Somogyi Néplap, 1964. november (21. évfolyam, 257-280. szám)

1964-11-22 / 274. szám

SOMOGYI NÉPLAP 6 Vasárnap, 1964. november 22. A kaposvári labdarúgás sikeres esztendeje HIVATALOSAN CSAK MA ÉR VÉGET a labdarúgó-baj­noki év, mégis már az utolsó mérkőzések befejezését jelentő hármas játékvezetői sípszó felhangzása előtt kiállíthatjuk a kaposvári labdarúgás 1964. évi bizonyítványát. Elöljáróban annyit, hogy minden eddiginél sikeresebb évet zár a megyeszékhely lab­darúgósportja. Olyat, amilyet a múltban még sohasem. A kaposvári csapatok legjobbjai valamennyi fronton kiemelke­dően jól szerepeltek. Már méltattuk a K. Honvéd harmadik helyezését. Ilyen előkelő helyen még nemigen állt somogyi csapat ebben az osztályban. Igaz, hogy egykor a K. Rákóczi meg a felszaba­dulás után a KMTE már volt az NB II. élcsoportjában, en­nek ellenére a Honvéd mos­tani harmadik helye a legjobb somogyi eredmények sorába tartozik. Akadnak ugyan, akik azt állítják, hogy más volt a régi NB II., mint a mostani felhígított második osztály, amely valójában csak a har­madik vonalnak számít az NB I/B miatt. Mégsem volna he­lyes kézlegyintéssel elintézni a K. Honvéd sikerét. A korábbi NB II. legjobbjainak kiválása után ebben az osztályban fel­nőttek a »nagyokhoz« az új NB Il-es csapatok. A sokáig párharcot vívó bajnok III. kér. TTVE, a végül is második Pécsi Bányász meg a harma­dik helyezett Kaposvári Hon­véd egyaránt újonc ebben az osztályban. Ezek az újoncok azonban utcahosszal jobbnak bizonyultak a korábbi stan­dard NB II-eseknél, a Budai Spartacusnál, a Zalaegerszegi TE-nél, a mosonmagyaróvá­riaknál vagy a kiesett EVTK- nál és a Kőbányai Lombiknál. A régi NB II-esek egy pilla­natig sem voltak versenyben az elsőségért folyó harcban. Ez mutatja, hogy igenis rang illeti meg a Honvédőt a har­madik helyért. Kaposváron a múltban a szurkolótábor hajlamos volt értékmérőül azt használni, hogy a sokak körében kedvenc Kinizsi jól vagy rosszul szere­pelt-e a bajnokságban. Nos, a K. Kinizsi idei mérlege isme­retes. Az NB III. Délnyugati csoportjában oly imponáló fö­lénnyel nyerte a bajnokságot', hogy ilyenre a magyar labda­rúgás történetében még talán nem is volt példa. Ma ugyan még az NB III. bajnokság pontjaiért játszik, de máris NB II-esnek számít a csapat. A cukorgyáriak tehát segítet­tek jó bizonyítványt kiállítani. DE MÉG NINCS VÉGE A SORNAK. A Kaposvári Vasas MTE tekervényes utat tett meg az 1957. évi NB Il-es bajnok­ságtól 1964-ig, amikor a csa­pat a megyei bajnokságban kezdte meg a harcot a bajno­ki pontokért. Sokan már elte­mették az egykori MTE-t mondván, ez a csapat többé sosem lesz olyan, mint volt. Különösen akkor lehetett ilyenfajta véleményt hallani, amikor a nemcsak nevében, hanem szellemében is megvál­tozott Vasas a megyei bajnok­ság kezdetén bizony a közép­mezőny alján tanyázott. Ki hitte volna akkor, hogy a vé­gén a kaposváriak a Vasas MTE megyei bajnokságát is odaírhatják az idei eredmény- listára? Nem sokan. Mégis így történt, s ma a Vasas harmadikként oda tartozik ama kaposvári labdarúgó-csapatok közé, amelyeknek az év végi bizonyítványa kitűnő vagy leg­alább is jeles. Jónak mondható a Kaposvá­ri Dózsa labdarúgóinak baj­noki helyezése is, hisz bármi is a csapat mai eredménye, a kaposvári lila-fehér együttes a megyei bajnokság élcsoportjá­ban végez. Akadnak, akik többet vártak a Dózsától. Ezeknek hadd mondjuk el, hogy a csapat volt edzőjének, Z áborszky Jenőnek halála meg az idényközbeni edző­csere olyan tényező, amely egy év munkájára jelentős kihatá­sú lehet. A Dózsánál sem vo­nult el nyom nélkül az, hogy új szakvezetők kerültek a labdarúgócsapat élére. S ha nem adják fel túlságosan ko­rán, akkor könnyen előfordul­hatott volna, hogy ma nem a Vasas, hanem a lila-fehér csa­pat érezhetné magát bajnok­nak a megyeieknél. Ami a K. Hunyadi Vasutas szereplését illeti, szintén tí­puseset. Ennél a csapatnál is zökkenőt okozott, hogy az ed­ző, Töke János eltávozott. A fiatal utód, az egykori csapat­kapitány, Nagy László várha­tóan eggyé kovácsolja majd a csapatot. A fél szezonban ez azonban még nem sikerült. A megyeszékhely vezető csapatai közül csak egynek a bizonyítványa gyengébb a vártnál. Akár benn marad az első osztályban a K. V. Lobo­gó, akár kiesik, bizonyítványa elégtelen. Nem a mi felada­tunk megvizsgálni azt, hogy a textileseknél hol történt hiba. Ilyen gyengén még nem szere­pelt ez az együttes. A Vörös Lobogó sikertelen esztendeje azonban csak némi­leg rontja a kaposvári labda­rúgás eredményeit. Leszögez­zük azt, amivel kezdtük: az összbizonyítvány igen jó. Azért taglaltuk ezt ilyen részletesen, mert a jövőt illetően igenis kell az idei eredményekkel foglalkozni. Annál is idősze­rűbb ez a probléma, mert ép­pen most tíz éve, hogy új fe­jezet kezdődött a kaposvári labdarúgásban. Ezekben a napokban lesz tíz esztendeje, hogy a kaposvári labdarúgósport elmozdult a mélypontról, ahol éveken át stagnált. Annak idején azt ír­tuk, hogy új fejezetet jelent Kaposvár sporttörténetében a Kinizsi akkori NB II-be jutá­sa. Most, tíz év távlatából bi­zonyíthatjuk állításunk igazát. Igaz, hogy buktatókkal volt teli az elmúlt tíz esztendő, a sikerek mellett akadt jócskán balsiker is. Ez azonban nem szegte kedvét Kaposvár lab­darúgó-vezetőinek, akiknek sportszeretete, hozzáértése és hozzáállása juttatta el a ka­posvári labdarúgást a jelenlegi szintre. AMIKOR ELKÉSZÍTJÜK A MÉRLEGET 1964 végén, elé­gedettek lehetünk. Ez azonban nem jelent önelégültséget, nem jelenti azt, hogy a kaposvári labdarúgás meg akar állni ott, ahol van. Ezekben a napokban meg a következő látszólagos holt idényben nyilván azon fá­radoznak a legnépszerűbb sportág kaposvári szakvezetői, hogy az eredményes sportév után hogyan léphetnének még előbbre a somogyi labdarúgás reprezentánsai. Kovács Sándor Néhány szó a kispályás labdarúgásról Vannak, akik azt állítják, hogy a kispályás labdarúgás valami olyan újat hoz a sportág történe­tében, mint a kézilabdázóknál, ahol a kis pálya teljesen kiszorí­totta a nagypályás mérkőzéseket. Aligha hinnénk, hogy ez az állí­tás igaz legyen. Az azonban két­ségtelen, hogy a kispályás labda­rúgás egyre nagyobb teret hó­dít. Maguk a szakemberek is el­ismerik a kispályás mérkőzések létjogosultságát. Nem egy edző játékos elemként beiktatja rendes heti műsorába a kispályás labda­rúgást. Gomba módra szaporod­nak megyeszerte a kispályás csa­patok. Már-már felvetődött an­nak gondolata is, hogy megren­dezzék ezek bajnokságát. Az első próbálkozások már meg is történtek. Gondoljunk csak a kaposvári kispályás Olimpiai Ku­pára, amelyben negyedszáznál több csapat küzdött hétről hétre. Hogy mennyire fejlődött a kispá­lyás labdarúgás, azt egy legutóbbi veszprémi eredmény jelzi, ahol a kaposvári városi válogatott csa­pat meglepő biztos gyökeimet ara­tott. Hozzátartozik az igazsághoz, hogy- a veszprémi siker meg az Olimpiai Labdarúgó Kupa siker- sorozata elsősorban azoknak a kiöregedett labdarúgóknak a ne­véhez fűződik, akik különben ki­koptak a pályákról, mert eljárt fölöttük az idő. A Biczók, Hor- nyákok, Zsoldosok mellett azon­ban sok fiatal labdarúgóval is találkozunk a kis pályákon. Ép­pen ezért nem szabad teljesen fi­gyelmen kívül hagynunk azt, hogy él és fejlődik megyénkben a lab­darúgásnak ez a válfaja. Itt említjük meg, hogy ma dél­előtt a K. Dózsa kézilabdapályá­ján igen érdekes kispályás lab­darúgó-mérkőzésre kerül sor. Mint már tegnap sportműsorunk­ban közöltük, a kaposvári városi válogatott (az a csapat, amely Veszprémben a nyolc város ver­senyén győzött) összeméri erejét az Olimpiai Kupa győztes csapa­tával, a Tejérttel, ez lesz az idei kispályás labdarúgás idényzárása. „6hir/úm A labdarúgó-bajnokság végén nemegyszer hangzik el ez a sportszótárba egyébként nem tartozó szó, amelynek értelme mégis közismert. Olyankor em­legetik a »bundát«, amikor egy- egy mérkőzésen titokzatos kezek irányítják vagy akarják irányí­tani az eredmény alakulását. Azt hinné az ember, hogy az ilyenfajta, a kapitalista világot idéző szellem már kiveszett, vagy legalábbis kiveszőben van. Saj­nos, még nem számoltuk fel az efféle próbálkozásokat. Nem az alsóbb osztályú mérkőzésekről beszélünk, ahol kevés a »bun­da« lehetősége, hisz itt nincs szó anyagiakról. De közép és felsőbb szinten olykor röpköd­nek az ezresek. A labdarúgó NB I B osztályban most pattant ki egy vesztegetésféle ügy. A Bor­sodi Bányász csapata, amely ki­esett az NB I B osztályból, de­rített fényt egy pénzügyi mani­pulációra. Az egyik játékosnál egy eddig ismeretlen személy Öt­ezer forintot helyezett letétbe . . . Labdarúgóberkekben kíván­csian várják, mi lesz a sajó- szentpéteri vesztegetési ügy foly­tatása. VÁLASZ KÉT MIÉRTRE Tegnap gyorshírben közöltük, hogy a Kaposvári Vasas MTE női asztalitenisz-csapata a miskolci vi­déki rangadón 12:6 arányú vere­séget szenvedett. Ezzel egy időben hírül adtuk azt is, hogy a Somogy megyei Labdarúgó Szövetség Fe­gyelmi Bizottsága még nem zárta le a II. osztályú bajnokság Déli csoportjának ügyét. A bizottság megsemmisítette az utolsó bajnoki fordulóban lejátszott Somogytar- nóca—Böhönye mérkőzés 1:1 ará­nyú eredményét, s elrendelte a mérkőzés újrajátszását. Mért? — vetődik föl a kérdés mindkét esetben. Miért kapott ki a K. Vasas Miskolcon? Bartusnéval, a K. Vasas MTE egyik játékosával beszélgettünk erről. — Több mint négyszáz kilomé­teres üt után kellett szinte azon­nal asztalhoz állnunk. Ez nem megy. Igaz, hogy győzelmet re­méltünk, mert azt a miskolci csa­patot láttuk magunk előtt, amelyet a tavaszi idényben Kaposváron legyőztünk. Számításon kívül hagytuk azonban, hogy akkor a miskolciak álltak egy hosszú uta­zás után fáradtan asztalhoz. Hogy mit jelent egy ekkora út egyfoly­tában, azt most éreztük igazán. Talán csak Vinczéné volt kivétel. Igaz, ő már tél nappal korábban útra kelt, s csak a Budapest- Miskolc utat kellett a csapattal együtt megtennie. Nem mentség­képpen mondom, de vagy öt-hat mérkőzésen nekünk is állt a meccs. A döntő játszmában azon­ban nem volt erő, nem tudtunk Újítan2. Ráadásul a balszerencse is minket sújtott, így minden bi­zonnyal a miskolciaké lesz a »Legjobb vidéki csapat« cím. Ügy érezzük azonban, nem kell szégyenkeznünk. Tizenhét pontot gyűjtöttünk, ennyit nem is mer­tünk remélni, az indulás előtt — hangzott a válasz. Miért kell újra játszani a Böhönye—Somoqy- tarnóca meccset? Kiss Istvánnak, a SLASZ elnö­kének tettük föl a kérdést. A válasz a következőképp hang­zott: — Az utolsó bajnoki forduló után beérkező óvásokat, különö­sen, ha azok a bajnokság vagy a kiesés szempontjából sorsdöntő mérkőzésekkel kapcsolatosak, ala­posan meg kell vizsgálni. A böhö- nyei óvással is ezt tettük. Az első pillanatban úgy látszott, hogy amolyan szalmaszálba kapaszko­dásról van szó. A vizsgálat azon­ban mást derített ki. A böhö- nyeiek által megóvott mérkőzé­sen negyedórával a mérkőzés be­fejezése előtt játékvezetői műhiba történt. Egy kapura lőtt labda a lécről a földre vágódott. A visz- 'szapattanó labdát a kapus meg­szerezte. A játékvezető gólt ítélt, mert úgy látta, hogy a labda a kapuvonalon túlról került a ka­pus birtokába. A csapat rekla­mált, a vezető bíró megkérdezte a partjelzőt, s az közölte, hogy a labda a gólvonal előtt vágódott a Ma, amikor lezárul a megyei labdarúgó-bajnokság, véget ér az a vetélkedés is, amely a So­mogyi Néplap serlegeiért folyt. Nem eredménytelenül. Való­színű, hogy a lap által felaján­lott két trófea ösztönző volt a csapatok és a góllövő csatárok számára. Ezt sejteti, hogy az egyéni versenyben negyven kö­rüli góllal lehet a serleget el­nyerni. A csapatküzdelmekben száz gól sem elegendő az első­séghez, mert a K. Dózsa, a lis­tavezető már 105 gólt rúgott, a második helyezeti K. Vasas pedig százkettőt. Még ennél is szorosabb az egyéni verseny állása. Veverán I., a Dózsa csa­tára 39 gólt szerzett, a kitűnően hajrázó Stadler (K. Vasas) har­földre. Erre a vezető btró meg­másította ítéletét, megsemmisítet­te a gólt. Idáig nem is történt szabálysértés. A rendelkezések minderre lehetőséget adnak a já­tékvezetőnek. A baj a következő pillanatban következett be. A bí­ró hagyta, hogy a kapus kézből kirúgja a labdát. (Nyilván meg­tévesztette, hogy a kapus a meg­kaparintott labdát görcsösen ma­gánál tartotta a huzavona idején is.) Az, hogy a bíró ezt megen­gedte, műhiba. A szabályok sze­rint ugyanis a gól visszavonása után a játékvezetőnek föl kellett volna dobnia a labdát. A böhö- nyeiek óvása tehát jogos. A sza­bályok erre az esetre úgy rendel­keznek, hogy a mérkőzést újra kell játszani. Ezek szerint tehát ma délutánig nyitott a kérdés, hogy a Felsőbo­gát vagy a Böhönye a Déli cso­port bajnoka. egy serleg áll rendelkezésre, olyan határozat született, hogy ha akár az egyéni, akár a csa­patversenyben gólegyenlőség­gel érne véget a küzdelem, sorsolunk. Az érdekeltek je­lenlétében sorshúzással ítéljük oda a serlegeket. Persze lehet, hogy minde- csak föltételezés. Lehetsége hogy a K. H. Vasutas vagy a Marcali Honvéd védői meg­akadályozzák azt, hogy Veve­rán vagy Stadler újabb gólo­kat rúgjon. Az is lehet, hogy Veveránnak sikerül megugra- nia; persze nem hinnénk, hogy Stadler tétlenül fogja nézni ma délelőtt, hogy vetélytársa egy góllal vezet előtte a ver­A Somogyi Néplap góllövőversenye Egyenlőség esetében sorsolás lesz Csapatösszeállítások vasárnapra K. KINIZSI: Az utolsó bajnoki mérkőzés előtt Váradi Lajos a következő csapa­tot jelölte ki: Kovács — Filiszár, Szigeti, Zag — Bíró, Szadi-Hor- váth — Jutási, Kerkai, Herbei, Szabó, Laczkovics. Üjság, hogy Kerkai bevonul. Némelyek azt mondják, hogy ez lesz a fiatal csatár búcsújátéka. Mások úgy tudják, hogy Kerkai továbbra is a csapat rendelkezésére áll. SIÖFOKI BAnVASZ: Nem változik az összeállítás. A Fehérváron győztes csapatot kül­di Óbudán pályára Bódi Ferenc edző. Ez a következő: Iszak — Farkas, Fehér, Fejes — Balázs, Szepesi — Sier, Kerényi, Tóth, Papp, Takács. TASZABI HONVÉD: A csapat búcsúzik az NB Ili­től. Utolsó mérkőzésén a követke­ző összeállításban szerepel: Si­mái — Baranyai, Gotthard, Bocz — Nyári, Szalai — Joó, Urbán, Csontos, Janás, Pásztor. mincnyolcat. Ma "még mindkét csatárnak alkalma, nyílik gya­rapítani a gólok számát. Felmerült az a kérdés is, hogy mi történik gólegvenlö- ség esetén. Nos. erre a követ­kező a válasz: Mivel csak egy­Az ősz, a tél a sakkozás iga­zi időpontja. Ilyenkor válik mozgalmassá az élet ebben a sportágban. Kaposváron az őszi—téli idény bevezetését az a csillagszerző verseny jelen­ti, amely november 23-tól de­cember 4-ig tizenkét kitűnő sakkozót szólít asztalhoz. Tegnapra már kialakult a mezőny. Véglegessé vált, hogy Budapestről Jenei Ferenc mes­ter, Pécsről Palcsó László mes­terjelölt, Bereczky Péter és Leszler Zoltán I. osztályú ver­senyben. Ez a tény is mutatja, hogy érdemes volt kiírnunk ezt a versenyt, hiszen színesebbé, él­vezetesebbé tette a megyei bajnokság I. osztályának küz­delmeit. senyzők indulnak. A barcsi szí­neket Kovács Antal és Németh Ernő képviseli. A mezőny töb­bi tagja a K. Petőfi versenyző­je. íme a névsor: dr. Máthó Albert mesterjelölt, dr. Sípos Ferenc, dr. Franki József, dr. Túri Sándor, Horváth Miklós. (Ez utóbib versenyzőt a K. Pe­tőfi Nagyatádról igazolta át.l A csillagszerző verseny napon­ta este fél hatkor kezdődik a KISZ Bajcsy-Zsilinszky utcai Ifjúsági Házában. Csillagszerző versenyt rendez a Somogy megyei Sakk Szövetség egyszerű a vétel, ízletes ®z étel , ETELKONZERVBOL Rizses lecsó 10,50 Ft Sólet 13,40 Ft Székelykáposzta 10,80 Ft (317«)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom