Somogyi Néplap, 1965. január (22. évfolyam, 1-26. szám)

1965-01-16 / 13. szám

SonwggiMéalap AT MSZMP MEGYtl f?í?ÖTTSÁGA ÉS A MEG VE! TANÁCS - LÁPJA Tibb szem többet lát V ezetőkkel és munkásokkal beszélgettem egy évvel ezelőtt a termelési tanácskozásokon elhangzó hasznos javaslatok megvalótísásáról. Azt kutat­tam a városi pártrevíziós bizottság tagjaival együtt, mi az öt­letek sorsa a kaposvári üzemekben. Hallgattuk a válaszokat, s közben az volt az érzésünk, hogy nem jutunk a kérdés lé­nyegének nyomára, eltűnik a szemünk elől, akár a búvópa­tak. A vezetők hosszasan fejtegették, milyen segítséget jelent a jót megszervezett tanácskozás. Könnyebb a dolguk, ha meg-, szívlelik a bírálatokat stb. Az értekezletek és a tanácsko­zások jegyzőkönyveinek átlap ozása után azonban kiderült, hogy az elmélet csak félig valósult meg a gyakorlatban. A följegyzések nem tükrözik, ki mit javasolt, azt sem, hogy visszatértek-e rá a következő tanácskozáson. A munkások az­tán elmondták, hogy legtöbbször pusztába kiáltott szó a ja­vaslatuk. — Fél évvel ezelőtt elmondtam, hogyan lehetne éssze­rűbben megszervezni a munkát — háborgott az egyik. — He­lyeseltek, de nem valósították meg. A következő tanácskozá­son megint előhozakodtam az ötletemmel. Még meg is tap­soltak, csak éppen elsüllyesztették a javaslatot. Az utóbbi értekezleten már hiába noszogattak a brigádtagok, nem szó­laltam fed. Ha mi öten összedugjuk a fejünket a brigádban, hamarabb kisütjük, hogyan készíthetünk el olcsóbban vala­milyen alkatrészt. Miért nem dughatjuk össze a fejünket eredményesen nagyobb dolgokban?! A többiek is ezen a véleményen voltak, s megkérdezték, miért nincs a vérében minden vezetőnek, hogy több szem többet lát. Nemes valutának nevezték a dolgozók ötleteit, ja­vaslatait, újításait, s kijelentették, hogy büntetni kellene azt, aki nem engedi beváltani. A Minisztertanács a SZOT javaslatára módosította d termelési tanácskozások és a munkaértekezletek rendjét. A lap tegnapi számában közölt változta­tásokat az élet követelte meg. Az idén az ipari termelés fel­futásának több mint hetven százalékát a termelékenység nö­velésével kell biztosítanunk. A szocializmus egyik alapvető kö­vetelménye a takarékosság elvének alkalmazása. Ezeknek a feladatoknak a megoldása elképzelhetetlen anélkül, hogy ne hasznosítsák a jó kezdeményezéseket, ne hallgassák meg a dolgozók véleményét. A Minisztertanács és a SZOT határo­zata biztosítja, hogy még eredményesebben bevonják a dol­gozókat a vezetésbe, hogy nagyobb nyilvánossága legyen az újítások elbírálásának, a kitüntetéseknek. A szervezeti intézkedések kötelezővé teszik, hogy minden jó javaslattal foglalkozzanak az üzemben, a dolgozókat ti­zenöt napon belül értesítsék a javaslat elbírálásáról. Lénye­ges pontja a határozatnak, hogy a dolgozók a minden terme­lési egységben megtalálható naplóba bejegyezhetik észrevé­teleiket és javaslataikat. Ezek megvalósításáról szintén gon­doskodniuk kell a vezetőknek. A szakszervezet és a felsőbb szervek ellenőrzik, milyen munkát végeznek a vezetők. T öbb szem többet lát; a vállalatok, az üzemek veze­tői csak akkor végezhetnek jó munkát, ha az egész kollektíva bölcsességére támaszkodnak. Fock Jenő elvtérs megállapította a Népszabadság újévi számában kö­zölt cikkében, hogy gazdasági életünk további egészséges, za­vartalan fejlődése főleg attól függ, hogyan valósítjuk meg tervünk előirányzatát. A ten.' teljesítése és a dolgozók javal­latainak, ötleteinek megvalósítása, újításainak bevezetése összefügg. A Minisztertanács és a SZOT módosító határozata alapja az eredményesebb, jobb munkának, az üzemi és a hi­vatali demokrácia szélesebb kcrű kibontakoztatásának. Eddig tetszés szerint váltották be a dolgozók »ötletvalu­táit«, a módosítás ezt kötelezően előírja. Lajos Géza Korszerű hajtató házak A balatonszabadi November 7. és a tótújfalui Határőr Ter­melőszövetkezetben felépültek megyénk legkorszerűbb palán­tanevelő és hajtatóházai. Az egyenként hárommillió forin­tos költséggel épített létesítmé­nyek kazénfűtéssei működnek, és a melegágyakkal együtt ösz- szesen hatezer négyzetméter ablakfelületük van. ,Szeretett" vendég A pálinkához a nők, az illatszerekhez a férfiak értenek jobban Meglepő szabályszerűségek, re bukkantak az ember ízlelő­képességének kutatása közben a tudósok, köztük a mi szak­embereink, a Budapesti Mű­szaki Egyetem élelmiszer-ké­miai tanszékének kutatói. Az élelmiszerek sok tulaj­donságát ma már műszerekkel mérik, csak az íz, az illat és a zamat »meó zásához« kell még mindig az »organoleptikus« el­járás, a kóstoló bizottságok íz­lelésre alapozott, tehát szub­jektív ítélete. A tudósok pedig azt kutatják, hogyan lehetne ezeket a szubjektív észlelése­ket az értékelésre, összehason­lításra is alkalmas objektív ítéletekké nemesíteni. Eközben jöttek rá arra, hogy a kóstoló bizottságokban azok állják meg helyüket a legjob­ban, akiknek sem gyomorbán- talmaik, sem allergiás hajla­maik nincsenek, akik a vizs­gálatra váró élelmiszert nem is utálják, de nem is szeretik túlságosan. Nem megfelelő vizsgálóbírái azonban az élel­miszereknek a túlzottan erős dohányosok, a 20 évesnél fia­talabbak és az 50 évesnél idő­sebbek. Az előbbiek tapaszta­latlanok, az utóbbiak tárgyi­lagosságát viszont inár sok előítélet zavarhatja meg. A legérdekesebb megállapí­tást azonban a két nem ízlelő­képességének összehasonlítása hozta. Kiderült ugyanis, hogy a nők nemcsak a fűszerezett ételek és az élvezeti cikkek minőségét tudják nagyon pon­tosan megállapítani, hanem a likőröknek és a pálinkáknak is nagyobb szakértői, mint a férfiak, ez utóbbiak viszont nemcsak a borokhoz és a do- hányneműekhez értenek job­ban, hanem még az illatsze­rekhez is. Válasszanak más halálnemet?... Az Eiffel-torony műemlékvé­dő bizottsága és Párizs város képviselői megvitatták, ho­gyan lehetne megakadályozni, hogy az életuntak a 300 méter magas tornyot válasszák ki ön- gyilkosságuk színhelyéül. Elha­tározták, hogy a torony legal­só és legfelső teraszát magas védőráccsal veszik körül. A középső teraszon viszont, ahol a védőrács elcsúfítaná a mű­emléket, megkettőzik az őrsze­meket. Hetvenöt év alatt kár romszázharminckilencen ug­rottak le az Eiffel-toronyról. Csak egyetlen öngyilkosjelölt maradt életben csodálatos mó­don: egy személyautó rugal­mas tetejére esett, amely lefé­kezte az ütés erejét. Javult az állampolgári fegyelem Csökkent a pénzügyi szabálysértések száma Még mindig sok a zugpálinkafőzde — A megyei Pénzügy- és Vámőri Parancsnokság tájékoztatója 1964 második félévében a So­mogy megyei Pénzügy- és Vámőri Parancsnokság ezerhá- romszázhatvanhét esetben in­dított eljárást pénzügyi sza­bálysértés miatt. Ez a szám negyvenegy százalékkal keve­sebb, mint a múlt év azonos Komaság — És te szerinted jó lenne az új elnök? ... — Hozzám feltétle­nül ... időszakában, akkor kétezer- kétszázkilencvenöt eljárást kel­lett indítani jogosulatlan ipar­űzés, a jövedelemadó eltitko­lása, a borforgalmi adó be nem fizetése stb. miatt. A megrögzött borrejtegető- ket minden bizonnyal vissza­tartotta a gyakran súlyos pénz­bírság meg a kedvezmények megvonása, és a zugpálinka- főzök is rájöttek, hogy nem ér­demes kockázatot vállalniuk. Némelyek azonban mindent egy lapra tettek föl: Ids házi készülékükön sok száz liter pá­linkát főztek. Résen voltak azonban a pénzügyőrök — munkájukhoz nagy segítséget adott a lakosság: felhívták fi­gyelmüket a tilos úton járókra —, és 1964-ben ötven főzőké­szüléket, meg háromszáznegy­ven liter pálinkát foglaltak le. Különösen gyakori volt — és még ma is az — a zugpálinka­főzés a marcali járásban. dWxítl&k. A járási székhely egyik félreeső utcájában lak­nak. Hárman immár két esz­tendő óta. János a pékség­ben, Dénes a könyvtárban, Pé­ter pedig a vasúton dolgozik. A fiúk ruházatát a ház pár. tában maradt tulajdonosa, Ka­ti néni tartja rendben. Mos rá­juk, főz nekik, zsémbel, zsör­tölődik is velük, szakasztottan úgy, ahogy egy édesanya te­szi, A legények a legtökélete­sebb egyetértésben élnek. Még külön úton sem járnak. Együtt vagy sehogy! — ez az elvük. Ha Péter vasárnap is szolgál, szobatársai otthon ma­radnak. Ilyenkor a pék lapát helyett könyvet vesz a kezé­be, vagy provokálja a könyv­tárost, és meddő vitába kezd vele a szerelem és a házasság hiábavalóságá ról. — Mert nézd — ismétli, ki tudja, hányadszor —, minden nő csalfa. Én már nem tudok hinni egyiknek sem. Mondd meg, ha annyira okos vagy, miért csalt meg engem a meny­asszonyom egy héttel az es­küvő előtt, annak ellenére, hogy százszor is kijelentette: szeret. Ha képes volt meg­csalni, akkor meg miért mond­ta, hogy szeret. Ez az, amit nem értek. — Eh! Nők! — Ezt én nem tudom — tiltakozik szelíden Dénes. — Te minden esetben a saját példádból indulsz ki, és ez öreg hiba. Az én Mártám be­csületes volt. Megmondta, hogy nem csókolhat meg, nem lehet a feleségem, mert be­teg, tüdőbeteg volt... Meg­halt, eltemették, de bennem él. Érted ezt, János? Szere­tett, szerettem és — meghalt. Én hiszek a nőben. Csak ta­lálnám meg Márta mását va­lakiben. Látod, ezért rossz ne­kem. Kati néni soha nem szól be­le fiai vitájába, csak anyás tekintetével simogatja hol az egyiket, hol a másikat. Büsz­ke az ő komoly gyerekeire. Vasárnaponként a kisajtóig ki- séri őket, gyönyörködik ben­nük. Bár kontya alatt néha- néha megfordult ilyen gon­dolat: »Ezek a gyerekek nem törődnek a lányokkal, mégis annyit beszélnek ró­luk.« AJozi után, ha egy-egy po- hár sör mellett össze­hajolnak a fiúk, újra csak szó­ba kerül az örök téma, a nő. János dühös kitöréseire Dé­nes gyakran csak hosszú hall­gatásokkal válaszol. Péter, e vasutas summáz: — Ostobák vagytok mind a ketten. Mondd csak, pék, ha sütsz száz kenyeret, s egy a száz közül összeég, eldobjátok mind a százat? Erre felelj! Te azt teszed. Csalódtál valaki­ben, s most azt gondolod, hogy minden nő megcsalna ... Dé­nes meg elfordult a világtól, bár körülötte árad, zuhog az élet, de nem lát, és nem is hall. Alszik. Értsd meg végre, te könyvmoly, hogy a halott Márta helyett élő lány kell neked, aki tartalmat ad majd az életednek. Ezt mondom én — koppintott az asztalra. — Amit mondtál, súlyos és nehéz. Akár a beton. De igaz. Mi csak élünk a munkánknak, olvasunk, politizálunk, eljö­vünk ide egy-egy pohár sör kedvéért. Látszólag nincs sem­mi gondunk, de ha alaposan megfontoljuk, akkor rájövünk, hogy az életünkből hiányzik valami, helyesebben valaki. Füttyös, te sem vagy kivétel — mosolygott Péterre. — Neki könnyű, még nem »égett meg« — szól némi ci­nizmussal a hangjában a pék. — Irigylem bízó kedvedet... Valamikor én is hittem. A pék szavait csend követ­te. Összekoccantották hát po­haraikat. Ilyen viták és hallgatások közepette múltak el a vasár­napok hónapokká, évekké nő­Cj'gy november végi dél. előtt Dénes táviratot kapott: »Vasárnap a meny­asszonyommal együtt érkezem. Várjatok, ahogyan illik. A cechet fizetem. Péter.« A könyvtáros megkerülte az íróasztalát, az ablakhoz sé­tált, majd így beszélt az ólom­színű éghez: »Péter a tavasz óla vasárnaponként is sokat volt úton. Nem árult el sem­mit. Átkozott kölyök! Legyen szerencséje. Most pedig me­gyek a pékhez.« Tíz perc múlva a pék már lisztes jobbjában tartotta a táviratot és hümmögött. — Forrón eszi a kását a fiú. Mindegy. Ma péntek, italról mi, édességről pedig majd Ka­ti néni gondoskodik. Mást nem tehetünk. Azon az estén szótlanul ül­tek vacsorához. Lányra gon­doltak. Vitte, ragadta őket a fantázia. Nem regényes szere­lemre gondoltak, hanem ter­vekkel, célokkal teli házasság­ra, amilyenről Péter beszélt. »Feleség, gyerek, otthon és munka, ez az élet lényege és értelme. Ezt mondom nektek én, a vasutas.« Kati néni egy ideig szótla. nul nézte a szájuk ízét vesz­tett fiúkat, majd így szólt: — Vasárnap jön Péter meny­asszonya. János felkapta a fejét. — Hát Kati néni tud az ügyről? — Nekem mindent elmon­dott Péter. Maguknak megle­petésül tartogatta. Nem buta gyerek ő sem, majd meglát­ják — tette hozzá sokat mon- dóan. Dénes letette a kanalat. — Velünk mi lesz, öreg le­gény? — fordult Jánoshoz a könyvtáros. — Füttyös el­megy, ketten maradunk. Ta­lán jobb volna, ha én is... — felállt, s izgatottan járkálni kezdett... — ha én is elmen­nék. A megye székhelyén az egyik üzemi könyvtárban van betöltetlen hely. Eddig nem érdekelt, most gondolkodom a dolgon. — Én maradok — mordult fel János. — Nő! Eh! — le­gyintett, s ezzel lezártnak te­kintette az ügyet. Nem is esett már másról szó, mint a vásá­rolandó italok milyenségéről és a palackok számáról. No meg a lányról, aki érkezik majd, aki felzavarta nyugal­muk állóvizét. JVfásnap, miután a fiúk munkába mentek Kati néni könnyes szemmel egy kartonlapot támasztott az ab­lak párás üvegéhez. Ez van ráírva: »Január egytől búto­rozott albérleti szoba kiadó egy, esetleg két férfi rés éré.