Somogyi Néplap, 1964. december (21. évfolyam, 281-305. szám)

1964-12-13 / 292. szám

írók és emlékek SUING Sl NIC — Pár esztendővel ezelőtt annyit szerepeltem a nemzet­közi sajtóban, mintha én let­tem volna a »-Mister Európa«. Megírták rólam németül, fran­ciául, spanyolul, dánul, törö­kül, görögül, hogy »lepipál­tam« Schliemannt és Lord S^^fáraókat ‘^láltak^egy- A Jóska ^el'ök- 32 »nokám - Hát egy kubikostalicskát aztón'í^kibökte. ml K.1S iaraOKaX taiaitaK eg> C7,r>ktn va!e* irkái ni n disz- nlvan fáiícr_fArmún mÄu x __x_____*?xx V arázsereje volt Móra Ferenc szavának, úgy simogatott, mint a Tisza-parti szellő. Legszívesebben az unokáról, a »vademberről« vagy ásatási kalandjairól vallott. Egyik bájos anekdotája a nagyszéksósi leletekről szól gőgösen feszíteni a nyakát, de* ,,,, K1„ Ki,i ™v- .. aztán csak kibökte. — Tíz li-í két ^rismya aramival ellen- sz.?kta v®le elszurkalni a disz- olyan félig-formán mög lehö- tér termött. | Két tarisznya arannyal, eilen nokat a haz elu] hosv a sarcs tritt volna vele tölteni. _ No hát, akkor úgy csuffá | Nagyot harapok a szivaro- tette azt a jó isten, hogy én- ♦ kehi , , T, .. . ... nókat a ház elül, hogy a sáros tött volna vele tölteni, ben en... De tan legjobb lesz, hátukat a falhoz ne dörzsöijék. ha szó szerint idezek. A Times +_ +v,KVl « ~~**«*~ ------------ —t 1927. január 9-iki száma írja: _ x?_ j m°n. Nem akarom észrevétet- tőlem már igazán nem A Reuter-iigynökség jelenti: ^£k m,_h°®r úgy szédülök a kana- fűteni. De azért ne haragúd-1 Móra, a szegedi múzeum “ ’ igazgatója rendkívül nagy ér- eZ az ü ananypálcája. Dr. Móra, a szegedi múzeum ^r^dtiértT ÜeThí vtóhogy pé"’ 111111013 hajó hintázna • • • jék: inkább gyújtson rá, aztán j ér- ^ ^ - ^ — Aztán mit csináltak vele? szaladjon at a szomszédba, t Mit gondoltak, mik lehetnek? Bizonyosan valami tiszt tékű régészeti leletre bukkant a minap. Szokott szegedi sétá­Károly bedugta az áranypál­hozzon egy kis vizet, majd összebékülünk. i jat vegezte, amikor meglátott f31 1,^-^ , úrnak a medáliái. Mátyásnak is van ott ugyan. egy kis pásztorfiút, aki nyájat " me« 18 reieoKezeu ro~~ v. . kútja, de azt laposan ásták, a| drágakövekkel kirakott pálca- Ebed után, ahogy lehe\er egy " béka se élt meg benne, ennél-| val terelgette. Dr. Móra kér- kicsi t, nyomja valami a dere- * • fogva embernek se való a vize. * dést intézett a fiúhoz, aki el- kaj;. az am m, a disznoszur- Nem, nem szedtek ki sem- a szomszéd kútja parton van;| kalauzolta őt a Szeged-vidéki ka,° pa ,c-a- A kezebe veszi, mjk Mind visszadugd os- mire Mátyás azon föl- s le-t barlangokba. Az öreg tudós a ták a földbe. A nagy darabot cselleng, akkorra én épp pró-! barlangokban felfedezte a nép- bicskával, a bicska fogja , . .... , ., ., . bat tehetek az embereimmel aj vándorlás idejében uralkodott ejnye de puha réz ez! Beteszi fölvettek, hogy majd jo lesz srflvafa alatt | gát király kriptáját, s azokban a gepbe, de ki is veszi mind- valamire a ház körül. De nem M jg lettem s mire Má-* megkezdte az ásatásokat. A m^ u^ Ily^^1hk tudták mire használni. Tizen- tyás megérkezett a vízzel, ti-1 szerencsés kutató már az első a 8eP bolond! ^csak három esztendeig hányódott zennégy darabot találtunk aj tán’ Hazaviszi, padlás szájában, vakablakban, kincsből. — Amikor az elsőt! felemeltem a homokból, ma­hetekben káprázatos kincsek n"e> ejnye, egész tömegét szállította mú- nem arany ______ „__ _ z eumába. Az ásatások még tar- k?f'e^X megzMdíü az ^ dárfejet ábrázoló, gránátokkal! fariak.« ’ ”J " semmire nem való jószág szó- kirakott arany szíjdíszt, azt! Talán mondanom sem kell, ecei- _ kott, Utoljára megint csak mondja megriadtan egyik fia-j hogy a Reuter-ügynökség je- De hat nem zölditette meg. kihaiították a szemétdombra tol munkásom: lentésében csak szórványosan Károly úgy erezte, hogy ezert __Igazgató úr hát ilyeneket* t alálható egy kis igazság, s érdemes hétköznap is az un- Onnan a trágyával, kihordtak . Igazgató ur, hat ilyeneket, jobban szeretném, ha az se neplő ruhába öltözni. Behozta a dinnyeföldre. A következő ienne igaz. Mert, sajnos, az a Józsika disznószúró pálcáját tavaszon ott találta meg a egész hírből csak az »öreg tu- a városba. Persze, nem a mú- kieörbitette dós«-t vállalhatom, s azt is zeumba, inkább ékszerészhez , ,y* , ff . 1 RlgorDllene> »tudós« nélkül. A többi mind óvakodik be. Szerencsére az es így lett belőle aranypalcaja merő kitalálás, a szegedi sétá- ékszerész tisztességes ember a négyesztendős Jóska gye- , , . , tói a gót király kriptájáig, volt, s beküldte Károlyt a reknek; akiéhez hasonló drága clfrasaggaL Ttt kerestuk a hoj tv' ' ' i.~mA —At-A1 . rm'irr/nitYiKci mn.Vhovn ílr o . keresünk? — Ilyeneket, fiatn. — Ä fene hitte volna. I ♦ : ♦ i azt Mikor én gyerök voltam, egész környék tele volt ilyen Húsz éve nem értem rá sétál- múzeumba. ni Szegedem Hanem a Kapott ötmilliót, és úgy tért pásztorfiúcska haza Nagyszéksósna, mint a pálcája a welsi hercegnek se ... volt. mokban, teleszödtük a zse-j bünket, osztón csereberéltük! , , — „ „., az iskolában sülttökért, al-f nem egeszen koltoi lelemeny. magvar archeológia ágense. En — Hat akkor most is Mt » A legfurcsább pedig a dolog- pedig szaladtam a városházára vannak még a kincsek a sző- máért... ♦ ban, hogy a valóság sokkal somogyi Szilveszter polgár- lobén? — ugrottam talpra, fantasztikusabb, mint a Reu- mesterhez, és a nyakára pró- Mátyás kelletlenül billegtet­ter-ügynökség meséje. báltam az aranyperecet: te a pipaszárt a szájában, Valahonnan Csanád keleti sár- . 1 * .. / 1 ” 1. l-.rtV.Vl rt __ _ . _ ..a É h un királynak látszol benne, — Meg tudnák mutatni, mi­ll nagyszéksósi ieiet kü-| I líé fÓl jöttem haza, s itthon az- hun nCm. "Tudod-e, hogy ilyen lyen tájon voltak?* zal fogadnak: siessek a mu- jole-t száz esztendőben egyszer ----- - -- - - ■ B écsnek Mátyás szétdobta a két kiar­zeumba, mert ott borzasztó íz- ka akadt, akkor is galom van. Egy arany bogrács- Kedveskedett vele a magyar r,.,n_k ka,lataei, fület hoztak be a nagyszéksósi i0jalítás. Hát én megkeresem, paf’,k ’ ^ tanyákról, s rettentően vártak arAí még ehhez tartozik. Föl- B haza, hogy most már keressem fúrom érte az egész Nagyszék- meg az aranyfülhöz tartozó sósk De ti is segítsetek. TS-,*, név«- Ifibbel kaptam, m,nt lönben 108 kisebb-nagyobb j darabból áll. A súlyuk valami-j vei több egy kilónál. Az érté-» küket persze nem tudom meg-! ját. Egyszerre mutatott észak- határozni. A múzeumnak töb-! nyu- bet ér tíz kiló aranynál. Ma-* ♦ gyár múzeumnak még többet,; — Hát ilyentájt, ni. Olyan félholdnyi lehetett a szőlőcske.- iiívjuvjvu., — Aztán megengedné-e ne- , .. , , . , . Attila aranybics- tem. Nemcsak autót Nagyszek- kem< hogy &kdljak itt egy nagy got- es gepidaleletek; mert a nagyszéksósi aranykin-j esek — kora és stílusa szerin- ♦ «* ti — »rokonai-«: az erdélyi * meg az káját, amivel a tulajdon ha- sósra hanem rendőrfőkapi- kjcsil? lotti torára levágta az arany- lányt is, uniformisban Tekm kérdés télyemeles okabol meg de- A ^vrues szőrű bárányt. Nem nagyon + ü£ egosü MUiyavaií, cinv&/ »1V-&- — szonöt esztendő tapasztalatai- bennünket. Se hallott, sójából a pipa, ból ismerem mar az effele le- ge látQtt senki semmit. pláne utanakapm. nagy indulatot majd mind Bécsibe kerültek. Szenvedélyes műgyűjtők tá­tektívet is. Meg is állt az ütő mozgatott meg Mátyásban, jékoztatására még idejegyzem, j äettern. Hu- az eg6gz tanyában, ahogy meg- Olyan nagyot, hogy kiesett a hogy a szegedi múzeumban a; úgy kellett leteket. A közönség szereti mikor a detektívek is nyo- — A fene övött volna mög nagyszéksósi aranykincsne k í csak a galvanomásolatai van-* Ezek nem érik; ♦ szén a pipának —, itt ugyan meg a múzeumból való »mű-* nem áskál senki, hallja, gyűjtés« kockázatát.. • — Miért, bátyám? nagy próbák elé állítani a mu- -Mrátvá- — mondta, nyilván nem égé- nak kiállítva, zeumot. Például behoznak egy mozm kezdtek. Bahnt Matya----------------------------------------------------------------­dohányzacskót, amin ki van sék még azt se vállalták, hogy varrva piros-fehér-zöld bérli- ismerik Barcsik Károlyt, nerrel a magyar címer, s ff — Azt pedig nem ártana Is- lötte K L monogramm. Most már ebből döntsem el, hogy merni, mert szerencsés ember Kun László királyunk erek------kezdtem nyomozni a ma­l yéje-e a zacskó, vagy Kossuth gam módszerével. — ötmil­<J)(Lp.fi. JlájjJó . Üjra költi 1 hi zelegtem Má-| tyásL Igyekeztem a szívéhez j szólni. De hasztalan volt min-f den próbálkozás. Akkor így| szóltam: f — Mondja csak, mennyi bort j termett az idén ez a szőlőcske?; — Ez ? — próbálta Mátyás* ÜDVÖZLET Fogjunk kezet, ifjú patrióták, Sok sikert a harcokhoz, fiúk: Vigyétek az eszme lobogóját, Tiétek lesz végül minden út. Tiétek lesz ég és föld, jövendő, Ez az ország, ez az új világ. Gúnyolhatnak idegeket őrlő Értelmetlen, fásult ostobák. Jó, hogy jöttök ellenállhatatlan, Égessétek a Múlt vadonát. Dolgozni kell egyre szakadatlan, S menni mindig, keményen tovább. Mert kidőlnek ám a veteránok, elkopik az ember, mint a fém. Most ti jöttök, kedves^ jó titánok, És nem győztök bizony könnyedén. Túl merész, vad, szép elgondolások Érlelődnek, forrnak bennetek. Forgassátok jól a csatabárdot, Én is megyek mindig veletek..« Teherbíró, széles vállainkra Hadd rakja fel zsákjait e kor. Megvalósult büszke álmainkra S Áldomást iszunk majd valahol. A KISZ kongresszusára. Júö rgtu Qjíla.: MEQJELÖLT EQEK A téli nap homályos stigma, gyerekkoromból visszasajgó sebhely. Csonttá soványod ott tornyok hadakoznak a megjelölt egekkel, fordul a táj, bőre kireped, de lélegeznek a föld alatt is elevenbe szakadt gyökerek. A Duna surrogó jégtáblái tavaszi kertek neszét hozzák, mozdulnak az ég nehézkes szárnyai, a legutolsó szírihez értem: Szabad hangosan fölkiáltani. PcüfLfi cAe p/iA: Ő SSZ E L Töpreng a forduló idő — a földek homlokán mély, barna ráncok. Beszédes, tiszta á órák. A táj elembe tartott tenyerén mint sorsvonal — barázdák. Belőlük jósolok hívőn. közül — Csak. A főkapitány félrehívott. Ügy is mint pszichológus. Pajtás, nem érdemes erre K. I. i Saabé Qóaul: CSILLAQFÉNY ALATT Az est lassan lebontja a fény szikrázó kerítéseit, a csillagok levetik a láthatatlanság álarcát, és a földre öntik magukat. A hunyorgó égbolt alatt fészkelő szürke homályból szemem kifaragja a rcodat. Karom tétova mozdulattal átölel, s szemedben tompa fénnyel csillag villan, hajadon feketén osztozik az éj. A mindent elöntő / békességben A szavak hangtalanul ülepednek körénk. Nincs senki, semmi, csak te meg én. atyánk házifelszerelései való? .. ________ ___ _______„ A zt hittem, az arany bog- találta?' De találták az aranyat.’ Ök ma­naivsa,, guk akarjak felasm a többit. liót kapott, amiért behozta az időt vesztegetni. Nem mond- iranypálcát. A másik Ötöt an- ják ezek meg neked, hogy hol rácsfület is ilyen ---------- ...... /. a karja letenni a hazai rege- ha olyan nem kerül, akkor ez. szét oltárára. Persze megfele- is a Károly zsebibe dugom, lő váltságdíj ellenében. De ahogy ránéztem a bog­öreg Bálint Mátyás megszó­lalt. Már amennyire a pipa 2raEfbizäv\L“äS. engedte, amit ötmillióért se hanem fejedelmi nyakperec, vett ki a szájából. Ahogy a kezembe vettem, el- — Zseböm nekem is van, öntött a íorróság: színarany- hallja_ osztón találni én talál- a2uk ból van, a súlya lehet fél kiló. Másnap előkerítettem Bör- csik Károlyt, aki behozta. Nyílt tekintetű fiatalember. Cséplő­géppel került a Bálinték ta­nyájára. Meglátta a disznóól falához támasztott kincset. Csakhogy akkor még nem tud­— Ebből nem »eszik« a mú­zeum, barátom. Hem vagyok vitatkozó ember. Elbúsultan autóztam be a városba. De magam tisztá­ban voltam vele, hogy Bálint Mátyásék nem hazudnak. Har­madnap megint kint voltam és aztán még vagy két tóm. — Hol találta? — Ott a szőlőben, ni. — Mikor találta? — Hogyis csak? Tizennégy esztendeje. Vagy van annak már tizenöt is. hétig minden harmadnap. — Itt ugyan nem. — Miért? — Csak. A harmadik héten megen­gedte a próbatételt. De nem a szőlőben, hanem mellette, a — Én csak arra emlékszem káposztaföldön. Gondoltam, ta, hogy kincs. Azt hitte, vala------szólt Mátyás menyecske Iá- nekem ott is, Jó. Ha a szőlő „ ríva — hogy olyan suttyó lány helyen temető volf másfél mi rezrud. Meg.<erdezte öreg vfUam akkor> bürgét legeltet- ezer éve, lehetett a kukorica­B álint Mátyást, hogy elvi heti-e, a kos nyakára is kö- földön is. mert jó lenne csapágyat for- töttem valami sárga encsöm- De nem volt. Akkor támadt rasztani. böncsömet. Volt az sok a ho- az a gondolatom, hogy nem te­— Tőlünk vihetöd — vont mokban. metőről van itt -szó, hanem vállat öreg Bálint Mátyás. — — Mennyi lehetett? elrejtett kincsről. RL/1SZ QYÖRQY: ZEMPLÉNI TÁJ

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom