Somogyi Néplap, 1965. január (22. évfolyam, 1-26. szám)

1965-01-14 / 11. szám

SOMOGYI NÉPLAP 2 Csütörtök, 1965. január 14. Dél-vietnami jelentés Saigon (MTI). Pénteken ismét megkezdőd­nek a tárgyalások a dél-viet­nami kormánynak nyújtott amerikai katonai segítség nö­veléséről — közölték szerdán saigoni illetékes körökben. A bejelentés az után a fogadás után hangzott el, amelyet Phan Khac Suu államelnök rendezett, hogy megpecsételje a múlt szombati megállapodás­sal helyreállt »békét« az ame­rikai hatóságok, a puccsista tábornokok és a dél-vietnami polgári politikusok között. Hue, Quang Tri és Da Nang közép-vietnami városok­ban szerdán a kétnapos álta­lános sztrájk után az üzletek és a hivatalok ismét megnyi­tották ajtóikat a közönség előtt, csak az iskolák nagy ré­szében folytatódott a diák­sztrájk. A Reuter értesülése szerint a diákok Saigonba kül­Egyr; erősödő követelés: Hí US mohion le a dél vietnami bélrendszer támanatásárél A CBS televíziós társaság egyórás vitát rendezett a viet­nami kérdésről, amelyben több szenátor és a probléma más szakembere is megszó­lalt. A CBS kommentátora a vita alapján azt a következte­tést vonta le, hogy az ameri­kai közvélemény többsége a dél-vietnami háború megszün­tetését követeli. dött delegációjuk visszaérkezé­sét várják. A küldöttség azt a megbízást kapta, hogy ter­jessze a kormány elé a diák­ság követeléseit. A harctéri jelentések a sza­badságharcosok újabb sikerei­ről számolnak be. Kedden Sai­gontól 129 kilométerre észak­ra lelőttek egy amerikai fel­derítő repülőgépet. Egy má­sik felderítő repülőgép, ame­lyet az előző gép roncsainak felkutatására küldtek, magá­tól zuhant le, mert elfogyott az üzemanyaga. Három ame­rikai repülő megsebesült. A dél-vietnami főváros szo­rongatott helyzetéről tanúsko­dik az AFP jelentése, amely szerint szerdán hajnalban Sai­gontól mindössze 16 kilomé­terre egy felkelő osztag vil­lámtámadást hajtott végre a Thu Duc-i rendőrség épülete ellen. Az őrsparancsnokot megölték, két rendőrt megse­besítettek, és az épületet sú­lyosan megrongálták. A kö­zelben állomásozó kormány­csapatok a támadók üldözésé­re indultak, de nyomukat vesztették a sötétben. JSkrumah elnök parlamenti beszéde Washington (MTI). Az amerikai külügyminisz­térium szóvivője kedden ha­tározottan elutasította a Newsweek című folyóirat ta­lálgatásait arról, hogy az Egye­sült Államok valamilyen kive­zető utat keres a dél-vietnami probléma rendezésére. Nyil­vánvaló azonban, hogy az utóbbi napokban szokatlanul nagy erővel merült fel a kö­vetelés: az USA mondjon le a dél-vietnami bábrendszer támogatásáról. Megnövekedett a dél-viet­nami politika felülvizsgálatá­nak követelése a sajtóban is: csaknem valamennyi vezető napilap közölt ilyen jellegű cikkeket. A szenátusban Mor­se szenátoron kívül, aki évek óta ellenzi a Dél-Vietnamban folytatott amerikai politikát, több más szenátor is fölvetet­te a dél-vietnami politika sür­gős felülvizsgálatának szüksé­gességét, s tárgyalt erről a kérdésről a külügyi bizottság is. Berlin (MTI). Percekig nem jutott szóhoz a füttykoncerttől és a »buhbuh, '“pfuj-pfuj« kiáltásoktól Erhard "Nyugatnémet kancellár azon a nagygyűlésen, amelyet a nyu­gat-berlini CDU rendezett a sportpalotában. A nyugat-ber­liniek százai a beszéd közben hangos közbekiáltásokkal tilta­koztak az Erhard-kormány megértés-ellenes politikája, a tervezett atomaknazár és a fo­kozódó áremelkedések ellen. Amikor Erhard például arról beszélt, hogy Nyugat-Európát egyesíteni kell a fenyegető kommunista veszedelem ellen, a hallgatók ezt kiáltották köz­Accra (MTI). Mint már jelentettük, ja­nuár 12-en megnyílt a ghanai parlament 5. ülésszaka, ame­lyen beszédet mondott Nkru- mah köztársasági elnök. Az elnök élesen elítélte a NATO sokoldalú atomütőerejének a gondolatát. A kongói kérdésről szólva Ghana elnöke rámutatott, hogy az nem katonai probléma, ha­nem afrikai politikai kérdés. Mindaddig nem lesz béke Kon­be: »Tárgyaljon inkább az NDK-val!« Az FDP parlamenti frakció­jának elnöksége egyébként — nyilván azért, hogy a jobbolda­li választók kegyeit elnyerje — Nyugat-Berlinben tartott ülé­sén azt követelte, hogy a Bun­destag még e héten tartson plenáris ülést Nyugat-Berlin­ben. A CDU—CSU és az SPD azonban hosszas vita után el­utasította ezt a követelést hang­súlyozván, hogy »ezt tüzeteseb­ben meg kell tanácskozni a szövetségesekkel« (azaz: a Nyu-i gat-Berlint megszállva tartó j három nyugati hatalom főpa­rancsnokaival). góban, amíg teljesen meg nem szűnik a külföldi beavatkozás, a neokolonialista intrika és nyomás — jelentette ki Nkru- mah elnök. Ghana belső helyzetét ele­mezve az elnök részletesen foglalkozott az ország gazda­sági problémáival. Ghana költségvetése 1965-ben mint­egy 200 millió fontra rúg majd, és ebből 20 milliót fordítanak az állami tulajdon­ban levő ipar fejlesztésére. Végezetül az elnök közölte, 1965. július elseje előtt meg­tartják Ghánában az új par- lamenti választásokat. Peking (TASZSZ). A Kínai Népköztársaság kor­mánya kedden kiadott nyilat­kozatában élesen elítélte azt, hogy a dél-koreai bábkormány csapatokat küld Dél-Vietnam­ba. Az amerikai imperializmus­nak ez a lépése — hangoztat­ja a nyilatkozat — a genfi meg­állapodások meghiúsítására, az indokínai háború kiszélesítésé­re és az agresszív dél-vietnami háború nemzetközivé tételére irányul. Csőmbe kongói miniszterel­nök lemondta szerdára terve­zett brüsszeli látogatását. En­nek oka, hogy elődje, Adoula éppen ekkor érkezett Brüsz- szelbe, amikor ő oda indult volna. Csőmbe ezzel összefüg­gésben »kétértelmű magatar­tással« vádolta meg a belga kormányt. Emiatt jelentette j be, hogy nem utazik el, s ma-! ga helyett később alacso­nyabb szintű delegációt küld Brüsszelbe. A panamai katonaság könnyfakasztó gázbombákkal oszlatott szét egy diákokból álló, 250 főnyi tömeget, ami­kor azok kedden az amerikai nagykövetség elé akartak vo­nulni. Koszigin szovjet miniszter- elnök szerdán a Kremlben fo­gadta Ali Bhutto pakisztáni külügyminisztert. A megbe­szélésen a szovjet—pakisztáni kapcsolatok további fejleszté­sét, valamint néhány nemzet­közi jellegű kérdést érintettek. Az Egyesült Államok és Ro­mánia kedden Washingtonban megkezdte tárgyalásait a két ország közötti konzuli megál­lapodásról. A tárgyalások kö­rülbelül három hétig tarta­nak. Szigeti Károly, hazánk acc- rai nagykövete fogadást adott a Ghánában tartózkodó ma­gyar szakszervezeti küldöttség tiszteletére. A magyar kül­döttség meghívására kéttagú ghanai szakszervezeti delegá­ció látogat Magyarországra és vesz részt a május elsejei ün­nepségeken. — Ha az amerikai imperia­lizmus a VDK és a Koreai Né­pi Demokratikus Köztársaság kormányának figyelmeztetése ellenére további lépéseket tesz a háború kiterjesztésére és nemzetközivé tételére Dél- Vietnamban,’ akkor a kínai kormány és nép kénytelen lesz megfontolás tárgyává tenni e térség békéjének védelmével kapcsolatos kötelezettségeit. (MTI) Erhardot kifütyülték Nyugat-Berlinben A kínai kormány tiltakozása mmÉim , F rr (19) Aztán izgatottan fordult is­mét a köpcös nyomozóhoz. — Eszerint az öregúr nem is sejtette, hogy mekkora port vert föl a Mukátorával? Es hogyan jött rá erre a biorez­gésre, vagy micsodára? Mi a magyarázata a test nélküli alakoknak? Miként tudja megcélozni azt a pontot, aho­vá a televíziós készülékekre bevetíti a Mukátorképet? Miért nem szabadalmaztatta a találmányát? , Ditró — szokásától elteroen —• röviden, tömören tájékoz­tatta íölöttesét. Még a tacs- ’ kóról is mindössze annyit me­sélt, hogy csodaszép, okos kis állat, a kotorékborzebek cso­portjába tartozik, és a lábai is csak azért görbék, hogy ügyessebben áshassa ki a ró­kát. odújából. Ettől a kitérőtől eltekintve, a friss élmény ha­tása alatt, valóban a lényeges dolgokra korlátozta beszámo­lóját. Nem feledkezett meg az opálfényű rudacskákról sem. — De hiszen ez óriási! — ugrott fel székéből az őrnagy, és lelkesülten rohant fel s alá a szobában. — Lomtárba ke­rült az égé-- daktiloszkópia .. Ha csak a mi szakmánk szem­szögéből nézzük. .. — Mondd, milyen ember ez a Hókai Felicián? — Én nagyon megszeret­tem. Azon túl, hogy lángész, minden tekintetben olyan, mint akármilyen más bogaras öregúr, akit sok keserű csaló­dás ért az életben, aki elvesz­tette valamenriyi hozzátartozó­ját, nincs rendben a gyomra, magas a vérnyomása, és senki nem viseli gondját. Magányos fa. Nem iszik, nem dohány­zik, nem kártyázik. Egyetlen szenvedélye a híradástechni­ka ... Négy világnyelvet ta­nult meg, hogy lépést tart­hasson a szakirodalommal. Gyermekkora óta rádióama­tőr, a megszállottaknak abból a nemes fajtájából, amelyik saját gyönyörűségére barká­csol, és még csak eszébe sem jut, hogy újításait, találmá- nvait értékesítse. Ami pedig a természetét illeti... Nézd, egy óra hosszat beszélgettünk, ezalatt háromszor utasított ki a lakásából. Felfrottyan, csap­kod, kiabál minden apróság miatt. Nem tűr semmiféle el­lenvetést. Azt állította pél­dául, hogy nem szereti az em­bereket, mert azok egymás farkasai. Még idézte is a la­tin közmondást. Közbeve let­tem, hogy a Mukátor tevé­kenysége nem ezt bizonyítja. Rámkiabált, hogy ne oktas­sam, kikéri magának, kész skandalum, szép kis nevelést kapnak nálunk a rendőrök, hogyan kell viselkedni az idő­sebbekkel, tűrhetetlen maga­tartás, de ő majd megmutat­ja, stb. stb. A végén persze szépen összemelegedtünk, mert amilyen hamar dühbegu­rul, olyan gyorsan le is csilla­podik. — Mjt is mondtál? — szólt közbe elgondolkozva az őr­nagy —, hol lakik?... A Ko- killa utcában, ugye? A Lánc­híd budai hídfőjénél? Te! Az egyes autóbusz tíz perc alatt odavisz. Még ma meg akarok ismerkedni vele. Hókai Feli­ciánnal is, meg a Mukátorral is. Nehogy azt hidd, hory puszta kíváncsiságból, bár 'a jelen esetben még ez is ért­hető lenne. Nemcsak erről van szó! Koleszárék teljesen csődbe jutottak a Fentes ügy­gyei. Pista épp ma délután je­lentette, hogy valamennyi föl­szedett szál megszakadt. Po­koli ügyesen konspirálnak ezek a csirkefogók! De ha az öreg varázslót megkérnénk, hogy kölcsönözzön nekünk egyet-kettőt azokból az opá- los fényű gyufákból?! Negy­vennyolc óra alatt megtud­nánk, hogy ki az orgazdájuk! Vedd a kabátot, gyerünk! — Hová rohantok? — sza­ladt ki utánuk az őrnagy fe­lesége a folyosóra. — Sürgősen meg kell láto­gatnunk egy jó barátunkat. : — De hiszen kész a kávé — csapta össze kesét az asz- szony. — Legalább azt igyá­tok meg. Ditró kérdően nézett a pa­rancsnokára. Őszintén érde­kelte, vajon idehaza is olyan hajthatatlanui szerez érvényt akaratának, mint a szolgálat­ban. Ez a fürkésző tekintet | alighanem főszerepet játszó* 15 abban, hogy az őrnagy hatá-j rozottan rázta meg a fejét, f — Nem. Majd ha visszajöt-j tünk. | És ez a kurta »nem« men-> tette meg Hókai Feliciónj nyugdíjas bérszámfejtő ésj Muki névre hallgató daxlijaf életét... j A két barát negyedóra múl-• va valóban ott volt az előtt ai bizonyos Kokilla utcai bérházi előtt. Versenyezve, mint a gyerekek, úgy szaladtak fel az első emeletre. Az ajtó előtt döbbenten torpantak vissza. Szinte egyforma fintorral szi­matoltak bele a levegőbe, összenéztek. Szó nélkül is megértették egymást. A csen­gővel nem is kísérleteztek, hanem teljes erővel nekive- tettték vállukat az ajtónak. A; ’•második lökést már nem bírta el a zár. íFolytatjuk) i A harmadik arab csúcs IZ" eddi titkos ülésével az ^ Arab Liga kairói szék­házéban befejeződött az arab kormányfői értekezlet. Ez a harmadik tanácskozás volt nyolc köztársasági elnökkel és öt arab uralkodóval. A má­sodik megbeszélést 1964 őszén tartották. Ez már — akárcsak a mostani, harmadik tanács­kozás — miniszterelnöki szinten ült össze: 13 arab ország miniszterelnöke gyűlt össze. A konferencia természet­szerűen nem annyira politi­kai, mint inkább katonai és gazdasági kérdésekkel fog­lalkozott. Ennek az a magya­rázata, hogy az egyes arab or­szágoknak nemcsak napi po­litikája, hanem társadalmi szervezete is óriási különb­ségeket mutat. Éppen ezért a kifejezetten világpolitikai döntések csak általános jel­legűek lehettek. Mégis: már az első nyílt ülésen kiderült, hogy a meg­levő társadalmi különbségek s az egyes országok különle­ges helyzete ellenére az ér­tekezlet jelentős imperialis­taellenes fellépésre képes, így az értekezlet első ülésén a szudáni miniszterelnök az arab világ és a fekete Afrika összefogásáról beszélt közös fellépést sürgetve az angol támaszponthálózat adeni bás­tyája ellen, s az arab orszá­gok fokozott segítségét a fe­kete Afrika területén folyó imperialistaellenes felszaba- dítási harcokhoz — Dél-Afri- kát is beleértve. Ezzel kap­csolatban a konferencia ta­nácskozásait figyelemmel kí­sérő szakértők körében nagy feltűnést keltett, hogy Sou- mialot, a kongói szabadság- harcosok egyik felelős veze­tője találkozott és tárgyalt Boumedienne algériai minisz­terelnök-helyettessel, aki köz­tudomás szerint az algériai hadsereg egyik megteremtője. Világpolitikai jelentőségűek voltak a gazdasági kérdések is, mindenekelőtt azok a na­pirendi pontok, amelyek az arab országok olajpolitikájá­nak • összehangolásával. fog­lalkoztak. Ezeknek a sorában is külön figyelmet érdemel az a terv, amely egyesült arab tartályhajó flotta felállításá­val foglalkozik. E világpolitikai szintű és határozottan antiimperialis- ta jellegű jelenség mellett az arab országok figyelmét a titkos ülések nagy részén el­sősorban az úgynevezett Jor- dán-terv kötötte le. A Jor- dán-ügy alapja az a hallat­lanul éles vita, amely Izrael és az arab országok között folyik a Jordán folyó vízfel­használásáról. A 260 kilomé­teres Jordán, amely Palesz­tina egyetlen állandó vizű fo­lyója, évente 800 millió köb­méter vizet ad, és alkalmas lenne arra, hogy termékennyé tegye Dél-Szíria, Izrael, Li­banon és Jordánia vízben szegény földjeit. A vita gyakorlatban akkor kezdődött, amikor 1953-ban Eisenhower egyik különmeg- bízottja, Eric Johnston az amerikai kormány nevében javaslatot tett a Jordán vizé­nek hasznosítására. Eszerint Izrael 40, Jordánia 45, Szíria és Libanon pedig 15 százalé­kot kapott volna a vízmeny- nyiségből. Az ajánlat áraként Dulles akkori amerikai kül­ügyminiszter azt követelte az arab országoktól, hogy a mindmáig vitatott izraeli ha­tárvonalat ismerjék el. Az arab országok ezt a manővert elutasították, különös tekin­tettel arra, hogy szinte auto­matikusan lehetetlenné tette volna a Palesztinái arab me­nekültek visszatérését ottho­naikba. Izrael kormánya a Johns- ton-terv elutasítása után nyil­vánvaló amerikai bátorítással 1955-ben megkezdte a Jor­dán. illetve a Tibériás-tó vi­zének hasznosítását. Az Arab Liga tiltakozást jelentett be azzal az indokolással, hogy a nemzetközi jog alapelvei sze­rint egy több országon átha­ladó folyó vizét csali az ösz- szes érdekelt felek hozzájá­rulásával lehet hasznosítani. A tiltakozás ellenére a mun­kálatok tovább folytak, az arab országok közös fellépé­sét pedig belső nézeteltéréseik akadályozták. Ilyen előzmé­nyek után, a körülmények sürgető nyomása alatt jött létre az első arab csúcsérte­kezlet. Ezen a Jordán-ügyben elvi határozat született: az arab országok közös erőfeszí­téssel megszervezik a maguk Jordán-öntözőrendszerét. Az esetleges konfliktusra való felkészülés jegyében megálla­podtak abban, hogy létrehoz­zák az arab fegyveres erők közös főparancsnokságát. A második csúcs alkalmával lé­nyeges változás nem történt — legfeljebb az, hogy a hely­zet még sürgetőbbé vált. Az őszi hónapokban ugyanis az izraeli kormány megkezdte a Negev sivatag öntözését a Tibériás-tóból elvezetett Jor- dán-vízzel. Ez természetesen a mostani, harmadik arab csúcs számára különösen sür­getővé tette a feladatok meg­oldását. E sürgető légkörben döntést hoztak: libanoni te­rületen építik. fel a Jordán szabályozásának munkájához szükséges erőművet. Részle­tesen meghatározták továb­bá, hogy az erőmű elleni ka­tonai támadás esetén milyen arab országok milyen külön­leges hadmozdulatokat hajta­nak végre a támadás elhárí­tására. Valószínű, a közeljövő- ’ ben az ENSZ-közgyű- lésen világpolitikai színvona­lon is megkezdődik a Jordán- vita. Természetesen az arab országok tényleges érdekeit az szolgálná legjobban, ha a gazdasági rekonstrukciós munkát a fegyverek csörgé­se nem zavarná meg, és nem­zeti érdekeiknek megfelelő politikai döntés születhetne a Jordán-ügyben. Anglia fokozódó kereskedelme Kubával London (MTI). Az Egyesült Államok Kuba ellen folytatott gazdasági boj­kottjának csúfos kudarcát bi­zonyítja a manchesteri keres­kedelmi kamara latin-amerikai osztályának jelentése, amely szerint Anglia Kubába irányu­ló exportja tavaly körülbelül megötszöröződött, az az érték, amely 1960-ban 1 200 000 font sterling volt, 1963-ban 6 200 000 fontra emelkedett. A jelentés szerint a többi la­tin-amerikai országgal folyta­tott angol kereskedelem nem volt kielégítő. A Brazíliába irányuló angol export 35 száza­lékkal, az Argentínába irányu­ló pedig 23 millió fonttal voit kisebb, mint 1962-ben. A manchesteri kereskedelmi kamara kelet-európai osztálya évi jelentésében hangsúlyozza, hogy nagyon komoly okok in­dokolják azt a reményt, hogy a Szovjetunióba és a kelet­európai országokba irányuló angol export jelentékenyen emelkedik majd a közeli jövő­ben. A Fejér megyei Bauxitbányák Guttamási Üzeme fölvesz 18 40 év közötti dolgozókat j föld alatti bányamunkára. A bérezés formája teljesítmény-időbér. A vál­lalat térítés ellenéb en a legényszállón szállást biztosít. A fölvételhez tanácsi igazolás és tüdő- szűrés-Ielet szükséges. Székesfehérvárról autó- buszjárat van. (52170)

Next

/
Oldalképek
Tartalom