Somogyi Néplap, 1965. január (22. évfolyam, 1-26. szám)

1965-01-14 / 11. szám

Csütörtök, 1965. január 14. SOMOGYI NÉPLAP Eredményes munka a termelőszövetkezeti halgazdaságokban Tegyünk többet érte AZ ELNÖK VÉDELMÉBEN (Tudósítónktól.) A termelőszövetkezetek egyre kedveltebb gazdálkodási ágazata lesz a haltenyésztés. Igyekeznek a víznyerési lehe­tőségeket kihasználni, az al­kalmas helyeken halastava­kat, tárolókat létesítenek. A múlt évi értékelésről Giczi Frigyes megyei szak- felügyelő tájékoztatott. — Megyénkben tavaly: a termelőszövetkezetek kezelésé­ben 35 tógazdaság működött. 29 tsz-ben 544 holdon tavak­ban, 6 tsz-ben pedig 235 hol­don víztárolókban folyt a hal­tenyésztés. A kereskedelem­nek 2400 mázsa halat adtak át a tsz-ek, 750 mázsával töb­bet, mint 1963-ban. A ho­zamemelkedés új termőterü­letek bevonásának — 138 szá­zalékkal nőtt a halastavak te­rülete — és az egyre terjedő belterjes gazdálkodásnak kö­szönhető. Nagyban elősegítet­te a halállomány növekedését a jól végrehajtott karbantar­tás, amely éppen a legjobb eredményt elérő gazdaságok­ban, Ötvöskónyiban, Mikén volt mintaszerű. Kimagasló eredményt értek el az egy év óta és alig 80 holdas víztü­körrel rendelkező pogány- szentpéteri Zöldmező Tsz-ben 863 kg-os holdankénti ho­zammal, valamint Bonnyán, Bedegkéren, Mikén és Ötvös­kónyiban, a víztárolók hasz­nosításában pedig a hetesi tsz-ben. A legkedvezőbb ta­karmányfelhasználás is itt mutatható ki. — Milyen nehézségek mu­tatkoztak év közben? — A jó eredmények elérése a gátló tényezők ismeretében igen jelentős. Tetemes kárt okozott a halállományban az őszi esős időszak; a somogy- geszti, az osztopáni, a bedeg- kéri tsz halastavaiban 50 má­zsa hal pusztult el, és 20 000 forintos műszaki kár keletke­zett. Halvízkóros megbetege­dés 70 mázsa hal pusztulását okozta, a patosfai halastóban pedig a rossz minőségű te- nyészanyag és a kedvezőtlen külső körülmények miatt nem sikerült az ívatás, és 46 hold maradt kihasználatla­nul Sok helyen takarmány­hiány gátolta a megfelelő ete­tést; Ádándon, Fonóban, An- docson, Memyén, Kaposfőn, A RIPPL-RÓNAI MÚZEUM régésze már kétszer számolt be ez alatt a cím alatt az andoesi Temető utcában folyó ásatás eredményeiről. Avar kori te­mető egy részét tártuk fel An- docson több éves munkával. A temető az építkezés miatt pusz­tulásra van ítélve, megmenté­se érdekében ezért 1984-ben az ásatást a Nemzeti Múzeum és a kaposvári, múzeum karöltve végezte. Több hétig tartó mun­kával a feltárt sírok száma nyolcvanról száztizenhatra emelkedett. A történet- és régészettudo­mányban járatlan olvasó jogo­san kérdezheti, hogy a széli le­letek begyűjtésén kívül mi célja lehet egy régen é't, ma már kihalt nép sírjai, titkai bolygatásának, tulajdonképpen miért is fordulunk érdeklődés­sel az avar kor felé. ÁRPÁD KORI MAQYAR- SÁQUNK két ágból fonó­dott össze: egyik a honfog­laló magyarság keletről jött népe, a másik az itt talált ős­lakosság. A magyarok előtt avar—szláv—bolgár lakossá 5 élt hazánk területén, kevered­ve még régebbi népmaradvá­ny okkal. A Belső-Ázsia területéről jövő avarság a VI. század kö­zepén özönlötte el a Kárpát­medence területét. Nomád élet­formában élő, mongol os-törö- kös eredetű nép volt. Állataik­nak legelőt keresve, más né­pektől űzve folytonosan vándo­Taranyban küszködtek ilyen gondokkal. — Hol épült új tó, hol lé­tesült új halgazdaság? — A tavalyi évben halastó nem épült, két új tároló és három telelő készült el. A kaposvári Latinka Tsz 25, a kutasi Második ötéves Terv Tsz 20 holdas tárolót létesí­tett. Kutason ez év áprilisá­ra fejeződnek be a munkák. A szükséges tenyészanyagot más halastavakból telepítjük át. — Hogyan sikerült biztosí­tani a szakemberek fejlődé­sét? — A termelőszövetkezetek halászai, halászmesterei ré­szére tavaly márciusban két­hetes tanfolyamot szervez­tünk. Balatonbogláron har­mincegy részvevő ismerkedett meg a korszerű halgazdálko­dással. Augusztusban barcsi halászok látogattak el Paksra, ottani kollégáikkal folytattak értékes tapasztalatcserét. — összefoglalva: megyénk termelőszövetkezeti tógazda­ságai eredményesen zárták az évet, és általában jól jöve­delmezett a tagságnak a hal­tenyésztés — fejezte be Gi­czi elvtárs. Novak Ferenc Százötvenezer palánta (TudósítónktőL) A múlt év tavaszán 150 000 paprika-, paradicsom- és ká­posztapalántát adott el üzle­teiben a nagyberki fmsz. A kezdeményezést örömmel fo­gadták a vásárlók. A szövet­kezet az idén is 150 000 pa­lánta termelésére köt szerző­dést a nagyberki tsz-szel. A múlt év végén Rákópusz- tán élelmiszerboltot nyitott a földművesszövetkezet, itt vá­sárolhatnak az állami gazda­ság dolgozói. A gazdaság adta az üzlethelyiséget. Nemrég új típusú magas­nyomású permetezőgépet vá­sárolt a nagyberki fmsz a kör­zetébe tartozó községek részé­re. A gépeket a háztáji gyü­mölcsösök védelmére igénybe vehetik a földművesszövetke­zeti tagok. j roltak, közben szétszedhető, kerek alakú sátrakban (jurtok- ban) laktak. Már ismerték a földművelés alapvető elemeit, hazánk területén részben már letelepedett életmódot folytat­ták. Törzsi szervezetben éltek, egy-egy csoport élén egy elő­kelő, katonai rangot viselő, dí­szes fegyverzetű férfi állott. A VI. század végén és a VII. század elején jelentős politikai erőt képviseltek, egy időben még a bizánci császárt is adó­fizetésre kényszerítették. A VII. század második felében kelet felől újabb avar népcso­portok érkeztek, ezek más szo­kásokat és más technikát hoz­tak magukkal. Az avarok a VIII. század végéig voltak urai a Kárpát-medence területének. A 800-as évek elején az egyre erősödő nyugati frank biroda­lom hadjáratot indított az ava­rok ellen, aminek egyik célja az avarok kincseinek megszer­zése volt. A hadjárat sikerrel járt, Nagy Károly frankjai csaknem teljesen megsemmisí­tették az avarokat. A fél év­század múlva jövő honfoglaló magyarság pedig még maradék erejüket is rohamosan felőröl­te, és a megmaradt avarok ha­marosan beolvadtak új uraik sorai közé. Nyelvüket a ma­gyarral cserélték föl; ma talán csak egy-két helynév őrzi az avarok t örökös nyelvét. Hitvi­láguknak, szokásaiknak részei, d is zítőm ű vésze t ük ne'-1 elemei azonban összeötvöződtek a ma­gyarokéval, s így részben mai népművészetünknek, népi hit­KÉT HOZZÁSZÓLÁSBÓL IDÉZEK. Mindkettő a terme­lőszövetkezeti vezetők balaton- földvári tanfolyamán hangzott el. Dobák Lászlóné taszári párttitkár így vélekedett: »Folyton csak a tagok jogairól és a vezetők kötelességeiről van szó. Mikor beszélünk már végre arról is, hogy több jogot kell adni az elnöknek?« Vis- nyei Mihály magyaratádi tsz- elnök élesebben fogalmazott: »Nincs nehéz dolga annak a megyei vagy járási kiküldött­nek, aki az elnököt el akarja marasztalni. Töltsön egy-két napot a faluban, beszéljen a leghanyagabb emberekkel, s ha összeül a közgyűlés, ezek né- hányan olyan ügyesen levált­ják az elnököt, hogy alig lehet észrevenni.