Somogyi Néplap, 1964. december (21. évfolyam, 281-305. szám)
1964-12-02 / 282. szám
Szerda, 1964. december 2. 3 SOMOGYI NÉPLAP SOMOGYSZILI JUBILEUM Sötét az utca, csak a művelődési házban látok világosságot, meg egy-két ház ablakából szűrődik ki némi fény. A gondolataimban olvas Har- math Tibor tűzoltó alhadnagy, amikor megjegyzi: — Pedig ritka mozgalmas ez a szombat. Két háznál nagy lakodalom van, mi meg itt ünnepelünk. A somogyszili önkéntes tűzoltótestület jubileumi ünnepsége megfelelhetne a harmadik lakodalomnak, akár az előkészületeket, akár a meghívottak számát tekintjük. A művelődési ház nagyterme már megtelt, mindenki elfoglalta a helyét a patkó alakban elhelyezett asztaloknál. Egy kicsit furcsállom, hogy a körülbelül hatvan férfi között nem találok egyetlen nőt sem. (Megvan ennek a magyarázata, de egy kicsi várat magára.) Nem minden tűzoltó öltözött egyenruhába, inkább sötét ruhát, fehér inget vettek föl, hogy minél ünnepélyesebb legyen az összejövetel. A sarokban piros nyakken- dős fiúk várnák »ugrásra készen« virágcsokrokat szorongatva. Szappanyos Sándor tanácselnök üdvözlő szavai után előrevomul a kis delegáció, majd a legnagyobbik fiú megszólal: — Szeretettel köszöntjük a| tűzoltó bácsikat az ötvenéves jubileum alkalmából. További Több nőt a szakszervezeti bizottságokba! Elgondolkoztató adatokat kaptunk a Szakszervezetek Megyei Tanácsán, amikor arról érdeklődtünk, hogy a szakszervezeti bizottságokban, a társadalmi és a függetlenített funkciókban menynyi nőt találunk. Megyénkben mintegy huszonegyezer szervezett nődolgozó van. Azonban számarányuknak megfelelően nincsenek képviselve a szakszervezeti bizottságokban, nagyon kevés a függetlenített nő funkcionárius. A megye húsz függetlenített szakszervezeti titkára között mindössze öt nő van. Hasonló a helyzet a társadalmi funkcióknál is. Mindennél többet mond például az, hogy a Pedagógus-szakszervezet megyei bizottságánál a tizenhárom szb-titkár- ból mindössze egy, az ÉDOSZ-nál a tizenhárom titkárból csupán kettő a nő. Országos jelenség, hogy még mindig idegenkednek a nők vezető funkcióba való állításától. Nem támogatják, nem bátorítják eléggé a vezetésre alkalmas nőket. 1957- ben például az ország összes szakszervezeti funkcionáriusai közül a nők aránya még 31,2 százalék volt, ez a szám 1963-ban 21,7-re csökkent. Az SZMT munkatervet készített az 1965. január 1— február 28-a között tartandó szakszervezeti választásokra. A terv felhívja a figyelmet: ügyelni kell arra, hogy a nők és a fiatalok számuknak megfelelő arányban kerüljenek be az alapszervezetek vezetőségébe és a különféle munkabizottságokba. A választások biztosítják azt, hogy a vezetők jelölésében a szakszervezeti tagság véleménye érvényesüljön. Tehát az asszonyoktól is függ, hogy minél több nő kerüljön a szakszervezeti bizottságokba. S. M . jo egészséget és nyugodt öregséget kívánunk. Harsány derültség fogadja az utolsó szavakat, hisz az önkéntesek fele még innen van a harmincon, sőt akad olyan, aki a húszon is. Az úttörők kiosztják a virágot, jut belőle mindenkinek. Kása István, a tűzoltótestület elnöke az eltelt ötven évre emlékezik vissza. — 1914-ben négyvenketten voltunk ... Lelkes kis csapat... Fölszerelésünk mindössze egy szertár, két kocsifecskendő és egy falajt volt... Az 1934-es nagy tűzről beszél, amikor a Tóth utcában leégtek a zsúpos házak. Sugár Imre és Geicz Géza egymásra néz. Mindketten »veteránok«, részt vettek akkor is az oltásban. — Az volt a legnagyobb tűz a faluban ... — mondja Sugár bácsi. — Harmincnyolc évig én voltam a parancsnok, láttam néhányat. Geicz Géza bólint. — Nehezen bántunk el vele. Akárcsak 1936-ban... Kosa István ezután a felszabadulás utáni időkről beszél, arról, hogy minden tűzoltónak van egyenruhája, igen jó a fölszerelésük, még motoros fecskendőjük is van. Csizmadia József kihúzza magát. Érthető is a büszkesége, ő a szertáros, s nagyon vigyáz a fölszerelésre. Kedves percek következnek: Szűcs János és Baracskai Ferenc tűzoltó századosak, valamint Vidor Ferenc, a járási tanács igazgatási osztályának helyettes vezetője kiosztják a kitüntetéseket és pénzjutalmakat a jubilánsoknak, mintegy nyolcezer forintot. Nagy tapssal fogadják Fülöp Pál tűzoltóparancsnok jutalmazását, akárcsak Szekér Józsefét, aki mint helyettes parancsnok húsz éve dolgozik a testületben. Szűcs százados még egy meglepetést tartogat: Kosa Istvánt, Szekér Józsefet és Jetter Andrást őrmesterré, Csutorás Miklóst, Trapp Imrét és Hóbor Józsefet szakaszvezetővé. Szilágyi Ferencet tizedessé léptették elő. Ekkor tudom meg — a szomszédom jóvoltából —, hogy miért hagyták otthon az asszonyokat. — Nekik azt nem kell pontosan tudni, hogy mennyi a jutalom — mondja halkan és kacsint... — Elkel most egy kis dug- pénz .;: Ez csak nem bűn? Közben feltálalják a disznótoros vacsorát. Fülöp bácsi feszülten figyeli az arcokon a néma kritikát, vajon hogyan ízlik az általa készített kolbász. Elégedett lehet, mindenki dicséri, néhányan az idei paprikatermést emlegetik krákogva. Nem csoda, hogy gyorsan ürülnek a borosüvegek, emelkedik a hangulat. Szálai József cimbalmos alig győzi teljesíteni a sok-sok nótakívánságot. Nem is bírja egyedül, egy pedagógus »besegít« tangóharmonikájával. Egyik magyar nóta követi a másikat, cigánynóták, betyárdalok csendülnek fel, majd kirukkolnak a brigádnótával: »Mikor a somogyszili brigád kivonul...« Remekül érzi magát mindenki, néha még csárdásozni is összekapaszkodnak. A somogyszili »harmadik lakodalom« hangulatban talán túltesz a másik kettőn is. Strubl Márta Rákszűrés a fonyódi járásban (Tudósítónktól.) A Vöröskereszt szervezésében tízezer 35 éven felüli nő rákszürő vizsgálatát kezdte meg a Fonyódi Járási Tanács Egészségügyi Csoportja. A szűrés célja, hogy még idejében fölismerjék a rákos megbetegedés tüneteit, mert így megelőzhető, biztosan, eredményesen gyógyíthátó. A vizsgálatot a fonyódi, a marcali és a siófoki járás szakorvosai végzik. Az első szűrés Somogy- váron volt; négyszáznál több nő jelentkezett a vizsgálatra. A legközelebbi Balatonszentgyörgyön és öreglakon lesz, majd folyamatosan a járás többi községében. Kicsiny már az igali könyvtár (Tudósítónktól.) Növekszik az igali könyvtár olvasóinak száma. Az 1983 novemberéig beiratkozott 212 olvasó 4286 kötetet, az idén 290 olvasó 5624 kötetet kölcsönzött. 36 cigányolvasója is van a könyvtárnak. Nehezíti a könyvtáros munkáját, hogy kicsi a könyvtár helyisége, és elavult a berendezése. Ideje volna a könyvtárnak megfelelőbb helyet adni. MÉLYPONTON — Csodálkozom, hogy nem kerültem börtönbe... A fölismerés — egy év távlatából — őszintének hat. Szabó László, a tahi járási KISZ-bizottság volt munkatársa sikkasztott. A lavinát egy váratlan gazdasági revízió indította el: Szabó négyezer- ötszázhuszonhét forinttal nem tudott elszámolni. Mondták neki, sürgősen kerítse elő a pénzt, erre — visszaélve hivatali beosztásával — tízezer forintot vett föl a kapolyi úttörőcsapat pénztárából. A hiányt így megfizethette a megyei KISZ-bizottságnak, majd később rendezte a kapolyi kölcsönt is, de mindez már kevés volt ahhoz, hogy a tabi bizottság munkatársa maradjon. Először felfüggesztették állásából, azután — minden tény ismeretében — egy rendkívüli végrehajtó bizottsági ülés úgy i Havonta 2500—2800 liter pálinkát készítenek a földművesszövetkezet kéthelyi szeszfőzdéjében szilvából és vegyes gyümölcsből. Képünkön: Szabó Lajos a cefrét keveri. határozott, hogy azonnali hatállyal el kell bocsátani. Januárban megkapta munkakönyvét — és azóta nem dolgozik. Feleségének ezerhét- száz forint körüli fizetéséből élnek. Tetézi ezt, hegy Szabó alig múlt húszéves, erős, egészséges ifjú ember. Szakmája is van: géplakatos. Mégsem dolgozik. — Miért? — Nem kapok állást. Mindenütt elutasítanak... Véleménye szerint a járási pártbizottság akadályozza az elhelyezkedésben, rossz információt küld az érdeklődő szerveknek. — Bizonyos ebben? Adatokat sorol állításának bizonyítására. — Jelentkeztem a Siófoki Idegenforgalmi Hivatalnál. Az utolsó pillanatban lefújták a dolgot: »A kapott tájékoztatás alapján fölvétele tárgytalan ..-.■« Próbálkoztam itt, a Nemzeti Banknál is, de jött a válasz: »A kapott tájékoztatás alapján ... « — Ennek oka van, nem gondolja? Miért feltételezi a rosszindulatot, ha csupán az igazságot közlik az érdeklődőkkel? — Nem tudom ... lehet, hogy igaza van ... — Mit csinál egész nap? — Semmit... magam sem tudom ... Nekem a legrosz- szabb ... — Az emberek szemébe mer nézni? Hosszú ideig nem felel. Nagyon nehéz az emberek szemébe nézni. Kutatni próbálom, mi lehet a véleménye önmagáról. — Nem fél, hogy eljárást indítanak maga ellen munkakerülés miatt? t Válasza most határozott, látszik, nem először mondja el: — Nem lehet eljárást indítani ellenem közveszélyes munkakerülés miatt, mert nem teszek semmi rosszat. És a családban van legális keresetű személy: a feleségem — válaszolja. Ilyen könnyedén csak: »Keres a feleségem... « Mit számít az, hogy ő, a férfi az eltartott, aki napközben semmit sem csinál? — Arra nem gondolt, hogy a szakmájában helyezkedjék el? Visszavág: — Tabon? Nem vesznek föl! — És másutt? Vonatozásról, különélésről, lakásról kezd beszélni. Csak a lényegről nem: az egyéves henyélésről. Mélypont ez... Pedig nem így indult Szabó László. Jó munkaerőnek, tehetséges embernek tartották. Azonban elkaparta magát. A rendőrség többször értesítette a KISZ-bizottságot, hogy figyelmeztessék, mert erkölcstelen életmódot folytat, rendzavarásokat követ el. Kétszer megbírságolták közlekedési szabálysértés miatt is — ez sem használt. Humánusak akartak lenni iránta még akkor is, amikor kiderült a sikkasztás: elhelyezték volna más megyébe, csak térjen észhez. De már késő volt. S most ő mondja: — Csodálkozom, hogy nem kerültem börtönbe ... Rácsapok mondatára: — Hiszen az előbb arról beszélt, hogy itt megakadályozzák az elhelyezkedésben, rosszindulatúan kezelik az ügyét. Hogy nem került a börtönbe, az éppen a humanizmus jele, nem? — Nem tudom, lehet... Szélmalomharc most már a beszélgetés. Nem tudunk dűlőre jutni. Egy ember munka nélkül él, ujjal mutogatnak rá az utcán; feleségének munkahelyén — az étteremben — pedig félnek, ha megjelenik. Ezt meg is mondom neki. Tudomásul veszi, nem tiltakozik ellene. Pedig így nem lehet élni!... Polesz György MATUZSÁLEMEK NÉGYÉVI ANYAGGYŰJTÉS és -feldolgozás után rövidesen befejeződik a Központi Statisztikai Hivatalban a legöregebb magyar emberek demográfiai körülményeinek vizsgálata. A feldolgozás első szakasza a kilencvenkilenc évesekkel és az ennél idősebbekkel foglalkozik. Az ország legidősebb lakói általában korán kezdtek dolgozni: tíz százalékuk hat- kilenc, ötven százalékuk tíz-tizennégy, harmincöt százalékuk tizenöt—tizenkilenc éves kora óta kenyérkereső, s mindössze öt százalékuk »állt sorompóba« húsz-huszonki- lenc éves kora között. Valamennyien fizikai munkások voltak, s nagy többségük — hatvankilenc százalékuk — földműveléssel kereste kenyerét. A nőknek mindössze egyharmada maradt mindvégig háztartásbeli, kétharmada munkát vállalt. Hazánk matuzsálemei között négyen még a fölmérés időpontjában is el-eldolgozgattak, hatan kilencvenöt-száz éves koruk között hagyták abba a munkát, kilencen nyolcvanöt(3398) KARÁCSONYI VENDÉGESKEDÉSHEZ szoboszlói tálcaasztalt! Szétszedhető, használható zsúrkocsinak, virágállványnak, dohányzóasztalnak. Ara 120 Ft. Kapható a bútorüzletekben. kilencvennégy éves korukig folytattak kereső tevékenységet, s mindössze ketten mondtak búcsút foglalkozásuknak »fiatalon«: egyikük nyolcvan-, másikuk pedig hatvanéves kora óta nem dolgozik. A következtetés tehát nyilvánvaló: a munka használ az egészségnek. A STATISZTIKUSOK MEGFIGYELTÉK AZT IS, hogy hazánk legidősebb lakóinak szülei is magas kort értek meg. Ötven százalékuknak az édesanyja, hatvan százalékuknak az édesapja, negyven százalékuknak pedig mindkét szülője hetven évnél tovább élt. Hat olyan esettel is találkoztak, amikor mind az apa, mind az anya átlépte a kilencedik évtized küszöbét. Ezzel egyidejűleg kimutatták, hogy az elsőszülötteknél mintegy kétszer akkora a valószínűsége a százéves kor elérésének, mint a második vagy a további gyerekeknél, sőt bizonyos fokig a másodszülötteknél is nagyobb az esélyük a százéves kor elérésére, mint a fiatalabb testvéreiknek. A megkérdezett kilencvenkilenc éveseknek és a náluk idősebbeknek átlag öt testvérük volt. A »rekorderek« — kerten voltak — több mint tizedmagukkal nőttek fel. öt aggastyánnak három, ötnek négy, háromnak öt vagy hat, kettőnek hét, háromnak pedig nyolc testvére volt, s mindössze egyetlen egyke akadt közöttük. A legtöbbjük ősszel és tél végén született. AZ ADATOK FELDOLGOZÁSA KÖZBEN az is kiderült, hogy a normális biológiai folyamatok — mint például a gyermekszülés — nem akadályai a százéves kor elérésének, sőt az anyáknak erre valamelyest nagyobb is az esélyük, mint azoknak, akik nem szültek. Ezt bizonyítja egyebek között az is, hogy a vizsgálat időpontjáig a huszonhat százévesnek száznegyvenöt gyermeke, százkilencvenhat unokája, százkilencvenhét dédunokája és közülük hétnek összesen tizennégy ükunokája is volt. A statisztikusok tanulmányozták az ország legöregebb lakóinak étkezési szokásait is, egyebek között fölmérték, hogy milyen ételeket kedveltek. Kiderült, hogy az agg- korúak fele inkább a húsféléknek volt barátja, egynegyede a növényi eredetű ételeket szerette és mindössze egyetlen olyan százévest találtak, akik kizárólag növényi ételeket fogyasztott. A kilencvenöt éveseknek és idősebbeknek, jóllehet többségük nő, csupán egynegyede kerülte az alkoholt. Az agg- korúaknak csaknem a fele néha ivott egy-egy pohárral, egyharmaduk pedig rendszeresen — de mérsékelten — fogyasztott bort vagy más szeszes italt. Közülük öten még ma sem tagadják meg maguktól ezt az élvezetet A statisztikák tanúsága szerint a férfiak nyolcvannyolc százaléka, a nőknek pedig tizenegy százaléka dohányzott. Az évek múlásával azonban nagyobbik részük leszokott erről a szenvedélyről. A »szakításra« általában nyolcvan ötödik születésnapjuk után került sor A százévesek kétharmada közepes, egyharmada pedig erős dohányos volt. A Központi Statisztikai Hivatal fölmérése a legöregebb magyarokról — Kinek van „esélye“ a századik év elérésére?-So- kan érnek meg magas kort Somogybán is A statisztikusok a fölmérés adatainak összegezésekor azt is kiszámították, hogy a jelenlegi halandósági viszonyok alapján mi a valószínűsége a százéves kor elérésének. Ezek szerint százezer újszülött közül huszonhárom fiú és hetven leány éri majd meg századik születésnapját; a hetvenéves férfiak közül több mint tízszer, a nők közül pedig csaknem huszonhétszer annyan ülhetik meg a nevezetes jubileumot, mint az 1910-es évek elején. A STATISZTIKAI HIVATAL Somogy megyei Igazgatóságán elmondották, hogy a matuzsálemek életkörülményeiről csak országos fölmérés készült, megyei nem. Somogybán utoljára az ezerki- lencszázhatvanas népszámláláskor dolgozták fel az idős emberek adatait. Akkor két olyan asszony élt a megyében, aki elmúlt százéves. Rajtuk kívül több kilencvenhat-kilencvennyolc éves öregünk volt. Ha valamennyien élnének, jelenleg tizennégy százéves vagy annál idősebb ember volna Somogybán. Végül még egy érdekes megyei adat: az ezerkilemcszáz- hatvanas népszámláláskor Somogybán négyezer-hétszáz- hetven nyolcvanévesnél idősebb embert számláltak meg. Vincze Jené
