Somogyi Néplap, 1965. február (22. évfolyam, 27-50. szám)

1965-02-21 / 44. szám

Vasárnap, 1965. február 21,

5

SOMOGYI NÉPLAP

G y ütttölcs befőtt, konzerv, savon j úsácf

(Tudósítónktól.)

Jó étvágya volt 1964-ben me. gyénk lakosságának. Ezt bizonyítja a Somogy—Zala megyei FŰSZERT központjának most elkészült statisztikája. Gyümölcslével oltottuk szomjun- kat a nyári kánikulában, 1510 mázsányi fogyott el belőle. A legkedveltebb a meggylé volt, 730 mázsát adtak el a boltok, ban és a vendéglőkben. Málnaszörpből tavaly 453 mázsával többet fogyasztottunk, mint 1963-ban. Emelkedett a csipkeszörp forgalma, és a Vi- roma gyógyszörpnek is egyre több kedvelője van Somogybán. Növekedett a konzervfor- galom. 13 vagonnal több üveges zöldbab, zöldborsó, lecsó és finomfőzelék fogyott el, mint egy évvel ezelőtt. Leginkább a zöldborsót keresték, ebből 1650 mázsát vittek el a boltokból. Gyümölcsbefőttből 1730 mázsát hozott forgalomba a FŰSZERT, 353 mázsával többet, mint tavalyelőtt. A legkeresettebb volt a körte, a szilva, és az őszibarack. Nagy sikert aratott a bolgár s~ő"ő- konzerv is, ez az utolsó negyedévben került a boltokba.

A savanyúságot sem vetik meg a somogyiak, a FŰSZERT 46 vagor.nyi mennyiséget adott el a kereskedelemnek. Az ecetesuborka forgalma 184 mázsával, a cseresznyepaprikáé pedig 83 mázsával nőtt a múlt évben.

A

A BALATON FELETT repülőgéprajok húznak át. Nap óta újságot sem hozott a posta. Az emberek inkább érezték, mint tudták, hogy mi történik a nagyvilágban. Következtetni csak az egyre idegesebbé váló németek magatartásából lehetett. Hírt pedig azok az embereit hoztak, akik Kaposvárról Fonyódon át Sümeg felé tartottak. Sokat azonban ők sem tudtak mondani. Fonyódon is várták, mit hoz a holnap.

Egy délután megcsörrent Dékmár Györgyék ajtaja. Három géppisztolyos katona lépett a szobába.

— Oroszok mondta az asz- szony. Hangjában rémület vibrált.

A katonák barátságosan mosolyogtak. A férj értette a beszédüket. Tudta, hogy németeket keresnek. Mondta, hogy már .éltakarodtak. Aztán harapni valót tett az asztalra. Az asszony ijedtsége kezdett fölengedni.

Az eset 1944. december 4-én történt.

EZÜSTÖS HAJÚ, pirospozsgás ember Dékmár György. Homlokán ráncokba szalad a bőr. Ez a húsz éve történt esemény sok mindent megváltoztatott az életében.

A felszabadulás előtti sorsról kérdezem.

— Piszkos világ volt az, kérem szépen. — Az öreg ember hangja keményen koppan. Mintha addig életének minden keservét ebbe a mondatba akarná összesűríteni. Fiatalkorát ott töltötte a puszta- berényi cselédházban, a Tószegi-birtokon. A mezítlábas gyerektől is meg az ősz aggastyántól is azt követelték, hogy kezét csókolommal köszönjön. Soha nem szeretett így köszönni, de megalázkodásra tanították otthon, a zsúfolt cselédlakásokban és az iskola padjai között is hat télen keresztül. így peregtek a napok Pusztaberényben, s közben arról álmodott, hogy mikor jut gabonakenyér az asztalra. Mert hosszú ideig csak a kukoricakenyeret ismerte.

A munka korán a nyakába szakadt. Tavaszfakadtával az uradalomba küldte a tanító az iskolásokat.

— Menjetek, szokjátok meg a munkát — mondta ilyenkor. S ők mentek. Tizenkét éves korában már rendszeresen dolgozott. A húszfilléres napszám

EGY PUSZTA TÉLEN

Gazdagodott az ország

Az első pillanatra talán csak a magasba emelkedő alumínium léggömb, a hidroglóbus az, ami újat jelent Gázlópusztán, különben mintha száz év óta mozdulatlan volna minden, olyan álmosan nyújtózik a kétezer hold közepén a pár épülettel. Órákig nem látni embert semerre sem. Minduntalan a költő sorai jutnak eszembe. Szabadon vágtat a szél, a ritka lombozató fenyves nem állhatja útját.

»Mini befagyott tenger, olyan a sík határ« — mondja Petőfi a téli pusztáról. Itt a gondosan művelt földek a hótól várnak egy kis oltalmat. A fagyos rabság alatt dermedten, aligzölden alszik az élet, a holnap kenyere. Hull a hó, már régen várják a fázós táblák. A fagy csikorog. Bent a majorban — messziről látni — háborodnak a kémények, füstölgő kedvük egy percre sem lohad. Szilajul vágtat a két ló, hátukról mint a füst szakad le az izzadság. A kocsi mögött, messze, emberek jönnek láncot alkotva, mint a vadászok. Széltében fogják maguk elé a búzaföldeket, a lucernatáblákat.

Egerek és emberek

Amikor a hőmérő higanyszála mélyen süllyed a nulla alá, ritkán találkoznak egymással szemtől szembe az egerek és az emberek. Pedig az egerek

sokan vannak, Amiatt járja a pár asszony széltől pirosra esi. pett arccal a határt. Ahogy a letarolt lucernatáblán lépkedünk, minduntalan süpped, meg-megroggyan a fagyott rög. Egymásba érnek a mezeipoc- kok járatai. A kis edényekből egy-egy kanál méreg jut minden útjukba eső lyukba. Ezt a munkát csak délig végzik, mert a haragos szél hamarosan bekényszeríti őket a melegre. Forró, gőzölgő teát hoznak, s ez enyhíti a szigorú hideget.

Csákány kerül elő, hogy megnézzék a tegnapi mérgezés eredményét. Elpusztult egeret a föld felett sehol nem találni. A keményre fagyott talaj csak nehezen enged a csákány hegyének. A lyuk fenekén ott van a sok zöld, talán ma szedett búzalevél, s mellette a méreg. Imitt-amott azért mégis találni egy-egy felpuffadt, félrefordult egeret.

A csoport továbbindul menteni azokat a területeket, ahol eddig még nem szaporodtak el, de már helyenként ott az egerek nyoma. A puszta felől magasan rakott szénásszekér közeledik. A kerekek lassan döcögnek előre, a lovak lába tétován botorkál.

Úttá 'an utakon

Az út alig látszik, a keréknyomok jó be-bekalandoznak a vetésekbe is. Széna és abrak

mm hu

nagyon kevés volt, de kellett a családnak. Igaz, nem sokáig dolgozhatott: az első világháború végén a legfiatalabb korosztállyal ő is bevonult.

S amikor a háborúból hazatért, már nem .föltétel nélkül fogadta el mindazt, amit mondtak neki. Visszaszólni ugyan még most sem mert — félt az elbocsátástól—, de gondolkodásmódjában már az évtizedek múlva kiterebélyesedő kor csíráit hordozta. Erre irányították figyelmét a háború utáni történelmi események is. A föld gondolata mindig gyakrabban vetődött fel az emberekben. Benne is. De hiába gyűjtött, az új háború szertefoszlatott minden reményt A frontról betegen tért haza. Felesége először sírt örömében, később pirulva tette elé a vacsorát.

— Anyám mindig Kaposváron vásárolt a rongyosboltban.

A feleségem az áruházban veszi meg az új holmikat. Igen nagy különbség ez.

A FONYODI MAGYAR TENGER TSZ majorjában beszéltetünk. Napközben csak itt lenét megtalálni. A tsz-irodá- oan hallottam róla, nem múlik el nap, hogy ki ne jönne dolgozni.

Hatvanöt éves. Szorgalma a fiatalabbaknak is becsületére válna. A múlt évben négyszáznyolcvan munkaegységet írtak a neve után.

Szereti a munkát.

E megállapítás mellett több mint kétszer húsz esztendő szorgalma tanúskodik ...

Kercza Imre

mindennap keil a rákói üzemegységben a szarvasmarháknak. A távolság tíz kilométer Gázló és a rákói gazdaság között, ebből ötöt rossz földúton kell megtenni. Alig kedvezőbb körülmények között jut el az alom is a szarvasmarhák alá. Naponta fuvarozzák a szalmát Fészerlakról, ez ugyancsak tíz kilométer távolságra esik Rákótól.

— A takarmányt és az almot vinni kell, mert ha egy nap kimarad, akkor ez a tejhozamon napokon át meglátszik — mondja Gál Sándor, az állami gazdaság agronómusa. Ha a nagyságra nézve jelentéktelen területet a közelben levő termelőszövetkezetekhez csatol Rák, sok gondot szüntetnének meg. Az irodákban a tervek lebontásával foglalkoznak. Míg a pusztán semmilyen munka sem adódik, addig a délelőtt mérget szóró asszonyok a műtrágyát készítik elő. Ilyenkor csak az istállókban és a műhelyekben van némi élet. A gépműhelyben a tárcsák javításán dolgoznak.

Készülődés a tavaszra

Juni Károly és Vétek István a Lengyelországból érkezett tárcsákat készíti elő a tavaszra. Ha kell, saját maguk állítanak elő alkatrészeket. A szomszédos bognárműhelyben barátságos meleg van. A gyalu, a fűrész Nagy István kezében a kikelet utáni gondok elé néz. Tucatszám készül a kerékküllő. Lassan elérkezik az ebéd ideje, s ide gyűlnek össze a műhelyekből. Beszélgetnek, tréfálkoznak, de a gondok is szt»ba kerülnek. Egy asszony, aki forgácsot kapkod a kőié nyűbe, kenyeret sütni készül. A kemencéket szidja, mert van ugyan három is, de sütni alig lehet valamelyikben, öregek már, nagyon repedezett a hátuk.

— Fedél is kellene föléjük. Télen a hó, ősszel az eső hull a nyakukba. Ha már az ember lisztet kap, szeretné jól meg is sütni — mondja a piros arcú asszony.

Múlik a nap, vastagszik a hótakaró. Csend van a házak előtt is, mintha a tél megtilta. i né a kijárást. Zárva a bolt, a raktár, csak a nagy istállók aj. taja ásít. Egyre esik, s a háborítatlan nyugalom lassan barátkozik az estével.

Nagy József

A nem 'spulácsi új ásványörlőm űben megkezdődött a gépe próba járatása. Évente nyolcezer tonna hegyi kréta és okke: alapanyagot zúznak az őrlőntűben. Ezzel a mennyiséggel kielégíthetik a hazai festék- és vegyipari gyárak igényeit. A hegyi kréta alapanyagot az őrlőműtől 15 kilométerre lévő Hegyeidről, az okker alapanyagot pedig 30 kilométer távolságból, Cserszeg- tomajról szállítják gépkocsikkal. Az új ásványőrlőmű március végén kezdi meg a termelést. Első képünk az új ásványőrlö- művet ábrázolja. Második képű tkon: Próbálják a ciklonberendezést.

Sg 1/ beizélgtth tttáső dili lóig látás a

dolgozik, az munkaegységre is megkapja, amire szüksége van.

Sült krumpli volt kenyérrel ...

A felszabadulás Fonyódon érte. A három orosz katona megjelenése csak sejtette benne az új társadalmi rendet. Ami utána történt, a megváltozott társadalmi rendszer belső törvényszerűségeiből fakadt. Földet kapott. Négy holdat.

AZ A VÁGYA TELJESÜLT,

amire hiába várt több mint húsz éven keresztül. A föld az öröm mellett sok gondot is okozott, önállóan gazdálkodni hiányos fölszereléssel bizony nem volt könnyű. Nem érte váratlanul a tsz-szervezők be- toppanása. Amikor bekopogtak hozzá, megkérdezték:

— Tudja, miért jöttünk?

— Tudom. Adják ide a belépési nyilatkozatot.

Bort hozatott. Koccintottak.

— Ha üzlet van, akkor áldomást is kell inni — indokolta meg tettét.

Hosszabb töprengés nélkül lépett a közösbe. Talán maga sem tudta megmondani, mi adta ilyen hirtelen a kezébe a tollat. Egy bizonyos: nem tudta, nem ismerte még az új gazdasági forma előnyeit. De gondolta, hogy jobb lesz, hiszen azok kopogtak be hozzá, akik korábban ott voltak a földosztásnál.

Tavasszal elsőként akasztotta a közös földbe a boronát. Munkaszeretete hajtotta. Az egységbe tömörült, de még nem egységes gondolkodású emberek nagyrészt követték.

Nem mond nagy szavakat. Emlékei között kutatva, a jelent a múlttal összevetve egyszerűen megjegyzi:

KÉT ÉVE LESZ hogy Gy ügyön jártam; akkor is ilyen csípős-szeles volt a február, akkor is a munkáról beszélgettünk a közös gazdaság vezetőivel meg tagjaival, akkor is sok szépet és jót hallottam az embereikről. Az a találkozás már egy beszélgetésnek volt a folytatása: nem sokkal korábban a megyei pártbizottság első titkárának és a megyei tanács vb-elnökének társaságában kezdődött meg az eszmecsere a falu örömeiről és gondjairól, az emberek régi és mai életéről. Most, két év után folytatjuk ezt a beszélgetést — ez a második folytatás.

»Televízió egy van ugyan a klubban, de háznál még nincs. Ha valaki elkezdené a vásárlást, akkor talán köny- nyebben menne.« Ezt két éve jegyeztem föl. S most?

— Huszonhat van a faluban, és a zárszámadás után még egyszer ennyi lesz — mondja Németh József, a termelőszövetkezet elnöke.

»Sokszor nehéz még azt mondani a közösre, hogy a »miénk«, jobban szájra áll az »enyém«. És napjainkban?

Egy történet erre a válasz:

Január elején brigádértekoz. ietet tartottak a premizálásról. Némelyek fölvetették, hogy jc lenne itt is bevezetni a részes művelést, többet hozna a konyhára, mint a munkaegység.

— És lett ebből vihar?

— Dehogy! Egyhangú volt a szavazás: nem változtatunk a díjazáson. Aki becsületesen

Sokkal igazságosabb az elosztás, mint a részesnél, és a szövetkezet is erősödik. Mert 'gy a holnapra is gondolunk, nemcsak a mának élünk — beszél erről a brigádértekezletről Sotka Lászlóné. a szövetkezet elnökhelyettese.

MERT GYUGYON 4/ ASSZONYOKNAK SZAVUK ÉS TEKINTÉLYÜK VAN a közösben is Bokáné funkciója csak egy példa a sok közül. Mondják a férfiak, hogy a közgyűléseken sokszor az asz- szonjmk szava dönt, és ez nem vsiami nőuralmat takar, hanem érett es bölcs dolog.

— Régebben egyik-másik férfiember zúgolódott, hogy miért kap a marokszedó asz- szony ugyanannyit, mint a kaszás. Mondtuk nekik: álljatok oda a helyükbe, majd meglátjátok. Mindjárt elhallgattak.

Most már nem ritka az. olyan asszony, aki a 260—270 munkaegységet is könnyűszerrel megszerzi, s ha arra gondolunk. hogy mindezt a gyermeknevelés, a rengeteg házimunka. az otthoni gond mellett teszik, akkor minden elismerés megilleti őket. Erről néha megfeledkeznek a 'érfiak.

A tsz-irodán gyakran nyílik az ajtó, többször megszakítjuk a beszélgetést. Pedig nagyon erdekes dolgokról szólnak az emberek. A fő téma itt is az a januári értekezlet;

— Nem kísérleteztünk mi soha a részessel. A brigádmunkában otthon vagyunk: a szedéssel együtt megy a hor.

dás, a kapálással egyidőben a másodvetés; a részesnél meg mindenki egyet csinál, aztán elmarad az ugyancsak fontos munka.

A fiatalokról, az elvándorlásról szeretnénk haliam vala mit. Az elnök megnyugtat:

— Csak nyáron van mozgás. A lányok két-három nőnapra kikívánkoznak a Balaton mellé, a látványosság, a nyüzsgés vonzza őket.

A szövetkezetben az átlagos életkor negyven év, s ez jórészt annak köszönhető, hogy nincs létbizonytalanság, Fatal, öt eg egyaránt ió megél a kö- zcsb"‘

TANULNAK IS a gyugyiak. Másocu,. űrében van a szakmunkásképző tanfolyam — tizen ketten végzik —, s egy év múlva már szakemberként megkapják a tízszázalékos munkaegység-emelést. Tizennégyen járnak az általános iskola nyolcadik osztályába, s ha befejezik, nemigen akad a faluban, akinek ne lenne meg az általános iskolai végzettsége. A marxizmus— leninizmus tanfolyamon húszán hallgatják a szövetkezetét patronáló II dapesti Szalámigyár igazga ójának előadásait. Három fiatal meg — Vajcsa József, Fejes József és Csiga Zoltán — a Lengyeltóti Gépállomáson tanulja a szakmát, a traktorosmesterséget.

— Csak annyi papírmunka ne volna — ül mellém Sáros- dy László agronómus. — A munkaidő felét az adminisztráció viszi el.

Mindjárt bizonyítja is, előszedi asztalából a keveréktakarmány szállítására kötött szerződéseket. 1964. február 28-án szerződést kötöttek a Gabonafelvásárló és Feldolgozó Vállalat járási kirendeltségével keveréktakarmány szállítására. De ezenkívül még három külön megállapodás született — negyedévenként —. noha az eredeti szerződésben minden igényt rögzítettéit.

— Fontos nagyon a baleset elleni védekezés, de így? — Tánczos Ferenc biztonsági megbízott arról kesereg, hogy minden hónapban jelentést kell küldenie a járási tanács meze gazdasági osztói vának, hogy Kis Pista vagy Kovács Jóska a baleseti oktatást meghallgatta. Pedig Kis Pista és Kovács Jóska is ugyanazt a munkát végzi egész évben, s a helyi körülmények sem változnak.

— Az ilyen fölösleges munka annyira leköti az embert, hogy nem jut ideje fontosabb feladatokra — panaszolják mindketten. Pedig csak két példát mondtak el. a többivel nem akarják az időt rabolni. EV'n* bg az övéV^t ’ ■>liák.

ÉS FOLYT4TÓWK A Ills- SZÉLGETÉS más egyébről. A fő téma a zárszámadás, az egész évi munkának most érett meg a gyümölcse. Számot mondani még nem tudnak, az »okosok« éppéi a másik szobában vizsgálják a főkönyvelő előterjesztését.

A hangulat bizakodó: tudják, hogy jó munkának csak jó eredménye lehet.Polesz György