« Megfogalmazásában ugyan különbözik egymástól a két jó szándékú vélemény, de tartal­muk azonos: nagyobb bizton­ságot, teljes védelmet a jól dolgozó, a közért áldozatosan fáradozó, becsületes tsz-elnök- nek. Hadd tegyük mindjárt hozzá: semmiféle újabb, haté­konyabb központi intézkedésre vagy rendelkezésre nincs se szükség, se lehetőség. Mert ad­va vannak e védelem és biz­tonság eszközei, módozatai, csak helyesen alkalmazni kell őket. Minthogy azonban ele­venbe vág, több érdekelt ve­világunknak is alkatóivá let­tek. Kétszeresen indokolt tehát, hogy érdeklődéssel és tudomá­nyos kutatással forduljunk az avar kor felé, hiszen így nem­csak egy régen élt népnek, ha­nem a magyar nép egyik ágá­nak történetét is kutatjuk. AZ ANDOCSI TEMETŐBE — amint a sírokban talalt mellékletek alapján meghatá­rozható — a VII. század köze­pétől a VIII. század végéig te­metkeztek. A feltárások eddig a temető középső, VII. századi részén folytak. Tavaly a teme­tő két részén végeztünk ása­tást. Mint a temető addig fel­tárt területén általában, ezen a két részen is téglalap alakú sírgödrökben 100—200 cm mé­lyen feküdtek a csontvázak, hátukon kinyújtóztatva. Kopor- sós temetkezésnek a nyomát sem tudtuk megfigyelni. Ásatásunk egyik helyén si­került a temető nyugati olda­lát megtalálnunk. Itt — a kö­zépső részhez viszonyítva — a sírok ritkábbak, mellékletük szegényesebb, jellegzetes VIII. század végi anyag volt. Bronz­karika fülbevalók, apró szemű üveggyöngyök, öltözetet össze­fogó vascsatok, vászontarso­lyok felfüggesztésére való vas­karikák a sírok általános lele­tei. A feltárt sírok másik része a temető közepének leleteihez hasonló emlékanyagot tar­talmazott. A sírok bolygatott- sága és a mutatóul bennük fe­zetőt foglalkoztat vagy éppen nyugtalanít a probléma, fontos is, kell is róla részletesebben, nyilvánosan szólni. AZ ALAPKÉRDÉS — ha jól értettem — ez: függhet-e né­hány hangoskodó kénye-ked- vétől, hogy marad-e tisztségé­ben az elnök, vagy meg kell válnia vezetői beosztásától. A kérdés világos, határozottan válaszolhatunk is rá: nem, en­nek eldöntése nem egy szűkebb kis csoportnak, hanem a köz­gyűlésnek, a tagság túlnyomó többségének a joga. A szövet­kezeti törvény, a tsz-demokrá- cia elvei ezt így határozzák meg. De hát a helyes elvek meg a hibás gyakorlat? Itt van a bajok gyökere, innen erednek a félreértések, ebből származnak a torzulások. Ha a gyakorlat valahol mellékvá­gányra tévedt, akkor nem vala­miféle új, »erősebb« elv kell, hanem visszatérni vagy rátérni a helyes eljárás útjára, érvényt szerezni a jó szabályoknak. Egyébként, ha már a leváltás került szóba, fordítsuk meg a dolgot: beszéljünk először a választásról. A szövetkezeti demokráciá­nak sarkalatos alapelve. hogy a tsz-gazdák egyenjogúak, s maguk közül demokratikusan választják meg vezetőiket. És mert szövetkezeti parasztsá­gunk kezdettől fogva élt ezzel lejtett egy-kétt díszes bronz öv­veret, üvegcsüngös fülbevaló, néhány tarka üveggyöngy a sí­rok valamikori gazdagságára utal, most már azonban csak sejtetik egykori tartalmukat. A nagyrészt kirabolt síro­kért kárpótoltak bennünket a bolygatatlan gyermeksírok. A 97. sírban fekvő kislány tarka üveggyöngyei közé kerek, négyszögletes, átfúrt bronzla­pocskákat és apró szemű bronzláncot fűztek. A 107. sír­ban egy 12—14 éves leányka feküdt. Öltözetét szép művű kis bronzcsat fogta össze, hosz- szú vasláncon függött kicsi ké­se, nyakát színes üveggyöngyök díszítették, és még a túlvilágra szánt ételmellékletét sem a szokásos kézzel gyúrt agyag­bögrében, hanem egy vasab­ronccsal összeszorított favöd- röcskében tették a lábához. Vi- seletörténeti szempontból leg­érdekesebb volt a 111. kis gyer­meksír. A pár éves gyermek koponyára két oldalán nagy­méretű, bronzhuzalból készí­tett fülbevaló feküdt, melye­ket a fejtetőn átvezetett, S ala­kú tagokból álló bronzlánoocs- ka kötött össze. A lánc a haj vagy a könnyű fejvédő leszorí­tására szolgálhatott. A sokféle problémára fényt derítő és szép anyagot eredmé­nyező ásatás az idén tovább folytatódik. Garant Éva muzeológus Magyar Nemzeti Múzeum a jogával, ezért mondhatjuk el nagy örömmel: szövetkezeteink döntő többségében kialakult, megszilárdult a vezetés, az ér­dekelt parasztemberek zöme néhány év alatt felnőtt a nagy­üzemi gazdaság irányításának nehéz, bonyolult feladataihoz. Szövetkezeti mozgalmunknak éppen ez az egyik legnagysze­rűbb vívmánya és fegyverté­nye. Kialakult, megszilárdult a vezetés, mégis oly gyakori a személycsere, s ez méreteiben, arányában évről évre alig csökken? Nincs itt valami el­lentmondás? Bonyolult, nem olyan egyszerű a dolog, hogy akár igennel, akár nemmel fe­lelhetnénk rá. Folyamatról, o társadalmi kiválasztódás élő, mozgásban, változásban levő folyamatáról van szó. A kispa­raszti gazdálkodás nem kép­zett, nem nevelt hozzáértő, biz­tos kezű vezetőiket a szövetke­zetnek. A megalakulás után kellett kiválasztani azokat az embereket, akikre rábízta irá­nyítását a tagság. Biztonságo­san dönthetett a közgyűlés, nem kellett tartania attól, hogy melléfog, hogy az elnök eset­leg képtelen lesz ellátni tiszt­ségét? E tévedés ellen sem a tagság, sem az újonnan meg­választott elnök nem volt be­biztosítva. Ráksiban Valter Imre, Homokszentgyörgyön Berki József, Memyén Hársá- gyi János, Kapospulán Retek József csak utólag bizonyítha­tott. Ügy bizonyíthatott, hogy a kölcsönös bizalom jegyében dolgozva, előbb tapogatózva és bukdácsolva is, de szívós aka­rattal, kitartó állhatatossággal megismerte a szövetkezeti ve­zetést, aztán egyre magahizto- sabban csinálta a maga dolgát. Szövetkezetüknek sikerült a választás, nekik sikerült bele­tanulniuk új, addig ismeretlen, felelősségteljes megbízatásuk­ba. De másutt és mások hányán meg hányán elvéreztek. Köz­tük becsületes, tiszta kezű, jó szándékú emberek is. Élvezni élvezték a bizalmat, de a ké­pesség hiányzott belőlük, a hozzáértést és a gyakorlatot nem tudták megszerezni. Aki meg a bizalomra méltatlannak bizonyult, annak is fél -e kel­lett állnia. Jött helyette más. A ‘ folyamat nem állt meg ment tovább feltartóztathatat­lanul. Ma sincs semmi helye a vezetésben annak, aki alkal­matlanságánál egyebet nem bizonyított. »A helyi kiskirá­lyok kora lejárt« — idézem megyénk egyik vezetőjének szavait. Nem kaphat v “de'met sem »fent«, sem lent az az el­nök, aki dühödt mérgében rá­ront a brigádvezetőre, aki melldöngetve híreszteli, hogy »megmutatom, hogy nem ne­ked lesz igazad". Akad ilyen ma is, van olyan is, aki más ok miatt kénytelen megválni az elnöki pozíciótól. De nem ez az általános, ez ma már a ritkább kivétel. Az alkalmat­lan vagy méltatlan elnök kicse­rélése nem gyengíti, hanem el­lenkezőleg: erősíti a tsz-veze- tést, a szövetkezetét. A FÖ VESZÉLY immár évek óta — s kivált ma — már nem az, hogy az egy edural ko­dásra hajlamos vezetők tisztsé­gükben maradnák valamelyik íolöttes szerv rosszul kialakí­tott véleménye alapján és párt­fogásával — a tagság akarata ellenében. A vezetés további szilárdítása szempontjából az érdemel nagyobb figyelmet, amiről a bevezetőben is szó van: az tudniillik, hogy néhány hangoskodó, többnyire rend­bontó és hangulatkeltő ember minden további nélkül, szinte könnyedén elbánhat az alapjá­ban véve eredményesen dolgo­zó elnökkel. Mert milyen is a közgyűlés tömeglélektana? Megtámadja valaki az elnököt, aztán más még megtoldja va­lamivel, és »váltsuk le« — hangzik a követelés. Ha ezt gondolkodás nélkül, pillanat­nyi felindultságukban meg is szavazzák, máris készen va­gyunk. látszólag minden a tsz- demokrácia szerint ment vég­be. Valójában pedig súlyosan megsértették ezt az alapelvet. Nem formailag, hanem tartal­milag sértették meg. Mer t — szerintem — a legszabalyosab- ban megszavazott többségi döntés is ellentétes a tsz-de- mokráciával, ha nem a közös gazdaság erősítését, nem a tag­ság jól felfogott érdekét szol­gálja. Mondhatják némelyek, hogy ilyen közgyűlés ma már elkép­zelhetetlen. Nem is megtörtént esettől, hanem az említett hoz­zászólók aggályairól van szó. Az viszont megeshet, hogy csu­pán néhány hangulatkeltő uralja a közgyűlést. Addig sza- pulják az elnököt, míg végül is megelégeli a jogtalan támadá­sokat, s bántja, hogy a becsü­letes többség hallgatásba bur­kolózik, nem áll a pártjára, nem emel szólt az igazság vé­delmében, ezért ott nyomban lemond. S akkor megválaszt­ják utódját. Igien ám, de gon­doljuk csak meg: évekkel ez­előtt az elnöki tisztségre ki­szemelt derék parasztemberek szinte azonos eséllyel és útra- valóval indulhattak volna. Az­óta telt s múlt az idő, s elnö­künk sole mindent megtanult a vezetés tudnivalóiból. Ma kép­zetlen embert oda állítani a pódiumra nem kockázatos do­log-e? Mindenesetre, ha a gya­korlatban új és az alkalmatlan régi között kell választani, nem kétséges, hogy melyikre érde­mes és helyes szavazni. De csu­pán azért leváltani valakit, mert »már eleget volt elnök« — és mert egy-két érdekcsoport valamely jelöltje vagy az ön­jelöltek valamelyike akar a helyébe kerülni —, ez nem ajánlatos megoldás, újabb drá­ga tanulópénz lenne ennek az ára. VÉGTÉRE IS: HOGYAN ÁLLUNK HÁT A VÉDELEM­MEL? Szilárd, megbízható és hatékony az. A jó elnököt — aki becsületével, tudása, ké­pessége legjavával, valóban éji nappallá téve dolgozik a tagok sorsának javításáért vállán ci­pelve az egész falu megannyi mindennapos gondját-baját — azt az embert megbecsülik, tisztelik, szeretik, elismerik, és megvédelmezik a közgyűlésen is a józan gondolkodású, tiszta szándékú szövetkezeti gazdák. S mindenütt, a megye vala­mennyi községében ők vannak többségben. Ne csak munká­jukkal, hanem szavukkal is tel­jesítsék közösségük iránti kö­telességüket. Intsék le a han­gulatkeltőket, cáfolják meg ko­holmányaikat, ne engedjék, hogy bárki bármilyen szándék­ból is gyalázza, húzza-vonja el­nöküket. Megvédése közérdek. Ki nem mondott szavakból senki sem ért. Beszéljenek hát, hogy érthessen belőle minden­ki. Lesz és van foganatja sza­vuknak, hiszen a munka, a be­csületes helytállás jogán be­szélnek. S ezzel új erőt adnak elnöküknek a további közös küzdelemhez. Nincs és nem is lehet ennél biztonságosabb vé­delme egyetlen szövetkezeti ve­zetőnek sem. Kutas József Óriási föld alatti tó Kirgizia déli részén a hidro- geológusok 80—150 m mélyen gigantikus föld alatti tóra buk­kantak. A természet a kiakná­zás szempontjából nagyon is alkalmas helyen »rejtette el" ezt a medencét: pontosan fö­lötte több tízezer hektárnyi ter­mékeny területek húzódnak. Hamarosan kutakat fúrnak, csatornákat ásnak, és a föld alatti tó vize az új gyapot- és dohá: tetvényeket, a gyü­mölcsösöket és a szőlőket fog­ja öntözni. Naponta 50 000 liter tejet dolgoznak fel az új tatabányai tejüzemben, amely az országban egyi­ke a legkorszerűbbeknek. A Somogy megyei Múzeumok Igazgatóságának 1964. évi ásatasai (II) AVAROK ANDOCSON

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom