Somogyi Néplap, 1965. február (22. évfolyam, 27-50. szám)
1965-02-28 / 50. szám
SOMOGYI NÉPLAP 4 Vasárnap, 1965. február 28. Töíibs! keli lenni a kulturális terv teljesítéséért Kutason (Tudósítónktól.) A Kutasi Községi Tanács V. B. legutóbbi ülésén megállapították, hogy egy helyben topog a kulturális munka a faluban. A sikertelenséget némelyek a televízió térhódításával meg az emberek érdektelenségével magyarázzák. Megemlítik ugyan azt is, hogy a kulturális bizottság és a tömegszervezetek vezetői nem vették ki részüket a munkából olyan mértékben, mint vállalták. A továbbképző iskolának és a dolgozók est5 iskolájának hallgatói rendszeresen járnak a fogl J- kozásokra, az alapismereti tanfolyamot ellenben nem tudták megszervezni. A mezőgazdasági szakmunkásképző tanfolyam megszűnt. Az állami gazdaságban működik egy szarvasmarha- és egy sertéstenyésztő szaktanfolyam, s harminc .növendéke van a gyü- mölcskertési éti iskolának. Erei- ményesek voltak az ismeretterjesztő előadássorozatok; folynak az előkészületek a felszabadulási kiállításra és a kulturális szemle körzeti bemutatójára. A népi együttes és az irodalmi színpad új műsorral mutatkozik be. Sajnos, nem javult az állami gazdasági klub tevékenysége; hiányzik a program, a tervszerű klubmunka. A községi kulturális bizottság tagjainak jobban össze kell fogniuk, hogy teljesíthessék a kulturális tervet. Könyvben és katedráról Sűrű haját már szürkére festette az idő. Barnapiros arcán mély barázdák futnak. Ha maga készítette diapozitív fölvételeit nézem, és a párolgó fekete melleit úti beszámolóit hallgatom, külföld tájait ismerő, műkincseit értő embernek gondolom. Ha könyveit lapozgatom, a magyar állattenyésztés jobbá tételén fáradozó ember képe rajzolódik ki előttem. A Mezőgazdasági Kiadó szakíróként tartja nyilván dr. Molnár Lászlót, a Kaposvári Felsőfokú Mezőgazdasági Technikum állattenyésztési tanszékének vezetőjét. Három könyv. r r • /, t es egy újítás A szűk tanszékvezetői szobában munkájáról kérdezem. Az íróasztalt levelek, szakfolyóiratok takarják. Az írógépben az >NDK társintézetébe szóló, félbehagyott levél áll. Az íróasztalon ott van legújabb munkája is. A címe: Hogyan lesz a tehenészből szakmunkás? Ezt a könyvet méltatva mondta dr. Lázár Vilmos, az Egyetemi Továbbképző Intézet igazgatója: »■... egyszerűen és mégis élvezetesen szól elsősorban ahhoz a mintegy 70 ezer főnyi szakmunkáshoz, akik mezőgazdasági termelésünk gerincét alkotják«. A könyv alig egy hónapja jelent meg a boltokban, de már nemigen kapni belőle. — A tehenészmunka legégetőbb kérdéseire szerettem volna felhívni a figyelmet — mondja. — Mert szerintem az állatttenyésztés a mezőgazdaság nehézipara. A könyv a munka megkönnyítésére és a gazdasági eredmények fokozásának előmozdítására született. Régi probléma megoldásáért száll síkra ezzel a könyvvel az író. Ez már nem kezdet, hanem tulajdonképpen folytatás. Első könyve, a Korszerű állattartás 1962-ben jelent meg. Egy évvel később elnyerte a kiadó nívódíját. Második könyve, amelyben a nagyüzemi állatteis. Amikor megalakult az Állami Gazdaságok Főigazgatóságának Kísérleti és Propaganda Osztálya, őt nevezték ki vezetőjének. Itt indult meg a tulajdonképpeni elemző munka. Rengeteg kísérleti adatból szűrte le az első általános következtetéseket, ezek azután szakfolyóiratokban kerültek az olvasó elé. Elve mindig az volt, hogy nem elvonatkoztatva kell kezelni a kísérleteket, hanem az élet adta kérdésekre kell megkeresni a helyes választ. Ez alatt az idő alatt vált az állattenyésztés szakértőjévé. Tudományos munkásságának híre eljutott a határon túlra is. Tavaly meghívott előadó- j ként részt vett Reggio-Emiliá- i ban az Európai -Állattenyésztő i Egyesület közgyűlésén. Itt ismertette először a most készülő állattenyésztési szakkönyv anyagát. A debreceni diákévektől hosszú és nehéz volt az út a Felsőfokú Mezőgazdasági Technikum katedrájáig, de azt mondta, megérte. Azt a tudományos ismeretanyagot, amelyet közben összegyűjtött, most Társadalmi összefogás a mezei pocok irtására Díjtalanul adja az állam az Arvalint — Kötelező közmunkát rendelnek el országszerte — Fokozott gondot az óvó rendszabályok megtartására A múlt évben a mezei pocok országos méretben tömegesen elszaporodott. Az enyhe tél következtében a kártevő áttelelt, s a fertőzés súlyosan veszélyezteti a vetéseket és a fiatal ültetvényeket. A veszély és a - kártétel teljes felszámolására a füldművelésügyi miniszter az ország egész területén társadalmi védekezést rendelt el. A miniszter rendeletét a Magyar Közlöny 14. száma közli. Eszerint a védekezést a mező- és erdőgazdasági termelőüzemekben, az egyéni gazdálkodók földterületén, a fertőzött erdőszegélyeken, a termények tárolását végző üzemeknél, a raktárak körül, valamint az utak, vasutak, csatornák, töltések füves és fásított részein az időjárástól függően március 5-től legkésőbb április 15-ig kell végrehajtani. A védekezést a megyei tanácsok végrehajtó bizottságai a mezőgazdasági osztályok útján szervezik és irányítják a társadalmi szervek bevonásával. A Földművelésügyi Minisztérium Növényvédelmi Szolgálata a cinkfoszfid hatóanyag tartalmú Arvalint a megyei tanácsok útján díjtalanul bocsátja rendelkezésre. A védekezés megkezdésének időpontját a megyei tanácsok végrehajtó bizottságai állapítják meg. A helybeli védekezési munkák szervezése és végrehajtása a községi tanácsok feladata. /I társa- dalmi védekezésbe a la. kosságot a községi tanácsoknak a Munka Törvénykönyve 139—140. paragrafusai szerint kell bevonniuk. Ennek értelmében a megvédendő területekhez szükséges számban a 14—50 éves korú nőket és a 14—60 éves korú férfiakat lehet pocokirtás céljából közmunkára kirendelni. A méreg kiszórására csak 16 éven felüli személyek vehetők igénybe. Mentesek a kötelezettség alól a terhes és szoptatós anyák, azok, akiknek hat éven aluli gyermekük van, és gyermeküknek más gondozójuk nincs, továbbá a rokkantak és a betegek. A védekezésre szervezett munkacsapatoknak az arvali- nozást a számukra kijelölt ha- tárrászen csatárláncban haladva, valamennyi útjukba eső területen (vetés, szántás, parlag, rét, legelő, gyümölcsös, ftűlőút, part, árok, töltés stb.l ed kell végezni. Mivel az Atrvalin erős méreg, kézzel érinteni, illetve kiszórni nem szabad, hanem az erre a célra készített eszközökkel kell a járatokba elhelyezni, lyukanként 4—5 szemet. Utána a járatot betaposni nem szabad. Mived a pocoklyukaknak csak 20—30 századéka lakott, ezért — takarékosságból — célszerű az arvalinozást megelőzően 2—3 nappal a lyukakat betaposni. A kártevők csak a lakott járatokat fogják újra kiásni. A pocoklyukak be- taposására a tavaszi szünetben a 16 éven aluli diákok is bevonhatók. Az arvalinozásnál a munka- védelmi és baleset-elhárítási óvó rendszabályokat szigorúan meg kell tartani. A községi tanács feladata a tárolt szer gondos elraktározása száraz, nedvességmentes helyiségben, ahol sem élelmiszert, sem takarmányt, sem más anyagot nem tárolhatnak. A társadalmi munkában részt vevőknek az Arvalint csak megfelelő felirattal és »méreg« jelzéssel ellátott dupla falú papírzacskóban szabad kiadni. Az arvali- nozást végző dolgozók munka közben nem étkezhetnek és nem dohányozhatnak. A munka befejezése után meleg vízben szappannal gondosan kezet kell mosni. A megmaradt növényvédő szert minden alkalommal vissza kell szolgáltatni. A munka teljes befejezése után a papírzacskókat és az adagolóeszközöket el kell égetni. Áz arvalinozást a megkezdés előtt többször közhírré teszik. A vegyszer kimérését úgy kell megoldani, hogy elkerülhető legyen a porkévződés, illetve a por belélegzése. Ezért ajánlatos légzésvédőt használni. itt is fokozottan ügyelni kell, hogy a vegyszert nedvesség ne érje. # Az Arvalint csak lakott területen kívül szabad felhasználni, s az Ilyen területekre a védekezéstől számított 14 na- nig 16 éven aluli gvermekek nem mehetnék. Ugyancsak gondoskodni kell. hogv a vegv- szerezett területekre legelő állat vagv baromfi ne kerüljön. A vegyszerezés ideje alatt elhullott háziállatok vagv vadak húsát *ozvasztani veszélyes és tilos. (MTI) nyésztés korszerű módszereit ismerteti, 1963-ban került az olvasók kezébe. Ez a könyv a termelőszövetkezeteknek készült. Nyolc esztendő megfigyeléseinek eredményeit ösz- szegezi. Az állattenyésztés problémája már régóta foglalkoztatja dr. Molnár Lászlót. A Molnárféle félszabadtartásos borjúnevelő építésének terve is az ő gondolataiban született meg. Voltaképpen ezzel lépett először a nyilvánosság elé. A három szakkönyv és közben a doktori disszertáció — mely summa cum laude minősítést kapott — ezután látott napvilágot. Most a negyedik könyvén dolgozik. Címe: Hogyan lesz a kanászból szakmunkás? Ebben a sertéstenyésztéssel foglalkozik. Debrecentől a katedráig ötvenhat év suhant el fölötte. Harminc év telt el azóta, hogy a Debreceni Mezőgazda- sági Akadémián kezébe kapta az oklevelet. Ez a három évtized munkával és kísérletezéssel volt tele. Első kísérleteit a felszabadulás után végezte. Azelőtt ő is gyakorlati szakember volt. A felszabadulást követő években megszervezte Ormánypusztán a kísérleti gazdaságot. A kísérleteket, a hosszú évekig tartó megfigyeléseket kísérte szerencse is, de követte kudarc sarokba rendezi, hogy valamennyi köakinccsé váljon. A gépesítés nem cél, hanem eszköz — Hogyan ítéli meg a magyar állattenyésztés gépesítését? — Egyszerű, üzembiztos és olcsó gépekre van szükségünk. Az állattenyésztés gépesítése nem cél, hanem az állattartás eredményei növelésének eszköze. — ön szerint milyen feladatok várnak a kutatókra? — Az alkalmazott kutatásnak az élet adta feladatokat kell megoldania. — Milyen gépekre van tehát szükség? — Elsősorban olyanokra, amelyek az állattenyésztők munkáját könnyítik meg. Ez nagymértékű önköltségcsökkenéssel is jár. Mert a tapasztalatok szerint például a tej önköltségének 15—18 százalékát a munkabér adja. A gépi fejés bevezetése már régen megvalósításra érett. Ha ezt sikerül elérni, nagyon sokat tettünk. Hiszen a tehenészeket a legnehezebb munkától kíméljük meg. A gépek viszont szakértelmet követelnek. A fiatal állatgondozóknak erre is föl kell készülniük. Kercza Imre--—---------TAK ARÉKOSSÁG Hol volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl, volt egyszer egy nagy hivatal soksok szobával, a szobákban még több dolgozóval. Hallva a takarékossági mozgalomról, a hivatal vezetősége is elhatározta, hogy csatlakozásra szólítja fel a dolgozókat. Nagy értekezletet tartottak. Aznap ügyfeleket sem fogadtak, sőt lezárták a hivatal kapuját is, hogy élő azon se ki, se be. Hogy a sok ember éhen és szomjan ne haljon, arról délelőtt virslivel, hárslevelűvel, délben disznótoros ebéddel, délután feketével, szendvicsekkel és ezerjóval gondoskodott a vezetőség. A tizennégy és fél óra alatt megállapodtak abban, hogy a takarékosság szellemében kevesebbet telefonálnak, mint eddig, s a maszek telefonokért leteszik a forintokat. A következő napokban lázas tevékenységbe fogott a hivatal. Minden szobába piros üvegtáblát rendeltek arany felirattal, amely takarékosságra szólította fel a dolgozókat. A ktsz-szel politúrozott telefonállványokat csináltattak, s azokat egy közismert tervezővel igen elmés szerkezetté varázsoltatták. Lényege a következő. A telefonállván- oldaláról egy fémkar öleli ár szorosan a készüléket. Az állvány oldalán két beépített gomb szabályozza a kart. A piros gomb a maszek, a fekete a hivatalos beszélgetéskor használatos. A magánbeszélgetéskor be kell nyomni a pirosat, a hátul fölszerelt automata perselybe kell hullatni a forintokat, erre az megindítja a gépezetet, s halk zenére fölemelkedik a kagylót leszorító kar. A hivatalos beszélgetés lebonyolítása egyszerűbb. A fekete gombot nyomják meg, és a hívott számot belesúgják a falba szerelt mikrofonba. A mikrofon elektromos összeköttetésben van egy automata számológéppel, amely pillanatok alatt eldönti, hogy a bemondott szám rajta van-e a hivatalos telefonszámok listáján. Ha igen, akkor fölemelkedik a kar, és lehet telefonálni. Ha nem, akkor előugrik egy beépített másik kar. s fügét mutat a csalni akarónak. A harminckét, új megoldású készülék hamarosan munkába állt, s remekül bevált. Igaz, egy kicsit sokba került. Néhány alkatrészt Svájcból, Svédországból. Franciaországból és Japánból kellett hozatni, viszont a hivatal telefonszámlája a befizetett fo- An*ok ellen súlyozásával sok- \úl kevesebb lett. tehát takarékoskodtak. Több vállalat érdeklődik a szerkezet iránt. Lehet, hogy másutt is bevezetik. — sm ■— IGYETLEN NAPON TÖRTÉNT... Fényképezőgéppel fölszerelve kísértük el ellenőrző körútjukra a Somogy megyei Rendőr-főkápitányság közlekedési osztályának munkatársait. Egyetlen napon ennyi szabálytalanságot kaptunk lencsevégre. Alig halad el a gépkocsi Kaposváron, a forgalmas Májas 1. utcában, ok már az úttesten vannak Nem zavarja őket az sem, hogy az ellenkező irányból jármű közeledik. Bár csak néhány méterre van a kijelölt átkelőhely, de inkább kockáztatják testi épségüket, életüket, mintsem megtartsák a szabályokat. — Van otthon két bukósisakom is, jöjjenek el, nézzék meg — magyarázkodott a siófoki Wirth Gyula, amikor a közlekedési rendőrök felelősségre vonták Elmondta, hogy nemrégen ő is oktatta a közlekedési szabályokat. • Illene tudnia: az új rendelet nem azt írja elő, hogy a bukósisakot otthon őrizzék, hanem, hogy vezetés közben viseljék! — Szórakozzanak csak az urak . . . Elmegyek maguk előtt akár ötször is — gúnyolódott Szorg Károly Balatonlelle, Szabadság út 60. száih alatti lakos. S hozzáette: — Fényképezzenek csak le nyugodtan, majd elküldöm magas beosztású sógoromnak. Ügyes ember: egy kerékpárból, egy kétkerekű targoncaféléből olyan zörgő, billegő járművet szerkesztett, hogy a 7-es útvonalon alig győzték kerülgetni az autók, a motorok. íme a fénykép, talán hasznosíthatja. Egy kissé kényszere lelten lát >e a telephelyre, hozza vagy iUn. .áho*. kaposvári Uathíkfc rendbe a kocsit, és sz te’/. ácsijának vezető -gy vigye újból levizsgáztatni, je, Ruz> iván. Ugyanis az aába mérgelődött: hatástalan az utasít. capta, hogy sze- ,-kkel egyetlen gépjármű sem relje le a r.iszánu • i »kát, s a »ehet részt közúti forgalomban! legrövidebb útvonalon vonuljon Sz. L»
