Somogyi Néplap, 1965. január (22. évfolyam, 1-26. szám)

1965-01-24 / 20. szám

SOMOGYI NÉPLAP 4 Vasárnap, 1965. január 24. A kétdiplomás ember Magas, szikár termetű. Ki­csiny, tömött bajusza van. Be­szédmódja megfontolt emberre vall. Harmadik éve dolgozik a Siófoki Járási Tanács Mező- gazdasági Osztályán oktatási előadóként. Amikor idejött, négy szakmunkásképző tanfo­lyam és egy traktorosiskola volt a járásban. Ezen a télen tizennégy szakmunkásképző tanfolyamon és öt traktoros­iskolán kezdődött meg az ok­tatás. A kezdet A fiatalos mozgású előadó mindig pedagógusnak készült. Már túl járt a harmincon, ami­kor először katedrára léphe­tett. Enyingen az általános is­kolában tanított. Kezében ag­rármérnöki diplomával. Tanított és tanult. Az Ag­rártudományi Egyetem elvég­zése után egy évvel kezébe kapta a Pécsi Tanárképző Fő­iskola oklevelét is. Fáradságos, nehéz volt ez az egy év. Vidékről utazott na­ponta az iskolához^ s közben maga is tíz—tizenkét órát ta­nult. De tanult, mert szerette a munkáját. Amiken- először hívták a járási tanácshoz, hal­lani sem akart róla. Ügy érez­te, hogy minden gondolata az iskolapadokhoz köti, hiszen úgy látta, hogy élete célját itt éri el. Nem törődött a több fi­zetéssel sem, mert tanítani akart. Egyszer aztán meggon­dolta magát. — Egy kikötéssel jövök — mondta. — Mégpedig? — Ha nem tetszik az új munkahely, egy év múlva el­helyeznek a járásban tanítani. — Rendben van. Azóta már megkezdte a har­madik évet is a mezőgazdasági osztályon. Egyszer sem ötlött fel benne a gondolat, hogy el kellene menni. — Megszerette az új munka­helyet? — kérdem. \ — Itt is oktatással foglalko-.| zom, s ez nagyon jó. Nehezebb feladatok De itt még nagyobb felada­tokat ró az oktatás Dezső Gá­borra, ínint egy általános isko­lában. A tanfolyamokat, isko­lákat többnyire állami gazda­ságban, gépállomáson és ter­melőszövetkezetben szervezték. Alig van kellően fölszerelt tanterem. A hallgatók túlnyo­mó többsége is felnőtt, vagy közel jár a felnőttkorhoz. Több utánjárás kell ahhoz, hogy megteremtse a zavartalan ok­tatás föltételeit. Ha kitűzték a tanfolyam idejét, a hallgatók­nak tanterem, szálláshely kell. Meg aztán az oktatógárda sem a legkiforrottabb. A traktoros- iskolára például nem hívhatja el a gépállomásról a szerelő­ket, mert nekik ilyenkor amúgy is nagyon sok az elfog­laltságuk. A téli gépjavítás csaknem minden idejüket le­köti. — Nekem pedig az a véle­ményem, hogy a tanfolyam si­kere vagy sikertelensége első­sorban a hallgatókon fordul meg. Emlékszem rá, amikor ide kerültem, nem volt megfe­lelő ember, s a tanfolyam du­gába dőlt. — De mit tesz, ha a járásnak nincs megfelelő oktatógárdá­ja? — Megfelelő tanerő mindig van, csak meg kell keresni. A téli traktorostanfolyamok­ra például nem talált elég géphez értő szakelőadót a já­rásnál. Elment az erdőgazda­sághoz. Akkor meg attól félt, hogy az erdőgazdasági embe­rek nem ismerik eléggé a me­zőgazdaság problémáit. Kide­rült, hogy nagyon is jól isme­rik. Több-kevesebb ideig már minden előadója dolgozott a PICI A Ez az egyik beceneve. A má­sik: Tökmag. A mesterek, a se­gédek és a tanulók már az első napon megszerették Szuszics Jóskát. Akkor keresztelték el csupa szeretetből. Mert a Ka­posvári Autóközlekedési Válla­lat felújítóműhelyének kollek­tívája a jó munkán kívül az összetartásról is nevezetes. A szeplős arcú, huncut szemű Tökmagot egy csapásra min­denki a szívébe zárta. Amikor az első reggelen be­nyitotta a műhely vasajtaját, a mesterek csak néztek. — Hát te kit keresel? A gyerek megállt, és zavar­tan mosolygott. — Én tanulni jöttem. Azt mondta az igazgató bácsi, hogy itt nevelnek belőlem műsze­részt. Meg azt is mondta, hogy itt már vannak. Az öregek összekacsintottak. — Szóval műszerész akarsz lenni? — Szeretnék. Ha kitaníta­nak ... — Hát az apád elkísért-e? — Nem. Nekem nincs édes­apám. — Hát az édesanyád? — Nekem az sincs. Innét az otthonból jöttem. Egy pillanatra csönd lett. A gyerek még mindig az ajtóban állt. — Aztán erős vagy-e? — kér­dezte rekedtes hangon a leg­idősebb mester. — Erős vagyok. Mert én erős akarok lenni — hangzott a magabiztos válasz. — Azt a dinamót föl bírod-e emelni? — Föl én! De föl ám! — A dinamó huszonöt kilót nyomott. Pici harmincötöt. Megkapta két kézzel, és föltet­te a szerelőpadra. Most, öt hónappal utóbb büszkén nevet ezen. Az orrán táncot járnak a szépiák. Kaná­risárga svájci van a fején. Az egész legényke merő olaj. Száz­harmincöt centis termetével a legkisebb ruhában is elveszik. — Akkor azt mondták, hogy legyek még erősebb. Most már az Ikarusz dinamóját is elvi­szem, pedig az ugyanolyan ne­héz, mint én vagyok. Szabad kézzel fölteszem a padra. De nemsokára fél kézzel is felka­pom ... Pici az első perctől úgy igyekszik, hogy még látni is külön öröm. És hogy milyen hasznos egy ilyen apró terme­tű, erős legényke, arról már mindenki meggyőződött. Még a motorokba is be tud bújni. A motorimádat meg a céllövés hozta össze Kalmár Lacival. Együtt jártak, együtt tanultak mindig. Aztán Laci meghívta magukhoz. Azóta mintha csak testvérek volnának. Picit meg­szerette a Ka\már család is. Otthont kapott náluk. A műhelyfőnök megsimogat­ja az arcát. — Azt mondd el, hogy mi­re költöd a pénzedet. — Kati nénémre. Amikor kicsi voltam, ő nevelt. Most már irtó öreg. Minden hónap­ban elküldöm neki az ösztöndí­jamat. Igaz, hogy még csak száz forintot kapok, de ez is kapó­ra nőhet neki... Hát ilyen legény Pici. Nem csoda, hogy mindenki megsze­rette. Németh Sándor A Fejér megyei Bauxitbányák Guttamási Üzeme fölvesz 18 40 év közötti dolgozókat föld alatti bányamunkára. A bérezés formája teljesítmény-időbér. A vál­lalat térítés ellenében a legényszállón szállást biztosít. A fölvételhez tanácsi igazolás és tfidő- szűrés-lelet szükséges. Székesfehérvárról autó- buszjárat van. (52170) mezőgazdasagban is. Persze ilyen problémák nem jelent­keznek gyakran. De kisebb gondok szinte naponta adód­nak. Hol egy tábla hiányzik, hol valamilyen segédeszköz, hol pedig a hallgatóknak va­lami egyéni kívánságuk van. Látszólag apró dolgok ezek, mégis nagyon sokat jelentenek. Hiányuk vagy megoldhatatlan­ságuk nagyon befolyásolja a tanulást. Meggyőzni az embereket Valaki azt mondta a járási tanácson, hogy Dezső Gábor­nak minden új hallgató beis­kolázása külön öröm. S ha éppen egy-egy tsz-tag iskolára küldéséről van szó, sok min­dent figyelembe vesz. A Ba- laton-parti községekben pél­dául mindig a távlati fejlesz­tési tervnek megfelelő szakot ajánlja. Éven át járja a falvakat, s talán nincs is olyan hallgatója a tanfolyamoknak, akit ne is­merne. Ha az oktatási előké­szület éppen nem ad munkát, részt vesz az osztály közös feladatainak elvégzésében is. Azt állítja, hogy legjobban egy-egy határszemlén lehet meggyőzni az elnököt a szak­munkásképzés fontosságáról. A tsz-vezetőknek is rengeteg az elfoglaltságuk, s gyakran nem találja meg az irodában, hiába keresi őket. De amikor fél napig együtt kocsikázik az elnökkel, akkor csak előhoz­za: — Kellene embereket kül­deni a traktorosiskolára. — Van elég traktorosunk — mondja az elnök. — A nagy kampánymunkák idején mégsem tudták meg­szervezni a kettős műszakot. Érvek, ellenérvek sorakoz­nak, végül mégiscsak jönnek a hallgatók az iskolára. — A traktorosképzés külö­nösen fontos — mondja. — Nagyon sok tsz-ben nem tud­ják bevezetni a kettős műsza­kot, mert minden traktorra csak egy-egy traktoros jut. Meg a fegyelmezetlenkedőket is nehezebb így felelősségre vonni, mert nincs kit a he­lyükbe állítsanak. Fontosnak tartja, hogy ahol lehetőség van rá, ne a tanu­lók menjenek el az iskolába, hanem az iskolát vigyék a tsz-ekbe. Ennek több előnye' van. A legnagyobb az, hogy sok személyi probléma oldó­dik így meg. Űtitárs a szorgalom Hetente ötven-hatvan órát tölt munkával. — Nem meríti ki a sok el­foglaltság? — Érzem, hogy sok a mun­ka, de tenni kell. Ezt megtenni azonban nem lehet csupán hivatali köteles­ségből. Szorgalom is kell hoz­zá. Meg szenvedély és munka- szeretet. Akik szeretik munkájúkat, örömet találnak benne. S ha fárasztó is, nem mérik az el­suhant időt. Ezt tette Dezső Gábor is, s a hivatali munka mellett ezért vállalt még tanítást a kihelyezett Mezőgazdasági Gépészeti Szakközépiskolában. Két évvel ezelőtt ő szervezte meg ezt az iskolát, s most jó érzéssel megy be az órákra. Kercza Imre NÉZZÜNK VISSZA IS ••• A régi Bolhó és az új Doser-, Skräper- vizsgévai rendelkező gépkezelőket változó munkahellyel fölvesz az ÉM Földmunkát Gépesítő Vállalat főépítésvezetősége, Székesfehérvár, Seregélyesi u. 83. (52252) A KKOR IS TÉL, VOLT. Csak talán a mostani­nál szigorúbb, keményebb tél. Nézem az utcát, az egymás mellett sorakozó házakat. Amolyan igazi békés téli falu­si kép. Egy csöppség bundaci­pőben, bolyhos melegítőben csetlik-botlik. — Ne te, ne!... Hajt a kanász, neki segít. Szinte minden házból kocák, süldőmalacok iramodnak az utcára... ... Akkor is tél volt... És a barcsi főszolgabíró ezt jelen­tette 1934-ben Bolhó községből: »A községbeti semmiféle mun­kaalkalom vagy kereseti lehe­tőség nincsen, a szegénység és a nyomor megdöbbentő. A leg­több háznál sertést nem öltek, se hús, se zsír, se liszt, se bur­gonya vagy főzelék, de még só vagy világító anyag sincs. A nyomorgó lakosság kenyér he­lyett kukoricapépet süt, és ez képezi táplálékukat A gyer­mekek lábbeli hiányában is- kólába sem tudnak járni...« ... Tavaly a termelőszövet­kezet ötmillió-háromszáznegy- venkilencezer forintot osztott ki tagjainak. — Látja, itt szemben mind a két ház új. Csak azért épí­tették így hosszába, mert kes­keny a porta — Benke Vendel a túlsó oldalra mutat. — Van pénz, van minden. Soha ennyi építkezés, soha ennyi kőkerí­tés ... Szikár, hetvenhárom éves ember. Szellemi frisseségét, éleslátását sok fiatal megiri­gyelhetné. — Nagy nyomorúság volt. Annak idején egy vagon ín­séglisztet kaptunk. Nem kel­lett visszatéríteni. Akkor in­dult meg a faluban az útépí­tés. Azok a nagyon szegények, akik részesültek a lisztből, le­dolgozták ... A SZAVAK NYOMÁBAN -c*- a képzelet messze visz- szakalandozik. Látni véli az ember a zsúpos házak sorát, az inkább szakadt, mint foltos ruhát, a rossz táplálkozástól öreg arcú, csont-bőr gyereke­ket ... — Huszonnyolc éves vol­tam, amikor az első télikabá­tomat vettem... — Kétszázhatvan forint öregségi járadékot kapok. Nem sok jut egy napra, be kell osztani. De ott van melt lette a háztáji... Ha valaki azt mondaná nekem, visszaad­ják a nyolc (holdamat, kimen­nék Bolhóból... Nem. össze sem lehet hasonlítani. A múlt­kor az egyik rokonnál voltam. Négyen vannak. Harmincnyolc pár cipőt számoltunk össze... Laklia Mihály, az ősz hajú tanácselnök át-átadja a szót Jádi Ferencnek, a szövetkezet brigádvezetőjének. — Tényleg így volt, kukori­cás kenyeret ettünk ... — A gyerekek egymástól lopkodták el azt is az iskolá­ban. Éheztek... — Jól emlékszem — Gom­baszögi Jenő tsz-elnök végig­simít homlokán —, hogy az iskolához közel lakók a legna­gyobb hóban is mezítláb sza­ladtak át a tanításra... — A maga fia mit tud ezek­ről az időkről? — El-el szoktam mesélni — mondja Sólyom János —, azonban nemigen hiszi el — le­gyint. — De nem is nagyon szeretek beszélni erről... Hónapszámos idők ... Élé­re rakott pénz, hogy csak egy fél holddal legyen több. Mert a föld volt a fegyver az em­ber kezében. Hogy ne kelljen más birtokán dolgozni. És le­mondás, lemondás, lemondás. N: Az ellentét igen nagy. Hu­nyorgók a vakító napfényben. 1947 óta mintegy hatvan új lakás épült, körülbelül száz­húszat átalakítottak, moderni­záltak. Csaknem minden ház­ban szól a rádió, és tizenkét televízió van a faluban. A zárszámadás után biztosan megint több lesz ... Nemigen veszik ki ev közben az előleget. Nincs szük­ség rá ... Kevés a föld — ezért is volt régen a nagy nyomorúság —, s ha nálunk éppen nincs munka, elmennek dolgozni erre-anfa ... ÉHA ZIZZEN A SZAL­MA. Felkel, aztán lus­tán újra lefekszik a jószág. Az istállóban Sántics Pál a napos. Kezdettől fogva itt dol­gozik. — Most kevesebb az egysé­gem. Átalakítottunk, építkez-> tünk. De azért tízezer forin­tom van a takarékban ... Ehhez jön a feleségével együtt megkeresett 500 egy­ség teljes értéke. Mert még így. az építkezés mellett sem volt szükség előlegre. — Ügy gondoltam. veszek egy televíziót az öregeknek. Hadd élvezzék ... (.. .a sze­génység és a nyomorúság meg­döbbentő ...« — írta a főszol­gabíró 1934-ben.) Igen, jól emlékszik. Gyerek volt. Hatan voltak testvérek. Édesanyja a kevéske liszt kö­zé mindig korpát szitált. Ti­zenhárom éves korában már hónapszámra küldték, de gya­log jött vissza bátyjával Ho- mokszentgyörgyről. Mert a fia­tal, vézna gyerekek nem kel­lettek ... Milyen hosszú volt az út, milyen nehéz a cse-' kélyke úti batyu!... — Egy vászonnadrágom volt — esküvőre azt festettük meg feketére — meg egy köl- csönkabát. A feleségem még nagylánykorában is mezítláb ment vasárnap a templomba... Nagyot szív a cigarettából. Itt az ■ istállóban is jól öltö­zött. Ki vesz föl ma elkopott, agyonfoltozott ruhát? — Ha valaki, én nagyon tu- I tudom éltékelni, ami van .. . A múltkor azt mondja a Te- rus, hogy nylonbársonyt hoz- ! zak neki Barcsról. Azt sem I tudtam, hogy mi az. De meg- I vettem .. . Meg lehet nézni a I szekrényeket. Hiszen az em- I bernek már azért kell új szek- j rényt venni, mert nem fér el i a ruhája . . . j Néeven vannak. Három disz­nót vágtak. A faluban kevés I olyan ház van, ahol legalább kettőt ne öltek volna ... Elé­gedetlenkedők? Igen, akad­nak. Az ember hajlamos arra, hegy egykettőre megszokja a jót. és felejtse a régi rosszat.. A sötét emlékektől menekü­lünk, de néha szólni kellene: nézz vissza ,.. Nézzen vissza például özv. Bolla Gyuláné a tanító néni szemével, aki az éhségtől szédült gyerekeknek rendszeresen adott ebédet; aki Harasztia Vid csemetéinek ti- zerinyolc méter flanellt vett, hogy meg ne fagyjanak; alti maga sütötte egyszerű keksz­szel jutalmazta a jól felelő­ket. Nézzünk vissza... P YEREKCSAPAT han- ^ gosan csipogva igyek­szik hazafelé az iskolából. — Nem fáztok? — Nem! Nem! — Szép ruhád van! , — Otthon még szebb is van!... Szikrázik a januári nap­fény. Be kellene csukni a sze­memet, de úgy is nehéz azt a régi Bolhót fölidézni... Vörös Márta Üde zöld a paprika Öreglakon Jól fizetett a kertészet a múlt évben az öreglaki tsz-ben. A het- venholdas terület több mint egy- millió-hatszázötvenezer forint be­vételt adott. Különösen a káposzta vált be. Fejeskáposztából a terve­zett 172 000 forint helyett 29ő 000 forintot, kelkáposztából pedig 25 000 helyett 205 000 forintot kapott a tsz. A paradicsom is jónak mu­tatkozott, de az érés idején sok volt az eső. Ezért a termés egy ré­sze megrepedezett, megrothadt. A kertészetben már a tavaszra ké­szülnek az őreglakiak. Naponta 20—25 ember készíti elő a meleg- ágyi kereteket. Hordják a trágyát, hogy mire itt lesz a vetés ideje, minden melegágy készen várja a magot. Néhány melegágyban már üde zölden virít a tizenöt-húsz centi­re megnőtt paprika. Még a múlt év utolsó napjaiban ültették el a kertészek s úgy számítanak — ha különösebb károsodás nem éri —, hogy már a korra tavasszal ter­mést hoz a 70 000 szál paprikapa­lánta« 13. ez. Autóközlekedési Vállalat új telepének beruházásához építésztechnikusi vagy építőmesteri végzettséggel rendelkező műszaki ellenőrt azonnali belépésre fölvesz. Jelentkezés a vállalat műszaki szakosztályán, Kaposvár, Berzsenyi n. 1-3 sz. (3876) Háztáji gazdaságok, figyelem! Mindazok a termelők, akik szerződött süldőiket az év végi felvásárlás nehézségei miatt leszál­lítani nem tudták, kedvező feltételekkel a süldőket átszerződhetik sertéshizlalásra. Átszerződés esetén TOVÁBBI KAMATMENTES ELŐLEGET ÉS ÁTSZERZŐDÖTT ÁLLATON­KÉNT 150 KG TAKARMÁNYJUTTATÁST biz­tosít a süldőkre adott takarmánymennyiségen felül a Somogy megyei Állatforgalmi Vállalat. Azoknak a termelőknek, akik a takarmányjutta­tást igénybe venni nem kívánják, a szerződésre adott sertések után átvételkor 1, 50 Ft/kg ÁRV-»- EGÉSZÍTÉSI DÍJAT fizet a vállalat. (3873)________________________________

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom