Somogyi Néplap, 1964. november (21. évfolyam, 257-280. szám)
1964-11-07 / 262. szám
SOMOGYI NÉPLAP 4 Szombat, 1964. november 7. Gond a kukoricával 8 oeessznzMiii essen... zett Pécsen. Marcaliból jött Csákányba. — Ez itt amolyan senki földje volt. Dr. Kapitány Imre kollégám nagyon lelkiismeretesen teljesítette hivatását, de hiába: Csákány, Somogyzsitfa, Szőke- dencs betegeit nehéz volt ellátni Nemesvidről... A távolságot is le kellett győzni és az örökös orvosnélküliség vadhajtásait is. Az előbbit — nem kímélve a fáradságot — sikerült, az utóbbit csak részben. Eltűntek ugyan a kuruzslók, a vajákosok, de nem tűnt el végérvényesen a tüdőbaj. ■— A középkorúak és az idősebbek között ma is elég sok a fertőzött — mondja az orvos, dr. Simon Sándor. — Ebben a faluban nagyon egészségtelen körülmények között éltek hajdan az emberek. A nedves lakások, a mostoha életviszonyok megtámadták a tüdőt. — És a tudatlanság? — Emlékszem, Marcaliba hoztak egy csákányi nénit. Kétszáznegyven volt a vérnyomása. azt tanácsoltam, feküdjön, diétázzon. A harmadik nap éjjelén kihívtak, hogy nagyon rosszul van. Mire kiértem, meghalt... A hozzátartozói mondták, hogy nem feküdt, dolgozni ment. Sajnos nem hitték el, hogy ilyen könnyen elbúcsúzhat valaki az élettől... Szépen berendezett, könyvekkel teli szoba. A sarokban televízió. Dr. Simon Sándor azt mondja, elégedett. Jól érzi magát itt ő is, a Pestről származó félesége is meg két éves kislányuk, Tündiké is. A fiatal orvost ide köti hivatása, a gyógyulást várók ragaszkodása és egy egyszerű mondat, amit első betegétől kapott: — Köszönöm, doktor úr... o Orvost kapott a község. Talán nem esemény ez az orvoshoz szokott városiaknak, falusiaknak Csákányban nagy esemény, különös boldogság Bekopogok a legidősebb emberhez, a nyolcvannyolc esztendős Németh Imréhez. A félhomályos konyha sarkában ül az ágyon, ősz baju- szú, arcra egészséges öregember, csak később látom meg keze ügyében a két botot. Az első kérdésre sokáig csak elkeseredett csönd a válasz. — Akinek nem jutott orvosra régen, az belehalt, vagy úgy járt, mint én — mondja később. — Harmincöt éves voltam, amikor agyonerőltettem a lábamat. Ahogy megkezdődött a baj, voltam orvosnál, elmentem fürdőre is, de csak annyit erősödött a lábam, hogy egyik sarkamon bírtam járni. Aztán visszajöttem, ott volt az aratás a nyakamon, mentem az urasághoz kepés aratónak. A hangja fakó, de nem a nagyon öregek, hanem a nagyon sanyarú sorsúak fakóságával. — Nem beteg vagyok én, hanem koldus. Enni tudok, csak menni nem. — Most van orvosuk, Németh bácsi... — Most van, legalább most van... Sorra tárulkoznak föl a múlt tragédiái. — Harmincéves volna már a fiam — mondja Horváth Lász- lóné —, de nem élt, csak néhány percet. Ha orvosunk van a faluban, vagy ha idejében kórházba visznek, most lehetne egy nagy fiam, talán unokák is. Így nincs egy se ... — Ügy volt az, hogy a szegény betegnek befogták régen a tehenes fogatot, de mire az beért az orvoshoz, kiszenvedett a szerencsétlen ... Alig van ház a faluban, ahol ne sóhajtanának hasonlóképpen ... De nyugalmat is érezni a szavakból, ha az orvosról beszélnek. — Nem kell végre idegenbe mennünk gyógyulni — mondja Stér István. — Sokkal nyugod- tabb így az ember. A gyerekek miatt is ... A gyerekek nagy csapatban ott bigéznek a kis téren. Egészségesek, pirospozsgásak. Ha négyszáz évig vártak orvosra a csákányiak, a gyerekek már a négyszázegyedik évben ! élnek ... Vincze Jenő Gazda kerestetik A KENYÉRGABONÁVAL csaknem azonos nagyságú területen termelnek megyénkben kukoricát. A legfontosabb abraknövényünk ez. Termesztésére, hozamának növelésére a tavasszal megyeszerte szép tervek és elhatározások születtek. Megvalósulásukat lemérni még nem lehet, hiszen a termés, a betakarítás most van folyamatban. Az azonban máris látszik, hogy a kelleténél kevesebb termést ad. Szükséges, hogy gondosan betakarítsák, megbecsüljék minden csövét. A megyei összkép terméskiesést mutat, ezen belül viszont szövetkezetenként eltérő és különböző a helyzet. Vegyünk hát sorra — a teljességre való törekvés nélkül — néhány tapasztalatot. A somogybabodiak kedvező eredménye kínálkozik az első helyre. A közösben hatvan holdat vegyszerrel gyomtalaní- tottak, száznegyven holdat pedig kimértek kapálásra. Mindenki kétszer megkapálta parcelláját. A hungazinozás is jól sikerült. A közgyűlés jó ösztönző módszert választott — ezt a rekordtermés cáfolha- tatlanul bizonyítja. A kukorica növényápolása és többi munkája ellenében az össztermés egy része — húsz százaléka — illeti meg a tagot. A vegyszeres kukorica töréséért tizedrész jár. Horváth Istvánná 1380 négyszögöles parcellájáról például 42 mázsa 60 kiló csöves kukoricát szállítottak be. Az összes tábla jó termést fizet. A hiányzó árpát is pótolhatja a szövetkezet kukoricával. Bőségesen megvan a közös állomány ellátásához szükséges abrak, jut a termésből nemcsak prémiumra, hanem munkaegységre is. Érthető, hogy a felvásárlók Somogybabodról nem távoznak üres kézzel, vehetnek és vihetnek Ordacsehibe meg Balaton- szentgyörgyre is kukoricát. A kialakult mázsánkénti ár jelenleg 180 forint. A MEGYE MAS VIDÉKEIRŐL SZÓLVA hadd említsünk néhány példát a barcsi járásból. Komlósdon úgy számítanak, hogy a' harminc mázsát eléri a holdankénti átlag. Balogh István tsz-elnök hozzátette: óvatos ez a becslés. Mindenesetre majd a mázsa mutatja meg pontosan. Az azonban bizonyos, hogy ennyi kukoricájuk eddig még nem termett. Mintegy 2—3 mázsával többet ígérnek a rinyaújlaki táblák is, mint tavaly. Csoko- nyavisontán dicsérik a Hunga- zint. Becslésük szerint körülbelül 10 százalékkal többet ad a vegyszeres, mint a kapás kukorica. A Zselic egyes tájain a má- sodvetésűek is jól sikerültek az idén. Szennában az elfogadható termést, a kukorica rendes növényápolását nagyrészt á százalékos művelésnek — a harmados kapálásnak — tulajdonítják. A simonfaiak nehézséggel küzdenek. Növekvő, szépen fejlődő állatállományuknak nem tudnak elegendő kukoricát termelni. Kivált a hizlaláshoz kevés az abrak. Földjeik termőereje viszont nem növekszik kellő mértékben. Van olyan határrész, amely úgyszólván emberemlékezet óta nem kapott trágyát. Milyen termést adhatna a sovány tábla? Tavaly ősszel Orkánnal tépették szét az ilyen földeken a szárat. Műtrágyát szórtak rá, annak rendje-mód- ja szerint megszántották, s az idén szemlátomást jobban fejlődött, többet termett a kukorica. S MARADT HELYENKÉNT GAZOS. KAPÄLATLAN FÖLD IS A MEGYÉBEN. Ennek okait most kell számba venni, az eset tanulságait jól meg kell jegyezni. Aligha hihető, hogy ezeken a helyeken a földben volt a hiba. Inkább emberi hanyagságról beszélhetünk — vezetők és tagok mulasztásáról. Nem értettek szót egymással a jövedelemelosztás módjában? Erejüket meghaladó mértékűre növelték a vetés- területet? Nem bíztak a vegyszerben, vagy csalódtak benne, mert rosszul, szakszerűtlenül alkalmazták? Megannyi kérdés vár, követel választ, hisz termésről, a termelésről szó. Az átteleltetés előtt gond nyomasztja a nincs elegendő abrak. Most, a kukoricatörés idején mit tehetünk a hiány pótlására? Leginkább a szövetkezeteknek kell vásárolniuk etetnivalót. Sok tsz-ben megértették ezt. Ságváron például a tagoknak járó, még töretlen kukoricát — a becsült mennyiség erejéig — megveszi, é° előlegezve készpénzben kifizeti az Egyetértés Tsz. Jó megoldás ez, máshol is alkalmazhatnák. A másik amire most különösen ügyelni kell: okosan, ésszerűen gazdálkodni a megtermett meny- nyiséggel. A túlzott osztás veszélye kivált a kaposvári járás néhány szövetkezetében kezd máris egyre súlyosabbá válni. A Gabonafelvásárló és Feldolgozó Vállalat szakembereinek fölmérése szerint például Mernyén az osztás után csak annyi kukorica maradna, amennyi december közepéig lenne elég. Vagy egy másik szövetkezet az össztermés kétharmadát szándékozza kiosztani. Mivel a maradék két- három hónap múlva elfogyna, a közös állatállomány abrakellátásának gondját a tsz nyilván áthárítaná az államra. Nem járható ez az út! Gondolják végig mindenütt a dolgot, és a megfontolt, józan számítás szerint cselekedjenek. MÉG EGY MEGJEGYZÉS. A tápetetés folyamatosságának biztosítása megköveteli, hogy a tsz~ek adjanak át kukoricát a keverőüzemeknek. A szárítógépek nincsenek kihasználva, pedig nedves a termés. Nincs elegendő készlet, kell a kukorica a vállalatnak. Bonnyán például a minap is szünetelt a szárítás. A környék szövetkezetei nem hoztak terményt, a vállalat nem küldhet oda vagonban a megye más részéről. Az a megoldás, hogy amint a vetés engedi, a törés lehetővé teszi, kocsival, teherautóval, vontatóval vigyék a tsz-ek a kukoricát az átvevőhelyekre. Kutas József — Négyszáz év nagyon sok, ugye? — Nagyon sok. — Hát mi már négyszáz éve szeretnénk, hogy orvosunk legyen. Vagy hatszáz éve... Mindegy. Csak azt akarom mondani ezzel, hogy nagyon régóta... — Soha nem volt orvosuk? — Nekünk itt soha. Viden volt, de az hat kilométerre van hozzánk a földúton, a kövesen tizenkettőre. Nagy beteget nem tudtunk, csak döcögős kocsin szállítani; akinek kisebb baja volt, nem is nagyon ment orvoshoz. Nekem ez a kezem — mutatja — még harmincötben tört el. Űgy-ahogy sínbe rakták, aztán csak veit. De rendesen azóta se bírom használni. A falu kis teréről, ahol beszélgetünk, három irányba futnak az utcák. A házak előtt apró kertek vannak ólomfehér, őszi virágokkal, gőzölgő törzsű, lombtalan fákkal. A kedvetlen krizantémok, a -zikár, csupasz fák, az esőre jló napok hangulattalan 'rkeségét mégis feloldja va.mi. Ezen az őszön orvost kapott Csákány... o A múzeumi monográfiából tudom, hogy a község nevét már egy 1394-ben keltezett okiratban említik; Börzei Sándor tanácselnöktől, hogy jelenleg hétszázötven lakosa van. Bekopogok néhány házhoz. — Csákánynak valamikor a középkorban vára is volt... — A Balaton itt van a közelben de hát mikor érünk mi rá, hogy elmenjünk? ... — Ez a sok eső ... A szive fáj az embernek, ha a vetésre gondol. De azért... Ilyeneket mondtak. Mindenki mást, később — néhány mondat után — mindenki egyet: — És az orvosunkhoz mit szól az elvtárs? Elfojthatatlan, a szavalj közül kibúvó büszkeséggel mondták. Az elnök is: — Mióta tervezgette már a falu, hogy lesz orvosa! Sokszor az ifsszeg is együtt volt, hogy rendelőt meg orvoslakást építsenek, de nem mertek belevágni. Tavaly elkezdték. — Látta volna az embereket! Téglát hordtak, bontották a régi épületet, fundamentumot ástak, hordták a törmeléket. Október elsejére állt az épület. — Amikor megérkezett a doktor úr, kiderült, hogy még sok a tennivaló. Az ajtók, az ablakok rosszul csukódtak a házon, a vízvezeték szivattyú- motonp, harmad - * - --lőtt... Az most a legfonto a b hogy rendbe hozzunk mn.u.nt. Mi az orvos körülményeit, ő az egészségünket. © Vadonatúj rendelő, a szekrényekben csillogó műszerek. Az orvos fiatal, néhány éve végA napokban megírtuk, hogy Kaposváron, a Honvéd utca elején ott felejtettek mintegy nyolcvan darab betongyűrűt. A városi tanács erre felszólította a Hídépítő Vállalatot — az végezte a csatornázást —, hogy szállítsa el a gyűrűket az utcából. A Hídépítő Vállalat vezetői közölték a tanáccsal és velünk is, hogy örömmel teljesítik a kérést, csak kérdés, mit szól majd hozzá a Somogy megyei Építőipari Vállalat. Ugyanis tudomásuk szerint a betongyűrűk e vállalat tulajdonában vannak. Most tehát a gazdáját keresik a Honvéd utcában még ma is ott levő betongyűrűknek. Elgondolkoztató, hogy milyen lehet az anyagnyilvántartás. -kezelés egy vállalatnál, ahol nyolcvan darab betongyűrű nem hiányzik! — szí — r \ „Nyugdíjas“ gépek — Volt egy munkatársam a nyomdában, harmincöt éve dolgozott ott. Három és fél évtizede ugyanazon az útvonalon érkezett a munkahelyre — véletlenül sem változtatta volna meg —, ugyanazokon az utcákon ment haza, s nyolc órán át ugyanazon a berendezésen — egy vágógépen — dolgozott. A nyomdába modernebb vágógépek érkeztek, új emberek tanulták meg rajtuk a mesterség fortélyait. De az új és a régi gépet mintha láthatatlan határvonal választotta volna el egymástól: a fiatalok nem tudtak dolgozni a régin, az »öreg« pedig az újon nem boldogult. Harmincöt év alatt összenőtt a gépével az idős munkás, »kiegészítették« egymást, csak az volt a baj, hogy a teljesítmény négy évtizeddel azelőtti szinten mozgott. Közben pedig sokat változott a világ. A történet önmagában szokványos, már sokszor ismétlődött meg az üzemekben. Nem is vetettem volna papírra, ha nem hallom a minap a hírt: a Kenderfonó- és Szövőipari Vállalat szegedi kendergyári üzem sége kilenc új fonógépet kapott. Munkába állításukkal »nyugdíj-x-ba kerülnek a régi szárnyas fonógépek, amelyek évtizedek alatt úgy hozzánőttek a gyárhoz, olyan hűséges társaivá váltak az embereknek. A régi gépek megkapták az »obsit«-ot. Becsülettel elbocsátották őket, mert a helyükre kerülők többet adnak a többet kívánó társadalomnak. Az »obsitosokx műszakonként ötven kilogramm fonalat készítettek, az »újoncokx ennek kétszeresére képesek. S a megújuló gyárban új gépek sorakoznak majd egymás mellett, hogy segítségükkel a kívánt ütemben növekedjék a termelés. A kiszolgált gépek eltávolításakor nem hangzott el búcsúbeszéd, nem a távozót ünnepelték, hanem a korszerű újat, amely lényegesen meghaladja az »előd« teljesítményét. Mert akik ezekre a gépekre kerülnek, azoknak újat kell tanulniuk. Hiába az évtizedes összeszokottság, a vágyakozásnál erősebb a realitás: a társadalom igénye. És Szegeden — és sok más helyen is — »nyugdíjx-ba kerülnek a régi gépek. A munkások pedig megtanulnak bánni a korszerűbbel, hiszen maguk is érzik, tudják: nem lehet megrekedni a korábbi — annak idején talán példás, de ma már túlhaladott — tudásnál. Üj gépek jönnek, új technológiákat alkalmaznak, s a menetben a lépést a mi társadalmunkban senkinek sem szabad elvétenie. R. S. _J E gészítse ki ruhatárát! Idejében készüljön a télre! Férfi, női és gyermek szövetruhák. Férfi, női és gyermek télikabátok. Férfi, női és gyermek kötöttáruk. Férfi, női és gyermekcipők, sár- és hócipők, új fazonú bundacipők. Kaphatók ti földművesszövetkezeti áruházakban és ruházati szakboltokban. (3729)
