Somogyi Néplap, 1965. január (22. évfolyam, 1-26. szám)
1965-01-05 / 3. szám
Kedd, 1965. január 5. 5 SOMOGVl NÉPLAP így élt Latinka Sándor özvegye közöltek anyámmal, hogy másTisztítják a magot a tavaszi vetéshez Földművesszövetkezeti 1 vezetőségi tagok továbbképzése (Tudósítónktól.) Megyénk földművesszövetkezeti mozgalmát csaknem 3000 választott vezetőségi tag irányítja. E vezetők legna- gjmbb része termelőszövetkezeti tag vagy más falusi dolgozó. A MÉSZÖV minden évben megszervezi a választott vezetők továbbképzését. Havonta egy alkalompial a szövetkezeti mozgalom szakemberei tartanak előadásokat, konzultációkat részükre. Az előadások tematikájában sok érdekes téma szerepel. Foglalkoznak a választott vezetők munkaszervezetének kialakításával, az eredményes munka föltételeivel és módszereivel, a kereskedelem, a vendéglátóipar, a felvásárlás, a háztáji termeltetés, a növényvédelem feladataival. Jelentős szerepet kap az oktatásban a jövedelmező gazdálkodás föltételeinek ismertetése, a földművesszövetkezeti vagyon növelése és a vezetőségi tagok ellenőrző munkájával is. Zökkenőmentesen kezdték az évet a Finommechanikai Vállalatnál A Somogy megyei Finom- mechanikai Vállalatnak mind a kaposvári, mind pedig a marcali telepén zökkenőmentesen indult meg a termelés az új év első napján. Nemcsak a műhelyekben, üzemrészekben, hanem az irodákban is teljes erővel megkezdődött a munka. A vállalat vezetői, műszakijai egész nap tanácskoztak. Lebontották az 1965. évi tervet. Megvitatták a bérügyi kérdéseket és a vállalati ügyrenddel kapcsolatos, problémákat. A vállalatnak az év első három hónapjában mintegy 7,5 millió fórint értékű árut kell termelnie. A feladatokat 'január 10-ig megbeszélik a műhelyek vezetőivel és dolgozóival is. Azt szeretnék elérni, hogy az üzem valamennyi munkása tisztában legyen azzal, mit várnak tőle 1965-ben. Az üzem vezetői bíznak abban, hogy a munkások teljesítik az idei tervet is, noha az feszítettebb a tavalyinál. Most már sajnos, így keli kezdeni a történetet: »Volt egyszer egy törékeny kis asz- szony, akinek kevés boldogságot adott az élet. Alig pár évet tölthetett együtt forradalmár férjével. Azután sokáig magára maradt, míg végül megtalálta helyét a közösségben.« És sajnos, így kell bezárni a szomorkás mesét: »özvegy Latinka Sándornét a hűséges asszonynak és harcostársnak kijáró tisztelettel kísérték utolsó útjára, akik ismerték és szerették.« A Rókus-kórház ügyeletes orvosi szobájában csöndes szóval idézi emlékét a fiú, ifjú Latinka Sándor. Ők ketten 1912-ben ismerték meg egymást. Anyám gyors- és gépíró volt a Molnár és Áron szabadalmi irodában. Apám ugyanott a műszaki osztályt vezette. Hogyan szerették meg egymást, nem tudom. Anyám sosem beszélt róla. A papírokból tudom, hogy 1916. december 26-án házasodtak össze. Akkor az olasz frontról jött haza szabadságra az apám. Egy év múlva tartósabb időre Balassagyarmatra helyezték. Anyám követte, s néhány hónapig ebben a kis városban éltek. Ekkor már érett a forradalom. Anyám itt gépelte le apám Harcban az uszító sajtó ellen című röpiratát. Ezt a Wekerle-kormánv betiltotta. Csak az őszirózsás forradalomban, amikor apám az orosz frontról visszatért, nyomatta ki a Központi Katonatanács. Budapesten, a Dóri utcában megint csak héhány hónapig élhettek együtt. Apámat 1918. szeptember 29-én a Földmunkások és Kisgazdák Szövetségének szervező titkárává választották, majd a szövetség szervezésére Tolna / és Somogy megyébe küldték. Néha-néha a rokonoknál. Dombóvárott találkoztak egymással. Kétéves koromban. 1919 máiusát'=*n költöztünk Kaposvárra. A Kontrás-sy utca 3. számú házában laktunk, amely ma apámról van elnevezve. Itt ismét csak a nagyon elfoglalt ember feleségének sorsa jutott anyámnak. Aoám mindig későn érkezett haza. s csak ritkán gépeltetett vele. Amikor a Tanácsköztársaságot. kívülről megdöntőitek, onám elmenekülhete+t volna. <") azonhan maradt Egv nap pl vitték. S szeptemberben kiadták holmiját. Csak annyit hova szállították. > Másnap pedig papír jött, hogy negyvennyolc órán belül hagyjuk el a lakást. Néhány napig még Tóth Lajasék — a másik kaposvári mártír — lakásán voltunk. Majd visszaköltöztünk nagyanyámékhoz Budapestre, a Déri utcába. Egyedül Anyám három évig gőzfürdőben pedikűrözött. Amikor egészsége megromlott, félnapi állást kapott a Magyar Tőzsde című magánközgazdasági lapnál. Nagyapám a húszas évek végétől nem tudott többé dolgozni. Ettől kezdve anyámra szakadt az egész család eltartásának gondja. Napi tíz-ti- zenkét órát dolgozott. Gépelt, szombat—vasárnap pedikűrözött. így jött össze havi száz- százhúsz pengő kereset. Engem gimnáziumba járatott, s a második vagy a harmadik osztályban tudtam meg, ki volt, és hogyan halt meg apám. Katonaképeit mutatta, és magyarázta, hogy utászszázada mennyire szerette. Kiképző volt, s a katonák kérték, ha menni kell, ő legyen a parancsnokuk. Mint tartalékos tiszt egyedül mert szembeszállni a zászlóalj parancsnokkal, aki »ette az embereket«. Anyám ilyenkor élénkebb, egy kicsit büszke is volt. De sokszor láttam lehangoltnak, fáradtnak. Nem is csoda. Nehezen éltünk. A két szobából az egyiket albérletbe adtuk. Ennivalóra futotta, szerencsénkre nagyanyám jól megtanult főzni az uradalom konyháján. Egyszerűen, de mindig tisztán ruházkodtunk. Én átalakított ruhában érettségiztem. Szabott öltönyt csak első keresetemből vehettem magamnak. Zsebpénzem sosem volt. Csak egyszer éreztem, hogy üldözöttek vagvunk. Ezért anyámnak kétségbeesett lépésre kellett elszánnia magát. A Tavaszmező utcai gimnáziumba jártam, s egv Tordai nevű tanár ötödikes koromban behívatta. Megtudta-e, hogy megismerkedtem a munkás- mozgalommal. és a Hárs-hegv- re járok a VIII. kerületi ifikkel? Nem tudom. Megkérdezte anyámat, férje volt-e a somogyi Laiinka. Aztán azt mondta neki, vigyen el engem onnan, mert úgvis megbuktat matematikából. Pedig — miként a többiből — jól álltam ebből a tárgyból is. Így kerültem Szegedre újabb többletköltséget okozva anyámnak. De ő kitartott. Embert akart faragni belőlem. Ezért mindenről lemondott. Nem emlékszem, volt-e valaha az Operában, szórakozni vagy táncolni. A Horánszky utcai kis moziba járt' barátnőivel, mert ott húsz fillérbe került a belépő. Nyáron kirándulgatott, és szabadságát néha a dombóvári rokonoknál töltötte. Könyvet csak kölcsön kértünk, vásárolni sosem tudtunk. A harmincas évek végén a felduzzasztott városházi adminisztrációba került. Szükségmunkásként dolgozott. Főnöke tudta, kicsoda, de mert szorgalmas, jó munkaerő volt, nem firtatta a dolgot. A közösségben 1944 januárjában, amikor Budán még ropogtak a fegyverek, mindketten beléptünk a Magyar Kommunista Pártba. Akkor ő a VIII, kerületi tanácson dolgozott. Mint az elnök titkárnője ment nyugdíjba 1953-ban. Ekkorra már nagyon megromlott az egészségi állapota. Szervi szívbajának nem használtak a régebbi idők megpróbáltatásai. De az sem, hogy egy csöppet sem kímélte magát. Tagja Jétt a tanács pártvezetőségének, és sok társadalmi szervezet funkcióját vállalta. Mindenütt helyt akart állni, mindent a legaprólékosabban végzett el. Nagyon sokszor ment reggel hétkor a hivatalba, s csak es1e tíz óra tájban érkezett haza. Most már boldogabb volt. Férjét igazolta az idő, s az ő emberi fáradozásai sem voltak hiábavalóak. Én kezdetben fővárosi fogalmazóként, később minisztériumi poszton dolgoztam. Majd elérhettem életeim vágyót: társadalmi ösztöndíjjal egyetemet végeztem, orvos lettem. Anyám azonban a nyugdíjas esztendőket sem töltötte nyugalomban. Elhatározta, hasznossá teszi hátralevő éveit. Az I. kerületi (Pártbizottság tagjaként a revíziós bizottságban végzett munkát. És szívósan, kitartóan gyűjteni kezdte apám hagyatékát. Maga gépelte, sokszorosította megmaradt írásait, kétszáz levelét. Az iratokról, a fényképekről másolatokat készíttetett. S egy helyen találhatók a felszabadulás óta Latinka Sándorról szóló összes megjelent írások is. Azért csinálta mindezt, hogy az utókor jól megismerhesse apámat, s azt az időt, amelyben élt. Ezért ment szívesen mindenhová, ahová hívták. Az utóbbi időben talán túl sokat is. Mindig megígérte, hogy most már enged az iramból, de ha jött a meghívó, mégiscsak elment. Az utolsó évben többször került kórházba. A sors kegyes volt hozzá. Ä halála előtti délutánon a rádió ifjúsági adásában meghallgathatta a Latinka Sándorról szóló műsort. Azt mondják, ezután fölkelt, s könnyebben érezte magát. A reggelt már nem érte meg. Somogy megyét. Kaposvárt nagyon szerette. A szomorú események ellenére szívesen ment oda. Azt mondta nekünk, úgy érzi magát ott, mintha hazamenne. Mert a somogyiak ápolták, és ápolják ma is 1919 és Latinka Sándor emlékét. * « * A történetnek vége. Élt egy kicsi asszony, aki búban, bajban élt, de útján mindig egyenesen haladt. Miként a példaképe. Csák vári János A Vetőmagtermeltető és Ellátó Vállalat 32 telepén szerte az országban nagy lendülettel folyik a vetőmagvak tisztítása, osztályozása, ellenőrzése, csomagolása és szállítása. A tavaszig mintegy másfél millió hold bevetéséhez szükséges takarmány- és ipari növény-, konyhakerti, zöldség- és virágvetőmagot szállítanak az állami gazdaságok, termelőszövetkezetek és szaküzletek részére. A vállalat december közepéig az előirányzott mennyiség 84 százalékát már megtisztította. A magokat kiszállítás előtt a legszigorúbb laboratóriumi vizsgálatnak vetik alá. Csak a magyar, illetve a nemzetközi szabványoknak minden tekintetben megfelelő minőségű, tisztaságú és csírázóképességű magvak kerülhetnek a zsákokba, amelyeket címkéznek és fémzárolnak. A tisztított vetőmagokat legkésőbb január végéig, február elejéig kiszállítják, hogy a vetéshez kellő időben rendelkezésre álljanak. Mindig kapóra jön SZERENCSE VÁSÁROLJON Fcmzárolás' előtt címkével látják el a zsákokat. SZERENCSE SORSJEGYET , f Ékesszóló számadatok I A szovjethatalom alatt az első lakóház 1923 januárjában Moszkvában épült fel. Négyemeletes épület volt. Lakói — az első moszkvai nyomda 150 munkáscsaládja. Ezt ma csupán egy kis emléktábla jelzi az épületen: >-Munkásház. Építtette a Moszkvai Szovjet 1923- ban.« Ebben az évben kezdték el a tömeges lakásépítést a Szovjetunióban. 1940-ben az országban 12.1 millió, 1958-ban 71.2 millió, l&64-ben 73 6 millió négyzetméter lakóterület épült, az idén pedig a tervek szerint 80,9 millió négyzet- méter lakóterületet adnak át rendeltetésének. A Szovjetunióban ezer lakosra számítva kétszer annyi lakás épül, mint az Egyesült Államokban és Franciaországban, 2,5-szer annyi, mint Angliában vagy Olaszországé ban. * * * yA Szovjetunióban a lakbér a dolgozók keresetének 4—5 százaléka, az Egyesült Államokban — 30 százaléka, a Német Szövetségi Köztársaságban — 23 százaléka, Franefeországban pedig — 25 százaléka. Családi házat, autót, lakberendezést, párizsi éa fekete-tengeri utazást NYERHET 4 forintért Kapható az újságárusoknál és levélkézbesítőknél / Művelődés — szórakozás CSJKY GERGELY SZÍNHÁZ 15 órakor: Az ördöglovas. Munkácsy-bérlet. VÖRÖS CSILLAG FILMSZÍNHÁZ Mit csinált felséged 3-tól 5-ig? Új, szélesvásznú magyar film. Csak. 18 éven felülieknek! Az előadások kezdete 5, 7 és 9 óra. (Január 6-ig.) SZABAD IFJÚSÁG FILMSZÍNHÁZ Üj Gilgames. Szélesvásznú magyar film. 14 éven aluliaknak nem ajánljuk. Az előadások kezdete 4, 6 és (8 óra. (Január 6-ig.) Yirágmagvak tasakolása automata gépen.
