Somogyi Néplap, 1964. november (21. évfolyam, 257-280. szám)

1964-11-22 / 274. szám

^w^wwvvww^wwwws<wwvmvvvs»wvwvvwww

Gerencsér Miklós:

NEVETŐ LANYO

1.

rölynyi ökle a zsebében pihent. De Ilon megint olyan önfe- gyöngyözött a lányok nevetése. J

____ Nyílt tekintete végigvallatta a ledten táncolt azzal a soproni Ilon is velük nevetett. Fe-;

. kavargó sokaságot. Megtalálta legénnyel, mintha Karcsi a vi- jét hátraszegte, haja a hátán | Még tartott az aratás, ami- jlont városi udvarlója oldalán, lúgon se volna. Észrevette per- ringott. Az udvarló boldog} kor Fodor Ilon hazajött a fa- Kísérte őket szakadatlanul. Az sze, hogy minden mozdulását volt, biztatta a lányt, hogy |

luba. Este megmutatta magát a idegen volt a legelegánsabb számon tartják, csakhogy ezt koccintsanak. Ilon gondtala-;

főutcán, reggel már fel is ült acélkék ruhájában. Karcsi re- nem árulhatta eű. nul kötélnek állt, barna szemet

Korsós Karcsi szekerére, és a ménytelennek látta helyzetét. Karcsi viszont megelégelte a tisztán csillogott, míg itta a} búzaföldek felé robogtak vele a,z oktalan szégyentől kapkod- türehnet Kalapját a kályhára bort. Már csak egy korty volt| az almásderes kancák.^ Poros ^ a tekintetét. Közben észre- ^te b^át félretolta és a tán- a pohárban, amikor hallottat bodzabokrok, süldő fehérnyár- vette( hogy a lányok, akik coló ’párok sűrűjébe tolako- udvarlója szavait: fák között kanyargóit a dulo- csokorba verődve zajongtak a dott pülhasogatóan fújta a — Mondd, kicsi: ennek azt út, s a szekér úgy rázkódott a S7jn túlsó sarkában, kivétel foxo’t a rezesbanda. A terem ürgének nincs semmi önkriti-; megkövült göröngyökön, hogy nélkül őt bámulják, és leple- k^pén megállt Egyszerűen, kája?

Ilon mindkét kezével kényte- zetlen csúfondárossággal ne- magabiztosan. Semmi izgalom A lány elemelte a szájától a} len volt kapaszkodni. Egyfelől vetnek át hozzá. Ezzel nem tö- nem látszott rajta. Ha a tán- poharat. Nevetése mosollyá; a lőcsöt, másfelől Karcsi gú- rődött. Legalábbis úgy tett, cosok nekiütődtek a lendület- szelídült, a mosoly is fogyni;

nyáját markolta. _ mintha nem izgatná a dolog. t„l visszapattantak róla, kezdett, végül úgy osont szí-t

A legénynek jobb volt így, a zenészek belefáradtak a olyan szilárdan tartották szét- vébe a szomorúság, ahogy a; hogy nem kellett beszélnie, csárdásba, a hegedűket sorra vetett lábai Várta mikor ér- hűvösség szokott kisompo-f Egyenesen előrenézett a lo- lerakták a cimbalomra, a bő- feznek a közelébe ílonék. Most lyegni a verem ajtaján. ' t vak ütemesen mozgó háta fö- gőt is pihenőre támasztották, nem a lányt, hanem az idegent — Mára elég volt... —t lőtt, nyugodt arca fénylett a és elvonultak sörözni a prímás figyelte a soproni legény ez- mondta. |

hamvas reggelben. Bámészko- vezényletével. Bon visszatért a úttal csokor-nyakkendőt viselt, — Akkor menjünk haza! —; dás nélkül is elég baja volt ér- lányokhoz, gavallérja még az a ruhaja is más volt. Fekete,' ajánlotta készségesen a csokor-1 zéseivel. Kifárasztotta az a ki- öreg Fodor mellé ült beszélget- mint a vőlegényeké. Romanti- nyakkendős gavallér, nos-gyönyörűséges élmény, ni. Karcsi is szívesen lenyelt kus rajongással hajtogatta fe- Fél Perc múlva már berre- hogy beléje kapaszkodik a volna egy korsó sört, főképp jét szemhéját félig csukva tar- Sett a motor. A reflektor fo- lány, akivel most egészen ad- az öreg Fodor társaságában, lot^a úgy hipnotizálta Ilont, lyosót hasított magának a falu dig száguldana, amíg össze mert testvériesen szívelték 1>e fölébredt, mert észrevette, emberekkel teleszórt utcájába, nem rogynak jó lovai. egymást. De sehogy sem aka- hogy Karcsi ott áll a terem kö- ős alig fordultak utánuk, márIlon semmit sem gyanított ródzott elmozdulni a repede- Gyorsan irányt változ- ^ elhagyták a szélső házat. t

meg a legény kínlódásából, fi- zett oszloptól Gyengének érez- tatott; barcsi utánatörtetett, A lány dideregve gubbasz-! gyeimet lekötötte a sajat uj- te magat ahhoz, hogy kezet hangosan rászólt: tott a hátsó ülésen. Most ist

jongasa. Karcsú derekat ns- fogjon a városival __ Szabad’ olyan görcsösen kapaszkodott,;

s

en nyújtotta ka, feszülő mel- Amikor visszatérték a mu- özaoau. . id au, Karcsiba t

lét a szél elé tartotta, lehunyt zsikusok, néhány percnyi bi- Mintha nem fogta volna föl várta hoev ma«uk mii-'*,

szemmel élvezte a frisseséget, zonytalan cincogás után rázen- a szó értelmét a soproni, to- Bíitttud1ák _ éiszakai ország-* amely hűvös kezével becézte dítettek a Kék Duna keringő- vább akart táncolni. A máso- , most egészen ide- !

fehér arcát. Már nem félt a re. Elsőnek Ilon meg az a sop- dik lépés után azonban újra gen ’vojt eperféi ismeretlenül! száguldástól, hiszen erre vá- róni ember pördült ki a desz- hallotta a követelő hangot, kfymriT-i r>ttak elhaevott őrhelvü-l gyott. Az érettségi szorongás- kaporondra Nem is léptek, de még ^ Ä Sást látott i

sál teli napjai után a hatarta- úsztak. Szeles iveket írtak le; _ s b d„ llon az fák tövénéL ;

lan szabadság oromé zendult Ilon nekihomontotta hatat az ° ;

meg benne, és ő sem bánta idegen karjának, így hajion- Egy kicsit ijedten, egy kicsit Egy ilyen kőrakásnál meg- j

volna, ha egészen az áléitságig gott álomszerű könnyedséggel megvetően nézett vissza az ide- a}*t,a n?pt°5’- Fényszórója ki-t

tart a lovak robogása. a keringő dallamára. Haja ép- een Eneedte hoev lecsússzon .lu.i so. 7^ . ,?mlt az,.ut!

„ .................... hullámzón mint né “‘geo te, n°sy lecsússzon iment meg feherlo pora. A fér-;

D

e amint beertek az erdőbe, Pen úgy hullámzott mint ne- tenyerér5] lány keze Ud- fi leszállt esv kis ideie hallen-1 Karcsi megrántotta a gyeplőt, hány nappal ezelőtt a széké- a y a y - , n leszállt, egy kis ideig nallga j

és a szekér zörejét felváltotta ren, vagy még annál is szebben, variasan mosolygott, így tázott az^ mmden izgalom j a csengő csönd. Hűvös néma- Karcsi arca halványulni kéz- mondta kedveskedve, mintha nelKUi monata a mnynan. ság szivárgott ki a szilfák dett, lába gyámoltalanra gyen- hízelegni akart volna: lombja alól, csak a kancák Sült a csizmaszárban, mintha _ . .

mohó fújtatása hallatszott. sziIaJ tánc merítette volna ki. ..

Ilon fehér arca még szebb és 1Ódí' Il0n kotelesSegSzerU koZonyfPcufifL cArp/i(L:

IRÁNYTŰK ÉS TALIZMÁN

Töretlen fénnyel megragyogva tisztán hited jövőnek-őriző talizmán.

S bár a fénynél gyorsabban suhanjál, eszméid nem válhatnak súlytalanná.

Nem tagadhatod emberségedet meg — talizmán óv, hű iránytűk vezetnek.

Az esti szél ázott földillatot hoz. Igazítsd szíved izzó csillagokhoz.

'dú&muíilL (Jitrene.:

ARANYLÖ UTCAKÖVEK

Macskakövek sorban, egymás mellett, megannyi bazalt, tufa, kopogó utcakő.

Letérdelt a nap széles mosollyal föléd, s meglengette sima hajad.

Szívtad magadba a vibráló meleget, fekete recsegő utcakö.

Sistergőn bugyogtál a kráter mélyén, elvesztetted perzselő meleged.

Mohón most is a nap melegét szívod,

hogy melengesd meg a verebeket, melyek szárnyrázva

tárgyalnak rólad.

Sárgállik a por, s a szél nagytakarítást végez.

Lovak patkói morzejeleket vertek fejeden, te gyorsan továbbítottad a hírt: jön egy kocsi rajta arányló homokkal.

Hangya futkározott, és hátsó lábával cinkosan megrúgott, jöttek a gépek — a vaskeblűek, ropogtatták csontos derekad —, te némán tűrted.

Adtad tovább a hírt: valami jön aranyló homokkal tele.*

még távolibb lett az ijedt csodálkozástól.

— Miért álltái meg?__

— Karcsi mintha mogorva lett volna. Komor pillantását végiglegeltette a lányon, majd megint a messzibe nézett a lovak háta fölött.

— Csak... — mondta csőn

tóttá meg éberségét, pedig egy nyel fogta meg Karcsi vállát.

cseppet sem ivott az aratóbálon.

— Szálljál le te is, tündér...} Hon meg se mozdult a he-! lyén. A nyugodt felszólítás; pánikszerű ijedelemmel töltötte el. Fázott a háta.

3.

Oldalra nézett, és szándékosan

másképp lépett, mint ahogy molta“ .borzangott kellett volna. Karcsi nem törődött ezzel. Hatalmas tenyerét gyengéden pihentette a

. t

Gyá-|

(Vertu JHikJós:

KÉK SUHOQÁS

Cseresznyefák ülnek az estben szemeim boldogra mossák.

Fehér bokrokban guggol az isten, kezeit vérzik a rózsák.

Ez a vad dobogás ez a nagy lobogás

csöndfűvet sarabol. Ez a kék suhogás ez.a zöld suhogás

eltűnik valahol.

Szép öle gyermeket hordoz, a szerelem szívemet inti halkra, ahogy a folyóhoz lehajolnak a csillagok inni.

— Eszemben sincs.;. men- , , , _ . ,

, ..a dohos levegő. Az asztal

junk, keso van mar... - sur- egyik végén Kaxcsi> a m^,.

„ , , , . ,-ei. eveneeaen oinemeiie a Sette a le®ényt- kon a városi gavallér Ült. Ilon

A kővetkező vasarnap búcsú ^ L_ De a férfi nem vette komo- kettőjük között állt, s biztatta

volt a szomszéd faluban. Kar- lány rugalmas derekán. őket__ esi átballagott, és a kocsma — Hagyhatnál... — súgta yan a surSetést. Kesztyűjét •

d

esen^^Formás, CTŐtUtuS fl““1? * Piwnotor- Ilon anélkül, hogy ránézett lehúzta- s a lánnyal 7 Ilon

feiét megemelte talnát a vi- kerekpart. Nem lepődött meg, , . , á megemelte a motor farát, la- A két kisebbik lány, Ilon

roríva rShoTvá^ L moz számított rá. Azt is tudta, hogy volna- A szo melle durcásan B kiszabadította a tartó- testvérei a díványon nyugta- dított 4 ezúttal sincs valami sok re- megindította magát. , , a tart0 lankodtak egyre vidámabban,

fótak e Irányi SS it ménye’ de eszébe “ jutott - Nem hagylak - felelte vlllat’ “ «• helyezte vissza Tetszett nekik a két legény el- mét megtóltosodtak áfló he- visszafordulni A kocsma nagy- Karcsi egykedvűen. Ez volt az a súlyt' Most már szabadon lenségeskedése, játékrjsS vet- lyükbőí mindjárt vágtába ífarn^“ a kideg kály‘ egész, amit mondtak egymás- léPhetett nonhoz. Megölelte a az indulatok vibrálását,

keztek “a meüe, bort rendelt maga- — »_ -i-* j-i— —>.

nak. Megint itt voltak a iá- nak- Miután a rezesbandát ki- a nyok, akik szívesen kinevetik, merítette a falrepesztő rival1 jj»j de még szívesebben ülnének

melléje, ha hívná őket. De

Korsós barcsi lomhán

gás, úgy váltak el, mint a haté- Karcsi egyikért se akarta be- ragosok' Karcsi fogta a kalap‘

tagbaszakadt elnöke. Belepillantott a jegyzetbe, kíváncsi volt, mennyit nyomnak a zsákok. Aztán megkérdezte:

— Na, hogyan ízlik itthon? Ilon gondtalan nevetéssel

szegte föl a fejét, és igyekezett túlkiabálni a masina bőgését:

— Jól!

Az elnök odébbálit, ő pedig tovább serénykedett a mérlegnél kék nadrágjában. Me- nyecskésre kötött kendőjét levolt, Karcsi nyugodtan, megszakí- kapta fejéről, hogy kirázza betas nélkül nézte az udvar lót. íőle a port. Amíg újra felkö- Az csak ritkán nézett vissza, főtte, rákacsintott a lányokra,

akik mellette szaladtak el a

masztotta hátát a sarokoszlop- fogni a lovait. Ilon kellett ne- iat- ős odahagyta a mulatságot, nak, lábát keresztbe rakta, pö- ki, akibe öt éve szerelmes. Alig lépett a küszöbre, utánapelyvával.

Épp új számot akart írni az

a lekváros bukta. Karcsi lassan „í.; , T ,

??zloP ala. amikor latta, hogy

Karcsi almasderesei előbukkannak a kazal mögött. A legény magasan a kocsi tetején

1FJ. SWIERKIEVITZ RÓBERT: MARIONETT FIQURÄK (LINÓMETSZET)

sötétben. Az első dolga hogy a lány mellét keresse.

Mihelyt megtalálta, olyan hév- de ilyenkor súlyos * utálattal vei kezdte csókolni Hon fe- volt tele a pillantása. Közben detlen nyakát, hogy a lány békésen illatozott az asztalon kénytelen volt arcul vágni.- Hagyjon! - kiáltotta Ilon _ Te miért nem nevetsz? _ könyörögve. kérdezte Ilontól, mintha csak- _ _ _ „

A férfi megsértődhetett, ugyan hányzott volna neki Ilon állt, szétvetett lábakkal tarmert alábbhagyott mohósága, nevetése. tóttá magát egyensúlyban,

és szemrehányóan panaszkod- A kiny följebb emelte finom Délceg alakja alatt zsongva ta sötétben- ~ arcát, de apró ujjai továbbra rezegtek a búzakévék.

^ Mit gondolsz tündér * 3 Sárga abroszon matattak' # Amikor üresen jött vissza- g sz*r ‘ ‘- — Eleget nevettem — vála- fele, megállt egy kevés időre

hónapok óta kisergetlek, es szoifa minden hangsúly nélkül, a mérleg közelében. Ültében a még mindig semmi? Gyere Megfogta a süteményes tá- térdére könyökölt, közben a hát, iparkodjunk egy kicsit... nyért, Karcsi elé húzta. — feje körül csapkolódott a lo- újra a lánynak esett, bűz- Egyel hát’ meleg'' ‘ tPelJVahordó lá'

imónt Ti^r, Karcsi otthonosan nyúlt a nyo„ meglátták, de most nem g ‘ bukta után. Először a lányra fz 0 szemébe, hanem Ilonra

hadonászva kapkodott levegő nevetett, aztán jóízűet hara- kacagtak. Karcsi ekkor vette után. Csak úgy szabadulhatott pott. észre, hogy a lány másképp

az erőszakoskodástól, hogy le-' A soproni legény ugyancsak ”ey®t.rá> min,t, azelőtt. Ő erre vetette maeát az ülésről Az nyelt- Mérget. Most ő érezte ™af,Kej:pel} sóhajtott. Szilajul ^ ' szorosnak az inge nyakát, mint széttárta karjat, talpát olyan

árok oldalára pottyant. A fér- Karcsi az aratóbálon. ®rovel vágta a saroglyának,

fi nyomban utánaugrott, fölé- hogy az egész kocsi végigreje hajolt, de Ilon térden rúg- c megeít. Az ijedt lovak maguk. . . ° »• kal ragadtak a tarlók felé

ta. Rémültén talpra ugrott, ------ Am- , eef

utásnak eredt. Soha ilyen szo- Hullámzóan jajongott a f0miá°i^7egy’

katlannak nem érezte a szala- cstp!°uép' oa..f,Í kéve hullott j a • 0 °r a szá, T ,. .... , a dobba, mélyült a boges, hogy gula° szekeret nezte. Akkor

t. Laba furcsán könnyűnek aztán megint vékony vonítás- ocsúdott, amikor rákiabáltak a tetszett, mintha még sohasem sá emelkedjen. Hajnaltól tar- kévehányók: érintette volna a földet. tott ez a váltakozás, az egyik '

asztag már el is fogyott. Az He’ Mihály! Nyessed,

öreg Fodor még mindig fris- hadd panaszkodjon a gép. Azt sen vagdosta át a kévék köte- a legényt nézheted még eleget. , .... lét az elesre fent kaszadarab- Az öreff Emim- non , .i t j

A halk járású, törékeny Fo- bal. Gyakran lenézett az ete- §. ° U’ d

dome lekváros buktát hozott tőhelyről Ilonra. A lány körül n a serenyebben nyúlt a kébe a szobába, és egyszerre lan- zsákoló emberek szaladgáltak, vék után> amelyek már deré- gyas kemenceillattal telt meg odament hozzá a szövetkezet kig betemették.

4.