Somogyi Néplap, 1964. november (21. évfolyam, 257-280. szám)
1964-11-22 / 274. szám
Tasárnap, 1964. november 22. 5 SOMOGYI NÉPLAP Nincs rá szükség ? A balatoni műút mellett, a zamárdi Magyar Tenger Tsz gabonatáblájának kellős közepén láttuk ezt a félig szétszedett Rapidtox permetezőgépet. Mosta az eső. Hogy ki a gazdája, nem sikerült kideríteni, de talán erről a fényképről ráismernek az illetékesek, s ha elfelejtették, eszükbe jut, hogy kint hagyták. Növényvédelmi munkára aligha használhatnák most. Mégis jó lenne mihamarabb biztonságba helyezni és kijavítani, mert jövőre nagy szükség lesz rá. ■ **; jajai % gÉf| p" 8 hí ■ff Egy akit senki — Volt állandó munkahelye, miért hagyta ott önkényesen? — Éjszakázni kellett, nem szerettem... — Miért csalt, miért károsított meg embereket? — Először nem akartam ... Az volt a szándékom, hogy visszafizetem a kölcsönöket. De aztán annyira felgyülemlett az adósságom, hogy már nem állt módomban... Meg aztán tudtam, hogy egyszer úgyis vége lesz ennek, lelepleznek, s hát addig élni akartam ... — Meddig csinálta volna ezt? — Éppen jelentkezni akaptam a rendőrségen, de közben igazoltattak, és nem sikerült a tervem. Az előzetes letartóztatásban levő Nagy Sándorral (Nagyberki, Kossuth Lajos utca 3.) beszélgetek. A megbánásnak, szégyenkezésnek legapróbb jelét sem mutatja a huszonkilenc éves fiatalember. szélhámos, sem jelentett föl „Apám kórházba megy, pénz kellene.. Ez év júniusában önkényesen kilépett a Tejipari Vállalattól, s még abban a hónapban a Húsipari Vállalatnál állt munkába Néhány hét múlva félrehívta P. Dezsőt: — Dezső bácsi! Apámat a füredi szívkórházba kellene vinni. Nincs elég pénzünk. Segítsen rajtam, ha tud, adjon kétszázötven forintot. Elsején visszafizetem. P. Dezső kisegítette Nagy Sándort, ö még szerencsés volt, mert a pénz egy részét fizetéskor visszakapta De a vállalat egyik gépkocsivezetője, aki 40 és H. János, aki 100 forintot adott Nagvnak kölcsön, még ma is várja, hogy visszakapja a pénzt. Nagy ugyanis, amikor kölcsönkérte, már elhatározta: kilép a vállalattól, hogy tartozásait ne kelljen megadni. Turiszaútra, ablakkeretre Nagy kedvelt időtöltése volt cél nélkül csavarogni, beülni egy moziba, vendéglőbe. Ehhez azonban pénz kellett. Először rokonait látogatta meg. Sz. János és K. Sándorné — batéi rokonai — lakására azzal állított be, hogy a vállalat csehszlovákiai turistautat szervez, ő is elmenne, de nincs elég pénze. Kapott 100, illetve 120 forintot. K. Júlia csornai lakására azzal kopogott be, hogy a TÜZÉP-nél ablakkeretet vásárolt, nem tudja kifizetni, 170 forint kellene. Megkapta. K. Sándor csornai asztalost azzal vezette félre, hogy azt mondta neki: az állomáson órákat árul valaki, ő is venne egyet, de 220 forint hiányzik a pénzből. Amikor megkapta, azt ígérte, hogy másnap visz- szaadja. Erre azonban -'°rn került sor. Ha elfogyott, újból kért Amint összegyűjtött néhány száz forintot, Pécsre, Dombóleg van. (Gyakrabban kellene ellenőrizni az állomások várótermeit, nemcsak a vasutasoknak, hanem a rendőrségnek is!) Nagy Sándor visszaélt az várra, Szigetvárra, Pestre uta- emberek jóindulatával, hiszékenységével. Talán majd okul a bíróság Ítéletéből. Sz. L. zott. Augusztustól letartóztatásáig ötször járt a fővárosban a csalással szerzett pénzt elkölteni. S ha elfogyott, jött vissza, hogy utánpótlást szerezzen. Áldozataitól száz, legföljebb kétszázhúsz forintot kért, sohasem többet, és mindig azt ígérte, másnap visszaadja Nagy igen hamar kiismerte az embereket. Kis összeget mindenki kölcsönöz, ha megígérik, hogy másnap visz- szakapják. Az utóbbi hetekben ez volt a módszere: »Árpát vettem, de nincs elég pénzem, segítsenek, hogy hazavihessem« — mondta S ha Csökölyben járt, akkor azt mondta, hogy Jákóban vásárolt, ha Jutában, akkor pedig Hetesen. „Olyan bánatos képe volt.. Előszeretettel kereste föl a községi tejkezelőket. Azok ugyanis emlékeztek rá, tudták, hogy a vállalatnál dolgozott mint tejbegyűjtő. Akik meg nem ismerték, azoknak ezt mondta: »A hajmási mamitól kaptam százhatvan forintot, a csökölyi Bözsi nénitől és a somogyszili Pista bácsitól százhetven forintot.« Néhányan — mint pl. a somogyszili tejbegyűjtő — különösen bizalmukba fogadták. Nem volt aprópénze a tejbegyűjtőnek, így a kért százhetven forint helyett kétszázat adott neki. K. Ferencné hajmási tejbegyűjtő ezt mondta róla: — Olyan bánatos képe volt... Megsajnáltam. És különben is azt ígérte, másnap visszaadja... Azután persze, hogy Nagy hetek malva sem jelentkezett a pénzükkel, ők váltak bánatossá. Szálloda a váróteremben Nagy Sándor a szüleinél lakott Nagyberkiben. Amikor megkezdte üzelmeit, nem mert hazamenni, félt, hogy hitelezői följelentik. Pedig ettől nem kellett tartania, mert bár csaknem ötven embert megkárosított, bűnvádi följelentést senki sem tett ellene. A kaposvári, a batéi, a mosdósi, a pusztaszabolcsi állomás meg a OTTHON LESZ — ha jobban megbecsülik Néhány hete új épületbe — a Mezőgazdasági Technikum volt kollégiumába — költözött a Tanácsi Építőipari Vállalat munkásszállása. Most meszelnek festenek. Az ipari tanulók és néhány munkás szobáját azonban már átadták. HUSZONHETES SZOBA — négy lakóval. A »szobaparancsnok«, B. Gyula harmadéves tanuló piszkos munkaruhában ül az ágyon, a huzattal bevont paplanon, és szobatársaival beszélget. — Ismerik a szállásrendet? Tudják, hogy az ágyneműn nem szabad munkaruhában ülni? — Nem, nem ismerjük ... — S arra nem gondolnak, ha mindenki ezt tenné, akkor naponta cserélhetnék a lepedőt, a vánkost és a paplanhuzatot? Zavartan hallgatnak. A szoba siralmas képet nyújt. A földön papírdarabok. Az ágyak alá cipők és ruhadarabok hajigálva. Az ablakpárkányon kenyér, orvosság, festék, üvegek, villanykapcsolók tanka összevisszaságban. Az emeletes vaságy tartórúd ja mögött is találunk egy jókora száraz kenyérdarabot. — Nem gyűjthetnék a hulladékot másutt? Téglákról és a tekintélyről Haragudtak rám nagyon szeptember végén a kaposvári Kölcsy utca lakói, mondták, hogy miért kellett beírnom az újságba azt a téglahistóriát. Most meg olyan gúnyorosan néz rám egyik-másik ember, ha találkozunk az utcán, hogy az már nagyon kellemetlen. »No, mit ért el az újságíró elvtárs azzal a nagy lerámolás- sal? Becsapták magát is, meg bennünket is, hogy kell az a tégla a tanácsnak! Ott törik szét valamennyi a járda szélén, mert a kutya sem törődik vele. Mi meg azért csak felhasználhattuk volna ütött.« Nem akarok én most visszatáncolni, de valóban kezdem azt hinni, hogy igazuk van ezeknek az embereknek. Okkal mondják, hogy becsapták őket, hiszen mire való volt a sürgetés annak idején, hogy szedjék föl a régi téglákat, kapnak majd helyette aszfaltot? Mert igaz ugyan, hogy elkezdték építeni a járdát, leterítették végig a salakot, sőt, az utca elején még aszfalt is jutott néhány ház elé, csupán nincsen benne semmi köszönet. Selejtmunka ez a javából — vajon lesz-e felelőse —, az emberek tiltakoznak miatta és le is állítatták az építést. Hullámvasúihoz hasonlít az új járda, persze, hogy nem szívesen járnak rajta az utca lakói. Sajnos az emberek nem tudKeleti és a Nyugati pályaud- iak h _ • - k t ki varok várótermében éjszaké- J 8y J akarat utóit ki zott, gyakran négy-öt nap is egymás után. Sohasem igazoltatták, nem kérdezték meg, mit keres a várótermekben. Sőt Kutason az éjszakás vasutas a váróteremből a szolgálati helyiségbe hívta be aludni mondván, hogy ott meily balul. Mert a városi tanácsnak nem volt és jelenleg sincs pénze a Kölcsey utca járdaépítésére, feketemunka lett volna »hátha sikerül« jelszóval. Nem sikerült. S most itt a nagy gond. Mi legyen? Mi történjék akkor, ha a tavasz- szal az olvadó hó lehordja majd az összes salakot a Cseri útra; mi történjék akkor, ha az emberek meg számon kérik az elúszott ezreseket? Oda áll-e valaki a plénum elé, hogy itt a hátam, üssétek, én vagyok a ludas? Aligha akad majd vállalkozó erre, hiszen a legkönnyebb passzolni a lapot. S a jóakaratra hivatkozni, hogy siherülhetett is volna a terv, ha ... Nemcsak a Kölcsey utca járdája az egyetlen olyan »beruházás« Kaposváron, amit nagy sebbel-lobbal elkezdenek, aztán egyszer csak megáll a tudomány. Mi szükség van erre? Kinek a javát szolgálja ilyesfajta tervszerűtlenség, meggondolatlanság? Senkiét. Mondjuk ki nyíltan: tanácsunk tekitélyének egy csöppet sem használ ez a munka. Akkor viszont miért csinálják? Poles* György — Nincs szemétkosár. Érdekes, néhány perc alatt mégis sikerül egyet keríteni, s lázas takarításhoz fognak. Azonban a szekrénybe beszórt könyveket, füzeteket, a sáros, piszkos csizmákat, cipőket, a szekrény tetején levő üres lekvárosüvegeket, gyufásdobo- zokat nem tudják eltüntetni. AZ IPARITANULÓ-ISKO- LA más-más időpontban fejezi be az oktatást. Ezért hat órától este kilencig rendszertelenül érkeznek és étkeznek a gyerekek. Állandóan hideg ételt kapnak. Most is érkezett néhány fatal, és hangos szóval Gömbös bácsit, az éjszakai portást hívják. Ugyanis a kexnyhavezető már nincs benn, ilyenkor az ő feladata a vacsoraosztás. Elkísérem. Kenyér, kolbász, savanyú uborka a vacsora. Pista bácsi — belemarkolva az edényekbe — a tanulók kezébe nyom cgy-egy darabot. Csak úgy puszta — és nem éppen tiszta kézzel. Bizony kezet kellene mosnia vacsoraosztás előtt! A konyhavezető pedig, mielőtt hazamegy, hagyhatna kinn néhány villát, kést, hogv megbízottja azzal ossza ki az ételt, s a gyerekek evőeszközt hasz nálva egyék meg vacsorájukat. Meg kellene oldani azt is. hogy ha nem is mindennap, de legalább hetenként két-há- ram alkalommal meleg ételt kapjanak a tanulók. KELLEMES MELEG tiszta ság vár a harmir.chá mrs szobában. S ami még jobban meglep: a ruhás- és egy másik, kisebb szekrény tetején meg egy falra erősített üveglapon zöldellő, üde szobanövények. Egyszeriben derűsebbé, otthonosabbá varázsolják a szállás szobáját. Az egyik cserép alatt még kézimunkát is látok. — Honnan szerezték a virágot és a kézimunkát? — A szobaparancsnok, Molnár Béla segéd javasolta, hogy hozzunk otthonról valameny- nyien egy cseréppel. A kézimunkát pedig én készítettem válaszol Buzsáki Ferenc első éves üvegestanuló. A parkett sokkal tisztább, mint a többi szobában. Persze, hiszen naponta fölkefélik. A szekrényekben katonás rendben sorakoznak a cipők, a ruhák meg a könyvek. Áthívom néhány szomszéd szoba lakóját. Nem szólnak, csak elismerően bólogatnak. Van is miért: ebben a szobában egy darabka otthon van. — NEVETGÉLÉST HALLOK az egyik szobából, de az ajtó zárva. Csak hosszas kopogósra nvitják ki. Nyolc-tíz ipari tanuló és az építőipari vállalat szomszédban levő szállásának egyik felnőtt lakója tartózkodik benn. — Miért zárkóztak be? — Élményeinket meséljük. . Falumbeliek a gyerekek, meglátogattam őket — válaszolja a vendég. A rend itt sem valami nagy. Az ágyneműk alatt ruhadarabok, könyvek, a tisztasággal is többet kellene törődni. Jó lett volna, ha a látogató azt is e1- mondja a fiúknak, hogy náluk hogyan biztosítják a szállás- rendjét. ÉSZREVESZEM, hogy az egyik vacsorázó ipari tanuló a maradék kenyérdarabot a földre, a kályha elé dobja. Félrehívom. — Otthon mit szólnának, ha az ételmaradékot a földre dobná? — Anyám nem engedné, ki is zavarna a lakásból. — Akkor itt miért csinálja? Ez talán nem otthon? Elszégyelli magát, s csak nagy sokára felel. — De igen. Ezentúl jobban vigyázok. A FESTÉSSEL JÁRÓ RENDETLENSÉGÉRT — ez elkerülhetetlen — senki sem hibáztatható. Talán ha mindent rendbe hoznak, jut majd pénz szekrényekre, székekre, televízióra, újságokra és könyvek- te is, mert mindez nagyon hiányzik. Arra azonban jobban kellene vigyáznia a gondnoknak, hogy ne legyen egy hónapig egy törülköző a lakóknál, gyakrabban kellene cserélni. Sokat fejlődött a szállítás augusztus óta, amióta a népi ellenőrök vizsgálatot tartották itt. Máris nagyon szép. Még szebb lesz, igazi otthon, ha lakói jobban megbecsülik. Szalai László ELADÓ olcsó házingatlanok KAPOSVÁR: Bem u. 36/a 1 lakásos 60 000,— Ft Jutái út 23/a 2 lakásos 32 500,— Ft 48-as ifjúsági u. 2. 3 lakásos 80 000,— Ft Kertalja u. 2. 3 lakásos 40 000,— Ft Beloiannisz u. 52. 1 lakásos 40 000,— Ft Kovács S. Gy. u. 5. 2 lakásos 100 000,— Ft 48-as ifjúsági u. 14. 1 lakásos 120 000,— Ft Sörház u. 17. 2 lakásos 67 000,— Ft Gorkij u. 99. 4 lakásos 50 000,— Ft Bajcsy-Zs. u 18/b 2 lakásos 80 önO,— Ft Május 1. u. 59. 1 lakásos 30 000,— Ft Marx K. u. 19. 3 lakásos 36 000,— í . Bajcsy-Zs. u. 79. az ingatl. 1 ß hányada 52 500,— Ft BALATONSZEMES: Bagolyvár u. 17 Bagolyvár u. 17 ZAMÁRDI: Nagy S. u. 9. SIÖFOK: Fő u. 74. 1/2 része Marx tér 3/a A z 100 000,— Ft 29 000,— Ft 26 650,— Ft 1 lakás 55 000,—Ft 2 bérleményes 150 000,— Ft ngatlanok lakottak! A közölt címen kívül még több eladó ingatlannal rendelkezünk a megye több községében is. Kaposváron rövidesen újabb ingatlanok válnak eladókká. Részletes felvilágosítással szolgál az ORSZÁGOS TAKARÉKPÉNZTÁR SOMOGY MEGYEI FIÓKJA (Kaposvár, Dózsa Gy. u. 1.).
