Somogyi Néplap, 1965. január (22. évfolyam, 1-26. szám)

1965-01-16 / 13. szám

SOMOGYI NÉPLAP 2 Szombat, 1965. január 16. Az Egyesült Államok repülőgépei hét hónap óta bombáznak laoszi területeket Washington hallgatásba burkolódzik Újabb részletek látnak nap­világot a Láoszban szerdán végrehajtott amerikai légitá­madásról, amelynek során a hazafias erők légelhárító tü­zérsége megsemmisítette az agresszorok két repülőgépét. Az Új Kína hírügynökség arról számol be, hogy a táma­dásban 24 gép vett részt. Hivatalos washingtoni kö­rökben — mint a TASZSZ tu­dósítója megállapítja — hall­gatásba burkolóznak az ügyet illetően. A Fehér Ház szóvivő­je csütörtöki sajtóértekezletén Az ankarai kormány beje­lentését, hogy nem vesz részt a sokoldalú NATO-atomhad. erőben, a világsajtó a legfon­tosabb politikai események egyikének értékelte, s mint rámutatott: e lépésnek nem­csak »pszichológiai«, hanem gyakorlati hatása is jelentős lehet. De a bejelentéssel egy időben a török sajtóban Cip­rusra vonatkozóan is olyan írások látnak napvilágot, ame­lyek arra engednek következ­tetni, hogy módosulóban van a Ciprussal kapcsolatos török álláspont is. A Yeni Gazette cikke szerint ■Törökország nem támogatja a szigetköztársaságban levő an­gol támaszpontok fenntartását. »E támaszpontoknak — álla­pítja meg a lap — többé sem­mi jelentőségük nincs Török­ország biztonsága szempontjá­ból. Ezért Ankara úgy véli, semmi értelme, hogy az ország saját érdekeit áldozza fel olyan ciprusi idegen támasz­pontok támogatásával, amelyek teleimet keltenek a semleges országokban, s amelyeknek egyetlen célja a nyugati szo- klaritás megőrzése.« A lap a továbbiakban arra is rámutat, hogy »Törökország nem áll el­lent a ciprusi állam demilita- rizáljjsának és semlegesítésé­nek". A demilitarizálás pedig a cikk szerint az angol tá­maszpontok eltávolításával va­lósítható meg, amelyek amúgy is terhet jelentenek mind a török, mind a görög csapategy­ségek számára a szigeten. Haekkerup: „Az MLF halott" rendkívül kurtán válaszolga- tott az újságírók kérdéseire. Azt állította, hogy az 1962-es Laoszról szóló genfi egyezmé­nyek hatodik cikkelye értel­mében a laoszi kormány, ha szükségesnek ítéli meg, segít­séget kérhet. A szóvivő vála- szolatlanul hagvta azt a kér­dést, hogy a laoszi kormány kérte-e az amerikai lökhajtá- sos repülőgépek bevetését. A UPI hírügynökség saigo- ni keltezésű jelentésében köz­li, hogy a Dél-Vietnamoan ál­lomásozó amerikai vadász­kereskedelmi társulás iránt, amelynek Dánia is tagja. Bonn mégis ragaszkodik hozzá A francia sajtó véleménye megegyezik abban, hogy a francia—nyugatnémet csúcsta­lálkozóra ezúttal inkább Pá­rizsnak, mint Bonnak kedvező politikai helyzetben kerül sor. A lapok rámutatnak, az MLF- terv »befagyasztása" és John- sonnak a német kérdés napi­rendre tűzése kérdésében el­foglalt elutasító álláspontja a nyugatnémet politika kettős kudarcát jelentette. Az Egye­sült Államok és Franciaország között viszont politikai »fegy­verszünet« állott be De Gaulle és Rusk eszmecseréje óta. Franciaország és a szocialista országok kapcsolatainak javu­lása pedig további figyelmez­tetés Bonn címére. Erhardnak Nyugat-Berlinben elhangzott békülékeny nyilat­kozatai mérsékelt hatást vál­tottak ki Párizsban. Nem osz­latták el a véleményt, m hogy Bonn változatlanul ragaszko­dik az atlanti atomerő tervé­hez. Erre vall a Nation kom­mentárja is. A németek szen­bombázók már hét hónapja hajtanak végre rárepüléseket »kommunista célpontokra és utánpótlási vonalakra Laosz­ban". * * * Az AP jelentése szerint á három laoszi politikai irány­zat képviselői Párizsban csü­törtökön ismét eredménytele­nül tanácskoztak. A tanácsko­zások arról folynak, melyik laoszi várost jelöljék ki a lao­szi vezetők találkozójának színteréül. (MTI) vedélyes érdeklődése a multi­laterális atomerő iránt — írja a De Gaulle-ista lap — nyug­talanító. Bárkinél jobban tud­ják, milyen csekély a katonai értéke, de eszközt látnak ben­ne, hogy egyszer majd az atomfegyver birtokába jussa­nak, noha erről ünnepélyesen lemondtak. A Nation meglepő­nek tartja, hogy Bonn ugyan­akkor mindenáron előtérbe akarja tolni az újraegyesítés kérdését. Ebben az otromba­ságban — hangoztatja — egye­sek nem ok nélkül a régi ha­talmi törekvéseket vélik föl­fedezni. Egyes megfigyelők úgy vé­lik, hogy De Gaulle jelenlegi kedvező helyzetét kihasználva Rambouillet-ben dűlőre akar­ja vinni a francia—nyugatné­met szövetség és az Egyesült Államoktól független Európa kérdését. A kormányhoz közel­álló sajtó éles hangja ennek a lélektani előkészítését szolgál­ja. A Nouvel Observateur sze­rint De Gaulle véget akar vet­ni Fi >nn kettős játékának, s azt kívánja majd Erhardtól, hogy válasszon a kontinens és Amerika között. (MTI) FÖLD ALATTI NUKLEÁRIS ROB­BANTÁSI KÍSÉRLETET hajtottak végre csütörtökön az amerikai ne vadai kísérleti telepen. india Állami szektora újabb nagyüzemmel gyarapodott. A Bihar állambeli Burauniban pénteken ünnepélyes külsőségek között helyezték üzembe a szovjet pénzügyi és műszaki segítséggel létesült kőolajilnomítót. NICOSIÁBA, Ciprus fővárosába szovjet kereskedelmi küldöttség érkezett, hogy .tárgyalásokat foly­tasson a két ország közötti hosz- szúlejáratú kereskedelmi egyez­mény megkötéséről. NASSZER, az EAK elnöke fo­gadta az asszuáni gát alapkőleté­telének ötödik évfordulója alkal­mából Egyiptomban tartózkodó szovjet küldöttséget, amelyet Nye- porozsnyij, az energetikai és vil­lamosítási állami bizottság elnöke vezet. AZ AMERIKAI ZSIDÖ SZER­VEZETEK az Egyesült Államok nagyvárosaiban tüntetéseket ren­deztek a nyugatnémet nagykövet­ség, illetve a nyugatnémet kon­zulátusok előtt, tiltakozva a náci háborús bűnök elévülése és náci tudósok EAK-beli működése ellen. KONYEV MARSALL pénteken Moszkvából a Lengyel Népköztár­saságba utazott. Részt vesz azokon az ünnepségeken, amelyeket Krak­kó felszabadulásának 20. évfordu­lója alkalmából rendeznek. WATSON DEMOKRATA PARTI KÉPVISELŐ lemondott mandátu­máról, hogy tiltakozzék a demok­rata párt képviselő csoportja ál­tal ellene hozott szankciók miatt. A demokrata párt ugyanis elítél­te Watson t, mert az az elnökvá­lasztási hadjáratban Gold water mellé állt. Watson bejelentette, hogy a pótválasztáson republiká­nus programmal kíván indulni. WINSTON CHURCHILL súlyo­san megbetegedett. Anglia volt miniszterelnöke már napok óta betegágyban fekszik. Az első szűkszavú orvosi jelentést péntek délután tette közzé háziorvosa, Lord Moran: »-Sir Winston meg­hűlés után vérkeringés! zavarok­kal küzdött, majd agy,trombózist kapott.-« JACK RUBY FÖLLEBBEZÉSÉT március 10-én tárgyalja a texasi fellebbviteli bíróság. Rubyt, aki meggyilkolta a Kennedy-merény- lettel vádolt Oswaldot, a texasi esküdtbíróság halálra ítélte. A fel­lebbezési tárgyaláson ügyvédei negyven percig adhatják elő ügyét, a dallasi kerületi ügyész szintén negyven percig válaszolhat, aztán a védelem az utolsó szó jogán megint kap negyed órát. A bíró­ságnak azonban több ideje lesz: az ítéletig eltelhet egy esztendő is. Mende: Az FDP egyedül is elmegy Moszkvába Von Hase elutasítja a lengyel kormánnyal való tárgyalás lehetőségét is Törökország nem támogatja a ciprusi angol támaszpontok fenntartását Haekkerup dán külügymi­niszter csütörtökön sajtóérte­kezletet tartott Los Angeles­ben. Kijelentette, hogy az Egyesült Államok terve a sok­oldalú NATO-atomflotta meg­teremtésére »halott", s külön­ben is »elfogadhatatlan« or­szága számára. A dán politi­kus hangoztatta: »Nem csupán Dánia, hanem sok más NATO- ország is osztja Franciaország véleményét, amely szerint az MLF terve elfogadhatatlan." Mende alkancellár, az FDP elnöke kijelentette: pártja to­vábbra is sürgeti, hogy a Bun­destag küldjön delegációt Moszkvába. — Ha a többi párt ehhez nem járul hozzá — mondatta —, akkor az FDP egyedül is elmegy Moszkvába. Az alkancellár a továbbiak­ban hangsúlyozta: a német kérdés megoldása csa-k hosszú éveken át tartó lassú és ne­hézségekkel teli folyamat út­ján lehetséges és pártja ezt mindig elintézetlen bírósági eljárások vannak folyamat­ban. Von Hase államtitkár, a bonni kormány sajtófőnöke pénteken kijelentette: a kor­mány határozottan elutasítja Fritz Erlernek, az SPD alelnö- kének azt a javaslatát, hogy Bonn kezdjen közvetlen esz­mecserét a lengyel kormány­nyal és annak keretében tisz­tázza a »határkérdést", mert ez is egyik előfeltétele an­nak, hogy »egyáltalán értel­mes politikát lehessen foly­tatni a német kérdésben«. — Ezzel szemben a kor­mány kitart ama álláspontja mellett — hangoztatta a sajtó­főnök —, hogy csak egy össz- német kormány tárgyalhat egyáltalában a határkérdés­ről. A szociáldemokrata sajtó viszont rámutat arra, hogy Eirler nyilatkozatát így kell értelmezni: fölösleges frázis- cséplés csupán »kezdeménye­zést" sürgetni a német kér­désiben, ha előbb nem tisztáz­zák a német kérdésben való előrehaladás konkrét tárgyi előfeltételéit. Haekkerup kijelentette, hogy szerinte az Egyesült Államok­nak továbbra is vétójoggal kell rendelkeznie az atomfegyverek felhasználását illetően. Haekkerup sajtóértekezletén bírálta az amerikai kormányt és az amerikai vállalatok ma- ; gatartását is, mert míg »óriási támogatást« nyújtanak a Kö­zös Piac országai számára, »nem érdeklődnek« a szabad­tartja szem előtt. Míg a többi nyugati kormány ma már ak­tív »keleti politikát« folytat, Bonn még mindig lemond ar­ról a lehetőségről, hogy köz­vetlen eszmecserébe bocsát­kozzék a szovjet kormánnyal. Mende ezután határozottan elutasította, hogy Strauss visszatérjen a kormányba. Ki­jelentette: az FDP nem landó együttműködni egy olyan emberrel, aki ellen még Erier e nyilatkozata, amely csütörtökön Nyugat-Berlinben tartott sajtóértekezletén hang­zott el, nagy feltűnést keltett a nyugatnémet közvélemény­ben. A bonni kormány szóvi­vője ezért sietett leszögezni, hogy a kormány helyteleníti és elutasítja Erier nyilatkoza­tát és azt egyenesen »káros­nak:« tartja, mert külföldön ebből máris arra következtet­nek, hogy mögötte a keleti te­rületekről való lemondás gon­dolata rejlik. — Ezeket az előfeltételeket — írja a Neue Rhein Zeitung — röviden így lehetne vázol­ni: katonai enyhülés, európai biztonság, a német határok és a jövendő német belső struk­túra kérdései. Aki ezeket meg­tagadja, annak joggal vethető szemére, hogy az »újraegyesí­tés« szót csak demagóg módon veszi a szájába. Sajnos, nem remélhető, hogy Erier szavai Bonnban termékeny talajra hullanak. HÁBORGÓ Ritka jelenség az, amikor egy több hetes esemény fog­lalkoztatja a szenzációt min­denek elé helyező nyugati saj­tót. Nos, az a beszéd, ame­lyet Nasszer, az EAK elnöke december 23-án mondott Port Saidban, még ma sem csende­sedő hullámokat vet Nyuga­ton. Felháborodottan írja pél­dául az US News and World Report: »-Egyiptom, Algéria, Szudán, a volt Francia-Kongó, Ghana és Uganda aktívan támogatják a kongói lázadó­kat. Ez a hat ország amerikai segélyt kap, főként élelmi­szert, évente több mint két­százmillió dollár értékben. S mégis Nasszer decemberben kirohant az Egyesült Államok ellen...« Erről az Econo­mist így számol be: »Nasszer elnök vehemensen visszautasí­totta azt a föltételezést, mint­ha az EAK-nak nyújtott ame­rikai segély a katonai beavat­kozás feladására kíszie'.né Kongóban. Ez duzzogást vál­tott ki az amerikaiak, míg a »megmondtuk nektek« önelé­gültséget a britek körében.« Mogorva az amerikai nagykövet A szóban levő Port Said-i beszéd, amelyet az egyiptomi elnök annak évfordulóján mondott el, hogy 1956-ban ki­vonták az utolsó brit és fran­cia csapatokat az emlékezetes agresszió nyomán, valóban a segéllyel való zsarolás impe­rialista diplomáciájára adott választ. Beszédében Nasszer kijelentette: épp azokban a napokban tárgyalt az amerikai nagykövet az egyiptomi ellá­tásügyi miniszterrel 35 mil­lió dolláros élelmiszer-segít­ségről. Ezt a segélyt az Egye­sült Államok a fölöslegeiből nyújtja, s cserében helyi va­lutákban amerikai rendelkezé­sű alapokat kap, amiket a gyengén fejlett országokban saját politikái, gazdasági cél­jaira használ fel. Az ellátási nehézségekkel küzdő gyengén fejlett országok szempontjá­ból természetesen fontos a se­gítségnek e formája is. De ez alkalommal, csaknem egy hónappal az amerikai—belga Stanleyville-i akció után. az amerikai nagykövet ugyancsak mogorva és hallgatag volt az egyiptomi miniszterrel szem­ben. S végül kibökte: »Addig nem lehet tárgyalni a segít­ségről, amíg Egyiptom nem hagyja abba a kongói felkelés támogatását.« Ezt idézve je­lentette ki Nasszer: igenis folytatódni fog a kongói fel­kelés támogatása a gyarmato­sítás továbbélését jelentő Csombe-rendszer ellen, és ha ennek az a következménye, hogy a Nyugat a segély meg­vonásával fenyegetőzik, Egyip­tom meg lesz anélkül is, de politikáját nem változtatja meg amerikai nyomásra. Ki fegyverezte tol Mobutu seregeit? Nos, ez a határozott válasz a zsarolásra borzolta fel a kedélyeket a nyugati szerkesz­tők és politikusok körében. Az Economist kiábrándultán köz­li, hogy ezek szerint aligha van mód az említett' afrikai országokat politikájuk meg­változtatására bírni »a gazda­sági segéllyel való manipulá­lással.« Szuez után úgy lát­szott, a Nyugatnak sikerült közelednie az EAK-hoz, »mér­sékelni« — úgymond — Nasz- szert, éppen a gazdasági se­gítség révén, írta az egyik angol lap. Ezeknek válaszolja keserűen az Economist: »Az ZSAROLÓK említett országok Csőmbe, az ő fehér zsoldosai és nyugati támogatói ellen vannak. Fel- hevült és primitív leegyszerű­sítéseikkel szemben az a kí­sérlet, hogy a segély megvoná­sával vagy nyújtásával befo­lyást lehet rájuk gyakorolni, merő ámyékboxolásnak tű­nik.« Hiába a kifakadás a gyar­matosítók és gyarmatosítottak »primitív leegyszerűsítéséről." De az a cinizmus is hasztalan, amellyel e sajtóorgánumok nem restek a spanyol polgár- háborúra emlékeztetni, utalva a nyugati hatalmak be nem avatkozására, magyarán az agressziót bűnös tétlenséggel szemlélő magatartást ajánl­ják, mint megfelelő viselke­dést, az afrikai államoknak. E lapok elszörnyednek, hogy lám, Nasszer és társai fegy­vert szállítanak a felkelők­nek. Mintha bizony Csőmbe nem belga fegyverek, tisztek, hadianyagok segítségével sze­gült volna szembe Lumumba kormányával, elindítva az egész tragédiát. A most oly hangos NATO-partnerek. va­jon mit tettek belga szövetsé­gesük fegyverszállításai el­len? S vajon ki fegyverezte föl Mobutu fellázadt seregeit, ki segítette őket? De nem szükséges visszatérni a kongói tragédia részleteire. Az egész világ előtt jól ismertek a té­nyek, hogy a nyugati hatal­mak — mindenekelőtt az Egyesült Államok, Belgium és Anglia — a legközvetlenebbül beavatkoztak Kongó belügyei- be, gátlástalanul szállítottak fegyvert, pénzt, hadianyagot Csőmbe és Mobutu csapatai­nak. S miután az ENSZ-erők tevékeny segédletével sikerült a hatalomra ültetni ezeket az urakat, most már a Nyugat rikoltozik a beavatkozásról, Csom.be káromolja útszéli hangnemben a független afri­kai államok vezetőit. Faj- és népirtás Kongóban Az imperialista logika sze­rint a nemzeti felszabadító mozgalmak támogatása a be­avatkozás, s nem egy elnyo­mó kormány hatalomra jutta­tása és hatalmon tartása sa­ját népe ellen. S ami az afri­kai államoknak a kongói fel­kelést segítő magatartását ille­ti, az említett Economist egy másik cikkében kénytelen be­vallani: »Földrajzilag Kongó Afrika szívében fekszik; de a politikai térképen a fehérek uralta Délhez tartozik. Fehér dél-afrikaiak és rhodesiaiak harcolnak Csombéért, azért is, mert úgy érzik: saját harcu­kat vívják. Csőmbe Kongója tehát épp úgy a gyarmatosítás továbbélése a független Afri­ka testén, mint a fajüldöző Rhodesia vagy Dél-Afrika. Es ismerve az elborzasztö részle­teket Csőmbe zsoldosainak és Mobutu csapatainak rémtet­teiről, a faj- és népirtás szó a tényeket fejezi ki Kongó esetében is.« A nyugati sajtó erről szíve­sen megfeledkezik, megretten­ve a kongói felkelők új sike­reinek láttán. Azonban saját maga sem tudja eltagadni: a kongói válságot esetleg nem­zetközi válsággá kiszélesítő in­tervenció nem az afrikai, ha­nem a nyugat-európai, illetve amerikai államok részéről tör­tént mindvégig a négyéves kongói véres dráma során. Avar János 2000 ÉRTÉKES NYEREMÉNY EZ AZ EV JÓL KEZDŐDIK! 2 JUTALOMSORSOLÁS A JANUÁRI SZELVÉNYEK KÖZÖTT I

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom