Somogyi Néplap, 1965. január (22. évfolyam, 1-26. szám)
1965-01-10 / 8. szám
Olasz lapok Szikra János római tárlatáról Jurij Kazakov :* A R ILLATA Huszonnégy balatoni és olaszországi festményét állí I. rmja teljes egészében megvan, sorra előszedte, megnézegette Duszja most egészen elsás Duszja feltétlenül jöjjön. őket, aztán még egyszer körül- padt, s egyszerre úgy érezte, K A távirat január elsején ér- — Eredj! — mondta a férje, járt a házban, bekukkantott az mintha valaki kést döfött vol- v kezeit Duszia a konyhában — Miért ne mennél? Ne zsugo- üres udvarba, s úgy érezte, na a keblébe, a szívébe. Olyan r ‘ ■* riskodj, ami van, add el minél mindezt valaha régen, álmában sötét bánat omlott a lelkére, foglalatoskodott, a férje ment Egyébként mások ka- már látta, s most visszatért ab- hogy a lélegzete is elállt, megajtót nyitná. Kóválygó fejjel, parintják magukhoz, vagy át- ha az álomba. remegett, vadul felkiáltott, és csak úgy ingben nyitott ajtót, adják a kolhoznak. t^r<^€Tl. baszva közeles miközben aláírta a nevét, És Duszja fölkerekedett. Már S, “ Kinem tudta ásítását elnyomni, s reg nem utazott, s elég nagy Mikor a kiárusításnak híre gyogtak elő a szájából, hogy magában azt kérdezgette, va- utat kellett megtennie. S jól ment, egymás után érkeztek Misa megijedt, jón kitói jött az újévi jókíván- érezte magát az úton, sok em- Duszjához a szomszédasszo- — U-u-u ;.. — jajdult fel ság S így, nagyokat ásítva ol- benrel szóba ereszkedett és Gondosan megnézeget- kebie mélyéről Duszja, arccal vasta el a rövid es szomorú megismerkedett. tárgyat, s mivel Duszja olcsón a sirdombra borult, s ujjait aj hírt arról, hogy Duszja édes- Táviratot küldött, mikor ér- adta, hamarosan meg is vásá- nyirkos földbe mélyesztette. — , anyja, egy öreg, hetvenéves kezik, de senki sem várta, rótták őket. Anyácskám, lelkem, egyetlent asszony, távoli szülőfalujában Gyalogszerrel kellett a faluba A legfontosabb a ház volt! édesanyám. Ó, szegény, árvaj meghalt. ___ mennie, s ez nagy örömére Duszja érdeklődött, s nagyon édesanyám... U-u-u... Soha » ■Pont a legrosszabbkor« — szolgált. Az út jó kemény, le- őrült, amikor megtudta, hogy többé nem látjuk egymást ezen gondolta ijedten, s behívta az taposott volt, az út mentén pe- 8 házak ára emelkedett. Ha- a világon; Hogy fogok nelküasszonyt. Duszja nem sírta cl dig a hazai, szmolenszki földek marosan három vevő is akadt led élni, ki simogat majd meg, magát, csak erősen elsápadt, húzódtak, kis erdőcskék kék- “ kettő helyből, a harmadik ki lesz a vigasztalóm?... bement a szobába, megigazítot- lettek a szemhatáron. egy szomszéd faluból. Duszjá- Anyám, édesanyám, mit tetta az abroszt és leült. Férje za- Háramórai gyaloglás után ér- nak azonban nem volt sietős tél?... J varos tekintettel nézett a félig kezeit a falujába; az új hídon, az ügy; egyre csak arra gon- — Duszja néni, Duszja né- i1 kiürített pohárra, tele töltötte a folyó fölött megállt és körül- dolt> anyja pénzt is eldugha- ni.., — zokogott ijedtében Mi-!' és felhajtotta. Aztán észbe ka- nézett Ä falu megnőtt, min- tott valahol. Három napig ke- sa, s a nagynénje ruhaujját patt, és Duszjának is töltött denfelé majorok fehérlettek, és resgélt: megkocogtatta a fala- ráncigálta. S akkor Duszja re- . _ Igyál! — mondta. — ör- Duszja álig ismert szülőfalujá- ha4» megtapogatta a matrac»- kedten fölsírt, vortaglam kez-(»to^ta_ 21 _ Janos festőd ögbe is, majd széthasad a fe- ra. S a változások valahogy hat, lement a pincébe, még a dett, s fejét a rögökhöz verte. <[muvesz a múlt ev oszen R<^ jem, úgy fáj. Hajjajjaj! Egy- nem voltak ínyére. padlásra is felkapaszkodott, de Misa pedig a faluba szaladt, 'mában. A Sala Stampa Esterászer mindannyian meghalunk, Ment, végig az utcán, jól sehol sem talált semmit Egy óra múlva, már korom-iban, a Külföldi Sajtó TerméMit gondolsz, elutazol? szemű gyre vette a járókelőket Mikor az árban megegyez- Sötétben, emberek jöttek a fa-i'hen megrendezett tárlat fölDuszja némán húzta végig s igyekezett eltalálni, ki kieső- tek. Duszja bement a városiba, luból, Duszjáért Az asszony keltette az olasz lapok érdekkezét az abroszon, aztán kiitta da. Szinte senkit sem tudott a telekkönyvnél bejegyeztette ott hevert a síron, egészen ma- |,lődését, a rádió is foglalko- poharát, az ágyhoz indult, mint fölismerni, viszont őt sokan a házeladást, a pénzt pedig ta- gánikívül, már sími sem tudott, (i zott a magyar művész alkotá- valami vak, és lefeküdt. megismerték, megállították, s karókba tette. Mikor vissza- sem beszélni, sem gondolkodásaival. _ Nem tudom — szólt egy csodálkoztak, mennyire meg- fért, ajándékot hozott a nővé- ni, csak összeszorított fogakkal f Szikra János négy évvel p erc múltán. erősödött. rónék, s felkészült, hogy haza- nyögdócselt . ezelőtt járt először^ OlaszorFérje hozzálépett, s göm- Nővére megörvendett Dusz- utazzék Moszkvába. Alkonyat- Fölemelték, a halántékát; 'impressziobölyded testére pillantott. jának, sírdogált egy kicsit, s kor nővére bement a gazdaság- dörzsölgették, csillapíthatták, nisták és a posztimpresszionis— Na, jó. Mit tehetnénk, mit szaladt, hogy föTtegye a szamo- ha, Duszja pedig fölkerekedelt, igyekeztek a lelkére beszélni, ták művészetét tanulmányoztehetsz?! — nem tudott töb- várt. Duszja előszedegette tás- hogy meglátogassa anyja sír- hazavitték, ő pedig egy szót ta. Az olasz kritikák szerint bet mondani, visszament az kájából az ajándékokat. Nővé- jót. Misa is elkísérte. sem értett, kerekre tágult ®fihfa Jan°® festményein érasztalhoz, és újra töltött. — re megnézte, megint sírt egy Napnyugtakor indultait, s szemmel csak az embereket > Voce del gul & Balaton és Ma_ Mindannyian odamegyünk, a kicsit, s megölelte Duszját. Mi- átmentek a réten. Itt-ott már nézte, úgy érezte, sötét az élet, f gyarország szerelmesének ne- mennyeknek országába! sa pedig csak ült a pádon, s előbújt a pitypang, a fű pedig akár az éjszaka. Mikor betá- ’ vezte a somogyi művészt. Az Egész nap fel s alá járkált azon csodálkozott, mért sír- zsenge volt és zöld. Délután mogatták nővére házába, az H Giornale d’Italia kiemelte, a házba« Duszja. Fájt a feje, nafc. kissé befelhősödött az ég, esté- ágyra roskadt, és — nyomban hofy egyéniségének legmegés nem ment el vendegsegbe. A két nővér leült, hogy teát re azonban a felhők szetoszlot- elaludt f gó balatoni víziókban, a tájSími szeretett volna, de se- igyék, s Duszja megtudta, hogy tak, s csak távol, a szem ha tá- Másnap, miután végleg úgy s képeket kiegészítő _yirág komhog-- sem tudott, csak úgy, a rokonság sok mindent szét- ron, arra, amerre Duszja és határozott, hogy Moszkvába [ pozíciókban adja: »Az a benyo- egészen egyszerűen szomorú hurcolt A jószágot — a három Misa ment, csak ott lebegtek indul, nővérével teát ivott! másunk — írja a lap kritiku- volt Édesanyját már vagy ti- birkát a kecskét meg a tyú- az égen vörösesen hamuszürke már jókedvű volt, s arról gyors SZrögUinzö°S ecsete zenöt éve nem látta, faképnél kokat — nővére vette magá- fellegek. Olyan messze voltak, sélt milyen pompás lakásuk \alig érinti ’a vásznat ideges hagyta a falut, s esze ágába hoz. Duszja előbb sopánkodott és olyan homályosak, hogy van Moszkvában, s a lakásban J mozgatásúval vizeket és erdősem jutott egykori élete. De egy kicsit magában, aztán el- úgy tetszett, mintha a nap mö- milyen kényelem._____. i két, egeket és zöld vagy havas ha valami néha eszébe jutott felejtette a dolgot, annál is gött úsznának. így is utazott el, vidáman és hátságokat, viharokat és alkois, az többnyire zsenge gyerek- inkább, mert sok minden meg- Vagy két kilométernyire a megnyugodva, s a bucsúzaskor 1 ’j^nyt, ragyogó tavaszi korából volt, vagy az, hogyan maradt, főként pedig a ház. falutól a folyó elkanyarodott, tíz rubelt ajándékozott ’fölidéző áttetsző, kísérgették haza a klubból ;y[;után a teát megitták és el- s 0ft a kanyarban, a magas nővérének. Két hét múlva pe- harmatos virágcsokrokat varálánysága idején. tereferéltek, a nővérek neki- parton, mintha félszigeten lett “ ***** rÖ9eibő1’folt~ Régi fényképekét szedett elő, vágtak, hogy megtekintsék a volna, húzódott a temető. Va- meghozták a bútorokat, s új f azokat nézegette, de megint házat. lamikor téglakerítés vette kö- emberek kezdtek új életet a f R Giomale (TItalia szecsak nem tudott sírni: édes- A háztáji fel volt szántva, rüi, s magas, boltíves kapun régi háziban. hkA a művész minden modoanyjának valamennyi képen Duszja csodálkozott is, de nő- lehetett belépni. A háború után Csuka Zoltán fordítása íróság nélküli, vérbeli impreszoiyan idegen, fáradt arc* volt, ne! azonban a falat Jebontották, a kidülledő szeme es leejtett, so- a tönkremenjen. A téglákból házakat építettek, tét nehéz keze. ház pedig sokkal kisebbnek csupán a kapu maradt meg, s Éiszaka, miközben az ágy- tetszett Duszjának, mint ami- mindenfelől ösvények kanya- ban feküdt, Duszja a férjével lyenre emlékezett. Ablakait rogtak feléje, beszélgetett, s végül így szólt: deszkával szegeztek be, ajta- útközben Duszja az iskolá- Nem megyek! Miért men- ján lakat lógott. Eloszor nőve- ^ g munkaegységrö] a kol. jek? Ott most nagyon hideg re próbálkozott meg vele, hogy hoz elnökéről meg a termésről van. S az ócska limlomot, ami kinyissa, aztan Duszja, majd kérdezősködöt(. falsánál, s nyumég megmaradt, a rokonok megint novere, de sokáig baj- godt volt ^ csöndes_ Aztán .................. 1ÓÍTLTÍ8 k!-! nTU el#™™ eléje bukkant a O dabenn sötétség uralko- , . , , . dott, a deszkákon alig szűrő- nyugvó napfényben uszo tedött be egy kis világosság. A mető. falak megnyirkosodtak, s első Duszja és Misa elhaladt a félpillantásra látni lehetett, hogy rebillent kapu mellett, jobbra a ház lakatlan, de a levegőben . . .1 , ,. , .- .. ., kenyérillatot is lehetett érezni, í°rdultak’ aztan Mra. az passen elfeledkezett az anyjáról. ami a gyermekkorra emlékez- hogas hírfák között erősen ü- A férje jól dolgozott, megelé- úgyhogy Duszjának meg- latozó bokrok mellett mentek, gedetten éltek, s Duszja meg do5bant a szíve Járkált a szó- miköz!ben Duszja mindjobban bábán, ide-oda nézelődött, , .__. ,. - , m íg végre hozzászokott a sö- eIsapadt> a 823Ja kisse kmynt- tétséghez: a mennyezet ala- — Ott van, ni, az a nagy- csony volt és sötétbarna. A fa- anyóé ... szólalt meg Misa, és lakon még ott függtek a fotog- Duszja egy b^üppedt kis hal- ra fiák, de ikon, egyetlen érték- . . télén, ócska szentképet kivéve mot Pillantott meg, amelyet KARDVIRÁGOK Meleg hangon ír a magyar művész római tárlatáról a Pa- ese Sera is. Megállapítja, hogy a magyar táj, különösen pedig a Balaton szépségét tükrözték a művész festményei. Az II Messagieróban dr. Filippo Mazzetti művészelkriti- kus, a Rieti Galéria főigazgatója írt a kiállításról. Szerinte el kell ismerni a művész természetes festészeti adományát és erős egyéniségét »Világos, szintetikus stílus, a dolgok átlátszó, realisztikus nyíltsága és szigorú önkritika jellemzi Szikra János higgadt derűs, ihletett, gyengéd, Urai művészetét... Képei azért,' tetszenek, mert rendkívül kifinomult, formához illő színbenyomásokat közvetítenek, a rend szükségességét sugallja':, a nyugodt, ünnepélyes és gyöngéden alázatos szépséget hirdetik, s kifejezik a művész őszinteségét, egyszerűségét és derűs öntudatát« — hangsúlyozza kritikájában dr. Filippo Mazzetti. Külön kiemelte : tárlat anyagából az ósz, a Notre-Dame, a Panoráma hóval, a Szivárvány Nápoly felett, a Bárkák, a Sirályok a Balatonon, az Aranyhíd című festményeket A kiállítás sikerét bizony: ja, hogy megvették a művé:/ néhány alkotását. A sál: stampa esterabeli tárlat után Párizsba is meghívták Szikra Jánost Ízelítőül két festményt mutatunk be a római kiállítás anyagábóL biztosan széthurcolták. Nálunk annyi a rokon, se szeri, se száma. Nem, nem megyek! II. Elmúlt a tél, és Duszja teljegömböl- űbb, még szebb lett. Május elején azonban Dusz- ia levelet kapott távoli unoka- öccsétől, Misától. A levelet valaki tollba mondhatta, a papíron ferdén lefelé szaladtak a sorok. Misa a nagyszámú rokonság üdvözletét küldte, s azt €gy sem voh írta: Nagyanyó háza meg holgyér fű borított. A fű között Mikor egyedül maradt, Dusz- homokos agyag fehérlett. Egy f . ja felnyitotta a ládafiát — kisebb, szürke kereszt, amelyet * Jurij Kazakov egyike a legjobb édesanyja hajdani illata áradt , . k . - a ál_ i fiatal szovjet novellistáknak. Ma- belőle. A ládában avatag, öreg a, no °'a a i teyka%n^dnotllto íöteíe* JetSS szoknyák, szaraié nők, vedlett kották helyre, farden megdől-? meg. bőrujjasok hevertek. Duszja ve állt. CAPRI