« Ö határozottan tu '1 hogy Péter után Dénes is elmegy... G. S. US tmsoitecw A talpnyaló pohárköszöntője — Elvtársak! Azt hiszem, hogy valamennyi egybegyűlt kívánságát fejezem ki, ami­kor valamennyiünk nevében köszöntőm a körünkben megjelent Szoszipatr Sziszo- jevics Kurguzkint, trösztünk területi hivatalának örökös vezetőjét! (Lázasan tapsol, egyedül.) Kurguzkin elvtárs volt az, aki a mai napot, 1964. december 31-ét jelölte ki idejekorán az új esztendő fogadására, amivel új fent be­bizonyította előrelátását és vezetni tudását. Igen, drága Szoszipatr Sziszojevics, nem tudom, hogy ennyire zökke­nőmentesen és az egész kol­lektívával együtt kezdhet­nénk-e meg a ma beköszöntő esztendőt, ha ezt nem segíti elő az ön zseniális irányítá­sa! (Tapsol.) Emlékeztetnem kell önöket, elvtársak, hogy Szoszipatr Sziszojevics nem­egyszer rámutatott arra, hogy az új esztendő beköszöntése­kor az óesztendőt befejezett­nek kell tekintem. És Szoszi­patr Sziszojevics ennek meg­felelő intézkedéseket adott a könyvelésnek, a tervgazdál­kodási csoportnak és a ter­melési osztálynak. így hát, elvtársak, emelem poharam az új évre, amelyet drága Szosztipatr Sziszojevics elv­társunk előrelátásának kö­szönhetünk. Hurrá! (Lityeratumaja Rosszija) ARANYOS GYEREKEK Korán kezdi... Egy Los Angeles-i mama, a 22 éves Carol Duby furcsa szorongásra ébredt. Azt ál­modta, hogy revolvert szö­geznek rá. Szemét kinyitva valóban azt látta, hogy ágyán ott ül saját négyesz­tendős Gerry nevű kisfia, amint az éjjeliszekrényen tartott pisztolyt emeli any­jára. A gengszterfilmek ha­gyományai szerint a mama fölemelte a kezét, a kisfiú meghúzta a ravaszt __A go­l yó »-szerencsére« a mamá­nak csak egyik karját fúrta át. Bajba jutott ifjú autótolvajok Svédország északi részében két fiú autót lopott, de a 27 fokos hidegben nem tudták a kocsit biztonságba helyezni a rendőrök elől. Sőt, utóbb egyenesen a rendőrség segít­ségét kellett igénybe ven­niük, hogy kocsijukat újból el tudják indítani, és eljut­hassanak — az őrszobára. Hároméves gépkocsivezető Apukája a volán mellől el­ment egy üzletbe vá­sárolni, a motort nem állította le. A hároméves kis Lisa Lawson felhasznál­ta az alkalmat, és a kocsival szépen beleha jtott egy közeli üzletbe. Sérülést nem szen­vedett, de 700 font anyagi kárt okozott a brit-kolumbiai Burnaby város egyik utcá­ján. Somogyi Néplap Az MSZMP Somo?v megvei bizottsága és a Somogy megye» Tanáé» lapja. Főszerkesztőt WTRTH LA.IOS. Szerkesztőség: Kaposvár. Latinka Sándor a. 2. Telefon 15-to. 15-11. Kiadja a Somogy megyei Lapkiadó Vállalat. Kaposvár Latinka S. u. a. Telefon (MR. Felelős kiadós Szabó Gábor RekfiJdött kéziratot nem órzüt&k meg. és oem adunk vissza, terjeszti s a Magyar Posta. Elő­fizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesítőknél. Előfizetési dfj egy hónapra I» Ft Index: 25067. Készült a Somogy megyei Nyomda Ipart Vállalat kaposvári üzemében, Kaposvár, tatlnka Sándor utca 6.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom