Somogyi Néplap, 1965. január (22. évfolyam, 1-26. szám)
1965-01-10 / 8. szám
SOMOGYI NÉPLAP 8 Vasárnap, 1965. január lfl. Szentiványi Kálmán: Ql qij talá Negyvennégy telén kékes borongás és zöld rémület lappangott a városon, az ágyúzást, a razziázást figyeltük, utcára menni nemigen mertem, saját gyártmányú irataim semmit sem értek, hiszen egymásra ragasztották már a fel- koncolási parancsokat. Napok óta kifelé vonultak német és magyar katonák — azt hörren- ték a kérdezősködőknek, hogy »•ellentámadás!« S egyszer a kopasz fák között magyar járőrt pillantottam meg, házunkat kémlelték. Fi -jöttek, és én rejtekhelyemre surrantam. Éppen nálunk szólt a csengő. Majdnem feljajdultam, mert feleségem kérdés nélkül kikiabált: — Mit akarnak? Férjem a fronton van! — Ennél gyanú- sabban nem viselkedhetne! Aztán ajtót nyitott, hallottam a fegyverzörgést, egy katona bejött. , — Szólhat a férjének, jó barátom ... Kovács Sanyi vagyok. Csomagot, üzenetet hoztam otthonról. Megismertem a hangot, előjöttem. Sanyit a szobába intettem. Zömök, barna fiú, bajuszt növesztett a szakaszve- zetői ranghoz; otthon, a leventében egymás mellett álltunk a sorban. — Nem vagyok én tábori csendőr, hallod-e! A kis feleséged olyan ijedten nézett. — Bontotta a hátizsákot, egy szütyő babot és jó kilónyi szalonnát küldött anyám. — Leszereltél? — Hivatalos írásom van ... a lakásomon várom a további parancsot — Ezeknek beszélhetsz! — Sanyi legyintett. — A nyilasok falhoz állítják az embert. Megvan a komiszgúnyád? — Nincs, mert... tulajdonképpen leszereltem, és ... — Mondanék valamit... Ä Jóban vagyok a százados úr- is* ual. Jobb katonaruhában, biztonságosabb. Gyere velünk, hazafelé... Ha feltartják a csodafegyverrel az oroszokat, jó ... ha nem, otthon meglépünk! Ha eddig megúsztuk... Ki bolond hajnalban lakodalomba menni, mikor már oszlik a násznép, mi? Jössz? — Tiszteltetem az otthoniakat. Sanyi állva szürcsölte a teát. Kifelé lesett ő is, a sötét utcára, mintha elfogytak volna a katonák. Emberei beszóltak, sürgették. A barátom másnap este újra jelentkezett, most már egyedül. Körülzárták a várost, ők már nem jutottak ki, emberei elszöktek, a százados úr elesett. Szállást kért. Mikor kettesben maradtunk, Sanyi megkérdezte, adhatnék-e civil ruhát. Nem tudtam adni. Sanyi azonban gyakorlatiasan segít- tett magán, konzervekért cserélt az első emeleti kormányfőtanácsos úrék itthagyott cselédjétől, csupa divatjamúlt holmit, így hasonlított az erdélyi menekültekhez. Aztán eltűnt, néhány napig lappangott még a környéken, velem már nem beszélt. * * * A feszabadulás után nagygyűlésen hirdettem meg a földosztást otthon mint a megye miniszteri biztosa; ♦ alig fért el a nép a községháza udvarán. Sanyi odajött, nem akarta elhinni, hogy a magaformájú huszonöt holdas parasztok nem kaphatnak földet, azt hitte addig, elsősorban köztük porciózzák szét az uradalmiakat. Aztán nemigen találkoztunk. Sanyi is politizált, a kisgazdapártban. S ötvenegyben furcsa levelet kapta mtőle. »Kedves barátom! Nagyon nagy bajban vagyunk, gyere azonnal, csak te segíthetsz rajtunk! Régi barátod... Sanyi.-» Nekem is lábamra tekere- dett az élet, nem mentem volna, de anyám is sürgetett Sanyiék éxv / -ben, így aztán levonatoztam. Sanyi elém jött, izgatottan vezetett a gádorban, suttogta, hogy utcai szobáikat elvették, ott idegenek laknak. Kicsi udvari szobában szorongott az egész család — ágyon kívül alig fért be egyéb bútor. Sanyi testes feleségét akkor ismertem meg, először reszketve teríteni akart. hogy egyem valamit egyedül, aztán gyűrögetetf egy százforintost, útiköltségre. Kászolódott kék gatyában, mezítláb öreg Kovács, ridogálva bizonykodott, ha nem segítek rajtuk, felköti magát. Közben a barátom kirakta a papírokat, kapkodva magyarázott és nagy nehezen megértettem a helyzetet: Sanyit és apját kuláklistára tették, a gazdasági udvart, azt a helyet, ahol a ház áll, mind a földbirtokhoz csapták — felszorozva! —, hogy felül legyen a huszonöt holdon. S ez még semmi, nagy összegű pénzbüntetéseket szabott ki a a tanácselnök, s mivel nem tudták megfizetni, tárgyalást tartott a bíróság, Sanyit és apját egyévi börtönre ítéleték, az ítéletnél nem lehettek jelen, mert az idézést a tárgyalás napján hozta a kisbíró ... Mit tehetek én ez ügyben? A bíróságra utaztam. Az ismerős ügyvédek legyintettek, mutatták, hogy a fölleb- bezés határideje két nappal lejárt. Postára adjam Sanyinak az iratokat, meneküljek? Elmentem még a bíróságra, bár semmit nem reméltem! S a lépcsőn a vezető ügyésszel találkoztam, akit negyvenötből ismertem. Úgy mondtam, én vagyok a hibás: nem adtam be a föllebbezést — s valóban gyötrődtem, miért nem utaztam le előbb. Az ügyész makogott: kivételesen elintézi, úgy iktassák a föllebbezést, mintha idejében jött volna, hol van? Kinyargaltam a bíróságról, így már találtam ügyvédet, visszamentünk hamarosan a takaros papirossal. Az ügyész beíratta ígéret szerint. Sanyiék hálálkodó leveléből tudom: a következő tárgyaláson fölmentették őket, csak az ügyvéd követelt sokat. Aztán később — más szélfúvás- ból — elért: kiteték az ügyészt is. * * * Harmadik alkalommal a rokonok hívattak haza tanácskérőén, mert agitátorok járták a falut, ötvennyolcban volt ez, a nagy földindulás idején. Két tsz volt korábban a faluban, de csöndben kimúltak. S most az egyik »népnevelő csoport« vezetője éppen a volt ügyész, aki mostanra egy nagy gyár jogtanácsosa. Találkoztam vele a faluban. Halványan se emlékezett Kovács Sanyiék ügyére, neki sok ilyen emléke volt. Kovács Sanyi viszont idegennek rémlett egy kicsit, csak sérelmeiről beszélt, hogyan jegyeztettek vele békekölcsönt, meg a többi. Hírlett: a régi gazdák Sanyit tekintik vezetőjüknek, a közösbe nem lépnek soha! »Lehet téesz a faluban — álljanak be az újgazdák, akik most kapták a földet.« Értekezlet volt a tanácsházán, eljöttek a régi gazdák is. Az ügyész beszélt az új paraszti sorsról. Kovács Sanyi csak annyit mondott a végén: — Lehet közös... de csak akkor, ha a hozzáértő gazdák külön szövetkezetei szervezhetnek! Elutaztam a faluból. Az lett a vége, a gazdák szövetkezete előbb megalakult, a szegény- parasztok még utoljára jól ki- veszekedték magukat, idegenből hoztak elnököt, a gazdák meg Kovács Sanyit választották. Bár olyan hírek verődtek, a gazdasoron is baj van, fel akarták gyújtani Kovács Sanyi kazlait. Amint a két szövetkezet megalakult, gyűlést tartottak a faluban, az egykori ügyész, a vállalati jogtanácsos volt a szónok. S megírták az újságok — olvastam én is —, Kovács äteYi elmondta nyilvánosan az ötvenegyes karácsony történetét. Évek múltak el, nem voltam a faluban. A két szövetkezet egyesült ott, Sanyi alelnök lett, de elvégezte a mezőgazdasági technikumot, beiratkozott az egyetemre. Nemrég levelet írtam neki, hosszú beszélgetésre van szükség, meg szeretném írni az életét, s azt, miként élnek ma és a jövőben Sanyi gyerekei. * * * A negyedik találkozás helyett — amely Sanyival összeköt — csak üdvözletét kaptam. Ezen a télen — írja — Svájcba utazik a feleségével rokonlátogatásra: az asszony hozzátartozói — rémlik — még negyvenötben mentek el. Sanyi azt ajánlja, keressem föl az apját, színes szavú ember az, jól ismeri a paraszti múltat, a régi falut. Igen ám, de engem a jövő érdelkel. Ugye, megértik, olvasók? Harlekin és szerelmese Nemrég került a könyvesboltokba Bertha Bulcsu Pécsen élő fiatal író második novellás kötete, a Harlekin és szerelmese. Az irodalmi közvélemény és az olvasóközönség már első könyve (Lányok napfényben, 1962) megjelenésekor megjegyezte az .eredeti hangú, mai témákat korszerűen feldolgozó író nevét, sőt a vele együtt indulók legjobbjai közé sorolta. A munkaerkölcs és a közösségi erkölcs kérdéseit bogozta, azt mutatta be, hogy az egyszerű ember hogyan válik különbbé fájdalmas élmények és a közösség ereje révén. írói eszközeiben tárgyilagos maradt, mégis meg tudta teremteni elbeszéléseinek sajátos, magával ragadó légkörét. Az új kötetben kiadott novellák között is találunk jó néhányat, amelyben a főhős átalakulásának lehetünk tanúi. A presszósnő szánalmasnak találja eddigi céltalan életét, rendezett családi életről ábrándozik. A börtönből szabadult bányász cinizmusa ellenére is visszatalál az életbe, mert amikor arról van szó, hogy az égő bányát kell menteni, csatlakozik a mentŐK tömegéhez. Holub Zoltán főkönyvelőt egy haláleset döbbenti rá, hogy erkölcsi mércéjét magasabbra kell emelnie. A tábornok lánya kitör a szülei által szuggerált eszmékből, nem akar »a tábornok lá- nyh» lenni, munkatársai közül választ magának társat. Nem törődik azzal, hogy anyja ezáltal egy háborút veszít el, a második világháborút, amelyet valójában már régen elveszített. A lány egy mesterségesen konzervált világból szilárd talajra ereszkedik, mert nem lehet úgy élni, hogy az ember lába ne érje a földet. Ezt a gondolatot fejezi ki az író a Jó napot, Kázmér úr című miniatűrben, ezt láthatjuk a Változatok egy témára c. elbeszélés különc szereplőinek történetében is, akiknek el kell pusztulniuk, mert egyik változatban sincs helyük a társadalomban. Tudomásul kell venni a valóságot, a földön kell járni, s ez annál fontosabb, mert az elmúlt háború emlékei elvenen élnek még. A fehér csend című elbeszélés öreg mólóőréTAKÁTS QYULA: DUBROVNIKI VÁROSRÉSZ A felperes Balogh néni belépett az ügyvédkö- ,zösség üzlethelyiségébe. Letette a kezében levő kosarat a földre, és leült az ügyvéd íróasztala mellé. Az mosolyogva fogadta: — Hát mi van megint, Balogh néni? Üjra a társbérlő? — Eltalálta, ügyvéd úr! Róla meg az én édes kis cicámról van szó. Tetszik tudni, a Flóráról. Az ügyvéd bólintott: — Igen, a Flóra. Van itt egy kis maradék parizer a részére. — Köszönöm, már eszik, de sokáig beteg volt. Ezért vagyok itt. Százhatvan forintba került a gyógyítása. Tessék ezért, a százhatvan forintért beperelni Bencsiknét, a társbérlőmet. Ugyanis Pestre utaztam, és kénytelen voltam az ő gondjaira bízni. Nem tudom, mit adott neki enni, de a Flórácska gyomor- mérgezést kapott. Bencsikné miatt költöttem százhatvan forintot. Az izgalomról nem is beszélek. Attól féltem, hogy a Flóra nem marad meg. Mennyibe kerül a perköltség? — Hát éppen arról van szó, Balogh néni. Az ügyvédközösség nem dolgozhat ingyen. — Tudom, kérem, nem is kívánom. Telik majd a százhatvanból. — Telne, csak telne! A bíróság ugyanis nem fogja megítélni. Nem lehet bizonyítani Bencsikné felelősségét. — Hát nem elég bizonyíték a Flóra? — Nem. A Flóra kimehetett a gangra, az udvarra, és ott megevett valamit. — Sose megy az ki! Be tudom én azt bizonyítani! — Hogyan? — kérdezte az ügyvéd. — Hát úgy, hogy vegye két napra magához. Ha nem megy ki a lakásból, akkor érdemes perelni. — De drága Balogh néni, én nem vagyok illetékes! A bíró, ha akarja, elhiszi, ha akarja, nem, hogy tőlem nem csavargott el a Flóra. Különben is kutyám van, nem vehetem oda a Flórát. A nénike szeme megcsillant: — No de csak a bíró hisz a saját szemének? Vegye a bíró magához két napra a macskámat! — Erre nem vállalkoznak a bírák. Higgye el, ezúttal nem érdemes perelni Bencsiknét. —i Hát én akkor elmegyek egy másik ügyvédhez, ide a szomszéd asztalhoz. — Nem vállalja itt senki a mi közösségünkben. Tudom, én vagyok itt a vezető — Hát akkor megyek egy másik ügyvédközösségbe. Van elég. — Van, van, de semmi értelme. Na, vigye csak a pari- zert. — Nem kell vinnem, elhoztam őt a kosárban. Jaj, hol van? — ijedt meg Balogh néni. Keresgélni kezdte az íróasztalok között. Ebben a pillanatban nyílt az ajtó, és valaki beszólt: — A cica az ajtó előtt nyávogott, be akart jönni. Biztosan ügyfél . . . Az ügyvéd jóaka- ratúlag szólt oda Balogh néninek, aki simogatta a megkerült állatot. — Na, lássa, Balogh néni, a macska ugyanígy elkóborolhatott Bencsiknétől is. — Hát lehet, hogy i^aza van ügyvéd úrnak. No, majd eljövök máskor. Találok én majd más valamit, amiért beperelhetem Bencsiknét ... Palásti László Válnál ŰíumL : ANYA TANUL Anya tanul, s valami új ragyogás ömlik el rajta ... anya most újra fiatal, mosolyog a szeme, arca, mosolyog a szeme, arca. Míg ifjú volt, csak robotolt, s kicsiny lett, amíg mi nőttünk, most mégis, mint egy óriás, úgy áll anyánk előttünk, úgy áll anyánk előttünk! Értünk áldozta éveit, ő volt a tej s kenyérke, de emlékszünk még könnyei keserű, sós ízére . . . és most szemén ragyog a fény. hitének szép sugára . . . Anyánk, most jött el életed igazi ifjúsága, igazi ifjúsága! Anya tanul, s hangtalanul titkon és ámulva nézzük . . . tanul a drága, így tanít követni hősi útjait, anya tanul miértünk, anya tanul miértünk! nek a fehér kavicshalom egy győri bombázást idéz emlékezetébe, s ingerlékennyé válik, rosszkedvű lesz. Egy másik novellában (Szomjan haltak a szilvafák) a háború befejezése utáni hónapokba visz el az író. Életvidám, kamaszodó gyerekek katonásdit játszanak, majd egyikük a folvóban aknára lép és szörnyethal. A háború réme tehát itt kísért ma is. A karib-tengeri válság ideién, amikor a városban egyúttal légoltalmi próbana- dót is rendeznek, Simon, a gyenge idegzetű megzavarodik. (Nyugtalan Európa.) Az a rögeszméje, hogv at«m támadás történt, s anrk-m az orvosi rendelőbe vezetik meg van gvő-ődve heg'- "-rtítlenítő ál- lom,'s»a ii’tott. Bor—'Imasnak fér** "t író a t»e*e<t ’-''«»életébe« i ut*«J ált-ro*«* szépen fel«ldia a b«rús kérőket, ez- zö1 jelzi a gyógyulás folyamaté*. 1 A oroblémák nvílt fölvetésével nagyon maiak e»"k az elbeszélések. Az író felelősséget érez az emberiségért, s elsősorban a mai huszonöt-harmincévesek nevében beszél, akikhez maga is tartozik, s akik gyerekként átélték már a második világháborút, s akiknek nem közömbös, hogy lesz-e harmadik. Ezért érződik a sorok között figyelmeztető aggodalom. Még a kötetzáró három elbeszélésből is érezzük ezt, amelyben Harlekinnek és szerelmesének Balaton parti napjait írja le az író. Könnyen lehetne idillt komponálni ebből a szerelemből, de Harlekin és szerelmese nem válhatnak fényestetűekké, nem menekülhetnek a parti tragédia elől a vízbe úgy, hogy azt végleg el is felejtsék, s az éjszakai tavon a képzeletük teremtette ködhajók elől menekülnek a partra, a társadalomba. Amikor azt hiszik, hogy talán nem is látják őket, mert a szerelemben fénnyé változtak, újra meg újra repülők repesztik szét szerelmük egét, s egyszer csak egy labda pattan lábukhoz, amelyre éppenséggel a földrészeket nyomatták valamelyik nyugati gyárban, tehát földgömbnek is tekinthető. Bemennek játszani vele a vízbe, s a szél elsodorja. Hiába úsznak utána, nem érik el. Vigyázni kell a Földre, nehogy elsodorja a háború szele. Bertha Bulcsu ezeket az Időszerű, létfontosságú kérdéseket a modem próza eszközeivel úgy jeleníti meg, hogy tárgyilagos egyszerűségét légies lírával ötvözi. Eggyé tud válni a természettel, a víz, a levegő változásaival is. Hangulatot, atmoszférát teremt kisebb és nagyobb írásaiban egyaránt. Észre sem vesszük, s ott érezzük magunkat a kocsmában diskurálók között vagy a Bala- ton-parton. A Harlekin és szerelmese tanulságos élményt nyújt mindazoknak, akik keresik a választ korunk kérdéseire, és szeretik a korszerű eszközökkel írt irodalmat. Bertók László cAprihj. Jlafós : HÓHULLÁSBAN Pozka havak hulladoznak — ó zengésű ének, verse régi regélőknek, muzsikája télnek. Porka havak ... Hatvan é ve vagy hatvanöt is tán, a temető jeges útján hogy repült a kis szán! Porka havak ... Kollégium kis kamaszdiákja hogy rohantál seregélen hangos hócsatákba. Porka havak... Hogy suhantál ifjú, könnyű szívvel hószelekben, a hegyoldalt szalagozó szívvel. Porka havak... Messze kísért hódala a múltnak. Fehérerdő fejedre is porka havad hulltak? \ Lassan lép már fürge lábad, óvakodva, félve: egyet lépsz, és bezuhansz az örökálmú télbe.
