Somogyi Néplap, 1965. február (22. évfolyam, 27-50. szám)

1965-02-28 / 50. szám

SOMOGYI NEPL4P 8 Vasárnap, 1965. február 2*. KOVÁCS IMRE: CT E zen a dunántúli tájon mon megállni. Szűzanyám, ne sokáig áilt a front, hagyj el, ott fekszik valaki a 1945 februárjában a sötétben a kazal oldalában, község néhány hét — Csak; a fiam lehet, a alatt többször is gaz- hangja is ugyanaz. Jött, a kert dát cserélt. Az első felszafcadu- alól a ház felé, meglőtték, jaj lás után a szovjetek kórházat istenem, hamar bevinni, a se­rendeztek be a faluban, a bét kimosni, bekötni, életre nagyiskola négy tantermében, melegíteni. Amikor a németek rö/id idő- —. Amikor megemeltem, már re visszafoglalták a falut, a tudtam] hogy nem ő az. ide- korhaz sebesültjeit halomra genül eseU raj:a a fogás. El­ölték. vette a várakozás az eszemet, Az itteniek emlékeznek egy most aztán itt van e, hát kit Vlagyimir nevű közkatonára, fogok, kit viszek"én? Mert vit­aki egyedül maradt életben a tem, befelé vittem. Nehéz veit, kórház sebesültjei közül. Azon és folyt a vér a jobb karjáb él, a februári estén, amikor a fekete folt nőtt a kötésen. El- hadiszerencse gonosz játéka- vittem a tornácig, mikor az ként a szovjeteknek föl kel- utcánkba befordult egy autó, lett adniuk a falut, Vlagyimir sibrik szomszédnál meg is elég erősnek érezte magát ah- állt. Német szó ütötte meg a hoz,v hogy néhány ba.itársa se- fülemet, a tűz égessen meg gítségével a menekülés útját benneteket, hát visszajöttetek? válassza. Az első métereket _ Bevittem a házba a ka- futva tette meg. Utóbb azon- t(mát lámoát gyújtottam. Na, ban karsebe sajogni ^Kezdett, te szof,gny hát orosz vagy, ho­Iáiba elnehezült, tűzgolyók táncoltak a szeme előtt, elvá­vá dugjalak előlük? Hiszen ,, , nem téged váríalák én, a fia­gódott volna, ha nem nyúlnak ma(. vártam mi lesz most ve- érte bajtársai, akik közül csak led ha m találnak, hogy szá- kettő tartott ki mellette, a molok el rólad az édesanyád- többiek csatlakoztak a vissza- nah? vonuló egység fő erejéhez. A falu szélénél jártak, ami- a a csizmát| Lehúztam róla a köpenyt, , ,, , . ,, a iuübonyt, a csizmát, batyu- akarom, hogy még egyszer az mindennel ellátták, egy tiszt kor az a veszély fenyegetőt ., kötöttem, vittem az ólpad- életben lássam a fiamat Mert írásba foglalta a század kc- hogy a támadok nunden perc- ai.i.—. „ c;..v,r... a fiút föladom. amAivnoir vp-eén azt hogy a támadok minden perc- ldsra_ Akkor a fiam ingéből ha én ezt a fiút föladom, szönetét, amelynek végén azt ben utolérhetik okét Letörtek rdadtam egyet, de csak az- veszni hagyom, elvész az én kérte valamennyi szovjet ka- a nagyutcarol, s a kertéi alatt utdri) hogy a sebét átkötöttem gyerekem is, nincs, ami men- tonától, aki ebbe a községbe próbálták eltűnni üldözőik fehérrel_ Föltettem az ágyra tené. Hagyják fplbukni, más érkezik, hogy a mamának szeme elöl. Felváltva vittek nagy kínlódással, ráágyaztam a anyák nem néznek rá sem, nem minden bajában nyújtsanak sebesült baj talmikat, s arm- dunyhát, párnát, amit csak ér- gondolnak arra, hogy az ő segítséget Szeressék és tdsz- kor az ellenség fényszórója tem. no> m06t aztán hallgass, fiúk is lehelne. De így majd teljék, mert megmentette egy pásztázni kezdte a terepet, ha eddig hallgattál, mert ha másképp lesz. Valami jó asz- szovjet harcos életét. Később mindhárman megbújtak az rdd iefnek) együtt pusztulunk, szony megtartja, elrejti ma- levelet is kapott Vlagyimirtól, egyik utjukba eső ház kei\- Rátettem a kezemet a homlo- gánál, betakarja, táplálja, él- annak édesanyjától. Majd évek jében. Vlagyimir elvesztette j-ára, akkor sóhajtott, de mint teti, őrzi nekem, hogy újból múltán fényképek érkeztek a eszméletet, s hogy letettek, e.- a gy6rek szokott, úgy. A lecsu- idehaza lássam. fiúról, a feleségéről, a fiáról, dóit, mint a zsák. A másik két- kott szeme alól sós könny szi- _ Három nap múlva fel- Az asszony ezekben az időlt- to a sötétben megtapintotta vdirg0tt, álltam ott mellette, si- nyitotta a szemét a katona, ben komoly társadalmi életet az arcat: a szeme csukva volt, mogattam a fejét, szóltam hoz- Nem szólt, csak nézett, akár- élhetett volna; sokszor meg­áiig lélegzett. A közelben ^ halkan, hadd béküljön a merre mentem a szobában, hívták gyűlésekre, kértéa, g^puskasorozat pattogott. világgal, ha tud, s aludjon, jó mindig rajtam tartotta a sze- mondja el annak az egy hét- Vlagyimirt íeretnettek a kert- az aR,ás. Kimentem a konyha- mét. A negyedik nap felült az nek a történetét, amikor visz- ben sotetlo szalmakazal töve- ^ elővettem a rózsafüzért, ágyen. Kezébe fogta a kényé- szahozta a halálból, és meg­ben • • ■ _ legalább a kezemben legyen, rét, úgy evett. Kék szeme volt. mentette üldözői elől a kato­A z asszony, aki tovább ha ránk törik az ajtót azok a és mindig engem nézett. Az- nát. Egyszer-kétszer elment, mondja ezt a törté- kutyák. Csak késő éjjel jöttek, tán hogy a társai visszajöttek de nem beszélt. Azt mondta netet, mindig feke- de ezek tyúkot, csirkét köve- a faluba, előhoztam a ruháját, «#*1 vol volt, elmúlt,' mindenki ezt csinálta vo’na. te ruhában jár. Be- teltek Adtam nekik, itt van, a székre kitettem. Jött is er/ esett arcú, csöndes vigyétek, csak a katotiat hagv- , , , „ ,, .. , ,, , és öreg. A ráncoktól nem lát- játék. Nem jött álom a sze- csaPat> éteriek, nezik a fiút. Nehezen, fel ve ^ szánom el ni az arcát. Szeme fakult; fá- mentre azon az éjszakán, át- ölelkeznek, nevetnek, aztán magam, de mielőtt eljönnék, radtság,' sok apró rebbenás. mentem hozzá félóránként, néznek engem. Mamának szó- megkérdezem azért: Kezét olykor az alsó ajkához él-e, hal-e? Mint a fehér kő, lított mindegyik, csókoltak, — Es mondd, mama?... A emeli. Ez a gondolkodás jele feküdt, úgy, amint letettem, ... , . ,. .. ... „ nála. Háta, ahogy a tűzhely abban az áíkmotban Aho- • °Mtek> fflmoSattak a hatam‘ te flad?''' —ii.u: i_;—— .-.1— ~n— ooan az állapotban. Ano0y knmt mit i-r,™- — Az enyém? Bar tudnám... Nem értettem, hogy mit mon­Eltúnt. Nincs. Nincs Meghalt, fiam. Nem sírt. Bezárkózott súlyos szony ezert a tetté- magányába. Néztem a két ké­ért szovjet ki tunte- . , , ,, tést kapott. Még ezt *** az asztalon. Mosolygott falú krónikája meg­őrizte, hogy az asz­JÓSIKA MIKLÓS melletti kisszéken ülve előre- . , . , .. . ----------­g örnyed, nehéz munkájú éle- ott allok> takargatom, közben danak ^ téről beszél. És a keze is. Egész mindig az én drága fiam járt életét a kezében hordja. az eszemben. Én annak csak^ örültem, _ Akkor és azontúl, amed- hogy az oroszok bejöttek, na, d,g csak ott felöldt. nem.tuö­mondom, vége a háborúnak, fan, másra gondolni, mint ar- ______,___ _ m ost már hazajön az én fiam ra> hogy ezt a katonát nekem megelőzően, amíg az egység Vlagyimir, mosolygott András is. Attól kezdve csak vártám, meg kell mentenem, ha azt ott állomásozott a faluban, — mind a két fia vártam, ruháját, ingét rend­be tettem, a csizmáját szépen kipucoltam, estére kelvén megágyaztam neki, a forró tég­lát a lábához odatettem, hadd melegítse, ha megjön. Akkor énnekem senkim nem volt. csak az az egy fiam. Szegény uramat a tüdőbaj vitte el. mert az is olyan volt, hogv inkább ő nem evett, hogy a .gyerek ehessen. Járkáltam, én sírva énn eleget, anvkor meg­jött a behívó, ne Vigvék el. kenyérkereső, de elvitték, s mindíárt a menetszézadba. Írogatott, nyugtatott, »ne fél­jen, édesanyám, megyek én mihelyt lehet«. Hát vártam is az élelem minden órájában mind ilven az anya. — Már három napja benn. voltak az oroszok, amikor reg­gel igen-igen jókedvűen éb­redtem. azt álmodtam, hogy jön egv nagy gőzössel, nevet, integet, mint mikor a vonat elvitte, de most a vonat köze­ledett -befelé az állomásra. Biz- to,s voltam benne, hegy most már csakugyan .hazajön. Első gondom az volt, hogv másnao kenyeret sütök abból a kis maradék lisztemből. Este, hogy a német visszajött, féltem itt egyedül. Mi lesz, ha jönni ta­lál, bele a tűzbe? Még lámpát se gyártottam, ültem a sötét­ben, próbáltam kigondolni, hogvan is lemen azzal a ke­nyérsütéssel. Jó késő lehetett, mik°rra a lövöldözés abbama­radt, én meg azt gondoltam, mégis kimegyek szalmáért, hogv kéznél legven reggel, ha befűtöm a kemencét. Megvek a kazalhoz, egyszerre mintha ho°FT!'*<v?ott a remegés, alig bírtam a lába­Maga is regényhős volt, úgy élt, mint iumánjai«-n-:k alakjai, akikről Bajza József állapította meg, hogy »csaporíjva kezdik, hogy aztán célra siessenek«. Fenyvesek, bércek, zú­gó csermelyek környezetében — ezek a motí­vumok aztán állandó kellékeivé válnak tör­ténelmi írásainak —, Erdélyben született, ka­tonatiszt lett, majd főúri szalonok hőse, »arsz- lán és széptevő«. A fiatal Jósika Miklós vá­rosról városra csapengva élt, mig — a múlt század harmincas éveinek elején — megírta Zólyomi című regényét, majd az Abafit. Az utóbbit adták ki előbb. A Báthory Zsigmor.d erdélyi fejedelem korában és udvarában élt s züllésnek indult nemesúriiból országbolondí- tó hőssé lett Abafi Olivér lovag történeté ma már sok tekintetben elavultnak hat; Walter Scott ihletése nagyobb, mint a XVI. század­beli erdélyi valóságé. De az Abafi volt az első magyar történeti regény, amelyet Kemény Zsigmond és főleg Eötvös József hamarosan túlhaladott ugyan, de amely nélkül nem lett volna társadalmi igénnyé ez a műfaj. ' És amelyben az íróvá avatott »nemesúrfi« példát adott saját magának is. Az Abafi szerzője ugyanis — mint regényé­nek hőse — a »közjó szolgálatáénak útjára lépett; Wesselényi Miklós, majd Kossuth Ba­jos híve lett, s az 1848—49-es szabadságharc mint áldozatos hazafit, mint nemcsak a Habs­burgokkal, hanem a velük megbékélni kívá­nókkal is élesen szemben álló politikust talál ta Jósikát. A környezetével már régebben sza kító, második házasságában igazi élettársra — ■ és eszméi társára is lelt — író brüsszeli, lon­doni, drezdai emigrációj'ában is híven kitar­tott a kossuthi gondolat, a magyar nép által; elképzelt szolgálata mellett. S bár olyan ér­dekes történe’mi regényt, mint a mai szem msl problemattk'-snák látszó, de a maga ko­rában társadalmi tettnek is számító Abafi, nem írt már többet — A csehek Magyarorszá­gon lényegesen gyengébb Olivér lovag törté­neténél —, néhány olyan társadalmi regényt alkotott Jósika az emigrációban, amelyekről a mai olvasó az Abafinál is kevesebbet tud, amelyek pedig igen fontos ihletői voltak Jó­kainak, majd később Mikszáthnak, sőt Krúdy Gyulának is. (Krúdy maga vallotta, hogy sa játos szépprózájának kialakulására Mikszáth és Turgenyev mellett a már a múlt század végén is félig-meddig elfeledett, alig olvasott Jósika Miklós volt a legnagyobb hatással.) Jó­sika társadalmi regényei közül az Egy két­emeletes ház Pesten című »leleplező beszély« egy ma már nem korszerű romantikától át­hatott, de a reális valóságot is látó, az akkori élet ellentmondásaira felfigyelő író alkotása Jeleztük már, hogy az éppen S2áz eszten­deje Habsburg-ellenes emigránsként elhunyt Jósika — akinek Abafija, de A két Barcsayja és más művei is — a szabadságharcot meg­előző években igen népszerűek voltak —'a század végére már csak az iskoláskönyvekben élt. Ezt az írót, aki — mondhatni — megta­nította magyar könyvet olvasni kora olvasó- közönségét, az a méltatlan sors érte, amit Szerb Antal (egy más íróval kapcsolatban) úgy nevezett: »Bekerült a nem olvasott/ a kegye­letből való klasszikusok közé.« As igasat megvallva Jósika életművének egy része ma már éppen olyan olvashatatlan, mint a nála melyebb Kemény Zsigmond élet­művének egy része. De az Abafit, az 'Egy két­emeletes ház Pesten című és még több mű­ét azért érdemes ismét elővenni. Érdekes -tangjátékot hallottunk már a rádióban az ögalmas életű, romantikus jellemű íróról. Ügy véljük azonban, életművében is bőven ikad olyasmi, ami a mai olvasót is megaján- 'ékozhatja a regén esség izgalmával és az igazság szépségével. a Egy kis nyelvművelés TALLÓZÁS ÚJABB NYELVMŰVELŐ KÖNYVEINKBEN Az elmúlt év utolsó hó­napjában könyvkiadásunk há­rom nyelvhelyességi könyv­vel ajándékozta meg az anya­nyelvűnk iránt érdeklődők táborát Közülük kettőt a Gondolat Kiadó, egyet pedig a Közgazdasági és Jógi Könyv­kiadó jelentetett meg. Álta­lános nyelvhelyességi kérdé­sekkel és nyelvi érdekessé­gekkel foglalkozik Karinthy Ferenc Nyelvelés című köny­ve, valamint a Lőrincze La­jos irányításával, Ferenczy Géza és Ruzsiczky Éva szer­kesztésében készült Nyelv­művelő levelek című kötet. A harmadik pedig a szak­mák nyelvébe, a műszaki nyelv sajátos világába ka­lauzolja el az olvasót, amint címe is mutatja: Szaknyelvi kalauz; szerzője Grétsy Lász­ló. Bizonyára a Somogyi Nép­lap havi nyelvművelő rovatá­nak olvasói számára sem lesz érdektelen, ha most szót kerítünk rájuk. Karinthy Ferenc a Magyar Nemzet 1963-ban indult rendszerint vasárnaponként jelentkező Nyelvelés című rovatának cikkeit gyűjtötte csokorba, s tette most közzé kötetben. »Nyelvelő« cikkei í Ltualitásukkal, {szellemessé­gükkel, könnyed stílusukkal már a sajtóban is nagy ér­deklődést keltettek. A szerző foglalkozik bennük a pesti nyelv legfrissebb hajtásaival, az idegen szavak használatá­val, a kiejtéssel és még sok nyelvi érdekességgel. Témái­ból most csak úgy találomra kiragadunk néhányat. A szerző örömmel tapasz­talja, hogy a sportnyelvben a magyar kifejezések egyre jobban kiszorítják az idege­neket, így lett a football-bői labdarúgás, a korner-bó 1 szög­let, a passz-ból átadás, a der­bi-hői rangadó, az ofszájd- ból a leleményes les stb. A betűszórványról szólva elíté­li a sok homályos és értel­metlen alkotást, mint a SERNEVÁ L, ERMELÉK, VILLRÁD stb., és az egész­séges rövidítések között em­líti az újabban keletkezett tv.t; talán Karinthy Ferenc cikkének hatására terjedt el a szónak tévé alakja. A szerző foglalkozik még a mai megszólítási nehézsé­gekkel, különös tekintettel a kalauzokéra, s megvédi a kalauz néni, kalauz bácsi kedveskedő, családias for­mákat. Vázolja a maszek diadalát ját; a szót Kellér Dezső alkotta, és tette nép­szerűvé egy konferánszában, s ma már országszerte, váro­son és falun egyaránt halla­ni. Elítéli a kettős tárgyrag­gal ellátott aztat, ölet alakot (helyesen: azt, őt), a nagyba­ni, üzletbeni-féle képzést, a felé-járványt, de az utóbbiak­ról már írtunk e rovat ha­sábjain. A karácsonyi könyvpiac másik újdonsága volt a Nyelv­művelő levelek cimű kötet. Már egy évtizede százával érkeznek a .különféle nyelvi kérdések iránt érdeklődő le­velek a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézetébe. A legfontosabb, közérdeklődésre is számot tartó válaszokat az intézet dolgozói összegyűjtötték, és ebből született ez a nyelv­helyességi kézikönyv. A szám szerint négyszázötven levél tudományos alapossággal fog­lalkozik sok nyelvi, helyes­írási, nyelvhelyességi kérdés­sel; van benne szó stílusról, fogalmazásról, szó- és szólás, történetről, kiejtésről stb. Minden különösebb rendszer nélkül megemlítünk néhány témát. Hogyan ejtjük a Dessewffy (dezsőfi), a Cházár (császár), a Kulic.h (kulih) ne­vet. Siel vagy sízik? Melyik a helyes? A válaszban ol­vashatjuk, hogy mindkét kép­zésmód hibátlan, tehát ki-ki kedve szerint használhatja Hogyan mondjuk helyesen én írnék vagy írnák? Az írnék a. szabályos, a feltételes módú tárgyas ragozás egyes szám első személyének ragja min­dig -nék. Például: (én) adnék, aludnék, olvasnék stb. Az ad­nák, olvasnák tudniillik ugyanezen mód többes szám harmadik személyének alak­ja: ők adnák, olvasnák a könyvet. Miért mondjuk azt. hogy Almádiban, de Szolno­kon? A részletes válaszban elolvashatja az érdeklődő, hogy a magyar helynevek ragozásában a nyelvszokás alakította ki a raghaiznála- toé, tehát nem kell logikai magyarázatot keresnünk. Több-kevesebb szabályosság mégis tapasztalható. Az -i, -m, -n, -ny hanggal végződök általában -ban, -ben ragot kapnak: Ercsiben, Komárom­ban, Debrecenben, Tihanyban, a többi mássalhangzós végű és az -i kivételével a ma­gánhangzón végződök mind -n ragosak: Szegeden, Kis­kunfélegyházán stb. A -vár és a -hely utótagúak, vala­mint Pécs, Győr, Vác pedig a hol? kérdésre -t, -tt ragot is kaphatnak: Kaposvárott, Vásárhelyt, Pécsett stb. Egyik levél foglalkozik azzal, hogy a férfival vagy férfivel alak-e a helyes. A férfi szó mély hangrendű, emellett bizonyít a férfias, férfiak alak is, te­hát más rágós alakban is így helyesebb: férfinak, férfihoz, férfival. Folytathatnánk még a felsorolást, de ízelítőnek ta­lán ennyi is elég lesz.-Grétsy László • ^Sziáknyelvi kalauz című könyve elsősor­ban a szakembernek szól ugyan, de sok érdekes anya­got talál benne a pusztán nyelvünk iránt érdeklődő em­ber is. A szerző nagy tudó- mányos felkészültséggel, de csevegő stílusban tárgyalja a leggyakoribb sajtónyelvi, mű­szóhasználati, fogalmazási hi­bákat, és mindezt gazdag példatárral illusztrálja. Tal­lózzunk egy kicsit ebben is! A szerző kifogásolja a nyelvünk­ben egyre gyakrabban előfor­duló szóelvonással alkotott összetételeket: fő javít, műre­pül, távkapcsol, művezet, utókalkulál stb. Olvashatunk e könyvben arról is, hogy lap­jainkban mennyire elterjedt a hosszú összetett szavak hasz­nálata. Például: röntgengép, működés a röntgengép műkö­dése helyett, ellenőrzésiidő- csökkenés az ellenőrzés idejé­nek csökkenése helyett Szó esik a féleség újabban diva­tos használatáról, mint Záb- beliféleség, baktériumféleség, apróvadf éleség, a lábbe'i, baktérium, apróvad helyett. Folyóiratainkban gyakran találkozunk a -női, -nél rag németes túltengésével a -ban, -ben; -on, -en, -ön; -kor rag rovására. Például: gyorsvona­taink késésénél közrejátszott (azaz: késésében), a vitáknál sokat tanul (helyesen: a vi­tákon vaey vitákból>. a terv- készítésnél (a tervkészítéskor helyett! stb. Foglalkozik Gré'sv könyve a gyakori szótéveszté- sekkel egyelőre — egyenlőre, elodáz — elodáz, érdekes — érdemes, helység — helyiség, önkéntes — önkényes stb. Fi­gyelmeztet a vesszők pontos kirakására; példákon bizonyít­ja ennek fontosságát. A három nyelvművelő könyvben való tallózásunknak ezzel végére is értünk; re­ndüljük, e rövid szemle is bi­zonyítja, hogy nyelvművelé­sünk újabb kitűnő művekkel gazdagodott. Szűts László, a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézetének tudományos munkatársa

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom