Somogyi Néplap, 1965. február (22. évfolyam, 27-50. szám)
1965-02-21 / 44. szám
SOMOGYI NÉPLAP 4 Vasárnap, 1965. február 21. Akik a növény teiHiiesxiés hojuiiniiövelés**!! fáradtadnak Mérlegen a megyei Vetőmagfelügyelőség munkája A gazdag talajerőn kívül a fajta és a minőség szempontjából egyaránt jó vetőmag — ez az alapvető föltétele a nagy hozamú növénytermesztésnek. A silány mag akkor sem hozza a várt termést, ha a termőföld bővelkedik is a növény fejlődéséhez szükséges tápanyagokban. s az ápolást is idejében, jól elvégzik. Nem mindegy tehát, hoevan alapoz zuk meg a betakarítás sikerét, senkinek sem közömbös, milyen szaporító anyagot vetünk a talajba. Nőit n minősített terület Nevében is benne van: a növénytermesztés hozamának növelésén fáradozik a megyei Vetiőmagfelügyelőség. Tevékenységéről viszonylag kevés szó esik, dolgozóinak munkája azonban érződik a mezőgazdasági nagyüzemekben, s ott van a termelőszövetkezetek és az állami gazdaságok év végi mérlegében is. Mit tett a felügyelőség a múlt évben? Erre a kérdésre válaszolni és a végzett munkát mérlegre tenni csak úgy lehet, ha a feladatokból indulunk ki. A fő tennivalók: jó minőségű és annyi vetőmagot előállítani Somogybán, hogy — elsősorban burgonyából — az ország más megyéibe, sőt külföldre is jusson. A minősített terület tavaly meghaladta a 46 000 holdat, ez több,. mint amennyi 1963-ban volt. A kalászosok és a kapások szaporí- ió területét egyaránt szemmel tartották a felügyelőség dolgozói. Bebizonyosodott, hogy a nemesített vetőmag jelentősen !^b termést ad. Az is kiderült, hogy például a fertődi 293-as búzafajta milyen betegségre érzékeny. A megye gazdaságai közül legeredményesebben a barcsi Vörös Csillag Tsz szaporított kalászos vetőmagokat. Hibrid kukorica-vetőmag előállításával három tsz 680 holdon, borsóval — nyolc fajtával — pedig három állam! gazdaság és huszonöt tsz ösz- szesen több mint 1700 holdon foglalkozott. Szaporították a lucerna, a vöröshere, a bükkönyfélék és más növények magját is, a legnagyobb területen azonban a vetőburgonya szaporítása folyt. Somogybán termelik a legtöbb vetőburgonyát Megyénkben 1958-ban 254z ..oldon, tavaly már ennek csaknem négyszeresén szaporítottak vetőlourgonyát. Sok megye varja és kapja innen a jó minőségű alapanyagot, s az igények évről évre nőnek. Ezzel együtt kell növekednie a termelők felelősségének is. Az el- aprózódottságot mielőbb meg kell szüntetni, helyenként több gondosságot igényel a burgonya kezelése. A múlt évben majdnem ötszáz holdnyi területet kizártak a szántóföldi' minősítésekkor. Előfordult, hogy az istállótrágyát tavas/.- szal hordták ki. és szántották le burgonya alá, emiatt késett a kiültetés; a szerves anyag bomlása szintén hátráltatta a kelést. Mint már említettük, a vető- burgcnya-termőterületek túlzottan tagoltak. Ez veszélyezteti a fajtatisztaságot, kevésbé védi a növény egészségét, nem ad kellő lehetőséget a megfelelő elővetemény kiválasztására, s korlátozza a növényápolás és a növényvédelem nagyüzemi módon való elvégzését. Nyolcvan termelő egységben — főként tsz-ekben — foglalkoztak tavaly vetőburgonya- szaporítással. Most az a cél, hogy a szaporító gazdaságok száma csökkenjen, a megmaradókban pedig növekedjék a terület. Több példa bizonyítja, hogy ahol vetőgumót termesztenék, ott az áruburgonya termelése növénykórtani szempontból nem egészséges, ugyanez fordítva is érvényes. A területek koncentrálása — természetesen csak a föltételek megteremtése után — lehetővé tenné az alaposabb ellenőrzést, a beruházások célszerű megvalósítását és a megfelelő szakfelügyeletet. Az áruburgonyát termelő gazdaságok nem károsodnak, mert kevesebb ráfordítással és a most már magasabb árakkal ők is megtalálnák számításukat. Has/nos a magvizsgálat A felügyelőség egyik legfon tosabb feladata a vetőmagvak vizsgálata. Somogybán kevés saját tennésű magot küldtek be vizsgálatra, pedig az országos fölmérések azt bizonyítják, hogy az elbírált magvaknak csali egyhannada alkalmas elvetésre tisztítás nélkül. Tehát a visszatartott vetőmaggal vigyázni kell. Lehet, hogy betakarításkor romlott a csí- rázóképessége, de előfordulhatott más magvakkal való keveredés is. Megyénkben mindössze huszonöt tsz kért magvizsgálatot a múlt év őszén. Az elbírálás eredményeiről három napon belül értesítették a gazdaságokat. Mit mutattak a vizsgálatok? Azt, hogy a beküldött nyolcvanhat mintát csak további tisztítás után, illetve súlytöbblettel javasoltak vetésre, nyolc mintát pedig alkalmatlannak találtak. Ebbői Is látszik, mennyire fontos segítséget utasított vissza tsz- eink többsége azzal, hogy nem vette igénybe a felajánlott vetőmagvizsgálatot. Ennek tanulságait érdemes most, a tavaszi kalászosok vetőmagjainak előkészítésekor is hasznosítani. A hozamok növelésén fáradozik a felügyelőség azzal, hogy jó vetőmagvak előállítá- ról gondoskodik. Tavaly minden eddiginél többet végeztek, munkájuk jóval nagyobb területre terjedt ki. mint a korábbi. években. A nemesített vetőmagvak szaporítása mező- gazdasági nagyüzemeink növénytermesztésében jelentősen növelte az eredményeket, s növeli ezután is. Hernesz Ferenc 4 tisztelet próbája NAGYON VÁRTÁK EZT A NAPOT. A zárszámadás közeledtével mindjobban nőtt érdeklődésük. Jól tudták, hogy most vethetnek számot magukban, és végleges választ a helyzet pontos ismeretében adhatnak a kérdésre: érdemes volt-e egész évben fáradozni, meghozta-e várt és kívánt eredményét helytállásuk? A gondolatok e kérdés körül forogtak. Ennél több és számottevőbb azonban mindaz, amit az inkei Rákóczi Tsz közgyűlésén tapasztaltunk. A bizalom vizsgázott, mint a múlt év valamennyi napján, úgy most is. Futó János elnök ismerteti a beszámolót. Csend van, a figyelem élénk. Utána másnak a megállapítása vitát vált ki. Nézeteltérés támad a tagság soraiban. A szócsata egyre szenvedélyesebb. Már-már személyes torzsalkodássá fajul a feleselés. Erősödő morajlás hullámzik végig a termen. Felbomlik a rend? Végképp tévútra vihetik a fellobbanó indulatok a higgadtnak, megfontoltnak indult, közérdekű eszmecserét? Áz volna most a legfontosabb tisztáznivaló, hogy hol, ki, mikor látta a megnevezett kocsist feketefuvarban? Avagy a vita közben szóba hozott járandóság elosztásának még ismeretlen módja és rendje ok a zajon- gásra? " FELÁLL AZ ELNÖK — és egyik pillanatról a másikra elül a lárma, mint ha kiürült volna a terem. Ez az a pillanat, amit joggal nevezhetünk a tisztelet próbájának. Az elnök még nem beszél, csak készül kezdeni mondanivalóját. A hallgatóság még nem tudhatja pontosan, hogy mit fog mondani — de figyel mindenki. Tisztelettel tekint rá az egész falu. Szavait még nem halljuk, de szólási szándéka puszta jelzésének is tomboló szenvedélyeket lecsillapító, vihart lecsendesítő, roppant ereje van. Látjuk, érezzük, tapasztaljuk: a szó nemes értelmében véve ura a helyzetnek. Tőle várnak útmutatást, eligazítást gazdatársai — mert becsülik, és bíznak benne ... Nem egészen egy évvel ezelőtt, tavaly áprilisban választották meg maguk közül elnöknek. Üj társakat is állítottak mellé. Akkor ezt kérdezte: »Támogat-e bennünket munkájával is a tagság? Mert mi is csak úgy tudunk emberül helytállni, úgy tudjuk közös dolgainkat rendbe hozni. ha lesznek, akikkel összefoghatunk.« Az a közgyűlés igennel szavazott, az inkeiek odaadó támogatásukról biztosították a vezetőséget és elnöküket. A bizalom próbája volt az eltelt csonka év. Akadt, aki közben megfeledkezett tavaszi ígéretéről, de a túlnyomó többség állta szavát. Most is dicsérően emlékezett meg a beszámoló például az állat- gondozók közül Hajdú János, Novák János és Peti János sertéshizlalck, Horváth László és Németh József dencsi juhászok munkájáról. Kukoricából a tervezett tizennégy mázsa helyett tizennyolcat takarítottak be holdanként, szemes termésben számolva. Ez meg kimondatlanul is kivált az asszonyok szorgalmának eredménye .A mérleg nyelve? Meg nem billent át egészen az eredmények oldalára, de már megmozdult abba az irányba. Hosszú idő óta ez. az első év, amelyet az inkei Rákóczi mérleghiány nélkül kezdhetett. A szövetkezet vezetősége jól sáfárkodott az állami támogatással, a tagság szorgalmával is. HA EGYEBET NEM MONDUNK IS, ez is bizonyíték: a vezetés és a tagság összefogásának, egyetértésének, kölcsönös bizalmának, bizonyítéka. Olyan nagy érték — drága kincs ez, amelyet nem pótolhat, nem helyettesíthet még milliós állami támogatás sem. Építhetnek erre az alapra szilárdan és a nagyobb jövedelem reményének biztos tudatában. Ezt éreztem az elnök iránti ragaszkodás és tisztelet kifejezésének említett közgyűlési pillanatában Kutas József Pályázati felhívás pedagógusokhoz A KISZ központi bizottságának úttörőosztálya, a Pedagógusok Szakszervezete és & Könnyűipari Minisztérium MÉH-irodája a Művelődésügyi Minisztériummal egyetértésben »A hasznos anyagok gyűjtésének szerepe a nevelésben-« címmel pályázatot hirdet pedagógusok számára. Részletes felvilágosítást a Pedagógusok Lapja szerkesztőségénél és a Könnyűipari Minisztérium MÉH-irodájá- ban kaphatnak az érdeklőd'"' \ z öreg Lóki Ignácnak mindene volt a hegy. No, nem volt ő iszákos, részegen még sohasem látta senki. Kedvelte a bort, az igaz. de sokkal jobban mindazt a munkát, melyet el kell végezni, míg hordóba kerül a hegy leve. Az a kis darab szőlő meg az a földbe süllyedt, roskatag kis pince volt a mindene. Nem lehetett olyan beteg vágj- fáradt, hogy naponta ki ne ballagott volna, ha másért nem, hát azért, hogy körülnézzen. Korábban még előfordult, hogy zsörtölődve rászólt az asszony: — Már megint nem maradhatsz a fenekeden? Van itthon bor, igyál, ha megkívánod! Csúszós az út, mi az isten csudájának kell oda kikecmeregni! El találsz esni valahol, aztán ott dobod el a kanalat!... De az öreg Lóki feleletre sem méltatta ezeket a szavakat. Leakasztotta a kabátját, bütykös botját kezébe vette, aztán indult. — Majd jövök. Az asszony látva, hogy falra hányt borsó á szava, később már nem is szólt. — Ez az öregem bónája. Hát menjen. Pedig sokszor nem csinál ám semmit sem. még az Mindig ezt hajtogatod. Megérdemelnéd, hogy az ember egyáltalán ne is törődjön veled! Ki tudja, meddig tartott volna a perpatvar, ha fiuk. Lóki János meg az az aranyos, értelmes kis unoka. Jancsika közbe nem lép. Egykettőre lekor hajnalban betette maga mögött az ajtót.... Az egész család izgalomban volt. Különösen, mikor reggel kifelé menet bekopogtak az öregek, hogy aztán várják ám őket a nyállal, igyekezzenek’ . De.baj volt, nagy baj, mert KEGYES CSALAS MÉG is megesik, hogy egy pohárral sem iszik. Elcsöszmörög, valamit bütyköl, aztán haza. jön ... Mert az a tenyérnyi szőlő, az az élete... Egyik este hiába várta haza élete párját Löki mama. Hat óra, hét óra ... Ennyi ideig sohasem szokott elmaradni. Ült a konyhában, varrogatott, I s mind sűrűbben tekintett az | órára. Aztán félretette a tűt. FEHÉRBE ÖLTÖZÖTTEN, DE MÁR TAVASZT VÁRÓAN 7 Te jó isten! Mi történhetett vele? Mit is csináljak, merre induljak? Kétségbeesve kapta magára a berlinerkendőt. Az ajtó előtt megtorpant. — Ha elesett valahol, nem is tudok vele mit kezdeni egyedül! Istenem. istenem, hányszor megmondtam neki, hogy ne mászkáljon el ilyenkor! Sietve zárta be az ajtót. Képtelen, sötét volt az utca. Ösz- szébb húzta magán a kendőt, s közben megszületett fejében az elhatározás: elhívja magával a fiát, együtt keresik meg az öreget. A ''"apu sarkig tárva volt a fiánál, de idegességében észre sem vette, hogy ez szokatlan. A konyhából fény szűrődött ki. — Jól van, még nem feküdtek le. Benyitott. — Nagy baj v ... — akarta mondani, de megakadt a szava, mert a sarokban ott üldögélt az öreg. — Hát itt vagy?! — Megkönnyebbülés, öröm és csodálkozás volt hangjában. De nyomban másként folytatta: — Én nem is tudom, hogy mit csinálok veled! Az ember az eszét veszti, hogy valami bajod történt, te meg kényelmesen üldögélsz! Eszedbe se jut, hogy az a vén boíond asz- szony mit gondolhat!... f — No, mama! Lassabban ... — Lassabban, lassabban ... csöndesítették Lóki mama jogos haragját, aztán folytatták a beszélgetést, ahol abbahagyták. — Éppen azt beszélgettük apámmal, hogy itt lesz hamarosan a nyolcvanadik születésnapja . .. — Annak rendje és módja szerint megünnepeljük... — Meg. De nem ám akárhogyan! Kint a hegyen tartunk egy jó kis vacsorát, amolyan igazi ünnepélyes pince, szert... — Te is kijössz, mama. Meghívjuk a Polgár . sógort is... Rég nem voltunk így együtt! S tudod még, mi lesz? Azt mondta Jani, hogy lő egy nyu- lat. Az öreg csettintett egyet. Nem csodálkozott ezen senki. A családban mindenki tudta, hogy a papának egyetlen kedvenc étele van, a vadas. De csak vad nyűiből! A házinyu- lat meg nem enné semmi pénzért sem. Hiába van az unokájának egy egész rakománynyal. A vadnyúl! Az igen! Mindig maga készíti el, ilyenkor úgy sürög-forog, mint aki egyszerre harminc évet fiatalodott. Megbeszéltek mindent pontosan, hogy jövő szombaton az öregek reggel kimennek, jó meleget csinálnak, aztán dél- ut/'~' a nyúllal megy a família. T óki Jani úgy tervezte, u hogy péntek délután elejt egy vadasnak valót. Mindenre számított, csak arra nem, hogy esét!er>: eredménytelen lesz az Mérgesen, átfázva érkezett 'viza este — nyúl nélkül. — Hát ilyet még életemben nem láttam! Összebarangoltam mindent, egy sem akadt puskavégre! Kénytelen leszek hajnalban újra kimenni. Dühös volt Jani, de tehetet. len. Jóformán le sem hunyta szemét a bosszúságtól egész éjjel. Még koromsötét volt, miLóki Jani délelőtt is eredménytelenül járt. — A betyár úristenit! —csapott a térdére Jani, és felkapta a puskát. — Gyere, Jancsi! Te meg adj gyorsan egy cseresznyepaprikát ! Mire az asszony felocsúdott. már kinn voltak az udvaron. Látja, hogy egyenesen a nyúl- ketrecekhez mennek. Kivesznek egy szép nagy nyulat, aztán irány a kert alatt, föl a dombra. Hogy mit csináltak, mit sem a cseresznyepapriká- val, azt legföljebb csak sejtette. Annyi bizonyos, hogy egyszer csak olyan igazi vad formára nekiiramodott a szélű jószág. De nem szaladt messzire. — Aztán az istenért, el ne szón átok ám magatokat! z öregek már vártál őket — Hol az a nyúl, hadd nyv. zom meg gyorsan! — Itt van. apám, tessék! Az öreg kezébe veszi a nyalat, nézi, forgatja, aztán nem kis gyanakvással a szemében bemegy’ fia után a pincébe. Mert a fiatalok bizony egykettőre eltűntek az öreg mellől. — Te, Jani! Milyen színe van ennek a nyúlnak? Olyan ez; mintha házi volna! — Ugyan, apám! Hogyan mondhat ilyet! Biztosan valami keresztezett fajta! Nézze meg, söréttel lőttem ... Ez a végső érv minden kételyt eloszlatott. Bár egyre motyogott magéban az öreg: — Hogy ebben a mai világban meg a nyálaknak is más színük van ... Még hogy keresztezett! ... De hát a Jani ért hozzá ... Hogy ebben az egyben mekkorát tévedett, azt sosem tudta meg. Nyolcvanadik születésnapján — életében először — Lóki Ignác megette •’ házinyulat. vörös Márta
