Somogyi Néplap, 1964. december (21. évfolyam, 281-305. szám)

1964-12-04 / 284. szám

Péntek, 1964. december 4. 3 SOMOGYI NÉPLAP : I csórna Tesnnp és ma (M.) Áprilisi fűnkig I Szép neve van a tsz-nek:. Tavaszi Fény. Olyan is volt itt a munka sokáig, mint az egyre erő­södő, mind melegebb már­ciusi napfényj Harminchat, harmincnyolc, negyvenkét forintot fizettek munkaegy­ségenként. Hirtelen jött az áprilisi fagy..; Meg a háborúskodás a tag­ság és a vezetők között. A munkát nem tudták jól megszervezni, kukoricakapá­lásra akkor gondoltak, ami­kor a gyom magasabb volt a szárnál, baj volt a széna- kaszálással, -behordással, el­rothadt háromszáz mázsa ta­karmány. Szeptember végén rendkí­vüli közgyűlést hívtak össze, és leváltották Kovács János elnököt meg a vezetőség egy részét. — Most jobb lesz? — Talán... — mondják a csornaiak. — Herczeg Józse­fet, a szabadi tsz elnökét kér­te meg a tagság, hogy vállal­ja a Tavaszi Fényt is. Jobb lenne nekünk egy egész em­ber, mert Herczeg Józsefnek egyik lába itt van, a másik Szabadiban, de szívesen fo­gadtuk, mert nagy tapaszta­laid, jó szakember. Talán helyre rázódik majd ez a tsz.; . Nyolcszáznegyven holdon gazdálkodnak, a cukorrépát behordták, a vetést befejez­ték, ám körülbelül nyolc­száz mázsa takarmányrépa még á földben van, százhar­minc hold kukorica pedig száron.:. De a csornaiak reményked­nek, hogy a takarmányrépa és a kukorica az utolsó «fagyhullám«. Herczeg Józseftől várja a tagság, hogy rendes kerékvá­gásba igazítsa a tsz-t. De hogyan boldogul majd az új elnök az elöregedés problémájával? — Ha megkeresnék itt a fiatalok, amit Kaposváron vagy Dombóváron; akkor ta­lán hazajönnének — mondja Garni Kálmán bérelszámoló. — De az idei év nem volt ösztönző hatású. Az első fél­évben fizettünk tizenkét fo­rint előleget egy-egy munka­egységre, de a második fél­évben kiesések voltak, és a banki fölmérés után nem tudtunk előre fizetni... A szövetkezet megerősödé­sében mindenki bízik, a ta­gok visszanyerték munka­kedvüket, de kérdés: az öre­gek képesek-e arra, hogy akár ötven forintig föllen­dítsék a munkaegységet? A száznegyvenkét tsz-tag- ból ötvenegy nyugdíjas — ők is 'eljárnak dolgozni azért —; nyolcvan férfi, hatvankét nő dolgozik a földeken, és az át­lag életkor ötvenhat év. Tíz év múlva, húsz év múlva mi lesz? Négy erőgépük, cséplőgé­pük, öntözőberendezésük, si- lózójuk, permetezőgépük, ké­vekötőjük van — és mind­össze hat gépkezelőjük... — Az is sok kiesést okoz, hogy öregek a rakodóink — mondja Garai. — Legtöbb­jük hatvan és hetven között van, nem csoda, hogy nem bírják már annyira a mun­kát. Sokáig áll a Zetor, nehe­zen rakják meg a pótkocsit, pedig minden perc pénz ... És mennyi olyan munka van még, ahová nagyobb erő, fia­talabb kar kellene! Csornának — és még na­gyon sok falunak — a fiata­lok elszéledése okozza a leg­nagyobb problémát. Ám tu­dunk olyan faluról, ahova már minden »vándormadár« megtért. Miért ne lehetne majd Csorna is ilyen? Az autóbuszon beszélget­tem egy városi forma férfi­val. Azt mondta: — Régen mi volt a legna­gyobb szégyen egy félig- meddig tanult gyereknek? Ha suszterinasnak adták. Éhhez képest előkelő inas­kodás volt asztalosnál, bor­bélynál vagy lakatosnál szakmát tanulni. Most? Men­jen el egy cipőgyárba, nézze meg, hány érettségizett dol­gozik a gépek mellett. Nem a legjobban sikerült hason­lat, de tudom, hogy így lesz majd a mezőgazdasággal is. Ha kulturáltabbá teszik a termelést, ha a fiatalok akár fehér köpenyben is elvégez­hetik gépek segítségével azt a munkát, amihez most gu­micsizmát és avítt ruhát húznak a tsz-parasztok:.. Erre is tudnak ellenérvet a fiatalok. — Húsz év telt el a felsza­badulás óta. Két évtized alatt eljuthatott volna a me­zőgazdaság is — munkakö­rülmények tekintetében — egy cipőgyár színvonalára.;. Hadd mondjak el — oku­lásul a túlzottan elégedet­lenkedőknek — két történe­tet. A tanácselnöktől megkér­deztem: — Ki volt a legmódosabb gazda régen a faluban? — Talán az öreg Farkas János. Persze, hogy ő volt! Ügy is hívták őket, gazdag Farkasék. — És a legszegényebb? — Ezt nagyon nehéz meg­mondani ... Nagyon sok volt ilyen. A gazdasági cselédek mind ... A Dóczi Sándor, ő is nagyon szegény volt... (Folytatjuk.) Vincze Jenő Sokat segít az állandó bizottság a kereskedelmi csoportnak (Tudósítónktól.) A városi tanács kereskedel­mi állandó bizottságának havi ülésein szakemberek, háziasz- szonyok és vásárlók vesznek részt. Ezeken a megbeszélése­ken az áruellátásról, a bolthá­lózat fejlesztéséről és a kiszol . gálásról esik a legtöbb szó. ♦ Fekete László csoportvezető szerint a bizottság sokat segít a lakosság ellátásának javítá­sában. Az állandó bizottság a nyári idény előtt fölkérte a MÉK ve- . zetőjét, hogy számoljon be a »város zöldség- és gyümölcsel- | látásáról. Sok vitára adott okot la vásárcsarnok megnyitása Í i előtt az elárusítóhelyek kijelö­lése. Az áb tagjai a helyszínen adtak tanácsokat az üzletek el- | helyezésére. ♦ Egyik értekezletükre meg­Í hívták a Húsipari Vállalat ve­zetőjét, s meghallgatták beszá­molóját. A város kereskedelmi j hálózatának fejlesztéséről tár­gyaló ülésen javasolták a Zöldfa utca és a Vöröshadse­reg útja sarkán levő fűszerbolt korszerűsítését. Foglalkoztak a megszűnt piacon levő bódék elhelyezésével. Javaslatukra a Fázmány Péter és a Keszthely utca sarkán egy bódét máris felállítottak. Javasolták a ke­reskedelmi csoportnak, hogy a város központjában levő szűk belsőségboltnak adjanak meg­felelőbb helyiséget. Legutóbbi megbeszélésén a karácsonyi csúcsforgalomra való felkészülést tárgyalta meg az áb. Rózsahegyi József áb- tag hasznos javaslatot tett. El­mondta, hogy már több város- |ban van állami gazdasági min­tabolt, melyekben jó minőségű és friss áru kapható. Kérte, hogy Kaposváron is nyissanak ilyen üzletet. A kereskedelmi állandó bi­zottságban működő tanácsta­gok szívügyüknek tekintik a vásárlók érdekeit. Ésszerű ja- . vaslataikat megfogadja és I hasznosítja a kereskedelmi lesöpört; MUNKÁHOZ LÁTTAK Beszélgetés két tsz-párttitkárral A nagyszakácsi Béke Ter­melőszövetkezet kommunistái egy hónappal ezelőtt tartották meg vezetőségválasztó taggyű­lésüket. Kálmáncsán valami­vel később ültek össze a párt­tagok. Mindkét alapszervezet­nek öttagúi vezetősége van. Nagyszakácsiban is, Kálmán­csán is a még 1961-ben meg­választott titkár mellett dön­töttek. Az alapszervezetek tit­kárai tehát »régiek«, a veze­tőségbe is csak egy-egy új ta­got választottak. Arról beszélgetünk, milyen új tervekkel, milyen módsze­rekkel látnak munkához. — Szövetkezetünk és alap­szervezetünk együtt erősödött — mondja Tislér Józsefn?■ nagyszakácsi párttitkár. — Mindig arra törekedtünk, és most is az a célunk, hogy a kommunisták a lehető legjob­ban segítsenek a gazdálkodás­ban, teljes erejükkel a szövet­kezet gyarapításán fáradozza­nak. — Hogyan jelölik ki a kom­munisták feladatait? — Csaknem minden üzem­ágban dolgozik párttag. Az újonnan megválasztott veze­tőségi tag például a növény- termesztésben csapatvezető, rajta kívül még három tsz- tag van a pártvezetőségben. Minden kommunista meghatá­rozott feladatot kap a maga munkaterületére, s időről idő­re beszámol arról, hogyan ha­lad a megbízatás teljesítésével. — Általában milyen felada­tok ezek? — Még csak ezután határoz­zuk meg a jövő évi tenniva­lókat. — Néhány elképzelés talán máris van? — Igen. Kiss Lajos növény- termesztési brigádvezető pél­dául azt a megbízatást kapta, hogy jövőre az övé legyen a szövetkezet legjobb, legered­ményesebb brigádja. Sümegi Gabriella és Pozsgai Róbert a KISZ-szervezetef segíti. Fújsz József fogatos az MHS helyi szervezetével tartja a kapcso­latot. A növénytermesztők a munkák kellő időben való el­végzését, az állattenyésztők pedig a tervteljesítést tűzték célul. — Hogyan értékelik a párt­megbízatás teljesítését? — A tagság előtt számolnak be a kommunisták feladataik végrehajtásáról. Pintér István növénytermesztőt például a nyilvánosság előtt megdicsér­tük mert pártmegbízatását — a sertésfiaztató téliesítését — jól oldotta meg. A nyilvános elismerés további jó munkára ösztönöz. Sasvári László kálmáncsai párttitkár a legfontosabb ten­nivalókat sorolja: — Októberben tervet készí­tettünk, és eszerint dolgozunk áprilisig. Feladatainkat a ter­melőszövetkezet gazdálkodási tervének ismeretében jelöltük meg. Februárban felmérjük, milyen erő áll rendelkezésünk­re a tavaszi munkákhoz, meg­nézzük, van-e elegendő vető­mag, műtrágya, és hogy jól felkészült-e a tsz a tavaszi kezdésre. A tervtárgyaló köz­gyűlés előtt a párttagság meg­beszéli a gazdaság éves elő­irányzatait, mint ahogyan min­den közgyűlés előtt megvitat­juk a napirendi pontokat. — Hogyan vesz részt a párt­tagság a zárszámadás előkészí­tésében? — Taggyűlésen beszéljük majd meg a leltározás tapasz­talatait, és elemezzük a takar­mányhelyzetet. A gazdasági beszámoló elkészítését is meg­vitatjuk a termelőszövetkezet vezetőségével, és ügyelünk ar­ra, hogy érdem szerint szóljon a hibákról és az eredmények­ről, az értékelés ne sikkadjon el a számok rengetegében. * * • Nagyszakácsiban és Kál­máncsán tehát a gazdálkodást, a termelőszövetkezet erősíté­sét előmozdító tervekkel látott munkához a pártszervezet a vezetőségválasztó taggyűlés után. Minden bizonnyal szív- vel-lélekkel, kommunista pél­damutatással fáradoznak majd e tervek valóra váltásán is. Hernesz Ferenc Hegkezdődött a déligyümöScsszezon Az első hóval együtt érkezett a hír: megkezdődött a déli- gyümölcsszezon. Fügét, ba­nánt néhány üzletben már árusítottak, a napokban meg­jelenik a pultokon a legnép­szerűbb déligyümölcs, a na­rancs és a mandarin is. Az előző évektől eltérően nemcsak Budapest, hanem a vidék is részesül a korai délí- gyümölcs-szállítmányból. A kereskedelem úgy szervezte meg az ellátást, hogy a határ- állomásról közvetlenül a me­gyeszékhelyre irányítják a na­rancsot és a mandarint. A Somogy—Zala megyei Fű­szer- és Édesség-nagykereske­delmi Vállalatnál elmondották, hogy a határállomásról már je­lezték: a két megye részére egy vagon olasz narancs érke­zett, s ma vagy holnap a bol­tokba kerül az ízletes gyü­mölcs. Egyelőre csak »kósto­lót« kapnak az üzletek, a má­sodik szállítmány — ez már bőségesebb lesz — a hónap kö­zepén érkezik Olaszországból és Marokkóból hazánkba. A FÜSZÉRT ígéri: december tizediké, tizenötödike után kor­látlan mennyiségben vásárol­hatnak narancsot és manda­rint a déligyümölcsök kedve­lői; HÄ KILÉPTEK A BÖRTÖNKAPUN... ♦ | Hogyan találhatnak vissza az életbe a börtön viseltek? TELI SZÓ VE TUJD 01\SA GA INK iérii crombi kabátszövet Gyapjú shettlandszövet Női buklészövet Női gy. ruhaszövet, sima Női gyapjú ruhaszövet, mintás Estélyre fémszálas női selyemanyagok 80­490 Ft/m 248 Ft/m 314 Ft/m 181 Ft/m 160 Ft/m -120 Ft/m Keresse föl a Somogy megyei Iparcikk­kiskereskedelmi Vállalat ruházati szaküzleteit! (45595) mi R. Károlynak ez az utolsó éjszakája a börtönben. Egy évet töltött itt, másfél évi bör­tönbüntetéséből egy fél évet elengedtek. Pontosabban: a büntetés kitöltésének lejárta előtt egyharmaddal föltételes szabadlábra helyezik a bör­töntanács határozata alapján. Ez alatt a fél év alatt már nem rab, de még nem is sza­bad ember. Köteles meghatá­rozott időszakonként jelent­kezni a rendőrségen, és ma­gatartását bizonyos szabályok korlátozzák. Soha többé — Nem kerülök vissza töb­bé a börtönbe! Jó lecke volt, de elmaradhatott volna. Most már rájöttem, hogy milyen drága kincs a szabadság, soha nem kerülök szembe a tör­vénnyel! — szabadkozott a börtönben töltött utolsó na­pokon R. Károly. A börtön parancsnokai, a nevelőtiszt, akik a büntetés letöltése alatt alaposan meg­ismerték R. Károlyt, úgy vé­lekednek, hogy hihetünk ne­ki. Ez az ember, akit annak idején üzemi lopás miatt ítél­tek el, nem válik majd vissza­esővé. — Mihez kezd, ha szaba­dul? — faggatom. — Visszamegyek a gyárba dolgozni! — válaszolja nyu­godtan, mintha a világ leg­természetesebb dolga lenne, hogy az a közösség, amelyet megkárosított, ismét befogad­ja. R. Károly valóban nyugodt lehet: a felesége, amikor leg­utóbb meglátogatta őt a bör­tönben, elmondta, hogy járt a gyárban, beszélt a személyze­ti osztály vezetőjével, s az megígérte, hogy visszaveszik a férjet. R. Károlynak azonban nemcsak ebben van szerencsé­je, hanem abban is, hogy fe­lesége, akire pedig szégyent hozott, a börtön ideje alatt is kitartott mellette. — Pedig szegénynek sok ke­serűséget okoztam — mondja most lehajtott fejjel R. Ká­roly. — Bizony, neki vajmi kevés haszna volt abból, amit én a máséból elvettem. Azt is éppúgy a haverokkal szór­tam el, mint a keresetemet. A feleségem sokszor alig tudott enni adni a két gyereknek. Hálás vagyok neki, hogy meg­bocsátott, és minden megte­szek majd, hogy a későbbi életünkkel kárpótoljam ... Még mindig sok a visszaeső A büntetésvégrehajtás nagy tapasztalattal rendelkező tiszt­jei azt mondják, hogy nincs elítélt, aki első ítélete során ne tenne szent fogadalmat, hogy soha többé nem kerül börtönbe, s a visszaesők is új­ra meg újra megfogadják, hogy azután nem kerülnek többé összeütközésbe a tör­vénnyel. Mégis a statisztika azt bizonyítja, hogy a vissza­esők száma nem csökken je­lentősen. Mi az oka annak, hogy a sok fogadkozást nem igazolják a tettek? Miért éri el a börtönbüntetés a kellek ténél kevésbé egyik fő célját, a javítást, a nevelést? Egy alföldi városkában dol­gozik H. Tibor. Valamikor egy állami gazdaság pénzügyi elő­adója volt, ma gyári segéd­munkás. Pénzügyi előadóként — a pénz italra kellett — sik­kasztott, háromévi börtönbün­tetéséből kettőt letöltött, s ma már a föltételes szabadlábra helyezésnél háramaradt egy esztendőn is túl van. Saját példáján bizonyítja, hogy mi­lyen nehéz a börtönből sza­badult ember élete. Ö maga csak a rendőrség erőteljes se­gítségével kapott munkát, pe­dig a segédmunkásság igazán nem bizalmi állás. A legala­csonyabb órabérrel alkalmaz­ták, két órabéremelésből is ki­maradt, pedig munkája ellen nincs kifogás. Az üzemben nemigen szóltak hozzá az első évben; sokan úgy vélekedtek, kutyából nem lesz szalonna, és aki egyszer hozzányúlt más pénzéhez, abból soha nem le­het rendes ember. Régi bará­tai közül a legtöbben ma sem ismerik meg. A család, amíg ő börtönben volt, anyagilag tönkrement. Több mint egy esztendeje szabadon van, de még mindig érzi maga körül a fojtogató légkört. — Most már kibírom, tű­röm — mondja H. Tibor. — Megértem, hogy az elveszett becsületet nehéz visszaszerez­ni. Sajnos, annak idején, ami­kor a szabadulás előtti órákat éltem a börtönben, minden sokkal egyszerűbbnek látszott. A közelgő szabadság igézete elkábított. Ki töprengett ak­kor anyagi gondok közeledtén? Ki számolt veié, hogy sokan előítélettel fogadják majd? Nos, a szabadult rabnak újra kell mindent kezdenie, jogos és jogtalan előítéletekkel kell szembenéznie. Javítani kell az „utó­gondozáson" A büntetésvégrehajtási pa­rancsnokság nevelési osztályán megerősítik H. Tibor vélemé­nyét. S kifejtik: a probléma szerteágazó volta, bonyolult­sága az oka annak, hogy mindmáig csak kezdeti ered­ményeket értünk el a szaba­dult elítéltek úgynevezett utó­gondozásában. Pedig jóakarat­ban, a kormányzati szervek erőfeszítésében nincs hiány. A kormány 1959 decemberé ben rendeletet alkotott, és eb­ben a tanácsok hatáskörébe utalta a börtönből szabadulok munkába való elhelyezését. A tanácsoknak nem csupán egy­szerű munkaközvetítési tevé­kenységet kell folytatniuk, ha­nem segíteniük kell a volt el­ítélteknek a társadalomba va­ló visszavezetésében is. Sajnos, a rendelet szándéka még nem valósult meg teljesen a gya­korlatban. Igaz, a börtönpa­rancsnokságok többé-kevésbé pontosan értesítik a tanácso­kat, hogy területükre érkezik majd egy szabadult elítélt, aki jelentkezni fog náluk, kérik, gondoskodjanak munkába állí­tásukról, de a tanácsoknak csak némelyike viseli valóban szívügyeként ezt a munkát, más esetekben pedig a feladat egyszerűen meghaladja a ta­nács végrehajtó bizottságának erejét. A törvény keményen büntet. Aki ismételten megszegi tör­vényeinket, fokozott szigorú- ságú ítéletre számíthat. Bizo­nyos óvatosság is helyénvaló: ostobaság lenne például pénz­tárosként alkalmazni egy volt sikkasztót (bár néha ez is megtörténik). Mégis: a vissza­eső bűnözés megszüntetése le hetetlen az előítéletek felszá­molása, a társadalom segítsé­ge nélkül. P. I.

Next

/
Oldalképek
Tartalom