Somogyi Néplap, 1964. december (21. évfolyam, 281-305. szám)

1964-12-13 / 292. szám

* * '* * *-'JÉR/WÉKEH^V-A A A A A> A A A A A Fekete Gyula: FÖLFEDEZEM A VILÄQOT Tudós leszek, mint a nagyok minden könyvet elolvasok, minden gépet megcsudálok, minden csudát kitalálok. Fönt a napnak nincsen lába, mégse gurul a Dunába?... A tojás meg — tapasztalom — itt sem áll meg, az asztalon. Mennyi kertet összejártam, s villanykörtefát se láttam! — S ha az ember megkívánja merre van a cukorbánya? Hol a limonádé csapja? A mogyorót ki aratja? Melyik kútból folyik kávé? Hol terem a csokoládé? Ha én egyszer nekilátok, fölfedezem a világot... — Nem nagy dolog ez az egész, kezdem is a fölfedezést. ... Jó idő van idekint most, elültetek egy — forintost. — Anyuka! Idenézz? Mikorra kel ki a pénz? .li A róka király a kari len mi (Tibeti mese) Kip-kop, esőcsepp... Kip-kop, esőcsepp, vajon ki az erősebb? Hűvös eső, meleg nap, vagy a szél, ha szárnyra kap? Szél, szél, kavargó felleghajtó csavargó, szétszór magot, levelet, mást egyedül nem tehet. Fű, fa úgy terem, ha a felhők odafenn záporesőt ontanak, nedves földből kél a mag. Forró napocska mosolyog a magosba’, csak úgy zöldül ki az ág, ha ráhinti sugarát. Szél, nap, — tudom már! — akkor jó, ha együtt jár, kip-kop, esőcsepp, együtt vagytok erősek! Fésűs Kva VTolt egyszer egy falánk ' róka. Egy nap a faluba settenkedett élelmet lopni. Közben elvesztette lába alól a talajt és egy festékboltban be­leesett az indigó festékeskád- ba. Rémülten mászott ki belőle és elrohant. A napfényben a bundájára ragadt festék drá­gakő színében ragyogott. Ami­kor újra visszatért az erdőbe, a többi róka nagyon meglepő­dött, nem ismertek rá, azt hit­ték, hogy idegen. Csodálkozva kérdezték tőle: — ,Ki vagy te? A falánk róka így hazudott: — A nevem Jacsov. Az ég császára küldött engem közé­tek, hogy az összes négylábú állatnak a királya legyek. Szavai gyorsan elterjedtek a többi rókák és állatok között Olyan furcsa színe volt, — ilyen színt még sosem láttak azelőtt, — így aztán senki sem ismerte föl és elfogadták kirá­lyuknak. Felült egy nagy ele­fánt hátára, előtte egy orosz­lán testőr haladt Körülötte mentek az alattvalói, és így in­dult el megtekinteni a király­ságát De mindez nem volt elég. Elrendelte, hogy a tigrisek és mindenféle állat, a közelben és távolban lakók egyaránt, já­ruljanak hozzá és elismeréssel adózzanak neki. A z egyik nap aztán eszé- be jutott az anyja. Azt akarta, hogy ő is osztozzon a szerencséjében. Ezért elküldött egy rókát a völgybe, ahol any­ja lakott, ezzel az üzenettel: — Kedves mama, király lett a fiad. Gyere gyorsan! A mama-róka megkérdezte a hírnöktől: — Hogyan viselkedik most? Nagyon gőgös? — Ó, igen, valóban az. Túl­ságosan nagyképűsködik! Ott ül, körülvéve oroszlánokkal, tigrisekkel és elefántokkal, mi, rókák pedig a külső gyűrűben állunk. Meg kell csinálnunk, amit mond, és gyakran van rossz hangulata. Káromkodik, mogorván néz és dühösen bor­zolja bajszát. A gőgös szó csak­ugyan ráillik! A mama egyáltalán nem örült ezek hallatára és így szólt: — Teljesen az ő hibája, hogy ilyen. Mondd meg neki, hogy nem megyek. A hírnöknek nem sikerült küldését teljesíteni, a király anyja nem mént el a fiához. De látta a mamát és így meg­tudta, hogy milyen származása van a királynak. Amikor nem sokkal később hazatért, azt mondta a többi rókának: — Tudjátok meg a sok hűhó után, hogy a mi királyunk csak egy közönséges róka. Én tu­dom, mert láttam az anyját. Éppen úgy fest ahogy ti és én. Ez a hír mindnyájukat fel­bőszítette, de teljes mértékben meg akartak róla győződni, hogy a király csakugyan kö­zönséges róka-e. Egyikük ezt javasolta: — Én tudom, hogyan. Kezd­jük el mindnyájan egyszerre a rókaugatást. Ha ő tényleg róka, önkéntelenül is válaszol­ni fog, ha meghall bennünket. Akkor aztán a hangja mindent elárul. TJ'bbe mindnyájan bele­J-J egyeztek és kórusban nekieresztették a hangjukat. Az úgynevezett király az ele­fánt hátán üldögélt valahol a távolban. Amikor meghallotta a rókaugatást, rögtön csatla­kozott hozzá anélkül, hogy fel­fogta volna, mit tesz. Amikor az elefánt meghal­lotta a király hangját, azon­nal felfogta, hogy mi történt, így szólt undorral a hangjá­ban; — Te büdös róka, hogy me­részelsz te még az én hátam­ra kerülni? Az elefánt egy vállrándítás­sal ledobta hátáról az elbiza­kodott rókát Ford.: Somfai Ferenc December 13-án született a nagy német költő, Heinrich Heine. A porosz militarizmust, a reakciós politikát ostorozza híres verses útirajzában, a 130 éve megjelent »Németországában. A hazát és népet íéltő, harcos eszméktől át­hatott versciklust Marx is nagy­ra értékelte és szinte teljes szö­vegét leközölte a »Verwärts«-ban. Rejtvényünk vízszintes: x., 31., 56. és függőleges 1. sorai ebből idézik Heine előremutató, ma is aktuális hitvallását. Vízszintes: 14. Bíró eié idézett. GÉPEK ■■■■ ■■■■ :::: 1 2 3 | ■■■■ ■BHB ■ ■■■ ■■■■ 4 Í5 6 ■ ■■■ > ■■■■ • *»»a ■OH 7 1 ■■■■ I ■■■■ ■ MBB 1 ■■■■ 8 9 10 ■ ■■■ ■■■■ sama mmam 11 12 ■ ■■■ 13 14 15 16 ■ ■■■ ■■■■ ■■■■ ■■■■ 17 18 »■■■ ■ ■■■ ■ ■■■ ■■■■ 19 20 nmmm ■■■■ ■■■■ «BNB Bt. IC El ■ BŰI ■ ■MB ■ ■■■ ■■■■ ■■■■ ■ ■■■ 2 1 ■■■■ ■■■■ ■■■■ ■■■■ 22 23 24 25 ■■■■ ■■■■ ■■■■ ■■■■ 26 ■ ■■■ ■■■■ ■■n;n HHtfB 27 28 ■■■■ ■ ■■■ un»* UIHBB 29 30 31 32 33 ■(*■■ ■■■a ■■■■ BIBI ■ ■■■ ■ ■■■ ■ ■■■ 34 ■555 ■■■■ ■■■■ 35 36 37 ■■■■ ■■■■ 38 Vízszintes: 1. Nem enged. 4. ▼as is ez. 7. A júliusi nap Jelző je lehet. 8. Bizsókkal dolgozik. 10. Fordított kicsinyítő képző. 11. A fát rágja. 13. A regény »szülő­je«. 14. ? 17. Allatlakás. 18. Vér szállítója. 19. Zászló teszi a szél­ben. 21. DG. 22. Sok ideje. 24. Kiejtett mássalhangzó. 27. Léte­zik. 29. Kettőzve: Az egyik szülő becézve. 30. ? 34. Névelővel és ékezetfölösleggel: ahonnan a vi­zet merjük. 35. Állati köröm. 37. Erősebbé tesz. 38. Nem vak. Függőleges: 1. Látjuk benne magunkat. 2. Zamat. 3. Talajfaj­ta. 4. Növény. 5. Utol . .. .= be­hozza a hátrányt. 6. ? 7. Kígyó igéje. 8. ? 9. Labda a hálóban. 12. Szín. 15. Sérülés. 16. Üzemi Bi­zottság rövidítése. 20. Vissza: meg­fedd. 23. A torok része. 25. Év­szak. 26. Becézett Ilona. 28. Könyvrész. 31. A kavics. 32. Köz­lekedési területi. 33. Ének. 36. Morzehang. ^ ^ * * * Beküldendő a vízszintes 14.} 30. és a függőleges 6., 8. Beküldési határidő 1964. decem­ber 18-a, péntek délig. A szüksé­ges sorokat levelezőlapon küld­jétek be, s feltűnően írjátok rá: »Gyermek keresztrejtvény.« Múlt heti rejtvényünk helyes megfejtése: Virgács: Mikulás; Csizma; Ajándék. A nyertesek nevét Hírek című rovatunkban találjátok. Törd a fejed! Három képrejtvényt láthat­tok itt. A saját jelentésükön kívül ezek a betűk mást is mondanak. Hogy mit? Talál­játok ki! L CSELE CSELE P==S 2. EMDILMA 3. K V megtalál CF>IIQJ g ’ura ueqcumtsna 'Z -:spnBd -soaeg i ;sa;raj§am saA^n) 15. Mohamedán pap. 1«. Törvény­adta lehetősége. 17. Technikailag fejlett állam jelzője. 18. Az első rossz gyerek. 19. Színészfizetés. 20. Gótikus piiiérfajta. 21. Szép színekben pompázó hüllő. 23. m- buj-szállö. 25. JL. 27. Épületszint rövidítése. 29. Egyik oldal. 36. Égtáj. 38. Mászószerszám. 39. Eke- zethiányos kátonai alakulat. 40. Gyereked. 42. Idegen háromszor. 44. Fehérnemű. 45. Német tizen­egy. 46. Hajnali négykor. 48. Sö­tét szín. 50. Igekötő. 51. Német tulajdon. 52. össze-vissza rak. 53. Nyomában van. 54. Etel. 60. Ez a ragyogó alkotás. 61. Asszony lesz belőle. 62. Gyomrának korgása. 63. Indiai város Bombaytől észak­keletre. 64. Leánynév tárgyesete. 65, Bibliai paradicsom. 66. A múlt század második felében feltűnt színpadi írónk (1842—1891). Egyik darabját nemrég újították fel. 67. Németből átvett lekicsinylő ki­szólás (főnét.). Függőleges: 2. Állam India és Kína között. 3. Megszólítás. 4. Gyere. 5. Éppen csak. 6. BT. 7. Tanuló. 8. Vonatkozó névmás. 9. Tűz. 10. TM. 11. Kínálat. 12. Becé­zett női név. 13. AGS. 18. Vigyáz rá. 19. Német sír. 22. Angol sőt. 24. Oda bele. 26. Fél. 28 .............-éj­j el, késő éjszaka. 30. Üdvözölt. 31. Vissza: kis település. 32. La­tin de. 33. Járkálás közben. 34. Arc része. 35. Német város a Me­sel partján. 37. Siess németül. 41. Két szó, a rakódómunkás igéi. 43. Nem idült. 46. Időben megyek. 47. Divatos hajleszorító volt (pánt nélkül). 48. .. . a garatra. 49, Ex­portra gyártat. 51. Csodálkozásra késztet. 52. Világhírű zeneszerzőnk. 53. Álmos anyja. 54. Sima ango­lul. 55. Súly. 57. Vissza: hogy ja­pánban (3180 m) Matsumotól nyu­gatra. 58. Varrja. 59. Erdélyi kis­város. 64. ES. 65. Minisztériumunk rövidítése. * * * Megfejtésül beküldendő a víz­szintes 1., 31., 56. és a függőleges 1. Beküldési határidő 1964. decem­ber 18-a, péntek délig. Kérjük ol­vasóinkat, hogy a szükséges so­rokat levelezőlapon küldjék be, s feltűnően írják rá: »Rejtvény«. Múlt heti rejtvényünk helyes megfejtése: A rotációs nyomda: Vörös Újság: Szamuely Tibor; A kapitalizmus megérett a bukás­ra: A Délmagyarország; Rudas László. A nyertesek nevét Hírek című rovatunkban találják. Elfelejtettek békét kötni »Kössünk végre békét San Mariná­val« — A svéde­ket alaposan meg­lepte ez a felhívás, amelyet a közel­múltban egy törté­nész intézett hoz­zájuk. Senki sem , tudta, hogy Svédor­szág és az olasz törpe köztársaság háborúban áll egy­mással. Nem is cso­da, hiszen 150 év­vel ezelőtt, a napó­leoni háborúk ide­jén üzentek hadat. A franciák császára szövetséget kötött San Marinával, Svédország pedig az ellenség oldalán állt. A bécsi kong­resszus idején inár megfeledkeztek er­ről, így aztán el­maradt a békeszer­ződés is. A svéd történész szerint szigorúan jogi szempontból nézve, Svédország és San Marino mind a mai napig háború­ban áll egymás­sal ... Szegény flamingók A flamingó, ez a csodálatos formájú és színezetű gázlómadár, majdnem kizárólag Kelet-Afrikában Ke­nyában található. A madarakat most újabb veszély fenyegeti: a kenyai tavak kiára­dása miatt a Magadi nevű sóstó környé­kén telepedtek le, a tó vize viszont annyi sót tartalmaz, hogy sok helyen kikristá­lyosodik és szilárd gyűrűként lerakódik a flamingók lábára. A madarak járásképte­lenné válnak, repül­ni sem tudnak és éh­halál fenyegeti őket. A vadmadarak védel­mére alakult társaság adományokat gyűjt és önkénteseket toboroz a flamingók megmen­tésére. Ki mondta? — Ki irta? Néhány szállóigévé vált idé­zetet sorolunk itt fel. Állapít­sátok meg: ki mondta, ki írta ezeket? 1. Nincs a teremtésben vesz­tes, csak én! 2. Én vagyok, aki voltam, és lészek, aki vagyok. 3. Fortuna szekerén okosan ülj! 4. Philippinél találkozunk! 5. Eb ura fakó! 6. A művész hazája széles e világ. 7. Hol van a tavalyi hó? 8. Helyes a bőgés, oroszlán! HELYES VÁLASZOK: 1. Bánk mondja Katona Jó­zsef Bánk bán című tragédiá­jában. 2. Mikes Kelemen írta LX. Törökországi levelében. 3. Faludi Ferenc: A forgandó szerencse című költeményéből való az idézet 4. Shakespeare Julius Caesar című drámájá­ból való, Vörösmarty Mihály fordításában. 5. Az ónodi or­szággyűlésen hangzott el a Rá­kóczi szabadságharc idején, 1707. június 14-én, amikor a Habsburg uralkodót, I. Józse­fet megfosztották trónjától. 6. Arany János írta a Költő ha­zája című költeményében. 7. Villon Les Dames du temps jadis című költeményéből va­ló. 8. A Szentivánéji álom cí­mű Shakespeare vígjáték nép­szerű mondása. SZÁMOS RÁCS 4 6 8 10 12 4 6 8 10 12 4 6 8 10 12 4 6 8 10 12 4 6 8 10 12 Képzeletben húzzatok víz­szintesen is és függőlegesen is vonalakat a számok közé, s akkor egy számrácsot kaptok. Szeretnénk ezeket az értéke­ket úgy elrendezni, hogy víz­szintesen is, függőlegesen is és átlós irányban is a számok összege negyven legyen! Kicsit nehéznek látszik a feladat, segítsetek megoldani! A helyes megfejtés: 12 8 4 10 6 4 10 6 12 8 6 12 8 4 10 8 4 10 6 12 10 6 12 8 4 Tudod-e ... hogy az első ember körül­belül egymillió éve jelent meg a Földön. ... hogy a gőzekét, a földmű­velés első jelentős gépét John Fowler angol mechanikus talál­ta fel. Most száz éve, 1864. de­cember 4-én halt meg. ... hogy a kedvelt orosz penge­tőhangszer, a balalajka fenyőfá­ból készül, teste rendszerint há­romszögletű és három húr van rajta. ... hogy az egyik legrégibb hangszer az orgona. Korát 2200 esztendőre becsülik. Tavaszi álom Egyszer régen, nagyon ré­gen, az emberek sokat fáz­tak, sokat áztak. Nem tudták, mi ennek az oka. De azt érez­ték, hogy ez így nem jól van. Elmentek az erdők kirá­lyához és megkérdezték: mi dolog ez, hogy csak áznak, fáznak, s ember, állat így van egyformán. A király na­gyon öreg ember volt, maga is majd megfagyott. — Valami hiba van — fe­lelte — mert a tavasz késik. Vágy elaludt, vagy elcsavar- gott valamerre, meg kellene keresni. Az emberek elindultak, mindenfelé keresték, de se­hol sem találták a tavaszt. Ám egy pásztorlányka, aki a juhait őrizte, megmondta, hogy arra a nagy hegy alatt ott alszik a tavasz, fülére húz­ta a takarót, már ő is pró­bálta szólítani, de nagyon mélyen alszik. Nosza, elindultak az embe­rek, és amikor meglátták, egy nagyot kiáltottak: — Ébredj! Kelj fel tavasz! Hozd el a napot, mert min­den megfagy itt a Földön! Hallod?! Kelj fel! A nagy kiáltozásra meg­mozdult a tavasz, lecsúszott a takarója, ami nem volt más, mint egy vastag hólepel. — Miért kiabáltok? Éppen most álmodtam azt, hogy érik a körte, meg az alma, és en­ni akartam belőle ... — Az csak az álmodban volt úgy! Nézz körül, minden fázik. Kelj fel, és akkor jön utánad a napsugár, lesz me­leg, sok-sok virág és meg fog érni a körte is!... A tavasz felkelt, útjára in­dult, megjött a kikelet. Akár hiszitek, akár nem, így volt. És így lesz majd legközelebb is, de addig még jóparat kell aludni, higgyétek el! Szirmai F. Mária

Next

/
Oldalképek
Tartalom