoz­zánk Bruck — ezek itt oro­szok .. . Megkérdeztük tőle, itt van-e a fogászati rendelőben Hitler kezelési lapja. — Természetesen! Sőt. a fogairól készült röntgenfölvé­telek is. — Ezzel elővett egy dobozt, és gyorsan pergetni kezdte a kartonokat. Izgatot­tan figyeltük ujjainak moz­gását. Megtalálta Göbbels- nek, feleségének és vala­mennyi gyermekének karton­ját. Végre aztán Hitler kar­tonja is előkerült, de a röntgenfölvételek hiányoztak. Häusermann asszony gondol­kozni kezdett. Azt mondta, hogy a röntgenfölvételek ta­lán a birodalmi kancelláriá­ban, Blaschke professzor dol­gozószobájában vannak. El­búcsúztunk a bolgár diáktól és Bruck doktorral, valamint Kätchen Häusermannal együtt ismét a birodalmi kancellá­riára hajtattunk. Megérkeztünk. Az előcsar­nokon át lementünk a pince­traktusba. A rádióstúdióban, ahonnan Göbbels beszédeit sugározták, vörösgárdista aludt, szemére tolt sisakkal. Häusermann asszony egy kis kamrába vezetett bennün­ket, ahol nemrég főnöke, Blaschke professzor tartózko­dott, amíg Hitler szárnysegé­dével együtt repülőgépen el nem hagyta Berlint. A zseb­lámpa fénye a sötétből ki­emelt egy fogorvosi széket, majd egy fejtámasszal ellá­tott pamlagot és egy morzsá­nyi asztalkát. A földön fény­kép hevert: a Führer német juhászkutyája, amint a szárnysegéd sétáltatja. A kamra nedves volt, penész- szagú. Häusermann asszony segítségével megtaláltuk a Hitler fogairól készült rönt­genfölvételeket és az arany koronákat, amelyeket már nem, volt idő felrakni. Fritz Echtmann fogtechni­kust, aki Hitler számára a protéziseket készítette, otthon találtuk. Harminc év körüli, alacsony termetű férfi volt. Häusermann asszonyhoz ha­sonlóan először ő is emléke­zetből írta le Hitler fogait, majd megvizsgálta, és felis­merte őket. Nem volt meg­döbbenve. Feleségével és lá­nyával együtt mindvégig Berlinben tartózkodott, s az utóbbi időben annyi mindent élt át, hogy most a benyomá­sokkal szemben érzéketlen maradt. A Führer, még ke­vésbé a halott Führer, többé már nem érdekelte. Éva Braun fogaira pillant­va azonban váratlanul izga­lomba jött. A koronák, ame­lyeket Éva Braunnak készí­tett, elégtek, de a híd épen maradt. Ez a legutolsó, legtö­kéletesebb konstrukcióm. Az én munkám! ♦ * * . . . Nos, eddig tart Jelena Rzsevszkaja története. Azt mondhatná valaki, hogy ezek­nek a részleteknek nincs túl­ságosan nagy jelentőségük, és inkább a törvényszéki orvos­szakértőkre tartoznak. Én más véleményen vagyok. Van vala­mi jelképes abban, hogy Hitler életrajzának utolsó sorai tör­vényszéki aktára emlékeztet­nek*. A történelmi igazság az, hogy éppen a szovjet katonák tet­ték rá az utolsó pontot Hitler véres karrierjére, azok a ka­tonák, akik a nácizmust szét­zúzták. így tehát semmi kétség nem férhet ahhciz, hogyan értek véget Hitler napjai. A gaztet­teiért való felelősségre vonás­tól félve Hitler elkerülte a megtorlást. Mindössze tizenkét évig létezett az úgynevezett »ezeréves birodalom-«, amely megpróbálta az egész világot uralma alá hajtani és a törté­nelem kerekét visszafordítani. Ez a kísérlet, amely az embe­riségnek sok millió áldozatába került, meghiúsult, méghozzá elsősorban a szovjet nép erő­feszítései révén. Hitler nincs az élők sorában. Ám annál inkább szükség van valamennyi nép, köztük a né­met nép éberségére, hogy a hitleri rendszer gaztettei soha többé meg ne ismétlődhesse­nek. E gonosztevő szégyenle­tes pusztulása pedig legyen in­tő példa azok számára, akik arra gondolnak, hogy majd Hitler nyomdokaiba lépnek. (VÉGE) Fordította: Dosek Lajos * (A hulla törvényszéki orvos- szakértői vizsgálata során kiderült, hogy Hitler nem golyóval végzett magával, amint ezt a német ta­núk állították, hanem megmérgez­te magát. A főbelövés legendájá­ra bizonyára azért volt szükség, hogy a Führert úgy állítsák be, mint aki »tiszthez méltóan« halt meg. Ez volt «u utolsó blpUJJ A közelmúlt történelme — a libanoni partraszállástól Szuezen át Kubáig — eleve­nen bizonyítja: a Szovjetunió katonai és politikai ereje a béke szilárd biztosítéka. Min­den helyzetben meg tudja találni az erkölcsi, anyagi, katonai támogatásnak azt a módját, amely szükséges és elegendő az agresszorok megfékezésére, az emberiség békéjének biztosításához. A vietnami nép hősies és lebírhatatlan küzdelme, Wa­shington fokozódó politikai el­szigetelődése, a szocialista or­szágok, a Szovjetunió szoli­daritása és támogatása: mind­ez együtt granciája annak, hogy ez a szégyenletes kaland kudarcba fullad, s az Egye­sült Államok előbb-utóbb tár­gyalásokra kényszerül a dél- vietnami nép igazi képviselő­jével, a Felszabadítási Front­tál. A szolidaritás áradata el íosia oltani MaCallister er­dőtüzeit ... Csökken a külföldi töke befolyása Indonéziában Sukarno indonéz elnök ren­delet» értelmében a jövőben az Indonéziában működő ösz- szes külföldi vállalatot a kor­mány ellenőrzi. A rendelettel a kormány tovább csökkenti a külföldi tőke befolyását In­donéziában. A közös indonéz —külföldi vállalatok, amelyek nyereségüket belföldi banknál helyezik el,. nem minősülnek külföldi vállalatnak. fölve»* a PÉCSI BŐRGYÁR. Tannlóotthon biztosítva. (58943) I

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom