Somogyi Néplap, 1965. január (22. évfolyam, 1-26. szám)
1965-01-17 / 14. szám
Vasárnap, 1965. január 17. 3 SOMOGYI NÉPLAP Száznyolcvan munkás nevében: Tegyünk többet érte Miért rossz az anyagellátás? SZEMLÉLET ÉS PÁRTMUKKA Keserűség és tenni akarás. Egyéni és népgazdasági érdek. Bárhol kezdem a beszélgetést, mindig ide érünk. Ezeket a mondatokat a Somogy megyei Faipari Vállalatnál jegyeztem fel. — Az anyagellátás nemcsak a mi érdekünk!... — Ha nem úgy termelünk, ahogy kellene, az az egész országnak kára!... — Tessék megállapítani, hogy ki a felelős! £s tessék felelősségre vonni!... — Azért terveznek az okosok, hogy jól menjen minden, vagy mégsem? — Majd egyhónapi nyereségrészesedéstől estünk el. • • — Ha ez így megy tovább, hamarosan bajok lesznek .. • Munkások vélekednek így, asztalosok és kárpitosok. A munka- szeretet és — ha furcsán hangzik is; a keserűség ellenére — a tenni akarás fűti őket. Előzmények A vállalat a múlt év második felében kezdte el a Balaton lakószoba bútorgamitúra gyártását Augusztustól év végéig ezer garnitúrát kellett volna elkészíteniük. Sajnos, a terv terv maradt Mindössze 539 garnitúrát tudtak szállítani a Elútorértékesítő Vállalatnak. Már az első napokban gondot okozott egyes anyagok beszerzése. Pedig a megyei tanács és a pártbizottság ipari osztálya minden segítséget megadott Azonban az esetek többségében még ez a támogatás is kevésnek bizonyult A Sajóbábonyi Vegyigyár készítette poliuretán habanyagot — mely a kárpitozáshoz szükséges — a Könnyűipari Textilértékesítő Vállalattól kellett _ volna megkapniuk. Mivel ez nehezen ment, és a testvér-vállalatok megértőbbek voltak, így szerencsére »csak-« egyheti kényszerpihenőre kellett küldeni a kárpitosokat Majdnem ugyanez volt a helyzet a Mohácsi Vegyesipari Vállalat gyártotta epedarúgó beszerzésekor. A Faipari Vállalat vezetői kértek, könyörögtek és követeltek. Tárgyalások, viták, megbeszélések követték egymást. Az eredmény: az idén még szerződés sincs. Kötbérezés Az első félévben újabb ezer bútorgarnitúrát vár a kereskedelem. Epedarúgó viszont csak 471 garnitúrához van biztosítva. De ez is milyen áron? A Faipari Vállalat hetenként kétszer-háromszor küld tehergépkocsit a rúgószállítmányért. Egyetlen fuvar ezer forinttal növeli az önköltséget, a bútor előállítási ára tehát nemhogy csökkenne, ellenkezőleg, emelkedik. Vélemények Mit mondanak a kárpitosok? Novinszki József brigádvezető: — Többször is voltam Mohácson. Ügy éreztem, hogy nem szívesen tárgyalnak velünk. Egyszer például öt órát várakoztunk a gyár előtt, mire megkaptuk a kiutalt mennyiséget Ügyszólván a műhelyből hoztuk ki az anyagot Könyörgés, várakozás, drága fuvarok ... Így nem csoda, hogy drágán termelünk... — Milyen tapasztalatokat szerzett Mohácson? — Az egyik részlegvezető őszintén elmondta, hogy tavaly nem volt emberük, s bajok voltak a munkafegyelemmel is... Ambrus György: — Amikor utoljára jártam náluk, rengeteget kellett várni. Mindössze fél kocsira való anyagot adtak. Idehaza mégis úgy vártak bennünket, mint a messiást Mi lenne, ha mi is szervezetlenül, fegyelmezetlenül dolgoznánk? Egy asztalos: — Majnem olyanformán megy az anyagbeszerzés, mintha a régi kupeevilágot akarnánk utánozni. Ha én rosszul, selejtesen dolgozom, megkapom a magamét. De azt hiszem, hogy a törvények nemcsak a munkásokra vonatkoznak. Mi azt kérjük, hogy segítsenek, és hogy többet ilyen ne forduljon elő. Novinszki még egyszer szót kér: — Mi anyagot várunk, az emberek pedig bútort Egyetlen üzem három helyen is kárt okoz. Rajtunk kívül a népgazdaság és a vásárlóközönség is károsodik. Azt kérjük, hogy teremtsenek rendet Szányolcvan munkás kérése ez. Bíznak abban, hogy a Könnyűipari Minisztérium megteszi a szükséges intézkedéseket. És abban is, hogy megtalálja a felelőst! A szocializmus teljes fölépítésén dolgozunk. Társadalmi rendszerünk azt tartja fő céljának, hogy a népet minden eddiginél jobban ellássa anyagi és szellemi javakkal abból, amit az emberek megtermeltek, alkotó munkájukkal előteremtettek. A termelőszövetkezeti pártszervezeteknek is az a legfontosabb feladatuk, hogy a pártmunka sajátos módszereivel mozdítsák elő a termelést. Gazdaságszervező tevékenységük szervesen ösz- szefügg az alapszervezetben, a szövetkezetben uralkodó szemlélettelt s mindazzal a nézettel, melyet elsősorban a párttagság valL Természetesen hatnak a Németh Sándor A fSldművesszövetkezet tabi áruházának műszaki osztálya a múlt évben a tervezett hatmillió-huszonötezer forint helyett húsz százalékkal nagyobb forgalmat bonyolított le. Vj vezetőséget választott a TRANSZVILL szakszervezeti küldöttértekezlete A Bútorértékesítő kötbérez- tetni akar. A vállalat védekezik. És igaza van. Ha ugyanis tavaly elkészíthették volna az ezer garnitúrát, most nem tudnának munkát biztosítani. A sok tárgyalás ugyanis mindössze annyi hasznot hozott, hogy a Textil- értékesítő szállított poliuretán t, Mohács pedig ebben a hónapban átadja múlt évi tartozását. Ennek ellenére aggasztó a helyzet. Poliuretán lesz, epeda viszont nem. Enél- kül pedig csak félig kész munkát végezhetnek. A mohácsi gyártól függ tehát minden. A pécsi megbeszélés — ahol a két megye illetékes vezetőin kívül a két vállalat vezetői is jelen voltak — csak a tavalyi tartozásról tudott dönteni. Az epeda gyártói ez évre még ígéretet sem tettek, a szerződést így meg sem lehetett kötni. Pénteken délután küldött- értekezleten választott új vezetőséget a TRANSZVILL szakszervezeti tagsága. Az értekezleten részt vett Szőke Pál, a Szakszervezetek Megyei Tanácsának vezető titkára is. A küldötteket és a meghívottakat Horváth János, az szb elnöke köszöntötte. A bizottság kétéves munkájáról Én Károly szb-titkár számolt be. A beszámoló kendőzetlenül szóit a hibákról is. — Sokat tettünk a szak- szervezet hatáskörének, társadalmi szerepének növeléséért — mondotta az szb-titkár —, a lehetőségeket azonban nem használtuk ki teljesen. Nem karoltuk fel minden esetben a dolgozók kezdeményezéseit A termelési tanácskozásokon ugyan ismertettük a terveket, szélesíteni akartuk az üzemi demokráciát, a fölvetett gondokkal, problémákkal azonban már nem foglalkoztunk ilyen körültekintően. A beszámoló ezután a szocialista brigádmozgalom helyzetét elemezte. 1962-ben öt, tavaly már tizennyolc brigád küzdött a megtisztelő címért Kiemelkedő eredményeket ért el a Tóth-, a Végh- és a Bö- röcz-brigád. — A jövőben — hangsúlyozta az szb-titkár — sokkal nagyobb gondot kell fordítani a verseny eredményeinek kiértékelésére. Az újításokról szóló számadatokból kiderült, hogy visszaesés tapasztalható. Csaknem felére csökkent az újítások száma, bár igaz, hogy ez a kevesebb — szám szerint százharminckilenc — újítás több megtakarítást hozott, mint az 1963-ban benyújtott kétszázharminckettő. A szak- szervezeti bizottság javaslatára tizenegy olyan újítást vezettek be, melyeket a bíráló bizottság először elutasított. A szakszervezet 1963-ban kiállt a gazdasági vezetés helytelen bérezési szemléletével szemben. Javítani akartak az élet- és munkakörülményeken is, de a lehetőségek megkötötték a kezüket. Még ma sincs megfelelő ebédlő, a szociális létesítmények sem elégítik ki az igényeket. Az utóbbi két évben nagyon sok volt a »vándormadár«. 1963-ban és 1964- ben csaknem annyi dolgozó távozott a vállalattól, ahányat fölvettek. Emelkedett az átlagkereset. Annak ellenére, hogy az szb napirenden tartotta a túlórák kérdését, az anyagellátás és a rossz szervezés következtében az 1963. évi 11441-gyel szemben tavaly 16 450 túlórára volt szükség. Egy dolgozóra 50—60 túlóra jutott havonta. Az szb következetesen harcolt a törvényesség megtartásáért. 1962-ben még sok jogsértés fordult elő, számuk azóta jelentékenyen csökkent. A munkásvédelemről sajnos, nem mondható el ugyanez: egy év alatt 250 százalékkal növekedett a balesetek száma. Az szb ezért több javaslatot terjesztett elő a munkásvédelem hatékonyságának növelésére. A küldöttértekezlet elfogadta az szb és a számvizsgáló bizottság beszámolóját. A hozzászólók az eredményekről, a hibákról és a lehetőségekről beszéltek. Dani Jenő meós elmondta, hogy a szállítás jobb megszervezésével lényegesen csökkenthetnék a túlórák számát. Kérte, hogy a jövőben mindenről tájékoztassák a bizalmiakat. Szabó Ferenc raktáros az újítások lassú elbírálása ellen emelt szót. Kis Tóth János arról beszélt, hogy az szb egyformán foglalkozzék minden brigáddal. Tóth József öntő, Tóth Géza igazgató és Walter József csoportvezető a termelési feladatokról és a jobb munkaelosztásról beszélt. A küldöttértekezlet a késő esti órákban választotta meg az új szakszervezeti bizottságot. A küldöttek egyhangúlag elfogadták a szakszervezeti munka színvonalának emeléséről előterjesztett határozati javaslatot. Az értekezleten felszólalt Szőke Pál, az SZMT vezető titkára is. Az üzemi demokrácia szélesítéséről, a termelés és az anyagellátás helyzetéről beszélt. A Munka Törvény- könyv módosításairól szólva ismertette, hogy milyen lehetőségeket biztosítanák ezek a rendeletek. Túlóra helyett jobb munkaszervezésre van szükség — hangsúlyozta. A szakszervezetre sok feladat vár ebben az évben is: az eddiginél sokkal nagyobb gondot kell fordítania a termelés előmozdítására, az okos, ésszerű javaslatok támogatására és megvalósítására — mondotta befejezésül. termelésre ezek a szemléleti kérdések. Érdemi rangsorolás nélkül vegyünk sorra néhányat közülük úgy, ahogy a falusi élet helyenként fölveti őket Nem nemzedéki vita Több tanácskozást végighallgattam a tsz-vezetők tanfolyamán. Elnökök és párttitkárok vitatták szenvedélyesen az időszerű témákat. Az egyik alapszervezeti titkár egy alkalommal így vetette föl a kérdést: »Hol a türelem határa, meddig várhatunk arra, hogy idősebb, harcban, küzdelemben megöregedett elvtársaink meg nem értésükkel, régi felfogásukhoz ragaszkodva akadályozzák egy-egy alapszervezet gyorsabb előrejutását?« Kapolyon némely öregek semmit sem dolgoznak az alapszervezetben. A tagbélyeget ugyan megveszik, de a gyűlésekre nemigen járnak el. Előfordul, hogy eppen. az ő távolmaradásuk miatt határozat- képtelen a taggyűlés, s nem tud fontos dolgokban érdemben állást foglalni. Érvek és ellenérvek hangzottak el az eszmecserén. Ki a nagyobb megértéstől, a türelem meghosszabbításától várta a megoldást, ki pedig erőteljesebb — szinte végső intézkedést sürgetett. A két szélsőség között talán éppen középen vezet a helyes út Széli János kutasi párttitkár szólt erről. — Nem elegendő az, ha valaki csak formálisan párttag. A bélyeget megveszi, de gyűlésre nem jár el, pártmunkát nem végez? Nem szabad a kizárással kezdeni. Beszéljünk az érdekeltekkel nyíltan, a vezetőség testületileg foglalkozzon velük. Bízzuk meg feladattal őket. Ha már mindent megpróbáltunk, a nevelés valamennyi eszközét sorra vettük, és eredmény nincs, akkor.., Igen, folytatódik a gondolatsor. Nemcsak jogokkal, hanem kötelességekkel is jár a párttagság A visszahúzódással, tartózkodással előidézett pangást nem viselheti el az alapszervezet. Egyéni vagy közös ráhatás, kérés, figyelmeztetés — ez a célravezető módszer. Idős elvtársainkkal legyünk türelmesek és megértőek; elcsitult, régi küzdelmek győztes harcosai ők, előkészítői a mának. Egyébként maga a kérdés legalább egy ponton sántít. Nem nemzedéki vitáról, hanem a tevékeny és visszahúzódó párttagok vitájáról, helyzetéről van szó. S a fiatalabbak között is akad, aki ez utóbbiakhoz sorolandó. Vonzó programot Ezzel új fordulatot vett, más témára kanyarodott a vita A párttagság döntő többségének folyamatos ténykedése és némelyek közömbössége. Miután az érdektelenség szóba került, sokan próbálták megvilágítani okát. Nyers őszinteség, a gyakorlati munkáért érzett felelősség áradt szavaikból. Többen elmarasztalóan nyilatkoztak egy szervezeti intézkedésről. Arról, hogy az átszervezés után foglalkozásra való tekintet nélkül a falun élő összes párttag a termelőszövetkezeti alapszervezetbe tartozott. S helyenként titkárt is kívülről hívtak. Akkoriban a szövetkezetek indulása a legégetőbb falusi és országos kérdés volt, s a mezőgazdasági termelés növelése ma is változatlanul egész népgazdaságunk előrehaladásának fontos föltétele, mégis a közös munka mindennapos problémái leginkább a tsz-belieket foglalkoztatták. — Amíg mi a kapálásról beszélgettünk, addig a boltos meg a tanító unatkozott — mondták. Azért ne ru- gaszokdjunk el a néhány évvel ezelőtti valóságtól. Ügy alakulhatott meg a tsz-párt- szervezet, megerősödésének az teremtette meg az alapját, hogy beletartozott szinte a falun élő valamennyi kommunista. Az más kérdés, hogy a más foglalkozásúak miért nem mindannyian kapcsolódtak bele alapszervezetünk legfőbb dolgába Most már van szervezeti változás is helyenként Amelyik tsz-pártszervezet képes megállni a maga lábán, az önállósult különvált a községitől. Végtére is a munka tartalma a döntő. Mivel foglalkozik sorra-rendre a tsz-pártszervezet? Azzal-e mindig, idejében és alaposan, ami a párttagságot, a szövetkezeti gazdákat leginkább érdekli? Ennek biztosítására is van bőségesen tennivaló. Párttaggyűlésen határozatot kell hozni arról, hogy a füvet le kell kaszálni, és a trágyát ki kell hordani? Nem elég ennyi, nem jó ez így! A munkák elvégzésének szükségességét és időrendjét a falu valamennyi felnőtt embere ismeri. A módozatokról, a szervezésről, az anyagi ösztönzéséről, az emberek mozgósításáról, és más, ezzel összefüggő kérdésről kell tanácskozni az alapszervezetben. Megtalálni ezzel — Kustos István ando- csi tsz-elnök szavai szerint — a vonzó programot. Elvtársi egyetértésben Nem mellékes, hanem nagyon fontos, hogy elvtársaink hogyan élnek és dolgoznak, milyen közösséggé formálják az alapszervezetet. Megértés, kölcsönös tisztelet, megbecsülés uralkodik-e közöttük, vagy némelyek a taggyűlésen eszmecsere helyett személyeskedő civakodásban élik-e ki magukat? A jó légkör vonz, és tiszteletet parancsol — a veszekedés visszataszít. Mindennek is köze van az új tagok és tagjelöltek fölvételéhez. Törökkoppányban és másutt is nem egy tsz-tag említette: »Egyetértek a párt politikájával, dolgozom is megvalósításáért, de mielőtt kérném fölvételemet, ismertessetek meg a párt belső életével«. S nemcsak a szervezeti életre kíváncsiak, hanem arra is, hogy a kommunisták miként élnek elvtársaik közösségében. Vagy a párton kívüli harcostársainkhoz fűződő kapcsolataink. Helyenként találkozunk meg nem értéssel vagy torzítással. Akad párton kívüli tsz-vezető, aki szinte kérkedve hangoztatja: »Figyeljétek csak, engem nem mernek bírálni, mindig csak dicsérnek« Ez így természetesen nem igaz. Hiszen a párton kívülieket is bíráljuk Nincs olyan felosztás, hogy párttagnak bírálat, párton kívülieknek dicséret — kinek mi jár érdeme, munkája szerint. Másik része a kérdésnek: némely elvtársunk túlzott várakozással tekint a falun egy-egy párton kívüli vezető munkája elé, árgus szemmel figyeli minden lépését, és ne adj isten, hogy az valamikor bármilyen apró tévedésbe is essék. Akkor már hangzik is a rosszalló és a hibás szemléletre önigazolás gyanánt elejtett megjegyzés: »Ugye, megmondtam, tudtam én, de nem hallgattatok rám...« Mondhatott, amft mondott, tudhatott bármit is, de egy a lényeg: vigyázzunk azzal a mércével! Megint más példa, most a jó egyetértésre és az egységes szövetkezeti parasztosztály alakítgatására. Magyaregresen már a volt kulákok közül is néhányan eljárnak a pártoktatásra. Figyelnek, érdeklődnek, nyilatkoznak többi szövetkezeti gazdatársukkal együtt. Mindössze néhány év, és már itt tartunk. Az irány jó. A szemléletet kell elsősorban mindenütt tisztázni. A párt általános politikájának eredményes helyi végrehajtása enélkül szinte elképzelhetetlen. Mert az, hogy mi van a fejekben, korántsem közömbös abból a szempontból, hogy mi valósul meg a gyakorlatban. összefügg, szerves kapcsolatban van a kettő egymással. Kutas József Januártól: füzet formátumban jelenik meg a TISZATÁJ A tizenkilencedik évfolyamába lépő irodalmi és kulturális lap, a Szegeden szerkesztett Tiszatáj januártól kezdődően füzet formátumban jelenik meg minden hónap 5-én, színes borítólappal, öt ív terjedelemben, példányonkénti 5 forintos árban. A lap szélesíteni kívánja olvasóinak körét, ezért nem csak irodalommal foglalkozik, hanem különböző rovataiban bő teret szentel általában a kulturális élet sőt ezen túlmenően a mai magyar valóság izgalmas, aktuális kérdéseinek. Ezért a versek, elbeszélések, regényrészietek, tanulmányok mellett riportok, szociográfiák, publicisztikai írások is helyet kapnak anyagában, melyet neves alkotók illusztrációi egészítenek majd ki. A folyóirat előfizetési ára egész évre 60,—, fél évre 30,—, negyedévre 15,— Ft.-
