Somogyi Néplap, 1964. december (21. évfolyam, 281-305. szám)
1964-12-13 / 292. szám
SOMOGYI NÉPLAP 10 Vásárnál). 1564. december 13. Műszónkéi napig csak a tengerrel PESTI pillanatképek Az elmúlt tél is ugyanúgy köszöntött be a breton partokra, mint a korábbiak: sok széllel, hosszantartó esőkkel. A tenger dühöngött. Hatalmas hullámok ostromolták a partot, a messzeség pedig beleveszett a ködbe. Ez az az idő amikor a halászok hálóikkal és bárkáikkal foglalatoskodnak, készülnek a tavaszra. Csak egyetlen ember nem vonult fedél alá. Egy Ms kutter- rel járta a vizet, a háborgó tenger öbleit. Azt hihette volna valaki, hogy kizárólag csalt a viharos napokat élvezi. Sőt, még éjszakára is kint maradt, egyedül a szélben, és csak napok múlva tért haza, fáradtan és éhesen. Sokan megszállottnak tartották a fiatalembert. Vagy úgy, mint a halálba indulót ... A magányos hajós ugyanis arra készült, hogy vitorlásával átszelje a tengert, a félelmetes Atlanti-óceánt. Eric Ta- barly francia tengerésznek régóta dédelgetett álma volt ez a nagy út, ertre készült a télen is. Ismerkedett a tenger kegyetlenségeivel. Sőt, amikor nem tudott éjszaka vízre szállni, akkor is gyakorolt: nyitott ablaknál aludt, meztelen felsőtesttel, takarók nélkül — hogy hozzáedződjék az óceáni éjszakákhoz. Mindenre készült. 1963 karácsonyára kész lett a hajó is — saját maga vette, némi hozzájárulással, mivel tervéről a sporthatóságok is tudtak. Az »óceánjáró« mindössze kétárbócos volt, négy vitorlával és egy hatalmas ballonnal, kedvezőtlen széljárás esetére. Április végére hajó és legénysége — egyetlen ember — készen állt a kifutásra. Hajóját Pen Duick-nek nevezte el, ami breton nyelven Fekete Fejet jelent. Arra számított, hogy 3 hónapig tart az út, ezért az élelmiszerkészletet is eszerint állította össze: rizst, tott, amit anyja mondott búcsúzásul: »A csillagokat nézem majd és mindig veled leszek.« Egy óra múlva esővé vált a köd. Rögzítette a kormányt és hozzálátott a $ első ebéd elkészítéséhez. Aztán végtgdőtf a priccsen, két éjszaka nem aludt az indulás előtt. Mellette volt áz iránytű, ha rápillantott, azonnal ellenőrizhette. Angol kereskedelmi hajó húzott el mellette, jeleket ad: »Jó utat!« Fölemelt kézzel válaszol. Leszállt az éjszaka, az első az éjszakák Végtelennek tűnő sokaságából. Útját állandóan a térképbe rajzolt, tervezett útvonal mentén folytatta. Bekapcsolta a lósággal repült a hullámokon. Éjfélkor néhány delfin tűnt fel a kutter mellett, a hajóorr előtt fickándoztak. Eric most hallotta először, hogy rikácsolnak, amíg egymást üldözik. Határozottan élvezte. Másnap észrevette, hogy elszakították annak a műszernek a vezetékét, amely a megtett utat jelzi. Madár hozza o reményt... Május 31-én már ezer mérföldet tett meg a Pen Duick, éppen egyharmadát az útnak, amikor az első katasztrófa bekövetkezett: az automata-kormány egészen elromlott. Szomorúan állapította meg, hogy zált tejet, vitaminokat, bort, whiskyt, vizet, narancsot, almát, kávékonzervet vitt magával. Elbúcsúzott anyjától és apja kíséretében Angliába vitorlázott Ott tőle is elköszönt és Plymouth kikötőjéből elindult a nagy útra. Május 23-át mutatta a naptár. Alig távolodott el a parttól, megszállta az aggodalom: var ion bírja-e? Lesz-e majd elég ereje, hiszen a hatalmas vitorlák kezeléséhez is legalább két ember kellene?! De akik a parton álltak, csak azt látták, hogy ez a francia igen bátor fickó... Elromlik a kormányszerkezet A tenger hánykolódott, a Pen Duick táncolni kezdett. De a hajós nem nézett vissza, a horizontot figyelte, a manőverezésre ügyelt. Tudta, hogy apja ott áll a mólón és eszébe jurádiót, de csak azért, hogy óráján a pontos időt ellenőrizhesse. A tenger még mindig háborgott, a hullámok átcsaptad?, a hajón. A szél süvített. »Hatos erősségű« — mondta a hajós, de egyáltalán nem ijedt meg. Éjjel kettőkor megváltozott a szélirány és a tenger is megnyugodott. Másnap jó idő lévén, elhatározta, hogy szétszedi az automata kormányt és megjavítja. Megeredt az eső, abba kellett hagynia a munkát. Dél körül madár szállt a hajóra, valószínű pihenni. Az idő óráról órára változott. Az égen gyülekező felhők a közelgő vihart sejttelték. Május 29-én a Pen Duick újból a hullámok játékszere lett. Bevont három vitorlát, mégis nagy sebességgel haladt, vaOTTHONÁNAK KÉNYELMÉT SZOLGÁLJA a földgázzal működő vízmelegítő Mosáshoz, fürdéshez egy perc alatt 10 liter forró vizet ad. 10 literes kivitelben Csapteleppel és zuhanykarral együtt ára 1950,— Ft ára 2050,— Ft KAPHATÓ a babócsai földművesszövetkezet boltjában. (4830) Amióta rendszeresen sok külföldi látogat el' országunkba és őszinte elismeréssel méltatja fejlődésünk különféle tényeit, mi magunk és fölfedezünk egyet-mást eredményeinkből. Örök emberi tulajdonság, hogy a sok fától nefőváros valóban korszerű — földalatti, troli és autóbusz vonalai — a villamosok korszerűsítésével igyekeznek könnyíteni a helyzeten. Második képünkön bemutatjuk a pesti utca egyik új színfoltját: a sebesjárású, kényelmes és erre a segítségre_már egyáltalán nem számíthat. Teljesen egyedül vezetni a hat tonnás hajót, éjjel-nappal a rúdnál ülni — kész őrültség még elgondolni is ... De hogyan juthat innen vissza? Elhatározta, hogy minden tehetségeset megkísérel, de föl nem adja. Később egy madárra figyelt fel, a hajó körül vitorlázó, hamuszínű, fehérhasú madárra. De hiszen ez... Felkiáltott: »Ez nem tengeri madár!« Miképpen tette meg ezt a nagy távolságot?! A szárnyas vándor rászállt a hajóra és a szakál- la’s embert nézte. A Pen Duick éppen félúton volt Plymouth és az Újvilág között. Június 1-én hajnalban motorzúgásra ébredt: repülőgép körözött felette. Egészen alacsonyra ereszkedett, fényképezett. »Jól van, mondta a hajós, legalább anyám meglátja, hogy még élek.« Aztán behúzódott a plexikupola alá, ez volt az egyetlen hely, ahol kellemesen langyos volt az idő. Szokásai, életmódja — mindig ugyanazok: nem mosakodik, hogy az édesvízzel takarékoskodjon. Arcbőre felrepedezett a széltől és a sós levegőtől. A fáradságon kívül néha rettenetesen elhatalmasodott rajta az álmosság is. A szeme vörös volt és úgy érezte, a túl- hajtottság szétfeszíti a fejét. Ha ideje és alkalma lenne, itt a hídon átaludna egy teljes napot. Kitartó társai: a vihar és a fáradtság Június 4-én a szélirány teljesen megváltozott, a tenger is pokollá vált. Hegymagasságú fekete-zöld hullámok dobálták a hajót. Hatalmas erővel söpörtek végig a fedélzeten és a Pen Duick szédületes sebességgel csúszott a hullám tara jókon. A matróz odakötötte magát a kormányrúd mellé és mint minden éjjel, megpróbálta az iránytű szerint vezetni a hajót. De így most már nem tudott ellenállni az álom kísértésének sem. Gyakran elaludt az óceán közepén, a hajó meg hánykódott a tengeren. Úgy látszott a nehézségeknek sohasem lesz vége. Június 6-án újabb viharba került. Ez 24 óráig tartott. Rettenetesen elfáradt a manőverezésben. Amikor szűnőfélben volt a vihar, fázni kezdett. A hőmérő higanya a fagypont alá süllyedt. Először kellett begyújtania a magával hozott faszenes kályhát. Végre beállt a szélcsend, nyugodtan hozzáláthatott pontos helyének meghatározásához. Kiderült, hogy az útvonaltól jóval délebbre van. De azt is megállapította, hogy már csak 800 mérföld hiányzik a célig. Helyesbítette az irányt. Változott a szél is és napról napra melegebb lett. A hőségben azonban újból gyötörni kezdte az álmosság, a végtagjai elnehezedtek. Június 10-én éjjel nagy csattanás riasztotta meg. Az a csigasor törött el, amelyik az egyik orrvitorlát tartotta. A vászon a tengerbe zuhant. Rögzítette a kormányrudat, majd ahogy tudta, kijavította a hibát. Az utolsó erőpróba Néhány nap alatt a hőmérséklet nagyot változott. Nappal trópusi volt a hőség, éjszaka viszont a sarki hideg kínozta. Június 12-én például két pár kesztyűt kellett húznia, mert az ujjai teljesen elérzék- telenedtek. Már három hét telt el az indulás óta. Bekapcsolta a rádiót, s valamelyik állomáson tánclemez-műsort hallgatott. De azt nem tudta megállapítani, hogy ez még Európa, vagy már Kanada, vagy az USA. A magasban sirályok húztak. Megdobbant a szíve. A föld már nem lehet messze... Az öröm nem sokáig tartott, mert újból viharba került. Ebből csak két nap múlva tudott szabadulni. Fel-felszökött a kis hajó a hullámtarajon majd a mélybe siklott, mint egy nagy vízimadár Recsegett-ro- pogott a teste, mintha a következő pillanatban pozdorjá- vá zúzódna. Minijén erejét megfeszítve, a kormány mellé kötött testtel dolgozott. Látta magafelé rohanni az emeletes háznyi hullámokat, de tudta, hogy itt ő nem szenvedhet vereséget. Az eddigi viszontagságok megerősítették benne az okos elszántságot. Június 18-án egy amerikai hajó őrszeme északkeleti irányban egy magányos vitorlást fedezett föl. Ez reggel 9 óra 20 perckor történt. Kiküldtek egy motorost a furcsa jövevény fogadtatására, aki mindössze 6 csomóval jött, noha a .nsrtmentét már harmadik napja korbácsolta a szél. Délben turistarepülőgép körözött a Pen Duick felett. A hajós nem tudhatta az okot: fent a pilóta mellett ott ült a nagybátyja — aki nyomban sírni kezdett, amikor meglátta a kis hajót. Az utolsó éjszaka nem aludt. Rettenetes fáradtság szállta meg, de erőltette a szemét, hogy még ezt az utolsó éjszakát átvirrassza. Amikor a keleti horizonton feltűnt a jólismert sápadt csík, ujjongva kiáltott fel: »A hajnal!« Még egyszer ellenőrizte a térképét. Igen, az a föld ott szemben, az Newport kikötője. Eric Ta- barly 27 nap, 1 óra, 56 perces tengeri út végén, 10 óra 02 perckor elhaladt a kikötő fényszórója előtt. A parton a tengerészek ovációja fogadta, s 5 a győzelem kábulatában bizonytalan léptekkel ment a mozd,:1''<-’on földön — pihenni. K. E. hezen látjuk meg az erdőt, az apróságokat. Pedig ezek, sorozatban és összességükben, hangsúlyossá válnak. Tessék csak megnézni azt az »apróságot«, ami a József Attila utca, a Népköztársaság útja és a Bajcsy Zsilinszky út találkozójánál jött létre. Régebben itt forgalmi dugóval kínlódott a pesti közlekedés sok- ezernyi autósa és sok tízezer tetszetős kocsimodellt. Ez mind jobban megfelel a nagyvárosi követelményeknek. Képünk a Szabadsághíd előtti megállót, s az új kocsit mutatja be — azon a ponton, ahol jól bevált és népszerű aluljárón lehet megközelíteni a másik népszerű vonalat, a Dunaparti 2-esAt. Harmadik képünkön az első budapesti önkiszolgáló autogyalogosa. Aztán házakat bontottak le, mert ezek különben is végképpen elöregedtek. Kiszélesítették a József Attila utca úttestét, árkádos megoldással biztosították a kényelmesebb és biztonságosabb gyalogos-forgalmat A Népköztársaság útjáról most már nem éles szögben, hanem a közlekedés igényeinek megfelelő lekerekí- téssel haladhatnak a Lánchíd mata bolt belseje látható. Ez a Lenin körúton nyílt meg, s a jövő egyik üzlet-típusát ismerteti meg a pestiekkel. Ebben a reggel 6-tól este 11-ig nyitvatartó boltban konzervet, süteményeket, előre elkészített tízórai csomagokat, gyümölcsöt, valamint édességet és dohányárut válogathat a lakosság. Mintegy 50 automata felé a járművek. Gyorsaság, biztonság — ez volt a cél és ez* el is érték. (Első képünk.) Ismeretes, hogy a budapesti villamosok jelentős része el avult. Általában, maga a villamos sem korszerű többé. De addig is amíg megépülnek a kiszolgáló áll a vevők rendelkezésére. Íme, három »apróság« a sok közül. Szerény gazdagodásunk bizonyítékai ezek. A pesti és a fővárosba látogató vidéki ember egyaránt örül nekik. <fy—) i
