Somogyi Néplap, 1964. november (21. évfolyam, 257-280. szám)
1964-11-29 / 280. szám
Vasárnap, 1964. november 29. 5 SOMOGYI NÉPLAP A gyermek, a házastárs és a szülő tartása Beszélgetés dr. Mozsgay Gézával, a Kaposvári járásbíróság elnökével Napjainkban sokszor hallhattunk különféle családi perekről, amelyek — egy országos fölmérés szerint — a bírósági ügyeknek mintegy harminc százalékát teszik. Ezek közül a gyermektartásdíj fizetésére indított eljárások száma a legnagyobb. — Az idén hány bontóper volt a kaposvári járásban? — kérdeztük dr. Mozsgay Géza járásbírósági elnöktől. — Kétszázhetvenöt. Ezekkel szorosan összefügg a házasságból született gyermekek tartási pere is, ilyen háromszáztizenhárom volt. A kiskorú gyermek tartási összegét mindenkor a teljes jövedelem alapján állapítják meg. Tehát nem mentesül semmiféle rendszeresen visszatérő mellékjövedelem sem, pl. találmányért, újításért járó állandó díjazás, esetenként a nyereségrészesedés, a prémium. A tartásdíj megállapításakor az az irányadó, hogy a gyermek ne kerüljön rosszabb körülmények közé, mint amíg együtt voltak a szülők. A gyermek eltartására mindkét szülő köteles: ha az apánál marad, akkor az anya fizet. Ilyen is akad. — Előfordul-e, hogy a tartásdíj fizetésére kötelezett szülő alacsonyabb munkakörbe helyezkedik el, mint amilyenre szakképzettségénél fogva lehetősége volna, csakhogy kevesebbet fizessen? S ha igen, mi a teendő? — Gyakran találkozunk ilyennel. Sőt némelyik szülő egyáltalán nem helyezkedik el, bujkál. Ilyenkor a bíróság hivatalból kinyomozza az illetőt, s ha a gyermek elhanyagolt, nélkülözik, akkor tartási kötelezettség elmulasztása miatt büntetőpert indít ellene. Tartásdíj fizetésére a vállalati társadalmi bíróság is kötelezheti a szülőt. Érdemes megemlíteni, hogy olyan 16—17 éves leszármazó után is kell tartásdíjat fizetni, aki munkaképes ugyan, de önhibáján kívül nem tud elhelyezkedni, és otthon él a szülő háztartásában. Tartásra jogosult akkor is a gyermek, ha szükséges tanulmányai folytatásához erre rászorul. A felsőoktatási intézmények nappali tagozatán tanuló fiatalokat akkor is megilleti a tartásdíj, ha egyetemi felvételük érdekében már egykét évet munkával töltöttek. Természetesen más a mérce a felnőttkorú leszármazó tartásánál. Előfordulhat, hogy például egy egyetemista nem szorul tartásra, mert ösztönd'jat kap stb. Nagyon fontos alapelv, hogy kiskorú gyermek tartásdíjáról joghatályosan lemondani nem lehet. Köthetnek a szülők olyan megállapodást egymást közt, hogy a gyermekért cserébe egvikük lemond a tartásról, azonban ha a kiskorú érdeke megkívánja, köteles fizetni. — Mit kell tudni a házastársi tartásdíjakról, gyako- riak-e az ilyen perek? — A házastárs köteles a jogosan különélő és hibáján kiwi rászoruló házastársát eltartani, pl., ha beteg vagy nyomorék. A tartásdíj megítélésének föltétele az is, hogy aki kapja, rászorult legyen. Ha a feleség például háztartásbeli, elérte a nyugdíjas korhatárt, s elváltak, már nem kötelezhető munkára. Ilyen esetben — ha egyébként a tartásdíj fizetése nem veszélyezteti a féri megélhetését — bizonyos ösz- szeget fizetnie kell. Természetesen ez a feleségre is vonatkozik hasonló esetben. — Még mindig előfordul, hogy munkában megöregedett szülőket gyermekeik magukra hagynak. Ilyenkor mit tesz a bíróság? — A gyermek akkor köteles szüleinek tartást fizetni, ha saját és családja megélhetését ezzel nem veszélyezteti. A tartásdíjat a jogszabály ezekben az esetekben a szükséges ellátottsághoz mérten állapítja meg; ezt a gyermekek között — anyagi körülményeikhez képest — arányosan osztják el — fejezte be tájékoztatását a Kaposvári Járásbíróság elnöke. S. M.-----------------------------------------------' S otrÓMif A Icaposvári vasútállomás előtti buszmegállónál történt pénteken este tíz óra tájban. Egy csinos fiatal nő és egy fekete legény összetűzött egymással. — Hát ez vagy te! — így a nő. — Megvetlek. Érted? Le is tagadom, hogy ismerlek! A legény: — Olyan vagy, mint az anyád. De én megtanítalak! Nő: — Te? Merj csak hozzám érni, kikaparom a szemedet. Fiú: — Ha így folytatod, megöllek. Akkor is, ha egy életen át börtönben sínylődöm utána. Engem szégyenítesz te mások előtt? Megmondták, hogy milyen vagy. De én bolond voltam. Mellettem ülsz és mással szemezel. Ordítva: — Megöllek! Egy ember berohan a váróterembe: — Rendőr, rendőr, jöjjön azonnal! A nő felül a buszra, a kocsi elindul. A legény taxiba vágja magát, és üldözőbe akarná venni. Mire a rendőr odaér, éppen indul a taxi. A várakozók élvezik a botrányt. — Ott van a kocsiban, állítsa le. A rendőr int a taxinak. A fiú paprikapiros, de azért kiszáll. — Mi volt ez? — kérdezi a rendőr. — Semmi. — Kivel veszekedett? — A feleségemmel — válaszol a fiú illedelmesen. Aztán még hozzáteszi: — Három napja vagyunk házasok. A fiú tizenkilenc éves, a lány most lesz tizenhét. Egy kicsit korán kezdik ... % — ns — V_______________________ M i lesz a könyvkiadók karácsonyfáján? Művelődni, tanulni vágyóknak bőségesen lesz szórakoztató és hasznos olvasnivalójuk a téli estékre is. S nagy választék várja az ajándékozókat: a téli könyvvásár népszerű—tudományos és ismeretterjesztő művekben az idén kiemelkedően gazdag. A teljes lista itt nem sorolható fel. Néhány művet említhetünk meg csupán a legérdekesebbek kö^ül. Újdonság lesz — régóta várt újdonság! — az Akadémia Kiadó hatkötetes Magyar Irodalomtörténete. (Csak az első kötete jelenik meg az idén, a többi jövőre.) A kötetek szerzői a legkiválóbb irodalomtudósok, egyetemi tanárok, irodalomtörténészek (a sorozat főszerkesztője Sőtér István), akik megalkották a magyar irodalomtörténetnek eddig legrészletesebb marxista szellemű összefoglalását. A gazdasági problémák iránt érdeklődő olvasók is sok érdekességet találhatnak a téli könyvvásáron. A Közgazdasági és Jogi Kiadó jelenteti meg Harvey O’Connor Az olajkirályok birodalma című művét, amely az olaj világgazdasági jelentőségét ismerteti. Theodor Prager Gazdasági csoda vagy sem? c. munkájában (a szerző ismert és tekintélyes osztrák közgazdászprofesszor, a bécsi egyetem tanára) Nyugat-Euró- pa második világháború utáni gazdasági fejlődésének problémáit elemzi színesen, érdekesen. Változatos a népszerű ismeretterjesztő művek jegyzéke is. Harmadik kiadásban jelenik meg Benedek István Aranyketrec című könyve, amely egy munkaterápiás elmeosztály életét mutatja be. Megjelenik egy új sorozat indításaként a Szilt...: u:, .Mi f-.'.-ÍL ’-1 övaaes JÁa professzor és Molnár Ottó grafikusművész közös könyve. Tanulságos és szórakoztató könyvek látnak napvilágot a társadalomtudományok köréből is. A modern filmművészet kérdései iránt érdeklődők bizonyára kedvvel forgatják majd Bíró Yvette A film formanyelve című munkáját. Megjelent a népszerű régész-írónak, Ceram- nak új könyve, a Hettiták regénye, amely a hettita írás megfejtésének szinte detektív- regényszerűen izgalmas történetét írja le. Ráth-Végh István Tarka históriák c. kötetének anyagát az író művelődéstörténeti munkáinak legérdekesebb írásaiból válogatta ki a Gondolat Kiadó. Századunk magyar színházi kultúrájának szinte a keresztmetszetét nyújtja a Magvető Kiadó színes összeállítása, amely Százéves a szi- nésziskola címmel jelenik meg. A kötet tulajdonképpen a Színház- és Filmművészeti Főiskola jubileumi évkönyve, s anyaga száz év színészképzésének történetét tekinti át, főleg tanulmányokat és színészportrókat közöl. Üj sorozatot indít a téli könyvvásár alkalmából a Móra Ferenc Ifjúsági Kiadó. A gazdagon illusztrált kötetek az emberiség történetének egy- egy fontos korszakáról adnak áttekintést, érdekes formában, vonzó leírások kíséretében. A sorozat első kötete Erdődy János Küzdelem a tengerekért című műve lesz; ez a könyv a nagy felfedező utazások történetét mondja el a viking felfedezésektől Magellán útjáig. Az útleírások között is találhatunk sok kalandos, izgal- kainwei. Megjelenik ismét a Kalahári, Jens Bjerre dán utazó műve, kapható Csapó György Európai pillanatok című könyve, s megtalálható lesz a Világjárók sorozatának eddigi legnépszerűbb kötete, Thor Heyerdahl Tutajjal a Csendes-óceánon című tudományos úti beszámolója. A karácsonyi könyvvásár listája csábít, hogy minden nevet, címet említsünk meg; de fájdalom, le kell mondani a felsorolásról. A kiadók — amint e vázlatos, korántsem teljes tájékoztató mutatja — gazdag választékot kínálnak az olvasóknak, s ennek alapján joggal remélhetjük: a karácsonyi vásáron újabb sok százezer könyv talál gazdára. T. I. Nyelvtanfolyamok a fonyódi járásban (Tudósítónktól.) Ugrásszerűen megnőtt az érdeklődés a nyelvtanfolyamok — elsősorban a német nyelv — iránt. Balatonmárián, Balatonfenyvesen, Fonyódon, Balatonbogláron, Ba- latonlellén, Lengyeltótiban 13 csoportban kétszáztizenheten tanulnak németül. Fonyódon angol, és francia, több községben pedig orosz nyelvtanfolyam szervezése folyik. A nyárón megnehezítette a külföldiek gyors és figyelmes kiszolgálását, ellátását és tájékoztatását, a nyelvtudás hiánya, ezért az üdülők, az állami és föld- müvesszövetkezeti, kereskedelmi és vendéglátó üzletek dolgozói szívesen iratkoztak be a TIT nyelvtanfolyamaira. Az élet éjszakája P écsen jártunk a minap, és Veszprémbe hazatérőben Kaposváron át utaztunk. Pontosan húsz éve voltam itt utoljára. Talán természetesnek tartja az olvasó, hogy amikor magamra maradtam, az emlékek színhelye felé vitt a lábam. Melyik városrészben, milyen utcába, nem tudom. Nem ismerem Kaposvárt, pedig egy fél évet töltöttem ott. Igaz, egy kórházi szobába zárva. És most sem néztem a feliratokat. Mégis odataláltam. Messziről megismertem az épületet. Valamikor MÁV-iskola volt, azt tudom; most is gyerekek tornásztak az udvaron, úgy látszik most is valamilyen iskola. Csak akkor a háború alatt volt kórház. Valóban, megismertem a bejáratot. Tudom, hogy a folyosó egy aulaszerű helyre vezet, A ház körül kert. Kert Volt az akkor is ... És itt jobbra a földszinten, itt lehetett az én szobám. Talán azért nehéz eligazodni, mert soha, egyet enog. szer sem néztem ki az ablakon. Eleinte nem tudtam, később meg nem mertem. A vaskerítés kőalapzatán ülve néztem az épületet, és szinte átéltem újra mindent, ami itt történt velem. De azt mind nehéz lenne most leírni meg hosszadalmas is. Csak az itt töltött idő utolsó napjait elevenítheti föl gondolatom és toliam. Ezt talán már csak azért is, mert hiszen éppen évfordulója van annak. M agyar politikai foglyok csak ketten voltunk akkor a kórházban, mindketten súlyos sebesüléssel. Héthavi fekvés után akkor tanultam mankón járni, de nemrégen betettek hozzánk két szovjet tisztet is. Gépüket lelőtték a közelben, ejtőernyővel ugrottak ki, s egyik a lábát, a másik a kezét törte. Sok gondot okoztak a kórház vezetőinek: tolmács útján sem voltak hajlandók beszélni. Egy árva szót sem. Az ágyúlövések moraja akkor már jól odahallatszott, de hogy valójában hol volt a front, senki sem tudta. Újságot kaptunk ugyan néha, de abból sem tudtunk meg sokat. Sebesült munkaszolgálatosok is voltak velünk, részben az ő látogatóiktól, részben a szakácsoktól, ápolóktól hallottunk — sokszor egymásnak ellentmondó — híreket. Rádiónk nem volt. A kórház igazgatója, egy Farkas nevű százados pedig különös gonddal őriztetett bennünket: kötözésre is csak akkor vihettek minket, amikor senki nem járt a folyosón. A politikai »fertőzéstől« féltette a kórház betegeit. Nem oktalanul, de elég ügyetlenül. Talán éppen a nagy elkülönítés hívta fék ránk a figyelmet. Még a nem politizálókét is, mert sajnáltak bennünket. Mivel úgy elzártak. Kosztot a legrosszabbat kaptuk. Ezért aztán a »hivatalos« élelem mellett a kötényük alatt mindig hoztak valami jobb falatot a szakácsok, és dehogy mondhattuk meg nekik, hogy igazán nem kellene, mert az ápolók, ápolónők már hoztak a magukéból. Nem leplezhettük le egyiket sem meg az orvosokat sem, a kötözéskor tudniilik ők is adtak, ha mást nem, egy-egy almát titokban. Berta doktor, a fogorvos, aki a háború alatt sebészként dolgozott, és valamilyen foghúzó szerszámmal tördelte a csontokat — azt mondta, ezt jobban megszokta —, ő is mindig a takaróm alá dugott valami ennivalót, de néha egy-egy üveg Nektár-sört is, mert hogy sok vért vesztettem, és erre szerinte szükségem volt. Szóval azt, hogy mi lehet az általános hadihelyzet, csak sejtettük, de hogy közel a front, azt tudtuk. Arra nem számíthattunk, hogy a város harc nélkül felszabadul, és mi ott maradunk. Több lehetőséget is latolgattunk, de ezt nem. Lehetségesnek tartottuk, hogy a nyilasok bejönnek értünk, és kivégeznek bennünket, még mielőtt a szovjet csapatok ideérnek. Az sem volt kizárva, hogy bombatalálatot kapunk. Mert naponta bombázták a várost. Azt is elképzeltük, hogy nyugatra viszik a kórházat. S vagy agyonlőnek itt, hogy ne terheljük a vonatot vagy kivisznek bennünket és ott lőnek agyon. Mert nyilvántartásunkban ott volt a priusz: »Állam- és társadalmi rend felforgatására irányuló bűntett miatt elítéltek ...« A kórház kitelepítése egyre valószínűbbnek látszott, mind többet beszéltek róla. Mi pedig elhatároztuk, hogy ha mód lesz rá, megszökünk. Ha elfognak bennünket, csak az történhet, ami bekövetkezhetett volna enélkül is. Ezért felkészültünk a halálra is. Ha mar meg kell halni mindenképpen, legalább nem hagyjuk magunkat: gyorsan ölő mérget szereztünk. Amikor már nagyon közelről hallatszottak a lövések, egy reggel Berta doktor, a volt fogorvos bekiáltott hozzánk: — öltözködni, csomagolni! Autóval Németországba viszik a kórházat. Tizenöt perc múlva gyülekező a kapu előtt! A pillanat hát elérkezett, most dönteni kell. Dönteni, de mit?! Szökni? Hogyan? Hová? Fél lábbal. Megbeszélésre nincs idő. Öltözni kell. A teremből ki kell menni, az biztos. Pedig szökni kell, mert soha, hogyha most nem ... Az épületet SS-ek veszik körül, vagy ... itt maradni? De mi lesz itt, ha elment az autó? Ha nem kötöznek naponta, az is végzetessé válhat. — Mozgás, mozgás! — kiáltott be valaki, aztán egy katona jött be, és sürgetett bennünket, úgy lökdösött ki az ajtón. Autó berregett a kapu előtt. Maradék, szakadozott komiszruha, gyorsan. Csizma csak egy kell. Sapka, hátizsák, mankó .. . Indulás ... Halkan csikor- dul az ajtó — és a folyosón egyedül vagyok. Gondolkodni... gondolkodni! Most kintről, a kapu felől hallatszott a sürgető szó. — Mozgás, mozgás! > Az autó nekünk már egy kicsit temető is. Az autóban egy kicsit már halott vagyok. Oda nem mehetek. De akkor hova? Még ketten várnál:, u: - j ... r. k k : a . atona is, és akkor mindennek vége. Előttem a folyosó, aztán egy előtér, és ott balra a kapu és kinn az autó. De . . . folyosó jobbra is vezet, termek, műtők, fürdőszoba ... Mire valóban gondolkodni tudtam volna, már a fürdőszobában voltam. Lefordítottam a kádat és alábújtam. Mintha ott nem találhattak volna meg, ha éppen belépnek, ha keresnek. C. a.khogy "kiknek keresniük kellett volna, úgy látszik, más dolguk akadt, fontosabb is, sürgősrbb ... . Ott, a kád alatt megállt az idő. Moccanni sem mertem, nem tudom, meddig Percek teltek el vég 'rá kergették egymást a gondolatok a fejemben. Most minden azon múlik, hogy mikor érnek ide a szovjet csapatok. Ha azonnal, vagy ... ha már itt vannak is, akkor minden rendben. Talán meg is kellenne nézni... De ha nem? Hu csak napok vagy hetek múlva érnek ide? Nem lehetett tovább maradni. A kád semmiképpen sem nyújt biztonságot; vagy megtalálnak, vagy megfulladok vagy megőrülök itt, ennél pedig akkor sem lehet rosszabb, ha . Lesz, ami lesz . .. Halotti csend volt, mint a kriptában. Fegyverzaj sem hallatszott sehonnan, vagy csak én nem hallottam, nem tudom. A mankóm kopogott. Minden lépésnél, mint a puskalövés. Sötétedett. Aztán Mr tele ti vrf ■ ' mozdult. Vagy valaki... Aztán még egy és még valahol. Nem lehetett megállni. Az előcsarnokban találkoztunk. Felismertük egymást. Hatan voltunk, most már mind szökevénvek, köztünk a két szovjet tiszt is. Ahogy a teendőket latolgattuk, fölberregtek a fegyverek. Csak a, szovjetek hallgattak tovább is. Szóval még nem vagyunk szabadok. Ott nem maradhattunk, azt láttuk, már csak azért sem, mert kötszer egy grammnyi sem volt velünk, pedig az reggelre kell. Meg egyszer csak enni is kell valamit. Ki kell tehát jutni innen, de hova? Ég ver esen a németek vagy a nyilaik kezére •’újuk magunkat? ... s akkor a léocsőfel iá rónál megjelent egy orvos tiszti ruhában. Ez tehát a vég. Vagy ki tudja? Talán épo-n a menekülés. Szigeti, a másik politikai foar'M volt a frissebb gondolkodásban is, lépésben is. — Reggelre itt lesznek az oroszok — áll 'tm- taSzigeti határozottan. — Ha mi elou^-' -' legföljebb néhánv órával élhet túl b»n"''>nket ön is. De ha egy Igazolványt adna nekünk... Igazolványt kért az orvostól, hoev szállíthat tatlan betegek vagyunk Valamennyiem Adott... Ketten hordágyra feküdtünk, ketten-ketten vittek bennünket. Talán, mert a »civil« kórház, ahova tartottunk, akkor az állomással egy irányban feküdt, senki sem kérdezte, hogy hova megyünk. Pedig utók" — !»gal»bb- is így rémlik — németek és nyilasok sorfala előtt vonultunk végig ... Végtelennek éreztük a félórányi utat és mikor túl voltunk rajta, még mindig hátravolt a nehezebbje. • Szigeti tárgyalt a polgári kórház igazgatójával. Az pedig fé’t. de nagyon. A kórházat hadikorházzá akadták nyilvánítani. Ha ez megtörténik, és ’’ ~ ■ "'uke* ott találnak, nem kegyelmeznek neki sem. Mégis maradhattunk. A fertőzőbarakkba vezettek bennünket, ott töltöttük az éjszakát, és reggel enni hozott. Délben is jött. de rossz hírt hozott. Mennünk kell most már — mondta—. mert másnap reggel biztosan jönnek a németek, és átveszik a kórházat. Kötszert szereztünk. Meg hatan egy kenyeret. Azonnal meg tudtuk volna enni az egészet. Most aztán elölről kezdődött minden. Menni, de hova? Észre sem vettük a csendet. Csak éjjel. Valaki felsóhajtott. — Micsoda csend ... Valóban, közel az állomás, korábban vonatok zaja vegyült a fegyverropogásba, és most semmi sem hallik. Hány óra lehet? Ha világosodni kezd, mennünk kell. Az orvos életével nem játszhatunk. ... És akkor valami ropogásféle hallatszott messziről, gépfegyver lehet, gondoltuk. Aztán mindig közelebbről hallatszott, mindig közelebbről, mint a puskaropogás, mégsem az. A fabarakk deszkafala utcára nézett. Az ablakon át csak az udvarra láttunk, de apró lyukak, hasadékok voltak a deszkafalon. Talán ott kiláthatunk. L épések ütemes zaja volt, az, biztosan az, csak hát ki lép? Kik lépne’'? Kik menetelnek? A halál éjszakáján kik lehetnek? — Az élet éjszakája ez, az újjászületésé! — mondta valaki, és rohantunk ki a barakkból, mert a deszkafal kint léckerítéssé ritkult, és onnan már mindent látni lehetett. Szovjet katonák jöttek nyolcas sorokban, és akkor mi már szabadok voltunk. — Tovariscsi, tovariscsi! — kiáltott k! « ’ V orosz, és felénk fordultak, öleltük, csókoltuk egymást. — Testvérek, drága testvérek! — kiáltották nekünk —, szabadok vagyunk! Észre sem vettük akkor, hogy magyarul szóltak. Csaba Imre
