Somogyi Néplap, 1964. december (21. évfolyam, 281-305. szám)
1964-12-13 / 292. szám
Vasárnap, 1964. december 13. 5 SOMOGYI NÉPLAP VISKÓK Segesden sem elég a pecsét meg az aláírás... Iskolán kívül is kétféle — NEM SZERETEK ITT LAKNI, BÁCSI — mondja a bozontos kisfiú. — Nagyon sötét van, és a szederfáknál mindig jár egy ember késsel... — Igazán késes? — Igazán! — mondja tágra nyitott szemmel. — A Béla mondta, hogy igaz. Én még nem láttam, csak félek tőle a sötétben... A késes ember — mese. A kisfiú félelme — valóság. A város szélén — csak homályosan látszanak ide a kaposvári házak — keskeny patak csordogál, az ócska faludon túl salakot terítettek egy darabon a nagyon sáros gyalogúira. Följebb szőlők vannak, a keskeny utat öreg fák szegélyezik. — Mindjárt látjuk a kalyibákat — mondja a tanácsi ember. Fölfelé kapaszkodunk az agyagos úton. — Tessék! Az ivánfa-hegyi új telep ... Tenyérnyi alapterületű téglaviskók, itt-ott egynéhány rendesebb ház, de ahány, any- nyiféle elgondolás és terv szerint épült: az egyik tizenöt méterrel beljebb az úttól, a másik egészen az út szélén. — Kossuth-díjat biztosan nem kapna a telep tervező-' je ... — jegyzi meg egyikünk. — Miféle tervezője? Ezeket a házakat úgy »tervezték«, hogy néhány ágat a földbe dugtak, lépéssel kimérték a majdani szoba kerületét, ástak egy kis fundamentumot, aztán felhúzták a falakat... — Vadépítés? — Engedély nélküli. Az Ivánfa-hegy külterület, építési engedélyt itt senki sem kaphat, mert a tanácsnak még a — lélekszámhoz viszonyítva nagy területen fekvő — város közművesítése is nagy gondot okoz, nem beszélve az útépítésről! Kaposvár belterületén ötvenhat kilométernyi földes járda és út van, a Donnerban egyáltalán nincs szennyvízcsatorna, ötven utcának pedig nincs jó ivóvize. — Természetes, hogy szigorúan ragaszkodunk a belterületi határvonalhoz, nem engedjük, hogy terjeszkedjen a város, és olyan helyeken építkezzenek az emberek, amiket még húsz vagy harminc év múlva sem tudunk közművesí- teni, sem járdával ellátni. MÉGIS MI TÖRTÉNT az Ivánfa-hegy oldalán? Három testvér földjét tavaly az ÁFTH egyik mérnöke felparcellázta, ők aztán — igaz, mezőgazdasági ingatlanként — eladták a földdarabokat. Bár mezőgazdasági ingatlanra nem lehet építeni, ettől kezdve gomba módra nőttek ki a földből a kis viskók. — Az új tuladonosok engedély nélkül kezdtek építkezni. Amikor a tanácson ezt megtudtuk, azonnal határozatot hoztunk, hogy bontsák le a fél- Kész épületet. A törvény tizenöt nap föllebbezési időt biz- cosít számukra, ezzel éltek is. A tizenötödik napon benyújtották a városi tanácsra a föl- lebbezést, mi továbbítottuk a megyére. A megye a mi határozatunkat hagyta jóvá. és úgy foglalt állást, hogy az engedély' nélkül épített házakat le kell bontani. Igen ám, de amíg határozatot hoztunk, és lebonyolódott a föllebbezés, elkészült a ház, a lakók beköltöztek! No, most mit lehet tenni? Ha kötelezzük őket a lebontásra, másik lakást kérnek ... Tudják nagyon jól, hogy az utcára nem tehetjük őket... Benyitunk néhány viskó ajtaján. Földes szoba, sűrű ételszag, vetetlen ágyak, egymásra zsúfolt, kopott bútorok; az ajtóra rossz szőnyeget akasztottak, hogy valamivel kevesebb hideg szökjön be kintről. Vékony és nedves falak, az ember nem talál hirtelen más elnevezést — nyomortanya ... Itt, egy ilyen »lakás« ajtaja előtt mondta el a kisfiú a »késes embert«... Este nagyon sötét van a telepen, ősszel meg télen rideg és barátságtalan a környék. Sajnálom az itt lakó embereket, nemcsak nyomorúságukért, hanem tájékozatlanságukért is. Jó néhány ezer forint költséggel viskót eszkábáltak össze maguknak, holott OTP- kölcsönnel rendes házat is építhettek volna. ELMONDOM MINDEZT dr. Légár Béla ügyvédnek, aki az ivánfa-hegyi »telepesek« igazát próbálja védeni a tanács előtt. Tájékoztat a parcellázás történetéről, aktákat mutat, majd azt kérdezi: — Járt az Ivánfa-hegyen? — Igen. jártam. — Mondja meg őszintén, elképzelhető annál egészségesebb, kellemesebb hely? — Láttam a lakásokat. Borzalmasak ..: — Van rendes is ... — Van, de sok a földes, nedves viskó ... — De a levegő, uram, a friss, szabad levegő, a szép környezet! A fák!... Később azt is mondja, hogy a belterületen nincs hová építkezni, és különben is itt méregdrága egy lakóház fölépítése ... Egyhavi fizetésből biztosan nem építhet házat senki sem. De az az összeg, melyet a viskókba beleölnek az ivánfa-he- gyiek, alaptőkének elég lenne egy rendes építkezéshez. OTP- kölcsönt kaphatnak, s ha nem is három hét alatt, de három hónap vagy fél év múlva fürdőszobás, egészséges lakásba költözhetnének. A másik, hogy nincs hova építeni... Valóban, a sok apró családi ház miatt a városban telekgondok is vannak, de azért volna hely... A tavaszi építkezéshez szükséges meszet már most vásárolja meg a földművesszövetkezeti TÜZÉP telepeken. Tsz-ek és közületek részére vagontételben is biztosítani tudják a telepeken a szállítást. (3784) igazság Elmondok az ivánfa-hegyi kapcsán egy másik esetet is. NEMRÉG NYOLCVANHÉT ALÁÍRÁSSAL levél érkezett a szerkesztőségbe. (Kiderült, hogy nemcsak ide, hanem a Népszabadsághoz is, a Magyar Rádióhoz is, a tanácsokhoz, a pártbizottsághoz, minisztériumokba, s ki tudja, még hová?) A város általános rendezési tervében ugyanis szerepel, hogy a Zöldfa utca és a Gyár utca szomszédságában két új utcát nyitnak, s itt százhúsz családi házat lehet majd építeni. Ez körülbelül ötszáz embernek ad új otthont. A nyolcvanhét aláíró — Gyár és Zöldfa utcaiak — az új utcák nyitása ellen tiltakozik mondván, hogy ha kisajátítják telkük egy részét, akkor nem tarthatnak disznót, kisebb lesz a kertjük... A maguk szempontjából igazuk van, de föltétlenül fontosabb, hogy ötszáz ember otthonhoz jusson, mint az, hogy egynéhány család disznót tartson. A tanácson azt mondották hogy a két új utcát mindenképpen megnyitják, az ott lakókat pedig a kisajátított telekért kártalanítják. Tehát lesz telek itt is, és van még másutt is. Légár doktornak ezt tudnia kell, mert a Zöldfa és Gyái utcaiakat is ő képviseli. Amikor az utóbbi ügyről kérdezem, ezt mondja: — Hatóság előtt levő. el nem bírált ügy ez. túlzásnak tartanám, hogy nyilatkozzam. BENNEM MÉGIS FÖLMERÜLT néhány kérdés: Miért szép és egészséges külterületi viskóban lakni, s miért fontosabb egy darabka kert és a disznótartás ötszáz ember új otthonánál? Hogyan lehetséges, hogy egy ügyvéd két ilyen — egymásnak ellentmondó — ügyet képvisel? Vagy talán az igazság is forgatható? ... Vinczc Jenó' Segesden a közelmúltban vb-ülésen tárgyalták meg az 1964/65. művelődési terv végrehajtása közben szerzett tapasztalatokat. Megállapították, hogy a határidős tervek jó részét nem teljesítették. Eredményesen működik ugyan a dolgozók általános iskolája, de a 38 beiratkozott hallgató közül csupán 22 jár az előadásokra. Nem kezdődött meg a termelőszövetkezeti akadémia és a nők iskolája, és egy-két ismeret- terjesztő előadás is elmaradt. Működik az irodalmi színpad, a bábcsoport és a rajzszakkör, azonban a háromezer lakosú községben mindez édeskevés. A nyáron a kulturális bizottság igen szép és megvalósítható tervet állított össze. Teljesítéséért azonban az illetékesek vajmi keveset tesznek, noha az a bizottság együttesen felelős a közösen vállalt feladatokért, Nem elég csupán egy pecsét meg egy aláírás, amit a terv végére köny- nyen odabiggyesztenek. A mulasztás nem pótolhatatlan. Ezért szólunk idejében... D. S. hasznosságból íz orosz nyelv tanulásáról Cukrászati és hidegkonyhai bemutató Nagyatádon (Tudósítónktól.) A Gábor Andor Járási Művelődési Házban rendezte meg a Nagyatád és Vidéke Körzeti Földművesszövetkezet karácsony előtti cukrászati és hidegkonyhai árubemutatóját. Különféle salátákat, tortákat, szendvicseket, teasüteménye- ket és több cukrászati újdonságot mutattak be. Az árukat Szalai György, Cipáth Dezső és Pajzer Elek cukrászmesterek és Szalai Csaba ipari tanuló készítették. A földművesszövetkezet a helyszínen közvéleménykutatást rendezett, hogy milyen árufélék állandó készítését kérik a fogyasztók a jövőben. Hatezer holdat szántottak fel tsz-eink a múlt héten Mintegy kétezer hold kukorica töretlen még Szövetkezeteink a múlt héten csaknem háromezer hold föld kukoricatermését takarították be. A csurgói, a fonyódi, a marcali és a siófoki járás gazdaságai végeztek ezzel a munkával, a barcsi járásban a terület egy százaléka töretlen még. A megyében összesen mintegy 2000 hold kukoricát kell még betakarítani, ennek nagyobbik része a kaposvári járásban van. A termés betakarításával 'egyidejűleg vágták a szárat tsz-eink. A csurgói, a marcali és a siófoki járásban rövidesen végeznek ezzel a feladattal is. A csúszós, sáros talajon nehéz a mélyszántás. Ennék ellenére mintegy hatezer hold őszi mélyszántást végeztek a múlt héten. A barcsi és a csurgói járás szövetkezetei már túlteljesítették tervüket, de jól haladnak a munkával — 93 százalékával végeztek — a Majakovszkij, a nagy szovjet költő írja egyik versében: ha neger lenne vagy idős, éltes ember, akkor is fáradságot, erőt nem kímélve megtanulná az orosz nyelvet, mert az Lenin nyelve. S valóban, ezt a nyelvet ma már tanulják és tanítják nemcsak a baráti, hanem a vezető tőkésországokban is. Hazánkban az egyén, de a társadalom szempontjából sem érdektelen, mi lesz azzal a szellemi tőkével, amelyet az orosz nyelv tanításával az iskola fektetett bele a fiatalokba. De az sem közömbös számunkra, hogy a Szovjetunióval minden területen fejlődő kapcsolatainkhoz rendeike- zünk-e kellő számú, az orosz nyelvet beszélő felnőtte], s hogy az élet legkülönbözőbb területein dolgozó szakemberek ismerik-e azokat a technikai, tudományos vívmányokat, amelyeket a legtapasztaltabb és legfejlettebb szocialista ország felhalmozott, és szüntelenül gazdagít ma is. Ezért oly fontos az egyén és a társadalom szántára, hogy mind többen tanuljak az orosz nyelvet iskolán kívül is. Aligha kell bizonygatnunk a szovjet tudományok, a technika fejlettségét, hiszen azt egyaránt elismerik Keleten és Nyugaton. Mégis műszaki könyvtáraink tapasztalatai szerint mérnökeink nem használják fel a különféle területek szakirodalmát a kívánatos mértékben, s ennek kétségkívül egyik nagy akadálya a nyelv ismeretének hiánya. Kevesen tudják talán, hogy a Szovjetunió vezet a virágon a tudományos, technikai kiadványok számában. Azt jelenti ez, hogy mérnökeink, 1 adósaink orosz nyelvű könyvekből hozzáférhetnek olyan tudományos publikációkhoz is, amelyekhez l hazai irodalomban különben nem juthatnának hozzá. Az orosz nyelv tanulásának hasznosságát azonban más tényezők ugyancsak bizonyítják Vajon levontuk-e már a megfelelő következtetéseket a fe'- nettek nyelvtanulásár. r. vonatkozóan például az ideger.forga- 'jiom ugrásszerű emelkedéséből? ' Százezrével érkeznek hazánkba turisták Csehszlovákiából, s minő többen jönnek vendégségbe hozzánk Bulgáriából, Jugoszláviából, Lengyelországmarcali és a nagyatádi járásiból is. Aki az orosz nyelvet begazdaságai. A tabi járás teljesítménye jóval a megyei szint alatt van, viszont itt egy hét alatt 65-ről 71 százalékra emelkedett a mélyszántott terület aránya. Az őszi munkaversenyben változatlanul a csurgói járás vezet. A marcaliak a negyedik helyről a másodikra kerültek ismét. A harmadik a barcsi, a negyedik a siófoki, az ötödik a nagyatádi, a hatodik a fonyódi, a hetedik a tabi, a nyolcadik a kaposvári járás lett. széli, annak nem okez különö sebb nehézséget megértetnie magát ezekkel a vendégekkel. S évről évre nő a hazánkba látogató szovjet turisták szánta is. Az idegenforgalom, a vendéglátóipar területén dolgozó tíz- és tízezer embernek tehát szinte munkabeli szükségletté válik ismerni, beszélni az orosz nyelvet. S még nem is szóltunk arról: hazánkból is évente száz- és százezrek látogatnak el ezekbe az országokba, ahol az orosszal mindenütt jól lehet boldogulni. Az orosz nyelv iskolán kívüli oktatása eddig három szerv hatáskörébe tartozott. Nyelvta nfolyamokat szervez mindenekelőtt a Magyar—Szovjet Baráti Társaság, azután a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat és a Pedagógusok Szakszervezete. fz 1964 65. tanévre az MSZBT tanfolyamaira vidéken 3155 hallgató iratkozott be, mintegy lő százalékkal többen, mint tavaly. Mindenekelőtt Szabolcs megyét kell kiemelnünk. Itt elérték, hogy a különféle iskolák esti és levelező tagozatain tanuló felnőttek közül sokan beiratkoztak orosz nyelvtanfolyamokra. Elismerésre méltó igyekezettel szervezték a tanfolyamokat, és jó eredményeket értek el Nógrád, Somogy. Borsod, Komárom. Baranya. Szolnok és Hajdú megyében is. Budapesten a központi nyelviskola 58 tanfolyamára ebben az évben 1412 hallgató iratkozott be, s ezenkívül a kerületek 73 tanfolyamán további 1351 hallgató tanul. (A múlt évihez képest Budapesten is több mint 10 százalékos a hallgatók létszámának emelkedése.) De még így is azt kell mondanunk: az orosz nyelv iskolán kívüli tanulásában jóval a szükséglet és a lehetőségek alatt vagyunk. Ez indította az illetékes szerveket arra, hogy megvizsgálják az orosz nyelv iskolán. kívüli tanulásának helyzetét és feladatait. A nemrégiben megtartott vizsgálatból született az az elhatározás, hogy összefogottab- bó, egységesebbé teszik a nyelv tanítását. A jövőben az MSZBT-n kívül a TIT és a SZOT szervez nyelvtanfolyamokat. A szakszervezetek munkájában, sőt a KISZ tevékenységében is nagyobb szerepet kap az orosz nyelv tanítása. A szakszervezetek és a KlSZ-szervezeték valóban sokat tudnak segíteni. Széles1 körű kulturális munkájukban s mindazokban a mozgalmakban. amelyekben az ifjú mestereket, a műszakiakat segítik szakmai továbbfejlődésükben, igen fontos szerepet játszhat az orosz nyelv tanulásának propagandája a tapasztalatcseréktől kezdve a könyvtármunkáig. Intézkednek arról is, hogy felkészültebb nyelvtanárok foglalkozzanak a hallgatókkal, s hogy az orosz nyelv iskolán kívüli tanításában mind szélesebb körben használják fel a nyelvtanítás modem módszereit, eszközeit. B tanítás színvonalának emelésére vonatkozó intézkedések akkor lesznek igazán gyümölcsözőek, ha ezzel párhuzamosan mind szélesebb körben, mind többekben ébreszti föl az igényt az orosz, nyelv iskolán kívüli tanulására. S ebben a népszerűsítő munkában a legmeggyőzőbbek azok az érvek, amelyeket maga a szovjet nép szolgáltat a technikában, a tudományok fejlődésében, a kultúrában elért eredményeivel. Ezek nagyszerűen bizonyítják az orosz nyelv tudásának hasznosságát. Aggasztó hírek érkeztek október elején Nagyszakácsiból a Marcali Járási Tanácshoz: az óvodából elmaradoznak a gyerekek, alig nyolcan-tízen jelennek meg, a vadonatúj, kéttermes, vízvezetékes épületet a teljes elnéptelenedés veszélye fenyegeti. Amikor november elsején az új óvónő, Pintér Mária — az óvónőképző levelező hallgatója — átvette elődjétől az intézményt, mindössze öt gyerekkel látott munkához. De nem keseredett el. Tudta, hogy harminckét óvodáskorú él a községben, és bármennyire kedvezőtlen is a falu települése — öt kiloméS az óvodások tér hosszan nyúlik el a főutcája —, biztosítani lehet a működéshez szükséges létszámot. Egy hónappal később már huszonegy kisgyermek játszadozott az óvoda ragyogóan tiszta, kellemesen fűtött, derűs hangulatot árasztó termében. Az óvónő boldogan mutatta az újonnan vásárolt játékokat — melyeknek beszerzéséhez a tsz is hozzájárult —, a sokféle virágot, szobanövényt, a diavetítőt, amelyet épp az imént is használt. újra jönnek... — Hogyan győzte meg a szülőket? — Nem is tudom. Mindegyiket meglátogattam, ha kellett, kétszer is, beszéltem nekik a terveimről, az óvodai nevelés fontosságáról, mindenről, ami csak eszembe jutott, és gondoltam, hogy használ. — örül a sikernek? — Igen, de elégedett nem vagyok. Mihelyt az idő engedi, szeretném megteremteni az udvari élethez szükséges föltételeket, több szülő már fel is ajánlotta segítségét. Jó lenne az is, ha egész éves napközit működtethetnénk, mert akkor valamennyi 3—6 éves gyermek óvodás lenne. így azonban a falu végéről, külterületeiről nehéz bejárni télen a csöppségeknek, és arra a néhány órára nem is tartják érdemesnek a szülök. Igazgatója a kezdeményezőkészségét dicséri. Szereti a gyerekeket, a munkáját; intézményét a jó gazda gondosságával igyekszik mind szebbé tenni. A falut is hamar megkedvelte. Itt is akar megtelepedni. Szolgálati lakásán az utolsó simításokat végzik, talán karácsonyra már be is költözhet. Ujjún a karikagyűrű arról árulkodik, hogy már nem sokáig lakik egyedül. — U —
