Somogyi Néplap, 1965. február (22. évfolyam, 27-50. szám)
1965-02-28 / 50. szám
A DEL-DL/NANTVJÜ KÉPZŐMŰVÉSZEK KIÁLLÍTÁSÁRÓL A MÚLT ÉV NYARÁN alakultak meg a Magyar Képzőművészek Szövetségének területi csoportjai, s a tél volt a tanúja a csoportosulások első bemutatkozásának. A Rippl- Rónai Múzeum ezúttal a déldunántúli — Baranya, Somogy és Tolna megye művészeiből alakult — területi kiállításnak ad helyet. Régi igazság, hogy az egész nem több a részek összegénél: ezt a kiállítás is tanúsítja. A tárlat arculata rendkívül heterogén, egyenetlen: a mondanivalók és a stílusok sokfélesége jellemzi. Az előszó ennek magyarázatára a Dunántúl sajátos művészi hangjának kialakulatlanságáról beszél. Noha a Tihanyi-félsziget a magyar történelem és kultúra egyik legrégibb emlékének hordozója és szemtanúja, Füred a reformkori magyar színjátszás és irodalom kiemelkedő színhelye, a Balaton sok művésznek adott ihletet — maga a Dunántúl mint tájegység mint problémahordozó egység korántsem játszik olyan szerepet a magyar művészet történetében, mint pL az Alföld. Ennek kétségtelenül megvannak a maga történelmi okai; fejtegetése messze vezetne. Az olyan óriások, mint Kaposvár büszkesége, Rippl-Rónai Jó- zsef vagy a Elüaton zalai partján Egry József, nem teremtettek maguk köré iskolát, művészetük nem hagyományozódott — az utódok nem kapcsolódhattak ebbe a művészetbe, mert ez nem is volt erre alkalmas; mindkettő lezárás volt, valaminek a befejezése, egyfajta válasz egy adott kor problémádra —, s nem olyan jellegű, mint Tornyaiék művészete, ennek fölvetett és megválaszolatlan problémái a forma-stílus-hagyományokkal együtt maradtak az utódokra. Ez az oka annak, hogy az itt élő művészeknek ismét és újból elölről kellett kezdeni, a természeti formákból kellett elindulniuk és e formákból gyúrni nyelvet a maguk számára s e nyelven kifejezni saját és közös gondokat — ha egyáltalán fölértek eddig. Mert a művészet mindenkor természet + ember, s csak azt nevezhetjük művészetnek, ami sajátosan emberi; ami nem csupán természetmásolás, hanem ami szakít evvel. Éppen ezért a művészet sajátosan emberi törvények szerinti alkotás, mely a kor igényei szerint, a kor nyelvén kell szóljon közönségéhez. * * * A KIÁLLÍTÁS KIEMELKEDŐ ALKOTÁSA Martyn Ferenc Kádár szer számok című festménye. Martyn Ferenc nem tartozik a sűrűn szereplő művészek közé; az utóbbi években csak illusztrációi szerepeltek a kiállításokon, s adtak hírt e nagyszerű művészről. A kép igazolja a várakozást. Szerkezete gondosan rendezett: klasszikus háromszög-kompozíció biztosítja a tökéletes zártságot, s ez jelzi egyben a teljességre törekvést is. E mikrokozmosszá alakított világban a (szerszámok jelképezte) munkában egyesül dolog és ember, s ebből áll össze a valóság komplexitása. A művészet egyik legősibb élő gyökere a munka (a másik a mágia). Martyn Ferenc alkotásában a formák klasszikus rendjével — s ezen belül a vonalak harmonikus áramlásával — idézi ez ősi alkotóelemet, s vall az emberré válás és az emberi fölemelkedés igazi mozgató- erejéről, az egyetlen dologról, mely e világon értéket teremt: az emberi munkáról. A képből harmónia csendül: a színek rendkívüli visszafogottsága, a tér jelzése biztosítja a vonalas formák uralkodását, ezek pedig a teljességről szólnak, melyet a munka az ember világában képvisel, a tökéletességről, melyet a jól végzett munka teremt maga körüL Martyn Ferencnek két tanítványa is szerepel a kiállításon: Bizse János Tánc-szvitjében a mozgás megragadására tör, ennek ritmusait keresi. A vonalak nem figurák kontúrjai, nem körvonalak: e mozgás pályáját jelzik. A sárgák-feketék visszatérő ritmusai tömeg érzetét keltik, összefonódó figurákat jeleznek, akik a táncot járják. Az artisztikus formai megoldások, vonal és szín kellemes harmóniái teszik vonzóbarnás padló. A két megdöbbent, magára hagyott öreg emóciója gáttalanul, tisztán érvényesül: a kompozíció minden egyszerűsége ezt szolgálja, s ebben van hatásának titka A Koratavasz hasonlón néhány színre épített: az alacsony ég alatt a fölfelé futó föld li- lásbarnája, az elválasztó út zöldje, a fák kopár meztelensége kelti föl bennünk a ta- vaszvárás képzetét. Szabados János és Szekeres Emil művei már ismeretesek kiállításon szereplő képénél <1 sokkal jobbakat láttunk műtermében; a bemutatott Leány feji elég semmitmondó, és semmit! sem árul el a művész újabb tö-! rekvéseiből. Ruisz György mű-! vei a két évvel ezelőtti kiállí- ! tásának színvonaláról nemigen! mozdultak tovább, s nem mu-J tátják a művészi elmélyülés ! jeleit. Ungvári Károly Hajnaldi színben szépen megoldott mű. Hiányoltunk néhány művészt J a kiállításról, így Bors István ! és Sz. Weber Klára plasztikáit, ‘ CSEH LÁSZLÓ: BALATONI TÁJ (A dél-dunántúli képzőművészek tárlatának anyagából.)! vá az alkotást. A Házfalak napsütésben non-figuratív kompozíciója viszont inkább murális díszítésre, semmint táblaképbe kívánkozik. Lantos Ferenc Naplementéje formai és színelemekre épített dekoratív kompozíció a jelentéstartalom teljesen szubjektív értelmezésével. A mű ritmikus megfelelésekre épül: a nap fekete körére a vitorlás testének félköre válaszol, a domb hosszúkás, fekvő, zöld háromszögére a vitorla álló zöld háromszöge — a víz narancs- és citromsárgáira, az ég narancsszíne felel. E túlzott precizitásukban számított ritmusok kellemes hatásuk ellenére sem bizonyulnak túl in- venciós alkotásnak, s inkább falra kívánkoznak díszítésnek. A kiállítás másik kiemelkedő műve Lóránt János Szüleim című festménye. A fiatal művész 1962-ben tűnt fel önálló kaposvári kiállításával; rögtön szembeötlött kétségtelen tehetsége. Ugyanezen évben az őszi tárlaton Rippl-Ró- nai-díjjal tüntették ki. Később elbizonytalankodott — grafikával próbálkozott; tavaly díjat nyert a Kiadói Főigazgatóság könyvillusztrációs pályázatán. Mostani képei jelzik, hogy ismét magára talált, elbizony- talankodáSából kilábalt. E két alkotása a vásárhelyi piktúrá- val rokonítja. E művészetre a paraszti létezés látszólagos egyszerűsége, nyugalma nyomja rá bélyegét, s társadalmi élményének ebből az egyoldalúságából általánosít. Az alkotás ereje a látszólagos mindenna- piságban rejlik: az olasz neo- realizmus, a francia cinéma- verité módszerei kelnek új életre a festészetben. Hatásának titka az őszinteségben, a formák szépségében, a líra magával ragadó, magasröptű tisztaságában rejlik, s ez egyben etikai állásfoglalást is tartalmaz. A Szüleim kompozíciója végtelenül egyszerű, a függőlegesek és vízszintesek egyensúlyára épülnek a színek: a terítő nagy fehér tétele, a figurák feketéje, s ezekkel harmonizál a szürkés fal és a budapesti bemutatkozásukról. Szabados művészetének erénye színeiben és a szép faktúrában rejlik, ez mindkét képén jól érvényesül. Szekeres Emil alkotásai nem táblaképek. Kompozíciója egyébként a Ke- resztrefeszités klasszikus kompozíciójának nem túl indokolt és zavaros átköltése; őszi tája szépen megoldott textilterv. Honthy Márta kiállított kompozíciói nem sokat érzékeltetnek a nagyméretű gobelin színvilágából, monumentalitásából. Helyesebb lett volna a műtermében látható fejekből szerepeltetni e bemutatkozáson. Baranya is, Somogy is egy sor színvonalas alkotással szerepel még a fentieken kívül. Soltra Elemér Tanyája a túlnyomóan hideg színekre épülő konstruktivitásával, Kelle Sándor Bascsarsija című műve és rajzai. Simon Béla meleg színhatású alkotásai keltik föl a néző figyelmét. Gerö Kázmér a marcali Szabó Béla képeit,J a lellei Stotz Mihály grafikáit.) Valószínűleg a hely szűkössé-4 ge kényszerítette a rendezőt# néhány, a katalógusban jel-! zett, sőt reprodukált alkotási kihagyására. * * * AHACJYOMÁNY — vágyj mindennapjainkban a megszo-! kás — óriási hatalom életünk-! ben, s az az ember által te-! remtett művészetben is. Ko-! runk azonban alapvetően más, mint a megelőző század volt:! ennek a művészetben is han-! got kell kapnia. A közönség! nem könnyen fogadja el azj újat, a művésznek mégis ál-! landóan e felé kell törnie,! hogy megértve, meg is magya-J rázza korát. Ez a kor művé-! szének nagyszerű kötelessége:! e felelősségérzet azonban e te-! rületi kiállítás alkotóinak csak) néhányát hatja át. J Láncz Sándor! Várnai Zseni: CSINOS A KISLÁNY Csinos a kislány, minden a helyén! De mi az a púp a feje tetején?! Szénabogíya, méhkas, avagy talán kis csibéket rejt alatta a lány? Szegényke, ó, hogy mennyit dolgozott, míg ily fura frizurát tornyozott sima hajából, szinte gyötrelem, tupírozza, bodrozza szüntelen, s éjjel sincs nyugta, a sok hajcsavar álmot, nyugalmat, mindent megzavar, s ha elalszik, lidércek gyötrik őt, szegény kis feje nem lel pihenőt. Miért csinálja? Mert így divatos! Hogy elcsúfítja, az egyszer bizonyos: vékony nyakán nagy kócfej imbolyog, térde fölött kis pendely kucorog, de oly rövid, hogy semmit sem takar... azt sem tudja szegényke: mit akar? Hogy megbámulják? Kis bolond leány, csak nevetnek ily fura figurán. Pákolitz István: TENGERPARTON A hold a tenger fövenyén olvadozik. Mint Magdolna, ki épp azért nem lett enyém, mert könnyen lehetett volna. A hold ledobja felhőköpenyét, s szembe velem a tükrös vízbe lép mezítelen. Ami ölembe hull. hogy kezem se kell érte nyújtanom: mit ér? Hát ne is élje túl megérdemelt sorsát az alkalom. A tenger végtelen — ezüstje, mint ezernyi más: ha már elérhetem, volt-nincs a fényes látomás. A ritmus gyönge hús fövenyre pereg. Szép bánafom avítt flótája panaszol perelve: mért nem vagy itt? Mi van a fejben? Az az érdekes! Homlokod mögött valami érdemes szép gondolat, tudás, mi fölemel.. ■ Kislány, ez az, mi belőled érdekel, s ha tudsz valami szépet, okosat, akkor nem árt a változó divat bármily bolondos, bármily ostoba! Az ifjúság, e legnagyobb csoda kibírja ezt is... szép, aki fiatal! Fejed búbjáról aá a kis kazal majd elrepül, mert elfújja a szél.... de te tanulj, hogy vénen is szép legyél! Kerék Imre: ELMEGYEK MAJD Elmegyek majd hozzátok egyszer télen csattogó gyorsvonattal nálatok mindig vár reám egy szék egy fehér terített asztal anyád csak kivenné kezemből a cuccot mit magammal hoztam ülj már le mondaná apád s a pincébe menne titokban te meg csak állnál kis riadt őz hosszan meredten hallgatag s mint ki hosszú álomból ébred nyújtanád csöpp kis ajkadat s míg odakünt havat kavarva szűkölne kutyaként a szél tigris-szemű vörös bort innánk hallgatva mit vérünk zenél majd anyád szólna gyerekek bemehettek már a szobába megraktam bent is a tüzet te intenél s én mint a kába lépnék utánad részegen, a rám zuhanó boldogságtól érezve bennünk eljövő tavaszok tiszta fénye lángol. Nagyon jól tette, nagypapa, hogy fölutazott, legalább egy kicsit kikapcsolódik. Csak pihenjen, szórakozzék, itt kényelmesen meglehet. Nem kell segítenie, azért van nekünk gépesített háztartásunk a technika minden áldásával, hogy az ember csak ülhessen, a gép dolgozzék helyette. Nem, köszönöm, legföljebb a létrát tartsa- egy kicsit, amíg ezt a csengőt megreperálom, mert zárlatos lett. Tetszik látni, itt van ez a csengő. Nem nagy dolog, ugye, mégis milyen más, mint maguknál a tanyán, Ott kiabálni kell meg verni a kaput, amikor be akar jutni valaki. Ugatnak a kutyák, az ember a saját szavát se hallja. Itt, csak meg kell nyomni a gombot, és mindjárt tudom, akármelyik szobában, hogy vendég érkezett... Kiverte a biztosítékot. Na, nem baj, mindjárt azt is kicseréljük. Fogjuk meg a létrát, oda a villanyórához, nagypapa ... Hát itt nem kell vakoskodni, nem fogy ki a lámpából a pet- ró, meg nem füstöl... Így ni! Na, dugja csak be oda a konTECHNIKA vektorba azt a vasalózsinórt, hadd lássuk! Füstöl?... Ejnye! No, néha előfordul, hogy meghibásodik, na de egykettőre helyreütjük, micsoda beszéd az ... Addig töltsön magának egy pohárral, nagypapa, ott van a szifon is, ha akar hozzá szódát. Nem mondom, ugye néha rázni kell, na de maguknál kilométereket biciklizhet egy üveg szódáért, itt viszont pillanatok alatt megvan ... Ügy látszik, nincs benne víz... Sebaj, lecsavarjuk a fedelét, eresszen bele másikat a csapból, rögvest csinálok szódát. Itt, kérem, nem kell a kútról hordani vizet. Csak megcsavarja az ember és kész. Nem jön? Tudja, egy kissé magasan lakunk itt a félemeleten, néha kicsi a nyomás ... Any- nyi baj legyen, legföljebb iszik egy teát, nagypapa, ott a bojlerben a forró víz. Nincs tűzrakás, sparhelt meg üstcipe- lés, ott a kész forró víz a fürdőszobában. Balra tessék csavarni, csak bátran! Nocsak, elfelejtettem az este bekapcsolni, most várhatunk reggelig, mire megmelegszik, az ördögbe is ... Nagypapa, ugorjon le ide a sarki boltba, amíg én megcsinálom ezt a nyavalyás vasalót, hozzon egy üveg szódát meg egy csomag harmadosztályú kávét! írja föl, nehogy elfelejtse, ott a golyóstoliam az asztalon, összekente az ingét! Golyóstoll, csak folyik egy kissé. Hogy a fene !.... Azért sose bánkódjék, nagypapa, bedobjuk ide a mosógépbe, kitisztítjuk az ingét, addigra a vasaló is meglesz. Bújjon bele a köntösömbe. Ott a kapcsoló, lenn, oldalt. Három perc alatt olyan inge lesz, mint az új. A tanyán ennyi idő alatt a tek- nőt se hozzák elő a fészerből, igaz-e? Most láthatja, mennyivel jobb itt nálunk, sokkal kényelmesebb... Mi ez az égett szag? Hű, a hétfűzfán- f ütyülőjét... leégett a tekercselés .. Persze víz nélkül nem mos a gép, az meg nincs, ugyebár, erről megfeledkeztünk... Ezt is szerelhetem, a ragyogóját... Csak ez a nyü- ves vasaló lenne meg már, aztán kapjuk magunkat, és elmegyünk körülnézni, elvégre szombat van, vagy mi.., Na, szóval... Csengő, vasaló, mosógép, szifon, és még bekapcsolom a gépet, mert az asz- szony megkért, hogy hámozzam meg a krumplit... Sajnos, előbb meg kell nézzem ezt itt, mert hámozás helyett passzírozza a krumplit... Mindjárt leülünk szusszantani, csak bekapcsolom a szifont, megtekercselem a golyóstollat, kivasalom a mosógépet, és megdarálom a bojlert . .. Hogy mondja? Fölrobbant a porszívó? Azonnal, csak kimosom a csengőt... Ez ráz! ... Na, tessék, ' most sötét lett!.... Alighanem a hálózati transzformátor.... Hogy azt a szánkózó, jégen kopogó rézangyalát!... Látja, nagypapa, mennyivel köny- nyebb maguknál otthon!... Kaposy Miklós
