Somogyi Néplap, 1964. november (21. évfolyam, 257-280. szám)
1964-11-05 / 260. szám
SOMOGYI NÉPLAP 2 Csütörtök, 1984. november 5. A parlamenti „lepravihar“ tartja izgalomban az angol belpolitikai életet Köves Tibor, az MTI londoni tudósítója jelenti: Kedd este az angol alsóházban megtörtént az, amire a parlamentarizmus 700 éves történetében nem volt példa: az újonnan megválasztott parlament megnyitása napján hat konzervatív képviselő bizalmatlansági indítványt nyújtott be személy szerint Harold Wilson miniszterelnök ellen. A bizalmatlansági indítvány beterjesztésére •— az aláírók tekintélyes konzervatív képviselők, valamennyien volt miniszterek — azután került sor, hogy Harold Wilson miniszter- elnök szűzbeszédében példátlanul éles kifejezésekkel élve, megbélyegezte a smethwick-i választókerület (Birmingham) konzervatív képviselőjének, Peter Griffith-nck »gyalázatos fajvédő propagandáját«, amely végül is kibuktatta az alsóházból Gordon Walkert, a munkáspárti kormány külügyminiszterét. (Birminghamben és környékén a legutóbbi években nagy számú, a nemzetközösségi országokból érkezett színes bevándorló telepedett meg. A helyi tory propagandisták ezzel a jelszóval agitáltak; »Ha néger szomszédot akarsz, szavazz a Munkáspártra!«) Gordon Walker egyébként 19 éven át képviselte Smethwick-et a parlamentben. A konzervatív bizalmatlan- sági indítvány szövege így hangzik; »A Ház sajnálkozását fejezi ki amiatt, hogy a miniszterelnök parlamenti bél- poklosnak nevezte a ház egy tiszteletreméltó tagját, akinek -‘még nem volt alkalma elmondani szűzbeszédét, és akit ezáltal kilíözösítendőnek ítél, holott Smethwick népe törvényesen megválasztotta őt képviselőjének«. A munkáspárti képviselők egy csoportja ellenindítványt terjesztett be, amely felszólítja Sir Alice Douglas-Home konzervatív vezért, hogy határolja el magát Peter Griffith »fajvédő - platformjától«. most utólag határolja el magát Peter Griffith-től, aki ily- módon »parlamenti bélpoklos- ként töltené el megbízatásának idejét addig is, amíg a következő választásokon ismét elmerül az ismeretlenség homályában«. A bombaként robbanó »lepra« kifejezés valósággal »fejtetőre állította« a házat. A húsz percen át tartó bangorkánban Wilson hétszer tett kísérletet beszédének folytatására, miközben az ellenzék »Visz- szavonni! Visszavonni!« szavalókórusával dacolva újra és újra kijelentette; nincs mit visszavonnia, Douglas-Home feladata, hogy világosan állást foglaljon ebben az ügyben, amely »szégyenbélyeget sütött a konzervatív pártra«. Valamennyi szerdai lap első oldalas főcím alatt tudósít a »lepra-vihar«-ró’í, s minden más kérdést háttérbe szorítva erről folyik az izgatott vita a parlament folyosóin, a minisztériumokban és magántársaságokban. PáriiiiiStségel utaznak Moszkvába Az SZKP Központi Bizottsága és a szovjet kormány meghívására az Októberi Forradalom 47. évfordulójának ünnepségeire lengyel párt- és kormányküldöttség utazik Moszkvába. A küldöttséget Wladyslaw Gomulka, a LEMP Központi Bizottságának első titkára vezeti. Részt vesz az ünnepségen a csehszlovák párt- és kormányküldöttség is. A küldöttség vezetője diri Hendrvch, a CSKP elnökségi tagja és Központi Bizottságának titkára. Az ünnepségen részt vevő NDK küldöttségét Walter Ulbricht, az NSZFP Központi Bizottságának első titkára, az Államtanács elnöke és WiíZi Stoph miniszterelnök vezeti. A bolgár párt- és kormány- küldöttség Todor Zsivkov, a a Bolgár KP Központi Bizottsága első titkárának, a minisztertanács elnökének vezetésével szerdán utazott el Moszkvába. A kínai párt- és kormányküldöttség. vezetője Csou En- laj, a Kínai KP Központi Bizottságának alelnöke, a Kínai Népköztársaság Államtanácsának elnöke, helyettes vezetője Ho Lung marsall, a KKP Központi Bizottsága Politikai Bizottságának tagja, az Államtanács alelnöke. Bolíviában katonai fonta vette át a hatalmat Estenssoro elnök külföldre menekült Bolíviában győzött a katonai lázadás. Paz Estenssoro elnök szerdán délelőtt két órával a felkelőkkel előző este kötött fegyverszünet lejárta előtt, gépkocsin elhagyta az elnöki palotát, majd repülőgépen külföldre távozott. Hírügynökségi jelentések szerint az elnök távozása után La Paz több kerületében — a többi között Miraflores negyedben — lövöldözésekre került sor a megdöntött kormányhoz hű milícia tagjai és a felkelőkhöz csatlakozott katonai alakulatok között. Obando Candia tábornok rádióüzenetet intézett az ország lakosságához. Bejelentette, hogy Paz Estenssoro elnök >-a fölösleges vérontás elkerülése céljából« lemondott a köztársasági elnöki tisztségről. Azt is közölte, hogy a hatalmat katonai junta veszi át. A junta elnöke — a közlemény szerint — maga Obando Candia tábornok. A rádióüzenet megígérte, hogy új választásokat fognak kiírni, és a választások után a katonai junta lemond a hatalom gyakorlásáról. Az egymásnak gyakran ellentmondó hírekből nem derül fény René Barrientos tábornok, alelnök további szerepére. A katonai államcsíny győzelme előtt a lázadók kezében levő rádióállomás azt jelentette, hogy őt nevezték ki a fölkelést irányító »népi forradalmi bizottság« elnökévé. Más értesülések szerint Barrientos tábornok és vezérkara rövidesen La Pazba érkezik, hogy átvegye az ügyek irányítását. (MTI) Szerda reggel repülőgépen Moszkvába utazott a Vietnami Dolgozók Pártjának és a Vietnami Demokratikus Köz« társaság kormányának küldöttsége Pham Van Dong, a párt központi bizottsága politikai bizottságának tagja, a kormány miniszterelnöke vezetésével. A jugoszláv párt- és kormányküldöttséget Voljko Vla- hovics, a JKSZ Központi Bizottsága Végrehajtó Bizottságának tagja vezeti. (MTI) Szerdán Pekingbe érkezett a külföldi baráti és kulturális kapcsolatok szovjet társaságai szövetségeinek küldöttsége, hogy részt vegyen a NOSZF 47. évfordulójának ünnepségein. A küldöttséget B. P. Bes- csev, az SZKP KB tagja, közlekedésügyi miniszter vezeti.. Habsburg Ottó egy linzi lapnak adott nyilatkozatában kijelentette: 1966 után állandó lakhelyéül Ausztriát kívánja választani. Ben Bella algériai elnök és Csen Ji kínai minsizterelnök- helyettes szívélyes megbeszélést folytatott. Megalakult az új dél-vietnami kormány. A miniszterelnök a hadügyminiszteri tárcát magának tartotta meg. Khanh volt miniszterelnök a fegyveres erők főparancsnoki tisztségét kapta. A miniszterek mind polgári szakemberek. A szovjet kormány felhívással fordult az Indokínára. vonatkozó 1954. évi genfi egyezményeket aláírt országok kormányaihoz, hogy járuljanak hozzá egy Genfben tartandó nemzetközi értekezlet összehívásához, amelynek feladata a Kambodzsa semlegességét és területi sérthetetlenségét szavatoló intézkedések kidolgozása lenne. Csou En-laj kínai miniszterelnök meghívására Sukarno indonéz elnök szerdán rövid látogatásra Sanghajba érkezett. Az UNESCO közgyűlése kizárta Portugáliát a nemzetközi oktatásügyi értekezletekről. 4 Qmek „szenzációja“ »A Tegernsee kincse«, ■»Megtalálták a Führer nyolc elveszettnek hitt beszédét« — ezekkel a sokatmondó címekkel látott napvilágot a minap a müncheni Quick c. hetilap. Ez a magazin közölte a nyájas olvasóval, hogy »hála« Schaffer egykori Gruppenführer tevékenységének, a német nép ismét birtokába jutott a »Vezér« nyolc beszédének, melyeket az 1937 és 1942 között különböző gyűléseken mondott. A Quick a »szenzációt-« látható gyönyörűséggel, egészoldalas fénykép-illusztrációkkal tálalja fel. A rohamosztagos ex- Gruppenführer »haditettét« természetesen kellő részletességgel ecseteli. Nos, a Gruppenführer — mint olvashattuk — hosszú éveken át őrizte magánál a Führer »gyújtó hatású« beszédeit. Várta, hadd teljék az idő. Most azonban, úgy látszik, elérkezettnek látta a pillanatot, hogy a Quick ri- pirterének jelenlétében rejtekhelyéről kiemelje a rozs- damarta vasládát, benne a 192 kazettát, amelyek mindegyike ezt a feliratot viselte: »Pótolhatatlan érték«... A müncheni szerkesztő természetesen nyomban közkinccsé tette a nevezetes beszédek legérdekesebb részleteit. Ám történetesen a Quick- nek ugyanabban a számában egy másik szenzációra bukkanhattunk. A lap interjút készített azzal a bizonyos Heinecke ügyvéddel, aki úgy tett szert kétes hírnevére, hogy a náci-pereken nemcsak Hitler csatlósait vette védelmébe, hanem — magát a Führert is. A »derék« dr. Heinecke szerint ugyanis védencei egytől egyig csupán a »kötelességüket« teljesítették. A polgári lapok persze bőségesen foglalkoznak Heinecke kijelentéseivel. Az utóbbi időben tudniillik Nyugat-N émetországban mind hangosabbak az olyan követelések, amelyek már nemcsak a nácikat, hanem eszméiket is védelmükbe veszik. A jobbára »barnafoltos« jogászokat foglalkoztató bonni igazságszolgáltatás egyenesen napirendre tűzte a náci bűntettek »elévülését«. A nyugatnémet sajtó tág teret szentel a kérdésnek, különösen a második világháború befejezésének közelgő huszadik évfordulójával kapcsolatban. S bár a közvélemény igen széles rétegei határozottan föllépnek Nyugat- Németországban a nácik és a háborús bűnösök »elévülés« ürügye alatt történő rehabi- litása ellen, a bonni hivatalosok ismét arra készülnek, hogy 1965 májusában megkíséreljék teherre mosni a hitlerista hóhérokat. Lassanként megszűnnek azok a hivatalok, amelvek a »nemzeti szocialista bűnök« megállapításával foglalkoznak. A ludwigsburgi főügyész, dr. Schüle például bejelentette: hivatala a jövő tavasszal beszünteti tevékenységét, miután állítólag »az összes fontosabb bűncselekményt« feltárták már, s ezért »nem látszik célszerűnek« a náci háborús bűnösök törvény előtti felelősségéről szóló paragrafusok hatályának meghosszabbítása. Ugyanakkor Robert Kemp- ner adatai szerint Nyugat- N émetországban ma mintegy tízezer olyan náci háborús bűnös szaladgál, akire különös módon ezideig nem figyelt fel a bonni igazságszolgáltatás. Robert Kempner személyéről csak annyit, hogy annak idején a nürnbergi perben az amerikai főügyész helyettese volt... AZ USA ÉS AFRIKA Találgatások Adenauer párizsi útjával kapcsolatban Mint jelentettük, Harold Wilson a smethwicki konzervatív képviselő és támogatóinak megbélyegzését összekötötte a volt miniszterelnök felelősségének megállapításával és felszólította Sir Alec Doug- las-Home-ot, hogy legalább FŰTŐT állandó munkára felveszünk. HŰTŐIPARI ORSZÁGOS VÁLLALAT Kaposvári Hűtőháza, Vöröshadsereg útja. (27933) A Mangánérchánya és Előkésxítomü (Úrkút) férfi munkaerőt vesz föl föld alatti csillés munkakörbe 18 évtől 45 évig. Fizetés kollektív szerint. Munkásszállást, üzemi étkezést, családfenntartóknak illetményszenet biztosítunk. A fölvételhez tanácsi igazolás szükséges. (Vasútállomás, Ajka.) Jelentkezés a munkaügyi osztályon. (3718) A frika csaknem vala- mennyi országa elnyerte politikai függetlenségét, de a földrész még távolról sem szabadult meg a gyarmatosítók gazdasági foj- togatásától. Afrika gazdasági kizsákmányolása tovább folytatódik azzal a »különbséggel«, hogy a volt európai gyarmattartók pozícióit nagyrészt az Egyesült Államok veszi át. A háborút megelőző években az USA afrikai beruházásai nem érték el a 200 millió dollárt és eltörpültek az angol érdekeltségek mellett. 1959-ben azonban az amerikai állami és magánberuházások már meghaladták a kétmilliárd dollárt, Amerikai becslések szerint ma már az afrikai érdekeltségeik összege túljutott a hárommilliárd dolláron. Ezek az adatok azonban hivatalos statisztikákból származnak, s föltehető, hogy a valóságban ennél jóval több dollár vándorolt e földrészre. Afrika felszabadításának éveiben az európai tőke gyakran pánikszerűen menekült innem. A kirívó példák: a francia tőke szökése Marokkóból és Algériából, a belga pénzcsoportok gyors és kényszerű visszavonulása Kongóból. Az amerikaiak számára — akik valamivel több politikai tekintéllyel rendelkeztek —, a legjobb alkalom kínálkozott, hogy beüljenek az európai pozíciókba, folytassák a gazdag nyersanyaglelőhelyek kiaknázását. A rendkívül tőkeszegény fiatal államok kezdetben még örültek is, mert bevételt jelentett számukra. Az amerikai tőkebehatolásnak három főiránya van: O Dél-Afrika. Az itt elért profit egy-égy iparágban gyakran hétszeresét is meghaladja a hazainak. Dél-Afriká- ban az amerikai üzlet 1950- ben Pretoriában kötött uránkitermelési szerződésre összpontosul. O Észak-Afrika. Egyedül Líbiában a tíz amerikai olajcsoport összesen 500 millió dollárt »fektetett« be. De az amerikaiak 50 százalékban az algériai Szahara olajának kitermelésében is részt vesznek. O Kongó. Az USA eddig itt csaknem 700 millió dollárt ruházott be, amely ma már a megmaradt belga befektetésekkel vetekszik. AT yugat-Afrikában kezdetben Libériát »szállta meg« a dollár. Most azonban másutt is erősödőben van az amerikai gazdasági térfoglalás. Egy katonai célokra termelő konszern 140 millió dolláros beruházást határozott el a guineai alumíniumiparban. Az amerikai, elsősorban az alumíniumfeldolgozó ipar egyre jobban Afrikára alapozza nyersanyagbázisát. De megkísérlik ellenőrzésük alá vonni az urán, a vasérc és a ritka fémek kitermelését is. Ugyanakkor az Egyesült Államok látja el mindenféle iparcikkel az afrikai nagyvárosok és ipari települések lakosságát. A gyors behatolásra jellemző, hogy Kongó áruimportjának egyharmada ma már az Egyesült Államokból származik. Az olcsó nyersanyagbeszerzés mellett az amerikai, tőkét erősen vonzza a nagy profit elérésének lehetősége. Az 50 százalékos profit megszokott jelenség, vagyis a befektetett tőke két esztendő alatt visszatérül. És a nyereséget egyelőre akadálytalanul vihetik ki ezekből az országokból. Jellemző az amerikai tőke távlati elképzeléseire, hogy befektetéseit nem szórványosan és ötletszerűen végzi, mint korábban az európai gyarmattartó országok üzleti körei, hanem összefüggő gazdasági együttműködési területek kialakításán dolgozik. Az európai államok konkurren- ciaharcai következtében szétforgácsolt kizsákmányolást az egész kontinens tervszerű kihasználásával igyekszik felváltani. A z amerikai segélypoliti- ka ugyanezt a célt szolgálja. A segélyeket úgy folyósítják, hogy az általuk létesített gazdasági tényezők összhangban legyenek az amerikai vállalkozásokkal. Ez az Afrikára méretezett »Mar- shall-terv« igyekszik fölöslegessé tenni a visszakívánkozó nyugat-európai tőkét és az egész kontinenset fokozatosan amerikai vezetés alá helyezni. Az amerikai tőke mohó afrikai térfoglalása erősen hasonlít arra, amikor a franciák Dél-Vietnamból való kivonulása után az Egyesült Államok átvette a francia pozíciókat. Lehetséges, hogy a jenkiknek Afrikában is olyan árat kell majd fizetniük a behatolásért, mint most Dél-Vietnam ingatag kormányainak fenntartásáért. Pozsgai József Erhard kancellár a CDU— CSU képviselői csoportja előtt beszédet mondott, s kijelentette: szükség van a Franciaországgal való jóviszonyra, de az Egyesült Államok a legerősebb és legfontosabb szövetséges és a NATO egyenesen »életszükséglet Európa számára«. Az ülésen felszólalt Adenauer is. Egyrészt megígérte, hogv küszöbön álló párizsi látogatásán »Erhard gondolatait« fogja tolmácsolni De Gaulle- nak, másrészt viszont — enyhített formában — megismételte korábbi kritikáját, s azt hangoztatta: nem lennének ma oly nagyok a nehézségek a francia—nyugatnémet kapcsolatok terén, ha előzőleg nem hűlt volna le annyira a légkör a két kormány között. Adenauer most kiszivárgott hírek szerint még a múlt héten azt javasolta, hogy Erhard írjon levelet De Gaulle-nak, s azt ő majd át fogja adni a francia elnöknek. Egyes sajtóértesülések szerint azonban Erhard elutasítja ezt a tervet, mivel úgy vélekedik, hogy egy ilyen gesztus a mostani helyzetben »megalázkodás«-t jelentene De Gaulle-lal szemben. (MTI) Letette az esküt az új chilei elnök Eduardo Frei, a chilei kereszténydemokraták vezetője, akit ez év szeptemberében választottak meg Chile elnökévé, kedd este a kongresszusban ünnepélyesen esküt tett. Frei a santiagói kormánypalota előtt összegyűlt tömegnek beszédet mondott. Beszédében méltatta az európai országok politikai és gazdasági eredményeit, amelyeket — mint mondotta — példának tekint, és üdvözölte a szocialista vi- lá« országait, »amelyeknek létét tudomásul kell venni, még ha ideológiai nézeteltérések el is választanak tőlük«. (MTI) ERDEMES NAPRAFORGÓT TERMELNI. A jó talaj-előkészítés bő termést biztosít. A nagy olajtartalmú szovjet fajták termesztése gazdaságos és kifizetődő. Értékesítési szerződés köthető a GABONA FELVÁSÁ R LÓ ÉS FELDOLGOZÓ VÁLLALAT KIRENDELTSÉGÉNÉL (2»9)
