Somogyi Néplap, 1965. január (22. évfolyam, 1-26. szám)

1965-01-12 / 9. szám

Kedd, 1965. január 12. 3 SOMOGYI NÉPLAP Segíteni akarunk az öregeken és a betegeken Beszélgetés dr. Bánk Józseffel, a városi tanács igazgatási és jogi állandó bizottságának elnökével A Kaposvári Városi Tanács egyik legtöbbet foglalkozta­tott állandó bizottsága az igaz­gatási és jogi áb. Dr. Bánk Jó­zseftől, az áb elnökétől arra kértünk választ, milyen mun­kát végeztek 1964-ben. — Bizottságunk mellett öt albizottság — a szabálysérté'si, a gyámügyi, a rendezvényszer­vezői, a lakásügyi és a jogi — működik. 1964-ben a lakásügyi albizottságnak volt a legtöbb munkája, és ez így lesz az idén is. Kaposváron jelenleg több mint kétezer-nyolcszáz jogos lakásigény van, és kö­rülbelül száz azoknak a szá­ma, akiknél már tűrhetetlen állapotok uralkodnak, nedves, romos lakásban élnek. Az al­bizottság aktivistái naponta járják a várost, és felülbírál­ják a lakásigények jogosságát. Az állandó bizottság a múlt évben összeállította a lakóbi­zottsági és az állattartási sza­bályrendeleteket, ezek az idén lépnek életbe. Ezenkívül Ka­posvár közlekedési helyzetével is foglalkoztunk. Ismeretes, hogy 1964. szeptember 1-én közlekedési korlátozásokat ve­zettünk be a Május 1. és az Ady Endre utcában. Először úgy terveztük, hogy »Megállni tilos!-« táblákat szereltetünk fel, azonban a rendelet életbe lépése előtt többen javasolták: módosítsuk a rendelkezést »Parkírozni tilos !«-ra, így le­hetővé válik a rakodás és a kiszállás. Ezzel egyetértettünk, és a rendelkezés így lépett ha­tályba. — Milyen tervei vannak az állandó bizottságnak? — Ebben az évben szeret­nénk följegyezni, hogy a város­ban hol élnek segítségre szo­ruló betegek és öregek. Támo­gatni akarjuk őket. Terveink között van az is, hogy többet foglalkozunk a város gyerme­keivel. Megfelelő játszótereket kell biztosítanunk számukra, hiszen eddig csak elvettünk tőlük. Gondunk a sporttelepek bővítése is. — Bánk elvtárs az északi városrész egyik tanácstagja is. Milyen problémákkal találko­zik területén? — Egyik a sok közül a ke­reskedelem problémája A Kis­faludy utca elején van az Élel­miszer-kiskereskedelmi Válla­lat 306-os számú önkiszolgáló boltja A lakosság már az át­alakításkor ellenezte ezt a megoldást, hiszen a boltnak olyan kicsi a vásárlóterülete, hogy semmiképpen nem felel meg az önkiszolgálás követel­ményeinek. Sokkal nehezebb körülmények között lehet most vásárolni, mint az átala­kítás előtt. Előfordul, hogy reggel, a nyitás után mindjárt megtelik a bolt, és a vevők egy része kénytelen az utcán várakozni. Ezen hamarosan változtatni kellene, vagy úgy, hogy még egy boltot nyitnak a Kisfaludy utca másik végén, vagy pedig ezt az üzletet bő­vítik. Március 19—20: Szocialista brigádvezetők országos tanácskozása Az országban 600 000 dolgozó vesz részt a szocialista brigádmozga- lomban. A szocialista brigád címet eddig kereken 19 000 brigád sze­rezte meg, és harmincötezernél több küzd a címért. A szocialista brigádvezetők második országos tanácskozását március 19-én és zo-án rendezik Budapesten. A küldöttek megválasz­tása már megkezdődött. Csak egy deka... — EZ A MÉRLEG NEM PONTOS — szól a vevő, ami­kor a kért árut lemérik. Az el­adó meglöki egy kicsit a mér­leget, de a mutató sehogy sem akar a nullán megállni. 1 — Elnézést, riem értek hoz­zá, de majd jelentem ,.. Kü­lönben is, tessék nézni, nem egészen egy deka az eltérés — mondja. Gyakran hallani ezt a ma­gyarázkodást, ha a vevők ilyes­féle megjegyzést tesznek. TlZ DEKA ÖTHATVANAS CSÄSZARHÜST KÉREK a 323-as csemegeboltban. — Valamivel több lesz tíz dekánál... Nem baj, ugye? — kérdi mosolyogva az eladónő. Á mérleg mutatója csak fél dekával mutat többet, az eladó azonban ezt egy dekának szá­molja. Arra már nem figyel föl, hogy a mutató^ nulla he­lyett egy dekát mutat üres ál­lásban. Még öt gyorsmérleg van az üzletben, mindegyik más-más súlyt mutat. Nem lehetne rendszeresen ellenőrizni, hogy pontosak-e? A LEGTÖBB VEVŐ naran­csot, almát, mogyorót kér a MÉK Berzsenyi utcai 6-os sz. zöldségboltjában. A két mér­leg közül az egyik rosszul van beállítva — egy dekát előre- áll a mutató —, a másiknak pedig a nyelve igen nehezen mozog, az is rossz. — Mikor javították a mérle­geket? — Valamikor a nyáron. Pe­dig már szóltunk, mert igen nehezen tudunk dolgozni... Ez látható is: az egyik mér­leg papírdarabokkal van alá­dúcolva, hogy valamiképpen használható legyen: vízszint­ben álljon és pontosan mérjen. Ez azonban pem sikerül. — NE ONNAN NÉZZE... A másik oldalról, úgy ponto­sabb — mondja az Élelmiszer­kiskereskedelmi Vállalat nagyatádi 409-es boltjának ve­zetője, amikor szóvá teszem, hogy a mérlegek pontatlanok. Nézem oldalról, balról, jobb­ról, majd szembe állok vele, de nem változik: egy-egy deka az eltérés — a vevő kárára. — Kiállítás, árubemutató volt néhány napja, el kellett a pultot tolni, elmozdultak a mérlegek is — magyarázta a boltvezető. Védekezése nem fogadható el. Kellett volna időt szakítani a mérlegek pontos beállításá­ra. A FONYÖDI ABC-ÁRU- HÁZBAN a csúszós mű­anyag pulttal magyarázzák a mérlegek pontatlanságát, azt, hogy mutatójuk egy-másfél de­kát előbbre áll. Való igaz, a kiszolgálók alig érnek a mér­legekhez, máris elcsúsznak, ki­mozdulnak helyükből, újból be kell állítani őket. Éppen ezért valamilyen módon rögzíteni kell valamennyit, hiszen a nagy nyári forgalomban erre nincs idő. Kaposváron, a Dózsa György utcai delicatas üzletben a bolt­vezető helyettese megköszöni a figyelmeztetést, és azonnal pontosan beállítja a mérleget. Nem lehetne ezt mindenütt fi­gyelmeztetés nélkül is megten­ni? * * * Csak egy deka. Nem sok, legföljebb 40—60—70 fillér de­kánként. De sok kicsi sokra megy. S a vevő nem. kilenc de­káért, hanem tízért, és nem ki­lencvenkilenc dekáért, hanem egy kilóért fizet. Jogosan el­várja hát, hogy amiért megfi­zetett, azt hiánytalanul meg­kapja! Sz. L. Meg kell említenem az egészségügyi szolgálatot is, mert az sem kielégítő. Remél­hetőleg azonban megváltozik ez a helyzet, hiszen az észak- nyugati városrész új házait rö­videsen elfoglalják a lakók, és akkor már orvosi ellátás is lesz. A lakosság véleményét tolmácsolom, amikor szólok az autóbuszközlekedésről. Nem tartjuk kielégítőnek az út­irányt. Természetesen szükség van a Pázmány Péter utcai 5-ös járatra, de azok, akik a város központjába, a megyei tanácsra, a városi tanácsra vagy éppen vásárolni, illetve moziba akarnak menni, nem utazhatnak, mert nincs autó­busz. Szükség lenne egy olyan járatra, amely a Honvéd ut­cán át közelítené meg a város központját — mondotta befe­jezésül dr. Bánk József. K. F. A félévi bizonyítvány jf után: szakmaválasztás \ ♦ Premizálják a szakoktatókat j Az iskolák vezetői a napok- ♦ ban. kapják meg azoknak az» ipari vállalatoknak jegyzékét, | amelyekben szakmákat tanul-I hatnak a jelentkezők. ■ Elsősorban a következő szak-l mák várják a jelentkezőket:X esztergályos, géplakatos, laka-1 tos, szerszámkészítő, villany- szerelő, vízvezetékszerelő, asz­talos, kelmefestő-vegy tisztító, kéziszedő, férfiszabó, cipész, szűcs, sütöiparos, szobafestő­mázoló, tetőfedő, ács és állvá­nyozó. A lányokat a fehérne­mű-készítő, a műhimző, a gépi-» hurkoló, a kesztyűs, a nap- est esernyőkészítő, szűcs és a fér- ♦ fifodrász szakmában várják, $ A szakmunkás tanulóképzés színvonalának növelése érde­kében a szakoktatókat ezentúl premizálni kell; ''o prémium összege a tanuló előmenetelé­től függ. Ha a tanuló jeles eredmény­nyel vizsgázik, a szakoktató ezer forint prémiumban, része­sül, a jó rendű tanuló után hétszáz, a hármas osztályzatú tanuló után 500 forint prémiu­mot kap. Több tanuló oktatása esetén a második vagy további tanu­lók után 300, 200, illetve 100 forint prémiumot fizetnek a szakoktatónak. Korszerű népművelés és a művelődési otthonok berendezése (Tudósítónktól.) Egyre többet halljuk külön­böző fórumokon, vitákon, ülé­seken, hogy a társadalom szer­kezetében végbement változá­sok, a tudomány és a technika haladása a népművelőktől is új feladatok teljesítését köve­teli. Az egyre növekvő nép­művelő feladatok megvalósítá­sához azonban — nagyon sok faluban — nincsenek meg a korszerű berendezések. A nagyatádi járás 14 községében van művelődési otthon, ez azonban leginkább csak egy nagy termet, egy-két kisebb helyiséget, öltözőt jelent. Ke­vés a szakköri helyiség. A berendezés, a bútorzat a leg­több helyen szegényes. Azt a klubot, ahol kellemes a kör­nyezet, kényelmes a bútorzat, és meleg Is van, sokan láto­gatják. Ahol csak néhány ro­zoga szék fogadja az érkezőt, ott mit lehet várni? A járásban — mezőgazdasá­gi jellegénél fogva — mind több mezőgazdasági szakkört, szakmunkásképzőt kellene szervezni. Ehhez a munkához elengedhetetlenül szükséges a mikroszkóp, ez azonban vala­mennyi művelődési otthonunk­ban hiányzik. Nincs epidiasz­kóp, filmvetítő és még sok egyéb szükséges eszköz sem. A családi és társadalmi ünne­pek megrendezéséhez okvetle­nül kell magnetofon vagy le­mezjátszó. Magnóból azonbarj. mindössze nyolc (öt Nagyatá­don és Lábodon), zenegépből pedig öt van a községekben. Fordítsunk nagyobb gondot a jövőben művelődési ottho­naink berendezésének fejlesz­tésére! Amikor a községi kul­turális bizottságok összeállít­ják a művelődési terveket, gondoljanak erre is. Sok le­hetőség kínálkozik arra, hogy helyi erőből — né várjunk mindent az államtól — vásá­roljuk meg a szükséges beren­dezéseket. Gondolok a tsz-ek kulturális alapjára is, amit előszeretettel használnak fel a kirándulások költségeinek fe­dezésére. Sokat segíthetnek a tömegszervezetek is a. fölszere­lések pótlásában. Rendezvé­nyeiknek ne csupán 15—20 százalékát hagyják a művelő­dési otthonban — ez még a takarítás és a fűtés költségei­nek fedezésére sem elegendő —, hanem a teljes összeget fordítsák berendezésre. Hiszen ezzel saját maguknak biztosí­tanak kényelmet. Jó terv, jó munka I lyenkor, év elején rendre készülnek a tervek, összehajolnak a családtagok, megbeszélik, ki mit szeretne, s mit kellene tennie ahhoz, hogy a tervek, a vágyak teljesüljenek. Tervez a nagyobb család, a gyár, az üzem, a termelőszövetkezet is. Leszűrik a múlt év tapasztalatait, s eldöntik: mit kell jobban csinálniuk, mint a múltban, mennyi befektetés, milyen erőfeszítés szükséges ahhoz, hogy a tervek valóra váljanak. S a kisebb és nagyobb családok terveinek összességeként ki­alakul, elénk rajzolódik a nagy családnak, az ország népének a terve, a népgazdasági terv. Az 1965. évi népgazdasági terv megmutatja ered­ményeinket is. Jóleső érzéssel vehetjük tudomásul, hogy a szorgalomban töltött múlt esztendő meghozta gyü­mölcseit. De a komoly felelősség hangja is megszólal a tervben: még nem tettünk meg mindent, amire boldo­gulásunk érdekében szükségünk lett volna! Nem ter­meltünk elég gazdaságosan, több helyen baj van a ter­mékek minőségével; akad, ahol döcög a munkaszerve­zés, fegyelmezetlenségek törik meg a munka ütemét. Nem minden tekintetben dolgoztunk úgy, ahogyan szo­cialista létünk, fejlődésünk és rangunk megköveteli. Márpedig a jó terv is csak akkor éri el célját, ha meg­valósul, ha a szorgalmas munka a még jobb életet te­remti meg nyomában. Az új évben fegyelmezettebben kell dolgoznunk, mint eddig. Szilárd fegyelem nélkül nem lehet jó ered­ményt elérni. Ez vonatkozik a munkásra, a termelőszö­vetkezeti parasztra, az értelmiségi dolgozóra, minden­kire. De különösen azokra, akik megszokták, hogy mun­kaidő alatt sétálnak, beszélgetnek, értékes perceket töl­tenek el semmittevéssel. Vonatkozik a vezető beosztá- súakra is, akiknek kötelessége állandó rendet tartani, de ugyancsak kötelességük megteremteni a munka jó föltételeit az üzemekben. Hiszen többször abból szár­mazik a fegyelmezetlenség, hogy a munkás dolgozna, de nincs anyaga vagy megfelelő szerszáma. A termelőszö­vetkezeti gazda ácsorog, mert a szövetkezet vezetője nem biztosította kellő időben a vetőmagot, a műtrágyát, nem gondoskodott a gépek kijavításáról. TV émelyek szerint a demokrácia valami olyat je- ’ lent: »Mindenki azt tesz, amit akar.« Minden a miénk, s »a miénkben úgy dolgozunk, ahogyan ked­vünk tartja«. Az ilyen nézetek csak a demokrácia fél­reértésén alapulhatnak. Mert az a tény, hogy ez az or­szág valóban a miénk, roppant felelősséget jelent. Hi­szen nem azért a miénk, hogy elherdáljuk javainkat A demokrácia tehát számunkra a jogok bősége mellett a felelősségvállalást, a fegyelem kötelezettségét is je­lenti. A mi társadalmi rendünkben az önkéntes mun­kafegyelem a jól végzett munka alapja. Csakhogy tu­datos fegyelem magától soha nem valósulna meg. Ne­velni kell rá az embereket, mégpedig a tudat állandó formálásával, tanulással, művelődéssel, a szakmai tu­dás megbecsülésével. S ösztönözni is kell a fegyelemre. Ügy, hogy a szorgalmas munkás mindig megtalálja számítását: tet­tei és buzgalma anyagi boldogulásában is kifejezésre jusson. S ahol ezt megértik a vezetők, ott arra is törek­szenek, hogy például a prémiumok és jutalmak az er­kölcsi ösztönzést is szolgálják. Ott a juttatásokat a leg­jobbak szorgalmát dicsérik, akik a legtöbbet tették, akik valóban példaként állnak mások előtt Rendkívül fontos a kiadott feladatok ellenőrzése is. Nem igaz, hogy az ellenőrzés a bizalmatlanság jele; in­kább segítség azok számára, akik valóban jó munkát akarnak végezni. Akik pedig lopják a napot veszítse­nek csak rajta. A mi társadalmunk az önkéntes munkafegyelem, a jó munkaszellem kialakítását elsősorban nevelési kér­désnek tekinti. De a notórius lógósokat a kallódó ván­dormadarakat, a társadalmi tulajdon rongálóit ha nem fog rajtuk a szép szó, erélyesen kell rendre utasítani. S ne azt tartsuk humanistának, aki az ilyen emberek siránkozásán elérzékenyül, hanem azt aki mindany- nyiunk boldogulása érdekében szilárdan áll a rend és a fegyelem pártján. J ó munka nélkül a terv csak elképzelés marad. A szorgalom, a fürge munkáskéz, a ritmikus, fegyelmezett munka teremt csak boldogabb jövőt, szebb életet. Egy négyoldalas levél és hoz­zá egy oldal utóiratszerű füg­gelék. Haraszti József, a zse- lickisfaludi Közös Erő Terme­lőszövetkezet brigádvezetője hozta be a minap szerkesztő­ségünkbe azzal, hogy közöljük az újságban. Ä levélben né­hány olyan kitétel olvasható, amit kivizsgálás nélkül, _ a megalapozottság megállapítá­sának hiányában — mindenek­előtt a levélíró érdekében — nem tehetünk közzé. A sorok olyasmiről szólnak, ami nem­igen fordul elő manapság me­gyénk községeiben. Azt állítja ugyanis a brigádvezető, hogy náluk a tanácselnök szándéko­san »hátráltatja a tsz munká­ját«. Karpov Ferenccel, a Kapos­vári Járási Tanács vb-elnök- nelyettesével mentünk el Zse- iickisfaludra, ugyanis a járási tanácshoz is ugyanaz a panasz érkezett. „Vagy maga, vagy én. Szemet szentért? I« A szövetkezet irodájában több szem között folyt le a be­szélgetés. Jelen volt Bereknyei József tsz-elnök is. Haraszti József brigádvezető elmondott mindent, amit levelében leírt. De most már nemcsak nekünk beszélt, hanem annak is, aki­ről írt: Papp Sándor tanácsel­nöknek. Tavalyi eseteket so­rolt. — A nyár végén, amikor a gabonát kellett volna gyorsan összehordani, Sándor bácsinak fát kellett vinni kaposszerda- helyi lakására ... Az őszi mun­kák idején járdaépítéshez ren­delte ki a tsz-tagokat... Hét­köznap délelőttönként hívta össze a tanácsülést, pedig oda­kint volt mit tenni ... Szalmát vitetett a tsz-től, de nem fi­zette ki... A fuvarok dijával is adós maradt... Múltidézgetés volt ez, s többnyire hallomáson alapult. Ez ezt mondta, az meg azt: így gyűlt össze a sok vád, amely­nek mindegyik pontja magá­ban is súlyos — ha igaz. Mind­ez egy csokorba kötve valóbtm azt a látszatot kelti, mintha a szövetkezet szándékos megká­rosításáról volna szó. Hogv honnan szerezte Haraszti Jó­zsef az adatokat? — Ettől hallottam, meg az is látta ezt meg azt... Neveket említett. A tanácselnök hallgatott Végül kifakadt: — Ennyi rágalom után tud­jon aludni az ember, legyen akár egy nyugodt éjszakája, is? Ha végiggondolom, amit hal­lottam, azt mondom, hogy vagy maga hal meg, vagy én... A brigádvezető felpattant, dühösen ordította: — Én is azt mondom: maga vagy én! Szorgalmas, helytálló Nehezen csillapodtak a fel­korbácsolt indulatok, de elült a percnyi vihar. Azonban ez a rövid kirohanás is elegendő volt ahhoz, hogy olyan érzé­seket hozzon felszínre, ame­lyek eddig meglapultak a sza­vak mögött. A brigádvezetó többször is megismételte, hogy észrevételeit a tsz-elnök érde­kében teszi, mert úgymond »a tanácselnök le akarja járatni a szövetkezet vezetőjét«. A tsz- elnök csodálatosképpen még­sem védelmezőjének, hanem allitólPj . ''’járatójának adott igazat. M a vádak nem iga­zolódlak, vagy legalábbis nem úgy, ahogyan a panaszos korábban elképzelte. Talán rosszul tájékoztatták? Lehet. Tett azonban helyes észrevételt is a brigádvezető. A fuvar el­számolásával még tartozik a tanácselnök, és ezért minden­képpen hibáztatható. A többi panaszt ezután ismét megvizs­gálják a tsz-ben Fazekas János párttitkár vezetésével, mert: — Bizonyítani tudom, hogy nekem van igazam! — állítot­ta a brigádvezető. Egy dologban azonban már most véleményt lehet mondani, s ez az ügy fölvetésének körül­ménye. Haraszti József a tsz- elnök szerint a szövetkezet legjobb brigádvezetője. Szor­galmas, helytálló, szókimondó. Most mégis olyan ügyben vál­lalta a szószóló szerepét, amit hallomásokból tákolt össze, és ahelyett, hogy az értesüléseket sorrendben a vezetőség elé tárta volna, összegyűjtötte őket. Ha a szövetkezet ^közgyű­lésétől vagy_ vezetőségétől kért volna felvilágosítást, idejében megkapja, és eloszlik kételye. Ö nem ezt tette. Búcsúzáskor arra kért, hogy ha már a levelét nem közöltük az újságban, írjak erről a ta­lálkozásról. Teljesítettem kérését. Hernesz Ferenc

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom