Somogyi Néplap, 1964. november (21. évfolyam, 257-280. szám)

1964-11-21 / 273. szám

SomoggiHéplap Miért nincs elég zöldség? .... A csomagolt zöldség 81 fillérrel drágább milyen összefüggésben van a termeltetési terv az a gazzal és az egerekkel ? aszállyal, Olvasóink bejelentésére a napokban két kaposvári zöld­ségbolt áruellátását vizsgáltuk meg az Állami Kereskedelmi Felügyelőség munkatársával. Mind a Damjanich utcai 11. számú, mind a Május 1. utcai 1. számú gyümölcs-zöldség­boltban megfelelő volt az áru minősége. Egyik üzletben sem panaszkodtak az áruszállítás­ra, -elosztásra, ám mindkét helyen hiánycikk a zöldség. Azaz »fél hiánycikk«. Celofán zacskókba csoma­golt zöldséget kapni, ömleszt­ve, kilóra azonban nincs. Le­mértük egy zacskó tartalmát: negyed kiló sárgarépa (hatvan fillér), tizenöt deka gyökér (hatvan fillér), nyolc deka zel­ler (harminc fillér) és nyolc deka karalábé (tizenhat fillér), összesen egy forint hatvanki- lenc fillér. A csomagolt zöldségből vi­szont két forint ötven fillérért árusítanak egy zacskóra valót. Fél kiló zöldségnél nyolcvan­egy fillér ártöbblet! Ez még akkor is sok, ha a zöldséget tisztítottan, pontosan lemérve csomagolják a celofán zacskó­ba. Joggal mondják a vásárlók, hogy ez nem más, mint bur­kolt árdrágítás. Fölvetődött az a kérdés is: Miért nem lehet kilóra zöldsé­get'vásárolni? Ötszáz kérdés — ötszáz felelet Tsz-tagok kézikönyve Kossuth Könyvkiadó Újságokhoz, rádióhoz, intéz­ményekhez, szervekhez, hiva­talokhoz gyakran fordulnak a tsz-tagok kérdésekkel. Átlép­hetnek-e egyik tsz-ből a má­sikba; hogyan fellebbezhetnek fegyelmi ügyekben; kik köte­lesek és hogyan részt venni a közös munkában; mennyi fi­zetéskiegészítés jár az átirá­nyított szakembereknek; örö­kölhető-e a tsz-be vitt föld; kinek jár nyugdíj, öregségi já­radék, segély; hol lehet to­vább tanulni, hogyan számít­ják be a régi iskolai végzett­séget — kérdések áradata. A pontos válaszadás pedig hosz- szú ideig tart. A szövetkezetek életét, gazdálkodását, a tsz- tagok jogait, kötelességeit tör­vények, rendeletek, utasítások szabályozzák. A részkérdések­re csak azok ismerője, az adott terület szakembere válaszolhat helyesen és megnyugtatóan A Kossuth Könyvkiadó gon­dozásában most megjelent Tsz-tagok kézikönyve 325 ol­dalon lexikonszerűen, köny- nyen áttekinthető szerkezettel, részletes tartalomjegyzékkel, betűrendes tárgymutatóval siet a kérdéseikre választ ke­resők segítségére. Nagy körültekintéssel, öt­venkét kiváló szakember — Almási István, Csizmadia Er­nő és Kovács Mihály vezeté­sével — válogatta ki a legidő­szerűbb, leggyakrabban fel­merülő ötszáz kérdést, és írta meg a választ, hogy eligazítsa a tsz-tagokat ügyes-bajos dol­gaikban. Nincs a tsz gazdálkodásának, a szövetkezeti gazdák egyéni és társadalmi életének olyan területe, amely elkerülte vol­na a könyv készítőinek fi­gyelmét. A nyolc fejezetre tagolt ké­zikönyv első húsz oldalán ké­pet kapunk a világ szövetke­zeti mozgalmáról, a szocialis­ta, a kapitalista és a gyarma­ti sorból felszabadult orszá­gok mezőgazdaságáról. Majd a hazai kérdések kerülnek na­pirendre: a szövetkezeti élet és gazdálkodás, a tsz tulaj don- és birtokviszonyai, a háztáji gazdaságok, a tsz-tagok szo­ciális ellátása (betegség, nyug­díj, segélyek, járadékok stb.), a tsz-tagok, vezetők, szakem­berek, falusi fiatalok tovább­tanulási lehetőségei. Végül jól tagolt, mindenre kiterjedő jog­szabálymutató, különféle, min­dennap használt számítások, valamint fontos szervek, in­tézmények, vállalatok címei és sok apró hasznos tudnivaló egészíti ki az ötszáz kérdés gazdag, sokoldalú anyagát. A kézikönyvet elsősorban tsz-tagoknak szánták készítői. De hasznosan forgathatják mindazok a politikai munká­sok, tanácsi dolgozók, vállala­tok, intézmények munkatársai, akiknek dolguk van a faluval, a szövetkezetekkel. Nemcsak azoknak jelenthet segítséget a Tsz-tagok kézikönyve, akik kérdeznek, hanem azoknak is, akik majd válaszolnak. A könyv kiállítása is bizo­nyára megnyeri mindenki tet­szését. A műanyagborítás nemcsak ízléses, hanem prak­tikus, strapabíró is. Zsebben, táskában kényelmesen hord­ható. Gy. J. A Szövetkezetek Somogy megyei Értékesítő Központjá­ban az áruhiányra hivatkoz­nak. — Nemcsak nálunk, hanem a többi megyében is hiány­cikk a sárgarépa és a gyökér — mondta Vadalma Tibor áruforgalmi osztályvezető. — A tervszámok szerint száztíz vagon sárgarépa és hatvan va­gon gyökér termelésére kötöt­tünk szerződést. Ezzel szem ben nyolcvan vagon sárgaré­pa és huszonöt vagon gyökér termett. Ebből a Nagyatádi Konzervgyárnak negyven- nyolc vagon sárgarépát, Buda­pestnek tizennyolc vagon gyö­keret kell küldenünk. Rossz volt az átlagtermés is: sárga­répából holdanként húsz, pet­rezselyemből harminc mázsá­val termett kevesebb az átla­gosnál ... Aszály volt, egér­kár, és néhány termelőszövet­kezet arra hivatkozik, hogy a zöldséget elnyomta a gaz... Akkor hát ki tehet arról, hogy nincs elegendő zöldség? A felvásárlók? Ugyan, ké­rem, hiszen a termeltetési tervhez kellett tartani magu­kat! A termelők? Dehogy! Hiszen olyan gazos volt az a sárgaré­pa, meg aszály is volt. No és természetesen azok a csúnya egerek._ Vincze Jenő Szerényen, mindenkitől el­feledve ültem a sarokban tü­relmesen várva, hogy a sors és valamelyik ügyintéző felém fordul, amikor váratlanul fel- csörgött a telefon. A szőke, kissé idősecske kartársnő fi­nom ujjakkal és még fino­mabb hallóval fölemelte a kagylót, és az irodán éppen átviharzó fiatalabb kolléganő­je után szólt: — Pirikém, Elemért keresik — s letelte a kagylót az asz­talra. Ültem és vártam, néztem a letett kagylót, és hallgattam a kedélyes diskurzust, amely az íróasztalok fölött kanyargott ide-oda, de mindig kikerülve engem. Elemér nem jött, a csevegés folyt tovább, én ül­tem szerényen a sarokban. A telefon türelmesen feküdt az asztal tetején. Ki lehet ez az Elemér, és ki hívhatta telefonon? Termé­szetesen semmi közöm az egészhez, nekem egyelőre még a saját ügyemhez sem lehet közöm, s nem is vagyok az a természet, aki más dolgába üti az orrát. Most az a dolgom, hogy üljek nyugodtan ... De azért már jöhetne az az Ele­mér. Lehet, sőt most már biz­tos, hogy »Pirikém« elfelej­tett szólni, sőt az a legbizto­sabb, nem is hallotta, hogy neki valakinek szólnia kelle­ne. A telefon az akták tete­jén, egy ember a vonal másik végén. i A TELEFON Lehet, hogy csak egy barát, aki most óhajtja megbeszélni a vasárnapi ultipartit... De az is lehet, hogy a feleség, mert miért ne lehetne felesé­ge,.. Elemér nem jön, mert nem is tudja, hogy neki jön­nie kell. Beteg a gyerek. Ha- zaküldték az iskolából. Ezért telefonál a felesége. Vagy el­ütötte egy autó, és már ott fekszik a kórház műtőasztalán, és a feleség is á kórházból telefonál sírva, félve, miként mondja meg Elemérnek, hogy a fia ... Szerényen ülök a sarokban, és a telefonnal, feleséggel együtt várjuk Elemért. Lehet, hogy éppen a bicskájával SÁRBAN... A Dózsa György utca Kaposvár legforgalmasabb utcája. Az állomásra, az autóbusz-pályaudvarra, a színházba igyekvők két hónapig sárban jártak, mert a felbontott járdákat nem állították helyre. Most nekifogtak a mun­kának, de vajon nem lehetett volna az esős idő beállta előtt leaszfaltozni a járdát?! Az ómokfutó autós A PIROS SKODA az úttest­nek hol az egyik oldalára, hol a másikra tért át, miközben a Vöröshadsereg útja felől a Má­jus 1. utca irányába haladt. — Ittas a vezető — gondol­ta az ÉDOSZ előtt várakozó civil ruhás rendőr, s mert a gépkocsi nem volt kivilágítva, az úttestre lépett, és fölemelte a kezét. — Állj! — kiáltotta, de hangja elveszett a tovarobogó kocsi lármájában. Hajszálon múlott, hogy a kocsi el nem gázolta. A közeli telefonfülkéhez ro­hant, hogy értesítse a városi kapitányságot. Bemondta a rendszámot: — Cl 12-02. Az URH-s kocsival kivonu­ló rendőrök már csak a laká­sán találták meg az autó tulaj­donosát, Juhász Antal Kapos­vár, Kossuth Lajos utca 85. szám alatti lakost, a kefeüzem revizorát. Orvoshoz vitték, s az vérvétel nélkül is megálla­pította: Juhász annyira ittas, hogy nem ura cselekedeteinek. NOVEMBER 10-én éjféltáj­ban történt ez. Juhásznak azonban ezen a napon egyszer már meggyűlt a baja a közle­kedési hatóságokkal. Délután fél ötkor Somogybabodotn ösz­mosf csinál »katonákat« a ha­zulról hozott vajas kenyérből, s teli szájjal, vidáman me­séli a legújabb viccét, miköz­ben a felesége és a gyereke és a műtő és a telefon. — A telefon... kérem ... Elemér — hebegtem egy kissé idegesen, megfeledkezve ar­ról, hogy nekem semmi közöm az egészhez. A kissé idősecske kartársnő felhúzott szemöl­dökkel rám néz, sőt meglepve is, h<fgy a széken kívül még valaki volt a sarokban, aztán halvány megértés suhan az ar­cára, és fölemeli a telefon- kagylót: — Halló ... halló... Jé, már letették ... Biztosan elfelejtett a Piri szólni Elemérnek ... Na, szóval, Bőgős kartárs, ott hagytam abba... Kiosonok a szobából, most már ügyemmel mit sem törőd­ve, letörten és aggódva Ele­mér családjáért. Talán az ég­világon semmi bajuk nincs, de lehet, hogy nincs is családja, s vasárnapi találkára hívták ezt az Elemért, akit nem is is­merek. De mit lehet tudni, hát­ha mégis az a komisz kölyök autó alá került... Melyik kórházba vihették a szeren­csétlenül járt gyerekeket? Gyurkó Géza szeütközött a szabályosan ha­ladó dr. Csapiáros Imre Moszkvicsával. Sérülés nem történt, az anyagi kár 5000 fo­rint. Juhász ittas volt, s hogy a rendőrök ezt ne tudják meg­állapítani, elbújt előlük. Csak hosszas keresés után találták meg. Orvoshoz vitték, hogy vért vegyenek tőle, Juhász azonban ellenállt, erőszakos­kodott Letagadta, hogy jogo­sítványa nála van, nehogy be­vonják tőle. A BALESET SZÍNHELYÉ­RŐL egy ismerőse vezette ha­za kocsiját Kaposvárra. Juhász — ahelyett, hogy kialudta vol­na magát — tovább ivott, és isimét volánhoz ült. A rendőr- hatóság közlekedési osztálya bűnvádi eljárást indított elle­ne, s jogosítványát három év­re bevonta. Sz. L. A világ leggazdagabb koldusa A világ leggazdagabb kol­dusa Peruban él. Neve Manuel Garcia Olaya. Saját bevallása szerint kéregetői pályafutása során hatalmas vagyonra tett szert. Garcia minden reggel elfog­lalja helyét a perui főváros egyik nagy forgalmú utcájának sarkán, és a járókelők felé kö- nyöradományként nyújtja ke­zét. Sokan megszánják a szuty- kos, rongyos ruhákba öltözött, fején ócsika kalapot viselő kol­dust A jószívű adakozók nem is sejtették, hogy istápoltjuk sa­ját luxusgépkocsival rendel­kezik, két bankbetétje is van, és gyakran ad kölcsön na­gyobb összegeket a hirtelen pénzzavarba jutóknak, persze a törvényesnél jóval magasabb kamatra. Talán sohasem derült volna ki, hogy Lima városa mond­hatja magáénak a világ leg­gazdagabb kéregetőjét, ha egy véletlen »baleset« következté­ben Garcia le nem bukik. Egy este a főutca kéregetője — nyilván a busás napi haszon feletti örömében — a kelleté­nél több italt ivott, és a rend­őrségre került közbotrányoko­zás címén. Kihallgatásakor de­rült ki, hogy csaknem hatezer amerikai dollár értékű bank­betét tulajdonosa. Ez biztosí­totta számára a világ leggaz­dagabb koldusa »megtisztelő« címét. Eddig ugyanis Mexico City mondhatta magáénak e cím viselőiét, aki ötezer dollá­ros bankbetétet tartott ron­gyos »munkaruhájának« belső zsebében. (MTI) Ellenőrzés A tanító bácsi meglátogat­ja az ötödikes Pistike család­ját. Éppen jókor érkezik, Szabó néni fánkot süt, s megkínálja vele a kedves vendéget. Pistike ötéves test­vérkéje ott lábatlankodik a vendég körül. Szabó néni váltig kínálgatja fia tanító­ját. — Köszönöm, de nem bí­rok többet enni ... már öt fánkot fogyasztottam — sza­badkozik a tanító. — Nem ötöt, hanem hetet! — szól közbe erélyesen Pis­tike kistestvére, s a nyoma­ték kedvéért hozzáteszi: — Megszámoltam! _ m. * * * Nem mindig... Zsuzsika testvére egy ki­csit dadog. A két testvér együtt van a szobában, mi­kar egy ismeretlen férfi rá­juk nyitja az ajtót. — Édesapátokat keresem — mondja a férfi. — M .., m. .. m ... mind­járt sz... sz... szólok neki — válaszol Zsuzsika testvére, és a faház felé indul apuká­ja keresésére. Mikor a négyéves Zsuzsika és a férfi kettesben marad, az idegen ezt kérdi a kis­lánytól: — Angyalom, mindig da­dog a testvéred? — Dehogy! Csak akkor, amikor beszél... __ j, __ * * * Kairóban szaktanfolyamot rendeztek a kiérdemesült zsebmetszők a szakma ifjú és tanulni vágyó tagjai számá­ra. A rendőrség úgy érte őket tetten, hogy egy fiatal rend­őr is belépett a zsebmetsző­iskolába. » * » Baudouin belga király megkérte a parlamentet, hogy emeljék föl a civillistá­ját — tekintettel a drágaság­ra. A belga országgyűlés meg is szavazta Baudouin király drágasági pótlékát: 4 200 000 frankot. Az ausztriai Krems váro­sában különös egyesület te­vékenykedik: a papucshősök klubja. Hosszas előkészüle­tek után most a város kellős közepén emlékművet állítot­tak önmaguknak. A művészi kivitelezésű bronzszobor egy kardos fér­fiút ábrázol, amint felesége előtt térdel, és a vendéglő felé mutatva kimenőt kér. * * * — Jobban fizetik a lova­kat, mint bennünket, művé­szeket! — kiáltott fel elkese­redetten Jean Pia párizsi szí­nész, Rostand Cyrano de Bergerac című drámájának címszereplője. A színdarabban »szereplő« két ló ugyanis egy-egy föllé­péséért 125 frankot kap, Jean Pia viszont mindössze 100 frank', tiszteletdíjban része­sül esténként. * * * Különös módon jutott óko­ri aranypénzhez Antonio Grösst milánói mészárosmes­ter. Egy ökröt vágott le, s amikor felbontotta, gyomrá­ból egy II. századbeli arany­pénz került elő. Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanáé® lapja. Főszerkesztő: WIRTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár, Latinka Sándor a. z. Telefon 15-tO. 15-1L Kiadja a Somogy megyei Lapkiadó Vállalat. Kaposvár Latinka S. o. z. Telefon 15 16. Felelős kiadd: Szabó Gábor Beküldött kéziratot nem őrzünb meg, és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Elő* fizethető a helyi postahfvatalokná) és postáskézbesi tőknél. Előfizetést díj egy hónapra 12 Ft Index: 25061. Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemében. Kaposvár. L»atínka Sándor utca 6.

Next

/
Oldalképek
Tartalom