Somogyi Néplap, 1964. november (21. évfolyam, 257-280. szám)

1964-11-15 / 268. szám

SOMOGYI NÉPLAP 6 Vasárnap, 1964. november 15. Tizenhat vagy tizennyolc? Felépül-e? A dézsátoké lesz mind a két serleg? Még két hét, és véget ér a me­gyei labdarúgó-bajnokságban fo­lyó góllövőverseny is. A Somogyi Néplap felajánlott serlegei külön érdekességet kölcsönözitek az idei megyei bajnokságnak, ahol min­den eddiginél nagyobb volt a gol- szüret. Bár még két bajnoki for­duló hátravan, a jelek azt mu­tatják, hogy ebben a góllövover- senyben a dizsásóktól aligha le­het elvenni az elsőséget. Jelentős előnyre tett szert az egyéni ver­senyben Veverán I. István. Igaz. 'hogy Veverán már csak egy mér­kőzésen rúghat gólt, Stadler Jó­zsef^ a K. Vasas csatára pedig kettőn. Aligha hinnénk azonban, hogy Stadler a hatgólos hátrányát le tudná dolgozni Veverán ellené­ben. A harmadik helyezett, Pam- mer már nem szólhat bele a két első dolgába. A sokáig élen álló Tallián pedig végképp kiesett az első helyért folyó harcból. Az egyéni verseny tehát egy Dó- zsa-sportoló sikerét sejtett A csapatverseny nemkülönben. A K. Dlzsa ugyanis már 105 gólt rú­gott, a K. Vasas »csak« 98 gólos. A többiek, a Lábodi MEDOSZ meg a Marcali VM„ már hetekkel eze­lőtt kiestek a versenyből. A Somogyi Néplap serlegeiért folyó verseny két héttel a befe­jezés előtt így áll: Egyéni 3» gólos: Veverán I. (K. Dózsa). 34 gólos: Stadler (K. Vasas MTE). 30 gólos: Pammer (K. Vasas MTE. 39 gólos: Tallián (K. H. Vasutas). 26 gólos: Radaksz (K. V. Lobogó). 20 gólos: Szántó (Marcali VM). 19 gólos: Fülöp (Lábod)). 18 gólos: Puha I. (Tab), Kertész (Barcs). 17 gólos: Borzas (Lábod), Sóto- nyi (Csurgó), Molnár III. és Nagy- réti (K. Dózsa). 16 gólos: Posta (Nagyatád). 15 gólos: Veverán II. (K. Dózsa), Bene (Marcali VM). 13 gólos: Sebestyén (Csurg"), La­ki (K. H. Vasutas), Gőbölös (M. Honvéd). 12 gólos: Paksica (Babócsa). 11 gólos: Téglás (Gyékényes), Lábas (K. V. Lobogó). 10 gólos: Csór (Lábod). A csapatverseny állása: 1. K. Dózsa 105 gól 2. K. Vasas MTE 93 gél 3. Lábod 88 gól 4. Marcali VM 76 gól 5. Csurgó 62 gól Csapatösszeállítások K. KINIZSI Az együttes ma Dombóváron a következő összeállításban szere­pel: Kovács — Fíliszár, Szigeti, Zag — Szadi-Horváth, Bíró — Ju­tási, Szabó, Kerkai, Göncz, Her- beL SIÓFOKI BÁNTASZ A székesfehérvári mérkőzésen Bódi Ferenc edző a következő csa­patot küldi pályára: Iszak — Far­kas, Fehér, Fejes — Balázs, Keré- nyi — Sier, Szepesi, Tóth, Papp, Takács (Kovács). TASZÄRI HONVÉD Takács és Boda leszerelt. Kalo­csára a következő együttessel uta­zik Jobban Ferenc edző: Simái — Baranyai, Gothard, Bocz — Nyári, Szalai — Urbán, Joó, Csontos, Janás, Pásztor. Tekintse meg a KI ŐSZ kaposvári járási csoport ruházati szak­osztályának a lakosság szolgálatában rendezett kiállítását. A kiállítás megtekinthető november IS—22-ig a szervezet székházában Kaposvár, Ady Endre utca 33. szám alatt naponta 9 órától 18 óráig. (45313) _________________________ K ivitelezésben és beru­házásban jártas építészmérnököt, építésztechnikust keresünk legalább öt­éves gyakorlattal bala­toni állandó munkahely­re. Jelentkezés írásban a SZOT Dél-balatoni Üdülési Igazgatóságon, Balatonföldvár. (3723) MIND GYAKRABBAN ve­tődik föl ez a kérdés a me­gyei labdarúgó-bajnokság I. osztályának jövőjével kapcso­latban. Érthetetlen ez a vita, hiszen amikor napvilágot lá­tott az új bajnoki rend kiírá­sa, a vita eldőlt A magyar sportfőhatóság — helyesen — leszögezte, hogy a megyei lab­darúgó-bajnokságok létszáma nem lehet több tizenhatnál. Mit mutat a gyakorlat? Azt, hogy jó pár helyen fittyet hánytak a sporthatóság figyelmeztető jellegű felhívá­sának. Ügy értelmezték a me­gyei labdarúgó-szövetségek megnövekedett önállóságát, hogy figyelmen kívül hagyták a sport irányító szerveinek ezzel kapcsolatos határozatait. Kifogást itt is, ott is találtak. Mi, somogyiak is meghagytuk a tizenhat csapatot, de tizen- nyolcas sorsolás alapján folyt az idei bajnokság, mert ti­zenhetedikként ott van a baj­nokságban a K. Honvéd II. csapata. A jövő évben a Hon­véd II. mellett a K. Kinizsi II. is jogot formál a megyei I. osztályban való indulásra. Annál inkább, mert az MLSZ-nek van egy olyan elvi határozata, hogy az NB II. osztályú csapatok tartalék együtteseit a megyei I. osz­tályban kell szerepeltetni. Hogy helyes-e ez az MLSZ- döntés, azon lehetne vitatkoz­ni. Nem kétséges, hogy az NB II-es csapatoknak olyan tar­talék gárdával kell rendelkez­niük, amellyel adott esetben az első csapat problémáit is meg tudják oldani. Az sem kétséges, hogy az NB II-es csapatok második garnitúrája játéktudásban olykor a me­gyei I. osztály csapatai fölött áll. Elvben helyes az az ál­láspont, hogy a tartalékok megfelelő képességű játéko­sokból álló csapatokkal mér­kőzzenek. De csak elvben van ez így. Mert mi a gyakorlat? A tartalék csapatok versenyen kívül indulnak a megyeiek közt. Eredményük sem a fel­jutás, sem a kiesés szem­pontjából nem jön számba. Így az ellenfelek nem is ve­szik komolyan a tartalék csa­patok elleni mérkőzéseket. Áll az is, hogy maguk a tar­talék csapatok is kényük-ked- vük szerint játszanak a tét nélküli meccseken. Előfordul, hogy egyik héten majd két számjegyű győzelemmel vonul le a pályáról a csapat, a má­sik héten — amikor valami ok miatt gyengébb csapatot küld pályára az edző — majd ugyanilyen arányban vereséget szenved. Az évek hosszú gya­korlata bizonyítja, hogy a tartalék csapatok számára nem sok jót biztosít a me­gyei bajnokság. A fejlődést semmiképp sem szolgálja. Van az éremnek másik olda­la is. Megvizsgáltuk, hogy a megyei bajnokságban egy csa­pat évi működése harminc­négy venezer forintba kerül. A tartalék csapaté is. Ha ehhez hozzávesszük azokat a költ­ségeket, amelyek az ellenfe­lek pénztárában jelentkeznek, akkor hatvan-nyolcvanezer fo­rintról van szó egy tartalék együttes esetében. Két csapat­nál másfélszázezerről. Jelen­tős summa ez. Olyan összeg, amelyet a sportfejlesztés más vonalán eredményesebben le­hetne felhasználni. Rendszerré vált Scmogvon kívül is, hogy a tartalék csa­patok a megyei I-ben »terven felül«, tehát tizenhetedik vagy tizennyolcadikként sze­repelnek. A tizenhatos keret­be nem fémek be, mert a hosszú évtizedek során a me­gyékben kialakult a törzsgár­da, amelyből akár csak egy csapatot is vétek lenne kizárni a tartalékok miatt. A szövet­ségek — így a Somogy me­gyei is — azt a megoldást vá­lasztják, hogy fölemelik a lét­számot. Ennek aztán meg is adjuk az árát. HOSSZÜ ÉVEK TAPASZ­TALATA bizonyítja, hogy ha novemberben olykor kikandi­kál is a napsugár, a rossz idő­járás a jellemzőbb inkább. Ha összehasonlítjuk a november— decemberi nézőszámokat a ko­ra őszi hónapokéval, kiderül, hogy fele néző sincs a meccse­ken. Ez persze jelentkezik a sportkör pénztárnaplójában is. Mégis ez a kisebbik baj. A na­gyobbik az, hogy a kis falusi pályákon, ezeken a lucskos, esős vagy mint a múlt eszten­dőkben, havas, jeges, síkos pá­lyákon, súlyosan veszélyeztet­ve van a sportolók egészsége. A hideg öltözők, a mostoha tisztálkodási körülmények azt követelnék, hogy már vége le­gyen a bajnokságoknak. A Ma­gyar Labdarúgó Szövetség 1965-ben november 7-ével pon­tot tesz az NB I-es bajnokság végére is. Pedig hát egy pécsi, tatabányai pályán vagy a Nép­stadionban nem lavórokban mosakszanaik, mint Somogy- szobon, Gyékényesen vagy másutt. És mégis... Állítjuk, az MLSZ-nek van igaza, amikor szorgalmazza a korai befejezést. És ez az MLSZ-döntés kötelező kell le­gyen a ml labdarúgó-vezetőink számára is. Nem szabad még egyszer problémát csinálni ab­ból, hogy tizenhat legyen-e vagy tizennyolc. A gyakorlat az, hogy csak tizenhat csapat­tal lehet az igazi tavasz kez­dete után indulni, és a rossz idő beállta előtt befejezni a bajnokságot. Elvben ezzel az állásponttal sokan egyetértenek. De aztán A Somogy megyei Úttörő El­nökség Kaposváron, a Kinizsi sporttelepén kieséses rendszerű kézilabdatornát rendezett a leg­jobb általános iskolás fiú- és leánycsapatok bevonásával. Mind a fiúknál, mind a lányoknál tíz­tíz csapat nevezett és indult. A torna kitűnően sikerült. Igen ör­vendetes a »vidéki« csapatok élre törése. A legjobbnak kikiáltott kaposvári általános iskolás csa­patok együttesei bizony sorra ki­estek. Csupán a fiúknál tudott a Berzsenyi dobogóra kerülni. Igen éles volt a harc a lányoknál, ahol a tavalyi bajnok, a Buzsák rosz- szabb gólarányával szorult a mar­caliak mögé. A tegnap esti mérlegeléskor kiderült, hogy a Tatabányai Bányász csapatában ma nem szerepel a római olimpiai baj­nok Török. A találkozó páro­sítása (elöl a tatabányai ver­senyzők): Légsúly: Varga—Zsiga. Harmatsúly: Börgöndi—Tóth. Pehelysúly: Határközi—Bedő. Könnyűsúly: Bukó—Tóbi. Kisvál tósúly: Mincsik—Hor­váth. Váltósúly: Dienes—Papp. Nagy váltósúly: Molnár—Alföl­di. Középsúly: Csiszár—Dunajetz. jön megint a tartalék csapa­tok problémája. —• Mitévők legyünk? — tár­ják szét a kezüket a SLASZ vezetői is. Mi jó pár megye példáját említhetnénk. A tizenkilenc megye közül több mint tíz fi­gyelmen kívül hagyta azt az MLSZ-döntvényt, hogy kötele­ző a tartalékok szerepelteté­se a megyei egyben. Hozzá­tesszük azonban azt is, hogy ezek a megyék megfelelő tar­talék bajnokságot szerveztek, ahol a második csapatok fog­lalkoztatása biztosítva volt. Ügy érezzük, most Somogybán is megvan erre a lehetőség. A két kaposvári NB II-es csapat, a Honvéd és a Kinizsi, az NB III-as Vasas mellett bizonyára szívesen társulna be negyedik­ként a Taszári Honvéd, s a K. Dózsa vagy a K. H. Vasutas is benevezné tartalék gárdáját e csapatokhoz a bajnokságba. Még talán a siófokiak is egyet- értenének az ilyenféle — eset­leg négyfordulós — tartalék- bainoksággal. amely nagyobb lehetőségeket tartogatna a tar­talékok szerepeltetésére, mint a megyei egy vagy kettő. A kaposvári vagy a taszári csa­patok esetében szó lehetne hét közi meccsekről. Ebben a bajnokságban engedékenyebb lehetne a szövetség, s például szerepelhetnének átigazolás alatt várakozó játékosok stb. ÜGY VÉLJÜK, hogy a fel­sorakoztatott érvek maguk he­lyett beszélnek. A megyei lab­darúgó-bajnokság 1965-ben So­mogybán nem lehet tizenhatos létszámúnál nagyobb. Labda­rúgósportunk fejlődése mint­egy kötelezően előírja a tarta­lék bajnokság megindítását a megyeszékhelyen vagy kiter­jesztve azt. Ebben az esetben mindenki jól jár. Azt hisszük, hogy már az első év tapaszta­latai is végleg eldöntenék az esztendőnként felszínre kerülő vitát egyszer s mindenkorra. Kovács Sándor A torna azt mutatja, hogy jó talaja van ennek a sportágnak Somogybán. Éppen ezért az el­nökség tervbe vette, hogy a ta­vasszal, amikor az időjárás meg­engedi, a mostanihoz hasonló újabb versenyeken biztosit lehető­séget a legjobb úttörő kézilabda­csapatoknak a bizonyításra. A kézilabda-villámbajnokság élén a következő sorrend alakult ki: Fiúk: 1. Csurgó, 2. Siófok, 3. Berzsenyi (Kaposvár). Lányok: 1. Marcali, 2. Buzsák, 3. Somogyszob. Félnehézsúly: Vincze—Fehér. Nehézsúly: Budai—Kalmár. A K. Dózsa—-Tatabányai Bányász NB I B osztályú ökölvívó-mérkő­zés ma délelőtt fél 11-kor kezdő­dik a Csiky Gergely Színházban. Olvasóink elnézését kérjük, hogy ez a hír tegnapi sportműsorunk­ból kimaradt. Salgótarján az NB I B bajnoka Tegnap játszották le az NB I B két elmaradt mérkőzését. A Győ­ri MÁV DAC 2:l-re Legyőzte az Ózdi Kohászt. Ez azt jelenti, hogy a Salgótarján lett ez osztály baj­noka. A másik mérkőzésen a Borsodi Bányász 2:0-ra nyert a Ganz-MÁVAG ellen. Ennek elle­nére a sajószentpéteri csapat ki­esett. < Esztendők óta ezt a szomorú ké­pet mutatja egy volt kaposvári sporttelep. A régi sportbarátok úgy ismerik, »leventepálya«. Iga­zán csak örülni tudtunk, amikor pár éve a KISZ kezdeményezésé­re tervek készültek, majd a ma­gasba emelkedett egy leendő öl­töző fala. Milyen szépen csengett az új név: Ifjúsági sporttelep. Már szinte magunk előtt láttuk, hogy a piros salakos kézilabda- meg röplabdapályákon milyen he­ves csaták keretében dől el a baj­noki pontok sorsa. Voltak, akik úgy képzelték, hogy az újjászü­lető donneri sporttelep ismét a korcsolyasport fellegvára lesz So­mogy megye székhelyén. Aztán a kezdeti lelkesedés le­lohadt. Az Építőipari Vállalat ta­nulóinak munkája lassan az enyé­szet martalékává lesz. Üjabb tél éri födetlenül az öltöző falait. Az építkezési anyag egy része szana- széjjel hever, s állítólag már vit­tek is el belőle. Igaz, hogy a ta­Mikor kettő A közmondásból ismerjük, hogy ahol ketten veszeksze­nek, ott akad egy nevető har­madik. A labdarúgó NB II Nyugati csoportjában most új­ra bebizonyosodott a közmon­dás igaza. A két pécsi csapat, a Pécsi Bányász és a Pécsi VSK viaskodásából a harma­dik. a III. kér. TTVE került ki győztesként, így szertefoszlot­tak a pécsi NB I B-s álmok. (Itt említjük meg, hogy Pé­csen a múlt vasárnap fél órán át ünnepelték a P. Bányász »bajnokságát«. Székesfehérvár­ról ugyanis távbeszélőn olyan jelentés érkezett, hogy nem a kerületiek, hanem a fehérvá­riak ns^ertek. Ez esetben pe­dig a Bányász lett volna a bajnok.) Pécsen már most sokszor esik szó arról, hogyan lett »titokban« bajnok a kerület. Latolgatják azt is a Mecsek alján, mit lehetne tenni, hogy az ilyen fiaskó, mint amilyen lajt valamelyest elegyengették. Megszűntek a nagy lyukak, keve­sebb a víztócsa, ezen a »pályán« azonban egyelőre aligha fognak sportolni, ha csak . . . Nemrégiben azt hallottuk, hogy újból napirendre került a kapos­vári ifjúsági sporttelep ügye. Nem tudjuk, van-e pénz. Azt azonban igen, hogy már lettek volna üze­mek, akadt volna iskola is olyan, amely némi anyagi támogatással vállalta volna a munkálatok befe­jezését. Egy időben a KISZ-nél is sok szó esett arról, hogy az if­júsági sporttelep gazdája a Kom­munista Ifjúsági Szövetség lesz. Ez is kézenfekvő megoldás. Azok, akik úgy képzelték, hogy sportolni fognak a kaposvári ifjú­sági sporttelepen, azért még elég gyakran fölvetik a kérdést: fel­épül-e? Mi meg azt valljuk, hogy ha nem sok gazdája lenne ennek az ügy­nek, hanem egy, akkor talán már fel is épült volna. veszekszik... most bekövetkezett, még egy­szer ne fordulhasson elő. Megtalálják-e a megoldást vagy nem, ez a pécsi sport­társak dolga. A pécsi esetből azonban nemcsak a Vasútnak meg a Bányásznak kell leszűr­nie a tanulságot. Helyes volna megszívlelni a történteket Ka­posváron is. Jövőre ugyanis az NB II Nyugati csoportjában két ka­posvári csapat küzd, a Hon­véd és a Kinizsi. Mint érte­sültünk, a délnyugati NB in­nak is két somogyi csapata lesz: a K. Vasas MTE, s való­színűleg újból ide osztják be a Siófoki Bányászt is. Ha vannak vagy lesznek maga­sabbra törő célok a somogyi NB-s labdarúgócsapatoknál, akkor nem árt áttanulmányoz­ni azt, hogy miként vesztette el a már-már biztosnak érzett elsőségét a Pécsi Bányász lab­darúgócsapata. FELHÍVÁS! AZ ORSZÁGOS TAKARÉKPÉNZTÁR felhívja az építési kölcsönnel jövőre épí­teni szándékozók figyelmét, hogy az igé­nyelt kölcsönösszeg biztosítása végett hitelkérelmüket már most nyújtsák be az illetékes OTP-f’óknál. (374 CTTÖRÖSPORT A csurgói fiúk és a marcali lányok győztek a kézilabdatornán Nyíltnak látszik a mai ököl vívó viadal Rizses lecsó 10,50 Ft Sólet 13,40 Ft Székelykáposzta 10,80 Ft (3178) 4

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom