Somogyi Néplap, 1964. november (21. évfolyam, 257-280. szám)

1964-11-29 / 280. szám

SOMOGYI NÉPLAP 6 Vasárnap, 1964. november 29. A somogyi motorsportról Megszaporodtak a feladatok — kevesebb lett a versenyző A két Tóth országos helyezése FÖLÖSLEGES VITÁZNI AZON, hogy népszerű sport-e a motoro­zás. Gondoljunk csak a szarkavá- ri crossversenyekre, amikor négy­ötezer ember a várostól távol is nemegyszer fölkereste a jónak ígérkező motoros vetélkedő szín­helyét. Egy-egy kaposvári ház­tömb körüli versenyen tízezer em­ber állja végig az utcákat arra, amerre a gyorsasági versenyzők útja halad. Ezekben a motoros sportcsaták bán a kaposvári ver­senyzők néhány évvel ezelőtt fon­tos szerepet ■* játszottak. Tavaly már nem ment vaj ami j ól. Az idén sem lehetünk elégedettek az ered­ményekkel. Valamivel többet vár­tunk. Azt hittük, hogy a területi versenyeken szinte verhetetlennek tartott somogyi motorosok az új rendszerű bajnokságban is gyűj­teni fogják a bajnoki pontokat. Kiderült azonban, hogy a felada­tok megnőttek, a követelmények szintén. Motorosaink azonban egy­két kivételtől eltekintve nem tud­tak felnőni a feladatokhoz. Egyik­másik országos vagy nemzetközi versenyen ugyan meg-megcsillant egy-egy somogyi motoros tudása, ha azonban akár csak a vidéki motoros klubok legjobbjaival is lépést akarunk tartani, akkor töb­bet kell nyújtani az ideinél. — Nem lehetünk elégedettek. Nagy kár, hogy ebben az évben sem gyorsasági, sem terepverseny rendezésére nem kaptunk lehető­séget. Pedig a hazai pályán bi­zonyára összegyűjtöttünk volna még néhány bajnoki pontot, s ha van hazai pontszerzőverseny, ak­kor a legjobban szerepelt két ver­senyző, Tóth János és Tóth Lajos esetleg nem a negyedik, hanem a harmadik helyen végez a bajnoki pontok összeszámlálásakor — mon­dotta Szentgróti Béla, az MHS So­mogy megyei Motoros Klubjának elnöke. Azt is megtudtuk a somogyi mo­torosok vezetőjétől, hogy a gyen­gébb szereplésnek objektív okai is vannak. A legfőbbek közé tar­Tóth János 250-es Jawájával nem egy fővárosi versenyen hívta fel magára a figyelmet. Legutóbb a Népligetben, ha nem bukik, egy nemzetközi viadalon akár győztes is lehe­tett volna futamában. tozik, hogy noha a megszaporo- crossozóknak. Ez a mind dott feladatok ellátására nagyobb versenyzőgárdára lett volna szük­ség, ehelyett csökkent a somogyi motorversenyzők száma. Közvet­lenül a bajnoki idény megkezdése előtt vált biztossá, hogy Kőmű­ves, Végvári és Beleznai nem lesz többé ott az indulók között. A há­rom kitűnő versenyzőt máról hol­napra nem tudták pótolni. Az is igaz, hogy mások voltak a követelmények egy területi ver­senyen — ahol a mieinknek, pécsi meg szekszárdi versenyzőkkel kel­lett vetélkedniük — s mások az országos bajnoki futamokon. Ez utóbbi versenyeken a jól felké­szült, rutinos versenyzők mögött nagyszerű géppark áll. A . somogyi motoros klubban nem keveset tet­tek ugyan a géppark felfrissítésé­ért, a sportág szakvezetői bizto­sították a versenyzők fizikai és technikai fölkészítését is, de be­bizonyosodott, hogy még több, még jobb gépekre van szükség. Az nemkülönben, hogy e nagy versenyeken csak a rendszeresen dolgozó versenyzők képesek helyt­állni. AZ ORSZÁGOS BAJNOKI TÁB­LÁZATON ugyan kevés versenyző nevével találkozunk a mieink kö­zül, azért nincs ok az elkesere­désre. Akadtak az idei évnek po­zitív jelenségei is. Üj tehetségek jöttek felszínre. Olyanok, akik nemcsak elérhetik Kőműves és Végvári szintjét, hanem túl is szárnyalhatják. Elsősorban a két Tóth — János és Lajos — az, aki bontogatja szárnyait. Sőt már nem is szárnypróbálgatás az, amit a 250-es kategóriában Tóth János, a 350-es géposztályban Tóth Lajos művelt. A fiatalabbik, Tóth János negyedik helyének értékelésekor figyelembe kell venni, hogy eb­ben a géposztályban a tavalyi bajnok, a sok nemzetközi csatá­ban is sikerrel helytálló Csepregi csak a hatodik helyen végzett. Ez a tény feltétlenül növeli Tóth Já­nos eredményének értékét. Tóth Lajost nem kell külön bemutatni. Ö már tavaly is betört a nagyok közé. Az idén újból bizonyított. Könnyen elképzelhető, hogy jö­vőre ő is meg Tóth János is még előbbre rukkol a bajnoki tábláza­ton. A gyorsasági motorosok ered­ményeit vizsgálva szólni kell két fiatal versenyzőről, Szőke László­ról és Dóra Istvánról. A szakem­berek szerint leginkább belőlük válhatnak igazi versenyzők. Min­dent egybevetve, gyorsasági ver­senyzőink az idén amolyan jó közepes bizonyítványt érdemel­nek. Remény van azonban arra, hogy lesz ez még jobb is. Még a gyorsaságiaknál is gyen­gébben ment ebben az évben a népsze­rűbbé váló versenyág pedig sokat ígér. Voltak, akik Balaskó László­tól azt remélték, hogy az év vé­gén dobogóra kerül. Nos, e vá­gyakból semmi nem lett. Balaskó igen balszerencsésen versenyzett egész évben. Az első futamokban folyton géphibával küszködött. Nemegyszer vezető helyzetben volt kénytelen kiállni. Miskolcon mu­tatta meg igazában, hogy mire ké­pes ő is meg motorja is. Most az a feladata mind a legtehetsé­gesebb kaposvári crossversenyző- nek, mind pedig a motoros klub technikai személyzetének, hogy tartósítsák a miskolci formát. Ak­kor Balaskó nem a hatodik he­lyen végez az országos ranglistán. AZ MHS SOMOGY MEGYEI MO­TOROS KLUBJÁBAN elpihentek a motorok és a motorosok. Igaz, hogy aktív ez a pihenő, a motor­állomásokon esténként fény gyűl a műhelyekben. Olykor fölberreg­nek a motorok is, amikor próbára indulnak. A vezetők és a verseny­zők már hozzáláttak az idei ver­senyév tapasztalatainak hasznosí­tásához. Tudják, hogy az eredmé­nyek nem maguktól születnek eb­ben a sportágban sem, hanem na­gyon meg kell dolgozni a lefara­gott másodpercekért, a bajnoki pontokért. Ezért már most mun­kához láttak, hogy egy év múlva kedvezőbb legyen a mérleg. K. S. Tóth Lajos azt nyújtotta eb­ben az évben, amit vártak tő­le. Legalábbis a 350-es kategó­riában. Jöy őre megpróbálkozik a 125-ös géposztályban is. Bár úgy véljük, hogy neki a 350-es gép nyergében a helye. Bérezik bejutott az elődöntőbe Szombaton reggel a vegyes pá­ros selejtezőire került sor. Hetven pár állt rajthoz, közöttük négy magyar kettős. Az első fordulót mind a négy kettősünk sikeresen vette. A második fordulóban, a legjobb 16 közé jutásért vívott mérkőzések során a Pigniczky— Papp kettős elvérzett a bajnok angol kettőssel szemben. A másik három párosunk továbbjutott. 1 A legjobb nyolc közé jutásért a harmadik fordulóban délelőtt két magyar kettős volt érdekelve, mind a kettő továbbjutott. Délután a férfi egyes negyed­döntőjében Bérezik igen jó játék­kal 3:1 arányban győzött a svéd Alser ellen, s bejutott az elődön­tőbe. Rózsás nem bírt K. Johans- sonnal. A női egyesben három magyar versenyző került a legjobb nyolc közé, s közülük Jurikné és Földy- né bejutott az elődöntőbe. A férfi párosban a Faházi—Pig­niczky és a Bérezik—Rózsás páros egyaránt vereséget szenvedett az elődöntőben, így két harmadik he­lyet szereztek. A döntőt a Stanek —Miko (csehszlovák) és az Alser —Johansson (svéd) párok vívják. Gyengébb volt-e az NB III Északközép csoportja? Bevezetőül álljon itt egy bajnoki táblázat, a labdarúgó .bíB III Északközép csoportjáé. A rang­sorban a negyedik helyen találjuk a Siófoki Bányász nevét. íme, a bajnokság 1964. évi végeredménye: L Pénzügyőrök 30 19 4 2. Sárisáp 30 17 5 3. Ercsi 30 16 6 4. Siófok 30 15 8 5. Cegléd 30 15 6 6. K. Tűzálló 30 14 3 7. Nyergesül falu 30 11 7 8. Magyar Acél 30 11 7 9. Pilisi B. 30 11 6 10. Elektromos 38 8 ll 11. Tokod 30 8 10 12. Goldberger 30 9 7 13-14. Annavölgy 30 7 ll 13-14. Cs. Autó —30 9 7 15. Üjlaki FC 30 8 6 16. V. Dinamó 30 5 10 7 74:30 42 8 53:35 39 8 71:36 38 7 42:25 38 9 50:34 38 13 39:52 31 12 41:41 29 12 38:48 29 13 38:44 28 11 36:49 27 12 30:49 26 14 39:47 25 12 40:56 25 14 35:49 25 16 36:50 22 15 30:45 20 E rövid lélegzetű írásban nem akarunk foglalkozni a Siófoki Bá­nyász 1964. évi szereplésével. Erre majd később kerül sor, amikor górcső alatt igyekszünk megvizs­gálni, hogy mi történt, hogyan történt a siófoki csapat idei sike­res évében. Mert feltétlenül siker­nek számít a bányászok negyedik helye. Ismeretes ugyanis, hogy korábban a Délnyugati csoportban szereplő Siófok majdnem kiérett ebből az osztályból. Nyilván a ki­esés réme késztette a Bányász ve­zetőit a csapat átszervezésére. így lett a kiesőjelöltből hosszú időn át baj no kesely es. Igen ám, de a siófokiak élcso­portbeli helyezése más gondolatot is ébresztett. Sokat vitatott téma volt megyeszeite, hogy vajon nem erősebb-e a Délnyugati NB III, mint az Északközép csoport. Igennel vagy nemmel nehéz vol­na erre a kérdésre felelni. Nincs összehasonlítási alap sem. Azt hisz- szük, nem tévedünk, amikor azt mondjuk, hogy nincs lényeges erő­Az Ú. Dózsa már—már bajnok Elmaradt a Kajdi—Papp mérkőzés Nem szerencsés dolog az, ami­kor az ökölvívó-csapatbajnokság küzdelmeit me§|zavarja egy vagy több versenyző válogatott szerep­lése. Lám, az olimpián járt és ott sérülést szenvedett Sebők II. László vagy a kiütött Kajdi János esete is mennyi bonyodalmat idé­zett elő! Folyik az ökölvívó CSB. A mér­kőzni nem tudó válogatottak miatt azonban itt is, Ott is félbemarad a meccs. Amikor a válogatott ök­löző szereplése a végső kimene­telt illetően már nem hozhat vál­tozást, akkor vagy az egyik, vagy a másik feladja a mérkőzést. Ez sem segíti népszerűsíteni az ököl­vívást. Az a megoldás, ami a Bp. Honvéd—Vasas Dinamó függőben levő Kajdi—Papp mérkőzésével kapcsolatos, még kevésbé. A szövetség már korábban ki­tűzte ezt a meccset. Azután új terminust jelöltek ki. Nagy garral harangozták be pénteken estére a Kajdi—Papp összecsapást, amely hivatva lett volna eldönteni, hogy győz-e a V. Dinamó, vagy a Hon­véd kiegyenlíti a dinamósok elő­MA SIÓFOKON: S. Bányász—K. Kinizsi barátságos mérkőzés Tegnap a sportműsorban feltün­tettük, hogy legjobb labdarúgó csapataink igyekeznek kihasználni a kedvező időjárást, s barátsá-gos mérkőzéseket játszanak. Ezek kö­zül a legérdekesebbnek a Siófo­kon ma sorra kerülő S. Bányász— K. Kinizsi találkozó ígérkezik. A két somogyi NB III-as csapat idény közben nem egy ízben pró­bálkozott találkozni egymással. Ezek a meccsek azonban valami okból elmaradtak. Most, az idény végén mégiscsak meglesz az ér­deklődéssel várt összecsapás. A siófoki' meg a kaposvári vezetők megállapodtak, hogy november 29-én Siófokon, december 6-án pe­dig Kaposváron amolyan levezető jellegű mérkőzést játszik a két csapat. Ezzel kapcsolatban többen úgy vélekednek, hogy ez a meccs el is döntheti az áltálunk más helyen fölvetett vitát. Mármint azt, hogy melyik az erősebb csoport az NB Ill-asoknál. Ha a Kinizsi- vagy a siófoki játékosok ezzel vágnának neki a két barátságos mérkőzés­nek, az nagy baj lenne. Az is hoz­zátartozik az igazsághoz, hogy csalóka képet nyújthatna ez a két eredmény, mert ma már egyik csa­pat sincs igazán formában. Egy kicsit úgy vagyunk, hogy fé­lünk is az ilyen hazai rangadóktól, amelyeknek presztízs jellege oly sok baj elindítója volt. már a múltban. Mi a Siófoki Bányász és a Kaposvári Kinizsi találkozóját mint a meg ve legjobb csaoqtainak baráti mérkőzését képzeljük el, ahol a cél a levezetés, a szép já­ték. nem pedig a mindenáron való győzni akarás. nyét. Minden ezzel kapcsolatos megnyilatkozás azonban hűhónak bizonyult, mert a kíváncsian várt péntek esti meccs elmaradt. Papp »nem esett át a súlyhatáron«, mint ez ilyen esetben szokás, de hogy nem gondolta komolyan a Kajdi elleni meccsét, azt bizonyítja: kés­ve érkezett meg a mérlegeléshez. Aztán »otthon felejtette« minősí­tési könyvét. így nem kétséges, hogy a két pont Kajdié, a Bp. Honvéd—V. Dinamó mérkőzés vég­eredménye pedig 10:10. Az újpesti lila-fehéreknek már csak két pont kell ahhoz, hogy bajnokok legyenek. A Csepelt szinte biztos kiesőnek tekinthet­jük. Valamikor a legtermészete­sebb volt, hogy a Ubdarúgó- bajnokságok befejeztével szög­re kerültek a bőrszöges cipők, s megkezdődött a labdarúgók, egyben a sport téli álma. Ja­nuár végén azután ismét el­kezdték a kerek bőrlabda sze­relmesei, s még valójában ki sem tavaszodott, újból meg­pezsdült az élet. Ez azonban már a múlté. Esz­tendők óta láthatjuk, hogy megszűnt a sport idényjellege. No, nem arról van szó, hogy a téli hóban, fagyban a falusi pá­lyákon futballozni kell. A sza­badtéri sportoknak kétségkívül álljt parancsolhat az időjárás. Á megnövékedett igények, a sportolni vágyás azonban oly­kor még az időjáráson is kifog­nak. Lám, például a röplabdá- zók a tavaszi-őszi bajnoki for­dulók után rendszerint a te­remben folytatják. Hasonlóan a kézilabdázók is. Ha ezek mel­lé vesszük az asztaliteniszt meg a sakkot, akkor máris biztosí­tott a téli program. Az igények kielégítésére elő­lépett annak idején a falusi dolgozók spartakiádja. Kisebb- r.agyobb zökkenők után bele­lendült a téli spartakiád is. El­mondhatjuk, hogy ezek a ver­senyek szinte forradalmasítot­ták a téli sportot. Somogyi pél­dákkal is lehet ezt bizonyítani. A fonyódi meg a tahi járás­ban, de másutt is a téli sparta- kiádok ma már kevésnek bizo­nyulnak. Egy vagy két vasár­nappal, a járási .^öntő lebo­nyolításával már nem elégíthe­tik ki az igényeket. Ezért lé- pet előtérbe a spartakiádok mellett a különböző sportágak terembajnoksága. Persze hiába az akarás* ha nincsenek meg a téli sportolás föltételei. Mi, somogyiak nem dúskálunk termekben, de pa­naszra sincs okunk, Vegvük csak Kaposvár példáját. Tíz V különbség a két csoport között. De stílusbeli annál inkább. Ügy fest, hogv a Délnyugati csoport játéka lendületesebb, az Ész&kközép cso­portbeli csapatok nagy hányada »nem hajt-«, hanem inkább a lab­darúgás technikai elemeit próbál­ja játékába iktatni. Azt lüsszük, hogy leginkább akkor közelítjük meg az igazságot, ha kimondjuk: A Siófoki Bányásznak jobban ked­vezett az Eszakközép csoport csa­patainak játékrendszere. Ez a ne­gyedik hely igazi magyarázata. E csoportban a Pénzügyőrök fő­leg azért nyert bajnokságot, mert a csoport csapatai között a leg­egységesebb volt. Akadt egy-egy kisiklásuk nekik is (főleg a ta­vaszi idényben), de az izgalmas hajrában sorra vették a legnehe­zebb akadályokat. A Sár;sáp első­ségét valahogy nem tudtuk komo­lyan venni, annak ellenére, hogy hosszú időn át az élen tanyázott a csapat. A feljavult Ercsit sem tip­peltük bajnoknak. A tavaszi idény alapján azonban a Ceglédet előbb­re vártuk és a Kőbányai Tűzállót is. Körülbelül itt lehetne vonalat húzni a bajnoki táblázaton, hiszen az ezt követő csapatok, a Viscosa, az M. Acél, a Pilisi Bányász, az Elektromos játéktudása jóval az első hat mögött van. A Goldber- gert csak a szerencse meg a jobb gőlaránya mentette mea. Az An- navölgvi Bányász semmivel nem rosszabb a Golinál. mégis kiesett. A Csepel Autó későn kezdett hai- rázni. Az UFC és a V. Dinamo kezdettől fogva kiesőjelöltnek szá­mított. Ezzel — azt hisszük — végképn elbúcsúzhatunk a labdarúgó NB III Eszakközép csonortiátöl. Ügy értesültünk, az MESZ-nél azt ter­vezik, hogy a siófoki csapat visz- szakerül a délnyugatiakhoz. A sió­fokiaknak egy újabb esztendője ebben az osztályban végleg eldönt­heti a vitát, hogy erősebb-e a Dél­nyugati csoport az Északközépnél. téli holt idény esztendővel ezelőtt mondhat­nánk, csak a Berzsenyi Dániel Általános Iskola tornaterme nyújtott téli sportolási lehetősé­get. Ezenkívül a Táncsics-gim- nazisták nem törődtek azzal, hogy termük nem szabályos méretű koráslabdapálya, azért kosaraztak itt, sőt helyet ad­tak a vendégeknek is. Ma már e két tornatermen kívül ott van a Felsőfokú Tanítóképző Intézet korszerű terme. Tavaly elkészült a Munkácsy Mihály Gimnázium csarnoka is. Jórészt e két utóbbi terem tette lehe­tővé, hogy Kaposváron megin­duljon a téli röplabdabajnok- ság, hogy a Kézilabdázók kény­szerszünete is megrövidüljön. Kaposvár sportja azonban nem jelenti az egész megye sport­ját: a téli sportokból jelentős helyet kér a falu is. TIa Kapos­váron volt kezdeményezés, ak­kor a járásokban még inkább. Alighogy elkészült Tabon az általános gimnázium tornater­me, a tabi röplabdások máris birtokukba vették. Siófokon és másutt a középiskolák révén évről évre megnövekedett a té­li snortolás lehetősége. De a kisebb községekben, ahol nincs középiskola, ott is módot talál­nak arra, hogy a művelődési házakban olykor helyet kap­jon a sport. A tél* sportprogramról meg­állapíthatjuk, hogy minden ed­diginél gazdagabb lesz. Ezernyi kezdem énvp^é ről érkezik hír. És nemcsak a már említett sportágra1'** ' - \ barcsi járás­ban néld^-l - t vrnasnort »télie- sítésén« t">r«k a fejüket. Mert tornászni télen is lehet, sőt! A Magyar Testnevelési és Sportszövetség megyei vezetői is má»* korábban hadat üzentek a tél bolt idényének. A .leiek­ből ítélve a harc már^s eldőlt. Az idén szinte nem l°sz téli szünet Somogybán. És így van ez rendjén. A földművesszövetkeze i szakboltok bő áruválasztékkal várják kedves megköonyíijik! AJÁNDÉKOZZON háztartási kisgépet, zománcedényt, étkészletet, üveg- és porcelán dísztárgyat lakberendezési árut: bútori, szőnyeget, függönyt; rádiót, tv-t, díszlámpát, csillárt; illatszert, kölnit, púdert, fésű- es manikűrkészletet. (3774) vásárlóikat! Ajándékozási gondjait

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom